Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-07 / 157. szám

t 1981. július 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 . Szervezni a szállítást Zsúfoltak az országútjaink. Sok a magánautó, de még több a vállalatok, mezőgazda- sági üzemek, közületek teher­fuvarozó eszköze. Naponta százezer tonnaszám fogy a benzin, a gázolaj, az olaj, az az energia, amelynek ára a nemzetközi piacon tíz év alatt több mint tízszeresére nőtt. A drága olajjal nemcsak illik takarékoskodni, de kötelező. Vannak kényszerítő rendele­tek, szabályozó eszközök is. Kényszerítő rendelet, amely előírja, hogy a vállalatok, mezőgazdasági üzemek abban az esetben, ha gépjárművük 100 kilométeren felül üresen fut, büntető kamatként kilo­méterpénzt fizetnek. A ren­delet megjelenése után me­gyei tanácskozásokon nagyon sok mezőgazdasági üzem emelt vétót; mondván, kép­telenség úgy szervezni a szál­lításokat, hogy az oda- és a visszaútban is megrakva fus­son a jármű. Többen az al­maszüret idején jelentkező nagy szállítási kampányra hivatkoztak. Mi lesz akkor — mondták —, hiszen Tuzsérról, ha leadták az almát, mit fu­varoznak vissza? Beszélgettem ezekről a gondokról szakemberekkel. Véleményük; alkalmazni kell a korszerű raklapos szállítási módot. Ez nemcsak könnyíti a rakodást, de a visszfuvar kérdését is megoldja. A rak­lapokat vissza kell szállítani. Erről ennyit, de marad az egész éven át tartó fuvarozás az ország különböző részeibe. Ilyen esetekben mi a megol­dás? A sényői termelőszövetke­zetnek 10 teherautója járja rendszeresen az országot. Eb­ben az évben már sok ezer kilométert futottak és mind­össze 1800 kilométerért fizet­ték azt a bizonyos 3 forintos „büntetőpénzt”. Hogyan csi­nálták? Pehely Zoltán mond­ta: „Amíg nem volt megszo­rítás, tízszer ennyit futottak üresen a gépkocsik. Most ke­ressük, szervezzük a vissz­fuvar t, a járművek leterhelé­sének módját. Részben a sa­ját melléküzemágunk kész­terméke és anyagszállítása ad erre alkalmat, de szállítunk a TSZKER vállalatnak, a pa­pírgyárnak és más vállalatok­nak. A rendelet tehát nem sújt bennünket, inkább hasz­not hajt.”* A haszon Sényőn és má­sutt, ahol jól szervezik a szál­lítójárművek útjait, kétsze­res. Népgazdasági szinten az energiafelhasználás haté­konysága nő, üzemi méretek­ben a bérfuvarozás jelent többletbevételt. A rossznak vélt dolog, így váltható jóra. T"l ■ * * r Zöldség es ar Panaszkodnak a kisterme­lők, az őstermelők, mert be­csapottnak érzik magukat. Sérelmük (avagy vélt sérel­mük! tárgya a gyümölcs, a zöldség. Kifogásolják, hogy az ÁFÉSZ-átvevők a szabvá­nyokra hivatkozva leminősí­tik az árut, ugyanakkor az üzletekben látott másod-, harmadosztályú termék, mint első osztályú kerül eladásra. Volt olyan észrevétel is, hogy a kis tételű konzervgyári ér­tékesítést úgy szervezték, hogy a gyár kapujában nem a konzervgyár, az ÁFÉSZ megbízottja volt a felvásárló. Közbeiktattak egy szervet csak azért, hogy az is leve- hesse a maga hasznát. A felvásárlás, a kereskede­lem tevékenysége különösen zöldség és gyümölcs esetében nemegyszer vált ki elégedet­lenséget. Jobbára akkor tör­ténik ez, ha nem szerződött, kis tételes eladásokról van szó. Igazságot tenni ezekben az ügyekben nehéz, hiszen csakis a jóhiszeműség oldalá­ról közelíthető a téma. A szabvány szerinti minősítés például nem azért van, hogy az a kereskedelem hasznát növelje, a kistermelőt káro­sítsa. A szabvány a minősé­get, a fogyasztók érdekeit vé­di. Ha előfordul — nyilván történt már ilyen —, hogy a másodosztályú árut az üzlet­ben felértékelik első osztá­lyúra, az kétszeres hitelron­tás. De ezt nemigen lehet bi­zonyítani. íratlan törvény viszont: a kereskedelemben még a lát­szatát is kerülni szükséges annak, hogy az árut, az ára­kat manipulálják. Ez bizalom kérdése. Tart ez a bizalom addig, amíg be nem bizonyo­sodik a vétség. Volt arra már példa, hogy kereskedőket, fel­vásárlókat elmarasztaltak. Mivel most jó a termés, na­gyobb a felhozatal, az idén a zöldség és gyümölcs fogyasz­tói árak általában kisebbek a tavalyinál. Más kérdés, hogy ezek az árak lehetnének még kisebbek is. Seres Ernő Ö reg jószág Szendrei Ist­ván Ikarusa. Annak köszönhető, hogy még megy: gazdája és a váltótár­sa állandóan pátyolgatja. Hegynek menve igaz, szuszog, de felér, hogy aztán onnan lefelé nekitáltosodjék, mint a jóféle paripa. Megyünk az országúton, Magyarország egyik csücs­kéből a másikba. Mögöttünk jön büszkébb járművével Grotritz Mihály. Telve a két busz fiatalokkal. Szendrei fi­gyel az útra, s jó előre tudja, mit akar az előtte haladó, mi­re vállalkozik a szembejövő konvoj fenegyereke. Érzékei finomak, úgy ismeri az or­szágutat és a közlekedést, mint más a tenyerét. Hét vége van, hatalmas a forgalom. Jönnek a buszok szemben is, az M3-ason, az M7-esen is. És itt történik valami, ami nagyon tetszik. A volánosok köszöntik egy­mást. Hol két újjal, hol kezet emelve az égnek. Segítik egy­mást a forgalomban, függet­lenül ki melyik számú válla­lat pilótája. — Negyedszázada ülök ko­csin, jártam teherautóval, jó ideje , autóbusszal. Bejártam az egész országot, a környező Mint az óramű... államokat Mindenem a ve­zetés. Sofőrnek készültem, az is lettem, az is maradok — mondja az egyik pihenőben Szendrei. Munkahelyem az országút, s így van ezzel min­den volános, aki szereti és komolyan veszi ezt a hiva­tást. Szendrei István fuvarozott már óvónőket, tanárokat, vál­lalati dolgozókat, iskolásokat, zenekart, munkásokat, igaz­gatókat. Ismerik is Nyíregyházán, bármerre is járjon. Szálas termete, örök mosolya, derűje feledhetet­lenné teszi annak, aki csak egyszer is találkozott vele. Szabad idejében felölti a munkásőr-egyenruhát, s szol­gál. Hét végén átül a Tra­bantjára, s Pazony alatti kis­kertjébe kocsizik, s elszórako­zik a kelő növények között. Ki miért jött ? hogy hamarosan bevonulok katonának, ez alatt is sok minden történhet. Közelebb Évenként több száz friss diplomás fiatal lép munkába megyénkben. Köztük sokan vannak, akik távoli vidékek szülöttei, s családi, anyagi vagy más okok miatt vállalnak Szabolcsban munkát. Nem mind találják meg egyformán jól a helyüket az ország keleti csücskében. Kulcskérdés: a lakás Tatán született, majd éve­kig Budapesten élt Máténé Szabó Márta programtervező matematikus, aki tavaly nyár óta a Volán 5-ös számú Vál­lalat dolgozója. — Az egyetem befejezése után 'Budapesten, a meteoro­lógiai intézetnél helyezked­tem el. Kezdetben egyedül, később férjemmel albérlet­ben éltem, legutóbb Budafo­kon. Az intézetig innen több­szörös átszállással két óra az út. Egy idő után már elvisel­hetetlenné vált a tömeg, a folytonos autóbuszozás. Is­merve a fővárosi lakásviszo­nyokat, még hosszú ideig nem számíthattunk saját ott­honra. Ezért elhatároztuk, hogy amint lehetőség nyílik rá, vidékre költözünk. A fiatal házaspárnak egy kikötése volt: kerüljenek kö­zel egyikük szüleihez. A férj tunyogmatolcsi, így nagyon megörültek, mikor mind a ketten állást kaptak Nyíregy­házán, a Volánnál. — Egy kicsit önkéntes száműzetés, ha valaki ott­hagyja a barátait. Pesten rengeteg lehetőség volt a ki- kapcsolódásra : színházak, mozik. Itt begubóztunk. A költözéssel, sajnos, nem oldó­dott meg legnagyobb gon­Ülök a kisszéken, a busz ajtajánál, s figyelem a pilótát. Nyugodt, derűs, s úgy érzem, hatalmas. Keze legkisebb mozdulatának engedelmeske­dik a ménkű nagy jármű. A betonpálya fölé magasodik, a hatalmas ablakon szeme úgy pásztázza a tájat, mint az igazi pilótáé. S bár a tábla azt mondja, menet közben a vezetővel beszélni tilos, ő megteheti, hogy elmondja monológját: dunk: a lakás. Jelenleg is al­bérlők vagyunk. A vállalat épít szolgálati lakásokat, s reménykedünk, hogy mi is hozzájutunk egyhez. Ez dön­tően meghatározná további sorsunkat, terveinket. Jó fizetés, munkásszálló — Nem kötöttem szerző­dést vállalattal, s nem ra­gaszkodtam egy városhoz, vagy megyéhez sem. Miskol­cot meguntam,- kisebb helyre vágytam. Csupán azért ad­tam be Nyíregyházára, a SZÁÉV-hez a pályázatomat, mert jó fizetést adtak, s he­lyet kaptam a munkásszállón. Szabó Tibor tavaly végzett a Miskolci Műszaki Egyetem általános géptervező szakán. Egy éve él Nyíregyházán, de még mindig talaj talannak ér­zi itt magát. — A SZÁÉV technológiai csoportjában dolgozom, hoz­zám hasonló fiatalokkal. Na­gyon jó a kapcsolatom a munkatársakkal — a vállalat falain belül. Legtöbben csa­ládosok, s amint letelik a 8 óra, sietnek haza. Édesapám erdész, s még gyerekkorom­ban megszerettette velem a természetet. Hegyek között érzem jól magam. Az Alföld számomra idegen, nem tu­dom megszokni. Minded hét végét otthon töltök Bódvaszi- lason, a szüleimmel. Délutánonként Nyíregyhá­zán dolgozó volt évfolyam- társaival tölti az időt a fia­talember. Ha ők nem lenné­nek, nagyon egyedül érezné magát — Egyelőre nincsenek nagy terveim Nyíregyházán. De egy esetleges házasság sok mindent megváltoztathat: végleg ide is köthet. Várható, a szülőkhöz Sztankay Gabriella gyógy­szerész munkahelyválasztását az határozta meg, hogy mi­nél közelebb lehessen szülei­hez, akik a Borsod megyei Vizsolyban élnek. — Azért döntöttem Nyír­egyháza mellett, mert közel van Vizsolyhoz, szállást kap­tam és jó fizetést ajánlottak. Gabriella egy darabig a megyeszékhelyen dolgozott. November óta Nyírmihálydi- ban megbízott gyógyszertár­vezető. — A forgalom roppant ki­csi a patikában, de legalább a magam ura vagyok. Jelen­leg az ügyeletesszobában la­kom, s nagyon egyszerűen élek. Nyírmi hálydi csöndes kis település, még mozija sincs. A városi nyüzsgés nem hiányzik: mindig otthon ülő voltam. Sokat olvasok, tévé­zek, kertészkedem. Hét vé­gén pedig hazamegyek a szü­léimhez. A gyógyszerésznő megked­velte a szabolcsi községet, szeretne ott letelepedni. — Ha véglegesítenének, megkapnám a gyógyszertár­hoz tartozó lakást. Vizsoly 114 kilométerre van Nyírmi- hálydihoz. Mióta autót vet­tem, nem gond hazajárni. Borsodban sehol nem kínál­tak a jelenlegihez hasonló ál­lást. Jó helyem van, nem rúghatom fel a bizonytala­nért. Szeretnék itt megragad­ni. ★ A statisztikai hivatal fel­mérései szerint a magasabb végzettségű szabolcsi fiatalok jó része nem jön vissza szu- kebb hazájába. Sokan a fő­városban vállalnak állást. Jó szakembere!.. nálünk is szükség v».., iviinoVMt meg kell tenni azért, hogy a me­gyénkben letelepedő friss dip­lomás szakemberek — jöjje­nek akár az ország legtávo­labbi csücskéből — szeressék meg ezt a vidéket, s marad­janak végleg Szabolcsban. Házi Zsuzsa Magyar vállalatok a hannoveri szerszámgép­világkiállításon — Ügy haladunk, mint az óramű. Másként nem is sza­bad. Az elvem mindig az volt, s az is marad: célba kell érni. Célba az utasokkal, akik rám bízták az életüket. Talán nincsen is szebb ennél. Minden utazás egy nagy ka­land. Kicsit mindig büszke vagyok, hogy az új, a más, az ismeretlen felé vivő úton én vagyok a vezető... M uzsikál Szendrei bu­szának motorja. Ö kézzel és lábbal, mint egy orgonista, úgy játszik se­bességgel, iránnyal, fénnyel. Engedelmessé szelídül a jár­mű, s akik' mögötte ülnek, mindezt természetesnek vé­gzik. Tudják: célba érnek. (bürget) Szeptemberben immár ne­gyedik alkalommal az NSZK- beli Hannover ad otthont a szerszámgép világkiállítás­nak. A nagyszabású rendez­vényen magyar vállalatok is bemutatkoznak a TECHNO- IMPEX közvetítésével. Az őszi kiállításon 33 ország 1800 vállalata vesz részt, ezek a cé­gek a világ szerszámgépter­melésének 95 százalékát ad­ják. Az EMO a hannoveri vá­sárváros valamennyi kiállító­csarnokát igénybe veszi, vagyis a fémfeldolgozó ipar színe-java több mint 140 ezer négyzetméternyi területen látható majd. A kiállítás leg­nagyobb résztvevői NSZK- beli, olasz és svájci cégek. A magyar vállalatok korszerű szerszámgépeket, megmunká­lóközpontokat mutatnak be mintegy félezer négyzetmé­ternyi területen. Permetezik az almafát A tyukodi Kossuth Ter­melőszövetkezetben tized­szer permetezik a gyü­mölcsöst. J. Kiss Gyula ditrifonos és réztartalmú permetezőanyaggal ötven­öt hektár almát permetez. (— jávor —) Meghívó mw indazok, akik szí- vükön viselik az ' ügyet, csatlakoz- l tak a megrendezésre ke- , rülő ankét sikeréhez, hogy majd ők is jelent­hessék központjuknak: a harcból sikeresen kivet- , ték a részüket. Így szü­letett meg az alábbi szö­vegezésű, merített papír­ra írt meghívó: „A Lombeltakarító Vállalat, a Légzésszabá­lyozó Központ, a Fanyű- vök Szövetsége, a Cser­jeültetők Egyesülete, a Nyírvízbuborék Fúvók Kirendeltsége, a Szemét­elégető Távhöközpont, a Levegőtisztítók Kelet­magyarországi Karban­tartók Szervezete, a Hulladékgyűjtők Szer­vezetének Elnöksége, (i Piromaniások 'Koré,' a Légszennyezési Tudo­mányos Egyesület Kör­nyezetvédelmi Szekciója, az Erdőket Tudományo­san Írták Ligája, a Hó­hányók Szakosztálya, a Selyemgubó Tenyésztők Csoportja, a Kocogók megyei Szervezete, a Hó­bogyó Gyűjtök Egyesü­lete, a Kirándulók Or­szágos szövetségének Ke­let-magyarországi Ki- rendeltsége, valamint a Madárfüttyvédő Liga ezúttal tisztelettel meg­hívják önt környezetvé­delmi ankétjukra, ame­lyet a már kiirtott, ello­pott madárfüttyü, de új­ra sarjadzásnak indult sóstói akácos tisztásán kívánnak megrendezni folyó hó első napjának pirkadatján. Megjelenésére feltét­lenül számít a Rendező­ség. Távolmaradását kér­jük a meghívón felsorolt rendező szervekkel tele­fonon vagy írásban kö­zölni, mivel az ügy fon­tosságára való tekintettel | központjaink részére pontos statisztika ké- 1 szül. Közölni kívánjuk ( nevét, beosztását, s az ankéton megjelentek I számát. Nem lehet kö­zömbös számunkra, hogy a környezetszennyeződés. ( elleni küzdelem kam­pány marad-e, vagy a jö- 1 vőben mozgalommá fej- ( lődik. Ez ennek az an- kétnak a sikerétől vagy sikertelenségétől is függ. Tiszteletteli...” Lejegyezte: Farkas Kálmán » Fiatal diplomások Szabolcsban

Next

/
Oldalképek
Tartalom