Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-30 / 255. szám

1981. október 30. Kelet-Magyarország 3 JEGYZETLÁPOK Inkább örüljünk K érdezem a ruhaiparban dolgozó munkást, s pa­naszt hallok, mert na­ponta negyedórával többet fog dolgozni. Beszélek az iro­distával, aki attól fél, hogy a délután öt órai munkavégzés zsúfoltságot okoz az üzletek­ben. Szót váltok a közlekedé­sivel, akinek legfőbb baja, hogy ki fog hét végén rakod­ni. A kereskedelmi dolgozó előre félti a szabadnapját. Panasz, panasz után hangzik, az iskolában a túlterheléstől féltik a diákot, csak azért, mert jövőre általánossá válik az ötnapos munkahét. Én pedig örülök. Mi több, úgy érzem, hogy tulajdon­képpen más is örül, csak job­ban esik a lelkének a nehéz­ségekkel előhozakodni. Jóma­gam — és sokan mások — alig várom az öt munkanap­ból álló hetet, s már előre betábláztam magamnak a többlet szabadnapokat, ami­kor jobban jut idő olvasásra, amikor kirándulhatok a gye­rekekkel, amikor végre el­végzem azt, amire mindig le­gyintettem, mert úgy érez­tem, nincs rá idő. Az üzemek, intézmények többségében most folyik az előkészítő munka, a felmé­rés, hogyan fogják bevezetni az ötnapos munkahetet, s en­nek a megvalósításához mi­lyen feltételek szükségesek. Meglehet, hogy a szerbe- számba vett feltételek riasz­tottak el több embert, ami­kor elkezdtek panaszkodni, rémüldözni. Nem mintha le­becsülném a gondos előké­szítés fontosságát, azonhan mégsem árt megjegyezni, ma­napság ez még néhány fele­lős ember tennivalója, amit a gyakorlat jövőre igazol vagy vet el. Az úgynevezett „kisembert” viszont arra bíz­tatom, hogy már előre örül­jön a több szabad időnek, már készüljön annak hasznos eltöltésére. Világméretekben arról be­szélnek, hogy nincs meg a lehetősége a korábban meg­szokott fejlődési ütemnek, összébb kell húzni a nadrág­szíjat. Mégis mi egy ilyen po­zitív, mindenkit valamikép­pen kedvezően érintő intéz­kedésnél a gondokon meditá­lunk. Pedig az az évi 26 több­let szabadnap — még ha a legtöbb helyen a heti munka­idő hossza nem is változik — tulajdonképpen a jobb élet- körülményekhez, közvetve az életszínvonal emelkedéséhez vezet Pénzben ugyan nem mérhető, hogy a bejáró hány óra utazást takarít meg, hogy a családdal való együttlét mennyi melegséget ad, de én a panaszkodóknak ennek a felmérését is javaslom. S még egyszer megismétlem: in­kább örüljünk, hogy jövőre ötnapos munkahét lesz. Lányi Botond Gallyból energia C saknem százezer tonna nyesedék keletkezik évente Szabolcs-Szat- már almáskertjeiben, ami ed­dig veszendőbe ment. Pedig mint jó néhány ország példá­ja mutatja, a gyümölcsösök hulladékának hasznosításá­val súlyos milliók takarítha­tok meg. E tapasztalatokat figyelembe véve döntött úgy nyolc szabolcs-szatmári ter­melőszövetkezet, hogy a fa­nyesedék hasznosítására gaz­dasági társulást hoz létre. Az alakuló ülésre október 23-án került sor Rakamazon. A helyi termelőszövetkezet gesztorságával működő társu­lás a háztájival együtt kéte­zer hektáron termeszt almát. Nagy gondot okozott e gazda­ságokban minden évben a metszéskor keletkező mint­egy tízezer tonna gally elége­tése, megsemmisítése, s az sem volt túlságosan kifizető­dő vállalkozás, hogy a nyese- déket megpróbálták kom­posztálva, trágyaként haszno­sítani. A társaság ezért úgy dön­tött, hogy saját erőből és ál­lami támogatással egy olyan finn gyártmányú aprítógépet vásárol, ami óránként har­minc köbméter gally felaprí­tására, továbbítására képes. A kombájnhoz hasonló be­rendezés a kupacba rakott nyesedéket apróra zúzza, majd a keletkező törmeléket egy pótkocsira továbbítja. Az így nyert hulladék, mint máshol már bebizonyosodott, kiválóan alkalmas állatte­nyésztő telepek, szociális épü­letek, szárítóberendezések fűtésére. A gép üzemeléséhez igen nagy reményeket fűznek a gazdaságok, hiszen minde­gyik termelőszövetkezetben nagy mennyiségű, s nem ép­pen olcsó tüzelőolajat hasz­nálnak el évente. A számítá­sok szerint a berendezés költsége két éven belül meg­térül, hiszen például Rakama­zon 270 ezer, Nyírteleken 210 ezer liter olajat helyettesít­hetnek majd az almagally felhasználásával, de a nagy­cserkeszi termelőszövetkezet­ben is jelentősen csökkenthe­tik az évente közel ötmillió forintot kitevő fűtőolajszám­lát. A nyolc mezőgazdasági nagyüzem — a rakamazi Győzelem, nyírteleki Dózsa, nagycserkeszi Kossuth, tisza- berceli Bessenyei, tiszanagy- falui Üj Élet, tímári Béke, valamint a gávavencsellői Új Erő és Szabadság Termelő- szövetkezet — kertjeiben a tervek szerint már a követ­kező évben megjelenik a be­rendezés. Az alakuló ülésen arról is döntöttek, hogy meg­felelő fizetség ellenében a megye más termelőszövetke­zeteinek is rendelkezésére bocsátják majd a gépet. Balogh Géza Nehéz szántás A nyírtass! Dózsa Termelőszövetkezetben a belvizes területek nehezítik a talaj-előkészí­tést. A Kiss-telki részen az őszi mélyszántás után, búza kerül a földbe. (JL) AKI RÁSZORULT ÉS AKI MEGÉRDEMLI lutalom közfelkiáltással NÉHÁNY PERCRE MINDENKI ABBAHAGY­TA A MUNKÁT AZ ÖNTÖDÉBEN: A SZAKSZER­VEZETI BIZALMI FONTOS HÍRREL JÖTT, KA­POTT A MŰSZAK KÉT CSALÁDOS BEUTALÓT A BALATONI SZOT-UDUlOBE ÉS EGY MUNKA­TÁRSUKAT JUTALOMŰTRA KÜLDI A VÁLLA­LAT. A SZEMÉLYEKET KÖZÖSEN JELÖLIK KI... Jelöl a brigád Az Öntödei Vállalat kisvár- dai gyárában nagy jelentősé­get tulajdonítanak a társa­dalmi juttatások elbírálásá­nak. — Rájöttünk, hogy sokkal jobban érzi a megbecsülést a dolgozó, ha kollektíván ítél­jük oda az üdülőjegyet vagy a külföldi jutalomutat — vé­lekedik Matyi Istvánná szak- szervezeti bizalmi. — Az sem rossz, ha a gyár vezetői je­lölik ki erre, de sokkal büsz­kébb az illető, ha a társai közfelkiáltással szavazzák meg neki. A magkészítőktől kezdve a lapradiátor-formázókig igen nehéz fizikai munkát végez­nek, nők is, három műszak­ban. Aki gyengébb fizikumú, bizony gyakorta táppénzen pótolja erejét. — Még táppénzen voltam, amikor megkeresett a bizal­mi a kitöltött segélykérő lap­pal — szól a magkészítő Sári Jánosné. — Jól jött az ötszáz forint rendkívüli segély. A nagyobbik fiam is itt dolgo­zik, lakatos, így már csak há­rom gyerekem után kaptam ősszel a hatszáz forint tan­szersegélyt. S az is lényeges, ha valakinek „sokadika” van, nem kell a szomszéd- asszonytól kérni, kaphat OMB-előleget a gyártól. „Ideadják a kulcsot...11 Palkó Józsefnek lemosha- tatlanul beleivódott a kezébe a vaspor. Nyolc órán keresz­tül ezt lélegzi be, s nem vé­letlen, hogy évente egyszer szívesen szellőzteti ki a tüde­jét Szoboszlón, Harkányban, Hévizén. — Nemrégiben Bükkfürdő­re kaptam SZOT-beutalót, ezt is a munkatársaim jelölték ki. Ha a vállalati bérelt üdü­lőben szeretnénk nyaralni a családdal, csak feliratkozunk a szakszervezetnél, és egy­két hétre ideadják a kulcsot, így aki akar, évente mehet üdülni valahová. Az Öntödei Vállalatnál so­kat törik a fejüket a vezetők, hogyan könnyíthetnének a dolgozók életkörülményein. Rákóczi Ferenc hét éve dol­gozik a kisvárdai gyárban, öntő. A legnehezebb munkát kapta. — A feleségem is itt van, a lapradiátor-készítőben, Pap­Bukósisakos agár N em tudom, hogy észre tetszettek-e már ven­ni, de „állati” sikere van manapság az állattörté­neteknek. Egyetlen újságol­dalról vadásztam ki — példa­ként a következőket: — Szőr- telen egér, bukósisak a ku­tyának, tolvaj szarka, halak a kútban, rekordgiliszta. A ma­gazinoldalak természetrajza szerint a fenti címekkel je­lölt írások között semmiféle összefüggés nincs. Nem arról van szó tehát, hogy a szőrte- len egér rekordgilisztát fo­gyasztván összeütközésbe ke­rült a bukósisakos kutyával, még csak arról sem, hogy a tolvaj szarka a kútból lopott volna halakat, pedig a bukó­sisakos kutya történetét foly­tatni lehetne azzal, hogy ő agár lévén, vizsgaszemekkel nézte a rendőr. Szerencsére a kutyahűségű gazda egy zsák­ba bújtatta, és az oly fi­gyelmes szarka sem vett ész­re semmit. Ez már lehetne egy kedves gyermekmese, de nem erről van szó. Ezeket a híreket a nagyvilágban egy­mástól kölcsönzik, egymás között cserélik, adják, veszik. A hatlábú birka, a négy­lábú csirke és a kétfejű kis- borjú, a vadnyulat tejjel ne­velő tacskó öt-tíz soros híre — gyakorta képe is — beba­rangolja a világsajtót. Tény, hogy az emberiségnek elég sok nyugtalanító híre, törté­nete van manapság, szívesen mosolyog, ámul, feledkezik rá hát erre a naivan egysze­rűbb világra. Akinek nem kell a szőrtelen egér, az át­lapozhat a gilisztához, vagy ha az sem kell neki, elszóra­koztathatja magát a bukósi­sakos kutyával. Ha válságban élő feleség, akkor kereshet magának egy szelíd kiscicát, ha férj, akkor a felesége he­lyett egy szelíd tigrist, mert hiszen az is macskafajta. Tudom, hogy mindez bo­londosán hangzik, és ha raj­tam is mosolyognak, akkor rábólintok. Mert igen is bo­londozom, holott igazából ko­moly szeretnék lenni. Bevallom magamról, hogy én is szeretem ezeket a kü­lönös kis sztorikat. Akkor is, ha tudom: nem jellemzők, nem fontosak, ha nagyon tá­volról valók akkor még ta­lán nem is mindig egészen igazak. Annyit változnak közben, amíg körüljárják a földet, amíg megszenvednek tizenöt-húsz idegen nyelven való fordítást, hogy visszaér­vén oda, ahol először fogal­mazták meg azokat, már akár új történetek is lehetnek. Egyetérthetnék a bosszan- kodókkal, hiszen valóban van az életben ennél szüksége­sebb és ennél fontosabb, de aki ült már egy hosszú érte­kezleten, az biztosan tudja, hogy milyen megkönnyebbe- dést jelenthet a hallgatóknak az előadó még oly halovány tréfája is. Gondolatnyit pi­hen a figyelem,, és meg is újul ebben az egy nevetésnyi pihenésben. A kis sztorikért békétleneknek mondom, hogy ne haragudjanak rám. Nem­csak a gyereknek kell meg­bocsátani, ha önfeledten ját­szik. Az a megbocsáthatatlan, ha belőlünk felnőttekből ki­vész a játszani való kedv, ha ebben a sietős, tülekedés, egyre inkáb b eredménycent­rikus világban — elfelejtünk játszani. Bartha Gábor ról járunk be, váltóműszak­ban. ügy gondoltuk, ott te­lepszünk le. Építkeztünk. A gyár 15 évre adott kamatmen­tes kölcsönt, 40 ezer forintot. Jól jött ez a pénz az építke­zésnél. — Azt tartjuk nagyon lé­nyegesnek — kalauzol tovább Vámos Jánosné szakszerve­zeti főbizalmi —, hogy a dol­gozónak ne kelljen megszo­rult anyagi helyzete, vagy ne­héz szociális körülményei miatt restelkednie. Hiszen így nem szól, ha átmenetileg nehéz helyzetbe került. Ész­re kell vennünk, vagy a köz­vetlen munkatársak révén tájékozódunk, kinek van se­gítségre szüksége. Gyakran ugyanis nem az kér a külön juttatásból, akinek a legége­tőbb szüksége van rá. Apró jelekből kell következtet­nünk arra, hogy kit, milyen gond aggaszt. Á lakásgond Jerkus Ferenc szakszerve­zeti bizottsági titkár fejből sorolja az adatokat. Tíz dol­gozót juttattak munkáslakás­hoz, OTP-s és saját erőből épülő családi házhoz ^tizenöt­nek nyújtottak hosszú lejára­tú hitelt, kamatmentes köl­csön formájában, összesen egymillió forinttal támogat­ták a dolgozók lakásproblé­máinak megoldását. Az épít­kezők kupolósalakot, töltő­földet is kapnak, jutányosán. — Két hónap táppénz után automatikusan „jár” az 500 forint segély, a nagycsaládo­sok — ahol legalább három iskolás gyerek kezdi a tanévet — tanszersegélyt kapnak. Az üdültetési formák kiterjesz­tésével több száz dolgozó pi­henhet valamelyik üdülőben. Nagy megtiszteltetés, ha egy fekete-tengeri vagy éppen egy kárpátontúli kirándulás­ra küld valakit a brigád. Ar­ra törekszünk, hogy a társa­dalmi juttatásokhoz valóban az jusson hozzá, aki szociális szempontból rászorult, illetve a munkája alapján ezt meg­érdemli. T. K. Tuzsér példája MONDJUK: a kultúra is lehet termelőerővé. Mond­juk, de néha igencsak kér­déses, ennek szellemében teszünk-e? Sokszor és sok­felé vetődött már fel be­szélgetések során a kérdés, és sokszor volt a válasz: ez így igaz, de hát dolgozni kell, és pénz sincs elegendő. Első pillantásra meglehet kézenfekvőnek tűnik az ilyen vezetők maguk ment­sége, ám az ellenpéldák lát­tán, a kijelentő, netán fel­kiáltó mondatok végére in­kább kérdőjelet kellene ten­ni. Sok helyütt ugyanis, nem a termelésre és a pénzhi­ányra apelláló mondás jár­ja. Nem ez járja Tuzséron sem. A fiatal gépészmérnök a művelődési ház vezetőjé­vel egybecsengően mondta: ha negyven jegyet kérünk egy színházi előadásra, hát annyira ad pénzt a téeszel- nök, ha többre kérünk, többre. És kerül busz is, — ingyen —, ha a magánko­csik használata netán nem lenne kifizetődő. Figyel az elnök a közművelődésre, mondták róla többen is, pe­dig ez nem is lenne felada­ta: az alma és a burgonya elsősorban az ő reszortja. Ugyanitt a tanács elnöké­ről sem mondhattak mást. Igaz, ő korábban már meg­járta a „hadak útját”, ma­gyar-történelem szakos ta­nárként a művelődési házat is vezette, így megtapasztal­ta, mit jelent, ha kívülről nemcsak cseppenként érke­zik a támogatás. Nem tu­dom, negatív, avagy pozitív tapasztalatokat szerzett-e annak idején, ám egészen biztos, nem feledkezett meg népművelő éveiről. S ha a téeszt, a tanácsót emlegetjük, hiba lenne megfeledkezni a közműve­lődési társulásról, melynek a község üzemei, vállalatai is a tagjai, és akik idén is 280 ezer forintot adtak ösz- sze a közművelődés fellen­dítésére. Ha utána számo­lunk, mondhatnánk, nem is olyan nagy ez az összeg, de okosan használva, meg is sokszorozható. Tuzséron ugyanis nem parcellázzák apró tételekre, hanem pá­lyázat útján jelölik ki azt a néhány célt, amire költe­ni érdemesnek vélik. Idén — egyebek közt — a kerá­miaszakkör megalakítását és a TIT-csoport életre hí' vását segítették a rendelke­zésre álló pénzzel. TERMÉSZETESEN HIBA LENNE ebből mindent szá­mon kérni azoktól, akiknek rosszabbak a gazdasági le­hetőségeik, mert gyenge adottságú a szövetkezet, mert nincs ipar. De a szán­dék, a figyelem, az ötletes­ség mindenütt követhető és feltétlenül gyümölcsöző. A kifogás, hogy termelni, és csakis termelni kell, minde­nütt és minden körülmé­nyek között, csakis kifogás maradhat. __ (speidl) Takarékos beruházással sertéstelep Évente 12—15 ezer sertést bocsát ki a tiszaberceli Bes­senyei Termelőszövetkezet telepe. Az idén 3 új épülettel bővül a sertéstelep, melyek­ben 1800 hízó kap majd he­lyet. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium 12 és fél millió forinttal segítet­te az építést. Az összeget ta­karékosan használták fel. Egyrészt úgy, hogy a munkát a téesz saját építőbrigádja végezte el, másrészt pedig egyszerű szerkezeteket alkal­maztak. Az épületek faváz­szerkezetesek, nádpalló szi­getelést és hullámpala tetőt kaptak. Így nem kellett saját pénz­tárcából kiegészíteni a támo­gatást, sőt meg is takarítot­ták az összeg egy részét. Ju­tott belőle a telep meglévő épületeinek korszerűsítésére, valamint szociális helyiségek — egy új fürdő és étkező — kialakítására is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom