Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-06 / 209. szám
VASÁRNAPI ^ELI^BllHyi HAZAI TÁJAKON F ILMJEGYZEf"''^ Kalocsai mulatság A Cabernet fogadó. Ha azt mondom, Kalocsa, a helységnévről mindenkinek az egyik legszebb magyar népviselet, a sokszínű hímzéssel díszített gyolcsing, pruszlik, kötény, főkötő jut eszébe. Aki járt a régi Duna- ágak közötti kis városban, s megfordult a takaros házaknál, láthatta, hogy az asszonyok maguk pingálták a szobák, konyhák falát, koszorút festettek az utcai homlokzatok falírg^az eresz ala.y Ma is ápolják a hagyományt, a legjobb íróasszonyok hírneve eljutott a környéken túlra, nem egy kapott közülük meghívást külföldre is. A Kalocsai Nép- művészeti és Háziipari Szövetkezet termékei kapósak a hazánkba látogató turisták körében. Keresettek az itt élő fazekasok vörös agyagTáncba csalogató nedű csorog a poharakba. korsói, és kékmintás fehér cseréptálai. A másik jellegzetes ismertetőjegy: a paprika. Kalocsa vidéke adja az ország nemesfűszerpaprika- termelésének nagyobbik felét. Az egyénileg vagy az IBUSZ csoportjaival ide látogató turistákat azonban más is vonzza a nádfödeles, tornácos parasztházak utcáiba és a barokk városközpontba: a kalocsai emberek vendégszeretete. A várostól alig pár kilométerre fekvő hajósi pincefalunak több mint ezer présháza nyitva áll azok előtt, akik meg akarják ízlelni az erős, testes fehér és vörös borokat. Alig pár hónapja, hogy a Hosszúhegyi Állami Gazdaság megnyitotta Kalocsa-Hajóson Cabernet fogadóját, ahol a tájjellegű ételekhez illő rubin és arany színű borokat kínálnak az étteremben és a pinceborozóban. Ha jól érzi magát a- vendég, akár itt is éjszakázhat az összkomfortos szál-*'1 láshelyen, a kétágyas szobákban. (A fogadó közvetlen szomszédságában hamarosan megkezdik a 60 ágyas szálloda építését.) Gondoskodtak a turisták szórakoztatásáról is. horgásztanyán, lovaglóiskolában tölthetik a szabad időt. A hajósi népi együttes pedig jókedvre derít öreget és fiatalt, amikor bemutatja a német ajkú község tréfás táncjátékait. Ilyenkor a három . harmoni- kás rázendít egy sváb dalra, a vendégek együtt ropják a táncot a népviseletbe öltözött fiúkkal, lányokkal. H. A. '"Kaiocsa-hajósi fiatalok táncbemutatója. (Fotó: Hauer Lajos — KS) „Áprily Lajost elsősorban költőként és műfordítóként tartja számon irodalmi közvéleményünk, pedig esszéi, előadásai, irodalmi tanulmányai, könyvbírálatai is különös figyelmet érdemelnek — nemcsak azért, mert költői és műfordítói műhelyébe pillanthatunk be általuk, hanem azért is, mert hitelesen, magas színvonalon tudósítanak a romániai magyar irodalom első évtizedéről, másrészt annak az útnak a vonalát is felrajzolják, melyet ez a nagy formátumú költői személyiség a tízes évektől a hatvanas évekig megtett.” A f-ülszöveg sommázó sorai csak sejtetik, amit ez az életművet teljesebbé formáló, közel négyszáz oldalas kötet tartalmaz, s amiről — terjedelmi okok miatt — mi is csupán néhány lényeges vonását kiragadva szólhatunk. Köztudott, hogy egy könyv címe témajelölő funkciójánál inogva már sokat elárul az adott műről, annak karakteréről stb. Az Álom rgy Egy örökké friss film (Országúton) Vannak filmek, amelyek megunhatatlanok. Ezeket az alkotásokat — ha módunkban áll — újra és újra meg kell tekinteni, mert szépségeik többrétegűek, úgyszólván kimeríthetetlenek. Rendkívül érdekes és fölöttébb tanulságos bizonyos műveket — mondjuk — ifjan, aztán érettebb fejjel látni (továbbá, gondolom, aggastyánként is, de odáig még nem jutottam el a korban). Jó tíz-tizenkét film szerepel az én „öröklistámon”. Szerencsém volt velük, mert úgy alakultak a körülmények, hogy sűrűn felbukkantak a moziműsorban, a klubok programjában vagy a televízió képernyőjén. Egyiket-má- sikat „betéve tudom”. De hogy megunjam valamelyiket is? Képtelenség. A szóban forgó filmek — ne tekinse az olvasó patetikusnak a megfogalmazást — barátaim. Eligazítanak az élet dolgaiban, tanácsokat adnak és ugyanakkor megajándékoznak a legmagasabbrendű esztétikai élmény örömével. Nincs semmiféle okom arra, hogy elhallgassam szimpátiámat. Tudom, ezzel „kiadom” magam és bizonyítványt állítok ki ízlésemről, de hát nincs mitől tartanom: a filmek töb- sége sokak kedvence, néhányat a legnagyobbak sorában is előkelő hely illet meg. Tehát — következzék a felsorolás. A némafilmek közül főleg a Türelmetlenséget kedvelem, meg persze a Patyom- kin páncélost. Sem Griffith, sem Eizenstein grandiózus höskölteménye nem öregszik. Ford Hatosfogatja mindig elbűvöl. A Mire megvirradot annak ellenére kedvelem, hogy ma már kissé spekulatívnak és szentimentálisnak tartom. Az én Chaplin-fil- mem A diktátor (pedig köny- nyű rajta szeplőket találni). Vittorio de Sica Biciklitolva- jokja megrendítő mozi. Aztán a frissebb filmeket is fel kell sorolnom. A Szegénylegényeket, A kopár szigetet, a Szerelmem Hirosimát, a Balladát, a Szigorúan ellenőrzött vonatokat, a Hamu és gyémántot, az Andrej Rubl- jovot, A nap végét, a Kabarét. Tíz-tizenkét filmet említettem előbb? Helyesbítek: több van az általam összeállított válogatott mezőnyben. Onnan tudom ezt, mert még folytathatnám a címek leltárba vételét. Az Országúton, Federico Fellini mesterműve a halhatatlan filmopuszők közül való. Számomra több okból is felejthetetlen. Először azért, mert húszegynéhány évesen ismerkedtem meg vele. Másodszor azért, mert valósággal lenyűgözött. Harmadszor — s ez sem csekély dolog — : az Országútonról írtam életem egyik első filmkritikáját. S hadd hivatkozzam még egy fontos motívumra. Elnézést kérek a személyeskedésért, de hát ha vallunk, valljunk: hogy egész emberként elköteleztem magam a filmművészet mellett, nem csekély mértékben az Országútonnak köszönhetem. A napokban megint beültem Fellini mozijába. És újra valósággal szíven ütött a dráma, melyet legalább tucatszor volt alkalmam áhítattal végigkísérni. Megpróbálom címszavakban feleleveníteni a hatás sokkoló összetevőit. Gelsomina ártatlansága. A sorsüldözött lány, akit megtiport. az élet, olyan angyali tekintettel néz mindenkire, faragatlan Zampanójára is, hogy az önmagában is megható. Hogy megmosolyogniva- lóan infantilis a viselkedése? Tagadhatatlan, de hát ezzel együtt lehetetlen nem szeretni. Kisemmizik, becsapják, megcsalják, leköpik — és ő szelíden bazsalyog. Mintha magára vállalná az egész bűnös emberiség vétkeit. Az atmoszféra ereje. Valósággal lélegzik minden a vásznon. Az életszerűség ilyen varázslatával ritkán találkozhatunk. Csak néhány példa. A vendéglői arcok és hangulatok. A cirkuszi mutatvány olcsósága. Az országút szimbolikus képsorai: a berregő motor, a tovasuhanó fasorok, a növekvő és fogyó kilométerek. A Bolond és Zampano közötti „mérkőzés”. A tenger csendje. Az érzelemgazdagság. Ahogyan a félkegyelmű lány szomjazza a szeretetet és a valakihez való tartozás örömét. Amikor Gelsomina félti a drabális férfit — pontosabban szólva: szeretné önmagának megtartani. A felejthetetlen finálé: Zampano sírása. A jóvátehetetlen gonoszság fájdalma. A lírai zene. Nito Rota dallama — tárarárara, tárarára- ra — állandóan a fülemben cseng, amióta a filmet láttam. Nehéz szavakkal visszaadni, hogy mit olvasok ki a dallamból. Talán az eltékozolt emberi szépséget. A sárban is kivirágzó költészetet. A harmónia utáni (reménytelen) sóvárgást. Megrendítő tragédiát. Felemelő katarzist. Elveszejtett hitet és reményeink örök csillagát. A játék elementáris ereje. Anthony Quinn maga a Könyörtelenség. Giulietta Masina az Alázat. És mennyi színük van! És milyen kevés jelzéssel építik fel a teljes jellemet! És hogy tudják megjeleníteni az olcsó vágyakat, a tétova elesettséget, a pünkösdi királyságot és a totális kiszolgáltatottságot! Qukmt azóta sokszor láttam középszerűnek, Masinát soha. Utóbbi lenne a nagyobb? Nem tudom, az Országúton- ban mindketten egyformán tökéletesek. Hosszasan lehetne - mesélni arról, hányán merítettek Federico Fellini alkotásából. Az is köztudott, hogy az Or- szágútonnal új fejezet kezdődött az olasz és a nemzetközi filméletben. De mindez teljesen mellékes, ha az ember arról az egyéni hatásról számol be, melyet a remekmű reá, a befogadóra gyakorol. Nekem az Országúton: a csúcsok csúcsa, az élmények élménye, mely — mondanivalójának egyetemessége és stílusának eredetisége révén — soha nem fog elavulni. Örök értékű, mint a klasszikusok. Veress József Álom egy könyvtárról könyvtárról c. kötet a könyvvel, irodalommal foglalkozó ember kíváncsiságát már csak „hivatalból” is felkötheti, mert mindenképpen érdekes, de ezen túlmenően fontos lehet a szaktekintély — jelen esetben Áprily, a széles kitekintésű irodalmár, alkotó, akinek könyvei ott sorakoznak a legtöbb könyvtár polcán, s aki ugyanakkor maga is szervezett, gondozott könyvtári gyűjteményt — véleménye. A címadó írás személyes hangvételű, vallomásértékű, s a fent említett ok miatt valamivel bővebb kifejtést érdemel. Áprily ebben az álomtervezetben annak a könyvgyűjteménynek tartalmi körét, eszmei horizontját vázolja fel, amely alkotások „.. .Magyarországnak és az emberiségnek a- legtöbbet és legszebbet adták”. Nem kétséges, a felállított mérce igen magas, az egyetemesség igényének megvalósítása magánkönyvtárformában szinte elképzelhetetlen — azonban pont erre hivatott a közgyűjtemény. A szerző az egyes nyelvterületek anyagának felsorolása kapcsán külön hivatkozik a nagyenyedi Bethlen Gábor kollégium könyvtárára, ahol pl. a klasszikus görög—latin ' irodalom méltó módon képviselve van — és itt megállunk egy pillanatra. Napjainkban egyre többször fogalmazódik meg ugyanis az ún. „holt” nyelvek ismeretének fontossága. Az egyetemi oktatásban, bizonyos tudományágak művelésében használatuk nélkülözhetetlen, ehhez pedig források, művek, könyvtári háttér kell. Ezért, ha csak ezt az egy vonatkozását emeljük ki a sok hasonló közül Áprily írásának, már látható, hogy nem az elvont álmodozás, hanem a körültekintő meggondolások praktikuma jellemzi. Pedagógiai érzék, invenció s erre épülő gyakorlat. A hármas tagoltsága kötetben tárgyuk, műfajuk szerint összetartozó írások sorakoznak. A Vallomások alatti lírai hangú visszaemlékezésekben, tanulmányokban a pályakezdés éveit követhetjük nyomon (Decemberi vallomás, Parajdi nosztalgia, A költő műhelyéből stb.), míg a következő: A magyar irodalomról c. gazdag válogatás átfogó képet ad a szerző érdeklődési köréről. Követésre méltó példák, jeles alkotók, művek, a bejárt út határköveit jelzik, a megismert magaslatokat, így Szenei Molnár .Albert, Vörösmarty, Petőfi, Ady stb. válnak saját alkotó- műhelye eredményeinek értékképző forrásaivá (A zsoltárfordító, A vén cigány műhelyéből, Ady Endre első verseskötete stb.). Teljes felsorolásról természetesen nem beszélhetünk, pedig esszéi, bírálatai közül további jó néhány érdemelne külön teret, pl. az alkotás folyamatában munkáló emberi tényezőkről tett megfigyelései, eszmefuttatásai (A produktív fájdalom) vagy a Dsida Jenő kötetéhez írt bevezető sorok. Tamási Áron kötetének ismertetése stb. A harmadik, egyben az utolsó ciklus, A külföldi irodalom vonzásában, írásai sokrétű műfordítói munkájának gyakorlatába engednek betekintést (Dante, Turgenyev: Költemények prózában, Anyegin- fordításaim margójára stb.) A kötetben szerepeltetett írások túlnyomó többsége valamikor már nyomtatásban megjelent, néhány kéziratos munka azonban csak most került publikálásra. Az XJgrin Aranka gondozta tartalmas könyv szövegrészeinek értelmezhetőségét, ahol erre szükség van, megfelelő utalások, jegyzetek segítik. (Szépirodalmi Könyvkiadó. Bp., 1981.) Futaky László 1981. szeptember 6.
