Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
1981. szeptember 27. o Bozóky rendez Bartók zongorázik A nyíregyházi színház első bemutatójára készül. A Oson* gór és Tündét Bozóky István rendezi. Erről készültek felvételeink. (Elek Emil felvételei) Szereti ön a zenét? Biztosak lehetünk abban, hogy ha olvasóink körében közvélemény-kutatást végeznénk, csak elenyésző volna azok száma, akik nemmel felelnének erre a kérdésre. Persze — mint a mondás tartja — ízlések és pofonok különbözőek — megcsappanna a zeneszeretők tábora, ha az úgynevezett komoly zenére kellene szavazni. örvendetes azonban, hogy a fiatalabb korosztályokból egyre többen ismerkednek meg az iskolai énekoktatás révén, vagy az énekkarokban a zeneirodalom klasszikus alkotásaival, ök példázzák, hogy a komoly zene nem a kiváltságosok művészete, hanem mindenkié lehet. aki az értékes alkotásokhoz megtalálja az utat. Olyan a jó zene, mint egy jó könyv, mint egy szép vers. Megnyugtat, kikapcsol, szórakoztat, vagy éppen ellenkezőleg: „feldob”, új ismereteket közöl, új összefüggések felismerésére sarkall, egyáltalán: gondolatokat ébreszt. Ma már egyre több családban megtalálható a lemezjátszó, sokan járnak a megyei könyvtárba, művelődési házakba lemezeket hallgatni, alkalmazzák a lemezbemutatóval kombinált oktatási módszert az iskolákban. A három H szezonja, azaz a Hungaroton Hanglemez Hetek idején a zenerajongók, továbbá a klasszikus irodalmi alkotások iránt érdeklődők és a szépet szeretők figyelmébe ajánljuk azt a 12 kiadványt, melyet október 1-ig 50 forintos egységáron, kedvezményesen árusítanak a könyvesboltokban. Bartókról a centenáriumi évforduló alkalmából mintha egy kicsit több szó esett volna annál, ami hasznos lehetne. Félő volt: nem járunk-e úgy, mint annak idején, amikor Petőfit „kerestük” és átestünk a ló túlsó oldalára? Nem írunk, beszélünk-e többet Bartókról, mint amennyit ő maga is szükségesnek tartana, nem elidegenítünk-e azzal, hogy közelebb akarjuk hozni magunkhoz? A most megjelent két Bar- tók-lemezről bízvást elmondhatjuk: ritka pillanatokkal ajándékozza meg azokat is, akik eddig rajongói voltak, s azokat is, akik most ismerkednek életművével. Nem csupán a zseni szólal meg a korabeli családi fonográfhengerekről, gépzongorate- kercsekről, nem csak az a hallhatatlan géniusz, aki nélkül a magyar népzene eredeti folklóranyaga nem lehetne ma az egyetemes zenekultúra része. Hanem az ember is, aki feleleveníti gyűjtőútjait, s akinek művészi-előadói kvalitásában a szakember, a le- ' mezgyűjtő és az előadóművész egyaránt megtalálja a páratlan értéket. Bartók zongorázik — ez az egyik lemez címe, s a másiké: Bartók hangarchívum. A lemezeken hallhatók a kortársak közül a leghíresebbek: Basilides Mária, Dohnányi Ernő, Szigeti József, Benny Goodman stb. Ebbe a sorba tartozik még egy lemez, melyen két Bar- tók-mű szerepel. A Magyar Állami Hangversenyzenekar élén Ferencsik János vezényli a Concertót és a Táncszvitet. Bartók lejegyzéseivel, archív felvételekből állították össze a Magyar népzenei öt komoly zenei lemez jelent meg ezeken kívül a Hungaroton Hanglemez Hetek idejére. A barokkot Pergolesi: Stabat Matere képviseli — a középkori latin vallásos költészet egyik legtöbbet előadott, ragyogó műve. Magyar előadóművészek szólaltatják meg az oratóriumot, a világhírű olasz karmester Lamber- to Gardelli vezényletével. Händel tizenkét úgynevezett nagy koncsertóját adja elő a Liszt Ferenc Kamarazenekar Bartók: Concerto és Táncszvit Lemezvásár Nyíregyházán. (G. B.) Balassi versei Bánffy György tolmácsolásában egy másik lemezen, Rolla János hangversenymester irányításával. A zeneszeretők többsége kedveli Puccini szárnyaló melódiáit. Ezúttal a Pillangókisasszonyt vitték lemezre olasz nyelven, Giuseppe Patané vezényletével. A főszerepekben: Kincses Veronika, illetve a jeles csehszlovák tenorista: Peter Dvorsky. Ugyancsak a Liszt Ferenc kamarazenekar közreműködésével jelent meg A vonó mesterei című lemez. Az angolok mesterétől Purcell- től a klasszikusokon és romantikusokon át a XX. századi szerzőkig terjed a sor. Két szerenád egy lemezen: digitális felvétel készült Csajkovszkij: Vonós-Szerenádjáról, illetve Dvorzsák E-dúr szerenádjáról — a Liszt Ferenc Kamarazenekar előadásában. Két prózai mű került be idén az ünnepi kiadványok közé. Shakespeare: Szentivánéji álom című színműve csodás tündérálom, igencsak valóságos elemekkel. Ég és föld, tündérek, koboldok randevúja, megcsalattatások és csúfondáros mókák sorozata. A lemez különleges értékét két főszereplő neve adja: La- tinovits Zoltán és Ruttkai Éva. S bizonyára sokan keresik majd — ha a boltokból elfogy, akkor a könyvtárakban — Bánffy György csaknem egy órás összeállítását a klasszikus költő, Balassi Bálint sziporkázván csillogó nyelvezetű verseiből. A Hungaroton Hanglemez Hetek alkalmából tavaly és az idén is igen sikeres vásárokat rendezett Nyíregyházán a Váci Mihály könyvesbolt. Több üzembe vitték el bemutatni az új lemezeket, hogy a komoly zenének, az értékes irodalomnak és a szép lemezeknek újabb barátokat szerezzenek. Baraksó Erzsébet V. Szabolcsi tárlat hanglemezek című háromle mezes albumot. Kétórányi a műsor, mely tájegységenként tagolva sorakoztatja fel a legjellemzőbbeket Bartók gyűjtéséből, Somfai László zenetudós, a Bartók-archívum vezetőjének szerkesztésében. Már a jövő évi Kodály-cen- tenáriumot vetíti elő a magyar zene másik halhatatlan alakjának századik születésnapja előtt megjelent lemez. Lehel György dirigálja a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus zenekarát. Felcsendülnek a pávavariációk, illetve a Galántai táncok és a Marosszéki táncok. Morotva — Krutilla József akvarellje KONCZEK JÓZSEF: Létige Apám, fiatalabb korában, gyakran megsimította bajuszát a tükör előtt. Előttem van a kép, amint borotválkozik, majd letörli arcát, meg- fésülködik, rendbehozza bajuszát is, tréfálkozik. Ez olyankor volt, amikor már kialudta magát a szerelvényen, a fékbódéban vagy a postavagonban töltött hosszú idő — néha hetven óra — után. Mostanában egyre az eszembe jár. Ezt a villanyborotvát, amit nekem adott anyám, alig használta; s hogy ő már nincsen, itt van valami, ez a villanyborotva, ami rám vár. De én nem' akarom ezt a villanyborotvát. Elhoztam, s nem is akadt a kezembe sokáig, csak most, hogy a fürdőszoba szekrényében keresgélek. Egy kis fehér törülközőbe van csavarva gondosan. Kihajtogatom, visszateszem. Te csavartad be? Ettől a törülközőtől olyan védett, olyan szeretett és takargatott lett. Csak nő tehet ilyet. Te egyébként tetszettél neki. Mire megismert, már a feleségem voltál. Nem mosta Tóth Sándor: Bellundi ka- tedrális — bronzkaputerv Sebestyén Sándor: Ősök meg a fejem. Ez amúgy is szokatlan lett volna tőle. Azt mondta, derék asszony vagy, szép, sudár. Magam is úgy gondolom, hunyorítottam rá tréfásan. Apám nem úgy szólt bele a dolgokba, mint mostanában láthatod sok helyen. Először is — meghallgatta az embert. Másodszor — nem szembe támadt, hanem a te oldaladról szemlélődött ő is, és csendesen, de néha más eredményre jutott. Ezt mint tanácsot adta elő. Nem parancsolt. Az más, hogy ő is volt sokszor ideges, haragos is. Amikor megtudta, hogy dohányzóm, bejött a szobába. Megkérdezett, nem tagadtam. Hallgatott egy kicsit, és azt mondta: „Te tudod, elég nagy vagy már. Ne szívj többet, mint ami jólesik.” Zöld a szeme. Ne haragudj, de nem esnék jól úgy mondanom, hogy zöld volt... Apám szeme zöld. Nagyon él bennem. Mintha csupán kicsit régebben találkoztam volna vele. S majd ott áll a konyhaajtóban, s örül neki, hogy meglátogatjuk. Más nyelven egyébként azt mondanák, hogy „a szem van zöld”. Amikor a gimnázium első osztályába jártam, nagyon rácsodálkoztam, hogy néha a mondatból elmarad az ige. Ez minden nyelvben előfordul. Az olvasmány arról szólt, hogy a telepest, aki családostul, szekéren érkezik erre a tájra, megszólítja a katona. Azt kérdezi -- szó szerint — „Hová ma az út?”. Vagyis meddig mennek aznap. Meddig tart ma az út? Vagy pedig: meddig visz ma az út, vagy: meddig vezet ma az út. A fordítás során odakívánkozott egy ige, hogy szebben hangozzék. De az a „valami van valami” — féle mondat is sokat foglalkoztatott. Szinte beleremegtem, amikor megkérdeztem, hogy milyen nagy dolog valamit azonosítani valamivel. A megnevezés, az azonosítás, az ősvallás papjainak, a sámánoknak a tévedései, tévesztései, amikor a félelem elűzésére még félelmesebb istent találtak ki, ezzel azonosulva aztán ők ijesztgették azokat, akik hittek ... Mennyi érdekes dolgot tanultam. Azt is, hogy a féltettjét hogyan rejtette el az a régi-régi ember. Ilyen nevet adott a gyermekének, hogy Neméi, Nemvaló. Mintha nem volna. Ügy kell elgondolni, hogy jön a gonosz, keresi a kisgyereket, s amikor megtudja, hogy a neve KM VASÁRNAPI MELLÉKLET Hungaroton Hanglemez Hetek: a zene ünnope ßflRTOK ftfLfl CONCERTO DANCE SUITE HUNGARIAN STATE ORCHESTRA lűMrK FFBFNrS IK