Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

I Kedves Tétova Srácok! Csendes, magányos sétám közben men­tem el mellettetek. Egy kis parkocska füvén álltatok, tétován, hármasban. Egyikőtök megszólalt: — Mit csináljunk? Mire kisvártatva megszólalt a másik: — Unatkozzunk két, kapura. — Bevallom ezt eddig még nem hallottam. Szemben más, a diákargóban honos kifejezéssel, nem tetszett meg a kiszólás. Gondolkod­ni is kezdtem azon: vajon mi szülte vi­lágra, hogyan él meg egy ilyen, a nor­mális ember valójától olyan idegen szó­kettős? Körbenéztem azon az alig kétszázmé­teres körön, ahol voltunk. Vajon való­ban nem kínálkozott más, csak a kétka- pus unatkozás? Néztem a kis hétéves srácot, aki küzdött a biciklijével, segély­kérőn nézett körül. Jött egy idős néni, két szatyorral, bizonyára örült volna, ha egy srác legalább egyet elvesz tőle. Egy kislány kétségbeesetten kereste kis lab­dáját a fűben, s közben pityergett. A szél fújta a nagy papírokat, dobozfede­leket, és senki nem akadt, aki legalább a nagyját felvette volna. Egy gyerekko­csis kismama vonszolt egy padot a nap­ról az árnyékba, fél kezében a kocsi fo­góját tartva. De nem sorolom, talán ennyi lehetőség közül akadt volna vá­lasztási lehetőség. De hát egyikőtök sem nézett körül, ennyire már nem tellett a cselekvési buzgalomból. Ha most azt gondoljátok, hogy csak rátok haragszom, akkor tévedtek. Rátok is egy kissé, de főleg azokra, akik nem voltak képesek arra, hogy megnevelje­nek benneteket. Olyan srácokká, akik nemcsak néznek, de látnak, saját szűk világukon kívül a környezetre is figyel­nek, akikben a tettvágy a meghatározó. Mindezek hiánya ma legfeljebb annyi, hogy az unalommal kétkapuztok. De holnap? Felnőttek lesztek, akik konzer­válhatják magukban ezeket a gyermek­kori élményeket, hatásokat, mentalitá­sokat. S akkor már baj van. A mi társa­dalmunkban a közrefigyelés, a cselek­vés, a felelősség hiánya olyan minősítés, amit szép szavakkal sem lehet elken­dőzni. Hogy miért csinálok közügyet a ti parkbéli unalmatokból? Egyszerű: itt a nyári vakáció. Ezrével szabadul ki és fel a fiatalság. Sokan jó elfoglaltságot, ne­talán munkát találnak. Bőven vannak, akiket a szülői gondoskodás melege és szervezése övez. De sajnos elegen ma­radnak azok is, akik számára senki és sehol nem kínál elfoglaltságot. Mi ma­rad? A faltámasztás, a kismotor eszte­len berregtetése, a park lócáin ülve le­játszott focimeccs, a trágár káromkodá­sok felhője mögül folyó skubizás, az unalom, a kisebbek froclizása, a bandá­ban elvitt balhé. Azt mondjátok, ez nektek sem elég? Elhiszem. De az is biztos, nem érdemes arra várni, míg jön valaki a mindent megváltó ötlettel. Mert nem jön. Lesz programajánlat, kínálnak lehetőséget itt és ott, de mindez nem jelent végső meg­oldást. Kitalálni azt, hogy mitől tartal­mas az élet, mitől gazdag a szünidő min­den perce, felfedezni a játszva cselekvés nagyszerű együttesét, úgy kellemesen tölteni az időt, hogy az hasznos is le­gyen, az sokban rajtatok is múlik. Tétova Srácok! Hitemre mondom, minden korábbi rossz tapasztalatot félretéve, telve va­gyok derűlátással. Ennek egy oka van, magam is voltam egyszer srác, s tudom, az is vagányság valahol, ha az ember egy rossz közhiedelemmel száll szembe, amolyan csakazértis szándékkal. Érde­mes belevágni, s megpróbálni, vajon mennyi örömet ad az, ha valaki cselek­vő, felelős, játékában is korrekt, szabad idejét felszabadultan, de tartalmasán el­töltő. Ám döbbentsétek meg a felnőtte­ket, hadd törjék a fejüket, hogyan si­került mindez nélkülük. Szívesen betársulok szurkolónak, de tippadónak is. Miután magam is évek óta írom hiába, hogy valamit tenni kel­lene, nem marad más hátra, a szöveget feladom, a cinkosságot veletek vállalom. Jó hecc lesz, állítom.- Jobb, mint a két- kapus unatkozás. Addig is, amíg törté­nik valami, lelkesítő üdvözletem! 1981. július 5. I© Salamon Miklós tanácselnökkel a változó faluról A Ön közel 30 éve jött vissza szülőfalujá­ba, s választották meg tanácselnöknek. Mint korábbi bökönyi lakos, milyen vál­tozást tapasztalt a felszabadulás előtti állapotokhoz viszonyítva? — A felszabadult nép az uradalmi földe­ket felosztotta és a község egyharmadán már villany világított. Ekkor 1953-at írtak. Fon­tos, alapvető dolgok ezek, de az életszínvo­nal, az életmód alig mozdult előre. A Az utóbbi megállapítását, a szegénység akkori konzerválódását miben látja? — Általánosan ismert, hogy a felszabadu­lást követő évek nagyszerű fellendülésében az 50-es évek elején törés történt, a beszol­gáltatás, az adó túlhajtása és így tovább. Er­ről nem beszélek, ezt mindenki ismeri. Ez valamennyi mezőgazdaságból élő község la­kosságát sújtotta. De a magunkfajta nyírségi községeket még jobban húzta az ág. Az ura­dalmi földek felosztása után (három-nyolc hold jutott) a 600 földhöz juttatott tehénnel, jobb esetben egy lóval művelte a néhány aranykoronás futóhomokot. Gépállomás már volt a szomszédos Balkány községben, de a bökönyi kisparasztoknak sem traktorra, sem műtrágyára nem volt pénzük. Ezért is mond­hatom: igen szegény embereket találtam 53- ban Bökönyben. 0 Miből éltek? — A földből, mint mondtam, pénzelni nem tudtak, a többségük ugyan a saját ellátás­hoz szükséges élelmiszert megtermelte, de volt olyan család, ahol még ez sem sikerült. A férfiak — mivel helyben semmilyen mun­kaalkalom nem volt —■ ingázó munkásokká váltak. Budapestre, Borsodba és a MÁV-hoz jártak dolgozni. A férfiak távozása tovább rontotta a helyzetet, sok volt a műveletlen föld. Ebből a megszakíthatatlannak látszó körből termelőszövetkezet alakításával pró­báltunk kitörni. Nem nagy sikerrel. 1955-ben alakítottunk egy kis termelőszövetkezetet, jó­részt állami tartalékföldön. A gyenge, ered­ményt nem produkáló termelőszövetkezet 1956-ban feloszlott. A Ez az állapot bizonyára kihatott a köz- w ségfejlesztésre is? — Mint említettem, egyetlen változás volt, négy utcában állami pénzből megépült a vil­lanyhálózat. Iskolát, járdát, üzletet, semmit nem tudtunk építeni. Új lakás is annyi épült, amit a felszabadulás utáni első években az uradalmi épületek bontásából létesítettek az új telepen. Ezek igen kezdetleges szoba-kony- hás házacskák voltak. A község régi utcái­ban maradtak a szalmatetős, szilárd alap nélküli, döngölt földpadlózatú épületek. is egy ezerholdas termelőszövetkezet, amely­ből már csak 300 hold volt az állami tarta­lékföld, 700 holdat a belépők hoztak maguk­kal. Néhány évi gazdálkodás után az ezer holdat is kicsinek tartották, másrészt nem volt megfelelő közös alap (épületek, gép­park), ezért jobbnak látták, ha csatlakoznak a szomszédos nagykállói Virágzó Föld Ter­melőszövetkezethez. Az 1960-as évek elején, amikor ország­szerte „megmozdult a föld”, Bökönyben miért alakult szakszövetkezet? — A helyi sajátosság — a nagykállói Vi­rágzó Földhöz való csatlakozás — miatt nem volt olyan termelőszövetkezeti mag, ami élesztője lett volna a termelőszövetkezet ala­kulásnak, nem voltak közös eszközök, épüle­tek stb., másrészt a Nyírség leggyengébb ré­szén utoljára maradt az átszervezés, így a kevesebb állami támogatást igénylő szakszö­vetkezetek szervezése volt célszerűbb. A Bököny a szakszövetkezeti gazdálkodás­sal hírnevet szerzett magának. Mi volt ennek a példamutató munkának a ru­gója? — Nem szeretnék dicsekedni, az csak ter­mészetes, hogy mi, a helyi párt és tanács ve­zetői komolyan vettük a szakszövetkezeteket, hiszen ez kötelességünk volt. Ami fontosabb, a szakszövetkezeti vezetők és a tagság nagy többsége is így fogta fel ezt az alacsonyabb formát. Az alapszabály nem maradt papíron, azt a gyakorlatban valósítottuk meg. .Azon iparkodtunk, hogy gyarapítsuk a közös va­gyont. Nálunk azoknak az idős embereknek a földje, akik a megművelésre már képtelenek voltak, nem maradt parlagon. A föld többsé­ge nem magánbérlő kezére került, hanem a szakszövetkezet vette művelésbe és fizetett érte. így tudtunk összehozni egy 400 holdas területet, amin nagyüzemi gyümölcsöst tele­pítettünk. A 300 holdas almásterületünk pél­da volt az egész megyében, szinte búcsújáró hellyé váltunk. Álltuk a versenyt a termelő­szövetkezeti gyümölcsösökkel. Ugyanezt mondhatnám el a 80 holdas bogyós gyümöl­csösünkről és a 20 hold szőlőről is. — A dohánytermeléshez közös pajtateret építettek és a szakszövetkezeti tagok ebből a termelt dohányterületüknek megfelelő részt béreltek. A vezetőség iparkodott a saját gép­park kialakítására, hiszen a gépállomások megszűnése után már nem volt lehetőség gé­pek bérbe vételére. A község határának több mint egyharmada 1975-re már a szakszövet­kezet közös tulajdona volt. Így 1976-ban nem volt nehéz áttérni a mezőgazdasági termelő­szövetkezeti gazdálkodásra. Hogyan oszlik meg a munkaképes la­kosság foglalkoztatása? Úgy tudom, a Hajdúsági Iparművek tég- lási építése valami mozgást, változást mégis hozott a bökönyiek számára? — Igen. A férfiak közül többen hazajöttek és családostól jártak erdőirtásra, kubikmun- kára a gyártelep helyének előkészítésére. Mivel a gépesítés abban az időben még az állami vállalatoknál sem volt teljesen meg­oldott, a szorgalmas bökönyi ember, akinek volt lovas szekere vagy tehénfogata, az erdő­irtásnál vállalt fuvart. Az erdőirtó és terület­rendező dolgozókból később az építkezésen segédmunkások lettek. Ön az 1957-es esztendőt beszélgetésünk­ben így jellemezte: a magyar csoda Bö­könyben is hatott. Miben nyilvánult ez meg? — Megismétlődött az 1945-öt ^követő első évek politikai hangulata, látták az emberek, hogy az MSZMP szava és tette azonos. Ez a mezőgazdaságban a beszolgáltatás eltörlésé­ben, az adó csökkentésében jelentkezett. — Fellendült a szerződéses termeltetés, volt vetőmag, műtrágya, az állattenyésztéssel foglalkozni akarók kocát, üszőt kaptak. Meg­növekedett községünkben a jól jövedelmező dohánytermelés, aminek nagy hagyománya volt. A termelőszövetkezet is nemsokára újjá­alakult. Hogyan történt ez, amikor a kisgazdák is perspektívát kaptak, újra jövedelmező lett a mezőgazdasági ter­melés? — Mintegy kétezer embert munkaképes korúnak számolunk. Ebből 500 főt a terme­lőszövetkezet foglalkoztat. Szintén ötszázan járnak naponta a szomszédos községben lévő Hajdúsági Iparművekbe dolgozni, három­százra tehető azoknak a száma, akik naponta bejárnak Debrecenbe, a házgyárba és a kon­zervgyárba. Még mindig négyszázan vannak azok, akik az ország távolabbi részein dol­goznak, de ők már nem akarnak változtatni, hiszen törzsgárdatagok lettek és többségük­nek néhány év hiányzik a nyugdíjhoz. Száz fő körül van az, aki helyben alkalmazott, ér­telmiségi vagy kisiparos. Körülbelül kétszáz fő az, akinek nehezen tudunk munkát talál­ni, nagyobb részt asszonyok, akiket leköt a család ellátása, így nem tudnak nyolcórás munkát vállalni a közeli Hajdúsági Iparmű­vekben, sem az újfehértói textilüzemben, ök bizonyos kampánymunkákat vállalnak, ré­szes dohányt vagy almaszedést. A Közismert, hogy a nagy iparosítás befe- w jeződött, a korszerűsítés, a kisebb fej­lesztések az eddiginél kevesebb munka­erőt vesznek fel. Ez azt is jelenti, hogy a mezőgazdaságból, a falvakból csökken az átáramlás az iparba. Ezért a követ­kező években nagy feladat hárul a he­lyi tanácsokra, hogy növeljék a község, a lakosság eltartóképességét. Ez részben egyet jelent a helyi foglalkoztatás bőví­tésével. Mit szándékozik tenni a bökö­nyi tanács, hogy a felnövekvő fiatalok­nak és a már említett mintegy kettőszáz asszonynak munkát szerezzenek? — A kezdeményezőbb, felvilágosultabb pa­rasztok látták, hogy a felemelkedés igazi út­ja néhány holdon nem valósítható meg. Az erőket össze kell fogni, mert az új technika előtt csak a nagyobb területen nyílik lehető­ség. A párt agrárpolitikája kedvező változást hozott a termelőszövetkezetek számára is. Ezt látták a bökönyi parasztok azokban a köz­ségekben, ahol 1956 után megmaradtak a ter­melőszövetkezetek. így alakult meg nálunk — A lakosság helybentartásának első és legfontosabb teendője a munkaalkalom meg­teremtése. Ez természetesen nemcsak a ta­nácsra ró feladatot, ebben együtt kell dol­goznunk a termelőszövetkezet vezetőségével is, például melléküzemág szervezése, illetve kézimunka-igényes kultúrák meghonosítása céljából. Eddig is próbáltunk már munkale­hetőséget teremteni. Harminc fő részére be­dolgozást szerveztünk ruhaipari szakmában. Tárgyalunk debreceni vállalatokkal, elsősor­ban a textiles szakmában. A művelődési há­zunkban szerveztünk szabó-varró tanfolya­mokat. Ezt továbbra is szorgalmazzuk, arra az esetre, ha sikerül megállapodást kötnünk. Ennek a munkának még az elején vagyunk, hiszen az utóbbi évekig az élet ilyen tevé­kenységre nem kényszerített bennünket, a munkástoborzók egymásnak adták a kilin­cset. © Azzal a mondatával, hogy a helybentar- tásnak legfontosabb eleme a munkaal­kalom biztosítása, arra is célzott: más teendője is van a tanácsnak. Mire gon­dolt? — Sok mindenre. És ebben már nem va­gyunk kezdők. Legrövidebben számokkal tu­dom kifejezni, mi az, ami segíti a lakosság helybenmaradását. Huszonnégy kilométer villamoshálózat-fejlesztéssel mindenhová el­jutott a villany, hat kilométer kövesutat épí­tettünk, közművesített víz van minden utcá­ban. Épült egy öttantermes, emeletes iskola, új művelődési házunk van. Az öregek szá­mára olyan napközi otthont létesítettünk, ahol háromszori étkezést adunk; nem kell orvoshoz járniuk, a napköziben rendszeres egészségügyi ellátást kapnak. Jelenleg hat olyan idős emberünk van, aki nem tud fel­járni a napközibe, azt házigondozó látogatja és viszi el a meleg ételt. Teljesen kielégítet­tük az óvodaigényt. Az általános iskolások és óvodások étkeztetését négyszázadagos kony­ha szolgálja. Szélesvásznú mozink van és hétezer kötetes könyvtár, ifjúsági klub, pá­vakor, KRESZ-tanfolyam és sok egyéb szol­gálja a kulturálódást. A legutóbbi falugyű­lésen így számoltam be többek között: min­den második lakásban tv, minden nyolcadik családban gépkocsi van és minden házra 18 ezer forint bankbetét jut. Eltűntek a szalma­tetős házak, az 1190 lakásból közel kéthar­mad rész új, 700 közművesített, ahol villany- boyler szolgáltatja a meleg vizet. A Ezzel a fjjmör statisztikával válaszolt ar­ra a kérdésemre is, hogy milyen válto­zást lát harminc év után Bökönyben. De ha jól tudom, ebben a változásban a környező vállalatoknak is van bizo­nyos részűk. — Mi évek óta rendszeresen meghívjuk ta­nácskozásra azoknak a vállalatoknak a veze­tőit, ahol tömegesen dolgoznak bökönyiek. Különösen sokat segít társadalmi munkával a Hajdúsági Iparművek, a Debreceni Ház­gyár és még néhány kisebb vállalat. Például a téglási üzem társadalmi munkában készí­tette el az óvoda épületgépészeti és villany- szerelését. A vállalatok évente legalább egy­szer elviszik országos kirándulásra a dolgo­zóik feleségeit, gyermekeit. Egy-egy vállalat ingyenes kultúrműsort szervez a helyi műve­lődési házunkban, ahová neves' művészeket, nótaénekeseket hoznak. A Hogyan vesz részt a lakosság a község, a szűkebb környezete fejlesztésében? — A már felsorolt létesítmények szinte mindegyikében van helyi társadalmi munka is. Például az idén a Zrínyi és a Váci Mihály utcák következnek a járdaépítésben. Egy-egy lakos anyagvásárlásra 1500—1800 forintot adott, és emellett még kézi munkával is hoz­zájárulnak a járdaépítéshez. A szervezésbe minden tanácstagot bekapcsolunk, de nem­csak „kérni” küldjük, hanem bevonjuk őket olyan esetekben is, amikor valakinek szociá­lis segélyt adunk. A napokban is az egyik idős embernek segélyt adtunk. Mi jórészt is­mertük a helyzetét, de mégis elmentünk a körzet tanácstagjához, hogy jöjjön el velünk az idős emberhez beszélgetésre. így neki is része van abban, ha valakin segítünk. Ugyan­így látogattuk meg a tanácstaggal az egyik cigányfiút, aki tagja a jól szereplő futball­csapatunknak és játék közben megsérült. A Eddig sok jót elmondott, befejezésül ^ szóljon arról, mi a tanács legégetőbb gondja? — Sajnos, van egy terület, ami az egyéb fejlődés mellett igen elmaradt: ez a keres­kedelem. Ügy is morldhatnám, ez a szégyen­foltja községünknek. Egyetlen új üzlet nem épült. Szeretnénk a következő években egy ABC-áruházat létesíteni. Remélem, ez sike­rülni fog. Javítani akarjuk a szolgáltatást, nincs cipész és szabó kisiparosunk. Növelni akarjuk a buszjáratok számát a két nagy­városba, Debrecenbe és Nyíregyházára. Első­sorban munkaszüneti napokon strandra, szín­házba járáshoz. Reméljük, szép községünket a lakosság segítségével a következő években még otthonosabbá tudjuk tenni. 0 Köszönöm az interjút. Csikós Balázs 'Vasárnapi t INTERJÚ Á KM VASÁRNAPI MELLÉKLET

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom