Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-07 / 235. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. október 7. Napi külpolitikai kommentár Nem gyógyír... Az árfolyamváltozással eze­ken a gondokon igyekeztek enyhíteni. Brit üzleti körök elégedet­ten vették tudomásul az in­tézkedéseket, amelyektől el­sősorban a kamatlábak mér­séklődését, a pénzpiac feszült­ségeinek feloldását várják. Némi kárörömmel fogadták Londonban a nyugatnémet márka fölértékelését, mert azt remélik, hogy az NSZK pi­acán könnyebben értékesíthe­tik termékeiket. Washingtonban egy pénz­ügyminiszter-helyettes úgy vélte: a.döntés nem befolyá­solja jelentős mértékben a dollár helyzetét. A két és fél éve létrehozott közös nyugat­európai pénzügyi rendszer el­ső nagyszabású árfolyamvál­tozása — amerikai körök sze­rint — Párizs és Bonn diada­la. Az NSZK azt várja tőle, hogy javít a márka helyzetén a dollárral szemben; olcsóbb olajszámlát fizethet és siker­rel szállhat szembe az inflá­cióval. Párizs viszont — ugyancsak az USA szakértői szerint — a termelés fellen­dülését, a beruházási kedv visszatértét reméli a döntés­től. Európa „szegény embe­re”, Itália viszont egészen másként reagált. Rómában nem titkolt elégedetlenséggel fogadták az intézkedést, an­nál is inkább, mert a lírát márciusban 6 százalékkal már leértékelték. Spadolini kor­mánya — amely amúgy is sú­lyos pénzügyi-gazdasági gon­dokkal küszködik — hosszú­távú tervet dolgozott ki a leg­sürgetőbb problémák megol­dására, s e programot az ár­folyamváltozás most részben késlelteti, részben — egyes vonatkozásaiban — keresztül­húzza. K itségtelen, hogy a dön­tés a közösségen belül tapasztalható eltérő gazdasági fejlődést tükrözi, annak szükségszerű eredmé­nye. Ám aligha jelenthet gyö­keres és egyértelműen pozitív változást a múlthoz képest. Más-más inflációs ráta ala­kult ki az egyes országokban: Itáliában húszszázalékos a pénzromlás, a franciák a 14 százalékos infláció miatt ag­gódnak. A pénzhígulást alig­ha állítja meg a döntés, már­pedig az EGK tagállamainak az egyik legkomolyabb gond­ja. Az új árfolyamváltozás mellett tehát maradnak a ré­gi bajok, amelyekre a friss kurzusok sem találnak gyógy­írt. Gyapay Dénes Befejeződött a magyar—amerikai gazdasági tanács ülése Kedden Budapesten befe­jezte hetedik ülését a magyar —amerikai gazdasági tanács, amelyet a Magyar Kereske­delmi Kamara és az USA ke­reskedelmi kamarája 1975- ben alakított. A két ország üzletemberei kölcsönösen tá­jékoztatták egymást az együttműködési lehetőségek­ről. A tanácskozáson mindkét fél szorgalmazta a hosszú le­járatú kereskedelmi és ipari kooperációkat, s ezzel össze­függésben a diszkrimináció­mentes vámeljárások kölcsö­nös kiterjesztését. Az ameri­kai gyors exportengedélyezé­seket is mindkét fél szüksé­gesnek tartja. Több résztvevő javasolta az információcsere kiterjesztését. Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese fogad­ta Zoltán Merszeit, a magyar —amerikai gazdasági tanács társelnökét. Az amerikai de­legáció magas rangú tagjait fogadta Veress Péter külke­reskedelmi miniszter és Szarka Károly külügyminisz­ter-helyettes. A záróülést követő sajtótá­jékoztatón Molnár József, a TANNIMPEX vezérigazgató­ja és Zoltán Merszei, az Occi­dental Petroleumh Corpora­tion alelnöke, a magyar- amerikai gazdasági tanács társelnökei kifejtették, hogy még sok lehetőség van a vál­lalatok közötti kapcsolatok bővítésére. Jelenleg 23 ma­gyar vállalatnak van kapcso­lata amerikai cégekkel, s a vállalatokon múlik, hogy ez a kör bővüljön. Mivel a gazda­sági élet lanyhulása elsősor­ban a nagy értékű, nagy tö­megű termékeket érinti, a magyar * vállalatok sikerrel próbálkozhatnak amerikai pi­acokon kisebb tételekben szállított cikkek eladásával. Kooperációkra is van lehető­ség, mindenekelőtt a vegy­iparban. Mindez jó módszere lehet a magyar—amerikai ke­reskedelemben tapasztalható magyar passzívum csökkenté­sének. (Folytatás az 1. oldalról) Az angolai és magyar zász­lókkal feldíszített Országház előtti téren felsorakozott a vendég tiszteletére a Magyar Néphadsereg díszzászlóalja, -ott voltak a budapesti dolgo­zók százai s jelen voltak a hazánkban tanuló angolai di­ákok képviselői. Az ünnepélyes fogadtatáson megjelent Kádár János, Lo- sonczi Pál, Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának helyettes elnöke, Cservenka Ferencné, az or­szággyűlés alelnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára,. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztá­lyának vezetője, Púja Frigyes külügyminiszter, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, továbbá az Elnöki Tanács, a kormány, az állami, a társa­dalmi élet számos más kép­viselője.- Jelen volt Kolesza Sándor, hazánk angolai nagy­követe. Megjelentek a buda­pesti diplomáciai képvisele­tek vezetői. Jósé Eduardo dos Santos megérkezésekor kürtszó har- sant a téren, majd a díszzász­lóalj parancsnoka jelentést tett a magasrangú vendég­nek. Felcsendült az angolai és a magyar himnusz, majd Jósé Eduardo dos Santos Ká­dár János társaságában ellé­pett a díszzászlóalj előtt. Pirosnyakkendős úttörők virágcsokorral köszöntötték az angolai párt- és állami küldöttség vezetőjét. Ezután a vendéglátók és a vendégek kölcsönösen bemutatták egy­másnak a Magyar Népköztár­saság és az Angolai Népi Köz­társaság közéleti vezetőit. Jó­sé Eduardo dos Santos üdvö­zölte a fogadtatására megje­lent diplomáciai vezetőket. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai díszzászlóalj díszme­netével zárult. A vendégek ezutáq gépkocsikra szálltak, s a magyar vezetők társaságá­ban szállásukra hajtattak. Délután az Országház de- legációs termében megkez­dődtek a hivatalos magyar- angolai tárgyalások. Kádár János vezette a ma­gyar tárgyaló küldöttséget, amelynek tagja volt Losonczi Pál, Gyenes András, az. MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára, Púja Frigyes, Váncsa Jenő, Veress Péter, Juhász Ádám ipari miniszté­riumi államtitkár, Garai Ró­bert, külügyminiszterhelyet­tes, Bartha Ferenc, a Minisz­tertanács Nemzetközi Gazda­sági Kapcsolatok Titkárságá­nak vezetője valamint Ko­lesza Sándor. Jósé Eduardo dos Santos vezetésével az angolai delegá­ció tagja volt Afonso van-Du- nen (MBINDA), az MPLA- Munkapárt KB tagja, a KB külügyi titkára, Paulo Teixe- ira Jorge, az MPLA-Mun- kapárt KB tagja, külügymi­niszter, Artur Vidal Gomes, az MPLA-Munkapárt KB tagja, földművelésügyi mi­niszter, Alberto do Carmo Bento Ribeiro iparügyi mi­niszter, Antonio Jósé Miran- do alezredes, a vezérkar tag­ja, Paulino Pinto Joao együtt­működési államtitkár, Jósé Maria őrnagy, az elnöki hi­vatal védelmi és biztonsági titkára és Carlos Fernandez, ■ az elnöki hivatal külügyi tit­kára. A szívélyes, baráti légkörű tárgyalásokon Kádár János tájékoztatást adott szocialista építőmunkánkról, a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáról és soronlévő feladatainkról. Jósé Eduardo dos Santos ismertette azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az angolai nép tesz az MPLA- Munkapárt vezetésével a for­radalmi vívmányok, az or­szág függetlenségének és szu­verenitásának, valamint te­rületi sérthetetlenségének vé­delmében. Véleményt cserél­tek a két ország kapcsolata­iról, hangsúlyozva, hogy azok az internacionalista barátság jegyében, dinamikusan fej­lődnek. A tárgyaláson mind­két fél kifejezésre juttatta azt a meggyőződését, hogy a Magyar Népköztársaság és az Angolai Népi Köztársaság kö­zötti sokoldalú együttműkö­dés gazdagítására még jelen­tős, további lehetőségek van­nak. Este díszvacsorát adtak az angolai párt- és állami kül­döttség tiszteletére, ahol Ká­dár János és Jósé Eduardo dos Santos pohárköszöntőt mondott. II Mexikói Kommunista Párt küldöttségének látogatása Az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására szep­tember 28. és október 6. kö­zött látogatást tett hazánk­ban a Mexikói Kommunista Párt küldöttsége Samuel Me- lendeznek, a párt politikai bi­zottsága tagjának vezetésé­vel. A küldöttség tagja volt Enrique Semo, a politikai bi­zottság tagja. A delegációt fogadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Haza­fias Népfront Országos Taná­csának főtitkára. A küldött­ség megbeszélést folytatott a KB külügyi osztályán, az MSZMP KB Társadalomtu­dományi Intézetében és a Párttörténeti Intézetben. A mexikói vendégek találkoz­tak az MSZMP Politikai Fő­iskola vezetőivel és látoga­tást tettek Pest megyében. A pártküldöttség tanulmá­nyozta a magyar munkás- mozgalom tapasztalatait, az MSZMP szövetségi politiká­ját, és megismerkedett a szo­cialista építőmunka gyakorla­tával. A Mexikói Kommu­nista Párt küldöttsége-kedaen elutazott hazánkból. Magyar vezeték üdvözlő távirata az NDK nemzeti ünnepe alkalmából ERICH HONECKER elvtárs, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demok­ratikus Köztársaság államtanácsának elnöke, WILLI STOPH elvtárs, a Német Demokratikus Köz­társaság minisztertanácsának elnöke. Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsá­ga, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, kormánya, a magyar nép és a magunk nevében szívélyes elvtársi üdvöz­letünket, és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának, a Német Demokratikus Köztársaság államtanácsának, kormányának és népének nemzeti ünnepük, a Német Demokratikus Köz­társaság megalakulásának 32. évfordulója alkalmából. Népünk tisztelettel és nagyrabecsüléssel tekint azokra a kimagasló eredményekre, amelyeket a Német Demokra­tikus Köztársaság dolgozói pártjuk, a Német Szocialista Egységpárt vezetésével a fejlett szocialista társadalom épí­tésében, a népgazdaság erősítésében, a tudomány fejleszté­sében, a kultúra felvirágoztatásában az elmúlt évtizedekben elértek. Nagyra értékeljük, hogy pártjaink, országaink és népe­ink sokoldalú együttműködése, és barátsága a marxizmus— leninizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján minden területen töretlenül fejlődik a szocializmus, a béke javára és népeink üdvére. Nemzeti ünnepük alkalmából további eredményeket kí­vánunk önöknek és a Német Demokratikus Köztársaság né­pének a fejlett szocialista társadalom építésében, a béke és a nemzetközi biztonság védelmében, a társadalmi haladás szolgálatában. Budapest, 1981. október 7. KADAR JANOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LAZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke ★ c Apró Antal, az országgyűlés elnöke az évforduló alkal­mából táviratban üdvözölte Horst Sindermannt, az NDK né­pi kamarájának elnökét. A Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa, a SZOT elnöksége, a KISZ Központi Bizottsága ugyancsak táviratot intézett partnerszervezetéhez. Képtávírón érkezett Koppenhágában nagyszabású tömegtüntetésen tiltakoztak Dánia közös piaci tagsága ellen. (Kelet-Magyarország te­lelőtől a Szalontay Mihály: aitolsó cnap a f Z-j m ■ ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■■■■■MI 1. Be kell vennem még egy Ridolt — gondolta —, de in­kább valami erős altatót, nyugtatót. Holnap nehéz na­pom lesz, legalább ötszáz ki­lométert fogok autózni. Még egyszer belenyúlt la­pos tenyérrel az előtte tocso­gó vízbe, szinte elsimította szelíd hullámait. Még egy utolsó pillantás, tért ölelő, át az utolsó partig, avval ment fel a sötétben álló kocsihoz. Hazaautózott. Mint min­dig mire hazaért, már most is elég késő volt. Mindenki aludt. Csendben ment be, lábujjhegyen, óvatosan csuk­ta az ajtót és csak szobájá­ban gyújtotta fel az ágy mel­letti kislámpát. Altatót kere­sett, talált, csak úgy a kan­csó áporodott vizéből ivott, lenyelt két szem tablettát. Levetkőzött, eloltotta a lám­pát, két kezét tarkójára kul­csolva nézte a plafont, a sö­tétség lomha árnyait, az ab­lak alatt menő autók fényé­nek tört-szétszórt villódzását, s igyekezvén eltolni magától a mát, igyekezett elképzelni a holnapot. Reggel garázs, benzinvétel, szerkesztőségi porta, kávé a büfében, indulás, 6-os út, Érd, Pécs. Elaludt, mint akit fejbe vertek. Akkor és ott érezte, tudta: nincs tovább! Ott volt kiszá­radt torkában a félelem vér­szaga, felszökött szájába, fel, tovább az orrába, fémes íz, alvadt vér, törött csont, P°r íze, veszélyíz, pánikíz! Száraz széna szaga préselt gépe fö­lött! Semmi jelenlétének, űr­tiszta üresség jele! Homloka bőre csupa csatak, árkaiban izzadságpatak, szeme égő riadalom,' teste tüzel, gerin­ce sziklának feszülő kőhúr és belül, ott messze legbelül a száraz bizonyosság. Eddig hát! Így és itt! Erre szület­tem, erre a halálra. Nekifeszül háta a hűsítő és mindent lezáró fehér mész­kősziklának, törött, homorú ívet formált teste érezte a kicsiny törések-repedések páfrányait, a prémes gyöngy- perje lágyszőrű bugáit. Egy­beépült a teste a kővel, iz­mai sziklává meszesedtek, kezében remegés nélkül, moccanás, fényvillanás nél­kül, marka boltozatában az acélkékre égett penge. A semmi fényszínű anyag. S közte, meg a halált formáló hóhérsihederek, barbár faty- tyak között, pázsitfüvek rit- kás gyapjúja, fodorka, nyúl- farkfű, édes perje, pápaszem- fű, sárga koronavirág, moly- hos napvirág, szürke napvi­rág kicsinyke szigetei. Lán­goló napözönben ők, az ezer­szer megálmodottak és most megtestesedők és ő, és ő, ő a szerencsétlen, a szabadtörvé­nyű, a senkitől, semmitől nem kötött, a sziklahasadék ár­nyékháromszögének pajzsá­ban. Valaki rendbeszedi, sort formál a bűzlő, a gyapjú­condrák, koszfehér sorából: valaki rendbe szedi őket. Pa­rancsoló erő, törvény uralko­dik felettük, a kivégzők ész­szerű rendje, a fölényben le­vők ész-okos nyugalma szer­vezi őket, ad nekik paran­csokat, ki személyesen gyű­lölni képes a törvényt meg­szegőt, a falkát elhagyót, a sorból kilógót. Máris fegyel­mezett csapat, csoport, sor, sor után. Kemény, áttörhetet- len négyszög, cohors, mongol­tömény, zászlóalj: villanó emberszemek, anyaszülte tes­tek mértani rendje. Hát ilyen a világ, mindig ők, a testü­let, a csapat, a szervezet ott és itt te, én, a legmagasabb rendűén szervezett anyag, a gyönyörű ember — az ott az erő, itt a kétségbeesés! Kap­tok hát táptalajt — engem, egy-egy marék trágyát, cso­dálatos kis sziklavirágaim. Istent hívó pillanat volt, az istent soha nem ismerőnek is, és pillanat is — így nem tud­ta megmondani meddig tar­tott —, de egészen nyilván­valóan, esküszöm a megma­radt áttekinthető mindenség- re, végtelenül soká tartott, így valószínűleg, az a pará­nyi időegység alatt kellett le- zajlódnia, amit pillanatnak szoktunk érzékelni. Előre léptem, előre talán egy fél lépést, hogy kikerül­jek a szikla homorú árnyé­kából, hogy feltudjak egye­nesedni, mellem kitárni, ne­kifeszíteni a semmi szélnek, hogy süsse a napfény feke­te-ősz fejemet, fénysugárban fürödjenek fekete-ősz fürtje­im, hajam, szakállam koszo­rúja. Tarkómat feszíthettem így a sziklának, s már moz­dultam volna tovább, előre, mikor még árnyékban levő mellkasomba, oda egészen le, szinte gyomorszáj magasság­ban becsapódott az első lánd­zsa. Fehér végű, reszkető vé­gű halálos bot. Remegett a napfényben, ami kikerült, az a vége a fényben, ami ár­nyékban maradt, az ott ma­radt árnyéknak! (Folytatjuk) H l nem is derült égből villámcsapásként, de azért meglehetősen vá­ratlanul érte Nyugat-Euró- pát a közös piaci árfolyam- változások híre. Jellemző, hogy több mint nyolcórás vita előzte meg a döntést, nyilvánvaló tehát, hogy az érintett pénzügyminiszterek az utolsó pillanatig képtele­nek voltak megállapodni. A nyugatnémet márka és a hol­land gulden - 5,5 százalékos fölértékelése, a francia frank és az olasz líra 3 százalékos leértékelése a többi nyugat­európai pénzhez képest — az EGK szakértői szerint — a tízek nemzetgazdaságának nagyobb összetartását célozta. Közismert, hogy a Közös Pi­ac tagállamai az egymás közti kereskedelemben is meglehe­tős nehézségekkel találták szemben magukat, elsősorban az egyes nemzeti valuták ér­tékének különbözősége, miatt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom