Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-20 / 246. szám
2 Kelet-Magyarország 1981. október 20. Nyelvtanulás, kávéfőzés Tanfolyam titkárnőknek Sokak szerint — némi túlzással — a titkárnőknek csupán reprezentálniuk kell. Azaz kávét főznek és letagadják a főnököt, ha nem ér rá. A megyei TIT titkárnő- képző tanfolyamának tematikájából viszont az derül ki, hogy valójában sokoldalú ismeretekre van szükségük. Az idén ősztől ismét meghirdetett tanfolyamon jártasságot szereznek a vállalati munkajog alapjaiban, a kézi- és gépi adatfeldolgozásban. Tanulnak ügyvitelt, számvitelt, társadalom- és gazdaságpolitikát, részt vesznek levelezési gyakorlaton. Ezen belül foglalkoznak például jegyzőkönyvezetéssel, s különböző korrekt, udvarias levélformák készítésével. Ez a tananyag szárazabb, hivatalosabb része. Emellett olyan ismeretekre is szükségük van, mint a szép, magyar beszéd és a helyesírás. Tájékozódnak pszichológiában, megismerkednek a gyorsírással. Az egészségügyi tudnivalók között helyet kapott a baleseti elsősegélynyújtás, sőt alapvető kozmetikai ismeretekre is szert tesznek. A jó titkárnő természetesen kávét is főz,, sőt ha kell tálal, amelynek módszerét szintén nem árt megtanulni, A tanfolyam legidő- igényesebb témája: egy idegen nyelv — a német vagy orosz — alapjainak elsajátítása. A 180 órás képzési idő egyhar- madát erre fordítják. (házi) Az érvényesülés iskolája Ludas Matyi Évkönyv A jövő évtől is biztosan sokan várnak sikert, s mindenki szeretné elkerülni a kudarcot. Igen ám, de ami az egyik embernek siker, az a másiknak kudarc lehet, vagy fordítva. Egy biztos: a siker és a kudarc közben is jól jön, ha az embernek van humora. Vagyis az élethez humor, az iskolához tankönyv kell. A Ludas Matyi 1982-es évkönyve az érvényesülés iskolájának tanulóit igyekszik megnevettetni a komoly órák közti szünetekben. A tankönyv tartalmából: Árkus József: És festem is magam. Mikes György: Mikor lehet leggyorsabban karriert csinálni? Sajdik Ferenc: Sógor, Koma, ángyika. Tabi László: A nagy kaland. Moldova György: Straznyiczky, a magyar apa. Balázs-Piri Balázs: Ki-ki a maga mesterségét. Somogyi Pál: Űt a boldogsághoz. Fülöp György: Protokoll-parádé. Karinthy Frigyes: Művészet. Komlós János: Nem tudunk vitatkozni. Darvas Szilárd r Shakespeare a mellényzsebben. A neves írók történetei mellett a Ludas Matyi népszerű karikatúristái is arról számolnak be, hogy milyen tantárgyak hagytak bennük mély nyomokat az érvényesülés iskolájában. Akinek ez túl sok egyszerre, azt viccturmixra és rejtvénybazárba hívják meg a kötet szerkesztői. Mátészalka, városközpont. (Elek Emil felvétele) MÓRICZ ZSIGMOND SZÍNHÁZ: A Csongor és Tünde premierje ü 'I'W'IMÉ I J 1981. október 17. 18 óra 45 perc: felgördül a függöny a Móricz Zsigmond Színházban. 18 óra 46 perc 25 másodperc: elhangzik Csongor első mondata: „Minden országot bejártam, minden messze tartományt, s aki álmaimban él, a dicsőt, az égi szépet, semmi földön nem találtam.” — Jegyezzük meg ezeket a pillanatokat : nemrég született színházunk felkelt és jár. Mint Vörösmarty hőse, Gyer- gyai Árgirus királyfiának egyeneságú örököse elindult, hogy megkeresse „a dicsőt, az égi szépet”, aki álmainkban él. 21 óra 20 perc: Tünde már földi lány, — ez az ára a szerelemnek — lábnyoma immár itt van a homokban, Szabolcs homokjában, a miénkkel elkeveredve. Nehéz elfogultság nélkül szólni ezekről a pillanatokról. Vörösmarty Csongor és Tündéje kockázatos vállalkozás. A Bánk bánhoz és Az ember tragédiájához- hasonlóan „nemzeti dráma”, mellyel előbb-utóbb minden rendező szembekerül, pályája során, a a problémával is, mely magában a műben, s korábbi előadásaiban gyökerezik. Mondják; Csongort rendezni annyi, mint „fölvenni a kesztyűt”, elfogadni egy kihívást, ahol a rendezőnek csak annyi előnye van, hogy ő választhatja meg a fegyvert. Mert a Csongor és Tündét soha sem sikerült még igazán jól megcsinálni, s úgy tűnik ebbe most már bele kell nyugodni. Vannak kitűnően működő darabok, melyek szituációi mint az óra fogaskerekei úgy kapaszkodnak egymásba, s forognak, forognak, amíg csak feszül a rugó, s vannak művek, melyek hibáikkal együtt lenyűgözőek, s egyszersmind mozdulatlanok. Bozóky István térbe helyezte a darabot, a mesék szóló szőlőt termő kertje, az üveghegyen túli Délország ismeretlen tája helyett valóságos kertbe, itt és most, Szatmárban Tiszaháton, — mindenesetre ott, ahol szépen beszélnek magyarul, s a zene is magyarmódra lejt. Végső megoldást természtesen nem hozott, a kérdés, hogy miképpen kellene igazán jó előadást csinálni a Csongor és Tündéből, továbbra is kérdés marad; de ez a „szembenézés fö- detlen arccal”, az elvállalt párbaj a mű hibáival, a lehető legtöbb, amit Csongor- ügyben, a rendező tehet. Amellett biztos siker, ami — túl minden bölcselkedésen — a színház éltető eleme! Bár rétegekre bomlik, s kissé eklektikus — ebbe a jelmezek is „besegítenek” —, látványos és lendületes. Csongor: Vitai András. Jó ritmusú, gondosan formált figura. Nem könnyű szerep, s helyenként ellentmondásos is. Vitai felfokozott mozgással és szép szövegmondással hidalja át az ellentmondásokat. Tünde: Hartmann Teréz. Bársonyos alt hangjában bölcsesség van. Mélység, amivel jelmeze szöges ellentétben áll. A hagyományos „Tünde-kép”, s a ragyogó tehetségű Hartmann Teréz valahogy „nem jön' össze. Mirigy, a népmesék boszorkánya nem eléggé motivált szerep. Petényi Ilona előadásában elszürkül, elhalványodik. Nem érezzük Csongor méltó ellenfelének. Balga: Lakatos István — meglepetés. Premierajándék. Jelenetről jelenetre lendíti tovább ezt a „leülésre hajlamos” darabot. Ilmával — Szabó Tünde — az előadás legélvezhetőbb pillanatait teÉletünk és az Az élet szép — címmel nyílik kiállítás az alkoholellenes hónap keretében október 20- án Nyíregyházán a megyei KÖJÁL egészségnevelési csoportja szervezésében. A megnyitón előadás hangzik el: Az alkohol hatása a fiatal szervezetre címmel, melyet dr. remti meg, sok humorral, derűsen, s játékosan. A három vándor: külön dráma. Életük omlik össze két rövid felvillanásban. Hallatlanul nagy feladat. Holl István, a tudós kapott mindkét jelenete végén nyíltszíni tapsot. Minden mozdulatát, kézrebbenését valami roppant pontos belső mérték vezette, s mintha Dührer rajzolta volna hosszú ujjait, szavaknál is kifejezőbbre. Az ördögfiak — szintén külön darab: diákszínjátszó lendülettel űztek rókát, s húztak kocsit ha kell, sok rendezői ötlettel megtámogatva kedves színfoltjai voltak az előadásnak. Tudnunk kell azonban, hogy ezekben a figurákban sokkal több van, s játsz- hatóbb szerepek, talán mint maga Csongor. Ledér az „elvarratlan szál” a műben. Felbukkan szinte a semmiből, s eltűnik nyomtalanul. Meg- íratlan szerep. Muszte Anna személyes varázsa, ami mégis emlékezetessé teszi. A tanárképző táncegyüttesének megjelenése helyenként egészen frappáns, sokszor azonban erőltetett. Rossa László zenéje vékonyan hangszerelt és halk. A díszletet Baráth András tervezte, biztonságra törekvő, jól bejátszható. A jelmezek Vincze Béla munkái: kissé vegyesek, táj— jellegük tisztázatlan. Mindezekkel együtt úgy véljük, hogy szeretnünk kell ezt az előadást és bizonyára a közönség is szeretni fogja. Mester Attila ____________bír.. • j.vjt alkoholizmus Siket Ferenc orvos tart. A programot a Nyírkémia Vállalat kóstolóval egybekötött termékbemutatója egészíti ki. A rendezvény este fél 7-kor kezdődik a tanárképző főiskola kollégiumának klubtermében. Születésnap — lopott pezsgővel Szoros barátságot tartott fenn egymással öt fiatalember: a 28 éves nagykállói Bálint András, a büntetett előéletű 19 éves nyíregyházi Fekete Gyula, a fiatalkorú nyíregyházi H. Tibor, az ugyancsak büntetett 19 éves nyíregyházi Szabó Ferenc és a 26 éves Juhász László. Barátságuk annyira szoros volt, hogy — Juhász kivételével — korábban közösen elkövetett bűncselekmény miatt ítélte el őket a bíróság. Fekete kedvenc szokása volt, hogy élelmiszer-áruházakból és áruházak elől lopott élelmiszert, hol egyedül, hol valamelyik társával. Egy Arany János utcai pincéből Bálinttal együtt turista gáz- főzőt, gitárt, gumimatracot és ruhaneműt vitt el. December 10-én a Fekete lakásán együtt ünnepelték Szabó születésnapját, s a jóbarátokon kívül jelen volt az állami, gondozott P. Valéria, aki az eset idejében ideiglenesen Nyíregyházán* lakott. Éjszaka Bálint és H. Tibor elment a Toldi utcai ABC-hez, betörték az üveget és előbb néhány üveg pezsgővel locsol- tatták meg otthon az amúgy se szomorkodó hangulatot, majd visszamentek, s más italokat, élelmiszert vittek az ünneplőknek. A maradékot — mert jócskán felrakodtak —, Virányos közelében rejtették el a szántóföldön, hogy majd karácsonykor, vagy szilveszterkor is legyen mivel ünnepelni. A baráti kör lopások és többrendbeli kóros szenvedélykeltés vétsége miatt került bíróság elé. A Nyíregyházi Járási Bíróság Feketét — mint különös visszaesőt — egy év és két hónap, Bálintot egy év és hat hónap börtönre, Szabót hét hónap fogházra (neki le kell tölteni korábbi, felfüggesztett hathónapos szabadságvesztését is) büntette, H. Tibort javítóintézeti nevelésre, Juhászt pedig (mivel ő a lopásokban nem vett részt) nyolc hónap javító-nevelő munkára. A bíróság Feketét két, Bálintot pedig három évre tiltotta el a közügyektől. Az ítélet ellen egyedül H. Tibor föllebbezett, de az ő büntetését is helybenhagyta a Nyíregyházi Megyei Bíróság azzal együtt, hogy a kárt kötelesek megtéríteni. Az ítélet jogerős. (k) □képernyő ELŐTT Gondolom, az olvasók többsége egyetért velem abban, hogy a Zokogó majom című többrészes tévéfilmet nem érdemes az ugyancsak Bálint Tibor által írt azonos című regényhez úgy hasonlítani, hogy a tévéfilmen az írásmű eredeti erényeit kérjük számon. Különböző műfajú alkotások még azonos mű és azonos szerző esetén is csak két dologban mérhetők össze. Az egyik az, hogy mennyire képes egyik is, másik is a témát és az írói közlendőt, az üzenetet hűen közvetíteni, átadni. A másik pedig — ami ezzel majdnem azonos — hogy mindezt a saját műfajában milyen színvonalon teszi. Bálint Tibor regénye hiteles korrajz, pontosabban több korszaknak a rajza a hétköznapok küsz- ködő-botladozó, sokszor sze- rencsétlenkedő embere látókörének határáig mutatva, de sokkal messzebb, szélesebb körre érvényesen éreztetve a kornak, a történelemnek a kisemberre gyakorolt hatását, a szorítását. Bálint Tibor és Várkonyi Gábor tévéfilmje, amelyet a regényből közösen írtak, jeles színészek sorával megerősítve igyekszik az előbb vázolt kettős feladatoknak jól megfelelni. A filmből is jól érezhető az elesett, küszködő-kapaszkodó, a sikertelen emberek iránti megértés, sőt szeretet. A képek olykor Tersánszky Józsi Jenő írásainak világára emlékeztetnek. Érzékletesen mutatja meg a film azt is, hogy mennyit látnak meg ezek az emberek a világból. Azonban meg is marad ennél. Ezeknél az egyedek- nél, ezeknél a konkrét eseteknél. A szélesebb érvényességet, a mindenkire nehezedő akkori atmoszférát — egy-két képet kivéve — nem érezni eléggé erőteljesen. Nem ok nélkül, sőt teljes joggal tartják világszerte szenzációsnak a holland tévések által készített filmet, a hidrogénbomba feltalálójával — Samuel Cohennel — folytatott beszélgetésükről. Megrendítőbb filmet ritkán látni. Pedig nein található egyetlen kocka sem a pusztításról, az öldöklésről. Sőt, nagyon békés képeket láttunk. Azonban azok a mondatok, a gondolatok, amelyek itt elhangzottak, rettenetesek voltak. A tervszerű és tömegméretű gyilkolásról vallott rideg elveit, hallottuk egy olyan valakinek, aki nem érdemli meg azt sem, hogy embernek minősítse őt bárki is, nemhogy tudósnak. E film szerkezete, az egymást váltó képek, a snittek nagyszerűen érzékeltették azt az ellentétet, ami Cohen elvei, működése, magatartása és a béke között feszül, és a nézőben erős indulatot keltve mutatták be nemcsak Cohen jellemtelenségét, hanem a „héják”, a háborúcsinálók erkölcstelenségét is. A hét mostani adásában szó volt a dohányzás elleni küzdelemről. Azt hiszem, még mindig nem eléggé leleményes és nem eléggé erőteljes ez a harc Sereg: István [Irádió MELLETT Az önpusztításba vezető embergyűlölet nagyerejű drámáját hallhattuk szombaton a Rádiószínház bemutatójaként, a már az eddigiekben is igen színvonalasnak bizonyult OIRT hang- játék-fesztivál keretében. Jerzy Janicki lengyel szerző Halálos ítélet című, a leghagyományosabb, mondhatni klasszikus egyszerűséggel felépített balladisztikus hangjátékának kindulási pontja egy különös szerencsétlenség volt: egy isten- hátamögötti faluban, az erdő ölén hóba-jégbe fagyott lócsontvázat és a külsőleg teljesen sértetlen lovast találtak meg a márciusi olvadáskor az erdei munkások. A magyarázat a népi tapasztalat alapján nagyon is kézenfekvő, hogy ti. a lovat a farkasok falták föl, s a fagyhalált szenvedett lovasához, Henryck Szilling erdészhez azért nem nyúltak, mert részeg volt, és a farkasok visszariadnak a pálinkabűztől. De hogyan került a ló és lovasa a farkasok közé azon a tragikus, csontfagyasztó téli éjszakán? Az eseményeket a későbbi ügyészi nyomozás kapcsán visszapörgető hangképsorok a „totálissá kiterjesztett embergyűlöletet”, értelmetlenségét mutatták be a szerencsétlen erdész példáján. Noha egyáltalán nem volt érdektelenül motivált negatív hősünk embergyűlölete, patologikus felfokozottsága szükségképpen csak az ő pusztulásához vezethetett. A minden-gyűlölet eredője egy valódi sorstragédia, a háború idejéből. A gyermek Henryck Szilling baloldali ellenálló szüleit a németek letartóztatták. A gyermek nevelőszülőkhör. került, ám csakhamar őt is keresték a fogdmegek, hogy vallomásra zsarolják vele szüleit. Nevelőanyja azonban megesküdött rá, hogy a kis Henryck az ő saját gyermeke — mire a kopók két vér szerinti gyermekét a szeme láttára agyonlövik. Henryck tehát két másik élet árán élhette a magáét, amit nevelőanyja soha nem tudott neki megbocsátani, és azután mindent meg is tett az élete megkeserítésére. További keserű csalódások is érték (felesége megcsalta, elhagyta), s teljesen kiábrándult az emberekből. Egyedül az állatok, különösen a lovak iránt táplált gyöngédséget. Ezért is nem akadályozta még — pedig megtehette volna —, hogy az erdei méntelep egyik vad csődöre agyontapossa a ke- gyetlenkedő ápolóját, sőt a gyilkos lovat pártfogásába vette. S amikor a csődört a falu közvéleménye elpusztításra ítélte, agyonlövése helyett Henryck Szilling inkább vele vágtatott el a biztos pusztulásba azon az éjszakán. Az olvasó elnézését kell kérnem a hosszadalmasabb tartalmi ismertetésért, de talán így némileg kitetszik, hogy mindvégig nagy feszültségű emberi dráma bomlott ki fokról fokra a mesterien megszerkesztett, „visszapörgető” hangképekből, melyek a végzetes este „eseményeit, a ló „kiadását” szorgalmazó látogatásokat elevenítették meg. Az utólagos nyomozás során hivatalból hitetlenkedő ügyésznőt (Törőcsik Marit hallhattuk szerepében örömmel) népi bölcsességével leszerelő, s a nyomozást a maga módján bizony elvégző falusi rendőr (György László parádés alakítása) kitűnően jellemzett figurája mellett hadd dicsérjem még meg Koncz Gábor szuggesztivitá- sát Henryck Szilling megformálásában, valamint Varga Géza kiváló rendezését a rádiószínházi élményért. Merkovszky Pál
