Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-22 / 170. szám

1981. július 22. KELET-M AGYARORSZÁG 3 Híg elbírálják az újítást, lefut a széria Rövid távra is érdemes Halastó Tar pán Valamikor halban, vadban gazdag volt az ország. Ma ha­lat, vadat bőséggel csak ak­kor látunk, ha a mesterséges tenyésztés jól sikerül. Az or­szág tele van halastavakkal, a piaci igényeket jó részt a szaporított és etetett, nagyü­zemi módon „előállított” hal­félékkel elégítik ki. A halak iránti kereslet nagy, a hazai és külföldi piac felvevőkészsége korlátlan. Ezt tudva és a helyi lehető­ségekkel is számolva a tar- pai Esze Tamás Termelőszö­vetkezet most egy új állatte­nyésztési ággal, haltenyész- tésssel kívánja termelését ki­egészíteni. Alapjául szolgál az elhatározásnak, hogy ren­delkeznek egy 100 hektáros vízterülettel, de sok az olyan holt Tisza-ág, mélyfekvésű rész is, ahol viszonylag kis költséggel halastó létesíthető. A tsz a halgazdaságot 5 millió forintos költséggel a VI. ötéves terv éveiben kí­vánja megvalósítani. Csök­kenti majd a tenyésztés költ­ségeit, hogy etetésnél haszno­sítják majd a búza, a kuko­rica, a napraforgó tisztítása­kor keletkező mellékterméke­ket. Marasztaló V iszonylag gyakran cse­rélődtek a szolgálati la­kások gazdái Tiszavas- váriban, az Alkaloida lakóte­lepén. Az ifjú szakemberek szívesen jelentkeztek, őröm­mel dolgoztak a gyárban, még jobban örültek, hogy la­kást is kapnak, de egy idő múltán elvágyakoztak. Ha­sonló helyzet fordult elő Zá­honyban, ahol szintén lakás­sal csábították a friss diplo­másokat, olyan lehetőségük volt a munkában, amelyet másutt csak hosszú évek gyakorlata után kaphattak meg. A gyári, vasúti vezetőknek visszatérő kérdése volt, hogy ml az, ami miatt távoznák. S az okok között többnyire nem a munkahely szerepelt, hanem az, hogy falun élnek, elzártnak érzik magukat, másutt, nagyobb városban ta­lán több lehetőség vár rájuk a művelődésben, jobb ellá­tást kapnak az üzletekben, a szolgáltatásban. Valljuk meg őszintén, hogy különösen jó pár évvel ko­rábban ezek az indokok va­lósak voltak. Nem véletlen ezért, hogy mind Tiszavasvá- riban, mind Záhonyban ár­gus szemekkel figyelték és figyelik, hogyan haladnak a mind jobb ellátási körülmé­nyek megvalósitásában. Az utóbbi idő kedvező változá­sa pedig éppen a fiatal dip­lomások megtartásában mu­tatkozik meg. A gazdasági vezetők ezt nemcsak jóleső- en nyugtázzák, hanem ma­guk is sokat tesznek érte, az üzem lehetőségeit szintén fel­használják. Tiszavasváriban például újabban az óvoda bő­vítésében, Záhonyban a köz­művesítés teljes kiépítéséig sokat köszönhet a község az üzemnek. De sorolhatnánk tovább, hogy mennyi szállal kötődik az üzem és a lakó­hely. A magasabb igényeket respektáló kereskedelem, szolgáltatás pedig olyan lég­kört teremt, amelyben szí­vesebben maradnak a fiata­lok, hiszen a munka meUett az életkörülményekkel sincs bajuk. (lányi) Sokféle és látványos ter­mék hagyja el a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalat fehér- gyarmati gyáregységét. Az udvaron szállításra váró gé­pek a laikusnak is sokat mondanak. Azt például, hogy előállításukhoz sok műszaki megoldásra van szükség. Jó néhány megoldás pedig javí­tásra, ésszerűsítésre szorul. Munkások és műszakiak tör­hetik a fejüket, újíthatnak. A lehetőség megvan, de mi­lyen a kedv, milyenek a fel­tételek? Tóth Géza művezető mondta: Ha jön a kampány — Az újítási kedvvel nem dicsekedhetünk. Ha valaki ésszerűsíteni akar, beadja el­képzelését a helyi technológi­ára, onnan továbbítják az ügyet a vállalat központjába. Előfordul, hogy mire megér­kezik a válasz, a szóban for­gó terméknek lefut a sorozat- gyártása. Vagyis az elképze­lést már nincs hol megvalósí­tani. Lakatosüzemünkben az újítási díjakkal sem vagyunk elégedettek. Tavaly például egész évben két újításunk volt, szeptemberben, az újí­tási hónap keretében tíz. Igaz, a kampány idején egy hóna­pon belül elbírálják a javas­latot. — A szeptemberi esetről arra lehet következtetni, hogy a dolgozók néha magukban tartják az ötletüket. — Így van, és a kampány idején előállnak vele. Az igazsághoz tartozik, hogy ná­lunk egy-egy terméket nem gyártanak hosszú ideig. Szak­nyelven szólva gyáregysé­günkben a szériaszám nem magas. De bizonyos szem­pontból rövid távra is érde­mes újítani. Éles Miklós la­katos például szerkezeti mó­dosítást hajtott végre egy gé­pen, a saját haszna ezer fo­rint volt, a vállalat haszna negyvenezer. Mozgatható szerelőállvány Hegyi Elemér lakatos: — Ha újítunk, többnyire a saját munkánkat tesszük könnyebbé, a vállalatnak anyagi haszna lesz belőle. Így találkozik a mi érdekünk a vállalatéval. Sajnos, az anya­gi érdekeltségünk nem az igazi. Négy újításom volt, öt­ezer forintot sem kerestem vele. Mégis tovább újítok, ha úgy adódik. Részben azért; mert segít a technológus és elég, ha ötletemhez egyszerű vázlatrajzot terjesztek elő. — A pénz nem, akkor mi serkenti újabb újításokra? — A szakma szeretete, meg olyasmi, amit nem tudok el­mondani. Itt van például a Tajga lakókocsik gyártása. A tetőt eddig úgy készítettük, hogy ráálltunk a lemezre. Fájt, amikor láttam, hogy összetapossuk, behorpasztjuk a tetőt. Kitaláltam egy moz­gatható szerelőállványt, újab­ban erről készítjük a tetőt. A szerelőállványt két hete adtam be újításként. Nem várunk a válaszra, világos, hogy máris az állványról dol­gozunk. Fodor Béla marós egy so­kat tudó gépen dolgozik. Az ember persze a gépnél is töb­bet tud, többet akar. Az öt­let meg is született még ta­vasszal, de az akta ... — Társaimmal összehoz­tunk egy célszerszámot, amely a furatmegmunkálást segíti. Márciusban beadtuk az újítást, de semmi válasz. Azt sem tudom, hol jár az akta. Ettől függetlenül ered­ményesen használjuk a cél­szerszámot. Nem szabad megvárakoztatni Salagvárdi József techno­lógus, újítási előadó. — Idén az első fél évben három újítás volt gyáregysé­günkben. A csökkenésnek sok összetevője van. Egyrészt a dokumentációk jobban ki vannak dolgozva, kevésbé igényelnek ésszerűsítéseket. Másrészt idén több nullszé­riagyártással indultunk. A szabályok értelmében pedig nullszériára újítás nem adha­tó be. Ha majd kitapasztalják ezeket a szériákat és a sza­bály is lehetővé teszi, elkép­zelhető, hogy több újítás is befut. Több szem többet lát. Van, amit a helyszínen, mun­ka közben a dolgozók jobban látnak. — Itt helyben kik és ho­gyan segítik az újító kedvű dolgozókat? — A vállalati újítási terv mindenki előtt ismertté vál­hat. Ez is egyfajta segítséget adhat, mert feladatokat, el­várásokat ismertet. Újítóink kedvet kaphatnak például egy tiszavasvári gyáregység­ben lévő feladat megoldására is. Tavaly a mi egyik felada­tunkat a nyíregyháziak való­sították meg újítással. A szakszervezeti bizottságunk­nak is van egy újítási meg­bízottja, aki szöveggel, rajz­zal segíti a dolgozókat. Néhány hatáskör tehát tisztázásra, néhány akta elin­tézésre vár. A jó ötletek megvalósítását azonban nem szabad megvárakoztatni. Nábrádi Lajos TAMARA MELNYIK: EGVENJOŰÚSÁŰ 4 városunkban élő férfiak nemrég győzelmet arattak az egyenjogúságukért vívott szívós harcban. Bátorkodom őszintén kijelenteni, hogy a férfiak diszkriminációja létezik (nálunk csak létezett). Hiszen mi, férfiak, akik a nőkkel egyenlően kivesszük a részt a mun­kából, mosodába és vegytisztítóba járunk, gyermekeket nevelünk, tudunk derelyét főzni és rántottét sütni — kény­telenek vagyunk bárhol, a tömegközlekedési jármüveken mindig udvariasan átadni helyünket a nőknek! Ilyesmit csak nő találhat ki, és mi ebbe a női logikába sokáig bele­nyugodtunk, egyesek pedig még most is szenvednek tőle. Hogy leküzdjék gyengeségüket, mármint hogy kedve­lik a gyenge nemet, férfiaink elhatározták, hogy eleinte túlfeszítik a húrt — mivel ésszerűen úgy vélték, hogy a túlfeszített húrt meg is lehet lazítani, sőt túlságosan is. Mi férfiak rájöttünk: a helyzet normalizálása végett ideig- óráig a nőket kell diszkriminálni. Alaposan áttanulmányoztunk egy érdemtelenül elfele­dett, XVI. századi orosz kulturális emléket — porlepte „Házirend”-et. Őseink világszemléletének ezt a termékét, amely tanulmányaink alapjává vált, a mai utcára alkal­mazva átdolgoztuk. Újításunkat következetesen és állhata­tosan igyekeztünk mindenütt bevezetni. így városunkban most a nők és a gyermekek udvaria­san utat engednek nekünk férfiaknak, türelmesen megvár­ják, hogy felszálljunk a városi tömegközlekedési jármű­vekre és elfoglaljuk a legjobb helyeket. Ha fejünkbe szállt a szesz, akkor nyájasan és vigyázva leültetnek, és külön­leges szeretettel babusgatnak. Most már nem kell könyve­ket cipelnünk magunkkal és úgy tennünk, mintha olvas­nánk, vagy sötét szemüveget feltennünk, amikor a villa­moson ülünk. Most mindenki a maga helyére került, és mi már azt fontolgatjuk, vajon érdemes-e egyáltalán meglazí­tani azt a bizonyos húrt? ... Ford.: Gellert György Módszervásár propagandistáinak A KISZ-iskola nyári programja Kialakult a sóstói KISZ- iskola profilja, szinte egész éven át a politikai képzést szolgáló tanfolyamoknak, to­vábbképzéseknek ad otthont. Az egyszerre 300 főt befoga­dó tábort különösen nyáron népesítik be sokan, ilyenkor­ra szervezik a középfokú és felsőoktatási intézmények alapszervezeteinek a progra­mokat. A nagyüzem már május végén megkezdődött, ekkor tanácskoztak az ifjúsági klubvezetők. A megyei ren­dezvényen mintegy százötven fiatal vett részt. A mezőgaz­dasági üzemekben, termelő­szövetkezetekben tevékeny­kedő KISZ-titkárok közül, akiket először választottak erre a tisztségre, június 6— 11-ig, akik már régebben töl­tik be ezt a funkciót június 9—11-ig hallgatták az előadá­sokat, összesen közel 250-en voltak. A napokban fejeződött be az üzemi titkárok tanfolya­ma, hat napot töltöttek itt az először megválasztott KISZ- esek, július 7—9-ig pedig a régi titkároknak szerveztek továbbképzést. Mindkét tá­borban egyaránt kétszázötven fiatal bővíthette politikai is­mereteit. A középiskolai KISZ-titkárok július 10—15, az új tisztségviselők pedig jú­lius 16—18 között voltak itt összesen 400 diákvezető vett részt a két tanfolyamon. A középiskolai középvezetőknek kéthetes tábort szerveznek, július 16—30-ig közel negy­ven fiatal ismerkedik a veze­tési tudnivalókkal. Az Edzett Ifjúságért tö­megsportmozgalom szervező- bizottsága tagjait július 27- től 30-ig várják az iskolába. Augusztus végén a kezdő propagandistáknak rendezik meg a módszervásárt A szervezett továbbképzé­sek, tanfolyamok mellett több rendezvény résztvevőinek ad­nak szállást. Így a III. ma­gyar—szovjet barátságfeszti­vál vendégeit, a XI. országos ifjúgárda-szemle egyik cso­portját szállásolják el a KISZ-iskolán. Helyet adnak az úttörő kerékpártúra részt­vevőinek, szeptember l-től október 30-ig pedig az al­maszedő diákok népesítik be a sóstói tábort. (tk) Kapanyél, bükkfahordó Ipari és felvásárló telep Anarcson Két éve még a Zöldért vál­lalaté volt Anarcson az a felvásárlótelep, ahol a Kis- várdai Áfész hűtőkamrák­kal ellátott raktárt, illetve ipari karbantartó részleget alakított ki. Kétmillió forint költséggel korszerűsítették a telep két nagy raktárát. Az egyikből felvásárlócsarnok lett, melyben három hűtő­kamrát is elhelyeztek. A má­sik épületben a vasipari, asz­talos-, kőműves részleg, s a szövetkezet saját járműveit karbantartó műhely kapott helyet. Eddig ezek Kisvárdán és a környező településeken szét­szórtan, nagyon rossz körül­mények között tevékenyked­tek. A műhelyek közül az asztalosrészleg továbbfej­lesztését tervezi az Áfész. Je­lenleg 3 szakember dolgozik itt, akik elsősorban karban­tartással foglalkoznak. De már működik a telephelyen egy új, 200 ezer forint érté­kű famegmunkáló gép, amely a leendő termelő üzem alap­ját jelenti. A tervek szerint faipari termékeket: szerárukat, töb­bek közt balta-, kapa-, ásó­nyeleket, tésztavágó deszká­kat, bükk- és tölgyfa hordó­kat készítenek a részlegben. Míg 1980-ban a fogyasztási szövetkezet ipari termelési értéke 10 millió forint volt, 1982-re ennek dupláját sze­retnék elérni. Elsősorban az anarcsi faipari, s a kisvárdai cukrászüzem termeléséből, valamint a felvásárlótelepen a saját vendéglátóhelyek el­látását szolgáló savanyúsá­gok készítéséből (ez évente mintegy 2 és fél millió fo­rint). Kisvárdán, a Várda étte­rem szomszédságában au­gusztus végén adják át az Áfész új cukrászüzemét, me­lyet 16 millió forintért a Száév épített. Kezdetben egy, később két műszakban gyártják itt ősztől a cukrász- és édesipari termékeket — ez utóbbiakat a Szerencsi Cu­korgyárral együttműködve. (h. zs.) A nyíregyházi cipőgyárban több új modell gyártását kezd­ték meg. Soltész Istvánné ezekhez készíti a szárrészeket. A fehérgyarmati Szamos menti Ruhaipari Szövetkezetben NSZK-, holland és újabban francia exportra készítenek női és gyermekruhákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom