Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-28 / 175. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. július 28. Ünnepség Vámosatyán Helyrehozták a műemlék templomot Szabolcs-Szatmár egyik legszebb műemléke, a vámosatyai református templom és harangláb az elmúlt évben elvégzett rekonstrukciós • munkák után ismét teljes szépségében pompázik. Itt tartott vasárnap templomavató istentiszteletet Bariba Tibor református püspök. Az ünnepi eseményen az egyház képviselői köszönetét mondtak az államnak azért a jelentős támogatásért, mely lehetővé tette az értékes műemlék felújítását. Megyénk és az ország egyik legismertebb műemlékét az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberei közel 3 millió forintos költséggel varázsolták újjá: a zsindelyezett harangláb, a templom és az injekcióval tartósított festett padok így az enyészettől megmenekülve újra várják a látogatókat. Képünkön: a felújított harangláb. (E. E. felvétele) Szabolcsi a Mattenhornon Túrázó természetbarátok ‘ Környezetvédelmi séta Sóstón Erős lábak, egy pár kényel»- mes bakancs, jókedv — mi más. kell még a túrázáshoz? A gyalogláshoz semmi más — ám a kerékpáros és vízi túrázás, a sziklamászás, barlangászás és túramotorozás sokkal több felszerelést igényel. Szabolcsban viszonylag kevesen hódolnak e sportnak szervezett keretek között. Mindössze 14 vállalatnál és intézménynél működik természetbarát-szakosztály, 760 taggal. A diákok sokkal lelkesebbek. Megyénk 42 középfokú iskolájában alakult országjáró diákok köre, melyek munkájában 2100 fiatal vesz részt. A kis létszám ellenére megyénk túrázói között vannak, akik kiemelkedő eredményekkel dicsekedhetnek. Kovács Kati és húga Csengertől Bel- grádig evezett a Tiszán: útjuk öt hétig tartott. Tavaly júniusban mászta meg az ötezer méternél magasabb Mount- Blanc csúcsot Kállai’ Péter és Szerafin László. Szokol István egyedülálló feladatra vállalkozott, mikor társak nélkül, magányosan jutott fel a 4825 méter magas Mattenhorn csúcsra Ausztriában. Sziklamászó-szakosztály 6 éve működik Szabolcsban. Ehhez speciális felszerelés, jó kondíció, edzettség szükséges. A Bottyán sportegyesület hírét már egy felfedezés is öregbíti: eddig ismeretlen sziklára bukkantak a Zemp- lén-hegységben, melyet Sólyombércnek neveztek el. Hároméves múltra tekint vissza Szabolcsban a túramotorozás. Az idén nagy rendezvény házigazdája volt ez a szakosztály: májusban itt bonyolították le az országos túramotoros találkozót. A motoros túrizmus sokkal népszerűbb, mint a kerékpáros, melynek szakosztálya egyáltalán nincs Szabolcsban. Létrejöttét akadályozza, hogy a bicikliseket a főutakról letiltották, ami korlátozza mozgásukat. Mindezeket megelőzve legnépszerűbb a gyalogtúrázás megyénkben. Nagyon sokan vannak, akik egy-egy hét végén felkerekednek, s időtöltésből kirándulnak. Ám igazi túrázó, aki naponta legalább 16 kilométert gyalogol. A Magyar Természetbarát Szövetség számos kedvezményt nyújt tagjainak: balesetbiztosítást, étkezési és szálláskedvezményt, valamint érdekes programokat. Az idén Szabolcs is több rendezvény helyszíne lesz. Már hagyomány a 130 kilométeres Móricz Zsigmond-tú- ra meghirdetése, melyet gyalog és kerékpárral egyaránt teljesíthetnek, az érdeklődők. Július 26-án indult útjára a nemzetközi Tisza-túra. Szót érdemel még a baktalóránt- házi alkotmánynapi túraverseny augusztusban, s a sóstói környezetvédelmi túra októberben. Ez utóbbi résztvevői a sóstói parkerdőt barangolják be, s menet közben összegyűjtve a szemetet, kitakarítják az erdőt. <h.) Ötnapos munkahét Üzletek szombaton is Mi tagadás, a fogyasztóközönség legalább olyan érdeklődéssel várja, hogy a kereskedelem miként tér át január elsején az ötnapos munkahétre, mint azok, akik a pultok mögött dolgoznak. Óhatatlanul felmerül ugyanis a kérdés, miként fogják megoldani ezt az átállást az amúgy is állandó létszámhiánnyal küszködő boltok? Eddig is kevés volt az eladó, a pénztáros, a büfés és a ta- .karítószemélyzet — meg is érezték hiányukat a vásárlók és vendégek —, de mi lesz ezután, ha belőlük né- hányan még szabadnapon is lesznek? S ebből nem következik-e, hogy romlanak majd a beszerzési lehetőségek, több időtöltéssel és kényelmetlenséggel jár a hét végi bevásárlás? Kérdőjelek sokasága várja tehát a jövő év január elsejét, amikor a kereskedelemben is bevezetik az ötnapos munkahetet. Az aggodalmak — bár nem teljesen alaptalanok — eloszlatása érdekében, kezdjük egy külföldi példával. A szocialista országokban — az NDK-ban, Csehszlovákiában és Bulgáriában — az ötnapos munkahét bevezetésekor az üzletek felét —, hogy a kereskedelmi dolgozók minden második héten szombaton kaphassák meg a szabadnapjukat — szombatonként eleinte zárva tartották. Ennek eredményeként a nyitva tartó boltokban nagyobb lett a zsúfoltság, hosszabban kacskaringóztak a sorok, s ennek következtében türelmetlenebbé váltak az eladók, s persze a vásárlók. Ez az állapot nemcsak a fogyasztóközönség körében keltett elégedetlenséget, hanem a kereskedelmi alkalmazottak is elgondolkoztak azon: vajoh- érdemes-e az egyik szombaton agyonhajtani magukat csak azért, hogy a következő szombatjuk szabad legyen? Mivel ez a nyitvatartási rend a közvélemény élénk ellenkezésével találkozott, be kellett látni, hogy a kereskedelemben — és sok más munkahelyen — az ötnapos munkahét nem jelent egyet a szabad szombattal, vagyis az üzleteknek nyitva kell lenni szombaton is. Ez utóbbi felismerés jegyében született meg a Belkereskedelmi Minisztérium, a KPVDSZ és a SZÖVOSZ közös irányelve, melynek értelmében az ötnapos munkahetet úgy kell megvalósítani, hogy a nyitvatartási idő mindenkor igazodjon a vásárlói igényekhez, s emellett az' eladás színvonala ne csökkenjen. Miként valósíthatók meg ezek az irányelvek a gyakorlatban ? Röviden válaszolva: az eddigieknél sokkal körültekintőbb és átgondoltabb munkaszervezéssel. Ezért kell ügyelni többek között arra, hogy a csúcsforgalmak idején lehetőleg minden eladó az üzletben legyen. Viszont né támasszák a pultot holt időben, amikor alig-alig nyitja valaki rájuk az ajtót. Be kell vezetni továbbá a csúsztatott munkakezdést, s univerzális kereskedőket kell képezni. A kereskedelem nagy családján belül majd minden szakmának — az iparcikk-, a ruházati, vagy az élelmiszer- cikk kereskedelemnek és a vendéglátóiparnak — mások a feladatai, s mások az adottságai és a lehetőségei is. S ehhez még hozzá kell venni, hogy szakmákon belül is jelentősek az eltérések. Merőben könnyebb ugyanis a megyeszékhelyeken lévő esetleg száz dolgozót foglalkoztató nagy ABC-áruházakban áttérni az ötnapos munkahétre, mint az egyszemélyes vegyesboltokban. A kereskedelmi Vállalatoknak azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szabad szombatot majd mindenki élvezi, így feltehetően az üzletek hét végi forgalma is megugrik, hiszen köztudott, hogy szabad idejüket sokan töltik vásárlással. Persze nem csak a kereskedelmet készteti az ötnapos munkahét bevezetése ötletesebb munkaszervezésre, hanem a fogyasztóknak is jobban meg kell szervezniük á vásárlásaikat. A lakosság megértő támogatására is feltétlenül szükség van tehát, de minden vitán felüli, hogy elsősorban a kereskedelmi és a vendéglátóipari vállalatok, valamint a szövetkezetek feladata — a helyi tanácsi szakigazgatási szervekkel egyetértésben, saját dolgozóikkal megvitatva — úgy bevezetni üzleteikben az ötnapos munkahetet, hogy a fogyasztókat emiatt semmiféle hátrány ne érje. A tárgyalóteremből Beváltotta ígéretét... Rendezetlen családi életet élt Magyar János nyírgelsei lakos. Gyakran fogyasztott szeszes italt, részegen családját zaklatta, a feleségét többször meg is verte. Ittas állapotban tett olyan kijelentéseket, hogy olyan dolgot fog csinálni, amit a családja „megemleget”. Magyar 1981. június 10-én vette fel a fizetését a Nyír- lugosi Állami Gazdaságtól. Első útja a munkahelyéről az italboltba vezetett. Alaposan lerészegedett állapotban ment haza. A lakásán rögtön veszekedést provokált. Feleségét megverte, a 4 gyermekkel együtt elzavarta őket a lakásból. A felesége a gyerekekkel együtt a községben lakó egyik rokonához menekült. Magyart az sem térítette észhez, hogy a családja éjjelre sem ment haza, hanem másnap, június 11-én ott folytatta italozását, ahol előző napon abbahagyta. Későn este részegen ért haza, s mivel csáládját nem találta otthon, elhatározta, hogy felgyújtja a lakást. Az egyik szobában a szőnyegen szétlocsolt két-három liter gázolajat, s azt meggyújtotta. Amikor az lángot fogott, elment szólni a szomszédoknak, hogy ég a lakása, de vigyázzanak, mert biztosan robbanás is lesz, mert a lakásban gázpalack van. Ezután — mint aki jól végezte dolgát — lefeküdt a szomszéd lakás kerítése mellé és elaludt. A lakás berendezése a tűz következtében teljesen kiégett; a tűz miatt veszélyeztetve voltak a szomszédos lakó- és gazdasági épületek. Magyar teh£t beváltotta ígéretét. A Nyírbátori Járásbíróság Magyar János bűnösségét közveszélyokozás bűntettében állapította meg, s ezért 2 évi szabadságvesztés büntetésre ítélte, s mellékbüntetésül a közügyektől 2 évre eltiltotta. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette, míg a vádlott és védője enyhítésért jelentett be fellebbezést. Dr. Szakács Bertalan városi-járási vezető ügyész Az álmokat elfelejtjük — hangzik el a Megy a gyűrű című tévéjáték végén. De mi van akkor, ha ezek az álmok a beteljesületlen óhajtások és a lelkiismeret- furdalás formába önthetet- len érzéseiből jönnek létre? Akkor tovább küszködünk ezekkel az álmokkal. Az álmokat valóban elfelejtjük egy idő múlva, de megmarad helyettük a szorongás, a feltámadt felelősségérzet — mondja ebben az utolsó képsorban, áttételekkel az író, Szakonyi Károly. A fiatal gépkocsivezetőben az első feleségénél maj radt kisfia meglátogatása nyomán ébred fel erősebben a gyermek iránti felelősségérzet, . lelkiismeret- furdalással is társulva. A másik motiváló tényező a lakásgond, és az, hogy nincs elegendő pénzük rá, kölcsön kell kérnie. Ebben már az új családjáért, feleségéért, kislányáért érzett szeretet a mozgató erő. Szakonyi tévéjátékában nem oldódnak meg a problémák, á nézőnek kell tovább gondolkodnia rajtuk. Variációkat állíthat fel a megoldás lehetőségeire. Ezzel arra is késztet, hogy a szereplők jellemvonásain is elgondolkozzunk, hiszen a cselekedet, a körülményekre adott tett formájú válasz nagymértékben függ a jellemtől. Ekkor derül ki: laza vonásokkal vázolta fel őket a szerző. Még a főszereplőnél sem tisztázott lényeges dolgokat. Például: mosf — évek után, túl az első házasságon — mit érez, mit gondol arról az életét egészen más irányba terelő tettéről, hogy a sikeres felvételi után nem iratkozott be az egyetemre, hanem megnősült, családot alapított, sőt újra ^házasodott. A második feleségéhez fűződő érzelmeinek mélysége sem eléggé világos a nézőnek, de talán még saját maga számára sem. Dunai Tamás a töprengés, a szorongás általános légkörét jól érzékelteti a figurában, de többet „tesz rá” akkor, amikor a látogatás utáni álmát beszéli el. A polgári repülés nem olyan látványos, mint a fegyveres légierő tevékenysége vagy akár a vitorlázó repülés. Mégis olyan életpálya, amely — mint a benne részt vevők: pilóták és utaskísérők nemegyszer elmondták már — örökre rabul ejti azt, aki erre adja a fejét. Most újabb filmet sugárzott a televízió erről a nagyon szép és nagyon felelősségteljes életpályáról, Az égenjárók címmel. Őszinte vallomásokat hallhattunk és nagyon jó légifelvételeket láthattunk. Nem idealizált semmit ez a film. mégis megnyugtatott mindenkit, aki már repült vagy repülni fog, hogy nyugodtan rábízhatja magát az utasszállító gépek személyzetére, mert a hivatásukat a legteljesebb felelősséggel gyakorló emberek ők, akiknek minden évben szakmai vizsgát kell tenniük. Bármennyire realista tényekre épül az Isten után az első című, harminc évvel ezelőtt készült francia film, hangütésében nagy teret kap a romantika, a jó értelemben vett pátosz. Különösen a holland hajóskapitány jellemében, tetteiben. Ez a romantika a film humanista mondanivalóját szolgálja, végeredményben elfogadhatóan, bár túlzásoktól sem mentesen. Az egykor nagy sikerű film ma is helyet talál a nézők szívében. Seregi István A RADIO MELLETT Az ismétlések nyári évadján, a szabadságok fő szezonjában valahogyan megnő a magazinműsorok szerepe, még akkor is, ha bizonyára sokan un. háttér- rádiózásként hallgatják őket, akár a különféle köny- nyűzenei összeállításokat. (Nem akarom ezzel azt állítani, mintha nem lennének érdekesek az olyan ismétlő sorozatok, mint pl. a rangos 30 éves a Rádiószínház, amely sok igazi élmény újraéledéséhez esetleg az elmulasztott produkciók mostani meghallgatásához nyújt jó alkalmat.) Nos, a magazinműsorokra is érdemes jobban odafigyelni. És nem is csalódtak, akik figyelmesen végighallgatták a „nagy” szabad szombaton Rádai Eszter szerkesztő és Németh Miklós Attila Szombat délelőtt c. összeállítását. A rendkívül változatosan, frissen pergő, a műsorvezető takarékosan határozott kommentárjaival összekötött kétórás műsor legfőbb jellemzője talán az aktualitás volt. (Még akkor is, ha egy-két, a sajtóból vagy a tévéből már ismert téma — mint pl. Vitray Tamás Siker műsorából megismert bajai szemész főorvos kálváriája a műanyag szemlencsék alkalmazásával, vagy az összevont napközis táboroztatások mostani rendszerének problematikussága — „visszaköszönt”, merthogy újszerű összefüggéseknek is lehettünk fültanúi, a leírás, ismertetés helyett szembesítő a riportázsok közvetlen varázsával.) Tetszettek a határozott riporteri állás- foglalások is, lett légyen szó a debreceni Nagyerdő megfogyatkozásáról csakúgy, mint a családi nevelés pótolhatatlanságáról és másokról. Engedtessék meg egy-két blokkot külön is kiemelnem. Nincs minden kisgyerekes családban még pinpongo- zásra is hajlandó fiatalos nagymama, aki elvállalja a gyerek vakációztatását, ha már a szülőknek nincs szabadsága. A szülő — legtöbbször persze az anya — vagy beviszi a munkahelyére a gyereket (mindnyájan tapasztalhattuk már), mivel az óvodák, iskolai napközik bezárnak, illetve összevontan működnek nyáron — vagy beadja az ilyen „táborba”. Ahol a gyerek az ugyancsak megszokott iskolai (óvodai) szabályozottságban töltheti vakációját, tulajdonképpen minden fel- szabadultság nélkül. Persze, a napközis táborokra elengedhetetlenül szükség van. De nem lehetne-e csere-, esetleg vándortáboro^ kát szervezni, hogy a gyerekeket legalább kiemeljék megszokott környezetükből, s új élményekhez juttassák őket? — hangzott el a kitűnő riportfüzérben. Egy másik emlékezetesebb téma mikrofonos „körbejárása” is felettébb tanulságos volt. A Szeged környéki házaspár küzdelme a lehet, hogy kissé elhamarkodottan állami gondozásba vett kisfiúk vissza- kapásáért szívszorító történetet tárt elénk. Igaz, hogy a kisfiú, Józsika gyógypedagógiai gondozásra szorul. Bizonyára a szülei sem vétlenek — s főleg korábban nem voltak azok — a gyermeknevelés elemi feltételeinek megteremtésében és mostani fellépésükben is bizonnyal akad sok kifogásolnivaló. Ám a legfontosabb mégis csak az, hogyha a szülők körülményei előnyösebbre változtak, s ha a jó szándékuk is bizonyíthatóan megvan, akkor a gyámhatóságnak a családi nevelést kell előnyben részesítenie. Merkovszky Pál
