Kelet-Magyarország, 1981. augusztus (41. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-02 / 180. szám

1981. augusztus 2. KELET-MAG Y ARORSZÁG 3 Szellemi tőke HA EGY TÍZEZER EM­BERT foglalkoztató nagy­üzemben százon alul lenne a diplomások száma, akik a vezetés különböző posztjain foglalnak helyet, akkor a gyengébb eredményeken sen­ki sem csodálkozna. Ha vi­szont a megye kereskedelmé­nek nagyobbik felét kézben tartó fogyasztási szövetkeze­teket nézzük, akkor kiderül, hogy százon aluli diplomás irányítja a falvak, s néhány város ellátását szolgáló tíz­ezer kereskedőt. Bár önmagában a diplomá­sok száma nem minősít, de feltételezi a nagyobb fogé­konyságot az újra. Mindez a kereskedelmi munkára is ér­vényes, hiszen a korábbi mód­szerekkel, amikor szinte csak az elosztást kellett megvaló­sítani, már nem lehet megél­ni. Manapság piackutatásra van szükség, a vevők igé­nyeinek pontos ismeretére, hogy valóban kereskedni tudjanak. A megyében 24. fogyasztási szövetkezet dolgozik, közülük a hét nagyobb az I. és II. ka­tegóriába sorolt. Egy minisz­tériumi rendelet szerint ezek­nél a felső vezetőknek szük­séges az egyetemi, vagy főis­kolai végzettség. Csakhogy milliárdori felüli forgalomnál az sem árt, ha az egyes osz­tályok — áruforgalom, fel­vásárlás, termeltetés — élén ugyancsak képzett szakembe­rek állnak. A kisebb szövet­kezeteknél viszont olyan is akad, ahol felsőfokú végzett­ségű szakember nem dolgo­zik. Mindezt a kereskedelem irányítói, az érdekképvisele­tet ellátó MÉSZÖV is látja, s nagy erőfeszítéseket tesz­nek a képzettségi szint javí­tására. Az utóbbi években erős koncentrálódási folyamat ját­szódott le a szövetkezeteknél. Megszűntek a néhány bolttal rendelkező, egy-két falura ki­terjedő kis szövetkezetek. Az egyesülések nemcsak arra voltak jók, hogy az anyagi erőket egyesítsék, hanem o szellemi erősítést is szolgál­ták. A gyakorlat azt mutat­ta, hogy mindenütt a képzett, szakmailag és politikailag rá­termettebb vezetők kerültek a kulcsbeosztásokba az egye­sülés után. Némi gondot oko­zott, hogy ahol megszűnt a központ, néhány jó szakember nem vállalta a bejárást, s in­kább munkahelyet változta­tott. A SZIGORÚBB GAZDÁL­KODÁS hatása érződik ab­ban is, hogy megnőtt a veze­tők iránti igény. Azok, akik kevésbé tudtak megfelelni a magasabb követelményeknek, a gyengébb gazdasági ered­ményekkel hamarosan bébi­Galambos Lajos: Nyuszik R égebben is úgy volt ez ebben a kis gaz­daságban, hogy a kukoricasorok közé, mint hajdanán, a szegény világban, még paszulyt is ültettek. A paszuly hamarabb érik, mint a tengeri, és növekedés közben sem zavarják egymás életét. Még táp jó is a kukoricának. A tenyérnyi széles paszuly- levelek vastagon gyűj­tik be a reggeli harma­tot, s amint jó erővel sütni kezd már a nap, a számukra fölös nedves­séget boldogan könnye­zik át a kukoricalevelek­re. S ilyenformán szépen megvannak együtt. Az ember csupán azt feledi, hogy e nagy növekedési időben kölykeznek a me­zei nyulak is, s poron­zonyították alkalmatlanságu­kat. Kedvezőtlen viszont, hogy amíg a nagy szövetke­zetek erősödtek, addig a ki­sebbek egyhelyben topognak. Oka lehet ennek az is, hogy egy ilyen kis egységhez ne­hezen találnak képzett szak­embert, mert az nem lát táv­latokat. A szakemberek biztosításá­nak egyik módja, hogy pályá­zatot hirdetnek az egyetemet, főiskolát végző fiatalok kö­zött. Sajnos eléggé kevés a jelentkező. Ezt -felismerve több szövetkezet tanulmányi ösztöndíj-szerződést köt az is­kolába járó fiatalokkal, olya­nokat választanak ki, akik­nek a szülei a szövetkezeti kereskedelemben dolgoznak. Jó példa erre a Fehérgyar­mati ÁFÉSZ törekvése. A má­sik út, hogy a SZÖVOSZ se­gítségével a levelező tago­zatra jelentkezőket felvételi előkészítővel támogatják. AZ ÁLTALÁNOS KÉPET jól támasztja alá a Tiszavas- vári ÁFÉSZ példája. A janu­árban Tiszalökkel egyesült nagy szövetkezet irányító magját a korábban sokkal jobban dolgozó tiszalöki stáb alkotja. Az egyes irányító posztokon már felsőfokú vég­zettségű szakemberek vannak, az egyesülés lehetővé tette az erők jobb megosztását. Az új szemléletű kereskedelmi mun­kának a hasznát pedig az el­látás már érezhető javulásán méri le a lakosság. A távlatok ennél a szövet­kezetnél megegyeznek a szö­vetkezeti mozgalom elképze­léseivel. Ügy igyekeznek ala­kítani az irányítást, hogy mindenütt kellően képzett szakemberek legyenek. A me­gyén belül nem könnyű mun­ka ennek a megvalósítása, hiszen a bevezetőben emlí­tettek szerint viszonylag ke­vés a képzett szakember. Az egyik mód továbbra is az, hogy keressék azokat, akik részt vállalnak a szövetkeze­ti kereskedelemben, de ugyan­ilyen fontos az ösztöndíjas fiatalok megnyerése, a na­gyobb arányú beiskolázás, a szellemi tőke. A SZÖVETKEZETI KE­RESKEDELEMBEN az egyik súlyponti kérdéssé válik az irányítás színvonalának eme­lése, a kor igényeihez való al­kalmazkodás. Erre az ötéves tervre jó elképzelésekkel ren­delkeznek, de a megvalósítá­son is múlik, hogy a kereske­delmi munka irányító szint­je, s ezáltal az üzletekben az, ellátás megegyezzen azzal, amit a falvakban élők, a szö­vetkezeti tagok mint tulajdo­nosok elvárnak. Lányi Botond tyaikat eme köztesek kö­zé plántálják, hogy a négyhetes szoptatási idő után a föld zöldjeiből már a saját jó érdekük­ben megélhessenek. S ott is vannak ők, amíg békén hagyják őket, hogy majd megerősödvén, nagy szökkenésekkel a tág mezőkre nem kelhet­nek. Történt pedig, hogy most végzett kisdiákokat vittek ki az iskolából pa­szulyt nyűni. A gyerekek boldogan mentek, a szü­lők boldogan küldték őket, hisz netán ezen is múlhat a további beisko­lázásuk. Pakoltak nekik ennivalót rendesen, az iskolatáskákba, csupán egy-két fiúnak nem volt már meg a táskája, szét­verték a csuda nagy har­cokban egymás fején, hátán. Kis-Marci Dömi- nek nemhogy a táskája, annak a füle sem volt meg. Valamely bevá­sárlószatyorba sikart neki ennivalót plántálni az anyja, a fiúcska azt mondta: Mándokon 22 éve hozták létre a takarékszövetkezetet. Je­lenleg közel 15 ezer tagja van. Az idei első féléves „forgal­muk” 116 millió forint. Képünkön: Kovács Miklós igazga­tósági elnök, Damjanovics Pálné és Sándor Istvánná köny­velés, illetve összesítés közben. (Elek Emil) Szoborvárás Mátészalkán M átészalkán, a városi tanács épülete mel­lett park születik. Lázas sietséggel, hiszen itt avatják augusztus 28-án, délután Kiss István, Kos- suth-díjas szobrászművész 2 méter 80 centiméteres bronz szobrát, amely a fel- szabadulásunknak állít emléket. A szobor még a zánkai nemzetközi úttörőtábor egyik ékessége. A talapza­tát és körülötte a parkot is, a Mátészalkai Városi Tanács költségvetési üze­me építi. A tér hangulatát a szobron kívül természe­tesen, egy szomszédos, sza­nálásra ítélt utcából átte­lepített 10—15 éves hárs­fák, a város hajdani koc­kaköves útjából épített, a fűnek is helyet adó séta­út határozza meg. Közel a városhoz tunk. Majd egyszer igen, de most a kis dolgoknak is na­gyon lehet még örülnünk ... (Nyírmeggyesi beszélgetések) Útban a vasútállomástól a község központ­ja felé a félórás séta közben két-három em­bernek köszönhet Nyírmeggyesen a vendég. Üres az utca, úgy tűnik üres a község. Hogy élik, lakják, arról a takaros porták, a házak előtt az útpadkán gonddal ápolt virágágyá­sok árulkodnak. Néptelenségével is ottho­nos a falu. Áz elnök felmérése — Itt tavasztól őszig min­dig van nyitó virág a legtöbb ház előtt. Van olyan, aki négy­szer is ültet, mindig mást... — Ünnepeken megszólják, aki nem takarít a háza előtt,.. — Már az emeletes házakat is kezdik. Meg sokan akarnak itt letelepedni máshonnan is... — Ezt az óvodát ki kellett bővíteni. A tanács csak az anyagot adta, a többi úgy lett meg a falu munkájából. Volt olyan vasárnap, hogy csak úgy nyüzsgött itt az ember ... Otthonos jó érzések Otthonos jó érzésekről val­lanak a mondatok, és erről beszélnek a számok is. Papp József az iskola igazgatója, községi párttitkár: — A faluban 2800-an él­nek. Az elmúlt évtizedekben itt a lassú, de biztos növeke­dés volt a jellemző. Nyolcszáz ház van a faluban. Négyen sem élnek egy lakásban, és a lakások nagy része kicserélő­dött, vagy megújult, fürdő­szobát kapott. Van egy meg­bízhatóan jól gazdálkodó ter­melőszövetkezetünk, és hát itt van mellettünk Mátészal­ka. Hivatalosan, közigazgatá­silag nem vagyunk városkör­nyéki község, de életmódban, életvitelben igen. A tanács elnöke Szondi Endre: — Egy felmérést készítet­tünk 1977 végén. Akkor 600 ingázónk volt. 31-en jártak Nyírbátorba, 43-an Nyíregy­házára, 40-en a megyén kívü­li munkahelyekre és 486-an Mátészalkára. Nyilvánvaló, hogy mit jelent nekünk Szál­ka 5—10 perces közelsége. Az a 486 fizetés itt a faluban lesz házzá, kerítéssé, motoros ker­ti kapává, autóvá, motorrá ... A termelőszövetkezetben megkeresett pénz pedig a szálkái boltokban lesz forga­lommá. Kimondom, hogy jól élünk, és ehhez a város közel­sége az egyik alap. A keres­kedelmi ellátás, az egészség- ügyi ellátás terén Szálkához tartozunk teljes egészében. Ugyanakkor itt nekünk már tervezgetni kell, hogy legyen majd telkünk a városon kí­vül építkezni akaró mátészal­kaiaknak. És az nem elég, ha lesz telek. Ügy kell tervezni a gyermekintézményeinket, az óvodai helyeket, hogy az majd akkor is elég legyen... Papp József: — Valamikor voltak olyan elképzelések, hogy a városok szomszédságában nem is lesz szükség a kis településekre. Ma már senki nem mondja ezt. Ügy változunk, hogy megmaradunk... Ott termel, itt él... Nyírmeggyes fejlődik, a lakosság száma nő. Mindez nem mond ellent a gondok­nak. — Ezt már nem. Csak nem szégyenítem magam. — Akkor vigyed apád régi tarisznyájában. — Azt már nem. Hogy kiröhögjenek? A mama szeme nagyon megnyílt: — Tudod miben viszed akkor? — Vajon miben? — A papagájod kalit­kájában. Pedig hogy vágytál utána, százhúsz forintért vettem egyet, s elengedtet, vagy nem? — Szabadságra vá­gyott. — A kalitkája meg­van. Abban' viszed az en­nivalót büdös kölyök, hát az ember már a lel­kit kiteszi, ennek semmi se jó? — Jó lesz a kalitka, irtó elegáns leszek ma­ma. — Ó, istenem — só­hajtott magában a ma­ma —, mért adtál ilyen kölyköt a földre. S épp nekem. Este boldogan jött meg Kis-Marci Dömi. A kalitkában két ártatlan vadnyulacska volt. — Hát őket vajon hon­nan raboltad? — Nem raboltam én. — Mit adtál értük? Mit ígértél értük? — Tetszik tudni, az úgy volt, hogy szedtük, nyűttük a paszulyt, és ők ott voltak megbújva az egyik bokor alatt. És én akkor nagyon megsajnál­tam őket, a kaját kivet­tem a kalitkából, és ló­herét szedtem, és akkor őket bé ebbe a kalitkába. Hát nem aranyosak, drá­ga mama? — Mi lesz velük? Hisz nem szelídek ezek, va­dak. — Felnevelem őket. Adok nekik mindent, amit csak szeretnek. — Aztán? A fiúcska, ez a vad kölyök azt mondta: — Aztán kinyitom az ajtót, és ha akarnak, me­hetnek. — Nem leszel szomo­rú, ha elmennek? — Egy kicsikét, de az nem számít, mama. Évente tizenöt-húsz ház épül. Mondják, a jómód mu­tatásában ma már a házak versenyeznek. Ugyanakkor az építkezők egy része, ha nincs földterülete is, nem fizet községfejlesztést sem. Ellent­mondás, amit fel kellene vala­miképpen oldani, hiszen ők is sürgetnek járdát, kérnek óvodai helyet, szeretnék a ré­gen megígért kis éttermet. Hatszázan (ma már többen) máshol dolgoznak. Ott ter­melnek, a munkaadó üzemek ott segítenek a várospolitikai célok megvalósításában, ott vállalnak és teljesítenek évente többször is kommunis­ta szombatokat. — Itt laknak — mondja erről a párttitkár. — Nehéz dolog, mert én például azt sem tudom, elméletben lega­lábbis nem, hogy hány nagy­szerűen dolgozó aktív közéleti ember, párttag utazik el in­nen rendszeresen minden reg­gel, és jön haza fáradtan, már-már mozdíthatatlanul. Az a néhány aktív párttag, aki itt dolgozik óhatatlanul többet vállal. A tanácselnök: — És az eljárónak kertje, gyümölcsöse, jószága van. Társadalmi munkát szervez­ni nehéz. Tavaly 1,150 ezer forinttal gazdagodott társa­dalmi munkából a község. Mi tudjuk, hogy mit kellett men­ni azért, hogy hány olyan em­ber van, aki a hatodik-nyol­cadik „kommunista szombat­ját, vasárnapját” adta ne­künk. Jöttek, mert eljöttek így is egész brigádok. A Szat- már Bútorgyárból a Vörös Október brigád, az ISG-ből Boros Miklósék. Szocialista szerződésünk van a termelő- szövetkezettel és ők valóban rengeteget segítenek. Kell is. A költségvetésünk 61 százalé­kát muszáj oktatási célokra költenünk. Arról, hogy itt ha­marosan közmű, vízvezeték legyen, nem is álmodozha­Kértek: írjak le néhány nevet, azokét, akik ezekben a nagyon fontos kis dolgokban a legtöbbet segítették. Huszti Gábor, Szép Dezső, Papp Miklós, Pető Tibor, Sepa Sándor... A névsor nem tel­jes, de mert van közöttük idős és fiatal, szocialista bri­gádvezető és kisiparos, érzé­kelteti, hogy ha a pénz kevés is, az emberi jó érzéssel lehet valamiképpen gazdálkodni. — Egy felmérést tervezek. Írok minden szálkái üzemnek, megkérem őket, hogy gyűjt­sék ki: hány nyírmeggyesi dolgozójuk van, és kik azok. Az üzemeket nem kérhetem, hogy segítsenek, de a nyír- meggyesieket kérnem kell... És kérni is fogom, hiszen jó dolog itt élni a város határá­ban, mégis faluban ... Szondi Endre a tanácsel­nök felmérést tervez. Ez a holnap. A tegnapokat ez, a tervező kedv is magyarázza. Nemcsak az óvoda épült tár­sadalmi segítséggel, hanem sportpálya, járda, kerítés is. És amit szinte számon se tar­tanak: a kifestett termeket, a megjavított tetőt, a kijavíott zárat, ezer és ezer olyan ap­róságot, amiért egy más han­gulatú községben fizetni len­ne muszáj. # Vissza az állomásig már több az ember. Minden ne­gyedik házban van gépkocsi, számon sem tartják, hogy hányban van motor. Kerti traktor előz meg. Az alma után termőre fordultak a meggytelepítések,, van mál­na és uborka. Elköny- velhetetlen, hogy a falu kertjeiből mennyi áru kerül a mátészalkai piacra, de adatnyi valóság, hogy tavaly a saját célokra használtakon kívül hétszáz sertést adtak itt le, hogy 300 mázsa meggyet szállítottak, el, hogy délután már a motoros permezetők szabdalják a csendet. Sokszor kell visszaköszön­ni, mert változott bár az élet, ez a szép szokás, amúgy fa­luhoz illőn még a fiatalokban is megmaradt. Talán azért, mert jól érzik otthon magu­kat ... Bartha Gábor Vasutas ifjúmunkásnapok Nagyszabású programot szerveznek a záhonyi átrakó­körzetben dolgozó 2200 fiatal­nak. Az üzemi KlSZ-bizott- ság ismét megrendezi a vas­utas ifjúmunkásnapok egy hónapig tartó rendvezvény- sorozatát szeptember közepé­től aktóber közepéig. Évek óta hagyományosan megrendezik a szakmai-poli­tikai vetélkedőket. Ezúttal a vasúti járműszerelők között nemcsak az üzemigazgatóság legjobbja kerül ki, hanem to­vábbjutva részt vesz az or­szágos versenyen is. Ezenkí­vül 25 szakmánál, foglalko­zásnál rendezik meg a „Ki minek mestere” vetélkedőt. A rendezők ezúttal is több száz résztvevőre számítanak. Mátészalkai, a nyíregyházi és a debreceni fiatalok vesz­nek részt a rendezvényeken, mérik össze tudásukat a kü­lönböző sportversenyeken. A biztonságos munkavégzés fel­tételeinek javítására vetélke­dőt szerveznek a munkavé­delmi őröknek is. A kulturá­lis munkában pedig a KISZ- alapszervezetek a Kongresz- szusról kongresszusra című vetélkedőben mutatják be fejlődésüket.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom