Kelet-Magyarország, 1981. november (41. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-15 / 268. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. november 15. ^ VÁLTOZÓ ÉLETÜNK Provincia — lízmus szemléletmód bezártságához „Gyárlopásként” is emlegették többen azt a néhány évvel ezelőtti esetet, amely két szomszédos település vetélkedését zárta le egyoldalú keménységgel. A nagyközségi címért küzdött a két falu. Tudták, hogy azt csak a lakosság igényeit korszerűen kielégítő települések kaphatják meg. Az egyik faluban volt már elég járda, önálló körzeti orvosi rendelő, épült a vízmű. Ám a „községatyák” még így is kicsinek találták az esélyt, mert a faluban nem volt ipari üzem. A két település között, a „senki földjén” dolgozott a gyár. Az áhított címért mindenre kész község kijjebb tette a falu végét jelző táblát, a senki földjéből leszelt darabbal együtt a gyárat is a községhez ragasztotta. és lezártságához, a szűk környezetre figyelő kisszerűséghez, az ebből fakadó konzervativizmushoz, a feltétlen tekintélytisztelethez, a helyi értékrend elfogadásához vezet. A helyi mércéhez igazodástól pedig egyenes az út a szellemi belterjességhez. Végül az ember elbizonytalano- dik, elveszti biztos hitét önmaga értékeiben, ha csak „hazai pályán” méretik meg. Ez a bizonytalanság deformálja a személyiséget, kihat az embeMiért emlegetjük fel mindezt? Mert az eltelt évek ellenére a gyár nem kötődik a korábbinál jobban — az immár — nagyközséggé lett településhez. Az üzemben dolgozók fele továbbra is a szomszéd faluból jár át, és a vállalat rendezvényeit, kulturális megmozdulásait is a „vesztes” település művelődési házával együttműködve állítják össze. A nagyközség még a mai napig nem nőtt fel addig, hogy megfelelő szinten kielégítse az ott dolgozók igényeit. Ma már világos: megalapozatlan önös érdek vezetett a „gyárlopáshoz”. A túlhajtott helyi érdek, a minden eszközre kész szűklátókörűség adott lökést a tetthez. Az, amit provincializmusnak hívnak. • Az előkelőén hangzó provincializmus latin eredetű, a provincia — tartomány — szóból ered. Az ókorban azokat a területeket tekintették provinciáknak, amelyek az Appennin-félszigeten kívül estek és a Római Birodalom fennhatósága alá kerültek. Helytartók kormányozták ezeket a részeket, amelyek a központi hatalom erősségének és közelségének függvényében bizonyos önállóságot élveztek, illetve harcoltak ki maguknak. A provincializmus jelentése századunkra vált többértelművé. A múlt század végén még csak az egy-egy országrészben elterjedt nyelvi jelenségeket, nyelvjárási sajátosságokat illették e szóval. A második jelentése azt a törekvést fedi, ami az egész ország érdekeivel szemben egy kisebb területi egység érdekeit helyezi előnybe. A harmádik jelentés az előbbi törekvés negatív, visszahúzó jellegére utal, ami így egy az elmaradottsággal, a szűklátókörűséggel. A további szómagyarázat helyett inkább egy példa a megcsontosodott megyehatárszemléletre. Ezek a közigazgatási egységek még ma is úgy élnek egymás mellett, mint az ollóval kivágott, egymás mellé ragasztott formák. Jól jellemzi ezt a megyék közötti közlekedés. Ha például Nyíregyházáról valaki el akar jutni az alig több mint húsz kilométerre levő Hajdúnánásra, akkor felülhet a reggeli és a kora délutáni buszjáratra. De ha ez az időpont nem megfelelő, vagy több időt szeretne a szomszéd megye településén tölteni, mint ami a busz visszaindulásáig van, vonatra ülhet és nagy kerülővel, átszállással, tetemes idő- veszteséggel juthat el céljához. S még a közlekedésnél maradva: az egyik Tisza-hídra vezető út megyehatárok közé eső része mindkét oldalon egyszerűen hiányzik. Autóval csak a tengelytörést kockáztatva, lépésben lehet haladni kilométereken át .. Maradjunk még a megyehatáron. Tiszavasvári szakmunkásképző intézetének igazgatója panaszolja: „A megye csücskében vagyunk. Kísérletként állami gondozott gyerekeknek — az ország minden részéből —, bentlakásos szakmunkásképző csoportokat hoztunk létre. Kértük a megyei illetékeseket, hogy a választható szakmák számát olyan „menő” szakmákkal bő- víthessük, mint szobafestő, autószerelő stb. Nem kaptuk meg az engedélyt, mert a fiatalok 60—70 százaléka nem a megyéből jött, és bizonyára nem itt akar majd elhelyezkedni. Ezzel azokat a gyerekeket fosztották meg a kedvükre való és jól fizető pályáktól, akiknek a szakmájuk lehet egyetlen fegyverük hátrányos helyzetük legyűrésére, a társadalmi beilleszkedéshez. Csak azért esnek el ettől, mert nem itt születtek!” Ebből az is következik, hogy a vidéki iskola nem vállalhat részt az országos gondok megoldásából, hiába adottak hozzá az oktatási feltételek, mert valamelyik megyehatáron belül van? Ha mindezek ellenére mégis próbálkozik, akkor a nehézségek egész sorát vállalja azzal a kockázattal, hogy kilátástalan hadakozások ellenére sem tudja megvalósítani elképzeléseit, nem tud — a példáknál maradva — segíteni azokon a gyerekeken, akiket a család, a szülők hiánya amúgy is egész életükön végigkísér. — A nyírségi táj szülöttének vallom magam, ugyanakkor európainak. — Baráti beszélgetés közben hangzott el a mondat egy tudós szak- tekintély szájából. Akkor hi- valkodónak hatott, de mélyére ásva a kijelentésnek, nem lehet tagadni helyességét. Benne lappang a vidéki értelmiség nagy dilemmája: hogyan őrizhető meg a szűkebb szülőhazából táplálkozó eredetiség, az erős kötődés a haza egy darabkájához és az egyetemes értékű önmegvalósítás. Szürkítő, a nagyobb kibontakozás lehetőségét meg sem csillantó az előbbi út, a teljesebb önmegvalósítást ösztönző az utóbbi. Az értelmiség „vidékiességét” taglaló tanulmányok is felhívják a figyelmünket erre az útvesztőre. A „mindenség- hez mérd magad” hiánya a ri kapcsolatokra. Az ilyen helyzetben a társak kiválasztásában a „kinek mi a pozíciója?” elv érvényesül. A megye műemlékeit féltő intézményvezető nyilatkozatában hangzott el a következő: — Ha jól összeszámoljuk, akkor még körülbelül kétszáz olyan épületet találunk a megyében, melyek megérdemelnék, hogy megmentsük. Ehelyett azt kell látnunk, hogy a szemünk előtt pusztulnak el. Pedig közülük jó néhány megmentése még csak anyagi akadályokba sem ütközik, az Országos Műemléki Felügyelőség ugyanis évről évre kijelenti és megerősíti, hogy legalább 10—12 épületet a helyszínen fenntartana. Érthetetlen, hogy más megyékben élnek ezzel a lehetőséggel, a mi megyénk nem tart rá igényt . . . ! Hogy mi rejlik a húzódo- zás mögött? A bizalmatlanság, a „majd megoldjuk önerőből”? Szinte kitapintható- an ott van a kényelmesség, a konfliktusok, az elvi ütközések kerülésének szándéka is. Azzal mindenki tisztában van, hogy nem elég egy-egy műemléket helyreállítani, azt működtetni kell, valamilyen alkalmas célra kihasználni. Ennél akkor már jobb — gondolják a húzódozó illetékesek — beburkolózni az „ami nincs, azzal bajunk sincs” köpenyébe. Helyreállított műemlékeink vonzzák a turistákat. Az ország különböző részeiből, külföldről érkező vendégek szívesen visznek magukkal tárgyi emlékeket. Pontosabban — vinnének. Megyei múzeumaink régi gondja, hogy egy- egy állandó kiállítás szép darabjairól, a messziföldön híres leletekről nemhogy apró másolatokat, de még képeslapot sem tudnak adni az érdeklődőknek. A múzeumi szakemberek hiába jelezték többször az igényt, a megvalósítás valahol elakadt a bürokratikus útvesztőkben. Országos kiadók a képeslapok ügyét csak nagy példányszámú megrendelés esetén karolnák fel, ehhez pedig nem kis indító „tőkére” lenne szükség, amivel a múzeumok nem rendelkeznek. S amíg ez így marad, addig a tájainkat, városainkat járó idegen fejcsóválva és üres kézzel távozik. Provincia és egyetemesség tehát összebékíthetetlenek és ebből az ellentétből szükségszerűen fakad a provincializmus? Sütő András író a televízióban nemrégen sugárzott beszélgetésben erről így vélekedett: — A provincia nem feltétlenül provincializmus, hanem valójában az a magzatvíz. amely körülvesz bennünket. Az a talaj, amely egyrészt biológiailag, másrészt szellemileg is létrehozza az embert. Természetesen olyan provinciára gondolok, amely nem süket, nem vak, amely nyitott a külvilág felé. Amely össze tudja fonni a maga konkrét gondját a világ egyetemes gondjaival. Ha az emberi helyzetek alapvető formáira gondolok, akkor a provincia gondja minden esetben egyetemes gond is. Ne a tartományok szűnjenek meg tehát. Hanem az indokolatlanul köréjük vont. a provinciák egymást jobbító kapcsolatait gátló falakat kell lebontani. ni»—"—mm w—ii—n» n»i ———■~m Reszler Gábor Nyíregyháza iskoláiról O Hány tanterem épült az ötödik ötéves tervben a megyeszékhelyen? — Az ötödik ötéves tervben Nyíregyháza 66 új általános iskolai tanteremmel és 1600 új óvodai hellyel gyarapodott. Ez két általános iskola bővítését, három új iskola és 12 új óvoda felépítését jelentette. A középfokú oktatás lehe- tőségei is javultak: 24 tantermes épületbe költözött az ipari szakközépiskola, épült egy új 300 személyes kollégium és tanműhely, átadták a 107-es ipari szakmunkáskép- ző intézet 200 fős kollégiumát és 10.5 munkahelyes tanműhelyét, valamint 100 személyes kollégiummal bővült az élelmiszeripari szakmunkás- képző iskola. A meglévő, főként régi intézmények rend- behozatalára is sor került, a patinás Kossuth Gimnázium 17 milliós rekonstrukciója és a Vasvári Pál Gimnázium bővítéssel összekapcsolt rekonstrukciója már ez évtől érezteti kedvező hatását. © Ezek eredményeként csökkent a zsúfoltság a megyeszékhely iskoláiban? — Sajnos, mindezek ellenére sem csökkent. Elsősorban az alsófokú oktatási intézményekben vannak gondok. A tárgyi feltételek bővülése ellenére az elhelyezési lehetőségek romlottak, az új iskolák telítettsége tovább nőtt. Erről csupán két adatot emelnék ki a városi statisztikából: öt évvel ezelőtt 9445, jelenleg pedig 13 449 általános iskolai tanulónk van a megyeszékhelyen. S bár öt év alatt 264- ről 359-re emelkedett az általános iskolai tantermek száma, az egy tanteremre jutó tanulólétszám 36-ról 37,5-re növekedett. A korábbinál több gyermek jut egy tanteremre. A gyermeklétszám gyarapodása jóval nagyobb volt, mint a tanteremépítés üteme... © Elérhető-e, hogy ez valamikor is összhangba kerül, milyen előrejelzésekre épül a hatodik ötéves terv iskolafejlesztési programja? — Egyelőre a következő öt év feladataira kell a 1 figyelmünket fordítani. Erre 1981- től 85-ig szóló középtávú feladattervet is készítettünk, melyet jóváhagyólag a városi tanács elfogadott. Ebben az áll, hogy 1985-ig újabb 500 óvodai hellyel bővülnek a nyíregyházi óvodák, megépül a Kert közben, a Ságvári-te- lepen, a Tompa Mihály utcában, az Újváros lakónegyedben, a Körte utcában és az Űjszőlő utca térségében összesen hetvenhat általános iskolai tanterem. — Számításaink szerint az elkövetkezendő öt évben a jelenlegi 13 449-ről 17 770-re növekszik a nyíregyházi iskolai tanulók létszáma. Ezért is szorgalmazni kívánjuk, hogy a lakásépítkezésekkel párhuzamosan a szükséges időpontokban készüljenek el az iskolák, az óvodák is. Szervezeti intézkedésekkel is csökkenteni akarjuk a feszültséget. így az oktatási célra használható iskolai és iskolán kívüli helyiségek feltárásával és használatba vételével, az iskolai körzetek rugalmas módosításával, a napközfott- honos ellátás teljessé tételével az alsó tagozatban. Arról is gondoskodunk, hogy a régi épületek berendezési, fel- szerelési tárgyai megújuljanak. O Mit kívánnak tenni, hogy javuljanak az iskolaérettségi vizsgálatok, s minden gyermek a megfelelő iskolában, osztályban kezdje meg a tanulást? — A következő öt évben lényegesen javítani szükséges az iskolaérettségi vizsgálatok színvonalát, a beiskolázás differenciáltságát. El kell érnünk, együttes erővel, hogy az iskolaérettségi vizsgálatok komplexen valósuljanak meg, ezzel együtt megtörténjen a gyermekek speciális hallás- és látásvizsgálata is, ami ma esetleges és később sok kudarc, félreértés, nevelési nehézség forrása. — E kérdéshez tartozik, hogy még körültekintőbben kell végezni a kisegítő iskolai elhelyezéseket. Adott esetben élni kell a visszatelepítéssel is, ami olykor kényelmetlen a nevelőknek, szülőknek, de a gyermek érdeke szempontjából eredményes módszer. Jobban fel kell használnunk a megyei logopédus hálózatot is a beszédhibával küzdő gyermekek iskolai előkészítésében. © Egészséges folyamat-e a pedagógusok megyeszékhelyre való áramlása, megfelelő-e a szakos ellátás? — A növekvő gyermeklétszám, az épülő új iskolák nevelői állományának kialakítása miatt a megyeszékhelyen évről évre szükséges lesz újabb és újabb nevelők munkába állítása. Elsősorban azokat kívánjuk alkalmazni, akik évek óta a városból járnak ki a közeli községekbe. Az elmúlt öt évben 260 pedagógus helyet töltöttünk be, többségük a városkörnyékről, vagy a megye más településeiről jött Nyíregyházára. Sajnos, gyakran kellett engedményeket tenni a városba helyezés szempontjai miatt, így nem kívánatos módon alakult a pedagógusok szak- és korösszetétele, nagy szóródást mutat szakmai képzettségük szintje is. Más lehetőség nem lévén, olykor szakos nevelőt alkalmaztunk napköziben is. Kevés fiatal, most végzett pedagógus jött hozzánk, s öt év alatt tovább folytatódott az elnőiesedés, 83-ról 85 százalékra növekedett a pedagógusnők aránya ... O Mit tesznek azért, hogy a napközis foglalkozás szerves része legyen a tanórán túli nevelésnek? — Elsősorban a pedagógusok körében szeretnénk anyagilag és erkölcsileg növelni a napközis tevékenység presztízsét, amely valóban szerves része a napi ismeretszerző, nevelő munkának. A tanulólétszám gyors ütemű növekedése ellenére sikerült tartani, sőt némileg növelni a napközis ellátásban részesülök arányát. így most az általános iskolások 54 százalékára — döntően az alsótagozatosokra terjed ki ez a forma. Fejleszteni kívánjuk a napközik mellett a tanulószobai ellátást is a felsőtagozatosok körében, erősítve azok segítő, korrepetáló, felzárkóztató jellegét. O Milyen főbb tartalmi feladatokat kell megvalósítani az általános iskolákban a következő években? — Iskolánként és differenciáltan, kiemelten kell foglalkozni az értelmi, világnézeti, erkölcsi, politikai és az egészséges életmódra nevelés kérdéseivel. Javítani szükséges a tanulók munkamorálját. Kapjon megkülönböztetett figyelmet a tanulók magatartásának, viselkedéskultúrájának fejlesztése. Társas kapcsolataikban el kell sajátítaniuk a szocialista együttélés normáit. Különösen nagy hangsúlyt kell fordítani az alapkészségek erősítésére: az olvasás, írás, beszédkészség, az alapvető matematikai ismeretek elsajátítására és alkalmazására. Ezek szolgálják később valamennyi szaktárgy eredményes tanulását, az önálló ismeretszerzést, a továbbtanuláshoz szükséges alapok lerakását. O Mindezt lehetetlen az iskolai órákon elvégezni. Mi változik a tanórán kívüli munkában? — Túl kell lépni a jelenleg tapasztalható rendezvény- centrikusságon, ahol a tanulóknak csak egy kisebb hányada jut tevékenységi lehetőséghez. Az szükséges, hogy az iskolákban jól átgondolják a tanórán kívüli lehetőségeket, többek között csökkentsék a különböző iskolai szakkörök tanóra jellegét. Nagyobb szerephez kell juttatni a tanulók önállóságát, amitől egyáltalán nem szenved csorbát a nevelő presztízse ... © Csökkenni fog-e a jövőben az írásbeliség? — Ezt is megfogalmaztuk ötéves középtávú oktatási tervünkben, amikor felhívtuk a figyelmet az új, kevésbé alkalmazott módszertani eljárásokra, mint a gyermek motiválása a tanulásra, a változatos munkaformák, a tanulói munkáltatás, az egyénenkénti foglalkoztatás, a szemléltetés és szemléletesség fontosságára. Véleményünk: az írásbeliség túltengése helyett az írásbeliség-szóbeliség helyes arányainak megtalálása, az ellenőrzés, értékelés széles skálájának alkalmazása sokat javíthat a helyzeten. © Milyen segítséget kapnak az iskolák ahhoz, hogy életképes tervet készíthessenek a következő öt évre? — Valamennyi iskolának megküldjük a város általános és középiskoláinak általunk kidolgozott középtávú tervét. Ebben előrejelzéseket is közlünk a várható gyermeklétszámról, a tantervi fejlesztésekről, a szükséges nevelői létszámról. A városban az 1981—85 közötti időszakban várhatóan 40 óvónő, 270 tanító és 50 tanár alkalmazásával számolunk. Iskoláinknak nemcsak az iskolán belüli — tárgyi, személyi, egyéb — sajátosságok, hanem a lakóterületi helyzet ismeretében kell majd elkészíteni a következő évek oktatási-nevelési programját. (Kérdéseinkre Fodor Géza, a Nyíregyházi Városi Tanács művelődési osztályvezetője válaszolt.) Páll Géza KM
