Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-05 / 182. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 5. Légisztrájk az USfl-ban Kommentár Eskütétel Teheránban M ohammad Ali Radzsai, az Iráni Iszlám Köztársaság új elnöke a parlament előtt letette a hivatali esküt. Ezzel új szakasz kezdődhet a zaklatott sorsú ország Delpolitikai életében. Az új államfő szavai szerint „megválasztásával megszűntnek nyilvánítható a hatalmi harc”. Csak a jövő — méghozzá nem is biztos, hogy a közeljövő — döntheti el, állja-e majd ez a kijelentés az idő próbáját. Iránban már hosz- szabb ideje Baniszadr, illetve Behesti és Radzsai személye körül kristályosodott ki a két legjelentősebb szemben álló tábor. Behesti halálával és Radzsai beiktatásával — legalábbis pillanatnyilag — minden arra utal, hogy az országban megszűnt a „kettős hatalom” sajátos állapota és most már minden kulcspozíciót az úgynevezett iszlám fundamentalisták foglalnak el. A lehetőség a korábbinál egységesebb vezetésre megvan, de mint általában az életben, a politikában is más kérdés, hogyan használják ki a lehetőséget. Ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy az Irakkal vívott háború jelenleg ugyan stagnál, de nem ért véget, így a hadsereg magatartása továbbra is komoly bizonytalansági tényező. Úgy tűnik, az exállamfő távozásával megmentette személyes biztonságát, de vezető nélkül hagyta a köré sereglett politikai erőket. Iránban ugyan folytatódnak a robbantásos merényletek, ezek azonban semmiképpen nem jelentik azt, hogy a győztes fundamentalistáknak komoly ellenállással kellene szembenézniök. A világ óvatos várakozással tekint Teherán felé; ezt tükrözik például a Bani- szadrnak menedéket adó Franciaország hivatalos lépései : Mitterrand táviratban köszöntötte megválasztása alkalmából Radzsait, engedélyt adott három, már korábban megrendelt járőrhajó leszállítására és korlátozta Baniszadr érintkezését a sajtóval. H. E. Arkagyíj Sztrugackij Borisz Sztrugackij: Nehéz istennek lenni Don Kondor figyelmesen ránézett. — Nem tetszel nekem, Anton — mondta oroszul. — Nekem sem tetszik sok minden, Alekszandr Vaszil- jevics — felelte Rumata. — Nem tetszik, hogy a probléma puszta felvetése által megkötöttük kezünket-lábun- kat. Nem tetszik, hogy a Vér- telen Ráhatás Problémájának nevezik. Mert az én körülményeim között ez tudományosan megalapozott tétlenség ... Ismerem valamennyi ellenvetését! És ismerem az elméletet. Itt azonban nincs semmilyen elmélet, itt jellegzetesen fasiszta gyakorlat van, itt minden percben vadállatok embereket ölnek! — Anton — szólt dón Kondor —, ne heveskedjél. Elhiszem, hogy az arkanari he'y„Nem akarjuk megsérteni a törvényt, de folytatjuk a sztrájkot, mert rendeznünk kell nézeteltéréseinket a kormánnyal” — jelentette ki kedden Robert Poll, az amerikai légiforgalom-irányítók szakszervezetének vezetője. A szakszervezet teljesítetlen bérkövetelései miatt indított sztrájk hétfőn megbénította az amerikai légiforgalom 40 százalékát. Drew Lewis közlekedési miniszter kedden megismételte Reagan elnök ultimátumát: mindazokat a forgalomirányítókat elbocsátják, akik szerdán 11 óráig nem jelennek meg munkahelyükön. A megüresedő helyeket egyelőre csak túlórázással és a hadzet kivételes, de meggyőződésem, hogy egyetlen konstruktív javaslatod sincs. — Igen — ismerte el Rumata —, konstruktív javaslatom nincs. De nagyon nehéz féken tartanom magam. — Anton — mondta dón Kondor. — Mi kétszázötvenen vagyunk itt, az egész bolygón. Mindenki féken tartja magát, és ez mindenkinek nagyon nehezére esik. A legtapasztaltabbak már huszonkét éve élnek itt. Kereken megtiltották nekik, hogy bármit is tegyenek. Még ahhoz sem volna joguk, hogy megmentsék Budahot. Még akkor sem, ha a szemük lá- tára tipornák össze. — Ne beszéljen úgy velem, mint egy gyerekkel — mondta Rumata. — Maga olyan türelmetlen, mint egy gyerek — magyá- rázta dón Kondor. — Holott nagyon türelmesnek kell lenni. Rumata búsan elmosolyodott. — Amíg mi várakozunk — felelte —, készülődünk meg célozgatunk, ezek a vadállatok minden percben embereket ölnek. — Anton — mondta Kondor —, a világmindenségben sok ezer bolygó van, ahová még nem jutottunk el, és ahol a történelem megy a maga útján. — De ide már eljutottunk! — Igen, eljutottunk. De azért, hogy segítsünk ennek az emberiségnek. Ha gyenge vagy. menj el. Térj haza. sereg segítségével tudják betölteni, de Lewis szerint „kilencezer ember áll készenlétben, hogy kitanulja ezt a jól fizetett szakmát”. A kormány — mint a fentiekből kitűnik — el van szánva arra, hogy kenyértörésre viszi a dolgot és mindenáron példát statuál. A hatóságok rendkívül erélyes fellépése következtében — az elbocsátás mellett a sztrájkotokat letartóztatás és pénzbüntetés is fenyegeti — a sztrájkban részt vevő forgalomirányítók száma óráról órára csökken. . Kedden az amerikai belső légijáratok mintegy 70—75 százalékát tudták elindítani. Rumata hallgatott. Don Kondor végigsétált az asztal mellett, és búsan bólogatott. — Mindent értek —mondta. — Hiszen mindezt átéltem. Volt idő, amikor a tehetetlenség és a tulajdon aljasságom érzése látszott számomra a legszörnyűbbnek. Egyesek, a gyengébbek, beleőrültek, őket visszaküldték a Földre, és most gyógyítják. Tizenöt évre volt szükségem, hogy megértsem, mi a legszörnyűbb. Az emberi arculatot elveszíteni szörnyű, Anton. Bemocskolni a lelket, elkeseredni. Mi itt istenek vagyunk, Anton, és okosabbaknak kell lennünk a legendák isteneinél, akiket az itteni nép valahogy a saját képére és hasonlatosságára alkot. Én tizenöt éve vagyok itt. Én már nem is álmodom a Földről. Egyszer, az irataim között kutatva, rábukkantam egy nő fényképére, és sokáig nem tudtam rájönni, hogy kicsoda. Néha ijedten eszmélek rá, hogy én már régóta nem az Intézet munkatársa vagyok, hanem az Intézet múzeumának kiállítási tárgya. Hát ez a legszörnyűbb: beleélni magunkat a szerepünkbe. Mindegyikünkben a nemes söpredék küzd a kom- münárral. A Föld innen ezer évre és ezer parszekre esik. Komünárok maradunk. Ő nem érti meg. De hogyan is érthetné? Szerencséje volt, ő nem tudja, mi a szürke terror, kicsoda dón Reba. Mindaz, aminek a bolygón végzett tizenöt éves munkája Várakozó utasok tömege a Los Angeles-i nemzetközi pülőtéren. (Kelet-Magyarország telefotó) reTárgyalásokat kezdenek a gambiai felkelők A gambiai felkelők — akiket nyugati hírügynökségi jelentések szerint Kukli Samba Sanyang, az 1980-ban betiltott Gambiai Forradalmi Szocialista Párt egyik fiatal vezetője irányít — továbbra is kitartanak a fővárostól 10 kilométerre nyugatra fekvő egyik település laktanyáiban. A szenegáli csapatok és a gambiai kormányhű erők körülzárták a települést. A lázadók keddre virradóra szabadon engedtek két személyt, közöttük egy szenegáli diplomatát, s katonai források szerint jelenleg még mintegy harminc embert tartanak fogságukban. A szenegáli rádió értesülése szerint a lázadók főhadiszállása beleegyezett abba, hogy tárgyalásokat kezd a gambiai kormány képviselőivel. (Folytatás az 1. oldalról) hogy Lengyelország biztonsága, területi épsége, sőt állami léte a földrészen kialakult erőegyensúly által feltételezett. Másrészt, Lengyelország lényeges alkotórészét jelenti ennek az egyensúlynak mint a szocialista országok védelmi koalíciójának fontos tagja. E koalícióban való részvételét ily módon nemcsak a szocialista szolidaritás parancsa diktálja, hanem azok a legfontosabb nemzeti érdekek is, amelyeknek biztosítása Lengyelország állami létének elengedhetetlen feltételét jelenti. JAKUTFÖLD! JEGYZETEK (2.) Fekete arany, zöld arany A Lénának messze földön híres, szép szakaszai, érdekes látnivalói vannak. A legismertebbek a „lénai oszlopok”. A Jakutszk előtti szakaszon több tucat kilométeren keresztül a szél s a víz közös munkájával formált hatalmas sziklák állnak őrt a folyóparton. Egyikük középkori várra, a másik szakállas férfifejre emlékeztet — a mellettük elhajózónak órákig tartó élvezetet, életre szóló élményt jelentenek. A Léna egyelőre mégsem turistavidék — közlekedési, szállítási szerepét semmi sem múlja felül. Összeköti a hárommillió négyzetkilométeres Jakutföld különböző gazdasági körzeteit. Jakutia jövőjét pedig alighanem épp a közlekedés problémája határozza meg. A köztársaság természeti kincseinek gazdagsága ugyanis lenyűgöző, még a geológusok is csak becsülni tudják a legértékesebb ásványi anyagok, a szén, a vasérc, az olaj, az arany, a gyémánt feltáratlan készleteinek nagyságát. Ám a megfelelő szállítási hálózat megteremtéséig a kiaknázással várni kell. Másfél órás repülés után apró tisztáson szállunk le. Csak a fúrótorony magas acélváza emelkedik a fák koronája fölé, mellette néhány fabarakk szolgál szállásul, étkezőül, pihenőhelyül a munkásoknak. A vállalat alatt tanúja volt, így vagy amúgy beleillek a báziselméletbe. S amikor én a fasizmusról, a szürke rohamoszta- gosokról beszélek neki, ő ezt érzelmi kitörésnek tekinti: „Ne tréfáljon a terminológiával, Anton! A terminológiai zűrzavar veszélyes következményekkel jár.” Sehogyan sem tudja megérteni, hogy a középkori brutalitás normális színvonala — Arkanar boldog tegnapja. Don Reba az ő számára holmi Richelieu, okos és előrelátó politikus, aki az abszolutizmust védelmezi a feudális betyársággal szemben. Az egész bolygón egyedül én látom az országra rákúszó szörnyűséges árnyat, de éppen én nem tudom megérteni, kinek az árnyéka ez, és miért... — Hogy van a tiszteletre méltó Szinda? — kérdezte. Don Kondor már nem nézett a veséjébe. — Köszönöm jól — dör- mögte. Azután így szólt: — Végtére is meg kell érteni, hogy sem te, sem én, egyikünk sem láthatja meg munkájának reálisan érzékelhető gyümölcseit. Mi nem fizikusok vagyunk, hanem történészek. Számunkra az időegység nem a másodperc, hanem az évszázad, mi csupán előkészítjük a talajt a vetéshez. Egyébként a Földről jönnek néha holmi... rajongók, hogy az ördög vinné őket... Kurta lélegzetű vágtázok ... (Folytatjuk) A hatalmas szálfakötegeket a folyópartig viszi a szállító- kocsi. főgeológusa szegődik mellénk kísérőnek. — Az első olajkutató expedíciók a harmincas években kezdtek működni. A tudósok Nyugat-Jakutiát tartják a legígéretesebb területnek: fantasztikus, 800 milliárd köbméteres olaj-, 13 trillió köbméteres földgázkészleEgy marék gyémánt. (Fotó: MTI — Bara István) tét jósolnak. A „fekete arany” felszínre hozatala persze se nem könnyű, se nem olcsó. Feldolgozás egyelőre nem is folyik Jakutföl- dön. A próbafúrások körülményeit pedig láthatják: minden anyagot, berendezést légi úton kell idehozatni, s a munka a legkeményebb fagyban is folyik. A majdani kitermelés legalább ilyen gond, hiszen előtte biztosítani kell az olaj, a gáz elvezetését. A köztársaság egy másik kincsének, a fának a szállítása szerencsére megoldott. Természetesen, a Léna segít: a hatalmas szálfákat hüvelykujjnyi vastag dróthuzalokkal kötözik körbe, e tizenöt köbméteres „kötegekből” pedig terjedelmes tutajrendszert állítanak össze. A favontató uszályok sűrűn követik egymást a folyón. Hosszú út vár rájuk: a 7—8 főnyi legénység körülbelül három hét alatt ér a torkolatig. Innen, Tyikszi kikötőjéből viszik tovább a fatörzseket — Japánba például minden évben tekintélyes mennyiséget exportálnak. A faanyag, a „zöld arany” kitermelése viszont — így nevezik az értékes nyersanyagot — épp olyan fáradtságos, mint a kőolajé. Megnehezíti a munkát az utak hiánya, a nyáron sokszor fojtó meleg, a szúnyogok támadó hada. Erről magunk is meggyőződhettünk, amikor meglátogattuk a vityimi fa- feldolgozó állami gazdaságot. — Innen tank erősségű karmos markolók vonszolják ki a törzseket — magyarázták. — Gazdaságunk évente 300 ezer köbméter fát termel ki, ennek 60 százaléka vörös, 30 százaléka pedig erdei fenyő. Szerencsére az utántele- pítéssel nincs gondunk: mire eljutunk körzetünk határáig, lehet élőiről kezdeni, ahol már újranőtt az erdő. Ezt sem sok országban mondhatják el — gondoltam. Jakutiában rengeteg az erdő, alacsony viszont a mezőgazdasági művelés alá vont földek aránya, nem éri el az összterület egy százalékát sem. (Következik: 3. Háztáji a gyárudvaron) Szegő Gábor
