Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-03 / 232. szám

1981. október 3. KELET-MAGYARORSZÁG 7 ................................... * „Síp" a nehézlovasság ellen Puska és pisztoly A lovagok nyugtalansággal vegyes lenézéssel fogadták a huszita háború idején — a XV. század elejen — a tel­keit nép kezében megjelenő első kézi tűzfegyvereket. A husziták ezeknek az új, ha­tékony eszközöknek a birto­kában évekig eredményesen küzdöttek a nehézlovasság el­len. A puskát „pist’alá”-nak, vagyis a sípnak nevezték. A szó eltorzított formában („pistole”) egész Európában elterjedt. Azután a rövid csö­vű ‘ fegyverre, a pisztolyra . kezdték alkalmazni. Ahhoz, hogy a kézi tűz­fegyverek még hatásosabbak legyenek, fejlődnie kellett a korabeli iparnak. A legnehe­zebb munka a cső kialakítá­sa volt. A laposvasat szalag­gá nyújtották. Az izzó sza­lagra a cső űrméretének megfelelő vasrudat fektettek, a vasszalagot kétoldalt fel­hajlították, és összekalapál­ták. Mivel a cső belső felülete egyenetlen maradt, ezért cső­fúróval kifúrták. A technika fejlődésével korszerűsödnek a puska-, a pisztolygyártás eszközei: megjelenik a cső­eszterga és a XVII. század végére — Nagy Péter Orosz­országában — a másolóesz­terga is. A puska és a pisztoly elsü­tése a lőporos serpenyőhöz tartott parázsló kanóccal tör­tént. Azután különböző elsü­tőszerkezeteket — kakast, ra­vaszt — készítettek. A XVI. században kezdik tömegesen, harcrendben alkalmazni Nyu- gat-Európában a nehéz és könnyű puskás katonákat. Az Muskétás tüzelés közben. előbbieket muskétásoknak hívták, akiknek fegyvere húsz kilogrammot nyomott. A pontosabb célzás érdeké­ben ezeknek a puskáknak a csövét villára támasztották. A XVI—XVII. századi pus­kák lőtávolsága 150—200 lé­pés volt, pontos célzást csak ötven lépésről tudtak leadni. A puskák újratöltése igen hosszadalmas volt, ezért a tűzgyorsaság növelésére hat- tizenkét sorban állították fel a csatamezőn á muskétáso­kat, Miután az első sor lead­ta a lövést, hátravonult. Majd a második sor lőtt, és így tovább. Közben a hátsó so­rokban megtöltötték a fegy­vereket. R. G. Gyermekek könyvespolcára Már elmúlt a nyári vakáció, a tanév közel egy hónapja meg­kezdődött, mégis ajánlom a 10— 14 éves gyerekeknek az RTV— Minerva gondozásában megjelent Nyári vakáció: Rádióhallgató és tévénéző gyerekek könyvét. Az igen gazdag válogatás összeállí­tói (Gaál Ferenc, Szabó Márta, Tarnay Márta) főként a tv és a rádió népszerű műsoraira épí- i tettek. A könyv több fréfevíziós műsor jellegéről rajzói képet, pl. a Cimbora, a Perpetuum mo­bile, a Repülés történetéből, a Napraforgó stb. Gyerekeket, sőt felnőtteket is érdeklő írások találhatók a kö­tetben. Takács Vera. írásában nyomon követi azt az utat, amelynek során megteremtődött a televíziós távolbalátás elvi és gyakorlati lehetősége. Bálint Ágnes arra a kérdésre válaszol, „Hogyan készül az animációs film?”. Tamás György az autók történetéből ragad ki egy-egy iz­galmas epizódot. Szűcs József pedig a repülés múltjáról, jele­néről ír. Olvashatunk még sport­ról (Bánó András), tárlat- és múzeumlátogatásról (Fekete Ta­más, Berta István). A Disputa — önmagaddal írá­sai elsősorban a korosztály er­kölcsi, világnézeti nevelését cé­lozzák, ezek a Disputa c. rádiós vitaműsorra épülnek. Tarnay Márta két írása közül az egyik­nek a témája a helyes, humá­nus magatartás (Más is van a vi­lágon), a másik középpontjában a szülő-gyermek kapcsolat áll (A szülő is ember). Található még a kötetben a fiatalokról, fiata­loknak szóló kérdés-felelet teszt, versek Tandori Dezsőtől, Orbán Ottótól, intarzia játék, játékkészí­tési tudnivalók, diszkókedvelők­nek szóló cikk Dévényi Tibortól, nyelvi játékok Kun Erzsébettől stb. Sok-sok dokumentumfotó te­szi gazdaggá a jól sikerült válo­gatást, amely igen széles érdek­lődést elégíthet ki. —má— Bodnár István: Hű a gazda Hű a gazda de zord ma, kamra, pajta kifosztva, morogva, dohogva, mehet reggel a boltba. Egész éjjel korogva morog neki a gyomra, csicsija, bubuja, bámul kutya a holdra. Móri, móré, mogorva, nincs egy falat, se morzsa, jó volna, ha volna, ki járhat a dióra? Dirmeg-dörmög forogva, lakat kell a fiókra, iromba, goromba, fut az egér cincogva. A TRIAL újdonsága a ROTI- KOM elnevezésű, elemekből ösz- szeállítható bújócskamászóka, mely korszerű technológiával, kellemes pasztellszínekben kap­ható Nyíregyházán, a Zrínyi Ilo­na utcai játékboltban. Az oldal- és csőelemek tetszőleges össze­kapcsolásával, szabadban, terem­ben, vízben egyaránt használhat­ják tornaszerként vagy játék­ként három- és nyolcéves korú gyermekek. Törő István: Kukoricalángos Hepe-hupán járok, tarisznyámban száradt kukoricalángos, elviszem a télbe éhes cinegécske jóllakhat belőle, tavaszban ballagok, nyuszika edd meg azt, mit a tél meghagyott! elviszem a rétre mezei egérke táncot lejt el érte, elviszem a nyárba be a forróságba a libakamrába, mire őszben járok, s táskámban turkálok, elfogyott a lángos. Számlogika Az ábrán a számok bizo­nyos logikai sorrendben kö' vetik egymást. E logika alap' ján milyen szám kerül i kérdőjel helyére? (9+SlXZ ‘S-HSXZ ‘£+9X3 Z+ZX3) *IÍ>-*a5I ZSI -aq pfopjaq v :sajtajSaj\i Most láthatod a természetben! Á cankók A tavicankó. Az őszi és tavaszi madárvonu­lások idején hazánkon rendsze­resen átrepülnek ezek a kis tes­tű parti madarak. Igen változa­tosak, de van egy közös tulaj­donságuk — ősszel és tavasszal vízpartokon, tocsogós, sáros te­rületeken fordulnak elő. Innen szerzik — az iszapba fúrva vé­kony csőrüket — azokat az ap­ró gilisztákat, csigákat, rovaro­kat, amelyekkel táplálkoznak. Színük általában nem feltűnő. Főként zöldesbarna hátoldaluk a szürkés begy- és hastájékuk alapján a felületes szemlélő bi­zonyára valamennyi cankófajt egynek vélné. Bár van hason­lóság, de a madarakkal, azok életével foglalkozó kutatók és megfigyelők az apró, sokszor egyáltalán nem feltűnő jegyek alapján is elkülönítik őket. Őszi kirándulásaitok során a réteken, csatornák mellett járva bizonyá­ra találkoztok majd a madarak­kal. Figyeljétek meg: a gerle, vagy seregély nagyságú állatok hosszú, vékony csőrét és szintén feltűnően hosszú lábait. Túl kö­zeire nem várja be az embert, ezért ajánlatos távcsövet vinni magatokkal. Felröppenve hallat­ják messze hangzó, csengő fü­tyülésüket. Hazánkban a sok cankófaj közül főként a réti, ez erdei, a kormos és a piros lábú fordul elő nagyobb tömegben. Ez utóbbi jelentős számban költ is hazánkban, míg a többiek nagy része Észak-Európa és Szi­béria mocsaras tundráin építi fészkét, s csak most ősszel, va­lamint tavasszal figyelhető meg. Védelmüket a természetvédelmi törvény írja elő. Agárdy Sándor Á nyúlcip Bukfenc, a szőrgombolyag kis pulikutya és Cézár, a büszke far­kaskutya az egyik nap Röjtök- muzsaj határában, a lövői erdő­ben sétálgatott. A közeli tisztá­son egy nagy szürke nyulat pillantottak meg, aki nem iszkolt el közeledtükre, hanem bátran szembenézett velük, s mintha csak a vásárban volna, ezt ki­áltotta feléjük: — Nyúlcipőt vegyenek! Nyúlci- pőt vegyenek! A kutyusok megszemlélgették a formás nyúlcipőket, aztán megkérdezték, mire is használ­hatók. Nyúlanyó elmagyarázta, hogy aki felhúzza őket, pillana­tok alatt maga mögött hagyja az üldözőit. Bukfenc ki is próbálta őket. Hát uram fia, úgy elpor­zott benne, mintha kámforrá vált volna. A másik szemvilla­náskor meg újra köztük volt. A kutyusok meg is vették volna rögtön a nyúlcipőket, hanem pénzük nem volt. Nem is ez volt nyúlanyó kívánsága. — Kicsinyeim vannak — mond­ta —, s « rókák folyton itt ólál­kodnak, féltem a porontyaimat. Kérjétek meg a vadászt, irtsa ki a rókákat a környékről, és megkapjátok a nyúlcipőket. A lövői erdőből a kutyusok rögtön a vadászhoz indultak. Va­sárnap volt, éppen uborkát sze­dett a kertjében. Először nem hajlott a kérésre, de mikor Cé­zár szemléletesen kifejtette, mi­lyen szép bundát varrathatna a feleségének a rókaprémekből, ráállt a kívánságra. Azontúl rossz napok jártak a rókákra a lövői erdőben. A vadász lesben állt alkonyattájt és estelente. Már három bőr került kikészítésre a soproni szűcsökhöz, mikor a legravaszabb öreg róka, Rakon- cás gyűlésbe hívta nemzetségét: — Elhullanak legjobbjaink — mondta. — Rőtpofájú, Lompos és Ebugatta bőrét már kitették szá­radni. Kerekedjünk fel, míg nem késő. Költözzünk át a muzsaji csereserdőbe. így is tettek. Még aznap fel­szedték a sátorfájukat. Nyúlanyó csemetéi megmenekültek a róka- veszélytől. De a vadász feleségé­nek nem került ki bundára való, csak egy sapka és nyakdísz lett Rőtpofájú, Ebugatta és Lompos szőrméjéből. Mikor Bukfenc és Cézár ismét kisétált Röjtökmu- zsaj határába; a hálás nyúlanyó átnyújtotta nekik a szép nyúlci­pőket. — No, ez is megvan — mond­ta Cézár — szerencsére ott po­rosodik majd a szögön, hisz nincs rá szükségünk. Mikor ezt mondta, a régóta gyanakodva figyelő Bukfenc fel­kiáltott : — Nézd azt a közelgő porfel- leget! Dübörög alatta a föld, gőzt fúj ki az orrlika. Mennybéli atyám, mi lehet az?! — Egy megvadult bika! Fel a nyúlcipőket! Felrántották őket hirtelenében, s úgy elporzottak benne, hogy a bikának csodálkozásában a háta közepére futott fel a szarva, hogy hova is tűnt az a két ku­tya. Atányi László Úttörők rovata Miénk a szó Már második éve alakítottunk újságíró szakkört. Az első foglalkozáson megválasztottuk a tisztségviselőket, a reszortfelelősöket. Megbeszéltük az éves munkatervet, amelyben sok érdekes programot tervezünk. Megis­merkedünk az újságírás rejtelmeivel — az anyaggyűj­téstől a lektoráláson át az árusításig. Szeretnénk az idén is ellátogatni a Kelet-Magyarország szerkesztősé­gébe, a Nyírségi Nyomdába és szeretnénk vendégül látni igazi újságírókat. Szarka László, Nyíregyháza, 4. sz. Ált. Iskola Sportnapot rendeztünk a fegyveres erők napja al­kalmából a kisdobosoknak és az úttörőknek is. Az al­sótagozatos őrsök a Dózsa-pályára mentek, ahol az akadályverseny különböző állomásain bizonyították ügyességüket, rátermettségüket a résztvevők. Az ered­ményhirdetés után csokit, labdát és játékot kaptunk. Gubacsi Barbara, Nyíregyháza, 4. sz. Ált. Iskola 4. osztályos rajtudósító Békemenetet szerveztünk szeptember 9-én közsé­günkben. „Le a háborúval, le a neutronbombával, él­jen a béke!” Ilyen jelszavak szerepeltek a transzparen­seken. A tiltakozó táblákkal végigvonultunk az utcá­kon, s így emeltük fel szavunkat a háború, a pusztí­tás ellen. Ezután letáboroztunk és meggyújtottuk a tá­bortüzet. Politikai dalokat énekeltünk. Velünk tartott a nyíregyházi Krúdy gimnázium három tanulója is, akik gitáron játszottak nekünk pol-beat számokat, s együtt tanultuk meg énekelni. így akartuk'kifejezni szolidari­tásunkat az elnyomás alatt élő népekkel, s egyúttal til­takozni a fegyverkezés ellen. Stekler Angéla, Nyírpazony, 5/a. osztályos, rajtitkár Melyiket válasszam ? Az ajtózártól a répaásógépig A lakatos Vajon mi jut a gyerek eszébe a lakatos szóról? Első hallásra alighanem azt gon­dolja: olyan mester, aki la­katokat készít. Szatvári Ist­ván, a Vállaji Rákóczi Ter­melőszövetkezet egyik legfi­atalabb dolgozója mosolyog az elmélkedésen: — Gép- és vasalkatrészek megmunkálása a feladatunk. Reszelés, fúrás, menetvágás és még felsorolni sem tudom, mi minden. A fiatalembert — aki ta­valy szerzett szakmunkásbi­zonyítványt — már egész ki­csi kora óta úgy ismerik a községben, hogy nagyon sze­ret bütykölni. — Még alig látszottam ki a földből, mikor már be-be- kiváncsiskodtam mostani munkahelyemre, a szövetke­zet gépműhelyébe. Világéle­temben szerettem fúrni-fa- ragni. Szétszedtem, megnéz­tem mindent, ami kezem ügyébe került: a rossz órától az ajtózárig. De amit itt lát­tam — a rengeteg erős, ha­talmas munkagép —, igazi csoda volt számomra. Szatvári István a gépmű­hely legfiatalabb lakatosa. If­jú kora ellenére már betaní­tó. Vagyis olyan dolgozókat segít tanácsokkal, s a mes­terségbeli fogások megmuta­tásával, akik kevesebb gya­korlattal rendelkeznek a szakmában, mint ő. Épp egy répaásógépet javított, mikor találkoztunk vele. Körülötte szerszámok: kulcskészlet, mérőszalag, kalapács, vasfű­rész. — Ó, ennél sokkal többié-’ le eszközzel dolgozunk. Ha szükséges kovácsolunk és he- gesztünk is. Ez a sokoldalú munka bi­zony nem tartozik a legtisz­tább mesterségek közé. Ola­jos, gépzsíros a lakatosok ke­ze. Nem szólva arról, hogy sokat dolgozunk kinn, a sza­badban — legyen bár forró nyár, vagy hideg tél. — Mindez nem számít! Hiszen nagyon jó érzés, mi­kor egy elromlott masina ja­vítás után újra dolgozni kezd. S ez az én kezem munkáját dicséri. <h) TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő (folytatá­sa a függ. 15, 6 és vízszintes 16 sorok­ban). 6. Római 1001. 7. Bánk ... 8. GU. 9. Friss. 11. A normálisnál magasabb testhőmérséklet. 12. összevissza bead!!! 14. Hernyó kel ki belőle. 18. Római 51. 20. Részesül. 21. Római 999. 22. Dísze. 24. Padlizsán-darab!!! 25. Hangulat. 27. Jel­fogó, áramköröket bekapcsoló szerkezet. 28. Vissza: rejtve figyeli. 29. Személy, aki tartozik. FÜGGŐLEGES: 1. Ismert Verdi-opera. 2. Házőrző. 3. Folyami töltés. 4. Fordí­tott kétjegyű mássalhangzó. 5. Jármot. 10. EDH. 11. Nagy felületen borít, fed. 13. Kompliment. 14. Egyházi személy. 17. Égitest. 19. Rendhagyó ige. 21. Ilyen olaj a rózsaolaj is. 23. Férfinév. 24. Kis... (= csecsemő). 26. Római 45. 27. Helyrag. Megfejtendő: a Nyírségi ősz rendez­vénysorozat jelentős kulturális esemény- sorozata . .. (vízsz. f, függ. 15, 6, vízsz. 16.) Múlt heti megfejtés: TISZACSÉCSE — MÓRICZ ZSIGMOND. Könyvjutalmat nyert: Szaniszló Hilda Szabolcsbáka, Lengyel László Szabolcs. Varga Zoltán Kálmánháza, Drab László Nyírtelek, Lengyel Szilvia Géberjén, Had- házy Antal Kocsord, Toldi Orsolya Jánd, Balogh Erika Nagykálló, Jenei Judit Bal­sa, Szatmári Erzsébet Nyíregyháza, Kiss Sándor ököritófülpös, Révész László Ti- szavasvári, Uzonyi Gábor Kisvárda, Rusz- nák Ildikó Oros és Miklós Mária Tor­nyospálca.

Next

/
Oldalképek
Tartalom