Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-07 / 235. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. október 7. Napi külpolitikai kommentár Nem gyógyír... Az árfolyamváltozással ezeken a gondokon igyekeztek enyhíteni. Brit üzleti körök elégedetten vették tudomásul az intézkedéseket, amelyektől elsősorban a kamatlábak mérséklődését, a pénzpiac feszültségeinek feloldását várják. Némi kárörömmel fogadták Londonban a nyugatnémet márka fölértékelését, mert azt remélik, hogy az NSZK piacán könnyebben értékesíthetik termékeiket. Washingtonban egy pénzügyminiszter-helyettes úgy vélte: a.döntés nem befolyásolja jelentős mértékben a dollár helyzetét. A két és fél éve létrehozott közös nyugateurópai pénzügyi rendszer első nagyszabású árfolyamváltozása — amerikai körök szerint — Párizs és Bonn diadala. Az NSZK azt várja tőle, hogy javít a márka helyzetén a dollárral szemben; olcsóbb olajszámlát fizethet és sikerrel szállhat szembe az inflációval. Párizs viszont — ugyancsak az USA szakértői szerint — a termelés fellendülését, a beruházási kedv visszatértét reméli a döntéstől. Európa „szegény embere”, Itália viszont egészen másként reagált. Rómában nem titkolt elégedetlenséggel fogadták az intézkedést, annál is inkább, mert a lírát márciusban 6 százalékkal már leértékelték. Spadolini kormánya — amely amúgy is súlyos pénzügyi-gazdasági gondokkal küszködik — hosszútávú tervet dolgozott ki a legsürgetőbb problémák megoldására, s e programot az árfolyamváltozás most részben késlelteti, részben — egyes vonatkozásaiban — keresztülhúzza. K itségtelen, hogy a döntés a közösségen belül tapasztalható eltérő gazdasági fejlődést tükrözi, annak szükségszerű eredménye. Ám aligha jelenthet gyökeres és egyértelműen pozitív változást a múlthoz képest. Más-más inflációs ráta alakult ki az egyes országokban: Itáliában húszszázalékos a pénzromlás, a franciák a 14 százalékos infláció miatt aggódnak. A pénzhígulást aligha állítja meg a döntés, márpedig az EGK tagállamainak az egyik legkomolyabb gondja. Az új árfolyamváltozás mellett tehát maradnak a régi bajok, amelyekre a friss kurzusok sem találnak gyógyírt. Gyapay Dénes Befejeződött a magyar—amerikai gazdasági tanács ülése Kedden Budapesten befejezte hetedik ülését a magyar —amerikai gazdasági tanács, amelyet a Magyar Kereskedelmi Kamara és az USA kereskedelmi kamarája 1975- ben alakított. A két ország üzletemberei kölcsönösen tájékoztatták egymást az együttműködési lehetőségekről. A tanácskozáson mindkét fél szorgalmazta a hosszú lejáratú kereskedelmi és ipari kooperációkat, s ezzel összefüggésben a diszkriminációmentes vámeljárások kölcsönös kiterjesztését. Az amerikai gyors exportengedélyezéseket is mindkét fél szükségesnek tartja. Több résztvevő javasolta az információcsere kiterjesztését. Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese fogadta Zoltán Merszeit, a magyar —amerikai gazdasági tanács társelnökét. Az amerikai delegáció magas rangú tagjait fogadta Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Szarka Károly külügyminiszter-helyettes. A záróülést követő sajtótájékoztatón Molnár József, a TANNIMPEX vezérigazgatója és Zoltán Merszei, az Occidental Petroleumh Corporation alelnöke, a magyar- amerikai gazdasági tanács társelnökei kifejtették, hogy még sok lehetőség van a vállalatok közötti kapcsolatok bővítésére. Jelenleg 23 magyar vállalatnak van kapcsolata amerikai cégekkel, s a vállalatokon múlik, hogy ez a kör bővüljön. Mivel a gazdasági élet lanyhulása elsősorban a nagy értékű, nagy tömegű termékeket érinti, a magyar * vállalatok sikerrel próbálkozhatnak amerikai piacokon kisebb tételekben szállított cikkek eladásával. Kooperációkra is van lehetőség, mindenekelőtt a vegyiparban. Mindez jó módszere lehet a magyar—amerikai kereskedelemben tapasztalható magyar passzívum csökkentésének. (Folytatás az 1. oldalról) Az angolai és magyar zászlókkal feldíszített Országház előtti téren felsorakozott a vendég tiszteletére a Magyar Néphadsereg díszzászlóalja, -ott voltak a budapesti dolgozók százai s jelen voltak a hazánkban tanuló angolai diákok képviselői. Az ünnepélyes fogadtatáson megjelent Kádár János, Lo- sonczi Pál, Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, Cservenka Ferencné, az országgyűlés alelnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára,. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, Púja Frigyes külügyminiszter, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, továbbá az Elnöki Tanács, a kormány, az állami, a társadalmi élet számos más képviselője.- Jelen volt Kolesza Sándor, hazánk angolai nagykövete. Megjelentek a budapesti diplomáciai képviseletek vezetői. Jósé Eduardo dos Santos megérkezésekor kürtszó har- sant a téren, majd a díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett a magasrangú vendégnek. Felcsendült az angolai és a magyar himnusz, majd Jósé Eduardo dos Santos Kádár János társaságában ellépett a díszzászlóalj előtt. Pirosnyakkendős úttörők virágcsokorral köszöntötték az angolai párt- és állami küldöttség vezetőjét. Ezután a vendéglátók és a vendégek kölcsönösen bemutatták egymásnak a Magyar Népköztársaság és az Angolai Népi Köztársaság közéleti vezetőit. Jósé Eduardo dos Santos üdvözölte a fogadtatására megjelent diplomáciai vezetőket. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai díszzászlóalj díszmenetével zárult. A vendégek ezutáq gépkocsikra szálltak, s a magyar vezetők társaságában szállásukra hajtattak. Délután az Országház de- legációs termében megkezdődtek a hivatalos magyar- angolai tárgyalások. Kádár János vezette a magyar tárgyaló küldöttséget, amelynek tagja volt Losonczi Pál, Gyenes András, az. MSZMP Központi Bizottságának titkára, Púja Frigyes, Váncsa Jenő, Veress Péter, Juhász Ádám ipari minisztériumi államtitkár, Garai Róbert, külügyminiszterhelyettes, Bartha Ferenc, a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának vezetője valamint Kolesza Sándor. Jósé Eduardo dos Santos vezetésével az angolai delegáció tagja volt Afonso van-Du- nen (MBINDA), az MPLA- Munkapárt KB tagja, a KB külügyi titkára, Paulo Teixe- ira Jorge, az MPLA-Mun- kapárt KB tagja, külügyminiszter, Artur Vidal Gomes, az MPLA-Munkapárt KB tagja, földművelésügyi miniszter, Alberto do Carmo Bento Ribeiro iparügyi miniszter, Antonio Jósé Miran- do alezredes, a vezérkar tagja, Paulino Pinto Joao együttműködési államtitkár, Jósé Maria őrnagy, az elnöki hivatal védelmi és biztonsági titkára és Carlos Fernandez, ■ az elnöki hivatal külügyi titkára. A szívélyes, baráti légkörű tárgyalásokon Kádár János tájékoztatást adott szocialista építőmunkánkról, a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáról és soronlévő feladatainkról. Jósé Eduardo dos Santos ismertette azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az angolai nép tesz az MPLA- Munkapárt vezetésével a forradalmi vívmányok, az ország függetlenségének és szuverenitásának, valamint területi sérthetetlenségének védelmében. Véleményt cseréltek a két ország kapcsolatairól, hangsúlyozva, hogy azok az internacionalista barátság jegyében, dinamikusan fejlődnek. A tárgyaláson mindkét fél kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a Magyar Népköztársaság és az Angolai Népi Köztársaság közötti sokoldalú együttműködés gazdagítására még jelentős, további lehetőségek vannak. Este díszvacsorát adtak az angolai párt- és állami küldöttség tiszteletére, ahol Kádár János és Jósé Eduardo dos Santos pohárköszöntőt mondott. II Mexikói Kommunista Párt küldöttségének látogatása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására szeptember 28. és október 6. között látogatást tett hazánkban a Mexikói Kommunista Párt küldöttsége Samuel Me- lendeznek, a párt politikai bizottsága tagjának vezetésével. A küldöttség tagja volt Enrique Semo, a politikai bizottság tagja. A delegációt fogadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A küldöttség megbeszélést folytatott a KB külügyi osztályán, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében és a Párttörténeti Intézetben. A mexikói vendégek találkoztak az MSZMP Politikai Főiskola vezetőivel és látogatást tettek Pest megyében. A pártküldöttség tanulmányozta a magyar munkás- mozgalom tapasztalatait, az MSZMP szövetségi politikáját, és megismerkedett a szocialista építőmunka gyakorlatával. A Mexikói Kommunista Párt küldöttsége-kedaen elutazott hazánkból. Magyar vezeték üdvözlő távirata az NDK nemzeti ünnepe alkalmából ERICH HONECKER elvtárs, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának elnöke, WILLI STOPH elvtárs, a Német Demokratikus Köztársaság minisztertanácsának elnöke. Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya, a magyar nép és a magunk nevében szívélyes elvtársi üdvözletünket, és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának, kormányának és népének nemzeti ünnepük, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 32. évfordulója alkalmából. Népünk tisztelettel és nagyrabecsüléssel tekint azokra a kimagasló eredményekre, amelyeket a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói pártjuk, a Német Szocialista Egységpárt vezetésével a fejlett szocialista társadalom építésében, a népgazdaság erősítésében, a tudomány fejlesztésében, a kultúra felvirágoztatásában az elmúlt évtizedekben elértek. Nagyra értékeljük, hogy pártjaink, országaink és népeink sokoldalú együttműködése, és barátsága a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján minden területen töretlenül fejlődik a szocializmus, a béke javára és népeink üdvére. Nemzeti ünnepük alkalmából további eredményeket kívánunk önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság népének a fejlett szocialista társadalom építésében, a béke és a nemzetközi biztonság védelmében, a társadalmi haladás szolgálatában. Budapest, 1981. október 7. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LAZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ★ c Apró Antal, az országgyűlés elnöke az évforduló alkalmából táviratban üdvözölte Horst Sindermannt, az NDK népi kamarájának elnökét. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT elnöksége, a KISZ Központi Bizottsága ugyancsak táviratot intézett partnerszervezetéhez. Képtávírón érkezett Koppenhágában nagyszabású tömegtüntetésen tiltakoztak Dánia közös piaci tagsága ellen. (Kelet-Magyarország telelőtől a Szalontay Mihály: aitolsó cnap a f Z-j m ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■MI 1. Be kell vennem még egy Ridolt — gondolta —, de inkább valami erős altatót, nyugtatót. Holnap nehéz napom lesz, legalább ötszáz kilométert fogok autózni. Még egyszer belenyúlt lapos tenyérrel az előtte tocsogó vízbe, szinte elsimította szelíd hullámait. Még egy utolsó pillantás, tért ölelő, át az utolsó partig, avval ment fel a sötétben álló kocsihoz. Hazaautózott. Mint mindig mire hazaért, már most is elég késő volt. Mindenki aludt. Csendben ment be, lábujjhegyen, óvatosan csukta az ajtót és csak szobájában gyújtotta fel az ágy melletti kislámpát. Altatót keresett, talált, csak úgy a kancsó áporodott vizéből ivott, lenyelt két szem tablettát. Levetkőzött, eloltotta a lámpát, két kezét tarkójára kulcsolva nézte a plafont, a sötétség lomha árnyait, az ablak alatt menő autók fényének tört-szétszórt villódzását, s igyekezvén eltolni magától a mát, igyekezett elképzelni a holnapot. Reggel garázs, benzinvétel, szerkesztőségi porta, kávé a büfében, indulás, 6-os út, Érd, Pécs. Elaludt, mint akit fejbe vertek. Akkor és ott érezte, tudta: nincs tovább! Ott volt kiszáradt torkában a félelem vérszaga, felszökött szájába, fel, tovább az orrába, fémes íz, alvadt vér, törött csont, P°r íze, veszélyíz, pánikíz! Száraz széna szaga préselt gépe fölött! Semmi jelenlétének, űrtiszta üresség jele! Homloka bőre csupa csatak, árkaiban izzadságpatak, szeme égő riadalom,' teste tüzel, gerince sziklának feszülő kőhúr és belül, ott messze legbelül a száraz bizonyosság. Eddig hát! Így és itt! Erre születtem, erre a halálra. Nekifeszül háta a hűsítő és mindent lezáró fehér mészkősziklának, törött, homorú ívet formált teste érezte a kicsiny törések-repedések páfrányait, a prémes gyöngy- perje lágyszőrű bugáit. Egybeépült a teste a kővel, izmai sziklává meszesedtek, kezében remegés nélkül, moccanás, fényvillanás nélkül, marka boltozatában az acélkékre égett penge. A semmi fényszínű anyag. S közte, meg a halált formáló hóhérsihederek, barbár faty- tyak között, pázsitfüvek rit- kás gyapjúja, fodorka, nyúl- farkfű, édes perje, pápaszem- fű, sárga koronavirág, moly- hos napvirág, szürke napvirág kicsinyke szigetei. Lángoló napözönben ők, az ezerszer megálmodottak és most megtestesedők és ő, és ő, ő a szerencsétlen, a szabadtörvényű, a senkitől, semmitől nem kötött, a sziklahasadék árnyékháromszögének pajzsában. Valaki rendbeszedi, sort formál a bűzlő, a gyapjúcondrák, koszfehér sorából: valaki rendbe szedi őket. Parancsoló erő, törvény uralkodik felettük, a kivégzők észszerű rendje, a fölényben levők ész-okos nyugalma szervezi őket, ad nekik parancsokat, ki személyesen gyűlölni képes a törvényt megszegőt, a falkát elhagyót, a sorból kilógót. Máris fegyelmezett csapat, csoport, sor, sor után. Kemény, áttörhetet- len négyszög, cohors, mongoltömény, zászlóalj: villanó emberszemek, anyaszülte testek mértani rendje. Hát ilyen a világ, mindig ők, a testület, a csapat, a szervezet ott és itt te, én, a legmagasabb rendűén szervezett anyag, a gyönyörű ember — az ott az erő, itt a kétségbeesés! Kaptok hát táptalajt — engem, egy-egy marék trágyát, csodálatos kis sziklavirágaim. Istent hívó pillanat volt, az istent soha nem ismerőnek is, és pillanat is — így nem tudta megmondani meddig tartott —, de egészen nyilvánvalóan, esküszöm a megmaradt áttekinthető mindenség- re, végtelenül soká tartott, így valószínűleg, az a parányi időegység alatt kellett le- zajlódnia, amit pillanatnak szoktunk érzékelni. Előre léptem, előre talán egy fél lépést, hogy kikerüljek a szikla homorú árnyékából, hogy feltudjak egyenesedni, mellem kitárni, nekifeszíteni a semmi szélnek, hogy süsse a napfény fekete-ősz fejemet, fénysugárban fürödjenek fekete-ősz fürtjeim, hajam, szakállam koszorúja. Tarkómat feszíthettem így a sziklának, s már mozdultam volna tovább, előre, mikor még árnyékban levő mellkasomba, oda egészen le, szinte gyomorszáj magasságban becsapódott az első lándzsa. Fehér végű, reszkető végű halálos bot. Remegett a napfényben, ami kikerült, az a vége a fényben, ami árnyékban maradt, az ott maradt árnyéknak! (Folytatjuk) H l nem is derült égből villámcsapásként, de azért meglehetősen váratlanul érte Nyugat-Euró- pát a közös piaci árfolyam- változások híre. Jellemző, hogy több mint nyolcórás vita előzte meg a döntést, nyilvánvaló tehát, hogy az érintett pénzügyminiszterek az utolsó pillanatig képtelenek voltak megállapodni. A nyugatnémet márka és a holland gulden - 5,5 százalékos fölértékelése, a francia frank és az olasz líra 3 százalékos leértékelése a többi nyugateurópai pénzhez képest — az EGK szakértői szerint — a tízek nemzetgazdaságának nagyobb összetartását célozta. Közismert, hogy a Közös Piac tagállamai az egymás közti kereskedelemben is meglehetős nehézségekkel találták szemben magukat, elsősorban az egyes nemzeti valuták értékének különbözősége, miatt.
