Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. szeptember 20. Események címszavakban HÉTFŐ: Magyarországi látogatásra Budapestre érkezett a kuvaiti emir — Az ENSZ rendkívüli közgyűlése állást foglalt Namíbia függetlensége mellett — Brezsnyev Moszkvában Kaysone Phomvihane laoszi miniszterelnökkel tárgyalt KEDD: Megnyílt az ENSZ közgyűlésének 36. ülésszaka — A konzervatív polgári ellenzék győzött á norvégiai törvényhozási választásokon — Az egyiptomi hatóságok kiutasították a szovjet nagykövetet, hat szovjet diplomatával együtt távozásra szólítottak fel egy magyar diplomatát is SZERDA: A líbiai Bengháziban megkezdődött a szilárdság frontjához tartozó államok csúcskonferenciája, megfigyelőként jelen volt az iráni külügyminiszter is — A francia parlament elvetette a jobboldal bizalmatlansági indítványát — A LEMP Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki az ellenforradalmi veszély leküzdéséről CSÜTÖRTÖK: Leonyid Brezsnyev Moszkvában eszmecserét folytatott az Angol Munkáspárt vezetőivel, Foottal és Healey-vel — Kína tárgyalásokat javasol Tajvannak — Pokolgépes merénylet a libanoni Szidonbari a PFSZ egyik parancsnoksági épülete ellen PÉNTEK: Magyar tiltakozás az egyiptomi hatóságok durva lépése ellen — Szovjet vezetők üzenete a lengyel vezetőkhöz — A bengházi csúcstalálkozón a PFSZ az arab államok stratégiai együttműködését sürgette, majd kimondták, hogy szorosabbra fűzik kapcsolataikat a Szovjetunióval SZOMBAT: Amerikai—kanadai—mexikói hármas csúcstalálkozó az észak-amerikai kontinens problémáiról — A jövő hétre összehívták a lengyel parlamentet — Kaare Villoch alakított kormányt Norvégiában — A francia nemzetgyűlés eltörölte a halálbüntetést : _—-------------------------------------------------------—-------------Á hét három kérdése O Hogyan alakul az Egyesült Államok és Nyugat-európai szövetségesei között a diplomáciai, katonapolitikai és gazdasági kötélhúmii^sz^er európai útja utón Sem csókként' az' elléhtét 'Washington és egyes nyugateurópai szövetségesei között. A State Department ura, persze, nem is nagyon igyekezett engedékenynek mutatkozni, hanem ellenkezőleg: még keményebb álláspontot foglalt el a legvitatottabb kérdésben, az „eurorakéták”, illetve a szovjet—amerikai tárgyalások dolgában. Amit Nyugat-Berlinben mondott, tulajdonképpen érvénytelenítette a NATO 1979-es határozatát. Abban ugyanis még azt mondták ki, hogy az 572 amerikai rakéta, a Pershing —2-esek és a robotrepülőgépek nyugat-európai telepítése attól függjön, lesz-e eredményük a Szovjetunióval megindítandó tárgyalásoknak. Haig most megfordította a sorrendet: előbb el kell helyezni a rakétákat, s csak utána tárgyalni. A Nyugat, szerinte, csupán így várhat eredményeket a tárgyalásokon ... A népi elutasítás jeleként Nyugat-Berlinben több tízezren tüntettek Haig ellen: a két-kormánypárt fiataljai, a Juso-k és az „ifjú demokraták” együtt vonultak fel kommunistákkal és más békeharcosokkal. Arra pedig, hogy a szovjet —amerikai tárgyalásokat mennyire várja, igényli a nyugat-európai közvélemény, •jelzéssel szolgál a brüsszeli eset: á belga kormány egyik szóvivője sietett kiszivárogtatni, hogy amerikai közlés szerint november 17-én Genfben találkoznak majd az eurórakéták korlátozásáról szóló tárgyalások megindítására a két nagyhatalom képviselői ... Belgiumban ugyanis (akárcsak Hollandiában, Dániában) mind többen ellenzik a fegyverkezési hajszát, ehelyett a tárgyalásokat, s a megegyezést sürgetik. A gazdasági kötélhúzás fő eleme, hogy a dollár értékének eddigi növekedése és az USA magas kamatfizetése az Egyesült Államokba csalta a tőkét, a nyugat-európai valuták értékét pedig leszorította. (A svéd koronát 10 százalékkal devalválni is kellett.) Most valamelyest enyhült az amerikai nyomás a nyugatAndrej Gromiko New Yorkba érkezett, hogy részt vegyen az ENSZ közgyűlésén. (Kelet-Magyarország telefotó) európai partnerekre, ami nyilván kellett is, mert a francia frankot vagy a nyugatnémet márkát szinte már „víz alá szorította” az erős dollár. De még így is tovább tart az amerikai és a nyugatnémet tőke küzdelme: O Mi a jelentősége az angol Munkáspárt vezetői moszkvai útjának? Michel Foot munkáspárti vezér és Denis Healey, korábbi pénz- és hadügyminiszter a héten a szovjet fővárosba látogatott. Az angol ellenzéki vezetők természetesen csak saját pártjuk nevében szólhattak, tárgyalhattak, útjuk azonban így is nagy jelentőségű volt. Mindenekelőtt azért, mert alkalmat adott a szovjet vezetőknek, elsősorban Leonyid Brezsnyevnek, hogy részletesen kifejtsék a Szovjetunió álláspontját, hogyan lehetne megakadályozni a fegyverkezés újabb hullámait. Foot sajtóértekezletén „frontáttörésnek” nevezte, hogy világosan kifejezésre jutott: a Szovjetunió kész csökkenteni az ország nyugati részében telepített közepes hatótávolságú rakétáinak a számát, ha a NATO lemond az 1979-ben elhatározott nagyszabású rakétatelepítésről. Az angol munkáspárti politikusok egyetértettek szovjet vendéglátóikkal abban, hogy az Egyesült Államoknak haladéktalanul ratifikálni kell a SALT—2 szerződést. Ez azért fontos tény diplomáciai, de lélektani és propagandaszempontból is, mert az USA igyekszik elfeledtetni szövetségeseivel, hogy azok — egyebek közt egy NA- TO-határozatban is! — elfogadták a SALT-2 létrejöttét. Természetesen a kétoldalú kapcsolatok szempontjából is jelentős volt Foot és Healey útja, mivel az utóbbi években igen hűvössé vált a két ország viszonya. (A sors iróniája, hogy ez még akkor kezdődött, amikor a munkáspárt volt hatalmon, s például Healey még miniszteri tárcát mondhatott magáénak.) Nincs kizárva, hogy a munkáspárt a következő választáson visz- szakapaszkodik a hatalom csúcsaira. Ez esetben a későbbi szovjet—brit viszony kedvezőbb alakításához is hozzájárulhatott a mostani moszkvai út. O Miért szenvedett vereséget a szociáldemokrata párt Norvégiában? Kisebb-nagyobb megszakításokkal 1935 óta a munkáspárt irányította az észak-európai ország életét, s most a parlamenti választás az eddigi ellenzék, a polgári pártok győzelmét hozta. Ennek eredményeként pedig jobboldali koalíciós kormány megalakulása várható. A fordulat magyarázataként egyértelműen a nyugati világ gazdasági válságát lehet megjelölni, s ez még az olajban gazdag Norvégiát is érintette. Az infláció felgyorsult. A pénzromlás mértéke kétszámjegyű. A munkáspárti kormány hiába próbálta meggátolni vagy megfékezni; hasztalan fagyasztotta be az árakat és a béreket, — az árak tovább emelkedtek. A szakszervezetek szembekerültek a velük tulajdonképp politikailag együtthaladó munkáspárttal. Azt meg különben is belső harcok gyöngítették. A személyi ellentétek az év elején oda vezettek, Arkagyii Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni 42. , — Hogyhogy miért nem verlek? — kérdezte zavartan. — Hát lehet téged verni? — Te nem egyszerűen jószívű, derék ember vagy — folytatta a lány, aki oda sem figyelt —, hanem nagyon különös is. Valóságos arkangyal ... Melletted bátor vagyok. Most is bátor vagyok... Rumata • odalépett hozzá, felsebzett ajkával erősen szájon csókolta, azután levette kezéről a vas karperecét, s átnyújtotta. — Tedd fel a bal csuklódra. Ma bizonyára már senki sem jön hozzánk, de ha mégis jönnének, mutasd meg ezt. Kira utánanézett, és Rumata pontqsan tudta, hogy mit gondol: „Nem tudom, talán ördög lehetsz, vagy isten fia, de ha nem térsz vissza, akkor én meghalok.” És a lány hallgatásáért Rumata végtelenül hálás volt, mert Az FKP Központi Bizottságának megállapítása Aggasztó a francia gazdaság helyzete hogy lemondott Odvar Nord- li miniszterelnök, s a kormányfői tisztet Norvégia történetében először egy asszony vette át: . Gro Harlem Brundtland, egy orvosnő, akinek az apja miniszter volt valaha egy szociáldemokrata kormányban. Nem bizonyult „Vaslady”-nek, mint az angol Thatcher asszony, de az is igaz, hogy nem volt sok ideje a pártügyek és a gazdasági helyzet rendbeszedésére. A norvégiai fordulat azt is mutatja, hogy egy ország számára az olaj nem minden! A partok előtt az Északi-tengeren — igaz, eléggé költségesen — sok olajat bányásznak a norvégok, akik teljesen önellátók lettek a „fekete aranyból”, a fontos nyersanyagból. De... a nagy olajbevétel csak azt eredményezte, hogy mindenben a fogyasztói kedv növekedett meg, nem pedig a termelő akarat. Különben is a hajógyártás világméretű válsága ezt a hagyományos norvég ipart visszavetette, a fafeldolgozásban pedig az infláció miatt növekvő bérek tették a norvég üzemeket versenyképtelenné a világpiacon. A gazdasági gonuokról volt szó mindenekelőtt a norvég választásokon. Fqpcsg,., viszont, hogy a konzervatív kormány hatalomra kerülése inkább külpolitikai téren hozhat hamarosan változást: ugyanis, sajnos, a norvég jobboldal inkább elkötelezi magát a NATO-tervek mellett, mint egy észak-európai atomfegyvermentes övezet gondolata mellett. Pálfy József A francia gazdasági és szociális helyzet több vonását is aggasztónak minősítette a kommunista párt központi bizottságának pénteken véget ért ülése: a munkanélküliség, az áremelkedések, a folytatódó elbocsátások az iparban azt mutatják, hogy mélyreható reformokra van szükség, állapítja meg a L’Humanité szombati számában közzétett határozatában a párt vezető testületé. A központi bizottságnak a politikai helyzetről szóló határozata e megállapítás előtt felsorolja azokat az intézkedéseket, amelyek eddig történtek a giscardi politikára mért vereség után a változás érdekében, és leszögezi, hogy Az iráni főügyész pénteki rendelkezése értelmében a politikai ellenzék elfogott tagjait a jövőben nem börtönzik be, hanem kézrekerí- tésük után — bírói eljárás nélkül —, két tanú vallomása alapján elítélik és még aznap nyilvánosan kivégzik őket. Ez a rendelet azokra is vonatkozik, akik elősegítik a kommunisták továbbra is érvényesnek tekintik a válság leküzdésére tett javaslataikat, de abban a keretben lépnek fel, amelyet a franciák döntése teremtett a változások megvalósítására. A tőkések, a pénz kiváltságosai mozgósítják soraikat, hogy nyomást gyakoroljanak a hatalomra és megakadályozzák a változást. Az amerikai imperialisták kívülről gyakorolnak nyomást. Ez mutatja annak parancsoló szükségességét, hogy megakadályozzák a tőkések számára a gyárak bezárását, az elbocsátásokat, hogy sikerre vigyék a reformokat — mutat rá a határozat. a rendszer ellenségeinek menekülését, bujkálását. A teheráni rádió pénteki jelentése szerint a megelőző huszonnégy órában az iráni fegyveres erők három iraki harcigépet lőttek le, 50 harckocsit semmisítettek meg, 30 járművet zsákmányoltak és 139 iraki katonát ejtettek foglyul. Kivégzés tárgyalás nélkül Kemény hangú beszédet mondott a Nyugat-Berlinbe látogató amerikai külügyminiszter, Alekszander Haig (képünkön balra). Az Egyesült Államok fegyverkezési terveinek támogatására szólította fel a nyugat-európai szövetségeseket. Haig nyugat-berlini látogatása nagyarányú tüntetések kirobbanásához vezetett. Képünkön: a felvonulók összecsaptak a kivezényelt rendőrséggel is. (Kelet-Magyarország telefotó) most roppantul nenezére esett elmenni, mintha napsütötte, smaragdzöld partról bűzös pocsolyába ugrana fejest. ♦ Rumata lopakodva igyekezett az arkanari püspök kancelláriája felélj. Váróid polgárok szűk kis udvarain settenkedett keresztül, krumplisorok között mászott négykézláb. Mégsem sikerült elkerülnie a fekete hadnép éber szemét. Miután kiért a szemétlerakóhoz vezető keskeny, szűk sikátorra, két komor szerzetesbe ütközött. Megpróbálta kikerülni őket, a barátok azonban kihúzták kardjukat, s útját állták. Rumata kardjai markolatához kapott, mire a szerzetesek három ujjúkat szájukba dugva füttyén tettek, segítséget hívtak. Rumata lassan hátrált, de hirtelen egy jelentéktelen arcú, kicsiny, fürge emberke ugrott ki elébe. Nyilvánvalóan a figyelésemmel megbízott besúgó, gondolta Rumata. És még nem is leplezi magát túlságosan. Körültekintő az arkanari püspök. Kíváncsi vagyok, vajon inkább tőlem fél vagy engem félt? A mellékutca kihalt volt. De már halkan megcsikor- dultak a spaletták, csapódtak az ajtók, félénk súgdolózás hallatszott. Egy félig elkorhadt kerítés mögül kihajolt egy elcsigázott, sovány arc. — Bocsánatot kérek, nemes dón, mégegyszer bocsánatot kérek. Nem árulná el, mi történik a városban? Ki- kusz kovács vagyok, a műhelybe kellene mennem, de félek... — Ne menj — tanácsolta Rumata. — A szerzetesek nem ismerik a tréfát. A király nincs többé. Don Reba uralkodik, a Szent Rend püspöke. Űgyhogy maradj veszteg. A kovács minden szóra bólintott, szeme bánattal és kétségbeeséssel telt meg.* ''i~k Szóval a Rend... — dürínyögte. — Ó, a dögök ... Bocsásson meg, nemes dón. A Rend ... No és ezek mifélék, szürkék vagy másmilyenek? — Dehogy — válaszolta Rumata, miközben kíváncsian mustrálta a kovácsot. — A szürkéket alighanem lemészárolták. Ezek szerzetesek. — Hű, az áldóját! — mondta a kovács. — Szóval, a szürkéket is ... Hát ez a Rend! Az nem rossz, hogy a szürkéket lemészárolták. De rólunk, nemes don, mi a véleménye? Be tudunk ilesz- kedni, ugye? — Mjgrt ne? — mondta Rumata.' — A Rendnek is kell enni-inni. Be tudtok illeszkedni. A kovács megélénkült: — Nekem is az a véleményem, hogy beilleszkedünk. Az a fő, hogy senkit se bánts, akkor téged se bántanak, ugye? Rumata a fejét csóválta. — Azt már nem. Aki nem bánt, azt kaszabolják leginkább. — Az is igaz — sóhajtott fel a kovács. — De hát mitévő legyek ... Hisz egyedül vagyok, mint az ujjam, ráadásul nyolc kölyök kapaszkodik a nadrágomba. Ej, Szűzanyám, legalább a mesteremet lekaszabolnák! Tiszt volt a szürkéknél. Mit gondol, nemes dón, lekaszabolhatták? öt arannyal tartozom neki. — Nem tudom — mondta Rumata. — Lehet, hogy lekaszabolták. Inkább a következőt fontold meg, kovács. Te egyedül vagy, mint az ujjad, de ilyen ujj jó tízezer van a városban. — No és aztán? — kérdezte a kovács. — Hát gondolkozzál — mondta méregesen Rumata, és faképnél hagyta. Korai még neki a gondolkodás. Pedig azt lehetne hinni, mi sem egyszerűbb: tízezer efféle pörölyforgató, ráadásul, ha feldühödik, bárkit ízzé-porrá zúzhat. De ők még nem dühödtek fel. Csak félnek. Ki-ki önmagáért, az isten mindenkiért. A háztömb szélén levő bodzabokrok hirtelen meg- rezdültek, dón Tameo bujt ki a mellékutcába. Amikor észrevette Rumatát, felkiáltott: — Nemes donom! Mennyire örülök! ön is a kancelláriába tart? — Természetesen, nemes donom — válaszolta Rumata, és ügyesen kitért az ölelő karok elől. — Megengedi, hogy csatlakozzam önhöz, nemes dón? — Megtiszteltetésnek veszem, nemes dón. Hajlongva köszöntötték egymást. Nyilvánvaló volt, hogy dón Tameo tegnap elkezdett inni, s még nem tudta abbahagyni. Bő, sárga nadrágjából előhúzott egy finom mívű bütyköst. — Nem óhajt, nemes dón? — kínálta udvariasan. — Köszönöm — felelte Rumata. (Folytatjuk) [’i fKfíjí I f• J*1 Mt m Hü 1 V Am i ■ I I k A « ^
