Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-26 / 226. szám

1981. szeptember 26. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Jól megfigyelted ? Félrevezetésükre faágyúk Sasszem, a nagy indián főnök teljes harci díszben áll előttetek. Ám ha alaposan szemügyre veszitek a rajzot, több apró hiányosságot lehet fölfedezni. •aja^aj uiau azstp niajgozs -mojen « í qiz/CuBiq emaizs jpXga 3bjia nepto ieq e 1bjbzs sauiu jjbuSbjia qepto qqot e ísoXueiq bjbzs -qpi ieq b íaCaj uasauiu ijauodp qqot b :jpzÁUBiq BfCn qqot Bqru b íbjbzs sauiu ^Bu^iseui b íaSaA sauiu jjbuhoj sji/fga zb uazsipfaj b íapAu sauiu jjbu^aibijbuioi v :sa)fajSajt[ A léggömb és a léghajó „Egyetlen város sem lehet biztonságban a meglepetéssze­rű támadás ellen... A légi jármű legénysége leereszked­het, és gépéből kiszállhat: magánházak udvaraira, sőt tengeri hajókra is...” A légi hadviselésről szóló baljósla­tú mondatok a XVII. század­ban íródtak. Néhány évtized­del később léggömbök hadi alkalmazásával kísérleteztek, a XIX. század végére pedig megépültek az első léghajók. A nagy francia polgári for­radalom alatt Franciaország­ban már léghajós osztagot szerveztek. 1794-ben az oszt­rákokkal vívott csatákban be is vetették őket. A háromszáz köbméteres léggömbök kosa­raiban rendszerint ketten tar­tózkodtak: a léghajós és a megfigyelő, aki a terepet táv­csővel pásztázta és zászlóje­lekkel tájékoztatta csapa tait az ellenség helyzetéről. Ezek a csaták még viszonylag kis te­rületen zajlottak le, ezért a léggömbbel nem kellett túl magasra emelkedni, hogy az ellenség mozgását, elhelyezke­dését jól szemügyre vehessék. Az amerikai polgárháború­ban sok haditechnikai újítás között a léggömb is szerepet kapott. Lincoln elnök megbí­zásából megépítették a 905 köbméteres Union nevű lég­hajót, ami a generálisoknak annyira tetszett, hogy még kettőt készíttettek belőle. A léggömbbel végzett megfigye­lések új ellenrendszabályokat szültek: az álcázást és a légi figyelők félrevezetésére meg­tévesztő építményeket. Így például tűzérütegeket állítot­tak fel, amelyek facsövekkel „szegeződtek” az ellenségre. Az első megmaradt légi fel­vétel is az észak-dél elleni küzdelemből maradt fenn. 1861 tavaszán a King nevű léggömbből Bostont örökítet­ték meg. Az amerikai polgárháború­ban megfigyelőként vett részt Zeppelin gróf, német lovas­tiszt, a később nevét viselő léghajók építője. A Zeppelin léghajó merev, alumínium öt­vözetből szegecselt vázára bo­rították a szövetet, és a benne elhelyezett gázzal töltött „bal­lonettek” emelték a levegőbe. Haladás közben szárnyfelüle­tek mozgatásával kormányoz­ták ezt a repülő szerkezetet. R. G. A só Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, az üveghegyen is túl, létezett egy gazdag ország. Fejedelme közhírré tétette: ahhoz adja jeleségül egyetlen szépséges lányát, vele fele királyságát, aki a fejedelemkisasszonyt leghűségesebben fogja szeret­ni. Megindult a pályázó ifjak áradata a fejedelmi udvarba, hogy az ország első emberé­nek színt valljanak. Mind jó­módú, gazdag, hetyke legé­nyek voltak. A szegényember fia is el­határozta: szerencsét próbál. Sok gond közt lévő anyja ha­muban sült pogácsát, köcsög vizet tett a tarisznyába útra- valónak. Már javában folyt a jelent­kezők színvallása, mikor a szegény ifjú megérkezett. Amikor egy pillanatra meg­látta a fejedelemkisasszonyt, nagyot dobban a szíve. Maga az ország ura pedig fanya­logva hallgatta a sok, álnok- nak tetsző Ígéretet. Mindre csak olyasmit felelt röviden: nem jó, nem tökéletes. volt képes. Mint szavatartó ember, nem tágított a heti időből. Szemei kialvatlanokká váltak, teste fogyni kezdett. Valóságosan szenvedett. A hét eltelte utáni első percben nagyot kurjantott őfejedelmessége: — Étket! Sóval! Mielőbb ehető étkeket! Szakácsok, mozogjatok! A pandúrok meg mielőbb kerít­sék elő azt a derék legényt! Az első étkezésnél annyira jóllakott a nagyúr, hogy utá­na rögvest mély álomba me­rült. Három teljes nap meg éjszaka fújta a kását egy­folytában. S mikor végre fel­ébredt, előtte állt újra a dél­ceg szegény fiú is. Akkor a fejedelem a hőn szeretett szépséges lányát hi­vatta. Mikor egymás mellett állt a két fiatal, kezüket ösz- sze tétette e szavak kíséreté­ben: — Ásó, kapa válasszon el egymástól benneteket, sze­retett gyermekeim. A fiatalok boldogan össze­ölelkeztek. Ma is élnek, ha meg nem haltak. (asztalos) Körbe-körbe Ha a kör szeleteit megfelelő sorrendbe átrendezitek, a betűket folyamatosan olvasva József Attila: Altató című ver­séből nyertek idézetet. Hogy szól ez az idézet? ;zsBqnf opja} jmjEpeA [buojesi s [3ZS8| oqoznx :sajfaj8ani A szegény, de szép szál le­gény előállására felélénkült a fejedelem. Az pedig bát­ran emelt hangon mondta: — Szívemből ígérem, mindenkor úgy fogom szeretni fejede­lemséget lányát, mint az em­ber a sót. — Ne-te-ne! — hökkent meg a fejedelem. Utána szólt: — Ebben lehet valami, öcsém. Magam próbálom ki. Ha igazat mondtál, én sem másítom szavam. A további kihallgatásokat azonnal befejezve, parancsot adott a nagyúr az udvari konyhának, hogy álló hétig az ő számára minden étket só nélkül készítsenek. Tette ezt annak ellenére is, hogy na­gyon szerette a hasát, a jó falatokat. Keserves napok következ­tek a fejedelemre. Egy falat sótlan ennivalót nem tudott lenyelni. Éjszakái hosszúak, alig várta a másnap virrada­tát, de enni ugyancsak nem TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben: EC). 6. Némán zár!!! 7. Za­bolátlan, fékeveszett. 8. Félig este! 9. Ételt ízesít. 11. Hetes közepe! 12. Rágós hús jel­zője. 14. Látószerv. 16. Reparál. 18. E na­pon. 20. Erődítmény. 21. Csermely. 22. Óvo­da ismert köznépi kifejezése. 24. Ibolyka. 25. Huszonnégy órai. 27. Deci betűi ke­verve. 28. Fémhuzal. 29. Alaktalan, formát­lan. Függőleges: l. Feudális uralkodó jelkép. 2. Savó egynemű betűi. 3. Löeledel. 4. Ajándékoz. 5. Balkezes. 6. Megfejtendő (a függ. 15. folytatása). 10. Lárma. 11. Eme dolgot. 13. Maró folyadék, 14. Rí. 15. Megfejtendő. 17. Bírósági gyanúsítás. 19. Lehullott lomb. 21. Óvatos, figyelmes 23. Hiányos cipó!!! 24. Mesterséges nyelv (IDŐ). 26. Vissza: személyes névmás. 27. IT. Megfejtendő: Nagy magyar író (függ. 15., 6.) és szülőfaluja (vízsz. 1.). Múlt heti megfejtés: Megkezdődött a megye nagy rendezvénysorozata, a NYÍR­SÉGI ŐSZ. Könyvjutalmat nyertek: Kiss Andrea Nyíregyháza, Pénzes Zoltán Opályi, Nyjt- rai Edit Nyíregyháza, Várkonyi Lajos Má­tészalka, Lukács István Nyíregyháza, Apagyi Irma Nyírpazony, Svéda. Erzsébet Nyírtelek, Vanczer Zsuzsa Rakamaz, ifj. Úri Sándor Nagykálló, Daru Sándor Nap­kor, Zakor Ilona Tornyospálca, Kállai Gábor Oros, Toldi Enikő Jánd, Kiss Tibor Kótaj, Komjáthy Attila Vásárosnamény. Úttörők rovata Miénk a szó Névadó ünnepségeken köszöntjük a kisbabákat, szü­leiket és névadószüleiket azzal a kis műsorral, amelyet rajvezetőnk segítségével tanultunk meg. Eddig már hat alkalommal adtuk elő a községi tanács épületében ren­dezett ünnepségeken. Kocsis Anikó Tornyospálca Morze-jelekkel írt képeslapot kaptunk a szeptem­ber 3-i, első úttörőtanács-ülésre. Csillebércen táborozó pajtásaink adták fel, s így hívtak bennünket nyári él­ménybeszámolóra. A táborozó pajtások vidám beszá­molóin sokat derültünk. Egyikük elmondta: Telkibá­nyán a táborzárás előtti utolsó éjszaka „fogkrémláz” tört ki, s ők egész éjjel őrséget tartottak a kilincs mel­lett. Jó tábori szokás szerint ugyanis az alvók kilincsét fogkrémmel kenik be. Márkus Sanyi a vándortáboro- sok egyik 28 kilométeres túráját mesélte el. Ugyanis a szálláshelyről éjszaka visszagyalogoltak elcsenni a zászlót. — Sajnos nem jártunk sikerrel, mert az első ág- reccsenésre szinte minden sátorból egyszerre elővillan­tak az elemlámpák, mi meg ijedtünkben elszaladtunk — mondta Sanyi. Kocsis Gabi a csillebérci művészeti táborban volt — ő morzézte a meghívót —, sátorlapokból kis kuckó­kat építettek, s maguk készítette tárgyakkal rendez­ték be. Végül meggyújtottuk a jelképes tábortüzet. Ez egy kis tartály, melyben spiritusz ég, s körötte 9 kis zászló­nak van hely. Elénekeltük legkedvesebb dalainkat és este fél nyolckor zárult a hangulatos összejövetel. Pristyák Éva és Darida Dóra, 4237 Vasvári Pál Úttörőcsapat Nyíregyháza, 1. gyakorló iskola Melyiket válasszam? Hálás malacok Az állattenyésztő — Amióta az eszemet tu­dom, mindig jó barátaim vol­tak az állatok. Szüleim por­tájáról sosem hiányzott a ba­romfiudvar : csirkék csipog­tak, libák gágogtak benne, s malacok röfögtek az ólban. Ezért mikor eljött a pályavá­lasztás ideje, szinte természe­tes volt, hogy a mezőgazdasá­gi technikum — azóta szak- középiskola — mellett döntöt­tem. Borsfay József, a nagyecse- di Rákóczi Termelőszövetke­zet törzsállattenyésztője a szakosított sertéstelepen dol­gozik. Tizenegy évvel ezelőtt Mátészalkán végezte el a technikumot. Nem szerette a várost, ezért a bizonyítvány megszerzése után egyből visz- szatért falujába: Nagyecsedre. Azóta telepvezető-helyettes. — Reggelenként azzal kez­dődik a nap, hogy ellenőriz­zük: nincs-e valami bajuk a gondjainkra bízott állatok­nak. A hozzáértő embernek már apróságok is elárulják, ha nincs rendben valami. Az egyik legjellemzőbb tü­net: ha nem eszik az állat, vagy például kiütések vannak a bőrén. Ilyenkor gyors segít­ségre van szükség. Először megmérik a lázát, aztán meg­mutatják a beteget az állat­orvosnak is, aki minderfnap ellátogat a telepre. — Itt egész más körülmé­nyek között élnek a sertések, mint a falusi udvarokon. A mi jószágaink már nem isme­rik a moslékot, s a hagyomá­nyos ólat sem. Amíg pici a malac — vagyis élete első hó­napjában — szooik. Utána 75 napos koráig maiactápot kap, később pedig hízótápon tart­juk őket. Kényes jószág a ser­tés. Nemcsak etetni, itatni kell rendszeresen, hanem — a közhittel ellentétben — igény­li a tisztaságot is. A gondos törődést meghálálja a jószág. (házi) Kerül-e még darutoll a csikóskdapra? Valamikor régen a túzoktoll mellett a szürke darutoll volt a csikós- és gulyáskalapok dísze, ott lengette a szél minden pusz­tai ember kalapján, aki csak egy kicsit is adott magára. Manapság azonban már valóságos kincsnek számít egy-egy szép darutoll a Hortobágyon. Ritka lett, akár a fehér holló. De hát hogyan és miért tűnt el a daru a magyar pusztákról? Ez a gólyánál is nagyobb, hosz- szabb lábU, hosszú csörű szürke tollU madár régente rendszeres fészkelő volt hazánkban és a nagy tájátalakítások, a végtelen lápte­rületek lecsapolása idején tűnt el —a hattyúval és a pelikán­nal együtt — a magyar Alföld­ről. Utolsó biztos fészkelési ada­taink a századforduló táján a fo- nyódi Nagyberekből és a Berettyó és a Körösök hatalmas árterüle­teiről valók. Feljegyzések szerint például Zsadányban még 1870 tá­ján rendszeresen költött a daru és a falusiak az összegyűjtött to­jásokat libákkal keltették ki. A daru fészkelése nálunk ma már sajnos a múlté. A büszke, szép madár északabbra szorult vissza, bár például kis számban Romániában ma is fészkel. De azért nem lett hűtlen teljesen ha­zánkhoz sem. Évente kétszer, ta­vasszal és ősszel, a nagy ván­dorlás idején rendszeresen meg­jelennek a magasban szárnyaló, krúgató darucsapatok. Tavasszal március—áprilisban, most ősszel pedig szeptember végétől no­vemberig tart a vonulás. Míg azonban a tavaszi felvonulás rendszerint gyors, hiszen a ma­darak sietnek költőterületeik fe­lé, ősszel, elsősorban októberben, a csapatok hosszasabban is el­időznek nálunk, különösen haj­dani fő költőhelyeik színhelyén, az ország délkeleti részében. Itt azo­kat a nagy, nyílt pusztaságokat keresik fel, ahol messzire ellát­hat az éles daruszem és ahol ép­pen ezért tökéletes biztonságban érezhetik magukat. Nagyon ha­mar rájöttek ezek az óvatos, nagy madarak arra is, hogy hol vannak azok a helyek, ahol tel­jes biztonságban éjszakázhatnak, így például az Orosháza közelé­ben fekvő Kardoskuti védett te­rületen évről évre igen nagy mennyiségben gyűlnek össze. 1966 őszén körülbelül 1300 daru éjszakázott hosszabb ideig a tó sekély vizében álldogálva. De ugyanide jöttek akkor is, ha a szikes tavacska vize a nagy hő­ség következtében eltűnt és a mederben csak laza, finom por várta őket. Más megfigyelések arról számolnak be, hogy példá­ul a Hortobágyon 1947 októberé­ben 2000-re, Biharugrán, délkele­ti határaink közelében, ugyanak­kor 4000-re becsülték az ott ta­nyázó darvak számát. Hogy azután ezek a csapatok meddig időznek nálunk, az első­sorban az időjárástól függ. De­rült, száraz időben hetekig kitar­tanak, a goromba őszi szél és a csapkodó eső viszont hamarabb útra kényszeríti őket. A magasból lehallatszó daruszó talán csak a ködös semmiből aláhulló őszi libahangokhoz ha­sonlítható. Soha nem felejti el, aki csak egyszer is hallotta. És bár a daruk általában már régen túl vannak a vedlésen, amikor hoz­zánk érkeznek, egy-egy szép da- rutollat jtt-ott mégis csak elhul- lajtanak. Nem csoda hát, ha ma is megdobban a csikós- vagy a gulyásszív, ha egy-egy ilyen fe­jedelmi tollat éppen feléje ker­get a sárguló puszta felett ka­vargó szellő. (Sch) GYERMEKVILÁG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom