Kelet-Magyarország, 1981. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-15 / 242. szám
4 1981. október 15. Kelet -Magyarorsz ág Kommentár Bizalom kérdőjelekkel Európa-saerte gondosan elemzik annak a parlamenti szavazásnak a kimenetelét és hátterét, amelynek során Giovanni Spadolini kabinetje — legalábbis matematikailag — bizalmat kapott a nemzetgyűléstől. A kormány, most túlélte a bizalmatlan- sági indítványt. A minden olasz megrázkódtatástól való félelem érthető Brüsszel és Washington részéről is. Egy olyan idő^ szakban ugyanis, amikor Reagenék szélsőséges erőpolitikája miatt a Fehér Ház és a NATO-főhadiszállás egyik legnagyobb gondja á szövetségesek körében növekvő aggodalom,, egy esetleges olaszországi kormánykrízis a számukra nemkívánatos tendenciák térnyerését erősíthetné. Emlékezetes: Bonnban a minap zajlott le az NSZK történetének legnagyobb béketüntetése. Ha méreteiben talán nem is, jellegében hasonló megmozdulásra kerül sor ma Rómában is az elmúlt napok szicíliai demonstrációi utáni Dániában és Norvégiában nagy tábora van az északi atomfegyvermentes övezet megteremtésének, Hollandiában éppenhogy mögöttiünk van a szupertiltakozások nyara, Törökország most kezd kilábalni története egyik legnagyobb hullámvölgyéből, Görögország olyan választásokra készül, amelynek kimenetele megkérdőjelezheti a NATO egész déli szárnyát. Ebben a sajátos helyzetben érthető figyelmet váltott ki Itália-szerte az Olasz Kommunista Párt vezetőségének helyzetértékelő dokumentuma, amely emlékeztet arra az alapvető tényre, hogy a mostani válság nem pusztán a jelenlegi kabinet dilem- májEf,' híhem 'eg'y' több évtizedes, a kereszténydemobrá- cia hatalmi monopóliumára épülő hatalmi gépezet immár tartós, elhúzódó válsága. Ebből következik a lehetséges kiút is: kitörni az ördögi körből, megszüntetni e hatalmi monopóliumot. „Az olasz baloldalnak — hangsúlyozza az OKP dokumentuma — meg kell akadályoznia, hogy a válságnak jobboldali következménye legyen.” H. E. Nagyszabású béketiintetést szerveznek a tervek szerint csütörtökön Rómában. A demonstráció az NSZK-beli és a dél-olaszországi felvonulások folytatása. Képünkön: az OKP által szervezett felvonulás a szocialista Comisóban, ahol a NATO tervezett rakétatelepítése ellen tiltakoztak. (Kelet-Magyarország telefoto) Véget értek Vetter moszkvai tárgyalásai Szerdán Moszkvában közleményt hoztak nyilvánosságra Heinz Oskar Vettetnek, a (Nyugat) Német Szak- szervezeti Szövetség (DGB) elnökének moszkvai látogatásáról. Heinz Oskar Vetter moszkvai tartózkodása alatt megbeszéléseket folytatott Alek- szej Sibajevvel, az SZSZKT elnökével. Áttekintették a Szovjetunió és az NSZK szakszervezetei közötti kétoldali kapcsolatok alakulását, valamint a nemzetközi szakszervezeti együttműködés néhány kérdését. Mint a látogatásról kiadott közlemény megállapítja, mindkét részről komoly aggodalommal szóltak a nemzetközi feszültség növekedéséről. A szovjet és a nyugatnémet szakszervezetek képviselői megerősítették, hogy készek támogatni más európai országok szakszervezeteinek mindazon kezdeményezéseit, amelyeknek célja a béke megszilárdítása. Ezek közé tartozhat például az a javaslat, hogy rendezzék meg az európai országok szak- szervezeteinek konferenciáját — állapítja meg a közlemény. Hoszm Mubarak Egyiptom elnöke Hoszni Mubarakot kedden az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökévé választották. A népszavazáson megkapta a szavazatok több mint 99 százalékát — jelentették szerdán kairói hivatalos források. Ugyanezen források szerint a- választókörzetek többségében az „igen” szavazatok aránya csaknem elérte a 100' százalékot, csupán Kairóban volt „összesen” 99 százalék. Menufiah kormányzóságban, a Nílus deltavidékén, ahol Anvar Szadat és Mubarak szülőfaluja fekszik, 650 588 szavazópolgár közül csupán egyetlen egy szavazott „nem”-mel Mubarakra. Az eredmény nyilvános bejelentése után Szufi Abu Ta- leb, aki október 6-a óta az ideiglenes elnök tisztségét tölti be, felkeresi Mubarakot és hivatalosan tájékoztatja megválasztásáról. Az új elnök ezután leteszi az alkotmányban előírt esküt a parlamentben. Az egyiptomi népszavazáson Hoszni Mubarak eddigi alel- nököt választották meg a múlt héten meggyilkolt Anvar Szadat utódjául. (Kelet- Magyarország telefoto) S4z cutoísó cnap mint ahogyan minden vén hülye szépítheti a maga hivatal adta erejével, már felszedett társadalmi rangjával. Nem vagyok elég rugalmas ... mert nem tudok — sokszor más példányaimban nem is akarok — a körülményekhez hozzáigazodni. Egyszerűen ragaszkodom a világ egyszer megkapott képéhez, ezen nem akarok változtatni, nem gyűjtök többé információkat, nem állok már készen arra, hogy ezt a képet napról-napra, újra és újra helyesbítsem. Ezért nem értem — csodálkozva nézem —, ha a tervek és programok kudarccal végződnek —, nem tudom minek tulajdonítani a mai válságokat, s nem érzem, hogy mindez az egyszer megka- pottnak az abszolúttá válása, s nyomában régi gyakorlat ismételgetése, új körülmények között. Kicsit változtatott formában ... ahelyett, hogy az újonnan megmért valóságból új gyakorlat születhetne, új formában. Ettől félek. Ezért hát mint az egyszeri székely: „a tinómat, aki tavaly elveszett, ha megkerül, Áron öcsémre hagyom. Ha nem kerül meg, akkor a jegyző urra.” Sokfajta félelemben eltelhetett volna életem, ha voltak ilyenek, ezek voltak a főbbek. Egyébként pedig sem embertől, sem állattól, sem szituációtól nem félek. Noha ki ismerheti önmagát? Az embernek magamagáról szerzett ismeretei nagyon hézagosak. Hiába a racionalitás szent tisztelete bennünk, keveset tudunk önmagunkról. Sose leszünk olyanok, mint az isten: „jónak és gonosznak tudói,,. Hiába mondja a Genézis könyve: „Eritis sicut deus ...” Hiába mondja. Hiába minél pontosabbak kívánunk lenni önmagunk ismeretében, annál jobban csalódunk és annál jobban fog el a vágy: megtámogatni önönmagunkat az ős-bőbáj-varázzsal, meseszerű fogódzókat találni a racionalitáson belüli irracionálissal. Kinek Isten ez, saját vagy közös Isten, kinek fantasztikus bolygók apró zöld emberkéi... Minél okosabbak leszünk, annál inkább megkísértenek eleink naiv, de talán szükségszerű hiedelmei, akik gyakorta intuícióval is próbálták tudásukat gyarapítani, nemcsak racionális gondolkodással. Jó volna most is, de hűen ifjúságunkhoz, hűen eszméinkhez. Ha harcainkhoz nem is, hiszen azt nem mindig mi választottuk, sem a küzdőteret, sem a fegyvereket, csak az ellenfeleket és a barátokat. És nagy összefüggésében a mi parányi helyünket. És ez kezd most összezavarodni. Ki a barát itt öregem? És ki az ellenség? Mindegy, nekem már mindegy, fáradt vagyok, és „ ... szorgos szerveim (kik újjászülnek napról-napra), már fölkészülnek, hogy elnémuljanak.) De addig mind kiált...” Kiált? Mindig ugyanazt. Mit kellene tenni? S tettem-e azt, amit tenni kellett? Persze — hogy nem... nem eléggé, s rosz- szul. De én vagyok a hibás? Én is! Zavaros vagyok öregem, és fáradt, s vénségesen vén, ötezer éves... És abba is hagyom ... Abbahagyom. ” Itt ért véget a levél. Az öreg gondosan összehajtogatta, beletette a Fazekas Julianna-féle borítékba, már biztos volt benne, hogy Mikitől hallotta ezt a nevet. És zsebretette a zsebkendő mellé. (folytatjuk) Németh Károly megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) a megyei tanács elnökét. Csizmár Mária pártbizottsági titkár adott számot a munkáról és a feladatokról. Elmondta: a nagyközségnek jelentős ipara és mezőgazdasága van, korszerű és piacképes termékek kerülnek ki a településről, amely jó ötéves tervet zárt és biztató fél évtizedet' kezdett. A lakosság egészséges türelmetlensége jó alapot ad a fejlesztéshez, s előtérbe került a várossá válás előkészítése. Tiszavasvári három közös gazdasága átlagában az idén 49 mázsa búza, s 62 mázsa kukorica termett hektáronként, ezzel a téeszek a megye élvonalába kerültek. A pártmunkában is olyan minőségi tényezők kerültek előtérbe, mint a rugalmas alkalmazkodásra képes vezetés, a téeszek egymást segítő munkája, a közös sertéstelep, a közös szárítók létesítése. Különösen szembetűnő az emberek gondolkodásában végbement fejlődés, a közösségért érzett felelősség növekedése. Németh Károly ezután alapos beszélgetés során ismerkedett a község életének mindennapjaival. Sok kérdést tett fel. Érdeklődött a különböző szövetkezeti ágazatok helyzetéről, a lakosság ellátásáról, a településen élő értelmiségiek munkájáról, a tanácstagok aktivitásáról, a felvásárlás gondjairól, s tartalmas válaszokat is kapott.' Például, hogy a pedagógusok, a műszaki- és az agrárértelmiségiek letelepedését, megtartását lakásokkal is segítik, kikérik véleményüket és igénylik a résztvételüket a községépítés és a népművelés feladataiban, a tervek kidolgozásában. Megelégedéssel hallotta, hogy az ÁFÉSZ számos új létesítménnyel segíti az ellátás javulását, fontosnak tartja a választék bővülését, hogy a fogyasztás átalakulóban van, s a kereskedelem ehhez próbál igazodni. Élénken érdeklődött a Politikai Bizottság tagja a kistermelők állattenyésztéséről, a szakcsoportok munkájáról. Megkérdezte Nagy Miklós ÁFÉSZ-elnököt: mit vár a SZÖVOSZ-kongresszustól? A válasz: nagyobb önállóságot, a vállalkozásokoz jobb feltételeket. A Munka Termelőszövetkezet elnöke, Moravszki György arról szólt, hogy visszaáramlás tapasztalható a téeszbe, miután az addig iparba já-^, rók látják, itt is megtalálják a számításukat, s a településen majdcsak városias ellátásban lehet részük. Elhangzott, hogy a jövőben a szövetkezet a gabona- és húsprogramra áll be. A háztáji ágazat működése is rendezett, a tagok takarmányellátását és sok más gondját is megoldják. „ötvenhárom mázsa búza termett idén hektáronként a Munka Tsz-ben, de még látunk lehetőségeket a hozam- növelésben" — mondta az elnök, aki jól számol a piac jövőbeni lehetőségeivel, s a téesz fejleszteni akarja a ma már jövedelmező ágazatok közé tartozó halastavát is. Az emberi tényezők fontosságáról is sok szó esett a beszélgetésen. Például a szociális beruházások, az étkeztetés, a fürdő, az öltöző nagy hasznáról, amelyben az emberek megbecsülésüket látják, és emiatt is szívesen maradnak. A téesz mindenkit arra buzdit, hogy tanuljon, hiszen a technikával másképp nemigen boldogulnak a jövőben. Szólt az elnök a problémákról is. Köztük, hogy a szállítás, a rakodás gépesítését racionálisan meg kell oldani. Egy példát mondott el az alkatrész-ellátás nehézségeiről: augusztusban az országban sehol nem lehetett ekevasat kapni. A teendők között említette a nyugdíjasok jobb megbecsülését, a munkaszervezés javítását. Látogatás az Alkaloidában. Az ellátás, a termelés, az emberek megbecsülése, a gondok megoldásának közös keresése jellemezte a tiszavasvári beszélgetést. Németh Károly elvtárs elmondta: örül ennek a találkozásnak, szívből kívánja, hogy a várossá fejlődés előkészítése jól haladjon, de azt tanácsolta: inkább legyen városias jellegű község Tiszavasvári, mint falusias jellegű város. Ehhez kell megteremteni előbb a feltételeket. Ezért eddig is sok történt, ez megerősíthet minket, érdemes volt dolgozni a helyes politikáért. „Azelőtt sokkal több ember munkájaként jóval kisebb volt a megtermelt termék. Például búzából, de ez sok másra is érvényes. Ugyancsak nagy dolog amit itt a műszaki, az agrárértelmiségről, az orvosi ellátásról hallottunk, nem is beszélve az életszínvonal óriási változásairól, amely a lakások berendezéseiben is jelentkezik. Új igényekkel kell már számolni itt is, de különösen az emberi viszonyoknál. Nálunk, aki tisztességesen él, embernek érzi magát! Nem kell hajbókolni senkinek azért, hogy dolgozhasson. Ezek olyan dolgok, amelyeknél néha érdemes megállni és gondolkozni. Nehézségeink bizony vannak, de ez nem menti azt a problémát, hogy augusztusban nincs ekevas. A mezőgazda- sági termelés mindnyájunk érdeke, ezért ki kell mozdítani a holtpontról az alkatrészellátást és még sokat kell tennünk, hogy megbirkózzunk bajainkkal. Azonban az itt, Tiszavasváriban elmondottak is igazolják: nagy történelmi út volt, amit mező- gazdaságunk megtett. Okulnunk kell saját hibáinkból, minden munkahelyen, mert az országos politika itt születik. Dolgozzunk szorgalmasan, bízzunk a fiatalokban, mert megérdemlik. Mert műveltek, okosak, sok mindenben fölénk nőttek. Adjunk nekik munkát minél többet, s neveljük őket kitartásra. Ezzel nagy lépést teszünk előre.” A beszélgetés után Németh Károly a tiszavasvári üzemek életével ismerkedett. Előbb a Munka Termelő- szövetkezetben határjáráson nézték meg az időszerű mezőgazdasági munkákat. Varga Lajos főagronómus mutatta be a kukorica kombájnolását. A gazdag termés egy részét energiatakarékos módon, nedvesen tárolják. Ezt követően a búza vetését tekintették meg. A jó talajelőkészítés egyik módja’ hogy csak tárcsázták a földet, s ennek alapján, a megfelelő műtrágyázással hektáronként 5 tonnás átlagtermést várnak. A vendégek útja az Alkaloida Vegyészeti Gyárban folytatódott, ahol előbb -a termelő üzemeket látogatták meg. A Kémia VI. üzemben Káder Ferenc üzemvezető ismertette a legfrissebb beruházás történetét, a glialka növényvédő szer nagymérvű gyártására való felkészülést. A kikészítő-íkiszerelő üzemben Tamás Géza üzemvezető adott tájékoztatást a gyógyszerek csomagolásáról, előkészítéséről. A Központi Bizottság titkárát a négy éve aranykoszorús címmel rendelkező Hunyadi János Szocialista Brigád vezetője, Hu- nyadvári Istvánné kérte meg, hogy a brigádnaplóban örökítse meg látogatását. Németh Károly a következőket jegyezte be a naplóba: „Szívélyesen üdvözlöm a brigád tagjait. Sok sikert a munkában és sok boldogságot egyéni életükben.” Az üzemből távozva „Jó munkát, asszonyok!” köszöntéssel vált el a délutános műszaktól. A vállalat gazdasági eredményeiről Mándoki István igazgató, adott tájékoztatást, míg a párt- és tömegszervezeti munkáról Szabó Mihály, az üzemi pártbizottság titkára számolt be. A több, mint kétezer embert foglalkoztató vállalat kétmilliárdos termelésével a hazai gyógyszer- ipar termelésének tíz százalékát adja. A gyár az V. ötéves tervét jelentősen túlteljesítette, különösen kiemelkedő a tőkés export növelése, amely a tervezettől 30 százalékkal magasabb volt. A dolgozók 1975-höz képest másfélszeres jövedelemre tettek szert. A munkaversenynek is köszönhető, hogy az anyag- és energiamegtakarítás értéke 135 millió forint volt. Erről az alapról indult a vállalat a VI. ötéves tervben.« Részt vesz a magyar—szovjet agrokémiai egyezmény megvalósításában, évente mintegy 10—11 százalékkal növeli a termelését. A gyár létszámának nagyobbik fele 30 éven aluli dolgozókból áll. Jellemző, hogy állandóan tanulnak, igyekeznek lépést tartani a technikai változásokkal. Ebben példát mutat a 10 párt- alapszervezet közel négyszáz tagja. Gond, hogy néhány szakember nem találja meg a helyét a községben, így a fluktuáció nagyobb a kívánatosnál. A tájékoztató után Németh Károly elégedetten szólt az elért fejlődésről. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a megnövekedett követelmények mellett nagyobb gondot kell fordítani a tartalékok feltárására, a munkásokkal együtt szükséges törekedni a színvonal további emelésére. A község és a gyár kapcsolatában jelentős, hogy az Alkaloida dolgozói helyben laknak, akik sokat tesznek lákóhelyük gyarapításáért is.