Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

1981. szeptember 27. o Bozóky rendez Bartók zongorázik A nyíregyházi színház első bemutatójára készül. A Oson* gór és Tündét Bozóky Ist­ván rendezi. Erről készültek felvételeink. (Elek Emil fel­vételei) Szereti ön a zenét? Bizto­sak lehetünk abban, hogy ha olvasóink körében közvéle­mény-kutatást végeznénk, csak elenyésző volna azok száma, akik nemmel felelné­nek erre a kérdésre. Persze — mint a mondás tartja — ízlé­sek és pofonok különbözőek — megcsappanna a zeneszere­tők tábora, ha az úgynevezett komoly zenére kellene sza­vazni. örvendetes azonban, hogy a fiatalabb korosztá­lyokból egyre többen ismer­kednek meg az iskolai ének­oktatás révén, vagy az ének­karokban a zeneirodalom klasszikus alkotásaival, ök példázzák, hogy a komoly ze­ne nem a kiváltságosok mű­vészete, hanem mindenkié le­het. aki az értékes alkotások­hoz megtalálja az utat. Olyan a jó zene, mint egy jó könyv, mint egy szép vers. Meg­nyugtat, kikapcsol, szórakoz­tat, vagy éppen ellenkezőleg: „feldob”, új ismereteket kö­zöl, új összefüggések felis­merésére sarkall, egyáltalán: gondolatokat ébreszt. Ma már egyre több család­ban megtalálható a lemezját­szó, sokan járnak a megyei könyvtárba, művelődési há­zakba lemezeket hallgatni, al­kalmazzák a lemezbemutató­val kombinált oktatási mód­szert az iskolákban. A három H szezonja, azaz a Hungaroton Hanglemez He­tek idején a zenerajongók, to­vábbá a klasszikus irodalmi alkotások iránt érdeklődők és a szépet szeretők figyelmébe ajánljuk azt a 12 kiadványt, melyet október 1-ig 50 forin­tos egységáron, kedvezménye­sen árusítanak a könyvesbol­tokban. Bartókról a centenáriumi évforduló alkalmából mintha egy kicsit több szó esett volna annál, ami hasznos lehetne. Félő volt: nem járunk-e úgy, mint annak idején, amikor Petőfit „kerestük” és átestünk a ló túlsó oldalára? Nem írunk, beszélünk-e többet Bartókról, mint amennyit ő maga is szükségesnek tarta­na, nem elidegenítünk-e az­zal, hogy közelebb akarjuk hozni magunkhoz? A most megjelent két Bar- tók-lemezről bízvást elmond­hatjuk: ritka pillanatokkal ajándékozza meg azokat is, akik eddig rajongói voltak, s azokat is, akik most ismer­kednek életművével. Nem csupán a zseni szólal meg a korabeli családi fonográf­hengerekről, gépzongorate- kercsekről, nem csak az a hallhatatlan géniusz, aki nél­kül a magyar népzene eredeti folklóranyaga nem lehetne ma az egyetemes zenekultúra része. Hanem az ember is, aki feleleveníti gyűjtőútjait, s akinek művészi-előadói kva­litásában a szakember, a le- ' mezgyűjtő és az előadómű­vész egyaránt megtalálja a páratlan értéket. Bartók zon­gorázik — ez az egyik lemez címe, s a másiké: Bartók hangarchívum. A lemezeken hallhatók a kortársak közül a leghíresebbek: Basilides Má­ria, Dohnányi Ernő, Szigeti József, Benny Goodman stb. Ebbe a sorba tartozik még egy lemez, melyen két Bar- tók-mű szerepel. A Magyar Állami Hangversenyzenekar élén Ferencsik János vezény­li a Concertót és a Táncszvi­tet. Bartók lejegyzéseivel, ar­chív felvételekből állították össze a Magyar népzenei öt komoly zenei lemez je­lent meg ezeken kívül a Hun­garoton Hanglemez Hetek idejére. A barokkot Pergolesi: Stabat Matere képviseli — a középkori latin vallásos köl­tészet egyik legtöbbet elő­adott, ragyogó műve. Magyar előadóművészek szólaltatják meg az oratóriumot, a világ­hírű olasz karmester Lamber- to Gardelli vezényletével. Händel tizenkét úgynevezett nagy koncsertóját adja elő a Liszt Ferenc Kamarazenekar Bartók: Concerto és Táncszvit Lemezvásár Nyíregyházán. (G. B.) Balassi versei Bánffy György tolmácsolásában egy másik lemezen, Rolla Já­nos hangversenymester irá­nyításával. A zeneszeretők többsége kedveli Puccini szárnyaló melódiáit. Ezúttal a Pillangókisasszonyt vitték lemezre olasz nyelven, Giu­seppe Patané vezényleté­vel. A főszerepekben: Kin­cses Veronika, illetve a jeles csehszlovák tenorista: Peter Dvorsky. Ugyancsak a Liszt Ferenc kamarazenekar köz­reműködésével jelent meg A vonó mesterei című lemez. Az angolok mesterétől Purcell- től a klasszikusokon és ro­mantikusokon át a XX. száza­di szerzőkig terjed a sor. Két szerenád egy lemezen: digi­tális felvétel készült Csaj­kovszkij: Vonós-Szerenád­járól, illetve Dvorzsák E-dúr szerenádjáról — a Liszt Fe­renc Kamarazenekar előadá­sában. Két prózai mű került be idén az ünnepi kiadványok közé. Shakespeare: Szent­ivánéji álom című színműve csodás tündérálom, igencsak valóságos elemekkel. Ég és föld, tündérek, koboldok ran­devúja, megcsalattatások és csúfondáros mókák sorozata. A lemez különleges értékét két főszereplő neve adja: La- tinovits Zoltán és Ruttkai Éva. S bizonyára sokan kere­sik majd — ha a boltokból el­fogy, akkor a könyvtárakban — Bánffy György csaknem egy órás összeállítását a klasszikus költő, Balassi Bá­lint sziporkázván csillogó nyelvezetű verseiből. A Hungaroton Hanglemez Hetek alkalmából tavaly és az idén is igen sikeres vásá­rokat rendezett Nyíregyházán a Váci Mihály könyvesbolt. Több üzembe vitték el bemu­tatni az új lemezeket, hogy a komoly zenének, az értékes irodalomnak és a szép leme­zeknek újabb barátokat sze­rezzenek. Baraksó Erzsébet V. Szabolcsi tárlat hanglemezek című háromle mezes albumot. Kétórányi a műsor, mely tájegységenként tagolva sorakoztatja fel a leg­jellemzőbbeket Bartók gyűj­téséből, Somfai László zene­tudós, a Bartók-archívum ve­zetőjének szerkesztésében. Már a jövő évi Kodály-cen- tenáriumot vetíti elő a ma­gyar zene másik halhatatlan alakjának századik születés­napja előtt megjelent lemez. Lehel György dirigálja a Ma­gyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekarát. Fel­csendülnek a pávavariációk, illetve a Galántai táncok és a Marosszéki táncok. Morotva — Krutilla József akvarellje KONCZEK JÓZSEF: Létige Apám, fiatalabb korában, gyakran megsimította baju­szát a tükör előtt. Előttem van a kép, amint borotválko­zik, majd letörli arcát, meg- fésülködik, rendbehozza ba­juszát is, tréfálkozik. Ez olyankor volt, amikor már ki­aludta magát a szerelvényen, a fékbódéban vagy a posta­vagonban töltött hosszú idő — néha hetven óra — után. Mostanában egyre az eszembe jár. Ezt a villanybo­rotvát, amit nekem adott anyám, alig használta; s hogy ő már nincsen, itt van vala­mi, ez a villanyborotva, ami rám vár. De én nem' akarom ezt a villanyborotvát. Elhoz­tam, s nem is akadt a kezem­be sokáig, csak most, hogy a fürdőszoba szekrényében ke­resgélek. Egy kis fehér törül­közőbe van csavarva gondo­san. Kihajtogatom, visszate­szem. Te csavartad be? Ettől a törülközőtől olyan védett, olyan szeretett és takargatott lett. Csak nő tehet ilyet. Te egyébként tetszettél ne­ki. Mire megismert, már a fe­leségem voltál. Nem mosta Tóth Sándor: Bellundi ka- tedrális — bronzkaputerv Sebestyén Sándor: Ősök meg a fejem. Ez amúgy is szokatlan lett volna tőle. Azt mondta, derék asszony vagy, szép, sudár. Magam is úgy gondolom, hunyorítottam rá tréfásan. Apám nem úgy szólt bele a dolgokba, mint mostanában láthatod sok helyen. Először is — meghallgatta az embert. Másodszor — nem szembe tá­madt, hanem a te oldaladról szemlélődött ő is, és csende­sen, de néha más eredmény­re jutott. Ezt mint tanácsot adta elő. Nem parancsolt. Az más, hogy ő is volt sokszor ideges, haragos is. Amikor megtudta, hogy do­hányzóm, bejött a szobába. Megkérdezett, nem tagadtam. Hallgatott egy kicsit, és azt mondta: „Te tudod, elég nagy vagy már. Ne szívj többet, mint ami jólesik.” Zöld a szeme. Ne haragudj, de nem esnék jól úgy monda­nom, hogy zöld volt... Apám szeme zöld. Nagyon él ben­nem. Mintha csupán kicsit régebben találkoztam volna vele. S majd ott áll a kony­haajtóban, s örül neki, hogy meglátogatjuk. Más nyelven egyébként azt mondanák, hogy „a szem van zöld”. Amikor a gimnázium első osztályába jártam, na­gyon rácsodálkoztam, hogy néha a mondatból elmarad az ige. Ez minden nyelvben elő­fordul. Az olvasmány arról szólt, hogy a telepest, aki csa­ládostul, szekéren érkezik er­re a tájra, megszólítja a ka­tona. Azt kérdezi -- szó sze­rint — „Hová ma az út?”. Vagyis meddig mennek az­nap. Meddig tart ma az út? Vagy pedig: meddig visz ma az út, vagy: meddig vezet ma az út. A fordítás során odakíván­kozott egy ige, hogy szebben hangozzék. De az a „valami van vala­mi” — féle mondat is sokat foglalkoztatott. Szinte bele­remegtem, amikor megkér­deztem, hogy milyen nagy dolog valamit azonosítani va­lamivel. A megnevezés, az azonosítás, az ősvallás pap­jainak, a sámánoknak a té­vedései, tévesztései, amikor a félelem elűzésére még fé­lelmesebb istent találtak ki, ezzel azonosulva aztán ők ijesztgették azokat, akik hit­tek ... Mennyi érdekes dol­got tanultam. Azt is, hogy a féltettjét hogyan rejtette el az a régi-régi ember. Ilyen ne­vet adott a gyermekének, hogy Neméi, Nemvaló. Mint­ha nem volna. Ügy kell el­gondolni, hogy jön a gonosz, keresi a kisgyereket, s ami­kor megtudja, hogy a neve KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Hungaroton Hanglemez Hetek: a zene ünnope ßflRTOK ftfLfl CONCERTO DANCE SUITE HUNGARIAN STATE ORCHESTRA lűMrK FFBFNrS IK

Next

/
Oldalképek
Tartalom