Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-04 / 233. szám
MA Kinek jó a papírbútor? (2. oldal; Az igazi értékmérő XXXVIII. évfolyam, 233. szám ÁRA:1,80 FORINT 1981. október 4., vasárnap Alkotó vita az HTESZ XIII. küldöttközgyűlésén Oczél György beszéde a műszaki értelmiség szerepéről, felelősségéről Harminckét tagegyesület és 22 területi szervezet mintegy 170 ezer műszaki, természet- tudományos és agrárszakember tagjának képviseletében 700 küldött részvételével szombaton tartotta XIII. küldöttközgyűlését a Műszaki és Temészettudományi Egyesületek Szövetsége a XIII. kerületi pártbizottság székházában. A tanácskozáson részt vett Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György miniszterelnök-helyettes, a Politikai Bizottság tagjai. Ott volt az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány, valamint a társadalmi szervek több képviselője. A küldöttközgyűlés résztvevőit és a vendégeket Ajtai Miklós, a MTESZ társelnöke köszöntötte. Kiemelte, hogy a szakmai értelmiségnek alapvető szerepe van népgazdaságunk további fejlődésében, ami az eddiginél is felelősségteljesebb munkát követel tőlük és a szövetségtől egy. aránt. A munkabizottságok megválasztása után Tóth János főtitkár fűzött kiegészítést az elnökség írásos jelentéséhez. A főtitkári beszámolót, majd az ellenőrző bizottság és az alapszabály szerkesztő bizottság jelentését követően megkezdődött a vita. Aczél György, a Központi Bizottság és a kormány üdvözletét tolmácsolta, majd a műszaki értelmiség megnövekedett szerepéről és felelősségéről beszélt. Elsősorban itthoni gazdasági életünket illetően, de népgazdaságunk, országunk nemzetközi gazdasági tekintélye szempontjából is. Ez utóbbi témát — mint említette — azért tette szóvá, mert a világgazdaságban közismerten más szelek fuj- dogálnak, mint korábban. Nekünk elsősorban — hangsúlyozta — a saját problémáinkat kell megoldanunk, hiszen csak akkor vagyunk versenyképesek a külpiacokon, a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban is. Itthon pedig mind a hazai, mind a külső tényezőket figyelembe véve az elsőrendű követelmény, hogy értelmes, ténylegesen racionális, intenzív és a szó jó értelmében vett takarékos gazdálkodásra kell minél hamarabb áttérnünk ahhoz, hogy a külgazdasági pályán is „állva” maradhassunk, versenyképesek legyünk. A gazdálkodásért, annak eredményességéért való felelősséget a kormány elnökhelyettese úgy állította párhuzamba a műszaki értelmiség szerepével és jelentőségével, hogy ez utóbbiak sokat tehetnek, kell hogy tegyenek versenyképességünk megőrzéséért, sőt fokozásáért. Azért, hogy mihamarabb és minél szélesebb körben feltárjuk belső tartalékainkat — lett légyen szó akár a termelés korszerűsítéséről, a differenciált gyártmányfejlesztésről, akár a szellemi tőkével okosabb gazdálkodásról. Ezt a szemléletet csak azok képviselhetik és válthatják valóra a gyakorlatban is — akár vezetőként, akár beosztottként —, akik érzik és tudják, hogy nem könnyű dolgainkból csak közös összefogással, egyetakarással, gondjaink együttes megoldásával tudunk kilábolni, ehhez viszont mindenkinek tudása, teljesítőképessége maximumát kell nyújtania. Ügy, hogy köziben mindenki gondolkozzék is: ne csak a szabályok betartásán, a „szabályozókon”, hanem azon is, mit lehetne, mit kell a korábbinál okosabban, jobban csinálni. S eközben — hangsúlyozta Aczél György — senki ne sértődjék meg a szigorú, de okos kritikán, hallja meg a „jó szót”, a kétkezi munkásember, az alkotó műszaki szakember, a vezető közösen bölcs szavát. Azt a véleményt, amelyhez minden szinten a szaktudás, a jobbító szándék jelenti a közös nevezőt. Beszélt a Minisztertanács elnökhelyettese a „kiművelt emberfők” alapvető igazságának mai olyan vetületéről, hogy szellemi elgondolásainktól a termékbe öntött megvalósításig növelnünk kell itthon is, a külországok előtt is teljesítőképességünket, te-' kintélyünket. Ehhez pedig mint hangsúlyozta — s utalt a XII. kongresszus állásfoglalására — az emberi tényezőkkel, a munkaerővel, a képességekkel, az idővel, az energiával való okosabb gazdálkodásra van szükség. Nagyra értékeljük azoknak a tevékenységét, akik jobbító szándékból új és új megoldásokon törik a fejüket — mondta — akár szakemberként, akár alkotó közösségként, vagy termelőműhelyként, hiszen minden elért eredményünk a népgazdaság érdekeit szolgálja. Tudjuk, hogy az új gondolatok gyakorlatba való átültetése felelősségteljes feladat, és megoldásához idő kell. Ám, az idő sürget, s a türelemmel egyetlen vállalatnak sem szabad visszaélnie. Nem szabad a műszaki szakembereknek, a közgazdasági és más képzettségű értelmiségieknek ugyanúgy, mint a vállalatoknak, s a vezetőknek sem. A vezetői felelősség kapcsán a Minisztertanács elnök- helyettese arra is kitért, hogy az alkotó energiával, a szaktudással és a tettrekészséggel rossz gazdálkodás, egyáltalán a cselekvés elmulasztása, legalább annyira súlyos hiba, mint az anyagi eszközök elherdálása, a rossz cselekvés. S az ilyen fogyatékosságok nem maradhatnak a „megállapítás” szintjén — felelősségre vonást is kell alkalmazni felszámolásukért. Szólt arról is Aczél György, hogy a fiatalok jelentős része nem vagy csak alig ismeri a műszaki pályák lehetőségeit és szépségeit. A gazdálkodás eredményességében a műszaki értelmiség vállalt-betöltött szerepét azzal is aláhúzta Aczél György, hogy új gondolatainak ne csak a kiötléséig legyen gazdája, hanem egészen a megvalósításáig. Ez a vezetésnek is alapvető kötelessége, felelőssége. Mégpedig olyan értelemben — miként a kormány elnökhelyettese rámu(3. oldal) tatott —, hogy a jó vezetőnek a szakmai hozzáértésen túl a politikai alkalmasságát, s nem csak megbízhatóságát, azzal is érzékeltetnie kell: nemcsak fogékony az új iránt, hanem vállalkozni, kockáztatni is mer és képes — a jobb eredményekért. Például azért, hogy a'nagy tudású, gazdag élettapasztalatokkal rendelkező idős szakemberek mellé jól felkészült fiatalokat is beállít, bátorít, konkrét feladatokkal bíz meg a napi teendők elvégzésére. Aczél György befejezésül a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének megnövekedett szerepét hangsúlyozta gazdasági feladataink megoldásában, azzal — miként fogalmazott —, hogy az országban több százezer szakembert számláló műszaki értelmiség nemcsak élvezi a kormány bizalmát, hanem kötelessége is, hogy tudásával, hozzáértésével elősegítse soron levő népgazdasági feladataink megoldását. Tóth János főtitkár vitazárója után a küldöttek elfogadták az MTESZ alapszabályzatát és a küldöttközgyűlés határozatát. Ez utóbbi kimondja, hogy a szövetség tevékenysége az eddig követett fő irányokban fog fejlődni, segítve az MSZMP XII. kongresszusa határozatainak és a VI. ötéves tervfeladatok megvalósítását, a társadalmi munka sajátos eszközeivel, módszereivel. Ezután Fock Jenő 35 egyesületi vezetőnek illetve társadalmi aktivistának átadta az MTESZ-díjat majd a küldöttközgyűlés megválasztotta a 159 tagú országos elnökséget. Az országos elnökség megtartotta alakuló ülését és megválasztotta az MTESZ tisztségviselőit. Elnök: Fock Jenő, társelnökök: Ajtai Miklós, Horgos Gyula, Kónya Albert, Soós Gábor, Trethon Ferenc. Főtitkár: Tóth János. A Magyar Népköztársaság szilárd híve a leszerelésnek, a fegyverzetkorlátozásnak Púja Frigyes beszéde az ENSZ-ben Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése mindig jelentős esemény a nemzetközi politikai életben. Különösen így van ez napjainkban, amikor az enyhülés folyamata megtorpant és a nemzetközi kapcsolatokban szaporodnak a feszültség elemei. Az utóbbi években tapasztalható és egyre erősödő negatív folyamatok magukban hordozzák annak a veszélyét, hogy az emberiség ismét szembekerül a már egyszer átélt és nagy károkat Okozó hidegháborús politika súlyos következményeivel — mondotta Púja Frigyes külügyminiszter az ENSZ közgyűlés 36. ülésszakának általános politikai vitájában pénteken délután elhangzott beszédében. A nemzetközi helyzet kedvezőtlen alakulásának a fő oka az a törekvés, amely a katonai fölény megszerzése érdekében indított fegyverkezési hajszával, a nemzetközi légkör megmérgezésével az erőp olitika zsákutcájába Púja Frigyes külügyminiszter beszédét mondja. akarja visszakényszeríteni a világot. A Magyar Népköztársaság kormánya elítéli az enyhülés elleni támadásokat, a fegyverkezési hajszát, a nemzetközi légkör megrontására és a hidegháború újjáélesztésé-re irányuló felelőtlen próbálkozásokat. Legfőbb külpolitikai feladatának továbbra is azt tartja, hogy elősegítse a háborús veszély elhárítását, a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdítását, a leszerelés ügyét, a népek barátságának és együttműködésének elmélyítését. A Magyar Népköztársaság szilárd híve a leszerelésnek, a fegyverzetkorlátozásnak. Kormányom aktívan és kez- deményezöen lép fel a különböző nemzetközi leszerelési fórumokon, és a kétoldalú tárgyalásokon is igyekszik elősegíteni e problémák rendezését. A világ valamennyi népének érdeke és a jelenlegi nemzetközi helyzetben különösen fontos feladata az emberiségre mind súlyosabb terheket hárító fegyverkezési hajsza megállítása. Az eddigi leszerelési tárgyalásokon sok értékes, konstruktív javaslat született és megállapodásokat is kötöttek. (Folytatás a 4. oldalon) A Nyíregyházi MEZŐGÉP mátészalkai gyáregységében _ kiemelt feladatként kezelik az MBP—6,5 RTM növelt térfogatú pótkocsik gyártását. Az első fél évben 233 darab készül, melyet már az idei betakarításnál; a szemes termények és szálas takarmányok szállításánál termelékenyen tudnak használni. Képünkön: Bihari Sándor és Garda Imre a kiszállítás előtt ellenőrzik a pótkocsikat. (J. L. felv.) Minden évben új típusú mezőgazdasági gépekkel rukkol ki a Nyíregyházi Mező- gazdasági Gépgyártó és Szolgáltató VállalSt: Az idén a nagyobb hangsúlyt a pótkocsicsalád bővítése és a szarvasmarha-tenyésztéshez szükséges gépek, elsősorban a takarmány-előkészítés eszközeinek gyártása kapta. A vállalat több témában kapcsolódik az országos kutatás- fejlesztési tervhez, s az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és az Ipari Minisztérium több pályázatán részt vesz. A MEZOGÉP-nél eddig gyártott pótkocsik csak a földeken voltak használhatók. Újdonság, hogy már hozzákezdtek a közúti pótkocsik gyártásához is. Ezeknél a feltételek szigorúbbak, ugyanis a közúti közlekedés nagyobb igényeket támaszt, s a nagyobb sebességgel is számolni kell. Az első saját fejlesztésű pótkocsi 6 tonna teherbírással, fixplatós kivitelben készül. A nyolc tonnás változat vizsgálatai a közelmúltban fejeződtek be, ennél az idén a 0-sorozat gyártása valósul meg. Részben saját tervek alapján, részben a MEZŐGÉP Fejlesztési Intézet közreműködésével fejlesztés alatt áll a billenő platós nyerges pótkocsik gyártása, illetve a billenő platós 12 tonna teherbírású pótkocsik gyártása. Az új mezőgazdasági gépek közé tartozik a bálabon- tó-adagoló és a bálabontószecskázó gép, míg a silóma- ró-rakodót két fajta kivitelben készítik. Az egyik típus traktorra szerelhető, a másik önjáró megoldású. A trágyakezelésben a környezetvédelmi szempontból is jelentős trágyakomposztáló gép gyártása és a nagy teljesítményű szervestrágyaszóró pótkocsi készítése tartozik a műszaki fejlesztés legújabb darabjai közé. Az energiatakarékosság jegyében két új gép fűződik a MEZŐGÉP nevéhez. A szélmotoros legelői itató berendezés iránt várhatóan nagy lesz az érdeklődés. A nedves kukorica tárolásához pedig a szemestermény-roppantó berendezést fejlesztették ki. A műszaki fejlesztés kiterjed a gyártás korszerűsítésére is. Főleg célgépeket terveznek a nagyobb sorozatoknál, így a tartálykocsik készítéséhez a tartályfenékgyártó célgéppel folynak a kísérletek, rövidesen beállítják a termelésbe. A rotációs kompresszorok gyártásához horonymaró gépet konstruáltak, míg a pótkocsiknál az oldalfalbordák gyártását gépesítették és a gumiabroncs szereléséhez készül célgép. L. B. Kádár János levele megyénk dolgozóihoz A Barátságkertben megrendezett idei almaszüret alkalmával Szabolcs-Szatmár megye és a Szovjetunió Kár- pátontúli területének lakossága, a kert magyar és ukrán dolgozói nevében a két testvérterület vezetői levélben fejezték ki jókívánságaikat a magyar és a szovjet vezető személyiségeknek, s ígérték: népeink-barátsága ápolásával, pártjaink kongresszusai határozatainak megvalósításával járulnak hozzá közös ügyünk további sikereihez, a béke megvédéséhez. A levélre Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a következőket válaszolta Tar Imrének, a megyei pártbizottság első titkárának és Pénzes Jánosnak, a megyei tanács elnökének: „Megkaptam szeptember 26-án kelt levelüket, amelyben értesítenek, hogy a két testvérmegye — Szabolcs-Szatmár és a Kárpátontúli Terület — megtartotta az idén is az almaszüretet a V. 1. Leninről elnevezett Barátságkertben. Jókívánságaikat, üdvözletüket szívből viszonzom; figyelmességüket köszönöm. Magam is úgy tartom, hogy a XII. pártkongreszuson kitűzött céljainkat csak békében, az enyhülési politika folytatása mellett tudjuk valóra váltani. Mindkét ország népeinek felelős tényezői mindezt számtalanszor kinyilvánították, s csoíc üdvözölni lehet Önöknek, a két megye dolgozóinak azon elhatározását — amelynek a Barátságkert jelképe is —, hogy a magyar—szovjet barátság ápolásán, kapcsolataink még szorosabbá tételén túl mindent megtesznek a béke megvédéséért. Mégegyszer köszönöm a megemlékezésüket; minden jót, jó egészséget, sikereket kívánok személy szerint Önöknek, Szabolcs-Szatmár megye kommunistáinak, minden dolgozójának. Budapest, 1981. szeptember 28. Elvtársi üdvözlettel: Kádár János”
