Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-18 / 270. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. november 18 Vendégünk, Bruno Kreisky életrajza Dt. Bruno Kreisky, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárja 1911. január 22- én született Bécsben. Jogot és közgazdaságtant tanult és jogi doktorátust szerzett a bécsi egyetemen. A „Forradalmi Szocialista Ifjúság” funkcionáriusaként 1935-ben letartóztatták, 1938-ban a szocialisták elleni perben hazaárulásért elítélték. 1938-ban a Gestapo letartóztatta, öt hónapig fogva tartotta, végül sikerült Svédországba menekülnie, ahol emigránsként telepedett le. Ott folytatta köz- gazdasági tanulmányait és a Stockholmi Fogyasztási Szövetkezet tudományos munkatársaként tevékenykedett, különböző nyugat-európai újságoknak volt tudósítója. Részt vett a szocialista emigráns mozgalomban. 1945 után a svéd kormány megbízásából segélyakciót szervezett Ausztria számára, s előkészítette az Ausztria és a skandináv országok közötti diplomáciai kapcsolatok felvételét. 1946 és 1951 között diplomataként dolgozott a stockholmi. osztrák nagykövetségen. 1951-ben visszatért Ausztriába, s az elnöki kabinetiroda helyettes vezetője lett. 1953-ban külügyi államtitkáré nevezték ki, s így részt vett 1954-ben a berlini konferencián, valamint 1955-ben a moszkvai államszerződési tárgyalásokon. Bruno Kreiskyt 1959-ben külügyminiszterré nevezték ki. Ebben a minőségben számos nemzetközi konferencián vett részt, s képviselte Ausztriát — többek között a dél- tiroli kérdésben is — az Egyesült Nemzetek Szervezetében. 1964 végén a nyugati külügyminiszterek közül elsőként látogatást tett Magyar- országon. 1956-ban parlamenti képviselővé választották. 1959-ben lett az Osztrák Szocialista Párt elnökhelyettese, majd 1966-ban megválasztották a párt alsó-ausztriai elnökévé. A pártkongresszus 1967-ben az Osztrák Szocialista Párt elnökévé választotta, ebben a funkcióban azóta többször megerősítették. Az 1970-es parlamenti választásokon a második köztársaság történetében először Bruno Kreisky vezetésével sikerült a szocialistáknak megszerezni a relatív többséget a parlamentben, ennek megfelelően Kreisky lett az Osztrák Köztársaság szövetségi kancellárja. Azóta is betölti ezt a funkciót, ugyanis pártja az 1971. az 1975. és az 1979 évi parlamenti választásokon abszolút többséget szerzett. Dr. Bruno Kreisky — akinek svéd születésű felesége és két gyermeke van — a Nagy Arany Becsületkereszt, valamint számtalan külföldi kitüntetés tulajdonosa. Összeült a Legfelsőbb Tanács ülésszaka Napirenden az új ötéves terv Kedden délelőtt Moszkvában összeült a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. A napirenden az ország új ötéves népgazdasági terve, valamint az 1982. évi népgazdasági terv és költségvetés, továbbá az 1980. évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámoló szerepel, néhány más kérdés mellett. Az új ötéves terv javaslatát az ülésszakot megelőzően hétfőn megtartott ülésén áttekintette az SZKP Központi Bizottsága. A KB a tervjavaslatot néhány módosítással jóváhagyta. A Legfelsőbb Tanács bizottságai csaknem egy hónapon át foglalkoztak a terv törvénytervezetével, és megtették módosításaikat, javaslatajkat. A tanács elnöksége ugyancsak hétfőn megtartott ülésén szintén összegezte a vita eredményeit. A képviselők megjegyzéseit az ülésszakon a két ház terv- és költségvetési bizottságának elnökei terjesztik elő. . Az új tervtörvény javaslatának vitájában a központi bizottság ülésén beszédet mondott Leonyid Brezsnyev, a KB főtitkára, a Legfelsőbb Tanács elnökségének elnöke. A Legfelsőbb Tanács ülésszakának keddi megnyitásán ott voltak az SZKP és a szovjet állam vezetői, élükön Leonyid Brezsnyevvel. Hűk tüntetése Washingtonban Több ezer nő tüntetett hétfőn a Pentagon előtt a nukleáris fegyverkezés ellen. A felvonulók rendezett menetben az Arlington! temetői érintve a hadügyminisztérium elé vonultak, s gyűrűt formálva a hatalmas ötszögű épület körül hangszórókon keresztül a nukleáris fegyverkezés beszüntetését, az új típusú tömegpusztító eszközök kifejlesztésének és gyártásának megállítását követelték. A tüntetők közül többen csoportokba verődve elzárták a kapukat, akadályozva a hivatalnokokat a ki- és bejárásban. Mások emberi vérhez hasonló folyadékkal fröcskölték be az épület falait. Az egyik csoport Weinberger hadügyminiszter irodájának ablakai alatt skandált háborúellenes jelszavakat. Pu|a Frigyest fogadta az ecuadori elnök Az Ecuadorban tartózkodó Púja Frigyes külügyminisztert kedden fogadta Osvaldo Hurtado köztársasági elnök. Ezt követően a magyar diplomácia vezetője rövid látogatást tett Leon Roldos al- elnök hivatalában. A nap folyamán a magyar külügyminiszter koszorút helyezett el Petőfi Sándor quitoi szobránál. Az ecuadori külügyminiszter este vacsorát adott Púja Frigyes tiszteletére. Moszkvában összeült a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszaka. (Kelet-Magyarország telefoto) (Folytatás az 1. oldalról) munkásai körében is érvényesíteni kell az olyan általános — társadalmunk szocialista vonásait is erősítő — követelményeket, hogy kinek-ki- nek az öntudata, a felelősség- érzete és felelősségvállalása mellett legyen meg az érdekeltsége. Ez viszont csak akkor érvényesülhet, ha vállalt kötelezettségeinek mindenki becsülettel és maradéktalanul eleget tesz. Utalt arra is, hogy töretlen politikánkkal, nemzeti összefogással és kemény munkával elért eredményeinkben ott van tudósainknak és értelmiségünk más rétegeinek az áldozatos és hozzáértő tevékenysége, újat, értelmeset és értékeset alkotni akarása és tudása. A párt és a kormányzat megbecsülésé■ Szalontay Mihály: re és támogatására a jövőben is bizton számíthatnak a tudományos élet dolgozói. Viszont számolniuk kell azzal is, hogy munkájuk gyümölcse, eredménye — legalábbis a nem tudósok, a közvélemény előtt — a végtermékben jelentkezik. Az újra, a korsze-l rűre törekvés mellett természetesen szükség var. a magyar tudomány tradícióinak és múltbeli eredményeinek tiszteletére és kamatoztatására is. Tovább lehet és kejl bővíteni a világban jó hírnévnek örvendő magyar tudomány nemzetközi együttműködését, a tudósok személyes kapcsolatait más országok szakembereivel, hiszen alapigazság, hogy amit mások már tudnak, azt nekünk nem kell újból kitalálni. A {járt-, az állami vezetés és tudomány kapcsolatáról szólva Kádár János hangsú- . lyozta, hogy <a Központi Bizottság továbbra sem vállalja magára a tudományos viták eldöntését. Eddig sem vállalta, s káros és rossz lenne eltérni ettől a gyakorlattól, meri különben sérelmet szenvedhetne az alkotói szabadság. A tudományos vitákat a tudomány körében, a tudósok vitájával kell eldönteni, az eredményt pedig a gyakorlat próbája szentesíti. Befejezésül a Magyar Tudományos Akadémia és a tudomány minden munkásának nagyfokú társadalmi felelősségét hangsúlyozta és további sikereket kívánt egész népünk javát szolgáló tevékenységükhöz. /kezdtek el szedelőzködni, mintegy előlegezve annak az g együttes szorongásnak, a rit- musát, amiben majd aztán léin tezni ük kell. Villamossal mentek, Miki ■ óvatosságból egy megállóval * előbb leszállította Jusztit, leültetve a Vérmezőn egy ve- réb-galambpiszok szennyezte B piros padra, s bement a pá- 9 lyaudvarra. Jegyet váltott, 34. Mélyen aludtak, Miki is, pedig neki mindenféle rossz álma volt, visszatérően egy olyan képsor, hogy rázzák, rázzák, ahogy fekszik Juszti mellett, fel az alvásból. Egy katona, meg még valaki állt ott felette. Ám ez az álombéli katona nem Robi volt, hanem az egyre fokozatosan visszatérő álomképekben egyre csilogóbb egyenruháj ú, sok kitüntetésű tábornokszerűség állt előtte, szigorú arccal, és mégis valahogy arctalanul. Mert amikor már az ébrenlét első töprengésében megpróbálta azonosítani — egyáltalán nem sikerült neki. Csak a saját idegenül csengő álomhangja kísértett ébren- élve is a fülében, az amit oly sokszor ismételt az álom ritmusában ismétlődő képekben, hogy most már stilizálttá csiszolódott, de sem az értelmét, sem a történés helyét nem tudta. Csak zengett benne a mondat: „Amikor most beszámolok az életről és a halálról, szaggatottan teszem azt, néha talán összefüggéstelenül, de összefűzi azt egy élet és egy halál!” Zengett, szólt benne a mondat, mint üres székesegyházban elhaló harangszó. Aztán ahogy felerősödött a konkrét a valóságos, a cselekedetet, s a készültség teljes odafigyelését igénylő, úgy halt el benne a meditativ, a később felfejtendő. Bőven volt még idejük, lement, megnézte, anyja itthon van-e. Már nem volt, talált is egy levelet az övé helyett: „Ha megjönnél, az ennivaló a spájzban van a tálcán”. Anya jellegzetes ákom-bá- komjaival, írásjel nélkül, pusztán a meztelen betűk. Együtt a szavak karaktere, betűk dülése-formája utánozhatatlan utalással arra, aki írta őket. Fölment Jusztiért, megmosakodtak, ettek, még mindig több mint két órájuk volt indulásig. Ültek a konyhában, itták az erős, de jellegtelen ízű teát, és nézték egymást. Az idő lassan szállt körbe a hangosan ketyegő kredencórán, de azért egy szót sem szólva, egyszerre pontosabban csak akart, mert a pénztáros kérte a határsávbelépőt, avval együtt ő odaadta az idézést, mire a pénztáros mondta, hogy ahhoz nem is kell jegy. — Lepecsételte a hátulját, s mondta, hogy ez jegyként szolgál majd. Kicsit dühös volt magára, hogy ezt a jegydolgot nem tisztázta Robival, megkereste a vonatot, megnézte, még meglehetősen üres volt, kiment Jusztiért, s egymásba karolva beandalogtak a pályaudvarra, föl a szerelvény utolsó kocsijára, s úgy vagonról vagonra kerestek egy kellemes árnyas kupésarkot. Hosszú türelmetlenség után indult velük a vonat, s habár gyorsként volt jelölve a menetrendben, egy-két percre, pillanatra sűrűn megállt, lassan ment, szinte vonszolta őket/hogy még jobban feszítődjék türelmetlenségük és a mozgás realitása közti távolság. Késő délután lett mire Győrbe értek, közben keveset beszéltek, s noha egyedül voltak, teljesen úgy viselkedtek, mintha mások szeme előtt lennének. Várakozás volt ez és felkészülés a ki tudja mire. 19. Capa, a magyar 1945. június 6-án Párizsba érkeztem, hogy részt vegyek az Európában állomásozó amerikai csapatok számára rendezett turnén. Párizs csodálatos volt. A nehéz idők ellenére, amit végigcsináltak, az áru- és élelmiszerhiány ellenére, a szellem töretlen maradt. Öt éve nem voltam Európában, és úgy éreztem, új- jászületek. A Ritz Hotel volt az amerikai haditudósítók főhadividám és nagyon kedves. Turném nem is kezdődhetett volna nagyszerűbben. Cápát a turné egyik állomásán láttam viszont, Berlinben, A város, úgy tűnt, mintha megszámlálhatatlanul sok darabra hullott volna. Amikor visszatértem Párizsba a művészcsoporttal, Bob Cápát ismét ott találtam. Azt hiszem, ekkor szerettem bele. Egyszer csak azt mondja nekem: „Bolond vagy, hogy szállása, és egyben művészek lakóhelye is. Nem sokkal a megérkezésem után vacsorára szóló meghívást csúsztattak be az ajtóm alatt. A feladó: Robert Capa. Lementem hozzá a szálloda bárjába, és megtudtam, hogy Bob ismert fényképész és háborús tudósító. Első látásra megértettem magam vele. Pompás estét töltöttünk együtt. Egy kis étteremben ültünk, megismerA magyar származású Robert Capa így élsz. Te a saját iparod vagy, egy önálló vállalkozás, e|y intézmény. Meg kell próbálnod, hogy újra ember légy. Téged mindenki manipulál, a férjed, a filmtársaságok. Az életed a munka, a munka, a munka. Közben elfelejted azokat a dolgokat, amelyek értékessé teszik az életet. Nincs időd az igazi életre.” tem a barátait. Nevettünk és táncoltunk. Az első pillanattól kezdve nagyon tetszett Bob Capa, aki magyar volt, Mikor megérkeztek a pályaudvarra, Miki kihajolt az ablakon, nézte a nyüzsgést, nem értette, hogy eddig senki, se kalauz, se utas nem jött. „Itt várj, ne mozdulj!” — ültette vissza Jusztit a sarokba, ő maga leugrott, egy csapnál kicsit megmosta a fejét, homlokát, lehűtötte lüktető halántékán, aztán belevágott a tömegbe, kereste Gézát. Nemsokára meglátta, a forgalmi tiszt irodája előtt állt egy másik rendőrrel és négy határőr-kiskatonávai, akiknek egyenruhájában még valami karszalag is volt, nyakukban géppisztoly, kesztyű — nyáron kesztyű — a hivatalosságon belül még valami egyéb fankció jelzésére. Tétovázott, nem tudta, hogy most mi a teendő, ódámén - jen-e Gézához, vagy várja meg, míg az megtalálja, amikor érezte, hogy egy kéz Reményen megfogja a vállát. Abba az irányba fordult, de szinte beleütközött egy szorosan eléje álló, kövér nagy testbe, amely az ő szeme fölött tíz centivel két apró vizenyős kék szemmel is rendelkezett, s talán egy szájjal is, mert valahonnan a magasból a pályaudvari zajokon át, mintha hallotta volna ezt a suttogást: „Rendőrség”. Két civilruhás ember fogta szorosan össze, szinte összepréselték gusztustalanul közel állva, a melegben érezte izzadtságukat, oroszlánszagukat, érzékelte, súlyosan, tömegből kiváló egyedi jelenlétüket. (Folytatjuk) Ha Capa azt mondja nekem, „házasodjunk meg”, biztosan követem. Ehelyett azt mondta, nem tud feleségül venni, mert nem akarja lekötni magát. „Ha holnap Ázsiába kellene utaznom, és meg lennénk esküdve, lenne egy gyerekünk, nem tudnék elutazni. És ez nem megy. Nem vagyok a házassághoz való alkat.” Nagyon jól megértettem. De aszerint, ahogyan engem neveltek, az ember feleségül megy ahhoz a férfihoz, akit szeret. Visszamentem New Yorkba, hogy megkezdjem az „Or- léans-i Johanna” próbáit. Cápától sok levél érkezett. Franciaországból is: „Elővigyázatosnak kell lenned, mert a siker veszélyes, és jobban korrumpál téged, mint a sikertelenség, és ezt nem tudnám elviselni .. . Most abbahagyom. Kiszáradt a tintám, és éppen most beszéltem veled telefonon, te kedves hollywoodi svéd lány. Nagyon szeretlek.” Angliából: „Mindig, ha kocsmába megyek, ha színházba; ha a ködös utcán sétálok, mindig szorosan magam mellett szeretnélek tudni .. Törökországból: „Vasárnap délután van. A szobám teraszán ülök, átnézek a Boszporuszon és a minareteken, és mindig csak a te arcodat látom.” Következik: 20. Ki ez a rendező?
