Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)
1981-09-18 / 219. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. szeptember 18. Tárgyalások kezdődhetnek a rakéták ügyében Brezsnyev javaslata az angol munkáspárti vezetők előtt Kommentár Egy „mérgezi“ kampány Washington új frontot nyitott a napokban a Szovjetunió ellen folytatott propaganda-hadjáratában. Alexander Haig azzal vádolta meg a Szovjetuniót és szövetségeseit, hogy vegyi fegyvereket alkalmaznak Laosz- ban, Kambodzsában és Afganisztánban. Az amerikai külügyminiszter azonban, mint egy belga polgári lap ironikusan megjegyezte, „elfelejtette” csatolni a bizonyítékokat. Túl a vádaskodás megalapozatlanságán, objektív polgári megfigyelőknek is feltűnt a kissé felületesen kidolgozott új amerikai lélektani hadjárat időzítése. Washington ugyanis nem véletlenül választotta azt a pillanatot, amikor láthatóan minden erővel meg akarja győzni az amerikai és a nyugateurópai közvéleményt az atlanti tömb katonai-potenciálja növelésének szükségességéről. A „felfedezés” dobra- verése időben egybeesik a Fehér Ház ama kísérleteivel, hogy hidegháborús irányvonalához mind szélesebb nemzetközi támogatást szerezzen. Más szempontok miatt is elgondolkodtató az amerikai kampány. A vietnami háborút résztvevőként vagy kívülállóként végigélt milliók emlékezetéből nehéz kitörölni az amerikai vegyifegyver-háború eladdig ismeretlen, kegyetlen pusztítását. A lombtalanítás, a holdbéli krátereket vájó napalmtámadások fotói bejárták a világot, s nem növelték sem az amerikai hadsereg, sem a Fehér Ház hitelét. Alighanem igaza van az említett belga lapnak, amikor így fogalmazott: Haig nem csodálkozhat, ha bizonyíték nélküli támadásai, kétes értékű módszerei nem növelik majd a nyugat-európaiak bizalmát. Ehhez hozzátehetjük, hogy az ENSZ-köz_- gyűlés kapcsán sorrakerülő, a nemzetközi stabilitás szempontjából oly fontos tárgyalássorozatok légkörét sem javítja az effajta kampány. Az állítólagos „titkos anyagok” mérgező hatása a tárgyalásokon csapódhat le. Gy. S. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke csütörtökön a Kremlben fogadta Michael Footot, a brit munkáspárt vezérét, és helyettesét: Denis Healey-1. A találkozón az időszerű nemzetközi helyzetről és a szovjet brit kapcsolatokról folytattak véleménycserét. A felek aggodalmukat fejezték ki a nemzetközi feszültség fokozódása miatt, hangot adva ugyanakkor annak a meggyőződésüknek, hogy a helyzet további éleződését meg lehet akadályozni. A fegyverkezési hajsza megfékezésének kulcsfontosságú feladatáról szólva mind Leonyid Brezsnyev, mind Michael Foot síkraszállt amellett, hogy konstruktív légkörben menjenek végbe a közepes hatótávolságú európai nukleáris fegyverekről folytatandó szovjet—amerikai tárgyalások. Leonyid Brezsnyev hangLeonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Kremlben fogadta Michael Footot. súlyozta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet kormány következetesen fellép a konfrontációk fokozására irányuló politikával szemben, küzd az enyhülésért, a széles körű és gyümölcsöző nemzetközi párbeszédért, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért. Leszögezte, hogy jóakarattal meg lehet oldani az európai közepes hatótávolságú nukleáris rakéták problémáját. A Szovjetunió nem ragaszkodik ahhoz, hogy megtartsa valamennyi, az ország nyugati területein elhelyezett rakétáját. Hajlandó csökkenteni e rakéták számát, természetesen csak akkor, ha az Egyesült Államok is ésszerű álláspontra helyezkedik e kérdésben, s ha a NATO ezzel kapcsolatos ismert határozata lekerül a napirendről. ftrkagYÜ Sztrugacki! Borisz Sztrugaekij: Nehéz istennek lenni 40. — Semmi sem érdekel — mondta Rumata. — Nem vagyok ördög, és nem vagyok Isten. Esztori dón Rumata lovag vagyok, vidám és előkelő nemes, aki bizonyos szeszélyekkel és előítéletekkel terhelt, de minden tekintetben a szabadsághoz szokott. Don Reba már magához tért. Kendőjével megtörölte az arcát, barátságosan elmosolyodott. — Becsülöm a szívósságát — mondta, — Végeredményben ön is valamilyen eszményekre törekszik. És én tisztelem ezeket az eszményeket, bár nem értem meg őket. Nagyon örvendek, hogy kimagyarázkodtunk. Az emberek hajlamosak arra, hogy hibákat kövessenek el. Talán én tévedek, s nem olyan célra törekszem, amelyért érdemes olyan buzgón és önzetlenül dolgozni, ahogyan én dolgozom. Nagyvonalú ember vagyok, és el tudom képzelni, hogy valamikor önnel vállvetve fogok munkálkodni... — Majd elválik — válaszolta Rumata, és az ajtóhoz indult. — Micsoda puhány! — gondolta. — Szép kis munkatárs. Vállvetve... * Elviselhetetlen borzalom szakadt a városra. A vöröses reggeli nap komoran világította meg a kihalt utcákat, a füstölgő romokat. A porban vérvörösen csillogtak az üvegcserepek. Megszámlálhatatlan varjú csapott le a városra, akár a nyílt mezőre. A tereken és a keresztutcáknál kettesével-hármasával fekete ruhás lovasok ácsorog- tak, s a mélyen arcukba húzott barátsüveg résein keresztül figyeltek. A sebtében földbe ásott póznákról megszene- sedett testek lógtak a láncon a kihunyt parázs fölött. Rumata az út felét lehunyt szemmel tette meg. Fulladozott, összevert teste kínzón fájt. Emberek ezek vagy nem emberek? Mi emberi van bennük? Egyeseket mindjárt az utcán mészárolnak le, mások meg otthon üldögélnek, és alázatosan várják sorukat. És tudjátok-e, milyen szaguk volt a póznákon égő holttesteknek? Látta tok-e valamikor felmetszett hasú, meztelen nőt az út porában heverni ? És láttatok-e olyan városokat, ahol az emberek hallgatnak, csak a varjak rikoltoznak? Ti, még meg nem született kisfiúk és kislányok, akik az Arkanari Kommunista Köztársaság iskoláiban a sztereovíziós készülékek előtt ültök majd! Mellével valami keménynek és hegyesnek ütközött. Egy fekete lovas állta útját. Széles pengéjű, hosszú lándzsa feszült Rumata mellének. A lovas szótlanul nézett rá csuklyája fekete résein. Tenni kell valamit, gondolta Rumata. Csak hát mit? Dönt- sem le a lováról? Nem. A lovas lassan visszahúzta a lándzsáját, készült a döfésre. Ó, megvan!... Rumata fásuL- tan felemelte bal karját, felhúzta zekéje ujját, s kivillantotta a vas karperecét, amelyet a palotából való távozásakor kapott. A lovas szemügyre vette, felemelte lándzsáját, és elléptetett Rumata mellett. „Az Ür nevében” — mondta tompán, furcsa akcentussal. „Az Ö nevében” — dünnyögte Rumata, és ment tovább, a másik lovas mellett. De mi lehet nálam otthon? — jutott eszébe, s meggyorsította lépteit. Az utolsó háztömb mellett már majdnem rohant. A ház ép volt. A lépcsőn két szerzetes ült, hátravetett csuklyában. Amikor észrevették, felálltak. „Az Ür nevében”*— mondták karban. „Az ö nevében” — válaszolt Rumata. — Mit keresnek itt? A szerzetesek kezüket a hasukon összekulcsolva meghajoltak. „ön megjött, mi pedig elmegyünk” — mondta az egyik. Leereszkedtek a lépKoreai NDK Egy ezeréves város sorsa Rizsaratás Keszon különleges helyzete az idetévedő idegennek is rögtön nyilvánvalóvá válik. Ahogy közeledünk a város felé, egyre szaporodnak a katonai ellenőrző pontok. A demilitarizált övezethez érve a gépkocsivezetők leveszik az autóról a rendszámtáblát. Ezen a vidéken a rendkívüli állapot, a készültség állandóvá, szinte életformává vált. A modern városközpontban sétálgatva egyenruhás kínai katonákat láttam biciklizni. Kísérőim elmondták, hogy ők még a háborút lezáró fegyverszüneti megállapodás értelmében a KNDK-ban tartózkodó kínai kontingens tagjai. Noha a feszültség ott vibrál a levegőben, a mindennap pok Keszonban és környékén majdnem olyanok, mint a népi Korea más vidékein. Egészen Panmindzsonig, a nemzetközi ellenőrző bizottság székhelyéig vezető út mellett rizsföldeket láttam, s a körzet veszélyessége csak abban tükröződik, hogy akik a rizspalántákat gondozzák, nem parasztok, hanem a néphadsereg katonái. Van azonban a városnak egy másik sajátossága, amely Iskolások csőn, és ráérősen elballagtak. — Ki az? — kérdezte egy recsegő hang. — Nyisd ki, Muga, én vagyok — felelte halkan Rumata. Megzörrentek a reteszek, résnyiree nyílt az ajtó, és Rumata megkönnyebbülten felsóhajtott. — Kira hogy van? — kér- dezete Rumata. — Kira fönt van — válaszolt Muga. — Egészséges. — Nagyszerű — mondta Rumata, és kibújt a kardkötőből. — De hol van Unó? Miért nem üdvözöl? — Unót megölték — közölte Muga nyugodtan. — A cselédszobában fekszik. Rumata lehunyta a szemét ... — Unót megölték — ismételte. — Ki ölte meg? A választ meg sem várva, a cselédszobába indult. Unó derékig lepedővel letakarva, az asztalon feküdt, keze a mellén öszekulcsolva, szája fintorba torzult. A szolgák le- horgasztott fejjel álltak az asztal körül, és a sarokban ülő szerzetes mormolását hallgatták. — Gazemberek... — mondta Rumata. — Micsoda gazember mind!... Megtántorodott,. az asztalhoz ment, belenézett az élettelen szempárba, kissé fölemelte a lepedőt, s nyomban újra leeresztette. — Igen, késő — mondta. — Késő ... Ó, a gazemberek! Ki ölte meg? A szerzetesek? (Folytatjuk) messzeföldön ismert. Keszon térségében van az őshazája a híres ginzeng-gyökérnek (koreaiul: inszam), amelyet a népi képzeleterő varázserővel ruházott fel. Készül belőle ital, az úgynevezett gyökérpálinka, illatszer, gyógyszer és ételízesítő. A legenda szerint a ginzenggyö- kérből készült ital férfiasít, meghosszabbítja a fiatalságot. Nem véletlen, hogy még ma is az ősi növény aa egyik legkelendőbb exportcikke. Győri Sándor „Ghe“ É lt egy ember e földön, a huszadik században, akit \ Ernesto Guevarának hívjak az anyakönyvi bejegyzés szerint, ám a tvilág Kelettől Nyugatig )csakis „Che”-nek ismeri őt Rendkívülien bonyolult életet élt, hozzá ha- (sonló életsors talán csak 'Leninnek adatott; elteI ikintve ama el nem tekinthető ténytől, hogy Lenin győzelemre vitte a szocialista forradalmat, megteremtette a hatalmas Szovjetuniót, „Che” pedig belebukott minden kísérletébe. • - Miért? Egy testileg gyönyörű, szellemileg oly kiváló ember miért lett áldozat, miként egy modern Krisztus? Kíséreljük meg a lehetetlent. Arisztokrata származása ellenére megalkuvás nélküli forradalmár lett; orvosként a gyógyítást tekintette fő hivatásának, de szemrebbenés nélkül használta fegyverét az ellenforradalmárokkal szemben. Megvetette a pénz hatalmát, mégis elvállalta a Nemzeti Bank elnöki tisztét Kubában. Gyermekkorától kezdve súlyos _ asztmában szenvedett, mégis vállalkozott a dzsungelharcokra; társadalmi forradalmat akart, de nem ismerte el, hogy az új rend csak intézményesített formában maradhat fenn, és csakis így funkcionálhat; internacionalistának vallotta magát, de „a szocialista forradalom csak nacionalista síkon, a különböző nemzeteken belül valósítható meg” — mondotta egy újságírónak, Marcilly-nek adott nyilatkozatában — és meghalt a később megértett '.kommunista eszmékért Dél-Amerika harcterein. Súlyos élet. Rettenetesen gyönyörű élet volt ez, Halála 15. évfordulóján ne feledkezzünk meg róla. (galambos) 1 Nagy sikert ígérő egységes új programmal jelentkezik AZ ARCHÍV FILMKLUB Októbertől a megye 6 városában: Nyíregyháza Krúdy mozi: X. 2-án, pénteken 18 és 20 óra, X. 3-án, szombaton 14 és 22 óra. Mátészalka Béke mozi: X. 5-én, hétfő, 15,30 és 19,30 óra. Vásárosnamény Rákóczi mozi: X. 6-án, kedd, 19 és 21 óra. Nyírbátor Szabadság mozi: X. 7-én, szerda, 18 és 20 óra. Kisvárda Béke mozi: X. 8-án, csütörtökön 14 és 20 óra. Fehérgyarmat Kossuth mozi: X. 9-én, pénteken 16 és 20 óra. Bérletek — korlátozott számban — a mozik jegypénztáraiban válthatók. A koreaiak hazájukat Cso- szonnak, a „hajnali harmat” országának nevezik. Nemzeti időszámításuk több, mint kétezer évre nyúlik vissza, de az egységes, szilárd állam létrejötte nagyjából a magyar honfoglalás időszakával esik egybe. 918-ban Korjó néven új dinasztia alakult — ennek alapján honosodott meg a Korea név az európai nyelvekben. Ennek a virágzó Korjó királyságnak a fővárosa Keg- jon volt, a mai Keszon. Története minden bizonnyal a legkalandosabb Korea városaié között. Keszon igazi „kalandregénye” napjainkhoz kötődik. 1946-ban, Korea kettéosztásakor a város a déli, amerikaiak ellenőrizte igazgatás alá került. A koreai háború idején (1950- 1953) többször is gazdát cserélt, végül azonban a fegyverszüneti megállapodással a népi Korea része lett. Minden esetre a város különleges helyzete megmaradt: az országot kettéosztó demarkációs vonaltól mindössze 12 kilométerre fekszik. A kettészakítottság tragédiáját legerőteljesebben a keszoniak érzik, mert errefelé alig van család, amelynek ne maradtak volna rokonai pár kilométerrel arrébb, a „túloldalon”. Lengyel helyzetkép Tovább romlik a közbiztonság A rend és a közbiztonság további romlásáról tett közzé jelentést a lengyel rendőrség országos parancsnoksága. Idén júliusban 45 százalékkal több bűncselekmény történt, mint a múlt év hasonló időszakában. A bűncselekmények skáláia igen széles: a letörésektől, a templomi tolásoktól a spekuláción, a re- )ülőgép-el térítéseken át egé- ;zen az intézkedő rendőrök illeni, mind gyakoribb cso- >ortos erőszakos fellépésig, a zovjet hősi emlékművek is- nétlődő meggyalázásáig teredt.
