Kelet-Magyarország, 1981. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-14 / 163. szám
1981. július 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A nyírteleki Dózsa Termelőszövezetkezet földjén szedik a zöldborsót. (E. E. felv.) Exportra A BFK mátészalkai gyárában szovjet exportra gyermekruhákat gyártanak. (Jávor László felvétele) TŰZOLTÓKKAL A BÚZATÁBLÁN Biztosíték helyett pénz Már évek óta kötelező a nagy feladatok kezdete előtt a baleset- és tűzvédelmi oktatás. Ezt meg is tartották az újfehértói Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben. Megtartották a gépszemlét is, de úgy látszik néhol felületes munkát végeztek. A búzatábla szélén egy pótkocsis IFA várakozik. Odamegyünk. — Legyen szíves mutassa meg az ellenőrző füzetet — kéri az egyik tűzoltó. A gépkocsivezető átadja, azonban nincsen kitöltve, hiányoznak az adatok. Míg nézzük a füzetet, a másik két IFA vezetője villámgyorsan gépkocsijánál terem, s tölti a füzetet. A papírok ellenőrzése után a gépjármű következik. A tűzoltó készülékek rendben vannak. — Nézzük meg a biztosítékokat — mondja az aiha'd- nagy. Ahogy lekerül a biztosíték - fedél, előtűnnek az egyforintosok. A tíz helyre mindössze hatnál jutott gyári biztosíték, a többit egyforintossal és ötven filléressel pótolta a vezetője. Három forint ötven fillért számolunk össze. Azonnali javítás — Ennyiért már biztosítékot is lehet venni — mondom a gépjármű vezetőjének. 4 hegyvidéki városkában először a kutat, majd a tanácselnököt fúrták meg. Hé. víz! — kiáltozták boldogan a szakemberek, és az elnököt, aki váltig azt hajtogatta, hogy egyetlen soványkán csörgedező forrás még nem elég a fürdővendégek idecsalogatásáért indított reklámhadjárathoz, elsodorta a hévíz hordozta fejlődés. Az okleveles külső szakemberekből csábító szerződésekkel egybeverbuvált idegen- forgalmi bizottság haladéktalanul országos propagandába kezdett. Eközben nem is tudtak róla, hogy a városkörnyéki erdőben lévő elmegyógyintézetből megszökött egy ápolt. Pedig tényleg megszökött. A jóember fülbevaló gyanánt egy pár kis méretű sárgaré— A saját pénzemen vegyek? válaszol Murányi István. — A múltkoriban égőkészletet vettem. — Miért, kié ez a három ötven? — Hát az enyém — vallja a vezető. Közben megérkezik Csapó Imre műhelyvezető. — Pénz van a biztosíték helyett? — csodálkozik. — Ez szinte képtelenség. A raktár tele van. — Valóban, ezt nem néztük meg a gépszemlén — mondja Sós János, műszaki ágazatvezető. Így tovább nem üzemelhetnek a gépek, műhelybe mennek, ahol kijavítják. A traktorokon is több-kevesebb hibát fedeznek fel a tűzoltóság szakemberei, amelyek azonali javítást igényelnek. A kombájnokat rendben találták. Vizsga nélkül nem lehet A nagykállói Virágzó Föld Termelőszövetkezetben mindent rendben találtak, csak egy Volán-bérkocsinál sérelmezték, hogy a tűzoltó készülék még az eredeti csomagolásban díszlik. Hamar lekerül erről a papír. Ütünk harmadik állomása Bököny. Példásan készültek fel az aratásra. A tábla szélén ott található a tűzoltó víz, amivel egy esetleges tarlótüzet rövid időn belül lokalizálpót, csuklóin egy-egy vekkert, ing helyett pedig moziplakátot viselt. Ilyen öltözékben lépett be a trafikba, ahol mutogatással húsz doboz holland szivart vásárolt, majd egy szakadt tízforintossal fizetett, és nem kérte a vissza- járót. A dohányáruda tulajdonos- nője elragadtatva nézett utána: „Öh, máris megjött az első vendég”. És senki sem bántotta. Azt hitték, külföldi. Pedig bolond volt. A vendéglőben is feltűnt, ahol L. Görbült Lajos és népi zenekara tüzes csárdására egyszemélyes tangót lejtett. Az elbűvölt közönség tátott szájjal bámulta, s csak azon vitázott, spanyol vagy argentin tangót jár-e a kedves vendég. És senki sem bántotta. Azt hitték, külföldi. Pedig bolond volt. hatnak. Az'aratási felkészülésnél viszont elhanyagolták a szárító előkészítését. Kevés a tűzoltó készülék, pedig a raktáron található. A szárító kezelőjének pedig nincsen tűzvédelmi vizsgája. Mit lehet tenni, a szárítónak mennie kell, egy gyors vizsgáztatás majd eldönti mit tud a kezelő. — Sajnos nem sokat — állapítja meg Mosolygó Sándor tűzoltó alhadnagy, a nyíregyházi városi-járási tűzoltó parancsnokság tűzmegelőzési előadója. — Van képzett szakemberünk — mondja Tarján János, a Kossuth Termelőszövetkezet biztonságtechnikai megbízottja —, csak az kvalifikáltabb, mintsem ilyen munkával bízzuk meg. Egy másik dolgozónk most jár tanfolyamra. Bökönyben jegyzőkönyvileg eltiltották a képzetlen szárítókezelőt a munkavégzéstől, amíg el nem sajátítja az anyagot. — Könnyen kigyulladhat ilyenkor a tarló, s tüzet foghat a kombájn is — mondja Kukucska István hadnagy, a megyei tűzoltó parancsnokság tűzmegelőzési főelőadója. — A kár nemcsak az, hogy a gép ég le, hanem napokig nem arathat. Általános tapasztalat, hogy a kombájnokat teljesen felkészítik, nem így az erőgépeket és teherautókat. Pedig a kettő elválaszthatatlan egymástól. A gazdaságok tűzvédelmi szervezeteinek jobban kellene ellenőrizni a biztonsági szabályok megtartását. Ha nagyobb a követelmény, fokozottabb a biztonság. Mígnem végre rátaláltak azok, akik az erdőben megbúvó úgynevezett viccházban annak idején őt hosszú távú felelős megőrzésre átvették. Minden kiderült. A helyi lap ezek után jogos felháborodással ostorozta egyesek sznobságát, kritikátlan külföldimádatát, ami miatt most aztán, lám-lám, az egész topább térség apraja-nagyja a városkán kacag. Ez idő tájt történt, hogy a reklámkampány hatására valóban megérkezett a pályaudvarra a külföldi társaság egy turistája. Viselete a közismert külföldi nemzeti viselet, azaz sárgarépa fülbevaló, egy pár karvekker, és egy moziplakát volt. öt percen belül megjöttek érte, szorosan szabott svájci ballon kényszerzubbonyt segítettek rá, majd elrobogtak vele a már említett viccházba. Azt hitték, hogy bolond. Pedig külföldi volt. R. T. J. JÚLIUS 1-TÖL, A DOHÁNYFERMENTÁLÓBAN Bér, minőség szerint Június közepén tárgyalta a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat szakszervezeti bizalmi testületé a minőségi bérezésre való áttérésre szóla javaslatot, s július 1-e óta már az új feltételek között dolgozik a gyár. — A teljes körű njinőségi Jjérezés első lépéseként a ko- csányozott fermentált dohánynál vezetjük be az új módszert — mondta Szarvas István, a vállalat párttitkára —, vagyis a legfontosabb technológiai vonalat emeltük ki. Természetesen, a mennyiségi szempontok ezek után is súllyal esnek a latba az elbírálásnál, azonban fontos szerephez jut ezek után a minőség is. A jobb munkát ugyanis a korábbinál több prémiummal honoráljuk majd. A minőségi bérezés új rendje a vállalat dolgozóinak számottevő részét érinti majd. Ha egy műszakot veszünk alapul, a dolgozók 18 százalékára vonatkoznak az elfogadott szempontok, két műszakot figyelembe véve azonban, a munkások egy- harmada dolgozik a minőségi bérezés elvei szerint. De ha csak a dohánnyal foglalkozókat emeljük ki a vállalati összlétszámból, akkor a munkájuk milyenségében érdekeltek aránya eléri az ötven százalékot is. — Ha — fejtegette Szarvas István — az intézkedések elérik a kívánt hatást, ennek pedig akadálya nem látszik, a jövőben más részlegeket is bekapcsolunk a minőségi feltételekhez kötött bérezés új rendjébe. Rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a vállalat a minőségi prémiumot saját erejéből fedezi, vagyis központi támogatásra igényt nem tartunk. » A javaslat szerint: „A bevezetés célja a mennyiségi teljesítés melletti ösztönzés az. előírt minőségi paraméterek betartására a termékek javítása érdekében”, valamint „a teljesítménybérben dolgozók körének kiszélesítése”. A szabályzat részleteibe való bonyolódás nélkül is megállapítható: a dohányfermentáló lényegesen jobban fogja honorálni azokat, akik a mennyiségi teljesítéssel párhuzamosan a minőség fokozására is képesek lesznek. Habár a feltételek meglehetősen szigorúak, úgy tűnik, ezek után nem csak többet, de jobban dolgozni is érdemes lesz a gyárban, még akkor is, ha ez — mint minden, ami a megszokottól elüt — az első pillantásra talán nehéznek látszik. S. Z. Sipos Béla VENDÉG Bürokrácia és demokrácia A CÍMBEN FOGLALT KÉT SZÓ aligha illik egymáshoz. Mint a tűz és víz, annyira nem tűrik egymást. És az emberek vágyában, sőt követelésében is az ellenkező póluson foglalnak helyet: a bürokráciát visszaszorítani, a demokráciát pedig szélesíteni, még inkább kibontakoztatni szeretnénk. A bürokrácia növekedése a demokrácia ellenében hat, azt gátolja, csökkenti, a demokrácia fejlődése pedig a bürokrácia sírásója. Ezek a nyilvánvaló és ismert felismerések persze önmagukban még nem jelentik a valóság megváltoztatásának kizárólagos garanciáját. Már pedig a valóság megváltoztatandó, éppen azért, mert ebben a valóságban, a mi életünkben is szüntelenül együtt van jelen a bürokrácia is, a demokrácia is. Le kell szögeznünk rögtön, hogy ez a tény önmagában még nem valamiféle gyengeség jele, sőt — bármilyen furcsán hangozzék is — egyfajta tünete a fejlődésnek. A bürokrácia, a papírmunka ugyanis gyakran következik az élet minden területén abból a tényből, hogy a legkülönfélébb munkafolyamatok az iparban, a tudományban, a mezőgazdaságban, az irányításban — technikailag, -technológiailag — mind fejlettebb színvonalra emelkednek, s ezekben a folyamatokban a fizikai erőt, sőt az agy munkáját is bizonyos mechanikus műveletekben mindinkább helyettesítik olyan eszközök, amelyek a papírt fokozottabban igénybe veszik. Gondolhatunk itt a lyukkártyára éppen úgy, mint a számítógépek memóriaegységeire és sok jninden másra. Nyilvánvaló az is, hogy ezzel a folyamattal egyidejűleg megnőtt az ellenőrzésnek, az irányításnak, a fejlesztésnek stb. is egy „papir- ratettebb”. bürokratikusnak tetsző formája. Tehát kár lenne a bürokráciát kizárólag úgy értékelni, mint valamilyen emberi gyengeséget, amely valami átokként nehezedik ránk. Nem. A bürokrácia megszületésének objektív alapjai a társadalom fejlettségének, berendezkedésének, hagyományainak adott fokától függenek, nem véletlenül jöttek létre, s az emberiség történetében távolról sem a mi világunk az első, amelyben gondot okoznak. Nem a puszta létükkel — amely bizonyos mértékben, optimális körülmények között szükséges, üdvös, sőt nélkülözhetetlen —, hanem a túlburjánzásukkal. Természetesen, amikor a bürokráciát szapuljuk, mindnyájan erre a túlburjánzásra gondolunk. És mikor érzékeljük túlzásnak a bürokrácia jelenlétét, méreteit, erőit? Éppen akkor, amikor már nem társadalmilag szükséges és hasznos funkciókat tölt be, hanem kártékonyakat. Ezeket vég nélkül sorolhatnánk, ám közülük kettőt van csak hely itt kiemelnünk, még hozzá a két legnyugtalanítóbbat: AZ EGYIKET A KAPITALIZMUSBAN is sok és sokféle kritika éri, s ez nem más, minthogy a bürokráciának rendkívül nagy a vitalitása: hajlama van rá, hogy önmagát minduntalan újratermelje, sőt bővítse, s ezáltal rendkívül nagy energiákat von el a társadalomtól. A Parkinson-könyvek magyar- országi népszerűsége is mutatja, hogy e jelenségekben sok hasonló motívum fedezhető fel az egész világon. Nálunk is érzékelhető, hogy a papír- és aktagyártás egy ponton túl olyan kényszer- helyzeteket tud előidézni, amelyekben azt a látszatot kelti, mintha csak újabb papírokkal, aktákkal, szabályzatokkal, paragrafusokkal lehetne leküzdeni őket, hogy ezek sem a kiutat hozták meg. Márpedig ez a bürokrácia „nagy csele”, mert a fentiek éppen a vártnak az ellentétét, a bürokrácia további növekedését idézik elő. A kudarcok aztán újra meg újra felszínre hozzák azt a felismerést, amit ma közkeletű kifejezéssel úgy szoktunk emlegetni, hogy az emberi tényező megnövekedett szerepével kell jól élnünk. Csakis az ember, a gondolkodó, a világa bonyolultságán felülemelkedni, abban eligazodni tudó ember képes megálljt parancsolni ennek az áradatnak. De hogyan? És itt következik a bürokrácia kártékonyságának másik fontos eleme. Csak felelősséggel léphet közbe az ember, de a bürokrácia éppen a felelőtlenségre nevel, sőt annak kedvez. A bürokrácia sokszor azért is virul, mert kiválóan alkalmas arra, hogy papírok, akták mögé bújjanak azok, akik e papírok nélkül nem képesek vagy nem akarnak kiállni valami mellett, vagy ellen. A felelősség elől segít elbújni a bürokrácia, a maga papírtermeiő és értekezletszaporító mechanizmusával, amely — mint látható — már nemcsak valamely munkamenet vagy irányítási rendszer mechanizmusa lehet, hanem az emberek életvitelének, a világukhoz, sőt a saját jövőjükhöz való viszonyának a mechanizmusa is. . És ez az a pont, ahol a bürokrácia a demokráciára is a legveszélyesebb. A demokrácia ugyanis feltételezi a jellemben s közéleti ismeretekben érett emberek felelősségérzetét, felelősségvállalását. Vagyis éppen azt, amiről a bürokrácia leszoktatni igyekszik az ..embert. Ezért aztán csakis a bürokrácia elleni céltudatos küzdelem segíthet bennünket abban, hogy tovább szélesítsük a szocialista demokráciát. Ez utóbbi pedig legfőbb politikai és emberi céljaink egyike. Hiszen olyan országot akarunk építeni és tovább építeni, amely minden külső-belső nehézség ellenére megteremti valamennyi dolgos, tisztességes állampolgára számára a jó közérzetet, a jól végzett munka lehetőségét és örömét, a kulturált életmódot, a boldogulás biztos reményét és tudatát. EZÉRT A DEMOKRÁCIA olyan eszköz, amelyet magunk formálunk — magunknak. Többek között a bürokrácia ellen folytatott szívós, körültekintő harcunk révén is. Cs. I. Megelőzni a kárt ARATÁS. MINDEN GÉP A FEDÉLZETEN, KOMBÁJNOK, TRAKTOROK, TEHERAUTÓK SOKASÁGA A FÖLDEKEN. MUNKAVÉDELMI ÉS TŰZBIZTONSÁGI SZEMPONTBÓL ELSŐRENDŰ KÉRDÉS A GÉPEK KIFOGÁSTALAN ÁLLAPOTA. ENNEK JÁRTUNK UTÁNA A TŰZOLTÓSÁG SZAKEMBEREIVEL.
