Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-18 / 219. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. szeptember 18. Tárgyalások kezdődhetnek a rakéták ügyében Brezsnyev javaslata az angol munkáspárti vezetők előtt Kommentár Egy „mérgezi“ kampány Washington új frontot nyi­tott a napokban a Szovjet­unió ellen folytatott propa­ganda-hadjáratában. Ale­xander Haig azzal vádolta meg a Szovjetuniót és szö­vetségeseit, hogy vegyi fegy­vereket alkalmaznak Laosz- ban, Kambodzsában és Afga­nisztánban. Az amerikai kül­ügyminiszter azonban, mint egy belga polgári lap ironi­kusan megjegyezte, „elfelej­tette” csatolni a bizonyítéko­kat. Túl a vádaskodás megala­pozatlanságán, objektív pol­gári megfigyelőknek is fel­tűnt a kissé felületesen ki­dolgozott új amerikai lélek­tani hadjárat időzítése. Wa­shington ugyanis nem vélet­lenül választotta azt a pilla­natot, amikor láthatóan min­den erővel meg akarja győz­ni az amerikai és a nyugat­európai közvéleményt az at­lanti tömb katonai-potenci­álja növelésének szükségessé­géről. A „felfedezés” dobra- verése időben egybeesik a Fe­hér Ház ama kísérleteivel, hogy hidegháborús irányvo­nalához mind szélesebb nem­zetközi támogatást szerezzen. Más szempontok miatt is el­gondolkodtató az amerikai kampány. A vietnami háborút részt­vevőként vagy kívülállóként végigélt milliók emlékezeté­ből nehéz kitörölni az ame­rikai vegyifegyver-háború el­addig ismeretlen, kegyetlen pusztítását. A lombtalanítás, a holdbéli krátereket vájó napalmtámadások fotói be­járták a világot, s nem nö­velték sem az amerikai had­sereg, sem a Fehér Ház hite­lét. Alighanem igaza van az említett belga lapnak, ami­kor így fogalmazott: Haig nem csodálkozhat, ha bizo­nyíték nélküli támadásai, ké­tes értékű módszerei nem növelik majd a nyugat-euró­paiak bizalmát. Ehhez hozzá­tehetjük, hogy az ENSZ-köz_- gyűlés kapcsán sorrakerülő, a nemzetközi stabilitás szem­pontjából oly fontos tárgya­lássorozatok légkörét sem ja­vítja az effajta kampány. Az állítólagos „titkos anyagok” mérgező hatása a tárgyaláso­kon csapódhat le. Gy. S. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke csü­törtökön a Kremlben fogad­ta Michael Footot, a brit munkáspárt vezérét, és he­lyettesét: Denis Healey-1. A találkozón az időszerű nem­zetközi helyzetről és a szovjet brit kapcsolatokról folytattak véleménycserét. A felek aggodalmukat fe­jezték ki a nemzetközi fe­szültség fokozódása miatt, hangot adva ugyanakkor an­nak a meggyőződésüknek, hogy a helyzet további élező­dését meg lehet akadályozni. A fegyverkezési hajsza megfékezésének kulcsfontos­ságú feladatáról szólva mind Leonyid Brezsnyev, mind Mi­chael Foot síkraszállt amel­lett, hogy konstruktív lég­körben menjenek végbe a közepes hatótávolságú euró­pai nukleáris fegyverekről folytatandó szovjet—amerikai tárgyalások. Leonyid Brezsnyev hang­Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Kreml­ben fogadta Michael Footot. súlyozta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány következe­tesen fellép a konfrontációk fokozására irányuló politiká­val szemben, küzd az enyhü­lésért, a széles körű és gyü­mölcsöző nemzetközi párbe­szédért, a különböző társa­dalmi rendszerű országok bé­kés egymás mellett éléséért. Leszögezte, hogy jóakarattal meg lehet oldani az európai közepes hatótávolságú nukle­áris rakéták problémáját. A Szovjetunió nem ragaszko­dik ahhoz, hogy megtartsa valamennyi, az ország nyu­gati területein elhelyezett ra­kétáját. Hajlandó csökkente­ni e rakéták számát, termé­szetesen csak akkor, ha az Egyesült Államok is ésszerű álláspontra helyezkedik e kérdésben, s ha a NATO ez­zel kapcsolatos ismert hatá­rozata lekerül a napirendről. ftrkagYÜ Sztrugacki! Borisz Sztrugaekij: Nehéz istennek lenni 40. — Semmi sem érdekel — mondta Rumata. — Nem va­gyok ördög, és nem vagyok Isten. Esztori dón Rumata lo­vag vagyok, vidám és előkelő nemes, aki bizonyos szeszé­lyekkel és előítéletekkel ter­helt, de minden tekintetben a szabadsághoz szokott. Don Reba már magához tért. Kendőjével megtörölte az arcát, barátságosan elmo­solyodott. — Becsülöm a szívósságát — mondta, — Végeredmény­ben ön is valamilyen eszmé­nyekre törekszik. És én tisz­telem ezeket az eszményeket, bár nem értem meg őket. Na­gyon örvendek, hogy kima­gyarázkodtunk. Az emberek hajlamosak arra, hogy hibá­kat kövessenek el. Talán én tévedek, s nem olyan célra törekszem, amelyért érdemes olyan buzgón és önzetlenül dolgozni, ahogyan én dolgo­zom. Nagyvonalú ember va­gyok, és el tudom képzelni, hogy valamikor önnel váll­vetve fogok munkálkodni... — Majd elválik — vála­szolta Rumata, és az ajtóhoz indult. — Micsoda puhány! — gondolta. — Szép kis munka­társ. Vállvetve... * Elviselhetetlen borzalom szakadt a városra. A vöröses reggeli nap komoran világí­totta meg a kihalt utcákat, a füstölgő romokat. A porban vérvörösen csillogtak az üvegcserepek. Megszámlál­hatatlan varjú csapott le a városra, akár a nyílt mezőre. A tereken és a keresztutcák­nál kettesével-hármasával fekete ruhás lovasok ácsorog- tak, s a mélyen arcukba hú­zott barátsüveg résein keresz­tül figyeltek. A sebtében föld­be ásott póznákról megszene- sedett testek lógtak a láncon a kihunyt parázs fölött. Rumata az út felét lehunyt szemmel tette meg. Fullado­zott, összevert teste kínzón fájt. Emberek ezek vagy nem emberek? Mi emberi van bennük? Egyeseket mindjárt az utcán mészárolnak le, má­sok meg otthon üldögélnek, és alázatosan várják sorukat. És tudjátok-e, milyen sza­guk volt a póznákon égő holt­testeknek? Látta tok-e vala­mikor felmetszett hasú, mez­telen nőt az út porában he­verni ? És láttatok-e olyan vá­rosokat, ahol az emberek hallgatnak, csak a varjak ri­koltoznak? Ti, még meg nem született kisfiúk és kislányok, akik az Arkanari Kommu­nista Köztársaság iskoláiban a sztereovíziós készülékek előtt ültök majd! Mellével valami kemény­nek és hegyesnek ütközött. Egy fekete lovas állta útját. Széles pengéjű, hosszú lán­dzsa feszült Rumata mellé­nek. A lovas szótlanul nézett rá csuklyája fekete résein. Tenni kell valamit, gondolta Rumata. Csak hát mit? Dönt- sem le a lováról? Nem. A lo­vas lassan visszahúzta a lán­dzsáját, készült a döfésre. Ó, megvan!... Rumata fásuL- tan felemelte bal karját, fel­húzta zekéje ujját, s kivil­lantotta a vas karperecét, amelyet a palotából való tá­vozásakor kapott. A lovas szemügyre vette, felemelte lándzsáját, és elléptetett Ru­mata mellett. „Az Ür nevé­ben” — mondta tompán, fur­csa akcentussal. „Az Ö nevé­ben” — dünnyögte Rumata, és ment tovább, a másik lo­vas mellett. De mi lehet nálam otthon? — jutott eszébe, s meggyorsí­totta lépteit. Az utolsó ház­tömb mellett már majdnem rohant. A ház ép volt. A lép­csőn két szerzetes ült, hátra­vetett csuklyában. Amikor észrevették, felálltak. „Az Ür nevében”*— mondták karban. „Az ö nevében” — válaszolt Rumata. — Mit keresnek itt? A szerzetesek kezüket a ha­sukon összekulcsolva megha­joltak. „ön megjött, mi pe­dig elmegyünk” — mondta az egyik. Leereszkedtek a lép­Koreai NDK Egy ezeréves város sorsa Rizsaratás Keszon különleges hely­zete az idetévedő idegennek is rögtön nyilvánvalóvá vá­lik. Ahogy közeledünk a vá­ros felé, egyre szaporodnak a katonai ellenőrző pontok. A demilitarizált övezethez érve a gépkocsivezetők leve­szik az autóról a rendszám­táblát. Ezen a vidéken a rendkívüli állapot, a készült­ség állandóvá, szinte élet­formává vált. A modern vá­rosközpontban sétálgatva egyenruhás kínai katonákat láttam biciklizni. Kísérőim elmondták, hogy ők még a háborút lezáró fegyverszüne­ti megállapodás értelmében a KNDK-ban tartózkodó kí­nai kontingens tagjai. Noha a feszültség ott vib­rál a levegőben, a mindennap pok Keszonban és környékén majdnem olyanok, mint a népi Korea más vidékein. Egészen Panmindzsonig, a nemzetközi ellenőrző bizott­ság székhelyéig vezető út mellett rizsföldeket láttam, s a körzet veszélyessége csak abban tükröződik, hogy akik a rizspalántákat gondozzák, nem parasztok, hanem a néphadsereg katonái. Van azonban a városnak egy másik sajátossága, amely Iskolások csőn, és ráérősen elballagtak. — Ki az? — kérdezte egy recsegő hang. — Nyisd ki, Muga, én va­gyok — felelte halkan Ruma­ta. Megzörrentek a reteszek, résnyiree nyílt az ajtó, és Ru­mata megkönnyebbülten fel­sóhajtott. — Kira hogy van? — kér- dezete Rumata. — Kira fönt van — vála­szolt Muga. — Egészséges. — Nagyszerű — mondta Rumata, és kibújt a kardkö­tőből. — De hol van Unó? Miért nem üdvözöl? — Unót megölték — közöl­te Muga nyugodtan. — A cse­lédszobában fekszik. Rumata lehunyta a sze­mét ... — Unót megölték — ismé­telte. — Ki ölte meg? A választ meg sem várva, a cselédszobába indult. Unó de­rékig lepedővel letakarva, az asztalon feküdt, keze a mel­lén öszekulcsolva, szája fin­torba torzult. A szolgák le- horgasztott fejjel álltak az asztal körül, és a sarokban ülő szerzetes mormolását hallgatták. — Gazemberek... — mondta Rumata. — Micsoda gazember mind!... Megtántorodott,. az asztal­hoz ment, belenézett az élet­telen szempárba, kissé föl­emelte a lepedőt, s nyomban újra leeresztette. — Igen, késő — mondta. — Késő ... Ó, a gazemberek! Ki ölte meg? A szerzetesek? (Folytatjuk) messzeföldön ismert. Keszon térségében van az őshazája a híres ginzeng-gyökérnek (koreaiul: inszam), amelyet a népi képzeleterő varázse­rővel ruházott fel. Készül belőle ital, az úgynevezett gyökérpálinka, illatszer, gyógyszer és ételízesítő. A legenda szerint a ginzenggyö- kérből készült ital férfiasít, meghosszabbítja a fiatalsá­got. Nem véletlen, hogy még ma is az ősi növény aa egyik legkelendőbb export­cikke. Győri Sándor „Ghe“ É lt egy ember e föl­dön, a huszadik században, akit \ Ernesto Guevarának hív­jak az anyakönyvi be­jegyzés szerint, ám a tvilág Kelettől Nyugatig )csakis „Che”-nek ismeri őt Rendkívülien bonyo­lult életet élt, hozzá ha- (sonló életsors talán csak 'Leninnek adatott; elte­I ikintve ama el nem te­kinthető ténytől, hogy Lenin győzelemre vitte a szocialista forradalmat, megteremtette a hatal­mas Szovjetuniót, „Che” pedig belebukott minden kísérletébe. • - Miért? Egy testileg gyönyörű, szellemileg oly kiváló ember miért lett áldozat, miként egy modern Krisztus? Kíséreljük meg a lehetetlent. Arisztokrata szárma­zása ellenére megalku­vás nélküli forradalmár lett; orvosként a gyógyí­tást tekintette fő hivatá­sának, de szemrebbenés nélkül használta fegyve­rét az ellenforradalmá­rokkal szemben. Megve­tette a pénz hatalmát, mégis elvállalta a Nem­zeti Bank elnöki tisztét Kubában. Gyermekkorá­tól kezdve súlyos _ aszt­mában szenvedett, mégis vállalkozott a dzsungel­harcokra; társadalmi forradalmat akart, de nem ismerte el, hogy az új rend csak intézménye­sített formában marad­hat fenn, és csakis így funkcionálhat; interna­cionalistának vallotta magát, de „a szocialista forradalom csak nacio­nalista síkon, a különbö­ző nemzeteken belül va­lósítható meg” — mon­dotta egy újságírónak, Marcilly-nek adott nyi­latkozatában — és meg­halt a később megértett '.kommunista eszmékért Dél-Amerika harcterein. Súlyos élet. Rettenetesen gyönyörű élet volt ez, Halála 15. évfordulóján ne feled­kezzünk meg róla. (galambos) 1 Nagy sikert ígérő egységes új programmal jelentkezik AZ ARCHÍV FILMKLUB Októbertől a megye 6 városában: Nyíregyháza Krúdy mozi: X. 2-án, pénteken 18 és 20 óra, X. 3-án, szombaton 14 és 22 óra. Mátészalka Béke mozi: X. 5-én, hétfő, 15,30 és 19,30 óra. Vásárosnamény Rákóczi mozi: X. 6-án, kedd, 19 és 21 óra. Nyírbátor Szabadság mozi: X. 7-én, szerda, 18 és 20 óra. Kisvárda Béke mozi: X. 8-án, csütörtökön 14 és 20 óra. Fehérgyarmat Kossuth mozi: X. 9-én, pénteken 16 és 20 óra. Bérletek — korlátozott számban — a mozik jegypénztáraiban válthatók. A koreaiak hazájukat Cso- szonnak, a „hajnali harmat” országának nevezik. Nemzeti időszámításuk több, mint kétezer évre nyúlik vissza, de az egységes, szilárd állam létrejötte nagyjából a ma­gyar honfoglalás időszaká­val esik egybe. 918-ban Kor­jó néven új dinasztia alakult — ennek alapján honosodott meg a Korea név az európai nyelvekben. Ennek a virágzó Korjó ki­rályságnak a fővárosa Keg- jon volt, a mai Keszon. Tör­ténete minden bizonnyal a legkalandosabb Korea vá­rosaié között. Keszon igazi „kalandregénye” napjaink­hoz kötődik. 1946-ban, Ko­rea kettéosztásakor a város a déli, amerikaiak ellenőriz­te igazgatás alá került. A koreai háború idején (1950- 1953) többször is gazdát cse­rélt, végül azonban a fegy­verszüneti megállapodással a népi Korea része lett. Min­den esetre a város különle­ges helyzete megmaradt: az országot kettéosztó demar­kációs vonaltól mindössze 12 kilométerre fekszik. A kettészakítottság tragé­diáját legerőteljesebben a keszoniak érzik, mert erre­felé alig van család, amely­nek ne maradtak volna ro­konai pár kilométerrel ar­rébb, a „túloldalon”. Lengyel helyzetkép Tovább romlik a közbiztonság A rend és a közbiztonság további romlásáról tett közzé jelentést a lengyel rendőrség országos parancsnoksága. Idén júliusban 45 százalék­kal több bűncselekmény tör­tént, mint a múlt év hasonló időszakában. A bűncselekmé­nyek skáláia igen széles: a letörésektől, a templomi to­lásoktól a spekuláción, a re- )ülőgép-el térítéseken át egé- ;zen az intézkedő rendőrök illeni, mind gyakoribb cso- >ortos erőszakos fellépésig, a zovjet hősi emlékművek is- nétlődő meggyalázásáig ter­edt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom