Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-03 / 232. szám

4 KELET-M AG YARORSZÁ G 1981. október 3. Új nemzetközi kezdeményezések a háborúellenes összefngás szilárdításáért Romesh Chandra sajtótájékoztatója A Béke Világtanács ősszel nagyszabású nemzetközi of- fenzívát indít a világ hábo­rúellenes erőinek mind széle­sebb összefogása, az emberi­séget fenyegető veszély el­hárítása érdekében — jelen­tette be Romesh Chandra, a BVT elnöke pénteken Buda­pesten tartott sajtókonferen­ciáján. Romesh Chandra, aki az Országos Béketanács meg­hívására tartózkodik hazánk­ban, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának székházá­ban találkozott a hazai és a a külföldi sajtó képviselőivel. , Kovács Bélának, az OBT főtitkárának megnyitóját kö­vetően a BVT elnöke az új békekezdeményezések jelen­tőségéről szólva elmondotta: napjainkban a világ béke­mozgalma megerősödött, te­vékenysége megélénkült, erő­teljesebben hallatja hangját, mint bármikor. E tény a nem­zetközi helyzet realitása, ám ugyanilyen realitás az is, hogy megnövék’edett egy nukleáris háború kirobbanásának ve­szélye. Mindezt együtt kell figyelembe vennie a béke­mozgalomnak, amikor továb­bi teendőit meghatározza. A .Béke Világtanács külö­nösen nagy jelentőséget tu­lajdonít az október 24. és 30. közötti időszaknak. A „nem­zeti békemozgalmak ugyanis ezekre a napokra öszponto- sítják akcióikat, megmozdu­lásaikat. Ezen a „leszerelési világhéten” a korábbiaknál nagyobb szabású rendezvé­nyek várhatók Európában és más kontinenseken egyaránt. E megmozdulások a közvéle­mény fokozott várakozását fejezik ki az ENSZ tervezett második rendkívüli leszerelé­si közgyűlése iránt. A béke- offenzíva jelentőségét növeli az is, hogy a madridi európai biztonsági és együttműködési tárgyalássorozat újabb for­dulójának előestjén bonta­kozik ki, így lendületet adhat a tanácskozás konstruktív szellemű előrehaladásához, s hozzájárulhat az európai fegyverzetkorlátozási tárgya­lások eredményességéhez is. Rrkagyij Sztrugacki) Borisz Sztrugaekij: Nehéz istennek lenni 53. — Vagyis megölni? — Igen. Megölni! Elrabol­ni! Börtönbe vetni! Cseleked­ni kellett volna. — Valami olyasféle kellett volna, mint a barkani vé­rengzés? — érdeklődött dón Kondor. — Igen, körülbelül. De szervezettebb. — Most már késő Rebát eltávolítani? — kérdezte dón Kondor. — Nincs értelme — felelte Rumata. — Nélkülünk is el­távolítják, de erre nincs is szükségünk, ő legalábbis a kezemben van. A világhét akciói során a békeszerető emberek milliói tiltakoznak majd az új ame­rikai fegyverek — a Per­shing—2 rakéták, a szárnyas­rakéták — telepítése, a neut­ronbomba gyártása ellen; felhívják a figyelmet a Szov­jetunió békekezdeményezé­seire, s kifejezik reményüket, hogy a november 30-án Géni­ben kezdődő szovjet—ameri­kai tárgyalások a feszültség csökkenéséhez vezetnek majd — mondotta a BVT elnöke. Romesh Chandra aláhúzta a békéért folytatott küzde­lem új szakaszának azt a sa­játosságát, hogy a BVT min­den erejével harcol a béke­mozgalom egységéért. Ez ma annál inkább időszerű, mivel az európai tőkés> országok­ban is egyre többen érzékelik az életüket, jövőjüket köz­vetlenül fenyegető veszélyt, s ellene az NSZK-ban, Hol­landiában, Belgiumban, a skandináv országokban és másutt mind nagyobb szám­ban — a legkülönbözőbb po­litikai irányzatok képviselői — hajlandók cselekedni is. — Az európai tömegmozga­lom ma döntő erőt jelent — hangsúlyozta. — Küzdelme azonban önmagában nem Ve­zethet sikerre, csak más kontinensek népeinek harcá­val egységben érheti el alap­vető célját, az enyhülés foly­tatódását, a leszerelést. A nukleáris háború elleni fel­lépéssel a legalapvetőbb jog, az élethez való jog biztosí­tásáért küzdünk — tette hozzá. Szólt a nemzetközi bé­kemozgalom egységének meg­bontására irányuló kísérle­tekről is. Ilyen próbálkozás­nak minősítette az elmúlt napokban közreadott úgyne­vezett Weinberger-jelentést, amely a Szovjetunió állítóla­gos fegyverkezési fölényéről igyekszik meggyőzni a közvé­leményt az USA-ban és más nyugati országokban. Az MTI tudósítójának kér­désére Romesh Chandra utalt arra, hogy mostani magyar- országi látogatása során meg­beszéléseket folytat az Orszá­gos Béketanács vezetőivel, s tájékozódik a hazai szolida­ritási és béketevékenység idő­szerű terveiről, feladatairól. — Hogyan? — Fél tőlem. Sejti, hogy mögöttem nagy erő áll. Sőt, már együttműködést is aján­lott. Don Gug kissé dadogva je­gyezte meg: — M-mi az, elvtársak, ko­molyan mondjátok ezt az egé­szet? — Éspedig mit? — kérdezte dón Kondor. — Hát ezt az egészet?... Megölni, fizikailag megsem­misíteni ... Megőrültetek? Don Kondor lassan, tagol­tan mondta: — Rendkívüli körülmények között csak rendkívüU intéz­kedések hatékonyak Don Gug az egyikről a má­sikra nézett. — Tudjátok, hogy így hová süllyedtek? — kérdezte. — Nyugodj meg — vála­szolt dop Kondor. — Semmi sem történik. És egyelőre er­ről elég volt ennyi. Mit te­gyünk a Renddel? Én az ar- kanari terület blokádját java­solom. —Nekem még nincs sem­milyen véleményem — felelte Rumata. — Paskának pedig még kevésbé. Tanácskozni kell a Bázissal. Egy hét múl­va találkozunk és eldöntjük. — Rendben van. — Don Kondor felállt. — Induljunk Rumata vállára vette Bu- dahot, s kilépett a házból. Don Kondor zseblámpával Ünnepi nagygyűlés Gáspár Sándor beszéde Havannában Munkatársaink külföldön Magyar szó Medvejábaa Ünnepi nagygyűlést tartot­tak Havannában csütörtök este a Szakszervezeti Világ- szövetség megalakításának 36. évfordulója alkalmából. A Lazaro Pena-ról, a kiemelke­dő kubai szakszervezeti sze­mélyiségről elnevezett impo­záns színházban több mint ezer ember gyűlt össze, hogy megemlékezzék az évforduló­ról és hitet tegyen a kubai- magyar barátság mellett. Elsőként Robert Veiga lé­pett a szónoki emelvényre. Beszédében méltatta a Szak- szervezeti Világszövetség megalakulása, a jövőre Ha­vannában tartandó X. SZVSZ-kongresszus jelentő­ségét és éltette a kubai—ma­gyar barátságot. Kiemelte, hogy az Egyesült Államok és a reakciós erők példátlan méretű fegyverkezési hajszát indítottak, amivel szembe a dolgozók egyértelmű béke­akaratát kell állítani. A világ dolgozóinak tömö­rítése szempontjából — mon­dotta — nagy felelősség há­rul az SZVSZ Kubában tar­tandó X. kongresszusára. A szónok hazája helyzetéről szólva kijelentette, hogy a kubai dolgozók a „termelés és a védelem” kettős jelszó je­gyében válaszolnak az impe­rialista fenyegetésekre. E ket­tős jelszó eredménye, hogy a mostani fél év a forradalom utáni időszak legkiemelke­dőbb gazdasági eredményeit hozta. Gáspár Sándor beszédében kiemelte, hogy a kubai dol­gozók munkájuk minőségé­nek javításával köszöntik az SZVSZ évfordulóját és mun­kafelajánlásokkal igyekeznek hozzájárulni a X. kongresz- szus előkészítéséhez. Meg­győződését fejezte ki, hogy Kuba méltó házigazda lesz, s hozzáfűzte: 36 évvel ezelőtt, az SZVSZ megalakulásakor még a legmerészebb latin­amerikai álmodozók sem hi­hették, hogy 1982-ben Kubá­ban, az Egyesült Államok tő- szomszédságában, a földrész szocializmust építő országá­ban ülhet össze a X. kong­resszus. Szófiába érkezett az angolai államfő Todor Zsivkovnak, a BKP KB elnöke, az Angolai Népi KB főtitkárának, a bolgár ál- Köztársaság államfője. Az an- lamtanács elnökének meghí- golai vendéget és kíséretét vására pénteken hivatalos ba- Todor Zsivkov, valamint a ráti látogatásra Bulgáriába BKP és a bolgár állam több érkezett Jósé Eduardo dos más vezetője fogadta a szó- Santos, az MPLA-munkapárt fiai repülőtéren. Elnökválasztás Iránban. A képen: a legesélyesebb jelölt, Khamenei főpap a szavazóurnánál. (Kelet-Magyarország te- lefotó) világított. A helikopterhez mentek, Rumata lefektette Budahot a hátsó ülésre. Don Kondor bemászott a pilótaü­lésre. — Nem fuvarozna haza? — kérdezte Rumata. Végre ki akarom aludni magam. — Szívesen — dörmögte dón Kondor. Csak gyorsan. — Azonnal visszajövök — mondta Rumata és beszaladt a házba. Don Gug még most is az asztalnál ült és maga elé bá­mult. Kabani atya mellette állt, és így beszélt: — Mindig ez az eredmény, pajtás. Az ember igyekszik jobban csinálni, és rosszab­bul sikerül... Rumata feinyalábolta kard­jait és a kardkötőt. — Sok szerencsét, Paska — mondta. — Ne búsulj. Annyi az egész, hogy mindnyájan fáradtak és ingerültek va­gyunk. Don Gug a fejét csóválta. — Vigyázz, Anton — mond­ta. — Vigyázz!... Szása bá­csiról nem beszélek, ő régóta van itt, nem a mi dolgunk, hogy átneveljük. Bezzeg te ... — Álmos vagyok — felelte Rumata. — Kabani atya, fog­ja a lovaimat, és vigye el Pampa báróhoz. A napokban ellátogatok hozzá. Odakint feisüvítettek a lég­csavarok. Rumata intett, és kiszaladt a házból. Felkapasz­kodott a kabinba, és becsapta az ajtót. Don Kondor a magasba emelte a gépet, és biztosan vezette az arkanari út fölött. Hátul békésen cuppogott ál­mában az öreg Budah. — Anton — szólalt meg dón Kondor —•, nem szeret­nék tapintatlan lenni, és ne gondold azt, mintha és .. . be­leavatkoznék a magánügyeid­be. — Hallgatom — válaszolt Rumata. — Nyomban kitalál­ta, miről lesz szó. — Mi valamennyien felde­rítők vagyunk — folytatta dón Kondor. — És minden.- nek, ami számunkra drága, vagy messze a Földön kell lennie, vagy bennünk. Ne­hogy túszként elvehessék tő­lünk. ­— Kiráról beszél? — kér­dezte Rumata. — Igen, fiacskám. Ha mindez igaz, amit dón Rebá- ról tudok, akkor őt kordában tartani veszélyes feladat. Ér­ted, mit akarok mondani... — Igen értem — válaszolta Rumata. — Igyekszem kita­lálni valamit. ★ Sötétben feküdtek, egymás kezét fogták. A városban csend volt, csak valahol a kö­zelben nyihogtak olykor dü­hösen a lovak. — Biztosan nagyon álmos □ Modern szállodasor Rabacbán J ugoszlávia bővelkedik természeti szépségek­ben. Tengerpartján nyár végén is „bábeli zűrza­varnak” lehettünk tanúi és ré­szesei, A világ szinte minden részéről nyüzsögnek a turis­ták. Nem csoda, hiszen az Adriai-tenger Európa és a vi- lág egyik legszebb, legtisztább tengere. A part mentén mint­egy ezer kilométeres hosszú­ságban csaknem ezer kisebb- nagyobb sziget ejti ámulatba a távolról érkezőket. Délnyu­gaton legtöbben németül be­széltek, de itt-ott magyar tu­rista hangjára is felfigyelhet­tünk. A tengerre érkezés előtt megcsodálhattuk a zordon hegyeket, a sziklák szédítő magasságában szeretettel gondoltunk a szatmári sík­ságra ... Medvejahan (Opatia köze- lében) ütöttük fel sátrunkat egy nemzetközi autóskem­pingben. A falunyi sátortábor szélén száz méter magas sziklasor tekintett le komo- ran. A sima, de kavicsos ten­gerpart sok-soik külföldi gye­reknek is örömet okozott. Kreol bőrű, göndör hajú két év körüli kislány szülei né­metül magyarázták, hogy ott­hon hagyták a fényképezőgé­püket, készíthet egy felvételt, megadják \a címűket, küldjék egy képet. Egy reggel NSZK „felség- - jellel” ellátott kocsi fékezett sátrunk mellett. A magas fia­talember magyarul köszönt ránk. összebarátkoztunk. Egy féldeci szatmári szilva után levegő után kapkodott, de ké­sőbb megjött a hangja és el­vagy — mondta suttogva Ki­ra. — Aludjál. — Nem, nem, csak mesélj, hallgatlak. — Folyton elalszol. — Akkor is hallgatom. Igaz, nagyon elfáradtam, de még jobban vágyódtam utá­nad. Sajnálom alvásra paza­rolni az időt. Mesélj, nagyon érdekel. Kira megcsókolta a férfi arcát, s újra mesélni kezdett. Ma este eljött hozzá az apja szomszédjának a kisfia. Apja fekszik, kidobták a kancellá­riából, és búcsúzóul alaposan megbotozták. A fiú még azt is elmondta, hogy beállí­tott Kira bátyja is sebesülten, de új egyenruhában. Pénzt adott az apjának, és megint azzal fenyegetőzött, hogy ők mindenkit izzé-porrá zúznak. Most valami különleges ala­kulat hadnagya, hűséget es­küdött a Rendnek. Az apja arra kéri Kirát, egyelőre semmi esetre se menjen ha­za. Bátyja azzal fenyegető­zött, hogy végez vele, amiért összeállt egy nemessel... Igen, gondolta Rumata. Ki­ra nem mehet haza. És itt sem maradhat. Ha bármi tör­ténnék vele . . . — Alszol? — kérdezte Ki­ra. — Nem, nem... És még mit csináltál? (Folytatjuk) mondta, hogy bácskai ma­gyar, jugoszláv állampolgár és München külvárosában vendégmunkás — villanysze­relő. Mutatós kocsiján egy nyomdában készített címke volt ezzel a felirattal: „Ich bin Energiesparer”. Vagyis: Energiatakarékos vagyok. Ideiglenes barátunkról az is kiderült, hogy nemcsak a gázpedál kímélésével takaré­koskodik, hanem a tankolás- nál is. Ügy tervezte, hagy Ma­gyarországon keresztül utazik haza és mindkét magyar ha­tárállomás közelében megtan­kol. Hiába, nálunk még min­dig olcsóbb a benzin . . . Egy délelőtt a sziklás par­ton búvárok ügyeskedésében gyönyörködtünk. Magyarul beszéltek, de a német búvá­rakkal is jól megértették egy­mást. A bemutatkozásnál el­mondták, hogy az MHSZ sió­foki búvárklubjának a tag­jai. Mily kicsi a világ! A nyí­regyházi búvárklub tagjai közül is ismernek „valakit. Nem is kellett búvárfelszere­lés, egyszerű búvárszemü­veggel is sok mindent elles­hettünk a tenger titkaiból, hiszen a víz Medveja körül kristálytiszta. A harmadik, negyedik na­pon hiányoztak a magyar hí­rek és a nagyvilág hírei. Szokol rádiónk képtelen volt a vételre, a nagy hegyek elta­karták a magyar adók hullá­mait. Ellenben a zágrábi rá­dió világslágereket közvetí­tett. Örömmel hallgattuk a „Gyere fel a hegyoldalba” kezdetű magyar dalt. Világ­sláger lenne? Másnap a pavi­lonban felfedeztük a Szabad­kán kiadott Magyar Szót. A színes hírek között olvas­tuk, hogy Jugoszláviában megrendezték a kövér férfi­ak szépségversenyét. A győz­tes egy 160 kilós férfi lett. Egy másik lappéldány első ol­dalán életbevágóan komoly hírt olvastunk, amely szerint december 31-ig Jugoszláviá­ban az áremelkedéseket visz- szaszorítják 25 százalék alá. Indokolt ez, hiszen volt olyan vállalat, amely idén 60--70 százalékkal emelte termékei­nek árát... Rabac városka egy csoda­szép öböl peremén fekszik. Valaha halászfalu lehetett Régi házaihoz harmonikusan illeszkednek a modern épüle­tek. Az ultramodern szálloda- és üzletsor előtt állandóan nagy a forgalom. A szálloda előtti strand nyüzsgésében a vártnál is hamarabb talál­koztunk Debrecenben lakó régi barátunkkal. Aztán egy váci házaspár került az utunkba, ők a hajóhoz igye­keztek, amely Olaszországba vitte őket. Lovranban, a „ten­geri herkentyűk” boltjában preparált óriás rákok, tenge­ri kígyók és különböző tenge­ri állatok kápráztatták a sze­münket. Opatijában, az egy­kori magyar urak kedvenc szórakozóhelyén a régi épü­letek látványa marasztalta a tekintetünkét. Nábrádi Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom