Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-24 / 224. szám
1981. szeptember 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Szakmaközi bizottságok A SZAKSZERVEZETI MUNKÁBAN sajátos helyet foglalnak el a szakmaközi bizottságok. Sza- bolcs-Szatmár megyében októbertől decemberig választják újjá a bizottságokat. A választások után úgynevezett „új típusú” szakmaközi bizottságok működnek majd. Üj lesz működésükben, hogy megnő a hatáskörük, s aktívabban kapcsolódnak be a helyi politika alakításába. Alapjában véve azonban megmarad régi szerepkörük: a szervezett dolgozók érdekeinek képviselete,- „összefogása”. Jelenleg * harminchat szakmaközi bizottság működik megyénkben. Az eredeti szervezésük szerint az úgynevezett „szórványtagság” tartozik a bizottságokhoz. Nyugdíjasok és olyan munkaviszonnyal rendelkező szakszervezeti tagok, akik kis létszámukra való tekintettel nem tudnának önálló alapszervezetet létrehozni. A tagság mindenütt igen összetett. Különböző foglalkozású és különböző szakmai szakszervezethez tartozó dolgozók alkotják a közösségüket. De a bizottságok aktivistái városokban és falvakban hovatartozásukra való tekintet nélkül egy célért végzik társadalmi munkájukat. Nyírbátorban Boros Gábor pedagógus, a szakmaközi bizottság titkára szerint az elmúlt években eredményes munkát végeztek. Segítették a fürdőépítést, a sportpályák létrehozását, résztvettek a fásítási akcióban. Kezdeményezésükre, szervező munkájukkal hozták létre a városban a nyugdíjasok klubját. A szakmaközi bizottság kulturális programjában író-olvasó találkozó és magyar—bolgár barátsági nap is szerepelt. Ellátták s ellátják azokat a feladatokat is, amelyeket az üzemi szakszervezeti bizottságok ellátnak. Névadó ünnepségek szervezésével, családlátogatásokkal, beteglátogatásokkal ápolják az emberi kapcsolatokat. Szociális segélyt nem adhatnak, de közvetett úton mégis intézhetnek és intéznek is. Több esetben készítettek környezettanulmányt és segélykérő javaslatukat továbbították a társadalom- biztosítási igazgatóságnak, vagy a városi tanács szociálpolitikai előadójának. A NYÍRBÁTORI szakmaközi bizottsághoz tartoznak egyebek között a postások. Részben azért, mert nekik Debrecenben van a központjuk. A helyi kenyérgyár dolgozói szintén a bizottsághoz tartoznak, pedig a sütőipari vállalat központja Mátészalkán található. A helyi palackozó üzem dolgozóinak érdekvédelmét szintén ez a bizottság látja el. Nyírbélteken Deák Mi- hályné, a postahivatal vezetője a szakmaközi bizottság titkára. Szerinte roppant nehéz a rendezvények megszervezése, a szétszórtság miatt az itteni szak- szervezeti munka nehezen hasonlítható mondjuk egy körülkerített vállalat szak- szervezeti bizottságának munkájához. Pedagógusok, postások, útőrök és mezőőrök tartoznak a bizottsághoz. A helyi pártszervezettel szoros a kapcsolatuk, társadalmi munkára, a politikai oktatásban való részvételre és egyéb fontos feladatokra mozgósít a helyi szakszervezet. A színházlátogatások, a kirándulások itt is az emberi kapcsolatokat ápolják. A határszéli községben a szakmaközi bizottság — mások megítélése szerint is — betölti funkcióját. Jelenleg harminchat szakmaközi bizottság működik megyénkben, a választások után, januártól harminchárom lesz. Földrajzi és egyéb meggondolásokból megszűntetnek hat szakmaközi bizottságot, ugyanakkor újakat is létesítenek. Mind a harminchárom bizottságtól azt várja a SZOT és az SZMT elnöksége, hogy a helyi pártszervek elvi iránymutatása mellett vegyenek részt a településfejlesztő munkában, segítsék elő a helyi döntések megalapozottságát, képviseljék a dolgozók érdekeit. Az új bizottságokat főleg vállalatok, intézmények dolgozói alakítják. A bizottságok tehát nem szórványtagságra, hanem alapszervezetekre épülnek. Az új szakmaközi bizottságok a jobb munka érdekében állandó bizottságokat hozhatnak létre. így például közgazdasági bizottságot, szociálpolitikai bizottságot, ifjúságpolitikai bizottságot. A VÁLASZTÁSOK UTÁN a szakmaközi bizottságok legfőbb feladata lesz a sokrétű és sokszínű szakszervezeti munka szervezése, koordinálása. Munkájukat az eddigiektől is önállóbban végezhetik, kezdeményezőbbek lehetnek. N. L. A Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi üzemében a feldolgo- ott gyümölcs- és zöldségfélék nagy része exportra kerül. A vegyes savanyúsághoz — melyet szovjet exportra készítenek — szalagokon elő mossák és válogatják. (Jávor L. felv.) % TISZABECSI VÁLTOZÁSOK (1.) Harisnyások az almásban Ott, ahol a Batár utolsó ira- modással igyekszik a Tiszába, ott ahol a kövesút nekifut az országhatárnak, a szegben fekszik a tiszabecsi tsz almása. Ládapiramis magasodik a fák fölé, tövében a regionális vízmű emberei csomagolják a gyümölcsöt. A vontató most kanyarodik ki az útra, hogy a magavágta barázdákon billegjen Becs felé. — A harisnyások merre vannak? — kérdezi Engi Sándor, a gazdaság agronómusa. — A sor végénél — hangzik a válasz, s jó kedvű nevetés jelzi, tudják miről van szó. Elindulunk a fák között. A régebben leszedett húsvéti rozmaring ágain újra virág illegett magát. Ropogtatjuk a jó ízű almát. — Sokan vannak a harisnyások? — Itt most vagy húszán. Az üzemben maradt három-négy. Az almánál most nincsen fontosabb — magyarázza Engi Sándor. A harisnyások ... (Jávor László felvétele) Gazdag kertben Jó kedvű nevetés, tréfás, hol erősebb, hol kedveske- dőbb kiszólások sejtetik, a fákon és a fák alatt nemcsak édes gyümölcs, de vidám szedősereg is vár ránk. A harisnyások, azaz hogy pontosak legyünk: azok az asszonyok és lányok, akik a tsz új melléküzemének dolgozói, — Még tanulók vagyunk — mondja az egyik. — Ezernyolc a tanulópénz, de elsejétől jön a norma! — Most még egy kis friss levegő, aztán jön a gyár. — Gyár? — Nekünk az. Valójában üzem. Lukács Lászióné, Bornemisza Istvánná, Ombódi Jenöné, Hegedűs Albertné, Botos Andrásné, Szabó Bálintné, Mohácsi Sándorné, Egresi Bé- láné, Lukács Józsefné és ifjabb Kati Lászlóné egymás szavát kergetve mondja a sok újdonságot. — Én Dobozon voltam betanulni. Most már tanítok. — Sosem dolgoztam üzemben. Szokatlan. — Rázza az ember ujját munka közben. Gémberedik az istenadta. — Ülni, nyolc órát, nem könnyű, de megszokjuk. — Perionból csinálunk csipkés harisnyát. — Most a gyerekszámok mennek, de csinálunk majd felnőtt hármast. A kezük közben jár, megmegeresztenek egy tréfát, hiszen mi lehet pikánsabb, egy harisnyánál! — Még elmaradunk a nor-„ mától — veszi aztán komolyra a szót Botosné —, talán ez az év rámegy még a gyakorlásra. Két műszak gondjai Szociális épület úttisztítóknak Régi gondot oldanak meg a Közterület-fenntartó Vállalatnál a szociális épület átadásával. Ez év tavaszán láttak hozzá a vállalat brigádjai a kétszintes téglaépülethez. 250 személyes öltöző kap helyet benne. Orvosi rendelő gondoskodik a dolgozók egészségügyi alapellátásáról, téli ügyeleti szobát alakítanak ki, amelyben nyáron a tömegszervezetek kapnak helyet. Tarthatnak itt majd KISZ-gyűlést, ifjúsági klubfoglalkozást. A korszerű ebédlőben egyidő- ben 250-en fogyaszthatják el ebédjüket. A műszaki átadást december 31-ére tervezik, s így január végén már használhatják a dolgozók a szociális épületet. — Nem könnyű a két műszak sem — így Egresiné. — Főleg a pulya miatt. Óvoda ugyan van, de bölcsőde nincsen, s a napközi is csak ötig van nyitva. — Még szerencse, hogy van nagymama, nagyobb testvér. — Aztán az emberek is besegítenek. Hadd tanuljanak bele a háztartásba! —• Azok is dolgoznak! De majd kiforogja magát ez is. — Üzemi konyha errefelé nincsen, így aztán munka előtt vagy után még a főzés is ránkszakad. — Ne panaszkodjál! Sok, de legalább egész évben lesz munka. — Városon se jobb. — Csak más az te, több minden van ott, mint nálunk. — így lesz a jó idővel. Termelünk majd sok pénzt a tsz-nek, s akkor telik mindenre. — De elég a szóból asszonyok Fel a fára, nem várhat a zetor. Szedjük az almát! — hangzik a komoly szó Lukács- né szájából. — Csak egy fényképet még — huncutkodik az egyik, s közben kacéran igazgatja a haját. — Ez a törzs — mondja az agronómus. Jó kedvű, ügyes asszonyok. Hamarabb beleszoktak az üzembe, mint ahogy reméltük volna. Majd megnézzük azt is ... De először más érdekesség vár ránk. Ez is kapcsolatos az asszonyokkal. Irány: Magosliget! Következik: A ládaszegezők Bürget Lajos Galambos Lajos; Új mese a szerelemről r ulajdonképpen a helyszín nem lényeges, bárhol megtörténhet manapság az ilyesmi, mint ahogyan megtörtént megyénkben, mindjárt az új gyár megindulásakor — nevezzük egy budapesti gyár kihelyezett üzemének, minthogy az is —, szóval elöljáróban elég ennyi. Eme üzem vezetője egy nő lett, nevezzük Sóki Katalinnak; és melléje került egy technikumot végzett ifjú, rendkívül félénk ember, aki az egyetemet magánúton végezte, tekintettel arra, hogy két öreg szülőjét csakis ő támogatta már. Sóki Katalin igen szép nő volt, de keménysége, szigorúsága — már ami a hivatalos teendőit illeti —, a férfiak részéről egyszerűen félelmet váltott ki. — Hová mégy? — kérdezte a fiútól a másik. — Olyan az arcod, mintha sárga festékkel kenték volna be. Hová mégy? — Egyet gondolhatsz, — mondotta. — Az igazgató elvtársnőhöz? — Csakis. — Jaj neked. — De miért hivat? — Gondolom, ha lenne úristen az égben, ő se tudná. -r — Szerencsétlen ember, én nem irigyellek, még akkor se, ha prémiumot ad neked. És akkor eme ember, akit Gyalu Gézának hívtak, fölment az igazgatói irodába. És ott Sóki Katalin igazgatónő, innen még a harmincon, azt mondotta neki: — Mikor szerzi meg a diplomáját? — X. év Y. napján. — Rendben. Pontosan egymáshoz valók vagyunk. Mikor esküszünk örök hűséget? — Hát, kérem... — Maga nőtlen. Meddig akarja húzni az időt? — Én nem is tudom. — Három nap. Elegendő? — Ha úgy gondolja Katalin elvtársnő. — Három nap múlva. — Kérem. Két hét múlva, amikor Sóki Katalin és Gyalu Géza hazajött a nászúiról, vagyis ettől kezdve, az igazgatónő jámbor lett az emberekhez, mint a ma született bárány. Vannak még csodák. Párámét M egkezdődtek megyénkben az ifjúsági parlamentek, s — főképpen az őszi mező- gazdasági munkák után — december végéig több száz munkahelyen kerül sor a fiatalok tanácskozására. Jogszabályok írják elő a parlamentek megtartását, ám az előző három nagy rendezvénysorozat — az 1974-es, 76-os és 78-as ifjúsági parlamentek — kivívták az elismerést, s a legtöbb helyen nem a rendeletekre hivatkozással hívják, várják a fiatalokat, hanem azért, hogy kötetlen, alkotó eszmecserét kezdeményezzenek. Kötetlen eszmecserét, de nem alap és cél nélküli, rutinszerű, kipipálni való vezető-beosztott találkozót. A tanácskozások rangját ugyanis elsősorban éppen az adja meg, hogy mindenütt tételesen el kell számolni az előző parlamenten elfogadott tervekkel, s új feladatokat is meghatároznak. Konstruktív, lényegre- törő beszélgetésekre van szükség. Erre a lehetőségek jók, hiszen a vállalati, intézményi, szövetkezeti vezetőknek már megfelelő lehetősége nyílik, hogy ismertessék az illető munkahely 1985-ig szóló középtávú terveit, s meg is címezhetnek célokat a fiatalok számára: miben várnak segítséget, aktív kezdeményezést a diáktól, a fiatal szakmunkástól, pályakezdő mérnöktől, közgazdásztól. Míg a munkahelyi vezetőknek a termelési, a dolgozók ellátásával ösz- szefüggő teendőiről lesz több mondanivalója, várható, hogy a fiatalok — jó részt az ifjúsági szövetség mozgósító munkája eredményeképpen — érdekképviseletükről, munkájuk kiteljesedéséről szólnak. Alkalom nyílik arra is, hogy a KISZ közelmúltban tartott kongresszusán megfogalmazottakat újra ismertessék, beépítsék a parlamentek — főként helyi tennivalókat megfogalmazó — intézkedési tervébe. A fiatalok életéről, munkájáról, munkahelyi körülményeiről, a pályakezdők, családalapítók terveiről, lehetőségeiről, problémáiról lesz szó. A meghívott: minden fiatal. A tanácskozások azonban csak úgy lehetnek eredményesek, csak akkor határozhatnak meg reális, jó feladatokat, ha a részt vevők felkészülnek, szót kérnek, bírálnak, dicsérnek, javasolnak. A parlamentek így válhatnak valóban közéleti fórummá. M. S. Kisvárdán a KEMÉV kivitelezésében készül a szennyvízcsatorna. Az építők október 10-e körül adják át a 3,8 millió forintos költséggel épülő hálózatot (Yincze Péter felvétele)
