Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-20 / 221. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. szeptember 20. Események címszavakban HÉTFŐ: Magyarországi látogatásra Budapestre érkezett a ku­vaiti emir — Az ENSZ rendkívüli közgyűlése állást fog­lalt Namíbia függetlensége mellett — Brezsnyev Moszk­vában Kaysone Phomvihane laoszi miniszterelnökkel tár­gyalt KEDD: Megnyílt az ENSZ közgyűlésének 36. ülésszaka — A konzervatív polgári ellenzék győzött á norvégiai törvény­hozási választásokon — Az egyiptomi hatóságok kiutasí­tották a szovjet nagykövetet, hat szovjet diplomatával együtt távozásra szólítottak fel egy magyar diplomatát is SZERDA: A líbiai Bengháziban megkezdődött a szilárdság frontjához tartozó államok csúcskonferenciája, megfigye­lőként jelen volt az iráni külügyminiszter is — A fran­cia parlament elvetette a jobboldal bizalmatlansági in­dítványát — A LEMP Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki az ellenforradalmi veszély leküzdéséről CSÜTÖRTÖK: Leonyid Brezsnyev Moszkvában eszmecserét folytatott az Angol Munkáspárt vezetőivel, Foottal és Healey-vel — Kína tárgyalásokat javasol Tajvannak — Pokolgépes merénylet a libanoni Szidonbari a PFSZ egyik parancsnoksági épülete ellen PÉNTEK: Magyar tiltakozás az egyiptomi hatóságok durva lé­pése ellen — Szovjet vezetők üzenete a lengyel vezetők­höz — A bengházi csúcstalálkozón a PFSZ az arab álla­mok stratégiai együttműködését sürgette, majd kimond­ták, hogy szorosabbra fűzik kapcsolataikat a Szovjet­unióval SZOMBAT: Amerikai—kanadai—mexikói hármas csúcstalálko­zó az észak-amerikai kontinens problémáiról — A jövő hétre összehívták a lengyel parlamentet — Kaare Villoch alakított kormányt Norvégiában — A francia nemzetgyű­lés eltörölte a halálbüntetést : _—-------------------------------------------------------—-------------­Á hét három kérdése O Hogyan alakul az Egye­sült Államok és Nyu­gat-európai szövetségesei kö­zött a diplomáciai, katonapo­litikai és gazdasági kötélhú­mii^sz^er európai útja utón Sem csókként' az' elléhtét 'Wa­shington és egyes nyugat­európai szövetségesei között. A State Department ura, persze, nem is nagyon igye­kezett engedékenynek mutat­kozni, hanem ellenkezőleg: még keményebb álláspontot foglalt el a legvitatottabb kérdésben, az „eurorakéták”, illetve a szovjet—amerikai tárgyalások dolgában. Amit Nyugat-Berlinben mondott, tulajdonképpen érvénytelení­tette a NATO 1979-es hatá­rozatát. Abban ugyanis még azt mondták ki, hogy az 572 amerikai rakéta, a Pershing —2-esek és a robotrepülőgé­pek nyugat-európai telepíté­se attól függjön, lesz-e ered­ményük a Szovjetunióval megindítandó tárgyalások­nak. Haig most megfordítot­ta a sorrendet: előbb el kell helyezni a rakétákat, s csak utána tárgyalni. A Nyugat, szerinte, csupán így várhat eredményeket a tárgyaláso­kon ... A népi elutasítás je­leként Nyugat-Berlinben több tízezren tüntettek Haig ellen: a két-kormánypárt fiataljai, a Juso-k és az „ifjú demok­raták” együtt vonultak fel kommunistákkal és más bé­keharcosokkal. Arra pedig, hogy a szovjet —amerikai tárgyalásokat mennyire várja, igényli a nyugat-európai közvélemény, •jelzéssel szolgál a brüsszeli eset: á belga kormány egyik szóvivője sietett kiszivárog­tatni, hogy amerikai közlés szerint november 17-én Genfben találkoznak majd az eurórakéták korlátozásáról szóló tárgyalások megindítá­sára a két nagyhatalom kép­viselői ... Belgiumban ugyan­is (akárcsak Hollandiában, Dániában) mind többen el­lenzik a fegyverkezési haj­szát, ehelyett a tárgyalásokat, s a megegyezést sürgetik. A gazdasági kötélhúzás fő eleme, hogy a dollár értéké­nek eddigi növekedése és az USA magas kamatfizetése az Egyesült Államokba csalta a tőkét, a nyugat-európai valu­ták értékét pedig leszorítot­ta. (A svéd koronát 10 száza­lékkal devalválni is kellett.) Most valamelyest enyhült az amerikai nyomás a nyugat­Andrej Gromiko New York­ba érkezett, hogy részt ve­gyen az ENSZ közgyűlésén. (Kelet-Magyarország telefotó) európai partnerekre, ami nyilván kellett is, mert a francia frankot vagy a nyu­gatnémet márkát szinte már „víz alá szorította” az erős dollár. De még így is tovább tart az amerikai és a nyu­gatnémet tőke küzdelme: O Mi a jelentősége az an­gol Munkáspárt vezetői moszkvai útjának? Michel Foot munkáspárti vezér és Denis Healey, korábbi pénz- és hadügyminiszter a héten a szovjet fővárosba látogatott. Az angol ellenzéki vezetők természetesen csak saját párt­juk nevében szólhattak, tár­gyalhattak, útjuk azonban így is nagy jelentőségű volt. Min­denekelőtt azért, mert alkal­mat adott a szovjet vezetők­nek, elsősorban Leonyid Brezsnyevnek, hogy részlete­sen kifejtsék a Szovjetunió álláspontját, hogyan lehetne megakadályozni a fegyverke­zés újabb hullámait. Foot sajtóértekezletén „frontáttörésnek” nevezte, hogy világosan kifejezésre jutott: a Szovjetunió kész csökkenteni az ország nyuga­ti részében telepített közepes hatótávolságú rakétáinak a számát, ha a NATO lemond az 1979-ben elhatározott nagyszabású rakétatelepítés­ről. Az angol munkáspárti politikusok egyetértettek szovjet vendéglátóikkal ab­ban, hogy az Egyesült Álla­moknak haladéktalanul rati­fikálni kell a SALT—2 szer­ződést. Ez azért fontos tény diplomáciai, de lélektani és propagandaszempontból is, mert az USA igyekszik elfe­ledtetni szövetségeseivel, hogy azok — egyebek közt egy NA- TO-határozatban is! — elfo­gadták a SALT-2 létrejöttét. Természetesen a kétoldalú kapcsolatok szempontjából is jelentős volt Foot és Healey útja, mivel az utóbbi években igen hűvössé vált a két or­szág viszonya. (A sors iróniá­ja, hogy ez még akkor kezdő­dött, amikor a munkáspárt volt hatalmon, s például Hea­ley még miniszteri tárcát mondhatott magáénak.) Nincs kizárva, hogy a munkáspárt a következő választáson visz- szakapaszkodik a hatalom csúcsaira. Ez esetben a ké­sőbbi szovjet—brit viszony kedvezőbb alakításához is hozzájárulhatott a mostani moszkvai út. O Miért szenvedett vere­séget a szociáldemok­rata párt Norvégiában? Ki­sebb-nagyobb megszakítások­kal 1935 óta a munkáspárt irányította az észak-európai ország életét, s most a par­lamenti választás az eddigi ellenzék, a polgári pártok győzelmét hozta. Ennek ered­ményeként pedig jobboldali koalíciós kormány megala­kulása várható. A fordulat magyarázata­ként egyértelműen a nyugati világ gazdasági válságát le­het megjelölni, s ez még az olajban gazdag Norvégiát is érintette. Az infláció felgyor­sult. A pénzromlás mértéke kétszámjegyű. A munkáspár­ti kormány hiába próbálta meggátolni vagy megfékezni; hasztalan fagyasztotta be az árakat és a béreket, — az árak tovább emelkedtek. A szakszervezetek szembekerül­tek a velük tulajdonképp po­litikailag együtthaladó mun­káspárttal. Azt meg külön­ben is belső harcok gyöngí­tették. A személyi ellentétek az év elején oda vezettek, Arkagyii Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni 42. , — Hogyhogy miért nem verlek? — kérdezte zavar­tan. — Hát lehet téged ver­ni? — Te nem egyszerűen jó­szívű, derék ember vagy — folytatta a lány, aki oda sem figyelt —, hanem nagyon kü­lönös is. Valóságos arkan­gyal ... Melletted bátor va­gyok. Most is bátor vagyok... Rumata • odalépett hozzá, felsebzett ajkával erősen szá­jon csókolta, azután levette kezéről a vas karperecét, s átnyújtotta. — Tedd fel a bal csuklód­ra. Ma bizonyára már senki sem jön hozzánk, de ha még­is jönnének, mutasd meg ezt. Kira utánanézett, és Ru­mata pontqsan tudta, hogy mit gondol: „Nem tudom, ta­lán ördög lehetsz, vagy isten fia, de ha nem térsz vissza, akkor én meghalok.” És a lány hallgatásáért Rumata végtelenül hálás volt, mert Az FKP Központi Bizottságának megállapítása Aggasztó a francia gazdaság helyzete hogy lemondott Odvar Nord- li miniszterelnök, s a kor­mányfői tisztet Norvégia tör­ténetében először egy asszony vette át: . Gro Harlem Brundtland, egy orvosnő, akinek az apja miniszter volt valaha egy szociáldemokrata kormányban. Nem bizonyult „Vaslady”-nek, mint az an­gol Thatcher asszony, de az is igaz, hogy nem volt sok ideje a pártügyek és a gaz­dasági helyzet rendbeszedé­sére. A norvégiai fordulat azt is mutatja, hogy egy ország szá­mára az olaj nem minden! A partok előtt az Északi-tenge­ren — igaz, eléggé költsége­sen — sok olajat bányásznak a norvégok, akik teljesen ön­ellátók lettek a „fekete arany­ból”, a fontos nyersanyagból. De... a nagy olajbevétel csak azt eredményezte, hogy mindenben a fogyasztói kedv növekedett meg, nem pedig a termelő akarat. Különben is a hajógyártás világméretű válsága ezt a hagyományos norvég ipart visszavetette, a fafeldolgozásban pedig az infláció miatt növekvő bérek tették a norvég üzemeket versenyképtelenné a világ­piacon. A gazdasági gonuokról volt szó mindenekelőtt a norvég választásokon. Fqpcsg,., vi­szont, hogy a konzervatív kormány hatalomra kerülése inkább külpolitikai téren hozhat hamarosan változást: ugyanis, sajnos, a norvég jobboldal inkább elkötelezi magát a NATO-tervek mel­lett, mint egy észak-európai atomfegyvermentes övezet gondolata mellett. Pálfy József A francia gazdasági és szo­ciális helyzet több vonását is aggasztónak minősítette a kommunista párt központi bizottságának pénteken vé­get ért ülése: a munkanélkü­liség, az áremelkedések, a folytatódó elbocsátások az iparban azt mutatják, hogy mélyreható reformokra van szükség, állapítja meg a L’Humanité szombati szá­mában közzétett határozatá­ban a párt vezető testületé. A központi bizottságnak a politikai helyzetről szóló ha­tározata e megállapítás előtt felsorolja azokat az intézke­déseket, amelyek eddig tör­téntek a giscardi politikára mért vereség után a változás érdekében, és leszögezi, hogy Az iráni főügyész pénteki rendelkezése értelmében a politikai ellenzék elfogott tagjait a jövőben nem bör­tönzik be, hanem kézrekerí- tésük után — bírói eljárás nélkül —, két tanú vallomá­sa alapján elítélik és még az­nap nyilvánosan kivégzik őket. Ez a rendelet azokra is vonatkozik, akik elősegítik a kommunisták továbbra is érvényesnek tekintik a vál­ság leküzdésére tett javasla­taikat, de abban a keretben lépnek fel, amelyet a fran­ciák döntése teremtett a vál­tozások megvalósítására. A tőkések, a pénz kivált­ságosai mozgósítják soraikat, hogy nyomást gyakoroljanak a hatalomra és megakadá­lyozzák a változást. Az ame­rikai imperialisták kívülről gyakorolnak nyomást. Ez mutatja annak parancsoló szükségességét, hogy meg­akadályozzák a tőkések szá­mára a gyárak bezárását, az elbocsátásokat, hogy sikerre vigyék a reformokat — mu­tat rá a határozat. a rendszer ellenségeinek me­nekülését, bujkálását. A teheráni rádió pénteki jelentése szerint a megelőző huszonnégy órában az iráni fegyveres erők három iraki harcigépet lőttek le, 50 harc­kocsit semmisítettek meg, 30 járművet zsákmányoltak és 139 iraki katonát ejtettek foglyul. Kivégzés tárgyalás nélkül Kemény hangú beszédet mondott a Nyugat-Berlinbe látogató amerikai külügyminiszter, Alekszander Haig (képünkön balra). Az Egyesült Államok fegyverkezési terveinek támogatására szólította fel a nyugat-európai szövetségeseket. Haig nyugat-berlini látogatása nagyarányú tüntetések kirobbanásához vezetett. Képünkön: a felvonulók összecsaptak a kivezényelt rendőrséggel is. (Kelet-Magyarország te­lefotó) most roppantul nenezére esett elmenni, mintha nap­sütötte, smaragdzöld partról bűzös pocsolyába ugrana fe­jest. ♦ Rumata lopakodva igye­kezett az arkanari püspök kancelláriája felélj. Váróid polgárok szűk kis udvarain settenkedett keresztül, krumplisorok között mászott négykézláb. Mégsem sikerült elkerülnie a fekete hadnép éber szemét. Miután kiért a szemétlerakóhoz vezető keskeny, szűk sikátorra, két komor szerzetesbe ütközött. Megpróbálta kikerülni őket, a barátok azonban kihúzták kardjukat, s útját állták. Rumata kardjai mar­kolatához kapott, mire a szerzetesek három ujjúkat szájukba dugva füttyén tet­tek, segítséget hívtak. Ruma­ta lassan hátrált, de hirtelen egy jelentéktelen arcú, ki­csiny, fürge emberke ugrott ki elébe. Nyilvánvalóan a figyelé­semmel megbízott besúgó, gondolta Rumata. És még nem is leplezi magát túlsá­gosan. Körültekintő az ar­kanari püspök. Kíváncsi va­gyok, vajon inkább tőlem fél vagy engem félt? A mellékutca kihalt volt. De már halkan megcsikor- dultak a spaletták, csapódtak az ajtók, félénk súgdolózás hallatszott. Egy félig elkor­hadt kerítés mögül kihajolt egy elcsigázott, sovány arc. — Bocsánatot kérek, ne­mes dón, mégegyszer bocsá­natot kérek. Nem árulná el, mi történik a városban? Ki- kusz kovács vagyok, a mű­helybe kellene mennem, de félek... — Ne menj — tanácsolta Rumata. — A szerzetesek nem ismerik a tréfát. A ki­rály nincs többé. Don Reba uralkodik, a Szent Rend püs­pöke. Űgyhogy maradj vesz­teg. A kovács minden szóra bólintott, szeme bánattal és kétségbeeséssel telt meg.* ''i~k Szóval a Rend... — dürínyögte. — Ó, a dögök ... Bocsásson meg, nemes dón. A Rend ... No és ezek mifé­lék, szürkék vagy másmi­lyenek? — Dehogy — válaszolta Rumata, miközben kíváncsi­an mustrálta a kovácsot. — A szürkéket alighanem le­mészárolták. Ezek szerzete­sek. — Hű, az áldóját! — mondta a kovács. — Szóval, a szürkéket is ... Hát ez a Rend! Az nem rossz, hogy a szürkéket lemészárolták. De rólunk, nemes don, mi a vé­leménye? Be tudunk ilesz- kedni, ugye? — Mjgrt ne? — mondta Rumata.' — A Rendnek is kell enni-inni. Be tudtok il­leszkedni. A kovács megélénkült: — Nekem is az a vélemé­nyem, hogy beilleszkedünk. Az a fő, hogy senkit se bánts, akkor téged se bántanak, ugye? Rumata a fejét csóválta. — Azt már nem. Aki nem bánt, azt kaszabolják legin­kább. — Az is igaz — sóhajtott fel a kovács. — De hát mi­tévő legyek ... Hisz egyedül vagyok, mint az ujjam, rá­adásul nyolc kölyök kapasz­kodik a nadrágomba. Ej, Szűzanyám, legalább a mes­teremet lekaszabolnák! Tiszt volt a szürkéknél. Mit gon­dol, nemes dón, lekaszabol­hatták? öt arannyal tarto­zom neki. — Nem tudom — mondta Rumata. — Lehet, hogy le­kaszabolták. Inkább a kö­vetkezőt fontold meg, ko­vács. Te egyedül vagy, mint az ujjad, de ilyen ujj jó tíz­ezer van a városban. — No és aztán? — kérdez­te a kovács. — Hát gondolkozzál — mondta méregesen Rumata, és faképnél hagyta. Korai még neki a gondol­kodás. Pedig azt lehetne hin­ni, mi sem egyszerűbb: tíz­ezer efféle pörölyforgató, rá­adásul, ha feldühödik, bár­kit ízzé-porrá zúzhat. De ők még nem dühödtek fel. Csak félnek. Ki-ki önmagáért, az isten mindenkiért. A háztömb szélén levő bodzabokrok hirtelen meg- rezdültek, dón Tameo bujt ki a mellékutcába. Amikor ész­revette Rumatát, felkiáltott: — Nemes donom! Mennyi­re örülök! ön is a kancellá­riába tart? — Természetesen, nemes donom — válaszolta Ruma­ta, és ügyesen kitért az ölelő karok elől. — Megengedi, hogy csat­lakozzam önhöz, nemes dón? — Megtiszteltetésnek ve­szem, nemes dón. Hajlongva köszöntötték egymást. Nyilvánvaló volt, hogy dón Tameo tegnap el­kezdett inni, s még nem tudta abbahagyni. Bő, sárga nadrágjából előhúzott egy fi­nom mívű bütyköst. — Nem óhajt, nemes dón? — kínálta udvariasan. — Köszönöm — felelte Rumata. (Folytatjuk) [’i fKfíjí I f• J*1 Mt m Hü 1 V Am i ■ I I k A « ^

Next

/
Oldalképek
Tartalom