Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-25 / 225. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. szeptember 25. Lázár György a Vili. kerületke látogatott Budapest több mint 120 ezer lakosú VIII. kerületében tett látogatást csütörtökön Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Részt vett a látogatáson Somogyi Sándor, a budapesti pártbizottság titkára is. Délelőtt a kerületi pártbizottság Baross utcai székházában először Oroszi László, a pártbizottság titkára, majd a városrész több más vezetője tájékoztatta a kormány elnökét Józsefváros politikai, gazdasági és társadalmi életéről, feladatairól. A kerület szépülő arculatát Lázár György maga is szem- ügyre vette a déli órákban tett körsétán. Megtekintette az Illés, Práter, Szigony és Baross utca által határolt lakónegyed új és épülő modern házait, majd a rekonstrukciós területen készülő iskola és szolgáltató egységek munkálatait, s a Százados úti lakótelepet. A látogatás következő állomása a GANZ-Mávag Mozdony-, Vagon- és Gépgyár volt. Az itteni mintegy tízezer dolgozó, illetve a vidéki gyáregységekkel együtt több mint 14 ezres termelő kollektíva eredményeiről és felada(Folytatás az 1. oldalról) delegációs termében emlékeztetőt írtak alá a két ország gazdasági és műszaki együttműködésének fejlesztésével kapcsolatos tárgyalásokról. Magyar részről jelen voltak Losonczi Pál, Marjai József, Berecz János, Czine- ge Lajos, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Nagy János külügyi államtitkár, Gál Bálint hazánk líbiai nagykövete. Ott voltak a líbiai küldöttség tagjai is: Abdul Aati al-Obeidi, az Általános Népi Bizottság kül- kapcsolatok népi irodájának titkára, dr. Ali Abdussalam al-Treiki, a külügyi kapcsolatok titkára, Mousa Abu Freiwa, az Általános Népi Bizottság tervezésügyi titkára, Bashir Jouda, az Áltlános Népi Bizottság mezőgazdasági és talaj javítási titkára. Ibrahim Bétád, a líbiai Tájékoztatási Hivatal titkára. Ab- derrazah Shnib, a külkapcso- latok népi irodája európai főosztályának vezetője és Mohamed Ali Zintani, Líbia budapesti népi irodája népi bizottságának titkára. Ugyancsak csütörtökön a Parlamentben írták alá a két ország közötti konzuli egyezményt. Az okmányt magyar részről Nagy János, Líbia részéről pedig Salem el-Medni- ni, a Líbiai Általános Népi Bizottság közlekedési és tengerhajózási titkárságának államtitkára látta el kézjegyével. A líbiai forradalom vezetőjének magyarországi látogatásáról közös közleményt hoztak nyilvánosságra. A magas rangú vendéget és kíséretét ünnepélyesen búcsúztatták a líbiai és magyar zászlókkal díszített Országház előtt. Az ünnepélyes aktus — amelyet több száz budapesti lakos is végignézett — a katonai díszzászlóalj díszmenetével zárult, amelyet Moamer el-Kadhafi, Kádár János és Losonczi Pál együtt tekintett meg. Ezután úttörők virágcsokrot nyújtottak át Kadhafi ezredesnek, majd a magas rangú vendég és kíséretének tagjai Kádár Jánossal és Losonczi Pállal együtt gépkocsiba szálltak és díszmotorosok kíséretében a Ferihegyi repülőtérre hajtattak. A légikikötő betonján Kádár János és Losonczi Pál, illetve Moamer el-Kadhafi baráti öleléssel vett búcsút egymástól. A líbiai forradalom vezetőjének különgépe ezután a magasba emelkedett. fairól — az országos nagy- vállalat politikai és gazdasági életéről — Kiricsi István, a vállalati pártbizottság titkára és Dunajszki András vezérigazgató adott tájékoztatást, majd üzemlátogatás következett. Lázár György délután a kerületi pártbizottságon rendezett aktívaértekezleten tájékoztatót tartott a nemzetközi élet és a belpolitika időszerű kérdéseiről a városrész (Folytatás az 1. oldalról) ban nem tudták kihasználni. A gondok között említette, hogy Szabolcs-Szatmárban jelentős a vízkárosodásnak kitett terület, amelyen csak jelentős költséget igénylő meliorációval lehet változtatni. Elmondta, hogy keveset léptek előre a mezőgazdasági üzemek a racionális földhasználatban, sok helyen kevés biztonsági alapot képeztek, de hangsúlyozta azt is, hogy sok helyen a szubjektív tényezők, a vezetés hibái is közrejátszottak a gyengébb eredmények elérésében. Kedvező tendencia — mondta —, hogy ha lassan is, de megindult a termékszerkezetváltás, nőtt a gyümölcs, a gyep, az erdő területe és csökkent az egy gazdaságban termelt növényféleségek száma. A környezetvédelemről szóló törvény végrehajtásának megyei tapasztalatairól László András, a megyei tanács általános elnökhelyettese tájékoztatta a képviselőket. Beszélt a föld és a vizek, a levegő védelmének fontosságáról. Elmondta: megyénk nem tartozik a legszennyezettebb területek közé, mégis csaknem 100 légszennyező üzemet és intézményt tartunk nyilván. Köztük a Kis- várdai Vulkánt, amely környezetét a megengedettnél nagyobb mértékben szeny- nyezi. A megyeszékhely levegőtisztaságának védelme érdekében a központi környezetvédelmi alapból a Kelet-mafirkagyij Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni 46. — Ahá — mondta a szerzetes. — Most én vagyok a folyosófelügyelő. — Pompás — felelte Ru- mata, és összecsavarta az írást. — Don Rumata vagyok. Őeminenciája nekem ajándékozta Budah doktort. Eredj, és vezesd ide. — Budah? — kérdezte elgondolkozva. — Ugyan melyik az a Budah? A liliom- tipró? — Dehogy — mondta a másik barát. — A liliomtipró Budah? Őt még az éjjel kiengedték. — Badarság! — vágott közbe türelmetlenül Rumata. — Budah. Aki megmérgezte a királyt. — A-há ... — mondta a felügyelő. — Tudom. De őt már politikai, gazdasági, és kulturális élete vezetőinek. A Minisztertanács elnöke józsefvárosi látogatásának programzáró eseményeként került sor arra a beszélgetésre, amelyen az oktatás helyzetéről folytattak véleménycserét a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, valamint az ugyancsak a kerületben működő három főiskola párt-, állami és tömegszervezeti vezetőinek részvételével. gyarországi Faipari Vállalat 2,7 milliót, a dohányfermentáló 1,2 millió forintot kapott a közelmúltban. A természetvédelemről szólva kiemelte: a megyei tanács 1980-ban tudott először pénzt biztosítani a felújítási tervvel már rendelkező vajai, gávavencsellői és bakta- lórántházi parkok helyreállítási munkáinak megkezdéséhez. A települési környezet védelméről László András elmondta: nagyon jelentős, hogy az ÄFOR nyíregyházi ki- rendeltsége megkezdte a fáradt olaj összegyűjtését. Komoly gondokat okoz a Ti- szavasvári Alkaloida, amely évente 15 ezer tonna veszélyes hulladékot hord a szemétlerakó helyekre, s ezzel veszélyezteti a település lakosságának egészségét. Szólt a környezetvédelemmel kapcsolatos tanácsi feladatokról, a környezetvédelmi oktatás és tudatformálás jelentőségéről. Elmondta, hogy az iskolákban megkezdődött a környezetvédelmi ismeretek oktatása, s jelentős eredmény, hogy ebben a tanévben, ha kis óraszámmal is, de a szakmunkásképző intézetekben is tanítják a környezetvédelmet. A tájékoztatót követő vitában felszólalt Héri László, Harmath László, Szántó Sándor, Hosszú László, Tar Imre, Kulin Lászlóné, Biró Miklós, Gilányi János és Kelemenné Balogh Katalin. A vitát követően a képviselők az országgyűlés soron következő ülésszakának előkészítésével foglalkoztak. alighanem karóba húzták ... Pakka testvér, eredj a tizenkettesbe, nézd meg. No és te, elviszed? — fordult Rumatá- hoz. — Természetesen — felelte az. — Az enyém. — Akkor az írásocskát add ide. Az írás az aktához csa- tolódik. Rumata odaadta a papírt. Vagy öt perc múlva előtűnt a fogolyért küldött szerzetes: kötélen vönszolt maga után egy sötét ruhás, sovány öregembert. — Itt van Budah! — kiáltotta örömmel a szerzetes már messziről. — Nem húzták karóba, él és egészséges! Egy kicsikét legyengült, az igaz... Rumata elébük lépett, kitépte a kötelet a barát kezéből, levette a hurkot az öreg nyakából. — Ön Irukani Budah? — kérdezte. — Igen — felelte az öreg, s mogorván nézett rá. — Rumata vagyok, jöjjön utánam, ne maradjon el. — Rumata a szerzetesek felé fordult. — Az Ür nevében. A felügyelő kiegyenesedett, leengedte a botot, és kissé lihegve válaszolt: — Az <5 nevében. Rumata Budahra nézett, és észrevette, hogy az öreg a falba kapaszkodik, alig áll a lábán. — Rosszul vagyok — mondta fájdalmas mosollyal. — Bocsásson meg, nemes dón. Rumata karon fogta, és elvezette. Amikor a szerzeteTanácskozott a megyei képviselőcsoport-W 2. A párbeszéd folytatásáért A Koppenhágában töltött néhány nap alatt is több tüntetést láttam. Hirdettek gyűlést az amerikai követség elé — a rendőrség már jóelőre kordont vont az épület körül, bár a megjelentek „fegyvere” csupán egy mikrofon és egy gitár volt. „Danmark ud af NATO — NATO ud af Danmark” (Ki Dániával a NATO-ból — Ki a NATO-val Dániából) — olvashattam . a feliratokon. Találkoztam vallási békemenettel is, ahol gyermekkocsikat tolva, zászlókat és lággömböket osztogatva, Jézus nevével vonultak fel a résztvevők. Nem kétséges: a fegyverkezési kérdések legalább annyira foglalkoztatják a dán közvéleményt, mint a gazdaság gondjai. — A kettőt nem is lehet elválasztani egymástól — szögezte le rögtön Hans Haek- kerup úr, a parlament igen befolyásos külügyi bizottságának tagja, akit arra kértem, tájékoztasson Dánia politikai helyzetéről. Tény, hogy a lelassult gazdaságfejlődés, külföldi adósságaink, a megszokott szociális ellátás fenntartásának terhei nehézségeKoppenhága „Váci utcája”, a Stroget. lés, hogy a kabinet ne a hadi-, hanem a szociális programokat részesítse előnyben. Már az is felháborodást keltett, hogy Jörgensennek a törvényhozásbeü erőviszoAz elmúlt hetekben Dánia-szerte megszaporodtak a tüntetések. A képünkön látható „Békemenet ’81” felvonulás résztvevői a fegyverkezési hajsza, a NATO tervezett rakétatelepítési határozata ellen tiltakoztak Koppenhágában. (Fotó — MTI Külföldi Képszolgálat — KS) két okoznak Anker Jorgensen kisebbségi szociáldemokrata kormányzatának. 10 százalék körül mozog az infláció, 230—250 ezer ember munkanélküli. Erős hát a követesek eltűntek szemük elől, megállt, elővett az ampullából egy szporamin-tablettát, s odanyújtotta Budahnak. Az kérdőn pillantott rá. — Nyelje le — mondta Rumata. — Azonnal megköny-' nyebbül. Budah elvette a tablettát, megnézte, megszagolta, felvonta szemöldökét, azután a gyógyszert óvatosan a nyelvére tette. — Nyelje csak le — szólt mosolyogva Rumata. Budah lenyelte. — M-m-m ... — mondta. — Azt hittem, mindent tudok a? orvosságokról. — Elhallgatott, figyelte, mit érez. — Menjünk — szólt Rumata. Végighaladtak a folyosón, felmentek a lépcsőn, aztán újabb és újabb lépcsőn. Rumata ekkor megtorpant. Ismerős, öblös ordítás visszhangzott a börtön boltívei alatt. Valahol a tömlöc mélyén teli torokból ordított, az Istent, a szenteket, a poklot, a Szent Rendet, dón Rebát becsmérelte az ő kebelbarátja, Pampa dón Bau báró. Mégis hurokra került a báró, gondolta bűntudatosan Rumata. Rumata sietve levett a kezéről két karperecét, felhúzta Budah doktor sovány csuklójára, és így szólt: — Menjen fel, de a kapun ne lépjen ki. Húzódjon meg valahol oldalt. Ha zaklatnák, mutassa meg a karpereceket. (Folytatjuk) nyok miatt a fegyverkezés terén nem sikerült a saját pártja által elhatározott „nulla növekedést” elfogadtatni. A létrejött kompromisszum végül mégis közelebb áll az eredeti követeléshez: a jövő pénzügyi évre jóváhagyott költségvetési tervezetben a katonai kiadások csak 1 százalékkal, a következő két esztendőben pedig előreláthatólag mindössze fél-fél százalékkal emelkednek majd. Nem hanyagolhatjuk el biztonságunk kérdését, de például a legutóbbi szovjet javaslatok az északeurópai atomfegyvermentes övezet megteremtésére igen érdekesek lehetnek számunkra — mondta a képviselő. Másrészt viszont, mint NATO-tagra, Dániára erős külső nyomás hárul, amiért nem éri el a katonai kiadások növekedésének Brüsszel által előírt minimálisan 3 százalékos szintjét. Dánia — bár alapvető szövetségi elkötelezettsége nem kérdéses — amúgy is több kérdésben „kilóg” az atlanti szövetségből: a kormányzat legmagasabb rangú személyiségei leszögezték például, hogy nem lehet szó a neutronbomba elhelyezéséről az ország területén. Sőt, a kormányzat békeidőben semmilyen atomfegyver állomásoztatásához sem járul hozzá. — Hogyan, befolyásolja az igen aktív békemozgalom a kormány fellépését a NATO-n (belül ? — Realistáknak kell lennünk — feleli a szociáldemokrata képviselő. — Tudjuk, hogy országunk nem lehet hangadó a nyugati világban. De alábecsülni sem szabad a Dániához vagy Magyarországhoz hasonló kisebb államok szerepét a nemzetközi politikában. Állásfoglalásunk sokszor jelentős lehet, márpedig mi, „kicsik”, különösen érdekeltek vagyunk a konfrontációs politika térnyerésének megakadályozásában. Miniszterelnökünk és külügyminiszterünk is kijelentette: támogatjuk a nemzetközi feszültség csökkentését célzó lépéseket. Nem helyeseljük az erőfölényre való törekvést, s így rossz irányba tett lépésnek tartjuk a neutronbombáról hozott amerikai döntést is. Dánia annak idején javasolta a NATO rakétahatározatának elhalasztását, s ma is bízik abban, hogy a remélhetőleg hamarosan meginduló tárgyalások normálisabb politikai légkört alakítanak ki a nagyhatalmak között. Ezt kell, hogy elősegítse az európai országok folytatódó párbeszéde, s e szándéknak jellemző példája a dán—magyar viszony is. Haekkerup úr — csakúgy mint többi beszélgetőpartnerem — hangsúlyozta: annak ellenére, hogy országaink eltérő társadalmi berendezkedésűek, s másmás katonai-szövetségi rendszer tagjai, a kétoldalú kapcsolatokban nem látnak nehézségeket és adottnak tartják a lehetőséget azok továbbfejlesztésére. E folyamatba jól illeszkedik Lázár György látogatása is. Magyarország most már „felkerült a térképre” — idézem fel magamban a kereskedelmi kamara illetékesének szemléletes megjegyzését, aki szintén az eddig elért eredményeket, a szaporodó kezdeményezéseket igyekezett számbavenni. — Tőlünk sokan érdeklődnek; így hát a magyar félen is múlik, hogyan hasznosítja a kiegyensúlyozott politikai kapcsolatokat, s a gazdasági együttműködés terén jelentkező készséget — mondotta Christoffersen úr. Ezt a kijelentését néhány Dániában töltött nap — igaz, véletlenszerű „turista piackutatása” — is alátámaszthatja. Az áruházakban, boltokban csak kétszer találkoztam magyar termékkel. Egri bikavért árultak Koppenhága egyik legnagyobb szupermarketjében; a Monimpex exportálja, viszont egy svéd cég palackozza és hozza forgalomba. A másik honi árucikk (mondani sem kell tán) a bűvös kocka volt. Nemcsak játékboltokban kínálják, láttam a Tivoli előtt a földre leterített pokrócokon is — borsos áron. Ám a legtöbb darab tajvani, hongkongi származású. Nem vitás tehát, ha előre akarnak lépni, a magyar vállalatoknak, kereskedőknek is bőven lesz tennivalójuk. Szegő Gábor
