Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-16 / 243. szám
4 Kelet-Magyarország 1981. október 16. November 23-án Brezsnyev Bonnba látogat Kommentár Fenyegető. manőverek Javában folynak már a nagyszabású közel-keleti, hadgyakorlat-sorozat, a „Fényes Csillag” előkészületei. A manővereket az amerikai haderő kijelölt egységei Egyiptom, Szudán, Szomália, és Omán területén hajtják végre. A hadgyakorlat előkészületei — katonaiak és politikaiak — valamint a manőverek helye és az abban részt vevő erők kijelölése egyaránt jogos gyanút kelt a világ közvéleményében, mindenekelőtt a térség népeiben. Ennek a gyanúnak megalapozója az a fékevesztett propaganda- kampány, ami jelenleg folyik Líbia ellen, s aminek nyilvánvaló irányítói Washingtonban vannak. Bizonyítja ezt az is, hogy miközben Mubarak, az új egyiptomi vezető óvakodott attól, hogy elődjének meggyilkolását valamiképpen is összefüggésbe hozza Líbiával, az amerikai propagandagépezet máris bosszúért kiált. .. Jelek szerint ehhez csatlakozott Nimeri szudáni államfő, aki a kairói parlamentben elmondott beszédében többször is kirohant Líbia ellen. Khartoumban mellesleg éppen most folytattak tárgyalásokat magas rangú amerikai szakértők a Szudánnak nyújtandó fegyversegélyről. Szomáliát pedig katonai szerződés köti az Egyesült Államokhoz: a mo- gadishui vezetés, amely szembekerült szomszédaival, támaszpontokat bocsátott az amerikaiak rendelkezésére. Az ománi monarchia szintén az USA katonai támogatásában véli meglelni belpolitikai biztonságát. A „Fényes Csillag” tehát olyan országok területén kerül megrendezésre, amelyek feszült viszonyban állnak haladó szomszédaikkal. A fő célra, a Líbia elleni fenyegetésre utal a földközi-tengeri amerikai erők fokozott készültsége, az egyiptomi és szudáni csapatoknak átcsoportosítása a líbiai határhoz. A manőverek veszélyes következményekei járhatnak, nem zárható ki egy szélesebb, katonai kaland kockázata sem az amúgy is válsággal terhes térségben. M. G. Moszkvában hivatalosan bejelentették, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke Helmut Schmidt- nek, a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjának meghívására november 23—24-én hivatalos látogatást tesz Bonnban. Ez lesz a szovjet államfő harmadik látogatása az NSZK fővárosában. Brezsnyev először 1973 májusában, majd pontosan öt évvel később, 1978 májusában járt Bonnban, közben 1975-ben Helsinkiben is találkozott Schmidt kancellárral, aki — elődjéhez, Willy Brandthoz hasonlóan — szintén gyakori vendég a szovjet fővárosban. Schmidt legutóbb a múlt év júniusának végén járt hivatalos úton Moszkvában. A két kormány között azóta is rendszeres a magas szintű Csütörtökön Moszkvában véget ért a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 101. ülése. Az ülésen a tagállamok állandó képviselői, a miniszterelnök-helyettesek vettek részt. Az ülés elnöki tisztét hazánk állandó képviselője, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese töltötte be. A tanácskozás munkájában részt vett Jugoszlávia kapcsolat, ennek utolsó fontosabb állomásai azok a megbeszélések voltak, amelyeket Genscher külügyminiszter folytatott ez év tavaszán Moszkvában. A bonni látogatást érdeklődéssel várják Moszkvában. A jelenlegi kiéleződött nemzetközi helyzetben ugyanis különleges jelentősége van annak a párbeszédnek, amelyet a Szovjetunió a NATO egyik vezető államával folytat. A szovjet vezetés igen elégedett a két ország közötti gazdasági kapcsolatok alakulásával. Bár e téren is további előrelépést lát lehetségesnek, az NSZK-t olyan legfontosabb tőkés kereskedelmi partnerének tekinti, amely maga is érdekelt a hosszú távra szóló gazdasági kapcsolatok fejlesztésében, s megtartja vállalt kötelezettségeit. képviselője. Ugyancsak részt vett az ülésen Nyikolaj Fagygye jev, a KGST titkára. A Végrehajtó Bizottság ülése áttekintette a tanács Szófiában megtartott XXXV. ülésszakán elfogadott határozatokból, valamint a testvé- pártok vezetőinek 1981-ben, a Krímben megártott találkozóin létrejött megállapodásokból fakadó feladatokat. Marjai József csütörtökön este hazaérkezett Budapestre. Az amerikai kormány AWACS felderítő repülőgépeket irányít Egyiptomba. Az amerikai képviselőház egyébként döntő többséggel leszavazta ugyanennek a gépnek Szaúd- Arábia részére történő eladását. Képünkön: a hírekben oly sokszor szereplő, különleges radarberendezéssel felszerelt repülőgép. (Kelet-Magyarország telefotó) Véget ért a KGST ülésszaka Szalontay Mihály: cutofsó cnaj) 8. Ahogy felemelte a fejét, hárman is álltak körülötte, szemmel láthatóan erre a vidékre való emberek, nem valami hatóságiak, csak olyan mezei magyarok. — Jó napot — mondta. — Jó napot — biccentettek azok is. De olyan háromfele álltak, s ugyancsak vizslatva, mint aki nagyon vigyáz, el ne szalajtsa a kiöntött ürgét. ' — Nem tudják, hogyan történt? — kérdezte az öreg. — Mán hogyne — mondta az első, aki balról állt, micisapkában, overallban, csizmában, de az overallja fölött még egy olyan viharka- bátszerűség is volt, csak úgy vállára vetve. A középső a legidősebb köztük, kajla kalapos, bajszos, pipás, görbedt hátú öregember, és végsőül a harmadik, egy kamaszkorát alig íheghaiadó, ' botos kis gyerekember, hajadonfőit, ingben, tornacipőben. — Hát hogyan? — Hát... mint az egyszeri bíróságon — mondta az öregemben — Miért, ott hogy volt? — Csak úgy, mint itt. Nagy baj esett, összetört az autó, azt a bíró kérdezi az embört, aki tetthelyen látta, hogy esett. Hát az kezdi, reggeli felkelésnél, itatásnál, de mondja a bíró, csak röviden. No ha, röviden — mondja az ember — akkor úgy esett: az út kanyarodott, az autó nem! Csönd lett, nem nevettek, de az Öreg felnézett az égre, vissza a három emberre. Mérhetetlenül kicsinnyé zsugorodtak most a távolságok' — és a fájdalom — a hatalmas mezejét visszamérve, csak annyit mondott: — A barátom volt. Több mint testvér. A kajlabajuszú kisöreg megemelte a kalapját, s azt mondta csendesen: — Már bocsánat...! Az öreg felment a saját kocsijához, elővette a Hassel- bladot, s nekiállt a roncsról képeket csinálni. Gyors egymásután készített vagy húsz fotót, bele a fát, a tájat, a saját kocsiját az úttal együtt, lopva a még mindig ott álló három embert. Megint a középső kisöreg szólalt még: — Olyan újságíróféle volt... — Az — bólintott az öreg. — Hova lett? — Elvitték a mentők — mondta a gyerekember. — Mentők? — Hát vagy a fekete kocsi. Ki tudja, én dolgoztam, nemigen nézelődtem. — Bibircsók bátyám volt itt mindvégig — mutatott a pipás kisemberre. — Öt még tanúnak is fölírták. — Fel a fene... — sercin- tett a most már Bibircsók névre hallgató kisöreg. Az Öreg oda is ment hozzá, nyújtotta a kezét, bemutatkozott. A kisember gyorsan billentette a kalapját, aztán nyúlf a kéz után, reszelő, bütykös kis keze elveszett az öreg markában. Lekezelt a másik kettővel is, az egyik traktoros volt, a dombhajlatban állt masinája, a gyerekember pedig az útszakaszőrnek volt valami re- tyerutyája, és az árokban kaszálta a füvet szénának. Mint kiderült, ő jóval odébb dolgozott, amikor a sárga nyergesvontatós, a hatalmas kamion és a kék kocsi ösz- szeütközött. Majdnem totális volt az ütközés, a csattanás, a zaj megreszkettette a környék levegőjét, és ezt a fiú is hallotta, meg a traktoros is, pedig majd mindketten jó kilométerre voltak. (Folytatjuk) Németh Károly beszéde Nyíregyházán (Folytatás az 1. oldalról) ramja ennek a megyének is, amelyekért keményen kell dolgozni. Ha itt tartok, szeretném megmondani, hogy a szabolcsiak érezzék: munkájuk, előrehaladásuk változatlanul a központi vezetés figyelmének középpontjában áll. — Ha a követelményekhez igazodva dolgozunk, megbirkózunk a feladatokkal. Tovább folytatjuk a lakásépítést, meg fogjuk oldani néhány szociális gondunkat, hogy az alacsony nyugdíjakból élőknél legalábbis biztosítsuk a nyugdíj reálértékét. A gyermekneveléshez a társadalom az eddigieknél nagyobb mértékben járul hozzá, a családalapító fiatalok lakáshoz segítése is a figyelem központjába kerül. Nem kerülhet le a napirendről országosan, a megyében, a legkisebb községben sem, hogy az áruellátás színvonalát fenntartsuk, sőt javítsuk. Annak, hogy a kedvező folyamatok a gazdaságban, a tudományban, az áruellátásban, a kultúrában szabadabban bontakozhassanak ki, a legfőbb feltétele, hogy következetesen a párt eddigi politikai irányvonalán haladjunk előre. Országosan és annak a helyi alkalmazásában. Ez viszont azt jelenti, hogy meg kell védeni a párt politikáját mindenfajta torzítással szemben. Nem szabad engedni, hogy akár balra, akár jobbra eltérítsék pártunkat helyes politikai irányvonalától. Ez nem jelent egyhelyben topogást, hanem éppen azt, hogy alkalmazkodni kell a változó feltételekhez és követelményekhez, de a politika fő vonala szerint. E tekintetben az a lényeg, hogy mindenki világosan lássa: a párt elhatározása, hogy a párttagság teljes egyetértésével, népünk támogatásával folytassuk az eddigi politikát, hogy a szövetségi politika, a szocialista nemzeti egység erősítésének, a szocialista demokrácia még jobb alkalmazásának útját járjuk. Itt még szintén nagy tartalékok vannak. — Természetesen a párt egységében vallott nézeteinknek — mint minden nézetnek — alapvető elve a szó és a tett egysége. Ezzel különösebb bajok nincsenek, de ahol bajok vannak, az a végrehajtásban jelentkezik. Ezekkel szembe kell néznünk és javítanunk kell rajta. — A mi alapállásunk, az MSZMP alapállása: a párt van a népért, a párt úgy vezet, hogy szolgál, mégpedig odaadással szolgál. A legnagyobb vívmányunk, hogy az ezen az alapon újjászervezett pártunk vissza tudta szerezni a tömegek bizalmát, hogy együtt tudja velük megvalósítani a politikát. De a bizalmat nem elég megszerezni, meg is kell tartani, újból és újból rá kell szolgálni. Ez pedig a jelenleginél is elevenebb tömegkapcsolatokat tételez fel. Annyian vagyunk egy feladat megoldására, ahány embert a feladat helyességéről meg tudunk győzni. Többet és jobban kell politizálni, őszintén kell tájékoztatni. Nyíltan kell beszélni a gondokról és problémákról is, ezt becsülik az emberek, nem a mellébeszélést — és igazuk van. — Országunkban a tömegek elismerik a jó munkát, a kommunisták és vezetők áldozatos tevékenységét. Nem azt kívánjuk, hogy a vezetők aszkéták legyenek, hiszen- attól, hogy kommunisták vagyunk, nem vagyunk különleges anyagból gyúrva. Viszont joggal háborodnak fel az emberek, amikor azt tapasztalják, hogy a szó és a tett nem esik egybe. Ez nem gyakori társadalmunkban, de sajnos nem is idegen. Erről azért kell beszélni, mert ha növekszenek a feladatok, ha nagyobb áldozatvállalást, jobb munkát kérünk, ez másképp nem megy, mint kommunista példamutatással. A Központi Bizottság titkára szólt arról, hogy az ellen- forradalom 25. évfordulója kapcsán elhatározta a párt: szól e témáról, mert sok körülmény arra ösztönöz. Egy bizonyosfajta tartozásunk is van. Felnőtt közben egy nemzedék, s szükséges hogy megmutassuk, mi vezetett 1956- hoz, hogyan nézett szembe a párt ezekkel a hibákkal, milyen módon vonta le a tanulságot és hogyan hasznosítja azt a jelen és a jövő számára. Ismerniük kell a fiataloknak, de az idősebb nemzedéknek is: a gyors konszolidáció titka abban van, hogy a pártnak volt ereje megújítani önmagét, kiküszöbölni azokat a súlyos hibákat, amelyek az ellenforradalomhoz is vezettek. Ez a politika tette lehetővé például a szocialista mezőgazdaság átalakítását, E tanulságok ösztönöztek minket, hogyan kell megreformálni gazdaságunkat, hogyan kell nagyobb önállóságot adni a vállalatoknak, termelőszövetkezeteknek. A párt azóta is szembenéz a hibákkal, nem tartja magát tévedhetetlennek. Ez a politika nemzeti politika, a hazaszeretet politikája, amely internacionalista gondolkodásra szólít. A szocialista gondolkodás szerves része a nemzeti érzés. Ez nem jelenti nálunk más népek lebecsülését, sem azt, hogy mi más népek rovására akarunk jobban élni, de azt jelenti, hogy igazából és őszintén szolgáljuk ezt a hazát, a proletár internacionalizmus ügyét. Németh Károly beszéde második részében a külpolitika időszerű kérdéseiről szólt. Hangsúlyozta: hazánk ereje a nemzetközi küzdőtéren belső munkája eredményeiből fakad. Ezért is kötelességünk erőnk, tudásunk javát adva dolgozni. Tar Imre a résztvevők nevében megköszönte a tájékoztatót és kérte Németh elvtársat: tolmácsolja a Központi Bizottságnak Szabolcs- Szatmár megye kommunistáinak, lakosságának üdvözletét, jókívánságait. # Németh Károly a nap folyamán a záhonyi átrakókörzet pártbizottsága meghívásának is eleget tett. A vendéget és a társaságában érkezett megyei vezetőket Ge- rőcs István üzemi pártbizottsági titkár köszöntötte a térség hétezer dolgozója nevében. A magyar—szovjet áruforgalom bonyolításában kulcsszerepet játszó körzet fejlődését demonstrációs táblán mutatta be, s elmondta: Záhony a felszabadulás óta eltelt 36 év alatt vált a hétszáz fős kisközségből vasutas várossá. Nagy változás ment végbe a munkakörülményekben is. Amíg korábban a nehéz és az egészséget rontó fizikai munka dominált, ma már csupán 450 ember rakodik kézzel, főleg olyan áruk kirakásánál, amelyet nem lehet gépesíteni. Kialakult a szakembergárda, s 103 dolgozó végzett egyetemet, főiskolát. A szocialista brigádmozgalomnak itt nagy hagyományai vannak, a munkaverseny eredményeit számos magas kitüntetés honorálta. A jó munkának megfelelően emelkedett a vasutas dolgozók jövedelme is. Az átrakókörzet dolgozói évente 550 ezer normálkocsit — vagyis 40 percenként egy vagont — raknak meg, s e teljesítményükkel Európában csak Hamburg és Amszterdam kikötői kapacitása előzi meg őket. Az utóbbi évtized nagy fejlesztései között megépült az első fedett átrakó, működik a vasércátrakó, egy év múlva munkába áll a számítóközpont nagy kapacitású elektronikus gépe. Az emberi munka további könnyítésére már készülnek a tervek, a kézi átrakást is fedett csarnok alatt végezhetik a jövőben. Németh elvtárs a vasút és a község kapcsolatáról, a nők elhelyezkedési lehetőségeiről, az egészségügyi helyzetről, a bérezésről érdeklődött, majd megkérdezte: mit üzennek a záhonyiak a legfelsőbb párt- és állami vezetésnek? A válasz az volt: amennyiben tudnak, segítsenek átrakási gondjaik megoldásában, s abban, hogy ez a vasutas település a jövőben elnyerhesse a városi rangot. A Központi Bizottság titkára ezt követően kérte: tolmácsolják elismerését a hétezres kollektívának, amely jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy nagy feladatainkat a zökkenők ellenére is sikerül megoldani. Elmondta: „Az itteni munka jellemzője a szovjet—magyar kapcsolatoknak. Ez a szárazföldi kikötő — amely alapvető befolyást gyakorol gazdasági életünkre — a magyar—szovjet barátság kikötője is. Az itt látható zászlók, oklevelek mögött szép munka van. Nagyok az itteni feladatok, de ehhez van erő, tapasztalat, tudás is. Jó, hogy a nehéz fizikai munkára kényszerítő körülmények mind jobban csökkentek az évek során, s hogy most azon gondolkodnak, hogyan lehet a csökkent munkaképsségüek számára megfelelő foglalkoztatási lehetőséget találni. Amit lehet, meg kell tenni az emberekért. Ha óvoda, uszoda, sporttelep, szórakozóhely létesül, ha javul az élet- és munkakörülmény, ez rengeteget jelent. A várossá válásra való készülődés esetében is az a döntő, hogy az emberekről való gondoskodást szolgálja. Ha ez hiánytalanul megvan, örülni fogunk annak, hogy van olyan városunk is, amelyet a nem könnyű munkát végző vasutasok irányítanak.” Németh elvtárs szólt arról: nagy politikai erő a Záhonyban dolgozó ezer párttag, a KISZ, a szakszervezet sokezer tagja. Rájuk lehet építeni a jövőben is. „Irigylem a közvetlen arcvonalban dolgozókat, hiszen naponta látják munkájuk eredményét.” A vendégnek ezt követően Rigó Zoltán üzemigazgató mutatta be az eperjeskei átrakó munkáját. Németh Károly ezután a Hungarofruct tuzsé- ri hűtőházának tevékenységével ismerkedett. A Központi Bizottság titkára csütörtökön az esti órákban elutazott megyénkből. A Központi Bizottság titkára az eperjeskei átrakónál.
