Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-26 / 226. szám

1981. szeptember 23. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Egyenlő es éllyel M ár-már közhelyszám­ba megy, hogy alkot- hallgatók számára is. magyar állampolgárnak biz­tosítja a tanuláshoz való jo­got. Ezzel összhangban a fel- szabadulás után megszün­tettük a volt uralkodó osz­tályok műveltségi monopó­liumát, s olyan teljesen nyílt szerkezetű, demokra­tikus közoktatást hoztunk létre, amelynek eredményei­re joggal lehetünk büszkék. Ám a deklarált egyenlő jog s a nyitott iskolarendszer önmagában még nem vezet el a művelődés egyenlő esé­lyeinek megvalósulásához, mert ehhez az is szükséges, hogy minden gyerek számá­ra elérhető tanulási feltéte­leket nyújtsunk. E tekintet­ben még mindig vannak tennivalóink. A hátrányos helyzetű fia­talok szülei zömmel kétkezi dolgozók. A munkás- és pa­rasztcsaládok jó része ma már kulturálisan igényeseb­bé vált, a szülők azonban így sem tudnak gyerekeik­nek akkora segítséget adni a tanulásban, mint az ér­telmiségi környezet; ráadá­sul a művelődési igények fölkeltésében is jóval kisebb ösztönzést kapnak otthon ezek a gyerekek. Népi államunk elsőrendű politikai feladatának tekin­ti, hogy a fizikai dolgozók tanulási szempontból hátrá­nyos helyzetben levő gyere­keinek iskoláztatását sokfé­leképpen — mindenekelőtt társadalmi, szociális intéz­kedésekkel, továbbá peda­gógiai eszközökkel — segít­se. Középiskoláinkban — fő­leg az első osztályokban — harmadik éve felzárkóztató foglalkozásokon, sokrétű pe­dagógiai tevékenységgel ké­szítik föl azokat a diákokat, akiknek a tantervi köve­telmények elsajátításához szükséges előismeretei hiá­nyosak. Igaz, a lelkiismere­tes tanárok nemcsak most, hanem jóval korábban is foglalkoztak a tanulásban lemaradt növendékeik tá­mogatásával, de a segítség- nyújtást többféleképpen ér­telmezték, eltérő mértékben végezték. Ez a mostani, intézményes keretek között folyó felzár­kóztatás jócskán eltér min­den előző próbálkozástól, mert korántsem rutinszerű korrepetálást jelent, hanem ennél sokkal többet: a pe­dagógus ugyanis a tanórán és az azon kívüli speciális foglalkozásokon a rászoruló tanulók megismerő, gondol­kodó, munkavégző képessé­gét fejleszti, megkeresi le­maradásuk egyéni okait, és a lehetőségekhez mérten igyekszik azokat megszün­tetni. A felzárkóztatás ily módon a személyiség egé­szét fejleszti, szervesen be­épül a pedagógiai folyamat­ba, és ez által kiemelkedő szerepet játszik az egyenlő tanulási esélyek megterem­tésében. A társadalom és az isko­la erőfeszítése azonban nem elegendő a sikerhez. Sokan hajlamosak megfeledkezni arról, hogy a szociális és a pedagógiai támogatás az is­kolai esélyegyenlőség eléré­sének csupán egyik feltéte­le. Az iskolai oktató-nevelő munka tapasztalatai arra fi­gyelmeztetnek, hogy a hát­rányos helyzetű tanulónak magának is akarnia kell helyzete megváltoztatását. Hogy mit kell tennie? Elő­ször is legyen akaratereje, türelme tanulni, és ne riad­jon vissza a váratlan nehéz­ségektől, ne féljen az erő­feszítéstől! R égi igazság, hogy sen­kit sem lehet bol­doggá tenni saját akarata ellenére. Valahogy így állunk az iskolai hátrá­nyos helyzet fölszámolásá­val is. A kétkezi dolgozók gyerekei szellemi képessé­gek dolgában nem gyen­gébbek osztálytársaiknál, esetleges lemaradásukat te­hát nem velük született gyenge tanulási képesség okozza, hanem kizárólag mostohább társadalmi kö­rülményeik. Az iskola a hát­rány leküzdéséhez azzal já­rulhat hozzá, hogy motivál­ja, felkészíti őket a műve­lődési értékek befogadására. A tanuló ezen közben nem ülhet ölbe tett kézzel, hi­szen a tanárok a tudást so­hasem tölcséren töltik a diákok fejébe. A műveltség megszerzéséért nekik is nagy-nagy erőfeszítéseket kell tenniük. P. K. I. TISZABECSI VÁLTOZÁSOK (3.) „Ál kell állítani az életünket...” A hajdani mozi épületébe több mint félmilliót ölt a ter­melőszövetkezet Tiszabecsen. Ennyi kellett ahhoz, hogy a főutcán lévő épületből üzem legyen. Mert a Budapest Ha­risnyagyár okos feltételként szabta azt, hogy világos, jól megvilágított, a szociális he­lyiségeket is magába foglaló, a gépek számára biztonságos épület álljon rendelkezésre. Csipke­harisnyák között A harisnyaüzemben Szabó Lajosné fogad. Dobozról ér­kezett ide, hogy betanítsa az asszonyokat. Többen is vol­tak hozzá hasonlóak, akik­nek az a feladat adódott, hogy iparban sosem dolgozott lányokat és asszonyokat bo­nyolult és igényes munkára oktassanak. — Nem könnyű az asszo­nyok betanítása. Nem mint­ha nem lenne igyekezet ben­nük, ügyesek is. Csak hát azt látni kell — mondja a züm­mögő gépek között Szabóné —, hogy ezek a nők sosem dolgoztak finom cérnával, so­sem ültek egyvégtében nyolc órát, s nem szokták a zárt üzemet. Nézem a gépen dolgozó Kalló Andrásnét. A finom fo­nalak a spulnin, s gépén a kiszabott csipkeharisnyát il­leszti, varrja össze. Látszik, néha már egészen jól halad, máskor pedig összevont szem­öldökkel mustrálja a gépet, csipkét, fonalat. — Eddig még nem is volt baj — mondja —, tanulópénzt kaptunk. De most már jön a teljesítmény, s akkor attól függ majd, mennyit kere­sünk. Döntő a minőség — Az első, hogy megta­nulják az asszonyok, hogy itt a minőség a döntő — magya­rázza Jolánka, aki a meós fe­lelős tisztét tölti be. — Én is Dobozon voltam, s láttam, megközelítően a dupláját csi­nálják az ottaniak. Ha ennek az évnek a végéig sikerül a jó betanulás, akkor mi sem fogunk szégyenkezni. — Az itteni üzemben jelen­leg hatvanhárman dolgoznak — magyarázza Szabó Lajos­né.. — Ez a létszám még nö­vekedhet valamennyit. Két műszak van, s ez jó. Ha az asszonyok betanulnak, a 2 és fél, háromezer forintot is megkereshetik. Persze mind­ez a minőségtől függ. — Elég sok műveletet kell itt megtanulni. Egyelőre min­denki csak egyet sajátít el — magyarázza Jolánka —, s csak később jutunk el oda, hogy több munkafázist ismer­nek majd meg. így lesz biz­tonságosabb a munka, folya­matos a termelés. — Könnyű Jolánkának — mondja Engi Sándor agronó- mus —, ő női szabó volt, ke­zére áll a munka. Azért is hoztuk haza, biztosan jó szakemberré válik itt is. — Van jövője ennek az üzemnek — mondja a fiatal meós —, a harisnyának min­dig lesz piaca, s így hosszú távon biztosított a mi mun­kánk is. Gondolatok az üzemben Nézegetem a perion-csip­ke harisnyákat. Szépek, egye­lőre fehérek. Innen mennek a festődébe, hogy aztán felcím­kézve eljussanak a boltokba. Ide, Tiszabecsre is. A modern kor harisnyái ezek, szépek, csinosak, elegánsak. A készí­tők szülei egykor még flórba jártak, s nem is álmodtak perion-csodákról. A maiak már régen selymet s nylont viselnek, s kezük alól hama­rosan exportra is jó áruk ke­rülhetnek ki. Változik az életforma és életmód, s ahogy a viselet más lett, mássá vál­tozik minden hétköznapjuk is. — Akik a harisnyában dol­goznak — fejtegeti Engi Sán­dor — vagy a termelőszövet­kezetben, vagy a háztartás­ban dolgoztak. Az a célunk, hogy a tsz-tagokon kívül min­den környékbeli asszonynak munkát tudjunk adni. Végté­re így vagy úgy mindenki hozzánk tartozik. Nem túlzás, ha azt mondom, nemcsak az anyagiakban lesz változás, az egész életet megreformálja egy üzem a faluban. Visszasejlenek a harisnyás Világos üzemcsarnokban működik a becsi harisnyaüzem. (Jávor László felvétele) D iplomaátadás: ünnep az iskola és a végzett hallgatók számára is. Csütörtökön délután 127- en vették át a megyei párt- bizottság oktatási igazgató­ságán — négyéves tanulmá­nyok után — a felsőfokú po­litikai végzettséget tanúsító diplomát. Az ünnepség után arról beszélgettünk négyőjük- kel, miként vélekednek ta­nulmányaikról, új ismerete­ikről, milyen terveik vannak. Szilvási István autószerelő, a Száév műszaki átvevője: — Én nem is négy, hanem hét évig tanultam az esti egyetemen, mert a szakosító előtt a hároméves általános tagozatot is elvégeztem. Ott kötöttem közelebbi barátsá­got a filozófiával, amely ké­sőbb alapszakom is lett. Tu­lajdonképpen az ifjúsági munka indított tanulásra: KISZ-bizottsági tag, alapszer­vezeti titkár voltam, propa­gandistaként tanfolyamot ve­zettem. A napi, praktikus dolgok megértésével nem is volt gond, ám az élet egy vál­lalat vagy iparág keretein kívül is zajlik. A nagyobb összefüggésekre is kíváncsiak voltunk. — A munka melletti tanu­lásnak sok öröme és gondja is van. Ami érdekelt, azt év közben is olvastam, meg­tanultam, de az elméleti is­mereteknek neki kellett dől­ni, a szombatokból, vasár­napokból is sok időt „csíptem el”, hogy partner lehessek a vitákon. Most, ennyi év után, úgy látom, megérte. Kőny- nyebb a politikai események megértése és remélem, hogy az itt tanultakat szélesebb körben is hasznosíthatom majd, pártmegbizatásként. Farkas András agrármér­nök, az újfehértói Vörös Haj­szor csak az itt hallottak birtokában tudtam válaszol­ni, gyakran felhasználtam saját tanulmányaim anyagát, főképpen tényeket, érveket, adatokat. Dr. Tamótzky Klára sze­mész szakorvos: —■ A munka mellett na­gyon fontos a kitekintés más területre is. Lényegesnek tar­Négyen a diplomáról nal Termelőszövetkezet elnö­ke: — Jó szakmai vezető sze­rintem csak az lehet, aki ért a politikához is, aki a viták­ban tud érvelni, meggyőzni. Ehhez azonban nagy szükség van az ismeretek karbantar­tására, bővítésére, amelyre sok lehetőséget teremtett a szakosító. Hogy mennyire szükség van az újabb ismere­tekre, mi sem bizonyítja jobban, mint saját szeminá­riumvezetői munkám: ma már sok a jól felkészült párt­tag, munkás, fiatal, akik az alapfokú tanfolyamokon is lényegretörő, komoly kérdé­seket tudnak feltenni. Sok­tom, hogy az ember nyitott szemmel járjon a világban, legyen tájékozott, érdeklődő. Amikor én a politikai gaz­daságtant választottam alap­szakomnak, az volt a fő cé­lom, hogy a gazdasági élet kérdéseivel ismerkedjek meg. Annál is inkább, mert az orvosi munkának szin­tén vannak gazdasági össze­függései. — Most, az államvizsgák után két dolgot szeretnék még megemlíteni. Azt a se­gítséget elsősorban, amit a munkatársak adtak, amikor egy-egy foglalkozásra mun­kaidőben jöttem el (gondo­lom más kollektívák is hoz­tak ilyen áldozatot tanuló tár­saikért), másrészt az itteni tanulmányoknak azt a hasz­nát, amit az emberekhez fű­ződő kapcsolatok alakításá­ban, az orvosi munka min­dennapjain is kamatoztatni tudok. Ha ezek mellé még párosul a jobb, biztonságo­sabb eligazodás a világ dol­gaiban, mindenképpen meg­érte a négy év... Tóth János mérnök, a Nyíregyházi Dohányfermen­táló Vállalat osztályvezetője: — Az egyetem befejezése után éppen egy évtized telt el, amely alatt nem vettem részt szervezett oktatásban. Ez már akkora idő, amely sürgetően igényli is az isme­retek felújítását, bővítését. A szakmát tekintve köny- nyebb a helyzet, mert az em­ber gyakran rákényszerül a szakirodalom olvasására, a lépéstartásra. Ez utóbbira azonban a politikai művelt­ségben is legalább akkora szükség van, mint a szakmai­ban: kell egy „iránytű”, ami a világ rendkívül felgyorsult fejlődésének időszakában a tájékozódásban segít. Szá­momra a munkában közvet­lenül is hasznosítható politi­kai gazdaságtan volt a leg­fontosabb: ismerni az időről időre változó általános ösz- szefüggéseket, s azokat a ko­rábbinál színvonalasabban alkalmazni a helyi körülmé­nyek között. M. S. asszonyok szavai az almás­ban. Lényegében ezt a kér­dést feszegették ők is: — Át kell állítani az éle­tünket (Bornemissza István­ná). — A két műszakot szokni kell (Ombódi Jenőné). — Más időbeosztás otthon, ezt a családnak is meg kell tanulni (Hegedűs Albertné). Befejezés helyett Minden alakul, minden forr még Tiszabecsen. Usz- kán és Magosligeten. Az új, a modern, a másféle gazdál­kodás jó irányba mozgatta meg az agyakat. Tsz-vezetés és tagság párbeszédéből szü­lettek az öteletek, a közös akarat viszi remélhetően dia- dalra a jót. ,Az írást itt csak abba lehet hagyni, befejezni nem. Az élet zajlik, megy to­vább, s csak a következő évek, hónapok krónikája ré­vén lesz egységes és kész a becsi újjáformálódás históri­ája. Bürget Lajos (Vége) Mi a véleménye? Hajdú Ferenc, az OTP me­gyei igazgatóság hitelosztá­lyának vezetője. II hitelfeltételek változásáról Meglehetősen váratlanul ér­te a lakosságot az áruvásár­lási kölcsönök hitelfeltételei­nek változtatása. A módosu­lásokról, és annak okairól az OTP megyei igazgatóságának szakembere mondta el véle­ményét. — A rendelkezés értelmé­ben megnőtt az áruvásárlá­soknál a saját erőből történő befizetések mértéke. Koráb­ban 20 százalék befizetése után a törlesztés ideje egy év, 30 százalék után pedig 18 hónap volt. Most egy évi le­járatig a vételár 30 százaléka, 18 hónap esetében pedig 40 százaléka fizetendő be. Ha a vásárolt cikk értéke nem ha­ladja meg az ötezer forintot, akkor bármely előre befize­tett összeg esetén is egy év a hitel ideje, ha az érték meg­haladja az ötezer forintot, akkor 30 százalék befizetése esetén 1 év, 40 százalék ese­tén pedig másfél év a hitel visszafizetésének ideje. Hoz­zá kell azonban tenni, mivel sokan a szolgáltatási kölcsö­nökre is kiterjesztették a Magyar Nemzeti Bank, a Belkereskedelmi Minisztéri­um és az OTP rendelkezését, hogy a szolgáltatások felté­telei nem változtak, sőt, az eddigi húszezer forint he­lyett, ezek után 30 ezer forint lehet az engedélyezhető köl­csön felső összege. — Az okokról — saját vé­leményem összegzéseként — elmondhatom: kétségtelen tény, hogy sokan, különösen fiatalok, meggondolatlanul vágnak bele bizonyos vásár­lásokba, úgy is mondhatnám, kissé divat lett az eladóso­dás, a hitelek felvétele. Ez, persze nemcsak megyei ta­pasztalat, országos jelenség. Nyilván szerepet játszott az intézkedés megszületésében,, hogy a népgazdaság egyik tö­rekvése: minél több saját erő szerepeljen a vásárlásokban, csakúgy, mint a lakásépíté­sekben. Kétségtelen tény to­vábbá, hogy a megtakarítás mértéke ma nagyobb, mint mondjuk egy évvel ezelőtt volt. — Ide tartozik, hogy míg az egyik oldalon megszorí­tásra került sor, addig más dolgokban nőtt a kedvezmé­nyezettek köre. Eddig a 100 százalékos hitelt bizonyos áruk vásárlására kizárólag a 30. életévüket át nem lépett fiatal házasok kaphatták meg, ma már viszont a 35. eszten­dő a felső korhatár. Feltehe­tően a fiatalabb korosztá­lyoknak adott, az életük be­indításához szükséges növek­vő kedvezményeket is hiva­tott lehet kiegyenlíteni az áruvásárlási feltételek meg­szigorítása. — Meggyőződésem, hogy nem a vásárlókedv lelohasz- tása volt az intézkedés cél­ja. Az eltelt néhány nap még nem mutatja az esetleges ha­tásokat, de abban bízunk, hogy a forgalom nem fog csökkenni, mert ez nekünk sem lehet szándékunk. Speidl Zoltán

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom