Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-23 / 196. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. augusztus 23. Minőségellenőrzés naponta Átmossák a víztornyot Ki építsen? Szenzációnak aligha nevezhető az a hír, hogy Penyigén felújították az orvosi lakást, vagy hogy Komoron a művelődési házat rendbehozták. Érdekessé csupán attól lesz az értesülés, hogy a munkálatokat a nábrádi termelőszövetkezet építőbrigádja végezte el. Bizonyára feltűnt ez az információ a napilapban annak a vásárosnaményi vezetőnek is, aki a közelmúltban, beszélgetésünk alkalmával, amiatt kesergett, hogy félő, nemigen sikerül megvalósítani az ötéves lakásprogramot. Korántsem pénzügyi oka van ennek — hiszen az OTP kész-' ségesen segít —, vállalkozó kedvű fiatal házasok is volnának társas vagy családi ház építésére. Igen ám, csakhogy égen-földön nem találni ilyen kisebb építkezésre kivitelezőt, mert — ezt is a már említett vezető mondta — a közelmúltban elkövették azt a hibát, hogy engedték a kivitelezői kapacitás visz- szafejlesztését a különböző szövetkezeteknél. Most a városnak a messzi kisközségek mutatnak példát: nem minden esetben indokolt a híres, mamut kivitelező vállalatokra várni, segíthetnek önmagukon is a kistelepülések lakói. Mennyire inkább indokolt volna ez a városokban — nemcsak a fiatalokban, hanem még a megyeszékhelyen is! Éppen Nyíregyházán tapasztalni, hogy kivitelező hiányában több épület felében-harmadában áll, vagy csupán az alapját öntötték ki. Történik mindez akkor, amikor az illetékes kormányszervek nagy megértéssel és segítséggel sietnek a kivitelezésre vállalkozók kedvében járni. (Gondoljunk csak a kisiparosokat érintő rendelkezésekre!) Nyilvánvaló, hogy ha a kisiparosnak megéri házat építeni, felújítani, ugyanúgy kifizetődő éz a szövetkezeteknek is, — ha megfelelő a munka szervezése. Amikor a magánlakás-építés fellendülésének korát éljük, aligha lehet kézlegyintéssel elintézni ezt az ügyet. A nábrádiak példája mindenesetre figyelmet érdemel, (a.) Lakoma November 25-én betörtek Bedő László rakamazi lakásába az ablakon keresztül. Villanyborotvától farmernadrágig számos ingóságát ellopták, összesen 6850 forint értékben. . A rendőrség az ügyben gyanúsítottként hallgatta ki Ku- ru Sándor 28 éves büntetett előéletű rakamazi foglalkozásnélkülit, akinél megtaláltak egy pár — a betörésnél eltűnt — surranóbakancsot. Kuru tagadott, de hogy végül föl is ismerték, bevallotta, hogy ő követte el a betörést. Még néhány holmit megtaláltak nála, vissza is adták a tulajdonosának, de azok használhatatlanok. Kuru ezentúl nem "egyedül járt betömi, hanem sógorával, Jóni Lajos 21 éves helybeli foglalkozásnélkülivel. (A Jóni élettársa és Kuru felesége testvérek.) Előbb Pirint Frigyesnétől húsz (!) tyúkot vittek el. Oda februárban is visszatértek, kicsavarták az udvari villanyégőt, vasdara- fcokat hordtak az ajtó elé, hogy ki sem lehetett volna jönni a házból, — aztán öt tyúk bánta látogatásukat és kisebb ingóságok. Az idős, 80 éves asszony följelentést sem mert tenni, Természetesnek vesszük, hogy ha megnyitjuk a csapot, tiszta víz folyik belőle, csakúgy, mint a kutakból, szaknyelven szólva a közkifolyókból. Elemi igény és biológiai szükséglet az egészséges ivóvíz, ehhez azonban több száz ember végez ösz- szehangolt munkát, egyetlen nap szünet nélkül. Klór, vas, mangán Megyénk szinte kivételes helyzetet élvez, mert egyetlen településünkön sem isznak a folyókból nyert felszíni vizet. Valamennyi kutat mélyfúrású víz táplál. Az első, rendszerint agyag vízzáró réteg már tisztítja is a vizet, hiszen a talaj szennyeződéseit megszűri, s a kútba már tiszta víz kerül. — Emellett mindennapos teendőink közé tartozik, hogy figyelemmel kísérjük a kutak, víztározók, szűrők, az ivóvízhálózat, a csapok és a víztorony állapotát — tájékoztat Tóth Tibor, á Szabolcs megyei Víz és Csatornamű Vállalati főmérnöke. — Kémiai és bakteriológiai vizsgálatnak veti alá a labor az e helyekről gyűjtött vízmintát. Kémiai szempontból a víz klór-, vas- és mangánmert Kuruék megfenyegették. November 13-án Fontos Frigyesnél szerezték be a családnak a mindennapit: négy kacsa, két tyúk és kisebb holmik mellett elvittek egy hordóból 35—40 liter (!) bort és egy zsák burgonyát. Karácsony és újév között — kellett valami a szilveszteri ünneplésre — Fontos Fri- gyesnénél törték le az istállói lakatot, s elvittek hat tyúkot meg egy kakast. Kevesellhet- ték a zsákmányt, mert december 27-én Suskó Ferencné udvarába másztak be, s vittek még négy tyúkot. Suskóné be sem jelentette már az esetet, csak akkor derült ki, mikor később a rendőrségi bizonyítási eljárás során Kuruék a házra mutattak: onnan is loptak. Mivel a tyúkot nagyon szerették, özv. Csehi György- nétől is elvittek tízet, majd pár nap múlva — csak nem lehet az a jószág éhen, — egy ?sák kukoricát is elloptak. Még egyszer jártak itt, betörték az ablakot az előszobán, mire Csehiné fölébredt, villanyt gyújtott, Kuruék pedig elmenekültek. Loptak és loptak, Rakama- zon már az is szerencsésnek tekinthette magát, akihez tartalmát nézzük. A bakteriológiai vizsgálat arra irányul, hogy betegséget okozó baktérium található-e a vízben. Ki gondolná, hogy a kristálytiszta ivóvízben az ásványi sókon kívül a Mengyele- jev-táblázat százegynéhány eleme mind megtalálható? Ha valamelyik elemet a labornak nem sikerül kimutatni, az nem azt jelenti, hogy az illető anyag nem található a vízben, hanem a labor felszereltsége nem teszi lehetővé a parányi részecskék kimutatását. Még radioaktív elem — a radon — is megtalálható az ivóvízben. A szabvány igen szigorúan elkülöníti az egyes elemek előfordulási nagyságát. Kóli a leútban Köztudott, hogy a talajból nyert ivóvíz — bármilyen mélyről is hozzák a felszínre — tartalmaz élőlényeket. No, nem egy halra kell gondolni, hanem olyan baktériumokra, amelyeket csak a gondos laboratóriumi vizsgálat tud kiszűrni. A SZAVICSAV laboratóriuma — a KÖJÁL-lal együttműködve — naponta regisztrálja a vízmintákat. A legkritikusabb a víz tisztasága nem látogattak el. Csak példáknak a korántsem teljes bűnlajstromból: Szloboda Lászlótól kávéfőzőt (és természetesen hozzá való kávét is, mert csak nem veszik a boltban?), fazékból a csirkét, s még ugyanazon az éjszakán Weisz Lászlóéktól a köretet: másfél zsák burgonyát. Suller György tyúkólja és pincéje hiába volt erős lakattal bezárva (hét tyúk, zsák krumpli), Héri Jánostól a tyúkok mellé nemcsak nyolcvan kiló krumplit, hanem hagymát és zöldséget is. Ö sem tett följelentést, annyira megszokottá váltak a lopások, csak a rendőrség felhívására ment be. Szalóki János pincéjéből a szokásos tyúk-krumpli menü mellé harminc liter bor is kellett. Kóder Tibor lakását — a tulajdonos nem volt otthon —, szinte kifosztották, bár máig sem derült ki, hogy a nagy zsákmány között miért vitték el, s mihez kezdtek volna az akkutöltővel és a két autóstérképpel? Végül letartóztatták őket, s aztán kezdődött a játék: hol tagadtak, hol beismertek. Kurunak volt egy másik ügye is, amivel a betöréseket egyesítették. Négy kiskorú gyermeke van. A legidővagy esetleges szennyezettsége a vízhálózat utolsó fogyasztójánál — vagyis az utca szélső házánál. Itt kicsi a víz áramlása, előfordul, hogy napokig áll a víz a vezetékben, ha éppen nincs otthon a család, s így a kórokozók ideális körülményeket találnak a szaporodásra. Ha pozitív a vízminta eredménye, lezárják a hálózat egy szakaszát és a tűzcsapon keresztül hypos vízzel öblítik át a vezetéket, ezután fertőtlenítik, s ha az újabb vízmosásra negatív leletet kapnak, akkor kapcsolják rá a hálózatra. Éjjel végzik Évente legalább négyszer mossák át és fertőtlenítik a hálózatot és a víztornyot. A víztoronyban egy 200 és egy 400 köbméteres medence van, egyszerre az egyiket takarítják. Éjjel kerül erre sor, kiürítik a tartályt, leszedik az oldaláról az üledéket, hypós vízzel kisúrolják, majd 6—8 órára fertőtlenítő oldattal töltik meg, s ha a mintavétel megfelel, akkor telítik vízzel a tartályt. Általában 12 óráig tart ez a művelet. T. K. sebb Sándornak már tavaly iskolába kellett volna járnia, előtte pedig előkészítőre. A 192 órás előkészítőből 150 órát hiányzott a fiú. Hiába sújtotta Kurut a tanács pénzbírsággal, a gyereket nem járatta iskolába sem. A négy gyerek ruhátlan, gondozatlan, a legidősebb Sándor nem beszél, fél mindenkitől, s ahogy a szakértő megállapította: nem fogyatékos, csak az elhanyagolt környezet miatt visszamaradt. Testi, szellemi fejlődése — így a bíróság — jelenlegi környezetében nincs biztosítva. A Nyíregyházi Megyei Bíróság nagyobb értékre, üzletszerűen, részben dolog elleni erőszakkal, részben bűn- szövetségben elkövetett lopás miatt vonta felelősségre a két jó évtágyú betörőt — Kurut természetesen kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt is, — és Kurut három év és tíz hónap, Jónit pedig két év börtönre büntette, Kurut négy, Jónit három évre eltiltva a közügyektől. Jóni esetében a korábbi büntetésből maradt, feltételes szabadságot a bíróság megszüntette, így a letöltetlen büntetést is le kell majd töltenie. A meg nem térült károk zömét a bíróság megtéríttette Kuruéjckal, néhányat viszont — főleg ahol vitás volt az érték, — a törvény egyéb útjaira utasított. Az ítélet jogerős. , (k) lopott anyagból A héten több komoly és ugyancsak jó néhány tartalmas szórakoztató adásban volt része a nézőnek. Nem a fajsúly szerint csoportosítva, hanem az időrendet követve röviden mondom el benyomásaimat néhány olyanról, amelyet láthattam. Molnár Ferenc a színházi szórakoztatás, a dramaturgia, a szerkesztés „nagymestere”. Ez már közhely. Nem árt azonban most megemlíteni, mert A doktor úr című bohózatának közvetítése önmagában is okot ad rá, de meg azért is, mert az is tény: Molnár kitűnő szerzői tulajdonságai ellenére ez a darabja nem tartozik a legsikerültebbek közé, annak ellenére, hogy általában sikerrel játszották. Ezt a darabot valójában a színészi játék minősége teszi sikeressé vagy érdektelenné a néző számára. A Madách Színház művészeinek előadásában, Ádárn Ottó rendezői irányításával és a tévéközvetítés vezetésével kitűnő színházi (és egyben tévés) produkciót élvezhettem a nézők sokaságával együtt. A darab, illetve az előadás pillérei Márkus László (Sárkány ügyvéd) és Haumann Péter (Puzsér a tolvaj). Az ő játékuk, sziporkázó ötleteik mellett a Zenthe Ferenc (Cseresnyés) és Békés Itala (Marosiné) által teremtett figurákról kell elismeréssel szólni. Az alkotmány ünnepének délelőttjén a Tisztavatás szép és felemelő perceiről adott képekhez jól társult az utána sugárzott Rapszódia című rövidfilm, melynek rendezője Kis József volt Ez a képsor (az egész filmet lehetne így is nevezni) látványos, szemgyönyörködtető és hatásos felvételekkel mutatta be — természetesen: nagy áttekintéssel —, hogy milyen ma hazánk, Magyarország, hogyan élünk. Az új, a nagyszerű mellett azt sem hallgatták el a képek, hogy még a múlt is jelen van (a tanyák, az egyszerű házakból álló falvak, a tehénfogat), de éppen ez a rendezői koncepció tette hitelessé a filmet. Nem kétséges, hogy személyesen ott lenni valamilyen eseményen nagyobb élményt ad, mintha csak filmen vagy akár élő, egyenes tévéközvetítésben láthatjuk. Azt hiszem azonban, hogy a tévénézők milliói, akik a budapesti honvédelmi napról adott élő közvetítést nézték húszadikán délelőtt, a közvetítésben közreműködő riporterek és a nem tévés szakemberek kommentárjai jóvoltából kárpótlást kaptak. Ugyanis sok olyan felvilágosítást fűztek — részletesen — a látottakhoz, amelyet a helyszínen jelenlévő nézők bizonyára nem kaphattak meg ilyen alapossággal és akusztikailag is ennyire érthetően. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a képernyőn látottak is kedves, szép és ünnepi hangulatot keltettek az alkotmány napjának délelőttjén. Seregi István [JRÁDIÓ MELLETT ízes alkotmánynapi műsort állított össze Zoltán Péter, Hétköznapi történetek — ünnepi estére címmel. A „derűs”, önfeledt országjárás” a bort, búzát, békességet hagyományos jókívánság jegyében, népünk gazdagon terített asztaláról mutatott be íny- .és kedvcsiklandozó csemegéket. Mindenekelőtt természetesen a jó (a műsorban az egri) kenyér „titkát”. Meg kell vallanom, hogy én a szakszerű technológiai ismertetésnél sokkal jobban élveztem Krúdy Gyula hangulatteremtő, anekdotikus írását Bródy Sándor és Gárdonyi Géza egymással való ungor- kodásáról (Agárdi Gábor előadásában), annak a kapcsán, ami szerint a „fukar” Gárdonyi rendszeresen cipelt fel Pestre Bródynak egy- egy ötkilós egri kenyeret Mert — Krúdy szerint — ők „ ... az utolsó írók voltak, akik megosztották egymással a kenyerüket és a szivarjukat, akik szerették egymást...” Bár a további gasztronómiai betétekben jócskán akadt eléggé közismert tényközlés is (a gyulai és a csabai kolbász közötti különbségről, a szegedi szalámiról, a pécsi cirfandliról, az egri bikavérről meg a soproni kékfrankosról például), meg kell állapítanom a szerkesztő-műsorvezető érdeméül, hogy ezeket is szívesen hallgatott érdekességekkel fűszerezte. így, többek között azzal, hogy a török elleni várvédő egri harcosoktól az arcukon, vértjükön csurgó bikavértől rémült volna meg és vonult volna vissza az ellenség, hogy a csabai kolbász azért olyan csípős, mert belőle a múltban a kicsi darabkák is jobban hatottak a nagy karéj kenyerekkel, vagy hogy a westfáliai békét (1648-ban a harmincéves háborút zárta le) a hosszú tárgyalások után azért sikerült végre megkötni, mert soproni kékfrankos volt az ital az asztalon ... Különleges csemege volt (már annak, aki szereti) a műsorban az egri piaci riport a békacomb fogyasztásáról és keresletéről, s ami még érdekesebb, az andornaktály- lyai békahalászatról szóló blokk is. Nekem mégis az ünneplő emberek néhány portréjának a felvillantása maradt a műsorból a leghangulatosabb emlékezetes és — átvitt értelemben — a legíze- sebb. A békés életben születő bölcs népi derű, a lélek termékenyítő sugárzása, az értelmes élet példáinak a felmutatása. A 6 osztályos vérségi parasztasszony Mártonná Homok Erzsébeté („ ... Bözsi néni, csak pénzt ne kérjen!”), aki négy könyvet írt meg „igaz mesékkel” és falumúzeumot járt ki. A 80 éves Csizmadia István pompás huncut meséi, „tru- fái”. S a bodroghalászi Szabó József öreg halász érzékletes, mély életbölcsességet, belső békét eláruló, szívünket melegítő önportréja. Az ünnephez méltó est munkatársaként hadd említsem meg Dallos Szilviát, a közreműködők közül még Pathó Istvánt és Újlaki Lászlót, valamint a stílusos zenei rendezésért Demjén Erzsébetet. Merkovszky Pál Új OTP-fiók Záhonyban kilenc település takarékpénztári szolgáltatásait intézi a hitelektől a pénzváltásig. Képünkön: fogadják az ügyfeleket. (Gaál Béla felvétele) Űj helyiségbe költözött Záhonyban az Országos Takarékpénztár községi fiókja Az OTP-fiók Záhonyon kívül HképernyőrTiiÍ
