Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-17 / 218. szám

1981. szeptember 17. KELET-MAGYARORSZÁG 7 KISTERMELOK-KISKERTEK Vita az Jogos kiffakadások a kertbarátok tanácskozásán Nyíregyházán a Hazafias Népfront székházában tanács­koztak a megye kertbarát klubjainak vezetői. Vitain- ditót Karáéi István, a MÉ­SZÖV munkatársa tartott. A téma az alma volt. Ebben 29 ezer olyan kistermelő érde­kelt, akik az Áfészekkel szer­ződést kötöttek, ötezer kister­melő az értékesítés egyéb út­jait választotta. Nem talált szíves fogadta­tásra az igazsághoz hű beszá­moló a gondokról. Nincs elég láda, fagyapot, drót és vagon. Az értékesítés körüli bajok orvoslásához viszont türelem­re megértésre és nyugalomra van szükség. Sok alma ter­mett. Több a panasz is. Erről, illetve a minősítéssel kapcso­latos panaszoslevél-áradatról mondta Karádi István: „Ha valakinek kifogása van az Áfész-felvásárlók minősítése ellen vegye igénybe a dönt- nöki jogkörrel rendelkező ta­nácsi szakértőket. Amit a ta­nácsi szakértő mond, azt a felvásárló, de a kistermelő is köteles elfogadni. Dönt a tanácsi szakértő Kisebb vita mindjárt a ta­nácsi szakértők léte vagy nem léte körül alakult. Sokan nem is tudják, hogy ilyen létezik. Az Áfészek nem mindenütt hívják fel szerződéses part­nereik figyelmét arra, hogy vitás ügyeiket azonnal, a helyszínen rendezhetik. Ez sokkal célszerűbb és eredmé­nyesebb mint a panaszos le­vél, hiszen két, három héttel a minősítés után már nem le­het elbírálni hogy kinek van igaza. A vita tárgya, az alma ugyanis nincs már a helyszí­nen, exportálták vagy hűtőbe rakták. Ezek után következtek a legtöbb kistermelőt, kertba­rátot érintő kérdések és az azokra adott válaszok. — Miért nem oldható meg az, hogy nagy tételek­nél az Áfész-átvevő ki­menjen a területre? Sok bosszúságtól, felesleges fu­varköltségtől mentesülne a termelő. Válasz: A felvásárló kevés, ma azt sem tudják, hova, merre menjenek. Különben sem lehet probléma az átvé­telnél, ha a kistermelő az ütemezés szerint szállítja be az almát. — Miért emelték a láda használati diját? Válasz: Mert különben az alma forgalmazása ráfizeté­ses lenne. A göngyöleget, mint eszközt, a ZÖLDÉRT hitelből vásárolja, a kamat magas, a ládahasználati díj­jal a kamat egy része megté­rül. — Miért van az, hogy az alma átvételi ára Áfészen- ként eltérő? Válasz: Alapvető különb­ségek vannak az Áfészek kö­zött. Nem egyformák a szál­lítási távolságok és más felté­telek. Ez természetesen a kör­szedett, szabadáras gyümöl­csökre vonatkozik. néhány alma alapján monda­nak véleményt. A szabvány­könyv előírja, hogy hány al­mát, milyen alapon kell minő­síteni: Ahol nem ezt teszik, ott a tévedés lehetősége min­dig fennáll. Elhangzott néhány olyan történet is, miszerint az Áfész-átvevő nem minősítet­te az almát, a végleges elbí­rálás a ZÖLDÉRT hűtőtáro­lóban történt A hűtőtárolók­ba a kistermelők nem mehet­nek be, így a minősítés a je­lenlétük kizárásával történik. Sokan — álcázva kistermelői mivoltukat — rakodómunkás­nak öltözve követték almáju­kat a hűtőtárolóba. Nem sok haszonnal, hiszen a minősí­tésbe nem szólhattak bele,' mert akkor leleplezik kilétü­ket Erre és az ehhez hasonló észrevételekre a ZÖLDÉRT képviselője válaszolt. A ZÖL­DÉRT nincs közvetlenül kap­csolatban a kistermelőkkel, csak az Áfész-szel. Amikor tehát a ZÖLDÉRT minősít, már nem az egyik vagy má­sik kistermelő almáját, ha­nem az Áfész áruját osztá­lyozza. Az Áfésznek nem len­ne szabad olyan almát a hű­tőtárolókba szállítani, amely­nek minősége, ára nincs ren­dezve. Ez kockázattal jár, de ezt a kockázatot vállalni kö­telesség. Szabványkönyv szerint Az Áfészek felelőssége Nem mondana többet, ha a kérdéseket és a válaszokat to­vább idéznénk. Alapvetően kitetszett viszont: a felszóla­lók sérelme a minősítésről. Kiderült, hiába létezik egy szabványkönyv, a felvásárlók a gyakorlatban nem alkal­mazzák. Csak szemre, ráné­zésre minősítenek, avagy tet­szés szerint a ládából kivett Az óriási bab Bán György, a mezőgazdasági szövetkezetek volt megyei funk­cionáriusa a mozgalomban töl­tött több " mint három évtized alatt számtalanszor agitálta a tsz-ek mellett a háztáji termelő­ket is az új módszerek alkalma­zására, kísérletezésekre. Most mint nyugdíjas, Nyíregyházán, a Rózsa Ferenc utcai lakásához tartozó néhány száz öles kertben maga valósítja meg a kísérlete­ket. Szőlőfajtái alma- és körte­fái minden kritikát kibírnak, de igazán a zöldség- és a vlrágker- tészetben jeleskedik az új fajták kipróbálásával. Keszthelyen lakó nászától a múlt télen kapott két szem Kö- zép-Ázsiából származó bab vető­magot. Cserépben előneveltei majd szabad földbe ültette. A képen látható hatalmas bokor méteres hüvelyeket hozott. Bán György első évi tapasztalata, hogy ez a fajta két méternél is magasabb karózást, kordont kí­ván. Egy tő képes akár húsz- huszonöt kilogramm zöldtermés­re is. A csöveket 35—50 centimé­teres nagyságban ajánlja zöld fogyasztásra. Szerinte ilyen jó ízű zöldbabbal még nem találko­zott. A családban „csodapaszuly- nak” nevezik. Kertjében a paradicsomok és paprikák új fajtáinak tucatja ta­lálható. Többek között egy feke­te termést hozó paprikát dícsér, amelyet vastag húsa és igen ma­gas C-vitamin tartalma tesz érté­kessé. Színpompás virágai közül kiemelkedik krizantémgyűjte­ménye. Kertje látványnak is szép, de a haszna sem mellékes, (cs) Bán György büszkén mutatja az óriás babot. (Elek E. felv.) Sok kistermelőt aggaszt most az alma megnyugtató rendezése. Nem mindegy, hogy egész éves munkájuk, anyagi ráfordításuk miként kamatozik. Kétségtelen: az exportálás, az átvétel a kez­deti lendület után lelassult. Viszont ez még nem jelenti azt, hogy az Áfészek szerző­déses kötelezettségeiket nem teljesítik. Néhány dolgon azonban már most szükséges változtatni. Szervezettebbé és ütemesebbé kell tenni az át­vételt. Ügyeljenek jobban a szabvány szerinti minősítésre. Summázva: az Áfészek ne csak vállalják a kockázatot, de érezzenek felelősséget is szerződő partnereik, almájá­nak mindenki számára elő­nyös és elfogadható értékesí­tésért. Sok alma termett a házi­kertekben, s az efeletti öröm néhány ember felületességé­ből ürömmé változhat. Te­gyünk azért, hogy ne így le­gyen. Seres Ernő A zöldségesek őszi védelme A zöldségnövények egész évi — megfigyelésre alapozott — nö­vényvédelmét tanácsos a beta­karításig folytatni. Állati kárte­vők közül — elsősorban száraz, meleg ősszel — a különböző ba­golylepkefajok hernyói még in­tenzív táplálkozást folytathatnak. Az átvizsgálást elsősorban a káposztafélékre terjesszük ki. Amennyiben szükséges a védeke­zés és a 14 napos élelmezés­egészségügyi várakozási idő be­tartható, akkor a Ditrifon 50 WP 0,2%, Anthio 33 EC 0,2% valame­lyikével, ha a betakarítás közel esik, akkor az Unifosz 50 EC- vel lehet permetezni, aminek élelmezésegészségügyi várakozá­si ideje 7 nap. A burgonya és gyökérzöldségek betakarítása során gyakran lát­hatóak különböző berágások, amelyekért a talajlakó, kártevők — drótféreg és cserebogárpajor — a felelősek. Ellenük ősszel vagy tavasszal talajfertőtlenítő szerekkel lehet védekezni. A ke­zelés csak addig biztosít meg­bízható eredményt, amíg a talaj tartós lehűlése, s a kártevők al­sóbb talajrétegbe történő lehú- zódása nem' kezdődött el. Véde­kezésre - a Basudin 5 G 35 dkg/100 négyzetmeter mellett a Galition 5 G 30—40 dkg/ioo négy­zetméter használható. A szere­ket a drótféreg és pajorok tar­tózkodási mélységéig kell a ta­lajba bedolgozni. A rendszeresen végzett növény- védelmi munkák fontos kiegészí­tésének tartjuk a beteg, elszáradt, rothadt növényi részek össze­gyűjtését és megsemmisítését, mivel így csökkenthetjük az át­telelő fertőző anyag mennyisé­gét. Az előírt óvórendszabályok betartására felhívjuk a figyelmet. Budai Csaba megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás HORGÁSZOKNAK A szatmári bukógátnál Kevés szebb és romantikusabb terület van megyénkben, mint a dióligetek övezte Túr-bukógát Tiszakóród és Szatmárcseke között. A jói megközelíthető látványosság egyben a horgászok kedvelt tá­maszpontja. Az oxigénben gazdag víz szinte csalogatja ide a Tisza és a Túr halait. Jellegzetes túri ponty, domolyó, süllő, csuka, ti­szai harcsa, tanyázik erre. Az őszi napokon sok horgász rándul ki ide, hogy a kövek között, a Tiszában, és a bukó kimélyült vi­zében dobja be a csalis horgot. (Bürget—Jávor) Megalakult a KEMÉY HE A napokban Nyíregyházán megalakult Szabolcs-Szatmár me­gye 27. horgászegyesülete, a KE- MEV HE. Az üzemi egyesület alapító okmányát harminc válla­lati dolgozó írta alá. Közülük többen ma még más egyesületek tagjai. Vannak közöttük termé­szetesen kezdő horgászok is. Né- hányan a kettős tagság igényé­vel léptek be az új egyesületbe. Az alakulásnál a tagság úgy döntött, hogy az intéző bizottság császárszállási vízterületén ala­kítják ki horgászállásaikat. A részükre kijelölt helyen horgász­padokat állítanak fel és létesíte­nek horgásztanyát is. Elhatároz­ták azt is, hogy a területkijelö­lés után azonnal hozzálátnak a vízpart rendezéséhez. A terepren­dezést, a horgászpadok felállítá­sát, a horgásztanya létesítését a tagok társadalmi munkában vég­zik. A KEMÉV HE elnökévé Tompa Istvánt, a vállalat szak- szervezeti bizottságának munka­társát választották meg. A titká­ri teendőket Kassák Ferenc ener­getikus, a pénztárosit pedig egy női horgász, Orosz Józsefné lát­ja el. (si.) Őszi zsákmányra várva Süllő és paduc Véget ért a nyár. Elmúltak a nagy melegek, a halak végre a vizek „teljes keresztmetszetét” birtokba veszik. A harcsa már kevésbé fogható, a ponty Igazi szezonja szeptember, a csuka- pergetés ideje is itt van. De van még két olyan halfajta, amelyet a legkülönbözőbb vizeken szep­temberben szinte „menetrend­szerűen” jól lehet fogni. Az egyik — a padue — azoknak nyújt jó szórakozást, akik ked­velik a sok kapást, és a nehe­zen megfogható zsákmányt. A másik viszont a „konyha-horgá­szok” álma; a serpenyőben pi­ruló, omló húsú fogas süllő. Kenyérrózsa a horgon Kezdjük a paduccal; ahol csak folyóvíz van, előfordul. Sőt, né­ha meglepő helyeken is megje­lenik. „Kiáll” a lassú mellékvi­zek torkolatába is, de azért nem ezeken a helyeken a legjellem­zőbb, hanem a közepes sebessé­gű folyókon, például a Tisza fel­ső szakaszain. Van egy tévhit a paduc horgászatáról; sokan ele­ve csak a leggyorsabb vizen ke­resik, mondván: az az igazi le­lőhelye. A tévedés csak annyi, hogy ott többnyire az ívóhelye van, tavasszal. Nyár végére va­lahogy kényelmessé válik, és ahol csak talál lassuló vizű for­gót, lángot, ahogy a tiszaiak mondják, vagy vízmegtörést, in­kább ott tanyázik. Életmódjá­ból, és gyors kapásából követ­kezik, hogy fenekezővel kár is próbálkozni, sok paducot csak úszóval lehet fogni. De nem ám a vastagfejű balsa vagy a hun­garocell úszó a jó, amelyet ele­ve gyors vízre készítenek — nyár végén az óvatos, villám­gyors paduckapást rövid anten­nájú, áramvonalas testű úszón látjuk a legjobban, amely úgy van súlyozva, hogy csak az an­Horgdszat és halvédelem A megye horgászai között egyre több szó esik mostaná­ban a telepítések mellett a vi­zekben lévő halállomány meg­őrzéséről. A horgászok ered­ménytelenségét sokan azzal magyarázzák, hogy a húshor­gászok kifognak és elvisznek mindent, ami a horgukra akad. Egyes vizeken halász­szerszámokat, hálókat, varsá­kat is felfedeznek. Nem titka a tóparti üdülő végébe épí­tett stégek lábaihoz kötött vég- horogrendszer sem. Magam is tapasztaltam, hogy a felvetett gondok valóságo­sak. A halgazdálkodás valahol a köztudatban sincs egészen a helyén. Sokan szinte salakúk­nak tekintik a halat. Ha az emberek egy része a vízpartra kerül, akkor természetesnek tartja, hogy dézsmálhatja a tó, a holtág, a folyóvizek halállo­mányát. Köztudott, hogy horgászni csak az jogosult, aki állami horgászjeggyel és az adott víz- területre érvényes területi en­gedéllyel vagy napijeggyel rendelkezik. Ezt aztán lépten- nyomon megsértik. Van, aki­nek csak állami horgászjegye van és három bottal olyan nyu­godtan pecázlk, mintha a víz és a hal csakis az övé lenne. Némelyeknek van ugyan egy adott vízre területi engedé­lyük, de azzal aztán látogatni szeretnék a megye valamennyi vízét. Ha pedig ez az engedély va­lamiféle . tiszteletjegy, akkor a papír birtoklója egyenest meg van sértődve, ha más víz- területen nem fogadják el „do­kumentumát”. Pedig jó lenne, ha tudná, hogy a__magyar hor­gászrend tiszteletjegyet nem Ismer. Ez olyan adománylevél, amellyel némelyek „baráti” szívességeket honorálnak a közösség rovására. Egy hor- gászvlzzel rendelkező „illeté­kes” szájából hallottam a kö­vetkező kijelentést: „Az én vi­zemen annak engedem meg a horgászatot, akinek akarom es akkor, amikor nekem tet­szik.” És a baj azzal tetéződik, hogy vannak, akik ezt igény­be is veszik. Ennél csak az a furcsább, amikor az ilyen „vendégek” leülnek a számuk­ra kijelölt helyen és elvárják a halőrtől, hogy még „rájuk is hajtsa” a halat. . . És ha már Itt tartunk, akkor szóvá teszem: nem szeretem azt a horgászt sem, aki feláll és egy kilométerrel arrább megy, ha egy másik horgász leül mellé. Nem azért megy arrább, mert zavarnák egy­mást a bedobásnál, ö azért megy távolabb, hogy senki ne láthassa meg, milyen halat tart meg, milyen halat visz haza: méreteset-e, vagy inkább mé­reten alulit. Velem esett meg, hogy meg­érkezésemkor megszokott hor­gászhelyem mellett hárman horgásztak. A köszönésemet csak ímmel-ámmal fogadták. Mire felszereltem, embereim felszedték a sátorfájukat és se szó, se beszéd, odébbálltak. Horgászás közben egyszer csak erős csobbanást hallottam. Há­rom méterre tőlem fel is fedez­tem egy vízből alig kiálló szák­tartó vasat. Hozzá kikötve egy tartóhálót találtam, benne hét darab méreten aluli ponttyal. A pontyokat visszaengedlem a vízbe, a szákot kitettem szá­radni. Senki sem jött érte . .. De képzeljék el, mi történik, ha jön egy ellenőrzés? Kit büntetnek meg? Magyarázkod­hattam volna, hogy előttem itt három horgász korábban már áztatta a zsinórt, de mikor megérkeztem, odébbálltak, víz­ben hagyva tisztességtelen zsákmányukat. És még akkor nem szóltam a Záhony, Gávavencsellő, Tl- szabercel, Tiszatelek térségé­ben (talán az egész megyében) elharapózott orvhalászatról, orvhorgászokról. Ezekkel szem­ben a horgászvizek halőrei az esetek többségében tehetetle­nek. És ha mindezt figyelembe vesszük, akkor valóban gon­dolkodnunk kell rajta, hogy mind a telepített tavak, mind pedig a folyóvizek és holtágak halállományát erőteljesebben kellene őrizni. Ehhez a hiva­tásos halőrök mellett egyre több társadalmi halőrt kellene bevonni. Slgér Imre tenna áll ki a vízből. Főleg, ha az évek óta legjobban bevált csalit használjuk, a gyúrás nél­kül a- horogra csippentett ke­nyérbelet, a „kenyér-rózsát”. Igaz, ez kényelmes horgásznak nem való, mert minden bedo­básnál újra kell csalizni, de még télen is öt-nyolcszorta több rá a kapás, mint akár a vörös- gilisztára, akár a légykukacra. A felszerelésről: a paduchoz jő a húszas zsinór, kár vékonyab­bat használni, főleg azért, mert ilyenkor nem is ritkán téved a paducok közé egy-egy harcia- sabb márna. És a hatos méretű kristályhorog sem nagy; az a paduc, amelyik arról lemarad, meg is érdemli, hadd nőjön . . . Az ilyen — egyes versenyhorgá­szok szerint „durva” — összeál­lítás mindenképpen jő arra, hogy ne maradjon le a horogról a lila orrú bukfencezőművész, és a nagyszájú jászt, domolykót is nyugodtan fáraszthassuk — mert az Is szeret „közösködni" a paduccal a terített asztalon. Éjjel-nappal süllő És most a süllőről: a folyóví­ziek persze, előnyben vannak, mert amint kilátszanak a kősar­kantyúk, máris tudják: hol is keressék a csíkos oldalú rablót. Az állóvíziek viszont rendszerint panaszkodnak, hogy nincs süllő- kapás. Hát — a megszokott mó­don nincs is. De akad bőven, ha valaki éjszaka próbálkozik, vagy legalább sötétedés után a fenekezővel. (Már ahol persze, éjszaka horgászni lehet.) A leg­jobb órák az este 8 és 10 közöt­tiek. De nappal is lehet süllőt fog­ni, szeptemberben legalábbis. Csak éppen villantóval. És dél­előtt, délben, vagy kora dél­után. Amikor a lassan lehűlő víz meleg, külső részébe kihú­zódnak napozni a küszcsapatok és velük tartanak a belőlük fa­latozó rablók is. Nem kell le- gyinteni, ha az általunk ismert, negyven centi mély vízen rab­lást rablás után látunk, hogy „ugyan, csak a balin” — mert többnyire nem az. Az iszapos^ sekély vizet könnyű villantóval, néha még balinólommal is meg­dobálva, komoly süllőket lenet fogni. Vize válogatja, hol és milyen műcsali a jó. A kishal alakú ólom, a kettes méretű körfogó kanál, vagy a legkisebb méretű HOKÉV Zett-támolygö — és így tovább. Erős szélben ne próbálkozzunk, mert nem lát­juk, hol a rablás, és erősen bo­rult időben se igen állnak ki a kishalcsapatok a part mellé. De ha süt a nap, és látjuk a rab­lást, próbáljuk meg — megéri .. . Szatmári Jenő István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom