Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-09 / 186. szám
1981. augusztus 9. KEL1T-MASYAR0RSZÁG 3 Tudás eladó! | Hamarosan beköltözhetnek a lakók Tiszavasváriban a Fő utcán épült új lakásokba. (Elek Emil (elv.) Fogadónap a városi tanácson Egy nehéz délelőtt tak a Névjegyzéken, de még nem kapták meg a lakást, vagy az az idős nő, aki idegösszeroppanást kapott társbérlői viselkedése miatt, és régen bent van már a kérelme. Jön a kilakoltatott lakás- foglaló. Itt van a nő, aki betegsége miatt kénytelen cserélni, de nem talált még partnert. Kérdez a szanálásra váró, panaszkodik a szanált. Félénken érdeklődik a tévedés áldozata, magabiztosan lép fel, aki jogtalan előnyt szeretne. Tarka a kép, csak egy a hasonló, itt is, ott is középpontban a lakás ... („Nehéz a helyzetünk. Igény és lehetőség között elég nagy az űr. Leginkább így van ez a tanácsi értékesítésű szövetkezetinéi, de nem sokkal jobb a helyzet a bérlakásoknál sem. A lakásépítő szövetkezetiek és az OTP által építettek száma viszont a tervidőszak végére, előreláthatólag megközelíti az igényeket.") Háromnegyed kettő. Ezen a napon elment az utolsó panaszos is... Papp Dénes B etegellenőrzés, áruátadás, robbantás, elektromos érintésvédelem. És ezzel még nem is teljes az a lista, amit a Kiskunsági Tsz Területi Szövetség szolgáltató ágazata kínál A tsz-gazdaságoknak egyre több, nevezzük úgy: járulékos tevékenységet kell folytatniuk. Ide tartoznak a különböző hatósági, pénzügyi, számviteli, kereskedelmi stb. előírások teljesítése, olyan alkalmi feladatok elvégzése, amire egy- egy szövetkezet nem tud — mivel nem kifizetődő — állandó alkalmazottat tartani. Nagy gond az áruátadás. A termelőszövetkezetek már megtanultak termelni, de amikor értékesítésre kerül a sor, vagy méltóságon alulinak tartják a „kupec- kedést", vagy kellő szakér- elem híján alulmaradnak a tapasztalt átvevőkkel folytatott vitákban. Például a vágóbaromfi szállításánál a feldolgozó ipar előírja, hogy az állatokat szállítás előtt 8 órával már nem lehet megetetni. Ha a vágást kísérő vizsgálatok során mégis találnak frissen etetett állatot, akkor az egész szállítmányt visszaminősíthetik. A szállító gazdaság gépkocsivezetője, vagy rakodója nem igen tud ilyen vitákba beleszólni. Más a helyzet, ha hivatásos átadó is jelen van, aki ismerve az idevágó előírásokat, a különböző mérési és ellenőrzési módszereket, el tudja dönteni, hogy mennyire helytálló az átvevő kifogása. Mindezt persze nem ingyen ! A baromfi kilogrammjáért például 1, illetve 1,5 fillért számít fel a Kiskunsági Tsz Szövetség szolgáltató ágazata, de az üzemeknek úgy tűnik, megéri, mert a szövetkezetek adatai szerint a szakszerű átadás a korábbi időszakhoz képest a gazdaságoknak 3—4 millió forint többletbevételt jelentett. A szolgáltató ágazatnak nincs szigorúan meghatározott profilja: azzal foglalkozik, amire a gazdaságok megkérik. Ezt a rugalmasságot annak köszönheti, hogy az ágazat nem önálló jogi személy, hanem a tsz- szövetség egyik kihelyezett részlege. Költségvetésében a bevételek csak a kiadásokat fedezik, így nem fizet adót, tehát nincs mit a megrendelőkre hárítani. Egyedüli pénzügyi kötelezettsége, hogy évente egyhavi bevételének megfelelő tartalékalapot kell képeznie. Egyszóval olyan vállalkozás, amely nem a nyereségben érdekelt, hanem abban, hogy az őt életre hívó és életben tartó tsz-ek megelégedésére végezze munkáját. A szolgáltató ágazat átvállalja a tsz-ektől a beteg- ellenőrzést. Faluhelyen is divat, hogy amikor a táztáji és a nagyüzemi munkacsúcsok egybeesnek, az átlagosnál többen mennek betegszabadságra. Ez persze feltűnt a gazdaságoknak is, de képtelenek voltak bizonyítani a visszaéléseket, hiszen a szövetkezet táppénzellenőrei többnyire a meglátogatott „beteg” munkatársai, szomszédai, ismerősei voltak. A szolgáltató ágazat két ellenőre felvállalt 30 termelőszövetkezetet A betegellenőrök munkadíját, gépkocsihasználatát, étkezési költségeit a tagság létszámának arányában az érdekelt tsz- ek fizetik. Egy-egy tsz évente 15—30 ezer forintot utal át a szolgáltatóknak, s ennek révén az összeg többszörösét takarítják meg, hiszen előfordult, hogy csupán egy gazdaságban az ellenőrzés több száz munkanap kiesését előzte meg. Az elektromos érintésvédelmi berendezéseket rendszeresen felül kell vizsgálni. Az egyik szövetkezetben néhány éve 156 ezer forintért akarta ezt a munkát egy szakvállalat elvégezni. Az általánosan jelentkező igény, a sokszor meghökkentő és megmagyarázhatatlan árak miatt a kiskunsági szolgáltató ágazat egy csoportot szervezett, amely például az említett munkát önköltségi alapon, 64 ezer forintért végezte el. Javaslataik eredményeként egy- harmaddal csökkentették a gazdaságok villamosener- gia-költségeit. De a szolgáltató ágazat speciális robbantásos eljárással 50 százalékkal olcsóbban végzi el a Szántóföldeken a szerves trágya kiszórását,' mintha azt hagyományos eszközökkel végeznék. Saját épülettervező részlegük a helyi sajátosságokhoz alkalmazkodó, olcsó gazdasági épületeket tervez és elvégzi az építkezések műszaki ellenőrzését is. A felsorolást lehetne még folytatni. A lehetőségek csaknem korlátlanok. És nem csak a Kunságban... B. P. Ú R D O LG A vödör, pétisót szór. Földi JóLecke J úlius elsején a munkarend változása, vagyis az „5+2” bevezetése sok ember életében, megszokott időbeosztásában hozott változást, szerte a megyében. Az „első fecskéket” egy- re-másra követik a többiek, hiszen ahol csak lehetséges, be kell vezetni az ötnapos munkarendet. Miért éppen most? Mi indokolja ezt a tempót? Vajon a közismert gondok közepette nem túlságosan kockázatos-e az ilyen változás ? Kérdések, melyeket a növekvő szabad idő, a hosszabb hétvégek fölött érzett öröm sem tesz feleslegessé. Az „5+2” nem jelent olyan radikális munkaidőcsökkenést, mint annakidején a 44 órás munkahét bevezetése, hiszen az egy műszakban dolgozóknak egységesen 42 órát, a több műszakosoknak pedig — a munkahely döntésétől függően 40—42 órát kell dolgozniuk — öt nap alatt. Ám ezúttal a vállalatok alapos önvizsgálatra kényszerítő leckét kaptak. Az áttérés mikéntjére ugyanis nincsenek ukázok. Mindenütt önerőből, a tartalékok feltárásával — szervezéssel, netán a teljesítménykövetelmények szigorításával — kell megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy az új munkarend ne vezessen a termelés csökkenéséhez. Egyetlen parancs van csupán: a dolgozók bére sehol sem csökkenhet! No, tessék: újabb terhet akasztottak a vállalat nyakába — dohognak imitt-amott a végrehajtás felelősei. Pedig ők tudják a legjobban, hogy — egy friss kimutatás szerint — a teljes munkaidőnek országos átlagban több mint 20 százaléka megy veszendőbe. És akkor még egy szót sem szóltunk az órában, percben nem mérhető fegyelmezetlenség okozta veszteségekről, vagy a sok helyütt rejtélyesen „munkahiánynak” titulált szervezetlenségről. Lassan közhellyé válik, hogy a munkaidő többnyire nem a feladatokhoz igazodik. Az „5+2” alkalmat ad ennek a felülvizsgálására is. Aligha kell mindenütt a normákat „igazítani”, vagy más szigorításokon gondolkodni — bár adott esetben, ha a vizsgálódás ilyen eredményre vezet, ez sem hátrány. Emellett azonban itt az alkalom, hogy a lépcsőzetes, rugalmas, osztott és más korszerűnek ismert munkarendek — ahol létjogosultságuk van — életre keljenek. Ehhez viszont nagyobb fegyelem, jobb munkaszervezés és kölcsönös bizalom kell vezetők és beosztottak között. Az „5+2” be sem vezethető a dolgozók cselekvő támogatása nélkül. Ha úgy tetszik, vizsgalehetőség a munkahelyi demokrácia korántsem könnyű, és brosúrákból el sem sajátítható ismereteiből. Olyan megoldást, amivel a nagy többség szívesen azonosul, csakis kollektív bölcsesség hozhat. Rossz szokás, hogy mikor sürget az idő, sok helyütt a véleménycserére sajnálják az órákat, és pusztán a forma kedvéért, a „kész” tervezetet tolják a dolgozók orra alá. Ahol éppen most, az „5+2” kapcsán szakítanak a hibás gyakorlattal, könnyen lehet, hogy olyan javaslatokat, ötleteket kapnak, amelyek messze túlmutatnak a munkarend változásán. Érdemes megfontolni: csak a kezdet nehéz... G. F. Újsághír: „Dr. Kőrössy Kálmán, a Nyíregyházi Városi Tanács V. B. titkára, július Zl-én 8—ll-ig hivatali helyiségében fogadóórát tart.” A hír nem egészen pontos. . Igaz nyolc órakor elkezdődött, tizenegykor azonban még alig jutott túl a felén. („Fogadónapomra rendszeresen harmincán, negyvenen jönnek el.”) Középkorú, ápolt nő adja meg a délelőtt alaphangját. Lakásügyben jött... Hatan a garzonban A mitíigarzonban hatan élnek. Három éve várnak a minőségi cserére, mondja el kezét tördelve. A városi tanács, új rendeleté alapján, jobban támogatja a cserét az eddigieknél, hiszen így egy lakással esetleg három jogosulton is segíthetnek. A vb-titkár egyértelmű, pontos választ mégsem adhat. Majdnem kilenc- száz ilyen igényt tartanak számon: — Legkésőbb augusztus végéig kiküldjük az értesítést mindenkinek, hogy kérelmét hozzávetőleg mikor tudjuk teljesíteni. Ha ezután van észrevétele, kérem keressen meg! („Lemaradásban vagyunk. Az idén nem állíthattuk ösz- sze a névjegyzéket azokról, akik egy éven belül megkapják a kulcsot, mivel a tavalyin szereplők > gy részének sem tudtunk még adni.") Egymásnak adják a kilincset az emberek. Kőrössy Kálmán szusszanásnyi szünet nélkül hallgatja u bajokat, kérdez, jegyzetel, válaszol. Néhányan alaposan próbára teszik a türelmét. Falra hányt borsó Gondosan öltözött, jól fésült férfi érkezik, akit bírói ítélet alapján, kilakoltattak. Tízezer forint lakbérhátraléka volt. — Hibát követtem el, de végül is kifizettem az adósságomat. Igaz azután megint lett hátralékom, de az más ügy. Jogtalanul költöztettek ki! A vb-titkár alig jut szóhoz: — Ha a bírói ítélet előtt fizetett, igaza van, ha utána, sajnos nincsen — magyarázza türelmesen. Már a szék is iratokkal van tele, éppen csak az ítélet és a csekkszelvény hiányzik. A férfi hajtja a magáét... Kőrössy Kálmán fegyelmezi magát. Látszólag nyugodtan, sokadszor is elmondja, amit a legelején. Falra hányt borsó . . . Egyharmad kimaradt... A legtöbben azonban valóban segítségre szorulnak. Mint az ünneplős öregember, akinél beázik a szükséglakás, és félti az unokáit. — Tessenek a KÖJÁL-tól igazolást kérni a lakás állapotáról — tanácsolja a vb- titkár. — És tudja meg a gyerekeitől, megújították-e az igénylést? Ha nem, akkor írjanak egy igazolási kérelmet, és hozzák be a tanácsra! Igyekszünk segíteni. („Decemberben hét és fél ezer igénylőt számoltunk a városban. Majdnem harmaduk azonban nem újította meg kérelmét, mert elköltözött, vagy másképpen oldódott meg az ügye. Most már csak különös méltánylást érdemlő esetekben fogadhatjuk el az igény megújítást.) Egy fiatalasszony csalódottan távozott. Ebben a tervidőszakban nem számíthat lakásra. Nemrég költöztek be vidékről, albérletben laknak a pici gyerekkel. A rangsoroláskor azonban sokan elébük kerülnek, mivel a legalább ötéves, folyamatos nyíregyházi állandó lakhely tetemes előnyt jelent. Akad furcsa eset is. A beteg nágymama tanácsi bérlakásába költözött be — a család megegyezése alapján — a fiatal házaspár, mivel őt édesanyjuk otthon gondozta. Kórházba kerülése után az idős asszonyt a másik lánya gondnoksága alá helyezték, aki távozásra szólította fel a fiatalokat. Ök eljöttek a szülők lakásába, szűkös körülmények közé, a nagynéni pedig visszaadja a lakást a tanácsnak. Százharminckétezer forint ütné a markát ezért... Igény és lehetőség Vannak, ha sajnos kevesen is, akik megnyugodva mehetnek haza. Már rajta volA z éjjel tündér járt erre, s két marékkai szórta á gyöngyöket. Itt ragyognak most a reggeli nap fényében, a fűszálak hegyén. Szikrázik, tündöklik a határ a hajnali zápor nyomán. Egy kilométerkövön ülök, nézem a kaszáló öreget. Az előbb már váltottunk néhány szót, Bökönyszegi Ferenc, besztereci nyugdíjas. Felém tart, a kasza suhogása idáig hallik. — Na, megpróbálja? — kérdezi, de már nevet, nem kell komolyan gondolni a hívást. A kaszát a rendben hagyja, rágyújt. Lassan csordogál a beszélgetés. — Most mondja meg, házhely ez? — int a félig lekaszált földecskére. — Olyan tavasz még nem volt, hogy víz ne állt volna rajta. Kivet magából minden magot, csak a fű terem meg rajta. Azt meg muszáj levágni. — Jószágnak lesz? — Ö, öreg vagyok én már ahhoz. Csak aprómarha van, meg két malacka. Tavaly neveltem, de megfogadtam: ha elérem, ezentúl kettőt hizlalok. Én többet nem nézem az üres kamrát. — Akkor minek kaszál? — Nézzem, hogy itt megy tönkre a drága fű? Majd jó lesz valamire! Nem szabad pocsékolni. A vasmegyeri fiamé különben ez a telek, csak én gondozom. Ö már nem igen épít ide, majd a hat közül valamelyik. Az úton teherautó megy, a kis tócsákból idáig fröccsen a víz. Kellett az eső, szomjas a határ. — Felkelek reggel ötkor, látom borult az ég. Azt mondja az öregasszony, ne menj sehova, mindjárt -itt az eső. Bolond beszéd, legyintettem. Reggeli vendég nem marad sokáig. Micsoda? Egy óra múlva mái- hétágról sütött a nap. Ha itt végzek, még a szőlőbe is ki kéne menni. Nincs sok dolgom, de jó látni a szép fürtöket. Delavári, kunkorgó, burgundi. Én ültettem mind, most vagy hat esztendeje. De már terem, s milyen bort! A szemközti dombról egy férfi araszol felénk, kezében zsef, o is nyugdíjas már, s miről beszélnénk, mint a földről, a határról, a szépnek ígérkező termésről. — Könnyű most már, hogy lekopogjam, — így az imént jött vendég. — Mindenünk megvan, de látta volna régen! — Harmados földet kapáltunk, úrdolgában jártunk — bólogat Bökönyszegi Ferenc. — Űrdolgában? — kapom fel a fejem a csak történelemkönyvből ismert szó hallatán. — Sok volt a szegény, kevés a föld. A gazdáknál csak úgy kaptunk munkát, ha ingyen, minden nélkül a házuk körül is dolgoztunk. Fát vágtunk, trágyát hordtunk, jószágot etettünk... Ó, beszélni is rossz arról. Most bezzeg az ember a másnapos kenyeret meg sem eszi. Jó dolgunk van. Aki szeret dolgozni, mindene meglehet. A napot Beszterecen felhő takarja, indul a két öreg is. Most kell dolgozni, nincs az a vakmeleg. Igaz, hogy hosszú még a nap, de sok a munka is. Meg nehéz is, pláne így, nyolcvan felé ballagva. Balogh Géza
