Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-26 / 252. szám
Kelet-Magyarország 1981. október 27. Ú| forma a kisvállalatoknak Változás a mezőgazdasági biztosításban Űj biztosítási formákat vezet be 1982. január elsejétől az Állami Biztosító a kisvállalatoknak, kisszövetkezeteknek és magánvállalkozóknak, valamint módosítják a mező- gazdasági biztosításokat is. Erről kérdeztük Tar Jenőt, az Állami Biztosító vezérigazgató-helyettesét. — Mi teszi szükségessé az űj biztosítási formák bevezetését? — Várhatóan a jövő év elejétől sok kisvállalkozás, gazdasági munkaközösség alakul. Ezeknek a gazdasági szervezetek vagyonbiztosítási igényeinek meghatározásánál abból indultunk ki, hogy a működésük a kisebb tőkeerő és a kisebb eszközállomány miatt fokozott kockázattal jár. Ezt szem előtt tartva az érdekeltek számára lehetővé tesszük, hogy az előre nem látható, a véletlen következtében fellépő károk, veszteségek elhárítására megfelelő biztosításokat köthessenek. Természetesen nem vállalhatjuk át a vállalkozó szakszerűtlen munkájából, vagy esetleges helytelen döntéséből, rossz gazdálkodásából származó károk megtérítését. — Konkrétan milyen biztosításokat köthetnek majd a vállalkozók, a munkaközösségek? — A váratlan veszélyhelyzetekre, az előre nem látható károk csökkentésére összevont vagyonbiztosítást ajánlunk. A biztosítási szerződés alapján megtérítjük a bizto- sítottnak a tűz, árvíz és egyéb elemi csapás, valamint betöréses lopás, rablás okozta kárait és felelősségbiztosítási védelmet is nyújtunk. Ebbe a körbe tartozik még az üvegtörés és szállítmánybiztosítás is. A kisvállalatok és kisszövetkezetek üzemszüneti biztosítást is köthetnek, melynek összegét a biztosító az álló- és forgóeszköz-biztosítások díjtétele alapján állapítja meg. A létesítmények kivitelezésének időtartamára az ezzel foglalkozóknak lehetővé tesszük az építés- és szerelésbiztosítás megkötését. A vállalkozásokat pénzügyileg támogató gazdálkodó szerveknek pedig a belföldi hitel- és eszközhitel-biztosítást javasoljuk. A népgazdasági törekvéseknek megfelelően intézetünk a lehető legteljesebb biztosítási védelmet kívánja megteremteni az érdekelteknek. Ezzel gazdálkodásuk biztonságosabbá és stabilabbá válhat. — Módosításokat vezetnek be január elsejétől a mezőgazdasági biztosításoknál is. — Igen, az 1976-ban bevezetett biztosítási rendszer tapasztalatai egyértelműen mutatják, hogy a kockázatok körét valós igények alapján alakítottuk ki. Olyannyira, hogy 1976 és 1980 között a befizetett 18 milliárd forint díj ellenében 20 milliárdot meghaladó kártalanításban részesültek a mezőgazdasági nagyüzemek. Az természetes, hogy a kockázatbővítések ilyen mértéke az Állami Biztosítótól is a tapasztalatok elemzését, a felmerült problémák megoldását követeli. Egy-egy biztosítási ágazatnak öneltar- tónak kell lennie, hiszen ez közgazdasági alapkövetelmény. A mezőgazdasági nagyüzemek biztosítása esetén ez az elmúlt időszakban nem valósult meg. Feszültséget váltott ki a biztosítással kapcsolatban az a tény isvhogy ennek a kockázatnak a díját a veszélyközösség valamennyi tagja egyaránt fizeti. — Milyen változtatásokat terveznek a jövő évtől kezdődően? — Az elmúlt hat évet tapasztalatszerzés időszakának is tekinthetjük, s ez fokozottan igaz a szőlők, gyümölcsösök tavaszi fagykárainak kockázatba vételét illetően is. Mióta erre a veszélynemre biztosítás köthető, nem volt olyan év, hogy ne okozott volna súlyos károkat a tava- szi fagy. Talán elég, ha csak annyit említek, hogy 164 százalék a kifizetett kártérítés mértéke a díjhoz képest. Ezért átdolgozzuk a díjszabásokat. Az öneltartás érdekében azokon a területeken, illetve üzemek esetében, ahol a károsodás mértéke kilencven százalék fölött van, ott a szőlők és gyümölcsösök díját tíz százalékkal emeljük. Ez vonatkozik a Szabolcs-Szat- már megyei gazdaságokra is, hiszen minden esztendőben jelentős a tavaszi fagy, a jég okozta károsodás. Ahol indokolt, ott csökkentjük a biztosítási díjakat. Uj biztosítási lehetőséget teremtünk a me zőgazdasági nagyüzemeknek az üvegház-biztosítás bevezetésével és a napraforgó viharkockázatának kiegészítő növénybiztosításával. Mindezen a biztosítási formák bevezetését szükségessé tette az utóbbi években elterjedt iparszerű gazdálkodás, a korszerű technológiák mind szélesebb körben való alkalmazása. Sípos Béla A múzeumi és műemléki hónap alkahiábil Átadták az anarcsi bálványos házat A Kegyeibe fogadta az időjárás vasárnap a XX. múzeumi és műemléki hónap rangos nyíregyházi eseményét. Október 25-én délelőtt adták át a Sóstói Múzeumfaluban az anarcsi népi lakóházat Az ünnepségen megjelent vendégeket — köztük Gyúró Imrét, a megyei tanács elnökhelyettesét — Erdész Sándor, a múzeumfalu igazgatója köszöntötte. A népi lakóházat Anarcs község lakossága nevében Papp István, az anarcsi közös tanács elnöke adta át a múzeumfalunak. Ezután a házat Villangó István, a Művelődési Minisztérium közgyűjteményi főosztályának vezetője vette át, nyitotta meg. A szónok kitért a múzeumok közművelődési, tudatformáló szerepére napjainkban. Beszélt a húszéves múzeumi és műemléki hónapról, amely immár évről évre kiemelkedő rendezvénysorozata kulturális életünknek. A két évtized alatt országosan megerősödött az az értékmentő társadalmi összefogás, ami az anarcsi bálványos ház helyreállításánál is megnyilvánult és ez pótolni képes az olykor szűkös anyagi lehetőségeket. Németh Péter a megyei múzeumigazgatóság nevében köszönte meg az anarcsi ház építőinek munkáját. Az ünnepségen Lengyel István, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművésze Móricz Zsigmond népi építészetünkről írt tanulmányából idézett részleteket. A 2. számú Általános Iskola énekkara népdalokat adott elő, és Nagy Csaba, a nyíregyházi zeneiskola tanára XIX. századi magyar táncokat szólaltatott meg tárogatón. Az anarcsi bálványos ház megnyitása után a vajai tájház szövőasszonyai szövésbemutatót tartottak. Tehetséges növendékek hangversenye Nagy Róbert a zongoránál. (László Gyula felvétele) A Nyírségi Ősz egyik kimagasló rendezvénye volt az október 24-én, szombaton este 7 órakor a 4-es sz. ált. iskola dísztermében tartott hangverseny. Az Áll. Zeneiskola immár hagyomány- szérűén rendezi meg minden évben tehetséges növendékeinek bemutató hangversenyét. Ezt még ünnepélyesebbé tette a Szabolcsi szimfonikus zenekar közreműködése, Ko- váts Zoltán karmester vezénylésével. Kitűnő kezdeményezés, hogy a növendékek produkcióját a zenekari kíséret teszi teljessé és még színesebbé, hiszen nagy dolog, hogy a kezdő művésznövendék már tanulóévei alatt kap zenekari kíséretet. Első számként Kollonai Zoltán zongoraszámát hallottuk, (Chopin: H-moll scherzo). Az eddig két Országos Zeneiskolai Zongoraversenyen különdíjat nyert tehetséges növendék jogos reménységgel készül a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára való sikeA tárgyalóteremből Hét év rablásért Balogh Mihály 23 éves, nagycserkesz! lakos eddig négy ízben állt bíróság előtt. Felelnie kellett már közveszélyokozás, súlyos testi sértés, hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt már akkor különös visszaesőként. Eddig már 3 év és 5 hónapot töltött börtönben, büntetéséből 1981. március 1. napján szabadult. Alig telt el néhány hét Balogh Mihály börtönből szabadulása után, már elfelejtette a kemény éveket. Április il-én ugyanis már újabb bűncselekményt követett el. Ekkor este Nyíregyházán a „Szindbád” sörözőben italozott, ahol összeismerkedett Katona Ferenccel. Katona előbb távozott, Balogh pedig utánaindult. Célja már ekkor az volt, hogy a sértett értékeit elveszi. A Petőfi téren előbb kabátját követelte, mivel a sértett azt nem adta oda, erőteljes ökölütésekkel szerzett érvényt elgondolásának. Az így földre került sértettől könnyedén vette el — egy bokros rész alá húzva — pénztárcáját 1200 forinttal, karóráját, nadrágszíját, majd levetette a korábban már kért bőrkabátját is. Amint később kiderült, nem is egyszerű földre verés volt az, amit Balogh a sértettel szemben elkövetett, mert brutalitása a földre került sértettel szemben is folytatódott. Katonának arca ugyanis többszöri zúzott sérülése mellett két bordája is eltört, amely az ököllel történt ütések mellett a rúgásokat is igazolta. E sérülései 42 nap alatt gyógyultak. Baloghnak a cselekménye elkövetése után sikerült egér- utat nyernie. Katona nem ismerte öt, és a sötétben utárla- lopódzó vádlottban nem ismerte fel korábbi ismerősét. Balogh azonban nem nyugodott. Júliusban újabb bűncselekményt követett el. Július 20-án, kevéssel éjfél után besurrant Gabulya Já- nosné nyíregyházi lakos udvarába, s onnan a tyúkólból elvitt 13 csirkét és ekkor elvitte a sértett kerékpárját is. Ez lett a veszte. Az általa eladott kerékpár ugyanis fokozatosan vezetett el az áprilisban elkövetett rablásig. Rablás, súlyos testi sértés bűntette és lopás vétsége miatt — mint különös visszaesőt, — mondta ki bűnösnek a Nyíregyházi Járásbíróság, ezért hétévi szabadságvesztésre, valamint négy év közügyektől eltiltásra ítélte. Büntetését fegyházban kell letöltenie. Az ítélet nem jogerős, mert a vádlott és védője enyhítésért fellebbeztek. Dr. Toronicza Gyula rés felvételre. Tanára: Sára Jenő. Nagy Anna 12 éves hegedűs növendék zenekari kísérettel játszotta Vivaldi: E- moll hegedűversenyének I. tételét. Nem ez az első sikeres szereplése. 1977-ben a Koncz János hegedűversenyen III. helyezést ért el. Tanára: Sz. Pálkövi Mária. Jaczkó Judit fuvolás növendék is eredményes „múltra” tekinthet vissza. Többek között a sárospataki diáknapokon arany oklevélben részesült. Mozart: C-dúr Andantéját játszotta zenekar kísérettel. Tanára: Csősz Sándorné. A hallott növendékek között kiemelkedő produkciót nyújtott Nagy Róbert. A zeneiskolában kezdett tanulni 5 éves korában, most már a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója. Sikeres zongoraszereplései közül megemlítjük az 1977-es országos zeneiskolai zongoraversenyt, ahol első díjat kapott. Csajkovszkij B-moll zongoraverseny I. tételét zenekar kísérettel játszotta, s méltán csodálhattuk meg virtuóz oktávtechnikáját. A zeneiskolában Sára Jenő volt a tanára, a főiskolán az itteni hangversenyéről ismert Bücher Mihály zongoraművésznél tanul. A Szabolcsi szimfonikus zenekar önálló száma volt Muszorgszkij: Egy éj a kopár hegyen c. szimfonikus költemény. Muszorgszkijnak ez az őserejű látomása, a természet fölötti hangoknak ez a föld alatti zaja — kitűnően érvényesült Kováts Zoltán karmester vezénylése mellett a zenekar előadásában, ahol külön ki kell emelni a fúvósok teljesítményét. A jól sikerült hangverseny méltán érdemelte ki a nagyszámú hallgatóság viharos tetszésnyilvánítását. Vikár Sándor KÉPERNYŐ ELŐTT Két új magyar tévéfilmet is láthattunk a múlt héten. Az egyik a Fóti Andor bűnügyi anyaga nyomán készített Utolsó alkalom, a valódi krimi nekem tetszett. Nem akart többnek látszani, mint ami. Épkézláb, valósághitelű, nem túlbonyolított történet, kitűnő szereplőkkel. Cserhalmi György Kocsis főhadnagya például bármelyik felügyelővel felvehette a versenyt. A karakterfigurák megfor- málóiról pedig az jutott eszembe, hogy ilyen rangos szereposztásban, ilyen jó alakításokkal a nyugati kommerszkri mikben nemigen találkozunk... Müller Péter, a forgatókönyv írója és Bácskai Lauró István, a tévéfilm rendezője sikerrel bizonyította, hogy tudunk mi jó krimit is csinálni. Igaz, hogy nagyon ritkán. A másik, a Cseres Tibor azonos című regényéből készített Fekete rózsa inkább álkrimi volt. Társadalmi és morális kérdésekről való elmélkedések, tragikus sorsvázlatok elegyedlek a képernyőn Sajgó Dániel megölése körülményeinek kinyomozása kapcsán, meglehetősen kusza összevisszaságban. Bár meg kell vallani, hogy a kiváló író 1966-ban megjelent művéről is úgy szól a korabeli ajánlás, hogy a regény legfőbb jellemzője a nemes eszközökkel előidézett izgalmasság. A szerkezete szagatott, filmszerű ... A kezdő olvasóknak a sűrű cselekményváltozás nehézséget okozhat az olvasásban.” Pedig a könyvben vissza is lehet lapozni... Nos, a forgatókönyvíró-ren- dező Szőnyi G. Sándor ezúttal némi csalódást okozott: kevéssé tudott megbirkózni az — elismerem, hogy nem túl hálás — öszszetett feladattal. Figyelmünket a népes szereplő- gárda javának a tisztes igyekezete köthette le leginkább. Még egy magyar tévéprodukcióról. A Radnóti Színpad előadása alapján szombaton éjjel sugárzott, ismert Lukianosz-téma, a Hetérák párbeszédei tévéváltozatáról. Lehet, hogy a gyönyörű hetérák közvetlen varázsa a színpadi * előadást felforrósíthatta. Nem tudom. Ám az bizonyosnak tűnt számomra, hogy a képernyőn sápatagok, életszerűtlenek voltak ezek az ókori életképek, annak ellenére, hogy a hetérák nagyon is reális élet- szemlélete („filozófiája”) a meztelen valóságot kívánta tükrözni. A tévés feldolgozás minden bizonnyal leg- megbocsáthatatlanabb hibája az, hogy egyszerűen unalmas volt. Végül egy jó NSZK tévéfilmről adhatok számot. A Szolgák és más urak bravúros tévéfilmnek bizonyult. Olyan szerzők, mint Somerset Maugham, O. Henry és P. G. Wodehouse csattanós novelláinak képernyőre viteléhez persze, kellett egy olyan nagy színész, mint Heinz Rühmann. (Nyilván az ő „testére szabottan” válogatták az írországi történeteket.) Wolfgang Glück rendező elegánsan hegyezte csattanósra és fogta össze tömörré az első három (Nem messze a Szt. Péter tértől, Kellemetlen látogatók a Stone kastélyban, Hajléktalan a népparkban) novellát. Kár, hogy a negyedik (Egy kis cívódás a vadásziakban) kissé túl- nyújtottnak és fölösén pszihologizálónak hatott. Így is kellemes tévéeste volt. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT Azt mondja Pepita című rádiószatírájában Gosztonyi János, hogy az előítéletektől szinte lehetetlen végérvényesen megszabadulnunk, mert alighogy levetkőzzük őket, menten támadnak helyettük újabbak. Főként akkor, ha valaki viszonylagos jólétben él, netán éppen a Pasa-dűlőn. Mert ez az itt szereplő „dűlő”- (utca)-név szimbolikus jelentésű. A nyárspolgárisággal kevert kispolgári mentalitásnak, a sznobizmusnak a jelképe, a már csak főleg szavakban és kevésbé a tettekben megnyilvánuló haladó gondolkozásnak is átvitt értelmű kifejezése. Az egykori forradalmi hevületű Potok ugyan ma is felháborodik azon. hogy Angliában tanuló lánya egy dúsgazdag külföldi fiatalemberhez, egy kapitalistához ment feleségül, de a fajok egyenlőségéről fennen hangoztatott elvei ellenére az is bántja, hogy veje fekete bőrű. Ezen haladó szólamait hangoztatva sem tudja túltenni magát. Alig bírja elviselni annak gondolatát, hogy az előkelő barátok, szomszédok kinevetik őt a „pepita” unoka láttán. Azt hitte, hogy megszabadult a faji előítélettől, de az őt személyesen is érintő konkrét tény meghökkenti éppúgy, mint ahogy a fiú mesés gazdagságáról va'ó hiedelme is megrázza: mihez kezdenek ekkora vagyonnal itt a mi szocialista körülményeink között, és az ő elveivel. Magyarán : alaposan meglegyinti őt is a pénz szele. Csaknem annyira, mint az egyébként magát haladó gondolkodásúnak tartó feleségét. A vagyon iránti egykori előítéletük mintha szétfoszlott volna, s helyébe a pénztelenséggel szembeni előítélet támadt fel bennük. Ezért is veszik kesernyés szájízzel tudomá' sül, hogy a fiút kitagadta a gazdag törzsfőnök apa, s hogy a fiatalok náluk akar ják meghúzni magukat. Ez így elbeszélve nem oly mulattató, mint Gosztonyi és a kiváló színészek ábrázolásában. Ugyanis mind a szövegben, mind a színészi játékban nagyon jól „átjön” a szavak második és a harmadik jelentéstartalma, szatirikus éle. Inke László, Esztergályos Cecilia, Tahi Tóth László érezhető élvezettel játsszák szerepüket. Az OIRT hangjátékfesz tivál keretében hangzott el Christian Monteam igen feszült, humanista hangvételű rádiójátéka, amely a második világháború idején játszódik egy vonatrobbantó partizánakció néhány résztvevője körében. Érdemes külön megemlíteni az írónak és a rádiójáték rendezőjének Constantin Mo- ruzannak azt az érdemét, hogy bár tudván tudjuk) inkább erősen hisszük: nem fogják — a szerelvényhez utólag kapcsolt kocsiban utazó óvodások miatt — felrobbantani a szerelvényt, mégsem enged bennünk feszültség mindvégig. Ez a színészeknek, Molnár Tibornak, Kállai Ferencnek, Öze Lajosnak, Tímár Bélának is nagymértékben köszönhető. Seregi István 2
