Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-17 / 244. szám

1981. október 17. Kelet-Magyarország 7 Helyiket válasszam ? A jókedv: kötelező A fodrász Csattog az olló, földre pe­regnek a levágott tincsek. A vendég — fiatal lány — bol­dogtalanul figyeli, ahogy tü­relemmel növesztett hosszú haja egyre rövidebb, rövidebb lesz. — Sose sajnálja — vigasz­talja a hölgyet Toldi Ildikó, a Nyíregyházi Fodrász Szö­vetkezet dolgozója. — Ennek a hajnak hasznára lesz a nyírás, mert már töredezett a vége. Jól fog állni a popper frizura. Vajon hányán tudják az ol­vasók közül, hogy milyen ez az új hajviselet? Először Il­dikótól hallottunk róla: — Elől hosszú frufrut, há­tul búbrészt hagyunk. A fül­nél felvágjuk, alul pedig megszedjük a végét. Divatos, könnyen kezelhető, de nem áll jól mindenkinek. A fodrász szakma egyik legnehezebb feladata: megta­lálni a vendégek arcához, egyéniségéhez leginkább illő haj formát. — Kerek archoz a hosszú, oválishoz a rövid frizura illik. Sokszor meg kell győzni a vendégeket arról, hogy mi az előnyösebb számukra. Ügy kell dolgoznunk, hogy biza­lommal forduljanak hozzánk és hallgassanak a tanácsa­inkra. A jókedv nálunk köte­lező. Ha fáj a fogam, a ven­dégre akkor is mosolyogni kell. Ildikó forgalmasabb napo­kon tizenötnél is több frizu­rát készít. Két fésülés között, szusszanásnyi szünetben fá­radtan huppan le egy székre. — Szinte egész nap talpon vagyunk, néha fáj is a lábam. Hiába, hajat vágni, dauerolni, fésülni, festeni ülve nem le­het. Amíg nem próbáltam, nem is hittem volna, hogy ennyire fárasztó ez a mester­ség. De azért nagyon szere­tem. (h.) Vaslánc gyújtóhajók ellen A hadihídak A legősibb átkelőeszköz a tömlő. Állatbőrből készült zsák, amely víz, bor szállítá­sára is alkalmas volt, a fel­fújt tömlőre hasaló harcos pedig kezével átevezhetett egyik partról a másikra. A Görögország meghódítására felkerekedett perzsa hadsereg úszóaljazatos hídon, azaz tömlőkre, csónakokra fekte­tett pallósoron kelt át a Dar­danellákon. Az úszóaljazato- kat keresztkötelek erősítet­ték össze, hogy a híd egyenes maradjon. A római hadsereg utászai szükség esetén tahidat emel­tek. Az előnyomuláshoz és kiürítéshez gyorsan szétszed­hető úgynevezett fél-állandó hidat is vertek. Julius Caesar idejéből tudunk ilyenről, ami a Rajnán keresztül húzódott. Tíz nap alatt készítették el, de csak 18 napig használták, mert azon a helyen a germá­nokkal vívott háborúban na­gyobb hadműveletre nem ke­rült sor. Az átkelési eszközök közül a hadihidak évszázadok so­rán sokat fejlődtek. Könnyen szállítható hídszerelvényt elő­ször a hollandok állítottak össze. A gyorsan összeszerel­hető hídanyag favázas volt vasbádog borítással. 2,6 tonna terhelést bírt meg. Az úszóaljzatos hidat, ha őrei nem elég éberek, a vizen leengedett, kővel megrakott hajókkal, gyújtóhajókkal szét lehet szakítani. Ez ellen a fo­lyómederen áthúzott erős lánccal védekeztek. Az úszó- aljazatokon átvezetve csak a legnagyobb hadihajók tudták volna elszakítani, kockáztat­va, hogy a hajó maga is sú­lyosan megsérül. R. G. Egy hó Erdélyi Gyula fehérgyar­mati őrsvezető egy hónapot Kubában töltött a nyáron. Az útról a következőket mesélte el nekünk: — Ferihegyről indultunk Prágába a TU 134-es repülő­géppel. Innen Montrealba utaztunk. Az IL 62-es simán landolt Kanadában. Aztán irány Havanna! összesen másfél napot utaztunk. — Havannában már igazi forróság várt bennünket. No és az időeltolódás miatt itt is reggel volt. Egy kicsit otthon éreztük magunkat, mert az öt gyereket, a tolmácsot és egy felnőtt vezetőt, valamint a velünk utazó bolgár csopor­tot egy Ikarusz autóbusz vit­te táborhelyünkre, Varaderó- ba. Útközben óriási esőt kap­tunk. Pár perc alatt 30—40 centiméter vastagságban hömpölygött a víz az úton. A tengerparti úttörővá­rosban a 30—35 Celsius fok hőmérsékletű vízre voltunk nagyon kiváncsiak. A sós, de mégis tiszta tengervízből hoz­tam egy kis üveggel haza is. Volt apály és dagály, ami na­gyon érdekes volt — A tengerparton osztrigát is ettem, nagyon finom volt. Így voltunk a többi étellel is. Érdekes ízűek voltak, de a furcsaságuk miatt nehezen szoktuk meg. Volt viszont tea, kakaó, tej; s napközben in­gyen kaptunk annyi fagylal­tot, amennyit akartunk; s fo­gyaszthattuk az ottani kólát, a refreszkót. — Esténként diszkó várta a nemzetközi tábor lakóit. Az igazi a csa-csa-csa volt, a vé­gére egészen jól belejöttem. — Jártunk a Jósé Marti tá­borban is, amely félúton van Varaderó és Havanna között. Ekkor volt Fidel Castro szü­letésnapja, s az elnök eljött hozzánk a táborba. A kubai­ak rendkívül tisztelik, s a forradalommal szinte minden gyerek tisztában van. — Volt még egy nagy él­ményem — Grönland felett — itt van a légifolyosó — lát­tam az Északi fényt. Élménybeszámoló a gyerekeknek. Gyermekek könyvespolca Talpasok unokái . a felnőttek — akkoriban falun — sehogy sem akarták megérteni a gyerekeket. Mindig csak a munka meg a munka: . . írja Dávid József a Talpasok unokái című — a kö­zelmúltban megjelent — ifjúsági regényében. Gulipán a Szelkó tavon Nyíregyházi madarászok megfigyelései Mi Kevesen ismerik Magyaror­szág szikeseinek jellegzetes, rit­ka fészkelő madarát. Kecsesen felfelé hajló csőre, fekete-fehér színű tollazata és hosszú, szür­késkék lába biztosan felismerhe­tővé teszi. A gulipán (Recurvi- rostra avosetta) táplálékát, ami alsórendű állatokból, sóféregből és vízirovarokból áll, felfelé hajló vékony csőrével gyorsan ide-oda kaszálva keresi. Hosszú lába lehe­tővé teszi, hogy a sekély vizek­ben tartózkodjon. A lábujjai kö­zött feszülő úszóhártya segítsé­gével szükség esetén úszni is tud, mégpedig nem is rosszul. Fészkébe, amit féltékenyen őriz, általában négy tojást rak. Fió­kái fészekhagyók, amint kibúj­tak a tojásból és megszáradtak, önállóan keresik táplálékukat, természetesen az öreg madarak felügyeletével. ZUHANÓREPÜLÉS E madár fészkelését sikerült bizonyítani a Szelkón, a Nyír­egyházától nem messze lévő ta­von, a Magyar Madártani Egye­sület nyíregyházi „Fekete Ist­ván” helyi csoportja négy tag­jának. Először május közepén figyeltük meg az öreg gulipá­nokat. A madarak jellegzetes viselkedése alapján feltételeztük fészkelésüket. Ha a gulipán fész­két, fiókáját veszély fenyegeti, a madárvilágban ritkán tapasztal­ható bátorsággal igyekszik a be­tolakodó figyelmét magára von­ni, és ezzel fészke, fiókája kö­zeléből elcsalni. Először merész zuhanórepüléssel vág a behato­lóra, majd ha ez nem hozza meg a kivánt hatást, szárnytö­rést imitál, ami még a- teremtés koronájának becézett embert is megtéveszti. Természetesen amíg ez a komédia tart, a másik szü­lő biztonságos helyre vezeti a fiókákat. TÁVCSÖVES FIGYELŐ A megfigyeléseket távolról vé­geztük. Két héttel később hosz- szas távcsövezés után az öreg madarak mellett megláttuk a négy, már csaknem teljesen ki­fejlett fiókát. Az öreg madarak fekete mintázata a fiataloknál barnásfekete és ez a különbség segíti a madarak kor szerinti megkülönböztetését. A gulipá­noknál a fészkelés megkezdése a körülményektől függően, köl­tőpáronként változik. így lehe­tett az, hogy azon a napon, ami­kor az előbb említett fiókákat megfigyeltük, nem messze a *fészkeléstől, egy igen zavart te­rületen még egy pár öreg és négy fiatal, még pelyhes fiókát találtunk e fajból. Ez utóbbi fészkelés érdekessége, hogy a madarakat a közelben lévő, igen forgalmas főútvonaltól 150 mé­terre, egy csatornában láttuk. A fiókák kora alapján valószínű, hogy a fészek a környéken le­hetett. Ez utóbbi költés rendha­gyó, hisz a gulipán kerüli az ember közelségét, főként fész- keléskor. EGY MADÁR: 30 EZER FORINT Bár Szabolcs-Szatmár megye egyik védett területén fészkel a gulipán, ennek ellenére nagyon örülünk a sikernek, hiszen a megyeszékhely körüli tavakon több éve végzett megfigyelések alkalmával nem hogy a faj fészkelését, de még előfordulá­sát sem sikerült bizonyítanunk. Sok kérdés is felvetődik: a rit­ka védett madáron kívül, amely­nek természetvédelmi értéke: 30 000 forint, a tavon sok ritka, kipusztulóban lévő madárfaj él hosszabb-rövidebb ideig. A tar­tózkodás ideje sok esetben attól függött, mikor jelent meg egy „érdeklődő” puskás ember. A tó adottságainál fogva Kelet- Magyarország egyik legfonto­sabb pihenőhelye lenne a tava­szi és az őszi madárvonulásnál és kiváló fészkelőterület lehetne tavasszal és nyáron a szikesek jellegzetes, ritka madarainak. Sajnos, csak lehetne, mert a tavon az őszi nagyobb vonulás­kor intenzív vadászat folyik, ami messzire űzi az amúgy is egyre ritkuló nagy ragadozóma­darakat, nem is beszélve a rit­ka parti madarakról és a szin­tén ritka lúd- és egyes récefa­jokról. Hasonlókat lehetne mon­dani a tó vízgazdálkodásáról, amit ha körültekintően — példá­ul az ornitológiái szakemberek véleményének figyelembe véte­lével — végeznének, talán ké­sőbb a gulipánok fészkelését nem madártani kuriózumnak vennénk, hanem megszokott eseménynek. Szép Tibor Az író, — aki részese volt a kalandnak és már nagyapa kor­ban jár — színesen írja le a „lá­zadást” az akkori gyerekek ne­héz sorsa ellen, amely párosult a szabadság eszméjének ápolá­sával. A szegény gyerekek — heten vannak, mint a gonoszok, de egyáltalán nem azok — csak-MaH Nagyságós^ Fejedfelem rodostói sírjáig szeretnének a Bodrogon, a Tiszán, Dunán és a —Fekete­tengeren át eljutni. A kalandos út a csendőrségen ér véget, s ott folytatódik, ahol elkezdődött, újra munka, csak munka és ve­rés. A szépen megírt történet a mai gyerekeknek élvezetes olvas­mány, s ha az idősebbek is kézbe veszik a könyvet, vissza­emlékezhetnek a harmincas évekre. Jenkovszky Iván rajzai nagyon élethűen és hangulatosan eleve­nítik meg a regény legizgalma­sabb eseményeit. (zs.) Úttörők rovata Miénk a szó „Hass, alkoss, gyarapíts!” — az idén Kölcsey Fe- renctől származik kisdobosmunkánk jelszava. A leg­utóbbi szabad szombaton ellátogattunk nagy költőnk sírjához, Szatmárcsekére. A harmadikosok kis műsort készítettek, mi virágot vittünk .Az emlékházban meg­néztük a kiállítást, s egyben itt megfogalmaztuk idei feladatainkat is. Takács Sándor, 2. b, Vásárosnamény, 3. iskola A rohodi születésű népi mesemondó és vöröskatona, Nagy János nevét vette fel honismereti szakkörünk. A névadó emlékeit felkutatjuk és nyomdokait követve, mi is összegyűjtjük a még le nem jegyzett népmeséket. Ezenkívül készítünk népi gyermekjátékokat, s ezeket majd kiállítjuk. A délutánokra, szabad szombatokra sok túrát tervezünk. Megismerkedünk községünk nevezete­sebb határrészeivel, megyénk városaival, elmegyünk Debrecenbe is. Ezeken a kirándulásokon megtekintjük a múzeumokat, tájházakat, s így bekapcsolódunk a „Tájak, korok, múzeumok” mozgalomba. Tevékenysé­günkről havonta megjelenő, Honismeret című, kéziratos újságunkban számolunk be, s ezeket megküldjük a me­gye úttörőcsapatainak, honismereti szakköreinek. Kosztyu Mária szakköri titkár, Rohod Igen emlékezetes akadályversenyt bonyolított teút- törőcsapatunk a napokban. Az akjidályversenjo^ő fel- adata a£ volt: Semmisítsük még a NATO ellenséges csapatát és jussunk el a Vörös Ököl nevű partizánosz­taghoz. Útközben össze kellett gyűjtenünk az ellenség elhagyott tárgyait, kiválasztani a helyes útvonalat, pe­dig megtévesztő jelekre is bukkantunk. Az útvonalról annyit: kötél alatt kúsztunk, mocsáron gázoltunk át téglák segítségével. Gránátot hajítottunk a megjelölt célpontra, egy patak fölött pedig kötélen függeszkedve jutottunk át a túlsó oldalra, mert az ellenség lerombol­ta a hidat. A verseny végén sátrat is vertünk. Túljutva az akadályokon, a mintegy 10 kilométeres gyaloglás után még játszottunk, labdáztunk az értékelésig. Dács Zoltán csapattitkár-helyettes, Ibrány Főzőversennyel egészítettük ki a honvédelmi nap ünnepségét és akadályversenyét. A gyermekszínjátszó kör tagjai műsorral szórakoztattak bennünket. Az aka­dályverseny legizgalmasabb feladata a gólyalábon já­rás volt. A főzőverseny támasztotta a legnehezebb dön­tést a zsűrinek: valamennyi raj ízletes ételt főzött. Még- is a hatodikosoké sikerült a legjobban. Takács Tünde úttörőtanács-titkárhelyettes, Pap- - * j > m Egy szép őszi délután paprikát szedtünk a tsz zöld­ségesében, Jékén. Eleinte igen könnyűnek tűnt, a sze­dőedényekből ládákba ürítettük, jobban mondva rak­tuk a paprikát. Este ötig dolgoztunk, s jutalmul kap­tunk a friss paprikából mi is. Fáradtan, de vidáman indultunk haza. Zakor Gyöngyi, 5. b, Tornyospálca Alaki gyakorlatokat, sebesült társunk ellátását, gránátdobást kellett bemutatnunk a szeptember végi harci túrán. A legjobban a politikai totó tetszett. Az er­dei tornapályán lebonyolított vetélkedő után katonák­kal, azok életével ismerkedtünk meg, akik megmutatták a gázálarcot és a fegyverek használatát is. Veress Tibor, Hegedűs Ildikó, 4-es iskola, Nyíregyháza Táviratot küldtünk a Magyar Szolidaritási Bizott­ságnak, melyben tiltakozásunkat fejeztük ki a háború, a -neutronbomba ellen. A közelgő nemzetközi békenap alkalmából nagygyűlést rendeztünk, és végül a rajok plakátot készítettek a békéről. A plakátokból iskolai kiállítást rendeztünk. Tolvaj Mária úttörőtanács-titkár, Tiszaszentmárton Szülők, nevelők és tanulók vettek részt azon a tár­sadalmi munkán, amelyet október 3-án rendeztünk. Al­mát szedtünk a Kossuth Termelőszövetkezet kertjében. A háromezer forintos bevételből egy későbbi időpont­ban szintén társadalmi munkában járdát és szórakozó­teret építünk az iskola udvarán. Szokolai Lajos, Nyírbogdány TÖRD A FEJED! VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. ö, táv­írdái helyesírással. 7. Vércsatornája. 8. Háziállat. 9. Macskáknál gyakori bőrbe­tegség. 11. ... Sámuel, magyar király. 12. Orosz férfinév. 14. Névelővel, labda­rúgó-műszó. 16. Megfejtendő. 18. Csapa­dékféleség. 20. Névelővel, állóvíz. 21. Tiltás. 22. ... -fázó. 24. A felsőfok kép­zője. 25. Zoltánka. 27. Kugli. 28. Nagy be­tűi keverve. 29. Római 4, 499. FÜGGŐLEGES: 1. Elhelyezkedik ben­ne. 2. Kicsinyítő képző. 3. Ebből olvaszt­ják ki a fémet. 4. Szintén ne. 5. Sérü­lése. 6. Megfejtendő. 10. Forradás. 11. Csak félig alapos! 13. Középen ágyaz!!! 14. Névelős háziállat. 15. Megfejtendő. 17. . . . lapu (gyomnövény). 19. Oxigénmole­kula. 21. Részére. 23. összevissza lóg! 24. . . . Tolsztoj. 26. Azonos hangértékű, kü­lönböző alakú betűk. 27. Személyes név­más. Megfejtendő: dél-alföldi városok (víz­szintes 1, 16, függőleges 6. 15). Múlt heti megfejtés: MÁTÉSZALKA — SZEKÉRKlALLlTAS. Könyvjutalom: Taraszovics Tamás Nyíregyháza, Bódi Erzsébet Beszterec, Csuka Zsoltr Gacsály, Tóth Miklós Fehér- gyarmat, Erdélyi Anikó Debrecen, Len­gyel Miléna Apagy, Szabolcsi Tamás Nyíregyháza, Bedécs Erzsébet Székely, Mandzák László Márokpapi, Ragány László Ajak, Palágyi Gyöngyvér Kisvár- da, Harangozó Anikó Mérk, ifj. Holes István Nyírtelek, ifj. Pusztai Attila Nagy- ecsed, Póti Hajnalka Csenger.

Next

/
Oldalképek
Tartalom