Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-01 / 203. szám

1981. szeptember 1. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Az ELEKTERFÉM Szövetkezet nyíregyházi központi Ramo- vill szervizében Bodor Béla híradástechnikai készülékeket javít lakossági megrendelésre. (Császár Csaba felvétele) Bontják a régi gépeket a napkori Kossüth Termelőszövetkezet telepén. VESZIK ÉS VISZIK i Nem a bombajó üzletet lá­tom. Inkább azt dicsérem, ami a kezdeményezés orszá­gos haszna. Mert lássuk csak; ahhoz, hogy kohászatunk új acélt gyártson, nem elég csak a nyersvas, a króm, a mangán és egyéb érc, szük­ség van ócskavasra is, millió tonnaszám. Meghökkentő de az ócskavas egy részét ke­mény valutáért importáljuk. Nincs elég itthon? Álig férnek tőle — Dehogy nincs — mond­ja Ragány Mihály, a napkori Kossuth Termelőszövetke­zet géproncsbontó telepének vezetője. — Három hónapja kezdtük a munkát, és 167 tonna ócskavasat adtunk át a MÉH-nek. Pedig csak né­hány termelőszövetkezet, Apagy, Nagykálló, Tiszalök, Érpatak, Kisvárda — málta­it tt bennünket eddig figye­lemre és a közületek. Az igazság az, hogy a termelő­szövetkezetekben ma már annyi a rossz, a kiselejtezett gép, hogy alig férnek tőle. — Miért nem adják le, miért nem értékesítik azt, ami már semmire sem jó? — Talán, mert nem érnek rá ezzel foglalkozni. Ügy hi­szik, van fontosabb dolguk is attól, hogy az ócskavas sorsával törődjenek. Ebben van is némi igazság, de meg­gondolandó, hogy ami ma még kincset ér, az holnap a rozsda martaléka lesz. A beszélgetés egy hatal­mas, körülkerített bontóud­varon történik. Balogh And­rás lángvágó szakembernek és Tóth Béla rakodógép-ke­zelőnek egyelőre nem sok a munkája. A közelmúltban az Kincset érő ócskaság A polcok lassan megtelnek. Erdei Jánosné már több ezer alkatrész raktározója. (Jávor László felvételei) apagyi termelőszövetkezet gépudvarát takarították ki, 40—50 tonna a feldolgozásra váró hulladék. A terület nagy része üres, pedig tele lehetne. Böngészde a juhhodályban Mindent összevágnak, ko­csikra raknak és irány a MÉH, illetve a kohászat? — Nem. A behozott gépek egyharmada még hasznos, hasznosítható alkatrész. Ami jó, amire szükség lehet a gazdaságoknak, azt kiszed­jük, raktározzuk és eladjuk. A szavak igazolásaként megnézünk egy hajdanán juhhodálynak használt épü­letet. önindítótól a fűkasza­késig sok ezer alkatrész van benne. Milliókat ér. — Veszik ezt, viszik ezt? — De még mennyire! Most a nagy nyári munkák ide­jén rengetegen jöttek ide böngészni. Nagy öröm volt az, ha ki-ki megtalált egy olyan alkatrészt, amiért már a fél országot is bejárta. Volt persze, aki üres kézzel távozott. — Mennyit forgalmaztak eddig? — Közel félmillió forint értéket. — És mi ebből a haszon? — Egyelőre nem sok. Hogy igazán nyereséges legyen a vállalkozás, ahhoz több ócs­kavasat kell feldolgozni, több használt alkatrészt szükséges értékesíteni. Raj­tunk nem múlik. A bolt be­indult. Mindenki jól jár Van egy régi terményrak- tár a napkori vasútállomás mellett. Az ódon, de masz- szív épületnek most új ren­deltetést szánt a termelőszö­vetkezet: inkurrens alkatré­szek tárháza lett. A bontóte­lep mellett ez volt a másik ötlet. Egy súlyos, minden ter­melőszövetkezetet terhelő és nyomasztó gond megoldására vállalkoztak a napkoriak. Egybegyűjtik az olyan el­fekvő — az adott • termélő- szövetkezetben fel nem hasz­nálható — géprészeket, ame­lyek újak, amelyekre valaki­nek még szüksége lehet. Ottjártunkkor a fuvar a barabási termelőszövetke­zetből érkezett. Daróczi Pál, aki az alkatrészeket hozta, mondja: — Szerintem sok olyan al­katrész van nálunk is, má­sutt is, amire semmi szükség. Mi már hoztunk ide Ifa-, Claas Dominátor-, Rába- és MTZ-tartozékokat. Itt átve­szik bizományba és el is adják. Gondolom, mindenki jól jár. Mi azért, mert fel­szabadul a raktártér, új és a ténylegesen szükséges alkat­részeket vehetjük meg, má­sok viszont itt megtalálhat­ják azt, amire szükségük van. Erdei Jánosné adminiszrá- tor-raktáros elégedetten mu­tatja nemrégen létesült biro­dalmát. — Van itt minden. Ifához lánckerék, fogaskerék, Csepel autóhoz feszültségszabályo­zó, Zetorhoz fogaskerekek, tengelyek és vannak kom­bájnalkatrészek, még ékszíj is. Sok az üres polc is. Még nem mindenütt tudják, hogy létezik ez a lerakat. Bár már sok anyagbeszerző is járt itt, 140 ezer forint ér­tékben adtunk el árut. A raktárban most másfél milliós az érték. Lehetne többször ennyi, hiszen me- gyeszerte a tárolt anyagok, alkatrészek 15—20 százaléka helyben már felesleges. Seres Ernő jh ■ yolckor ébredek, él­ni húzom a függönyt w az ablakon, s látha­tom, hogy beköszöntött az igazi jó idő. A madarak dalolnak, a lepkék a virá­gokon libegnek, a rügyek feszesek. Minden elég jó. Am a lelkem mélyén még­iscsak van valami enyhe ér­zés, mintha valami mégsem volna rendben. ' Unom magam. A tükörbe nézek, s mindig ugyanazt és ugyanazt látom. Három szék, a szekrény, könyvek, és Ljuba, a feleségem. Lju­ba egészen elszokott a ta­karítástól. Lehet, hogy amúgy vannak érdemei, de főzni például nem tud, azonkívül valamikor fél szavakból is értettük egy­mást, most meg? Még csak nem is szólunk egymáshoz. Csak én nem vagyok a tü­körben. Azért, mert át­mentem Vágyik Vaszilkov- hoz, adjon már egy-két szö­get, fel kell erősítenem ezt a tükröt rendesen Ljuba szobájában, ugyanis csak egy görbe szög tartja. Vagyiknál érdekes min­den. Feleségével, Irinával együtt azon munkálkodnak, hogy a teafőzést gazdasá­gosabbá tegyék, egy vödör teához csak egy kanál tea­levélre legyen szükség. Ne­A. Putyajev; A tükör kém nagyon tetszik, aho­gyan ők élnek. Beesteledett. Hazamentem és elkezd­tem dolgozni. Eleinte min­den rendben volt, aztán, amikor már a harmadik szöget vertem a tükör alsó rámája alá, hogy megtartsa valahogyan, egyszercsak el­keseredtem. Ugyanis a tü­kör az egyik kalapácsütés után szilánkokra hasadt. Eltűnődtem. Mennyit, mennyit beszéltem már Ljubának, de itt minden változatlan. A szekrény, a székek, a kristály csillár, Ljuba... Nem vagyok a tükörben. Azért, mert átmentem az áruházba új tükörért. Csak kedden jöttem ha­za. Bemegyek, felakasztom a kabátomat a fogasra. Az előszobából a szobába lé­pek, a falra erősítem a fo­gast, hátrább lépek, és gyö­nyörködöm benne. Igazán szép tükröt vettem, még a rámája is milyen díszes. De ahogy nézegetem, egyszer­csak — uram isten! — mi ez? A szék csak egy fél szék, a csillár helyén egy kopott százvattos égő, a padlón egy darab zokni hever páratla­nul ... — Mi a csuda történt itt? Ki tette ezt a laká­sunkkal? Csak nem Ljuba? Egy teljes héten át keres­tem a zoknim párját. Sehol. Aztán egyszercsak cseng a telefon: — Te vagy az? — Itt — mondom — per­sze hogy én. — No és most mit gon­dolsz? — Nem tudom, mit gon­doljak. Ljubuskám, mi ez itt a lakásban? Te csinál­tad? Akkor már inkább vittél volna el innen min­dent ... Erről jut eszembe, nem láttad a zoknim pár­ját? — Ne keresd. Biztosít­hatlak, hogy mindent igaz­ságosan megfeleztem. Visz­lát! / (Fordította: Konczek Jó­zsef) Feltételek - diákmunkához H a láda van, gépko­csi nincs, ha gép­kocsi van, az ebé­dünkről feledkeznek meg, ha lavór van, a víz nem folyik, ha víz van, a szap­pan hiányzik. Ilyen és eh­hez hasonló panaszokat hallottunk az elmúlt évek­ben szüretelő diákoktól. Nemcsak a szociális ellá­tásra, a munkaszervezésre is joggal panaszkodhatnak néhány mezőgazdasági üzemben. Általános ta­pasztalat, több helyről származik az információ, amely szerint az elmúlt ősszel sokat javult az el­látás, és a munkaszerve­zés is. Azt azonban korai lenne állítani, hogy a té­mával kapcsolatban min­denütt, minden rendben van. Néhány mezőgazdasági .üzemben, év elején, illet­ve év közben is készültek a diákok fogadására. A Nyírtassi Állami Gazda­ság egyik tanyáján a mos­tani szezonban avatják azt a szociális létesítményt, amely a diákok kényel­mét szolgálja. A hodászi tsz a tavalyinál jobb kö­rülmények között helyezi el a szüretelő fiatalokat. A Nyírmadai Állami Gaz­daságba augusztus végén csaknem félezer diák ér­kezett Debrecenből. Or­vostanhallgatók és az ag­ráregyetem diákjai. Szá­mítanak jogos igényeik ki­elégítésére. Várható, hogy nem lesz alapvető pana­szuk, hiszen a munkás- szálló és az átalakított, korszerűsített épület már a mai igényeket is kielé­gíti. Este, a fárasztó mun­ka után tévét nézhetnek, rádiót hallgathatnak a diákok, a kollégiumhoz azért még nem hasonlít­ható szállásukon. Számos tsz az „elhe­lyezési körletben” nem igen tud hét-nyolcezer fo­rintos tévékészüléket biz­tosítani. Két hétre nem is érdemes ennyivel terhelni a közös kasszát. A köl­csönkészülék is megteszi. Ha erre sincs mód, hasz­nos lehet, ha újságokat, folyóiratokat kapnak a diákok. Talán az sem árt, ha a fogadó mezőgazda- sági üzemek KlSZ-szer- vezetei egy-egy alkalom­mal kulturális, szórakoz­tató programot szervez­nek. Nem hajnalig, addig amíg az a másnapi mun­ka hasznára válhat. Hasz­nos lehet, ha az ellátás minőségét nemcsak a ta­nárok, hanem a szakszer­vezeti aktivisták is figye­lemmel kísérik. téma másik olda­lán áll a munka minősége és meny- nyisége. Ez épp olyan fon­tos, mint az ellátás. Az üzemek vezetői joggal vár­ják el a diákoktól, hogy becsületesen dolgozzanak, munkájuk minőségétől az export, következésképpen a bevétel is függ. Az is jogos elvárás, hogy vala­mennyi diák fogadjon szót az üzemek brigádvezetői­nek, vagy a munkát köz­vetlen irányító mezőgaz­dasági munkásoknak. Ezek az emberek ugyan kevés­bé rendelkeznek pedagó­giai érzékkel, de értik és szeretik a mezőgazdasági munkát. Szerepük lehet a munkára nevelésben is. N. L. Szolgáltatás­fejlesztésre 90 milliós támogatás A központi szolgáltatás fejlesztési alapból megyénk a VI. ötéves terv idejére 80 millió forinttal rendelkezik. A megyei tanács ebből 32 millió forintot már korábban felosztott, a tervidőszakban megépülő telepszerű több­szintes lakásokhoz kapcsoló­dó szolgáltató létesítmények támogatására. Ugyancsak jó­váhagyták a Fogtechnikai Vállalat nyíregyházi új üze­mének 8 milliós támogatását. A legnagyobb összeget a gépjárműjavítás és karban­tartás fejlesztése kapja. Nyíregyházi és kisvárdai fej­lesztésre egyedül a VAGÉP vállalatnak, több mint 18 millió forintot ítéltek oda. A régóta vajúdó Magyar Autó­klub nyíregyházi bázisának megépítésére 3 millió forin­tos támogatást kap. Jelentős összeget ítéltek oda a Patyo­lat Vállalatnak, amely fehér- gyarmati és nyíregyházi fej­lesztésre 8 millió támogatást kap. A Nyíregyházi Lakásépí­tő Szövetkezet 4 milliót, a Tempó Szövetkezet szállí­tási tevékenység javításához több mint 2 millió forintot kap. A KIOSZ megyei szerveze­te a kisipari köaüs létesítmé­nyek támogatására 8 millió forinttal rendelkezik az alap­ból. Ebből a kisiparosok 17 településen kapnak támoga­tást. A kisipari szolgáltató­házakban rádió-, tv-, háztar­tásigép-, órajavító részlege­ket hoznak létre. Ugyancsak ezekben a szolgáltatóházak­ban kap helyet több község­ben a fodrász, a kozmetikus, a fényképész, férfi és női sza­bó, cipő- és gumijavító, cimfestő, üveges és képkere­tező. Virággal szebb FELEDTETI A MŰHELY VILÁG AT, gyönyörködteti a szemet a virág, a zöld fű. Valamikor az udvar sivár pusztaság volt, most rende­zett, szépen gondozott a Vo­lán 5. számú Vállalatánál. A javítóműhelyből kipil­lantva felüdülést jelent a zöld. S a virágágyások, a parkok mellett egy kis táb­la hirdeti: „Ezt a parkot a ... szocialista brigád gon­dozza.” A tábla megbecsülése an­nak, aki a munkán túl tesz azért, hogy szebb legyen a környezete, de egyben fi­gyelmeztetés is másoknak. Ne tegyék tönkre azt, amit mások áldozatos munkával létrehoznak. Nem világmegváltó do­log, amit a Volán brigádjai tesznek, de valahol itt kez­dődik a tisztább, szebb, s ezáltal kulturáltabb emberi környezetért való cselek­vés. Valószínű, hogy az öt­let sem tőlük származik, amikor egy-egy kis park­részlet felett gondnokságot vállalnak. Azonban a kitett tábla már kötelez. Hasonló táblákat más vá­rosokban, például a Du­nántúlon Körmenden lát­tunk. Egy-egy általános is­kola vállalta a közelében lévő park tisztán tartását. S ne higgyük, hogy sok mun­kájuk akadt a gyerekeknek. Ugyanis amikor szép, gon­dozott a park, amikor a sze­métgyűjtők kínálják magu­kat, akkor a különben megrögzött szemetelők is röstelik eldobni a hulladé­kot, vigyáznak a rendre. VIRÁGGAL, szép zöld FŰVEL SZEBB a környezet üzemben és városban, köz­ségben egyaránt. A virágos falvak sora bizonyítja, hogy még az idegen is szíveseb­ben fordul meg az ilyen he­lyeken. A jó példa pedig le­het ragadós. Másnak sem árt, ha vigyáz a környeze­tére, netalán védnökséget vállal fölötte. L. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom