Kelet-Magyarország, 1981. szeptember (41. évfolyam, 203-229. szám)

1981-09-16 / 217. szám

2 KELEThMAGYARORSZÁG 1981. szeptember 16. Kényszer­megoldás Merésznek, már-már túlzónak tartottuk r. jelentést, melyet egy beszámol^*»n is megfogal­maztak a v vezetői, amely szerint Ki n ezután óvodai gond cer hátráltatni az anyák műn k; na állását. Minden óvodára jogos gyereket el tud­nak helyezni... Nem álmukat fogalmazták meg a városért felelős emberek, ami­kor c kijelentést a nyilvánosság előtt is megtették: az utóbbi évékben hétszáznál több óvodai helyet létesítettek a városban. Csak tavaly 200 gyermek foglal­hatta el helyét az új óvodákban. Ilyen méretű fejlesztés nem va­lósulhatott volna meg csupán a városi tanács költségvetéséből, az üzemek, vállalatok, intézmények is jócskán hozzájárultak az óvo­dafejlesztéshez. Ezért is meglepő, hogy ottjár- tunkkor azt hallottuk: a tanács egy kétszobás bérlakás sorsáról hozott döntést, melyet ideiglene­sen — legfeljebb két évig —, óvodának rendeznek be. A magyarázat a következő: a városban jelenleg meglévő óvo­dában valóban el tudnák he­lyezni az óvodás korú gyermeke­ket, csakhogy egyik-másik óvo­da olyan helyen épült meg, ahol kisebb a lakósűrűség, s ahová a sűrűn lakott utcákból nem szívesen viszik a szülök gyermekeiket. Messze van és a vasúton is átvezet az út. A város óvodái nem egyfor­mán népesek, a Felszabadulás lakótelepen lévő túlzsúfolt, a 170 —180 százalékos, egészségtelen kihasználtságot is eléri, míg a többi óvodában ennél lényege­sen kisebb a terhelés, 100—125 százalék közötti a kihasználtság. Ezért kényszerültek a tanács Illetékesei arra, hogy feláldozza­nak egy tanácsi bérlakást óvoda céljára — ahol szeptember 15- től 25, zömében nagycsoportos, tehát hamarosan iskolába menő — gyermek kap helyet. A ta­nács vezetői úgy érvelnek, az egy lakás elvesztésével — egy­két évre — csupán egy család otthonáról kell lemondani, de ennek fejében huszonöt család örülhet az óvodának. Igaz ez az érvelés, a jószán­dék kétségtelen. De az is Igaz, az egyik megoldás nem pótolja a másikat. Akinek elsőrendű gondja a lakás, annak kevés vi­gasz, hogy huszonöt család örül­het az óvodának, akiknek már valószínű, van lakásuk. Okos megfontolás és előrelátás szükséges a jövőben a több mil­liós beruházások helyének kije­lölésekor, hová, mikor és hány személyes óvodát építsenek, hogy azok kielégíthessék a jelen igényeit, s a jövőben se állja­nak majd kihasználatlanul. Megértést és türelmet várnak a város vezetői szülőktől, lakóktól, mindenkitől óvoda ügyben. A város vezetői a következők­ben is számítanak az Szemek, vállalatok anyagi támogatására. Eddig a szeszipari vállalattal és a Hunniacooppal kötöttek meg­állapodást, hogy az újabb milli­ók átutalásával — a vártnál ha­marabb épüljön meg a még hi­ányzó óvoda, s így újra lakás céljára használhassák az emlí­tett ideiglenes „ovi”-t. Kering az ügyfél? Egyik legfontosabb feladat a- következő másfél-két évben a városban; naprakészen tájékoz­tassák a tanácsi szervek a vá­ros lakóit, mikor, hol intézhetik ügyes-bajos dolgaikat. Közis­mert, hogy a súlyos belvízkárok nem kerülték el a városi ta­nács épületét sem, melynek na­gyobb részét le kellett bontani. Az eredeti helyén csupán a ta­nács vezetőinek irodái, valamint a műszaki osztály, a titkárság és a termeltetési és ellátási osztály maradt. Jelenleg öt helyen dolgoznak a városi tanács különböző osztá­lyai. Az egyik legnagyobb ügy­félforgalmú osztály, az igazgatá­si a régi pártbizottsági épület­ben található, a hasonlóan for­galmas pénzügyi osztály az egy­kori Vulkán-kultúrházban, az egészségügyi osztály és a sport- hivatal a járási hivatal épületé­ben, a művelődési osztály pedig a városi művelődési központban végzi munkáját. A városi tanács elnöke el­mondta; számos eszközt felhasz­náltak a lakosság tájékoztatásá­ra — a háztetőkre szerelt hango­san bemondótól az útbaigazító táblákig, hogy senkinek ne kell­jen feleslegesen járkálnia. Ennek ellenére sokan az eredeti épü­letben keresik az ügyintézőket, amely nem az ügyfelek hibája. A megszokás teszi és az is elő­fordul. hogy egy-egy ügyben két, vagy három osztályt is meg kell keresni az állampolgárnak.. Ezért is lesz nagy megváltás, ha elkészül az új tanácsháza, mely­nek alapozását ezekben a na­pokban kezdik. Itt kap helyet majd az ügyfélszolgálati iroda. Az új otthon a jövő év végére készül el. _________A VÁROS Ú3 ARCA_________ Lakótelepen élni Lakótelep és lakótelep között alapvető különbség nincs. Lehetnek mások a méretek, alacsonyabbak, avagy magasabbak a há­zak, tágasabbak, netán szűkebbek a terek, de örömeivel és gondjaival a lakótelep mindenütt lakó­telep. Kisvárdán a Felszabadulás lakótelep, noha még nincs ké­szen, az építkezések látható nyomai, a sokfelé tapasztal­ható rendezetlenség ellenére is, a szebbek közé tartozik. Talán elsősorban azért, mert nem zsúfolt, utcái tágasak, a házak pedig négy emeletnél nem magasabbak. Kétezerre gondolva Úri Dezső, a városi tanács elnökhelyettese a telep múlt­ját, jelenét és jövőjét ecse­telve, elöljáróban annyit mondott: — Jelen pillanatban majd­nem ezer lakás található itt, a lakók száma pedig megkö­zelíti a négyezret. Ha majd a VIII. vagy IX. ötéves tervre teljesen elkészülünk, mintegy 12 ezer ember lel otthonra ezen a területen. A Felszaba­dulás lakótelep lesz a város magja, annak a Kisvárdá- nak, melyet a tervek szerint az ezredfordulóra 25 ezren laknak majd. Hogy milyenek a lakások belülről? Deák József néék kétszobás lakása, ahol hár­man élnek, r kétségtelenül szép, s hibák nyomait is ne­héz felfedezni a földszinti otthonban. — Csak a szegélyek válnak el, de megragasztjuk, már vettem technocolt, de ezért szólni sem érdemes, hiszen szeptemberben még semmi sem volt a ház helyén, már­ciusban pedig már költözhet­tünk. Ilyen gyors munka mellett ennyi hiba, nem cso­da. Az asszony a kórházban dolgozik, a férj sofőr a volán­nál, a’ fiú általános iskolás. Bútoruk, kocsijuk, garázsuk várt, komolyabb panaszra okuk nincs. És az asszony nem is tagadja elégedettsé­gét. — Igaz — mondja, — bor­sos ára van a lakásnak, az 54 négyzetméter, 504 ezerbe ke­rül. Minőségi cserével jöt­tünk, előzőleg minigarzonban laktunk. Mondani sem kell, ég és föld a különbség. Á szolgáltatás kérdőjelei Az ellátásra különösebben nem panaszkodik Deák Jó- zsefné, hiszen új ABC nyílt, ahol nagyjából minden kap­ható, csak a hús hiányzik időnként, s van már fodrász, cipész is. A szolgáltató rész­leg körül sétálva pedig látha­tó, hogy újabb helyiségek várnak gazdára. A tanács elnökhelyettese azonban nem találja ily egy­értelműen jónak a szolgálta­tásokat. Az egyik helyiség például az ELEKTERFÉM-re vár, egyelőre hiába, noha a szövetkezet már régen költöz­hetne, s nem tudni, miért nem tette meg eddig. Pedig igény lenne a munkájukra, miként igénylik a már meg­lévőket is, a reparálásra váró cipőkkel teli műhely, ezt mu­tatja. — Sok a munka, kevés az ember — mondja a mester a cipészetben —, régen pont fordítva volt, suszternek bő- viben voltunk, csak a lábbeli hiányzott. Csakúgy, mint az ország­ban, a szolgáltatások arányos fejlesztésére itt sincs lehető­ség, miként játszótérre, kö­zösségi helyiségre is többre lenne szükség. — A gyermekintézmények viszont rendben vannak — ismerteti a helyzetet a tanács elnökhelyettese. — Kétszáz gyerek elhelyezésére alkal­mas óvodánk van, a bölcső­dében pedig hatvan apróság található. Két év múlva kész a 16 tantermes általános is­kola is, ami hosszú távra megoldja a telepi gyerekek tanulását. Az óvodai helyek számát azonban bővíteni kell, bővíteni is fogjuk, mert je­lenleg 176 százalékos a _ túl­jelentkezés, amin egy közeli óvoda bevonásával segítünk. Deák Józsefné két fontos kifogást emlitett, tipikus la­kóhelyi gondokat. Az egyik: a lakók némelyikének össze­férhetetlensége, a nehezen tűrhető zaj, a másik: a lakó­telepi autósok felelőtlen, gyermekeket veszélyeztető robogása. — A fogadóórákon gyakor­ta találkozunk ezekkel a problémákkal. A lakótelepek konfliktusai tipikus jelensé­gek — így az elnökhelyettes —, hiszen sokfelől, sokféle emberek kerültek együvé, s ami egy kertes házban elfo­gadható, az itt nem megen­gedhető. A gépkocsizókkal kapcsolatosan pedig már kér­tük a közlekedésrendészetet, hogy tegyenek ki tiltó táblá­kat, de erre csak akkor lesz lehetőség, ha a közművek, az utak megépültek. Addig is azonban akit tetten érünk, megbüntetjük. A műszaki osztály külön erre a célra kapott egy fotófelszerelést, amivel a füvesített helyeken, — tehát nem a kijelölt par­kolóban álló autókat —, a rendbontókat, a felelőtlenül robogókat kapjuk lencsevég­re, s ha kell büntetjük is őket... Életveszélyes autósok Jót s rosszat sorolni lehet­ne még. De talán az a legjel­lemzőbb, amit Deák József­né mondott. A kérdés így szólt: — Milyen a lakótelepi élet, mondanak erre valamit az emberek? — Nem mondanak semmit. Se jót, se rosszat. A lakótelep széles utcáit végigjárni nem telik nagy időbe, a kép is megszokott. Sétálgató, bevásárló időseb­bek, s gyerek minden meny- nyiségben. A befejezéshez . azonban egy mindenképpen jó dolog kínálkozik. — Itt 100 új lakáshoz, mindössze öt régit kellett le­bontani. Az országos átlag ennek a duplája. Jól sikerült a helyet kiválasztani, hiszen a városközpont egyetlen lé­pés ide csupán ... Speidl Zoltán AZ OLDALT ÖSSZE­ÁLLÍTOTTÁ: PÁLL GÉZA í 'A kisvárdai művelődési központ nyugdíjasklubjának tagjai társadalmi munkában gondoz­zák pihenőparkjukat. Képünkön a klub tagjai munka közben. A kenyér útja A kisvárdai malom 75 ton­na napi kapacitásra épült, de egy újítás nyomán 110 tonna kapacitással képes dolgozni. Az üzemben négyféle lisztet, valamint étkezési és takarmá­nyozási célra alkalmas búza­csirát és korpát állítanak elő a naponta feldolgozásra kerü­lő 115 tonna búzából és a 20— 30 mázsa rozsból. A lisztet a nagytételű szállítási igények mellett kilós és kétkilós cso­magolásban is csomagolják. A liszt nagy részét a helyi kenyérgyár dolgozza fel, ahol a napi termelés a háromféle Fáczán László főmolnár az üzemelést ellenőrzi a mű­szerfalon. 1 kilogrammos kenyérből 15 —18 mázsa, a 2 kilogram­mosból 130 mázsa. A 20 féle péksüteményből naponta 35— 40 ezer darabot szállítanak az üzletekbe. A város mellett 25 községet is ellátnak terméke­ikkel. A szállítást úgy szer­vezték meg, hogy 11 órára va­lamennyi községbe eljusson a friss kenyér és péksüte­mény. Dagonya Sándorné és Tóth Józsefné a kenyér formázását és feladását végzi. Délután zárva Nagyon várták Kisvárdán a „Várda” étterem és ételbár megnyitását. Sajnos azonban, hogy az étterem önkiszolgáló része fél háromkor bezár. Jo­gosan jegyzik meg a város­ban, mi értelme az ilyen nyitvatartásnak. Az illetéke­sek válaszát a következőkben lehetne összefoglalni: a be­zárt cukrászda helyett az ön- kiszolgáló étteremben oldot­ták meg a cukrászsütemények árusítását, a II. osztályú „Bé­ke” presszót III. osztályú egységként üzemeltetik. Ez mind igaz és való. S mit mond a vásárló, a vendég? A város centrumában nincs egy olyan hely, ahol az em­berek — délután fél 3-tól es­te 7-ig hozzájuthatnának ká­véhoz, egy-két szelet süte­ményhez, egytálételhez... Talán az üzletvezetés ru­galmassága bebizonyítaná a működtető ÁFÉSZ illetékese­inek, hogy az este hétig való nyitvatartás nem ráfizetéses. Jóváhagyták a programot Uj városrész épül Jóváhagyták a Lenin út és a Felszabadulás lakótelep kö­zötti terület II. lakótömbjé­nek beruházási programját. Az ÉSZAKTERV által készí­tett beépítési terv szerint 105 lakás épül az OTP beruházá­saként. A földszint plusz eme­letes, magastetős épület át­menetet biztosít a lakótelep és a Lenin út kisvárosi jelle­gű beépítése között. Az épü­lettömb kivitelezéséhez a jövő évben kezdenek hozzá. Ugyancsak elkészült á Már­tírok és a Dimitrov út által határolt terület beépítési ter­ve is. Az első ütemben 215 te­lepszerű többszintes lakás épül ezen a területen, taná­csi célcsoportos, illetve lakás­szövetkezeti beruházásként. Ennek megvalósításához még ebben az ötéves tervben hoz­zákezdenek és a követkéz» tervciklusban fejezik be. A KOCSI H átom éve alakult meg Kisvárdán a HUNNIACOOP baromfifeldolgozó üze­mében a gépkocsijavító­műhely dolgozóiból a „■Csonka János” nevét viselő szocialista brigád. A húsztagú brigád a na­pi munkája mellett óvo­dákat, iskolákat patro­nál. Az üzem egyik gépko­csivezetője, Demeter Er­nő édesapja évek óta mozgásképtelen. A bri­gád elhatározta: készíte­nek egy rokkantkocsit munkatársuk édesapjá­nak. Nemrég Demeter Jó­zsef tsz-tag, lövőpetri la­kos részére a brigád egyik tagja kivitte a ké­zi hajtású rokkantkocsit. A beteg embernek most már nem kell a négy fal között eltölteni az órá­kat, a napokat. Szabad idejük feláldozásával se­gítettek egy általuk ad­dig ismeretlen mozgás- képtelen embernek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom