Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
VASÁRNAP! MELLÉKLET 1981. október 4. O H A sallai „villa publica” Hatalmas árkok, sürgölődő munkások, a föld fogságából kiszabadult falmaradvá- nyok — ez a kép fogadta újra, mint hosszú esztendők óta minden nyáron, az érdeklődőt Zalalövő főtere közelében. A Zala folyó felé lejtő telkek néhányát ismét régé- szék vették birtokukba. Redő Ferenc, az MTA ókortudományi kutatócsoportjának tu- dományos munkatársa vezeti — több év után az idén is — a hajdani Sállá városka emlékeinek feltárását. " ezer év után... A kutatások a 70-es évek elején kezdődtek. A budapesti tudományegyetem, az ELTE régészeti tanszékének kutatói rég sejtették — egykori könyvek és ókori feliratok utalásaira alapozva —, hogy ahol a rómaiak híres Borostyán útja a Zala folyót érintette, ott, az átkelőhelynél valaha városi rangú település állhatott. Az ásatásokat dr. Mócsy András akadémikus, tanszékvezető professzor kezdte 1973-ban, s két évvel később megszületett az első felfedezés: ráleltek egy rendkívül kiterjedt építmény maradványaira. Jellemző e rom méreteire, hogy még ma is a föld alatt pihen jórésze. Ez az úgynevezett „villa publica” jó másfél ezer évig rejtőzött a föld fogságában, ugyanis a IV. században építették. (A mai Zalalövőn nincs is olyan nagyságú középület, amekkorának a villa publicát sejtik!) Hogy mit rejt e latin elnevezés? Egy palotánál kisebb, ám lakóháznál nagyobb épületet, amely alkalmasint a birodalom hivatalos ügyekben utazó polgárainak nyújtott szállást, pihenőhelyet. Egyébként 1976—77-ben felgyorsult az ásatások üteme, szabaddá kellett tenni a terepet a községbeli építkezésekhez, s ez csakis az előzetes régészeti leletmentés után vált lehetségessé. (Azóta a A Zalalövőhöz közeli Zalabaksán lelték a képünkön is látható, jókora sírkövet, melyet Publius Naevius Apollonius felszabadított rabszolgája állíttatott magának, továbbá feleségének, Vibia Firmának és fiának. Az emlékkő — sok más római kori lelet társaságában — a zalalövői főtér mellett kialakított múzeumban tekinthető meg. — Ez egy oltár maradványa. „A legjobb és leghatalmasabb Juppiter”-nek, a római főistenségnek szentelte valaki ezt a fogadalmi oltárt,, miután teljesült valamilyen óhaja. Hogy mi, nem tudhatjuk, de ezt nem is volt szokás feltüntetni. Egy árokban leltünk e feliratra a villa publica mellett, odább pedig "‘egy valóságos méretűnél nagyobb szobor ujj töredéke került elő. S rengeteg kisebb- nagyobb cserépholmi, továbbá pénzlelet mellett napvilágra kerültek egy bronzlapra rótt obsitoslevél részei is. Ha bővül e leletek köre, feltárulhat Sállá legrégebbi története. Kulcs Sállá virágkorához A villa publica ugyanis késői lelet, Sállá városka a IV. nóniába törő markomannok elpusztították Sallát is, s noha lakói közül utóbb sokan visszatérhettek, a városka többé már nem támadt fel. A rómaiak ugyanis jobbnak látták, ha Pannonia-provin- ciát természetes védvonalat nyújtó határvidékén, a Duna mentén erősítik meg. S ahogy felvirágoztak az ottani telepek, úgy jelentéktelenedett el Sállá, melynek így maradhatott végül talán egyedüli fontos épülete az ominózus villa publica. Az oltár és a többi lelet ezért oly becses, mert Sállá legrégebbi múltjához kínálhat kulcsot. A villa publica építői szétrombolták a korábbi építményeket, s így kerültek a földbe, vagyis így őrződhettek meg ezek az emlékek. Utóbb természetesen e pannóniai viszonylatban is ritkaságnak számító, impozáns középület sem kerülhette el a sorsát a népvándorlás viharában. Talán egyszer erről is többet tudnak majd a szakemberek, ugyanis az ásatások tovább folytatódnak a Sállá örökébe lépett Zalalövőn. Török András Az ásatás befejező szakaszában a villa publica falmaradványainak megerősítésén, konzerválásán dolgoznak a munkások. (Fotó: Polgár Tamás — KS) Művelődésügyi Minisztérium finanszírozza az ásatásokat, de támogatja a munkát a Göcseji Múzeum is, mely — a megyei tanács anyagi hozzájárulása révén — 1980 őszétől helyi kiállításon mutatja be az eddigi leleteket, sőt egy romkert kialakítása is szerepel a tervek között.) Az idei ásatások máris több érdekes lelettel örvendeztették meg a szakembereket. Sikerült megtalálni és feltárni a villa publica-beli praefur- niumot, amit ma kazánháznak is nevezhetnénk. Persze a régi római központi fűtés technikája más volt, mint a mai koré. Nem vizet melegítettek, hanem a levegőt, amely bámulatos ésszerűséggel és tökéllyel kialakított csőrendszer segítségével fűtötte az épületet s tágas fürdőjét. — Redő Ferenc a leleteket óvó egyik raktárban felirattöredéket mutatott: században talán már nem is létezett. Lapozzunk még messzebb a múltba! A Sállá név alighanem a rómaiak előtt e tájon is honos keltáktól eredeztethető, bár a környéket már ősidők óta lakták különféle népek. A rómaiak — nagyjából Claudius császár és a Flauius-dinasztia közötti időszakban — katonai tábort létesítettek a mai Zalalövő helyén. Érthető okból: az Észak-Európától a birodalmukig vezető kereskedők s katonák járta Borostyán útnak itt volt az átkelőhelye a Zala folyón. . Ez a szerencsés földrajzi fekvés utóbb felvirágoztatta a tábort és a környező települést, mely igy az időszámítás utáni II. században — Traianus, Hadrianus és utódaik korában — kisvárossá nőtte ki magát. A század végén azonban az északról PanIdeiglenes paradicsom Kovács András, a magyar film legendás „nehéz embere” dicséretes elkötelezettséggel és makacs következetességgel építi életművét. Alkotásai — az eltérő problematika, műfaj, színvonal stb. ellenére — több vonatkozásban összerímelnek. A rendezőt mindig a közéleti-társadalmi kérdések érdekelték. Szeret a gondok darázsfészkébe nyúlni; történelmi tudatunk fehér foltjait programszerűen igyekszik csökkenteni; elsősorban a nagy horderejű döntések, fontos alternatívák, az egyén és a közösség életében egyaránt fontos események vonzzák. Ami a Kovács-filmek stílusát, eszköztárát, jellegzetességeit illeti: sokan hangsúlyozzák, hogy a súlyos drámákban általában esszéiszti- kus a hangszerelés. Más szavakkal fogalmazva: a „hallható” olykor fölébe kerekedik a „láthatónak”, a verba- litás néha fontosabb, mint a vizualitás. Ez persze nem feltétlenül elismerés, de hát arról semmiképpen sem szabad megfeledkeznühk, hogy az ábrázolt életanyag feltételezi, sőt megköveteli az efféle szerkesztést, másrészt éppen a mostanában forgatott Kovács-filmek bizonyítják: a Hideg napok, a Falak és más művek szerzője — tanulva a kritikákból és lépést tartva az igényekkel — feldúsítja a cselekményt és a kalandosérzelmes mozzanatokat sem „veti meg”. E sorok írója részt vett a moszkvai fesztiválon, ahol külföldi — elsősorban szovjet — nézők előtt vizsgázott az Ideiglenes paradicsom. A hatást azon a sajtókonferencián is le lehetett mérni, melyet az ünnepélyes bemutatót követő napon rendeztek a Rosszija-szálló különtermében. Szinte mindenki megállapította, hogy Kovács ezúttal a szó szoros értelmében kibújt a bőréből, hiszen ösz- szes eddigi alkotásaitól eltérő filmet készített. Mint a következőkben részletezem, nem száznyolcvan fokos a fordulat, bár a változás számottevő. Körülbelül így lehetne definiálni: Kovács András a társadalmi konfliktusok vizsgálatát követően ezúttal a magánélet drámái felé fordult. Régebben a nemzeti-nemzedéki sors összefüggéseit bogozta filmjeiben, most meg egy „love story” fejlődését rajzolta meg. S hogy mi jelenti a folytonosságot? Mindenekelőtt és elsősorban a sűrű politikum jelenléte (úgy látszik, vannak tradíciók, melyek megtagad- hatatlanok). _ Érdemes idéznünk a rendezői koncepció részleteit egy nyilatkozatból: „Itthon és külföldön egyaránt szememre vetették, hogy filmjeimben kevés hely jutott a szerelemnek, általában a nőknek. (Egyszer még az is elhangzott, hogy filmjeimben nőgyűlölő vagyok.) Pedig érdekes módon a Falak és a Staféta is kifejezetten »»szerelmesfilmnek« indult, aztán valahogy mégis a társadalmi gondok kerültek előtérbe. Az is igaz, hogy a magyar film eddig kissé mostohán bánt az emberek magánéletével, noha ezek görcsei legalább annyi gondot, fájdalmat okoznak, mint például a bürokratizmus vagy a közélet torzulásai. A legtöbb ember nem, vagy csak minimális mértékben kapcsolódik be a közéletbe, életük elsősorban az intim szféra világához kötődik. Szó se róla, ez utóbbi sem mentes társadalmi vonatkozásoktól, ezért is fontos az itt fellelhető görcsök, disszonanciák megismerése.,, Az Ideiglenes paradicsom cselekményének középpontié- ban, ugyancsak Kovács szavaival élve, az emberi kapcsolatok aszinkronitásából fakadó ellentmondások állnak. Olyan gyötrő konfliktusok, melyek alapvetően meghatározzák a német hadifogolytáborból megszökött rokonszenves francia férfi, Jacques és az ex-katonatiszt- feleség, a zsidó származású Klári sorsát. Kezdetben úgy látszik, hogy csak vigasztalják egymást s „mindössze” váratlan és kellemes ajándéknak tekintik a találkozást. Jacquest várja otthon a felesége, a nő pedig — éppen keserű tapasztalatai miatt — tartózkodó. Az érzelmeket azonban lehetetlen megtervezni. Klári valósággal kigyúl, s ügy alakulnak a körülmények, hogy — noha szakítani szándékozott — egyre jobban kötődik a francia szökevényhez. Aztán a rokonszenves idegen társaival együtt csatlakozik a szlovákiai felkeléshez, de előbb elbújtatja szerelmét. Egy szerencsétlen apatikus pillanat pecsételi meg az asszony sorsát. Pszichológiai szempontból kifogástalan jellemek vívják harcukat egymással és Önmagukkal az Ideiglenes paradicsom képsorain. Jacques is, Klári is gazdagon árnyalt, színes karakter: mindketten igazi hús-vér emberek, akik- kel könnyű azonosulni. Természetesen Ők is mondanak egymásnak banalitásokat, ám ugyanakkor feltárul,«— még- hozzá valamennyi dimenziójában — felfogásuk, gondolkodásuk, moráljuk is. A rendező-író sok melegséggel és természetességgel ábrázolja a viharos szenvedélyt. Ez a „titka” az Ideiglenes paradicsom eredetiségének — annak ellenére, hogy a meseszövés, a korfestés, az atmoszférateremtés nincs híján bizonyos sztereotípiáknak. Van azonban még valami, amiről em- lítést kell tennünk. Kovács András figyelmét a kivirágzó szerelemben a védekezés és a kinyílás stratégiájának egymásba fonódó tragikuma ragadta meg, s ennek kedvéért mintha lemondott volna az izgalmak, a veszélyek, a kockázatok hangsúlyos megjelenítésének lehetőségéről. A néző azt szereti, ha véresre rághatja a körmét és „drukkolhat” a hősökért: itt kevésszer van részünk ilyen örömben, mert a háttér kissé elmosódott és a társadalmi katasztrófát kevéssé érzékeljük. Annak ellenére — de hát ez természetes a Kovács-filmek esetében —, hogy a Jacques—Klári kapcsolat krónikája egyértelmű ideológiai „üzenet” hordozója. Kitűnő együttes szolgálja az első számú alkotó elképzeléseit. Illés György hangulatos, korhű képeket kompo- nált, Vukán György dallama érzelemgazdag, André Dusso- lier és Frajt Edit egyszerű eszközökkel teremtenek illú- ziót. Veress József A Gondolat két kézikönyve A pragma cselekvést jelent. De mi is a pragmatizmusnak nevezett filozófiai irányzat, mely a múlt század hetvenes éveiben keletkezett az Egyesült Államokban? A felszínes megítélők sokszor egyszerűen biznisz-filozófiaként, a harácsolás elméleteként ítélték meg, netán egyszerűen „a kapzsiság evangéliumának” nevezték. A pragmatizmus szubjektivista, irra- cionalista filozófiai irányzat, mely sok tekintetben rokon Nietzsche, Husserl és Bergson nézeteivel, sőt egyes polgári ideológusok még a marxista filozófiával is rokoní- tották, s a modern revizio- nizmus a pragmatizmus bizonyos átértelmezése után szerkesztette meg a praxisfilozófiát. A rokonítás alapja az volt, hogy a marxista filozófia döntő szerepet tulajdonít a „gyakorlat”-nak, a pragmatizmus pedig a „cselek- vés”-nek. Óriási különbség azonban sok egyéb mellett az, hogy a marxizmus materialista alapon értelmezi mind a gyakorlatot, mind a cselekvést, a pragmatizmus viszont a szubjektív idealizmus talajáról vizsgálja. Amikor a pragmatisták az eszmék igazságát a cselekedetek eredményességétől, a „jó” következményektől tették függővé, és minden objektív ismeretet megtagadtak tőle, utat nyitottak a fideizmusnak, a vallási misztikának is. A pragmatizmus legfontosabb képviselőinek írásai magyarul ez idáig nem voltak hozzáférhetők. A Gondolat Kiadó Gondolkodók-sorozatának új kötete bemutatja a pragmatista filozófia nagy hatású képviselőit: az amerikai Peir- ce-t (akitől maga az elnevezés is származik), Jamest és Deweyt, valamint az angol Schillert. A kötethez Sós Vilmos írt színvonalas előszót, megvilágítva a pragmatista filozófia lényegét, s a marxizmus róla alkotott felfogását. A Társadalomtudományi Könyvtár ugyancsak a Gondolat Kiadó sorozata, s egyike azon „eligazító jellegű”, mondhatni kézikönyv-jelentőségű kiadványszériának, melynek szinte minden egyes kötete odakívánkozik azok asztalára, akik legalább középiskolás fokon kívánnak gondolkodni a társadalomtudományok sokrétű szférájában. A sorozat nemcsak új és új szerzőket avat, de olyan témákra hívja fel a csak magyarul olvasó és érdeklődő .értelmiségiek figyelmét, melyekben hosszú évek óta hiány volt Magyarországon. Erving Goffmann amerikai tudós pályája és művei alapján nehezen sorolható be a modern társadalomkutatás irányzatainak kavalkádjába, mindenesetre egyike a legnépszerűbbeknek. Goffman sikerének titka, hogy rendszerezetten bontja ki a hétköznapi élet pszichológiáját, azokat a beidegzett normákat, cselekvés- és gondolkodásformákat és rítusokat, netán „dramaturgiai szabályokat”, melyeket hol ösztönösen végzünk, hol lázadunk ellenük, de pontosan mégsem tudjuk megmagyarázni őket. Társaságban, de sokszor még magunk előtt is szerepet alakítunk vagy tagadjuk őket — picinyke lázadásunk bizonyításául. Goffman alaposan vizsgálja meg „a helyzeti jellegű illemszabályok struktúráját és funkcióját”, „az én felségterületeit”, s az emberi környezettel kapcsolatos vonzódásainkat vagy választásainkat, melyeket „A kötelékek jelei” címszóban foglal össze. Embertársainktól elvárjuk, hogy személyes és szociális identitásuk, erkölcsi karakterük, valamint kapcsolataik egyetlen következetes, a részeket megerősítő egészben illeszkedjenek. S amikor -ezek nem, vagy csak részben állnak össze, megdöbbenünk, s értetlenül keressük az okokat. Goffman rendkívül olvasmányos és élvezetes stílusban vizsgálja hétköznapjainkat, apró részleteiben és összességében egyaránt. Talán túlzás állítani, de A hétköznapi élet szociálpszichológiája című kötet újdonsága Freud magyarországi megjelenésével hasonlítható. Egy bizonyos: gyorsan fogyó könyv lesz hamarosan. iiM
