Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-29 / 202. szám
1981. augusztus 29. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Kollégium apokon belül ismét élettel telnek meg a I kollégiumok. A vakáció élményeit osztják meg a volt szobatársak, egymással, a környezettel ismerkednek az új lakók. Napirend szabta keretek között tanulnak, formálódnak közösséggé a tanév során. A legtöbb bentlakásos diákintézmény kezdetben diákotthonként működött. Így például a fehérgyarmati Móricz Zsigmond Kollégium. Ám hatvan lakója évről évre tartalmasabb élettel töltöte meg a falakat. 1961-ben kiérdemelték a kollégiumi címet. Az 1970- es pusztító árvíz után emelték a modern épületet, melyben ma már tanévről tanévre kétszázhuszonheten laknak, tanulnak. Amint belakták, otthonossá tették az új épületet, rögtön beneveztek a kiváló kollégium címért indítót versenybe. Már az első tanévben, 1975—76- ban aranyoklevelet szereztek. Azután még egyet, és az idén kiváló kollégium lett a fehérgyarmati. Milyen munka áll az elismerés mögött? Mit vár a diákintézmény a fiataloktól? A követelmények Között az első, hogy a kollégium lakói jól tanuljanak. A Móricz Zsigmond Kollégiumban évek óta 3,6 a tanulmányi átlag. Csak elenyésző a bukottak száma. A gyengébb tanulókat állandóan korrepetelják. A kollégium formálja a tanulók magatartását, cselekvőkészségét. Hozzájárul a helyes művelődési szokások kialakításához. az önképzéshez, az egészséges testkultúrához és még hosszan lehetne sorolni. A közösséghez tartozást erősíti a hagyományteremtés, ápolás. A kollégistává fogadás, a negyedikesek búcsúztatása minden évben kiemelkedő esemény. A tanulók egyéni értékelésére külön rendszert dolgozott ki a nevelőtestület a diáktanáccsal együtt. A lényege, hogy pontozzák a tanulmányi munkát, az állandó és időszaki kollégiumi, iskolai megbízatások ellátását, az önként vállalt, közösségért végzett munkát, a házirend betartását, a környezet rendjét, tisztaságát. Eszerint kiváló, jó, megfelelő és rossz kollégista lehet valaki. Az egyes fokozatok kedvezménnyel és elmarasztalással járnak. A kiváló kollégista több kimenőt, jutalom hazautazást kap, kötetlen időben és helyen tanulhat. Minden tanulói javaslatot megfontolnak. Ha a kollégiumi nevelők nem is értenek mindennel egyet, kísérletként bevezetik, hogy a javaslatot hadd cáfolja vagy igazolja a gyakorlat. □ fehérgyarmati példa jól szemlélteti a kol- llégiumi nevelőmunka színvonalát. Az egyéni képességek kibontakoztatásának, a személyiség formálódásának szerencsére van még jó néhány hasonló „műhelye”. A szocialista világnézet és erkölcs alapjaival, pozitív emberi tulajdonságokkal rendelkező fiatalok kerülhetnek ki belőlük a termelőmunkába, a felsőfokú oktatásba. A kollégiumok, mint az iskolák „szolgálóleányai”, megérdemlik ezért az elismerést. R. G. A VÁROS KISGYERMEKE Kőlaposi igények HÍVATLAN VENDÉG VOLTAM A MINAP KÖLAPO- SON. NEM FÁRASZTÓM AZ OLVASÓT — MÉG A NYÍREGYHÁZIT SE — HOGY KITALÁLJA, HOL IS VAN EZ A HANGULATOS NEVŰ HELY. ALIG EGY KÖHAjlTÁS- NYIRA NYÍREGYHÁZA KÖZPONTJÁTÓL, HÄROM, HÁROM ÉS FÉL KILOMÉTERRE. A 4-ES FÖÜTRÖL VEZET BE EGY FÖLDÚT: AZ ILONATANYAI BUSZMEGÁLLÓVAL SZEMBEN ... Magamban a város kisgyermekének neveztem el, mivel nemrég tartozik Nyíregyházához, Oros hozta magával — amikor Orost a megyeszékhelyhez csatolták — mint karon ülő gyermekét. Kőlapos — az egykori Burger-tanya így hát Nyíregyháza egyik külterületi helye lett. De kik élnek itt és hogyan? Erre voltam kíváncsi, vállalva a hívatlan vendég szerepét. .. Távol a zajtól — Többségében régi uradalmi cselédek élnek itt — magyarázta Talai Ferenc, akiről az utcabeliek úgy tudják, tanácstag. Kiderül, már nem tanácstag, de évekig az volt. Jelenleg a népfrontbizottság tagja. Jól ismeri a kőlaposi gondokat és örömöket. Maga is régi kőlaposi, aki a Közúti Gépellátó Vállalatnál lakatos. Számítása szerint 70—72 család, körülbelül 320 ember él itt. Többségük volt uradalmi cseléd, akiknek az 1947—48-as esztendőkben úgynevezett „Oncsa” házakat épített az állam. Hatszáz négyszögöles telken ... — Majd minden családból legalább egy ember bent dolgozik a városban — folytatja Talai Ferenc. — Van köztük fűtő, segédmunkás, kőműves, üvegtechnikus, gépkocsiszerelő. Az itt lakók 65 százaléka rokoni kapcsolatban van egymással; Pécsiék, Vargáék, Bakosék ... Szeretnek itt lakni az emberek, a kertben megterem a zöldség, gyümölcs, sokan sertést, némelyek bikát hizlalnak. Jól élnek. Távol a város zajától... Ismerkedésünket a kispa- don folytatjuk, Kőlapos főutcáján, az Újerő utcában. Veress Ferencné és özv. Beni- csák Mihályné beszélget éppen a napi eseményekről. Ve- ressné az imént jött haza a városból, ruhaneműt vett a fiának, aki nagy esemény előtt áll, nősül... Benicsákné apja parádéskocsisnak jött a Burger-uradalomba, „őslakos”, akárcsak Veressné. Dicsérik a csendet, amit olykor csak a tangazdaság gépeinek zaja ver fel. ugyanis a gazdaság gyümölcsöse veszi körül Kőlapost, itt jönnek és mennek a másinák a földekre... A járat legvégén Á juhásznak jól megy dolga? Itt legeltetek most ezen a tarlón... (A szerző felvétele.) — Bizony, mi is fizetjük a községfejlesztést, a háromszáz forintot, mint a városiak, még sincs egy kövesútunk. Villany, nyomós kút van, boltunk is nyílt, de különösen kora tavasszal és esős időben, amikor a tangazdasági gépek összevágják az utat, nem lehet kimenni, csak gumicsizmában — panaszolják. A kis magánboltba is benéztünk. A boltos Bódi Jánosáé azelőtt a Füszért vállalatnál dolgozott. Havonta több mint' százezer forintot árul. Igaz, vasárnap is nyitva a bolt. Sokféle élelmiszer, ital a polcokon és konzerv, mert még nincs hűtőszekrényük. Eleinte szokatlan volt az itt lakóknak a kis bolt, aki bent járt a városban, ott vásárolt be. Tavaly október óta azonban mind jobban megkedvelték a közeli boltot, ahová akár a gyereket is el lehet küldeni... — Csak a kenyérszállítással van bosszúságunk — jegyezte meg a fiatalasszony. — A vidéki járattal kapom a kenyeret és a legvégén. Olyannal kell beérni, amilyen marad. De hát, hogyan adjam a vevőnek ami nyomott, nem jó kenyér? — kérdezi ... Kőlaposon néhány éve megszűnt az iskola, a gyerekek a nyíregyházi 3. sz. általános iskolába járnak. Sokan emlegették a nemrég elhunyt tanító bácsit, Forró Józsefet, aki hosszú ideig tanítója volt itt gyermekeknek, felnőtteknek. Darkó Andrásnét is ő kérte meg, amikor megszűnt az iskola, vigye át az iskolai könyvtár köteteit és vállalja el lakásán a fiókkönyvtárosságot... Egy vasárnap története Julisi Erzsébet, akivel szintén az utcai kispadon találkoztunk, a maga erejéből épített házat, a tejiparnál gépi számlázó. Ö sem vágyott a városba. Néhány ví- kendtelek, víkendház is van már Kőlaposon, ahol az egybehangzó vélemények szerint családiasán élnek a régi és az új lakók. Nincsenek nagy igények, ami az aprócska település „városiasítását” illeti. Két évvel ezelőtt — amikor még Talai Ferenc volt a tanácstag — a betonjárda ügyében tettek lépéseket. De hiába. Azt a választ kapták a városi tanácstól, nem lehetséges. Most mégis betonlapokon járnak az Üjerö utca lakói, legalábbis az egyik oldalon. Ez hogyan lehetséges? — Azon mi is csodálkoztunk, mikor megérkezett a teherkocsi és elkezdték lerakni a betonlapokat — elevenítette fel az anekdotába illő esetet Talai Ferenc. — Gyorsan bementem a tanács építési osztályára: hogyan van ez, néhány nappal azelőtt még azt válaszolták, nem kapunk betonlapokat. A tanácsi ember nagyon elcsodálkozott. Aztán tisztességgel bevallotta: ők azt hitték, az Üjerő utca a Ságvári-telepen van, nem Kőlaposon. Ahogy hazaértem, megmozgattam az utcát. Vasárnap volt, leraktuk az összes betonlapot. Így lett Kőlaposon betonjárda. Páll Géza „Egyik dombról a másikra / terelgeti nyáját, fújja furulyáját, bú nélkül éli világát ...” Higgye meg, ilyet csak a nótákban énekelnek. Volt nálunk egy tanuló gyerek, az komolyan is gondolta. Idevalósi a faluba, aztán elment juhász szakmunkás iskolába. Nyaranta a tsz-ben dolgozott, hát egyszer kérdem tőle, miért akarsz juhász lenni? „Mert egész nap csak feküdni kell, és sok pénzt lehet vele keresni.” — így a kölyök. Más évre nálunk kezdett dolgozni. Ügy, ahogy a nóta mondja. De ő még csak nem is terelgette a birkákat. Feküdt egész nap. Elég az hozzá, egy év alatt csinált annyi kárt, ha el nem megy, elzavarják. Nem lehet itt mélázni, nincs arra idő. Hatan vagyunk juhászok a tsz-ben. (A nyírtas- si Dózsa Tsz-ben, a szerk.) Kétezer állatra vigyázunk. Ebben a nyájban hétszáz van. Utánuk kapom a pénzt, a birkák meg döglenek ha bánatosak, ha örülnek, ha esik, ha fúj, ha süt. Itt legeltetek most ezen a tarlón. Egy kicsit nem figyelek, rögtön befalnak a gyenge búzából és kész a baj. De az se jó, ha nem esznek. Vándorlók velük egész nap, úgy, hogy jóllakjanak közben. Délben behúzódunk az akácosba, hadd pihenjenek. Igaz, akkor sem ülnek meg. Az a gombos fejű ni, tudom, rögtön elmegy. Át a dűlőn a kukoricásba. Huncut egy jószág, folyton csak azt nézi, mikor teheti kárba a patáját. Az a beesett oldalú is mindig külön lógatja fejét a többitől. Beteg, nincs már belseje. Azt a másikat a bárányok tették tönkre, annak meg amott a hátát mindig beköpik a legyek. Nem tud a sebe gyógyulni. Kenegetem, lehet még, hogy összeszedi magát, tán lesz belőle valami. Ismerem én mindet, nincs ezek között két egyforma! Így, eső után sok a sánta. Nedves a fű, bepállik a körme között, a gyulladt lábára meg sántít. Egy délelőtt harminc-negyvenet is megsántá- zok, de hát másnapra ugyanannyi van. A körme között bevágom, hadd tisztuljon a seb. Bekenem szerrel, itt van nálam mindig egy üvegben és egy-két nap alatt rendbe jön. Ha meg már a kezem alatt jár, a körmét is levágom. Mert nő ezeknek is, ugyanúgy, mint a lónak. A körmözés már nem fáj, eltűrik. A gyapjúra is oda kell figyelni, mert az, meg a szaporulat után jön a pénz. Cigánymadzag, meg minden frász beleakad, azokat ki kell szedegetni. Mostanában legalább kétszer bárányozunk egy évben: nem fejünk, a kicsiké a tej. De máskor! Nagy munka elbánni azzal a tömérdek jószággal. Kerülj egyet Bodri! Én tanítottam a kutyát, megértjük egymást. Csak akkor haragudott, mikor a fogát lecsíptem. Megkapdosta a birkákat, hogy kisebesedtek. Muszáj volt aztán a fogából lecsípni. Ezt, a kezemen akkor szereztem. Megmart. Gyere csak Bodri, mutasd a fogad! Ilyen ni! Hát, most már gondolhatja, hogy megy a nap. A pénz, nem mondom, jó, de a tavalyi szabadságomból is van még. Télen-nyáron, húsvétkor, karácsonykor itt ki kell hajtani. A legelő meg egyre kevesebb. Régen kiváltság volt, ha valaki földjén áthajtottuk a nyájat. Azt, amit közben legelt, kamatostól fizette visz- sza a trágya. Most ezzel nemigen gondol senki. Pedig jobb mint a műtrágya, elhiheti. Aztán ha lesz azokból a képekből, valami, küldjön már egyet! Farkas Miklósnak Nyírtassra. Utcanév nem is kell, ideér az anélkül is. Csendes Csaba Fiúnadrágok Szabolcsveresmartról A fényeslitkei Tisza Gyöngye Termelőszövetkezet a női munkaerő állandó foglalkoztatása érdekében a Kisvárdai Ruházati Szövetkezet szakmai irányításával ruhaipari szalagot indított. Ez év április 27- én kezdődőt a betanulás, harminc asszony részvételével. A termelőszövetkezet Szabolcs- veresmarton egy gépműhelyt alakított át mintegy 700 ezer forintos költséggel korszerű szalagrendszerben dolgozó műhellyé. A ruházati szövetkezet 45 gépet és a szakmai irányítást biztosította. Jelenleg 550 nagykamasz bársonynadrág készítését végzik az üzem dolgozói. Az egy műszakban dolgozó üzem munkásait a termelőszövetkezet autóbusza szállítja munkába és a munka végeztével haza. A tervek szerint az üzem létszámát 120 főre kívánják emelni 1982-ben, és ekkor térnek át a két műszakos termelésre is. Marci Jánosné betanító Kocsis Árpádnénak mutatja meg a svédzseb készítését. (Vincze Péter felvétele) Mi a véleménye? Pintér Péter, a nyíregyházi gyermekruházati bolt vezetője A gyermekruhaellátásról — A nyár végén — az iskolai, óvodai tanév kezdetén — legnagyobb a forgalmunk. Ennek ellenére az ellátást kiegyensúlyozottnak tartom. A helyzet az elmúlt két-három évhez képest javult: jobb az áruellátás, kölcsönösek és állandóak partnerkapcsolataink a kereskedelmi vállalatokkal. Nehezíti viszont helyzetünket, hogy ebben a legforgalmasabb időszakban kell boltunkat felújítani. Petőfi Szocialista Brigádunk a partner kereskedelmi vállalatok brigádjaival együtt vállalta, hogy az ellátás és az árusítás folyamatos lesz. — Problémák természetesen adódnak. Például nyáron átmeneti hiányosság volt gyermekszandálokból, pólóingekből, gyermek rövidnadrágokból. Mára már sikerült ezekből az árufajtákból is elegendőt beszerezni. Az okok között bizonyára ott van a korán jött és tartós nyári idő, amire a kereskedelem és a termelők nem készültek fel. A tanévkezdéskor keresett cikkek közül a bakfis iskolaköpenyből nincs elegendő, más hasonló cikkből van választékunk. A Kelet-magyarországi Textil- és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat ígérete alapján reméljük, hogy a közeljövőben ez a gond is megoldódik. — A hiányosságokat egyrészt kereskedelmi partnereinkkel való jobb együttműködéssel igyekszünk megszüntetni, másrészt termeltetői megrendelésekkel. Így például a Debreceni Általános Szövetkezetnél gyermekcipőket, a budapesti Ramónánál konfekcióárukat, a Bolyi ÁFÉSZNÉL pedig kötött termékeket készítettünk. — Az egyéb, választékot bővítő cikkek közül a változatos szabású kamasz átmeneti és téli kabátjaink, műirha kabátjaink már megérkeztek, a divatos zekékből ugyancsak széles a választékunk. — Üzletpolitikai céljainknak megfelelően a kisgyermekes szülőket segítettük azzal, hogy a korábbiaknál sokkal szélesebb áruválasztékot vontunk be az idei engedményes vásárba. Közel hétszázezer forint értékű áru vásárlásánál kétszázötvenezer forintot takarított meg a lakosság. — A minőségi kifogások elég gyakoriak, elsősorban a cipőknél. A hibás cipőket kicseréljük, illetve a Nyíregyházi Cipőipari Szövetkezettel nyolc napon belül kijavíttatjuk. Az őszi, téli ruházati cikkek nagy részét már beszereztük, jelenleg félmilliós a raktárkészletünk. Reméljük, hogy hamarosan a régi fonalházból visszaköltözhetünk korábbi üzlethelyiségünkbe és kevésbé zsúfolt körülmények között fogadhatjuk vásárlóinkat. R. G.
