Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-24 / 146. szám
1981. június 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Munkáskéz almaszüretre M essze van még az almaszüret, de már erőteljesen készülnek rá a gazdaságok. Mindenekelőtt a munkaerő-toborzás kíván nagy erőfeszítéseket. Nem egy mezőgazdasági üzem Borsodban, Hajdúban, Nógrádban próbálkozik és nem is sikertelenül. Bányászok, kohászok, nyugdíjasok vállalkoznak arra, hogy három—négy hetet a Nyírségben töltsenek. Szervezik, toborozzák a munkaerőt a környező községekben is a gazdaságok, több-kevesebb sikerrel. Kevés már a szabad kéz, és ami van, az sem vállal szívesen almaszedést. Sokan nem a munkától idegenkednek. Tavaly, tavalyelőtt támadt egy bizonyos fokú bérfeszültség. A helybeliek kevesebb pénzt kaptak ugyanazért a teljesítményért, mint például a Nógrádból hozott vendégek. Ezt sérelmezték és joggal. De van más is. A termelőüzemek nem egyforma mércével értékelik a saját dolgozók, a diákok, a környékből toborzott és a más megyéből hozottak munkáját. Olyan is akad, hogy a normában, de a különböző juttatásokban van a nagy különbség. Különösen a diákok munkájának értékét becsülik alá egyes helyeken. Mennyi munkaerőre, almaszüretelőre lesz szükség az idei őszön, azt ma pontosan nehéz megmondani. A termés sem biztos. Tapasztalati adat viszont, hogy egy- egy szezonban 40—45 ezer ember is dolgozik a kertekben. Elég is lenne ez, ha a végzett munka arányos lenne a létszámmal, de nem mindenki dolgozik kellő intenzitással. Különösen azok nem, akik anyagilag kevésbé érdekeltek. A megoldás kulcsa; tegyünk érdekeltté a kisiskolástól az egyetemistákon keresztül a saját dolgozókig mindenkit. Ösztönözze őket a többre, a jobbra, az elfogadható jövedelem. S. E. n siker küszöbén A kisvárdai zsalu karrierje A város szélén, egy régi temetődomb mögött lapulnak a Kisvárdai Vas- és Fémipari Szövetkezet csarnokai. Igaz, nem sok, s nem nagyok, de hát ki merné azt állítani, hogy egy üzem tevékenységét a csarnokok mérete, nem pedig az ott dolgozók tudása határozza meg. Csendben, szinte észrevétlenül dolgoznak itt az emberek a város határában, de annál eredményesebben. Évekkel ezelőtt szoros kapcsolatokat alakítottak neves nagyvállalatokkal, termékeik, ha nem is kisvárdai cégjelzéssel, eljutnak a legtöbb földrészre. Markolófej exportra Munkájukban a legszigorúbb átvevők is elvétve találnak hibát, kell-e ennél nagyobb dicséret? Mi hát a titkuk? — Titok .. .? — tűnődik el Beszterci András, a szövetkezet elnöke. — A fegyelmezett munka, a rugalmasság, a szerződésben vállalt kötelezettségek pontos betartása. Hát ennyi, ha ezt egyáltalán titoknak lehet nevezni. A szövetkezet öt, jól elkülöníthető tevékenységet folytat hosszú idők óta. Tizenöt éves kapcsolatuk van már á MEDICOR-ral, az ottani röntgenberendezésekhez gyártanak különböző, igen nagy pontosságot kívánó részegységeket. A Magyar Hajó- és Darugyárral tíz éve kötöttek először szerződést, most kikötői darukhoz különböző méretű markolófejeket, az Egyesült Izzóval kooperálva pedig lámpagyártó automatákhoz befogófejeket készítenek. Tagja a szövetkezet a TECHNOCOOP közös vállalatnak, ezen keresztül mezőgazdasági gépekhez kismarkolókat szállít az NDK-ba. S most talán minden eddiginél nagyobb siker küszöbéhez érkeztek, az itt gyártott Szabolcs zsaluk az idei BNV-n is nagy feltűnést keltettek. — Hazai szabadalom alapján a mi embereink fejlesztették ki, s tavaly kezdtük meg a sorozatgyártását — mondja az elnök. — Eddig az ilyen zsalukat drága pénzért külföldön szerezte be az ország, mikor szóltunk a Külkereskedelmi Minisztériumban, leállították az importot. Azt tudtuk, hogy a legjobbakkal is felveszi zsalunk a versenyt, de hogy a nemzetközi vásáron ilyen sikert érjünk el vele ...! Egy NSZK-beli cég a TECHNO- IMPEX-en keresztül már megkeresett bennünket, több A sényői Zöld Mező Termelőszövetkezet elektrotechnikai melléküzemágában nyolcvan nő foglalkozik nyomtatott áramkörök szerelésével. A debreceni BHG számára, Crossbar telefonközpontok jelfogó sávjait kábelezik, naponta 50 egységet készítenek. 1981-ben huszonhárommillió forintos árbevételt terveztek. Sláger a Szabolcs zsalu. mint százezer négyzetméter zsalut szeretne vásárolni. Csak összehasonlításképpen mondom, tavaly 1500 négyzetmétert gyártottunk, s az idén is maximum 10 ezer négyzetméter előállítására leszünk képesek. Nem úszik el az üzlet — Ezek szerint elúszik az üzlet? — Reméljük, nem. Arról van szó, hogy három éve mi is bevezettük a bértömegszabályozási rendszert, ami nem teszi lehetővé a létszámemelkedést. De akkor még nem gondolhattuk, hogy a zsalu ilyen karriert fut majd be. A rendeletek alapján lehetőség van az export- tevékenység fokozásához szükséges feltételek megteremtésére. S ez ránk is érvényes.. — Kétszáznegyvenen vagyunk, a létszám negyede középiskolát végzett, s a fizikai állományunknak is több, mint 90 százaléka szakmunkás — mondja Répási László személyzeti vezető. — A fluktuáció nálunk szinte ismeretlen, munkaerőhiány nincs. Hódosi Attila, a szövetkezet egyik legfiatalabb munkása szerencsésnek mondhatja magát. A múlt esztendőben szerezte meg a finommechanikai műszerész szakmunkás-bizonyítványt, s maradhatott a magszokott környezetben. Igaz, nem akármilyen ajánlólevéllel állt munkába, tavaly a szakmájában megyei első, s az országos versenyen is a legjobb tíz műszerész között végzett. — Mennyi a pénz? — Tizenhárom forint az órabérem. Elégedett vagyok vele, nem beszélve az emberekről, akiktől a szakmát is tanultam. Megkövetelik a minőséget Kiss József, Attila részleg- vezetője csendesen mosolyog az iménti szavakon. Elsősorban az ő érdeme, hogy a röntgenberendezések egységeit készítő részleg ilyen jó kollektívává kovácsoló- dott. Tizenhét éve áll a műszerészek élén, huszonegy esztendeje dolgozik a szövetkezetben ... — Nemcsak én, majd mindegyik részlegvezető, de még az elnök is hasonló múlttal rendelkezik. Nem divat nálunk a vándorlás, aki egyszer belecsöppent ebbe a közösségbe, nemigen vágyik máshova. Pedig megkövetelik a minőséget, s még csak a fizetésünk sem sokkal magasabb a többi üzemben lévő munkásokénál. A szövetkezet eddig háromszor nyerte el a kiváló címet, s számtalanszor már a KISZÖV vándorzászlaját. Hogyan? Kiss József szavai talán erre is választ adnak. Balogh Géza Falun maradni MEGLEPŐ A SZÁM: hazánkban millión felül élnek olyan falusiak, akiknek rosszabbak az életkörülményeik a városi lakosokéhoz képest. Bár szép terv született a településhálózat fejlesztésére, rangsorolták az egyes községeket, a végeredmény az lett, hogy a városok kapták a nagyobb összegeket, így ahelyett, hogy csökkent volna a falu és város közti különbség, még inkább nőtt a távolság. Nem kell részletezni, hogy mennyi gonddal jár mindez. Elég arra utalni, hogy a gyors népességnövekedéssel a városi lakásépítés, a közműhálózat létesítése nehezen tud lépést tartani. A másik oldalon pedig ott állnak az elnéptelenedő kis falvak, az üresen maradó lakóházak. Minderről a közelmúltban éppen Nyíregyházán beszélt Enye- di György, a földrajztudományok doktora. A megyében is megfogalmazták már, hogy nem tartható tovább ez a városi növekedési ütem. Sokkal olcsóbb a népgazdaságnak, ha megtartja a falvakat, könnyebb a lakosságnak, ha megmarad eredeti környezetében. Csakhogy mindehhez a feltételeken szükséges először változtatni. Említhetjük Nyíregyházát ahol a rendezési tervek készítésénél már a szomszédos településeket is figyelembe vették. Gyorsították például ä vízműépítést Nyírpazony- ban, fokozatosan javítják a közlekedést a környező településekkel. A városkörnyéki községekkel többnyire nincs is nagyon baj. Szívesen maradnak az emberek ezekben a falvakban, mert félórás utazással beérnek munkahelyükre, könnyen hozzájutnak a legfontosabb szolgáltatásokhoz. Az egymás után épülő utcasorok bizonyítják a legjobban, hogy érdemes mondjuk Öpályin vagy Ajakon lakni. Ám mi van azokkal a községekkel, amelyek az „isten háta mögött” fekszenek, valahol a Nyírség mélyén, Szatmár vagy Bereg csücskében? A fehérgyarmati, vásárosnaményi, mátészalkai járásokban könynyen találni olyan falvakat, ahol két év is eltelik, amíg egy új házat építenek. Az egy szem bolt, a kocsma jelenti a teljes kereskedelmet, orvos, tanács, termelő- szövetkezet, iskola a szomszéd faluban található. Az itt élők egy része pedig még állandó munkát sem kap, ezért a fiatalok könnyen veszik a vándorbotot, elköltöznek a városba, az ország más részébe. VALAMI VÁLTOZÁS történt az utóbbi időben. Rendre-másra alakulnak a termelőszövetkezetek melléküzemei — bár korántsem olyan ütemben, mint szeretnénk —, hogy a lányoknak, asszonyoknak helyben adjanak állandó munkát. Említhetjük a milotai szövetkezetét éppúgy, mint Szamos- sályit, de akad munka Sza- kolyban vagy Tímáron is. A Minisztertanács a napokban módosította a településhálózat fejlesztéséről szóló rendelkezéseket. Ércnek a megyei végrehajtása a következő hetek, hónapok feladata. Ami viszont tapasztalatként már most leszűrhető: arányosabb fej-, lesztésre kell törekedni ahhoz, hogy szívesen maradjanak falun az emberek. Az életszínvonalat, a közérzetet az is befolyásolja, hogy milyen az ellátás, hogyan alakulnak az életkörülmények. UGYANCSAK ORSZÁGOS SZÁM, hogy az utóbbi tíz évben a kommunális fejlesztések több, mint háromnegyede olyan településekre jutott, ahol a lakosságnak csak a fele él. Ami kedvezőtlen; hogy az arány a falvak kárára mutat romló tendenciát. Az országos irányzatoktól Szabolcs-Szat- már se nagyon- tér el. Ennek-a felismerése-sarkallja az irányító szerveket arra, hogy változtassanak, nagyobb rangot kapjanak a korábban csak legyintéssel elintézett falvak. Be kell ugyan látni, hogy az egyes községek között különbséget kell tenni a jövőben, azonban gondos mérlegelés szükséges ahhoz, hogy hol van ez a határ. A sokat emlegetett alapellátás természetes követelmény mindenütt. Lányi Botond Ilii Nyíregyházán, az Ipari Szakközépiskola negyedik emeleti szobájában Békés megyei, pontosabban újkí- gyósi úttörő-olimpikonokkal beszélgettünk. Balogh József kézilabdás roppant kíváncsi Nyíregyházára. De szobájában szorong, edzője nem engedi ki. A fiú, mint mondja, történelemórákon és földrajzórákon többször hallott arról, hogy Békés és Szabolcs megyébe szlovákok települtek. Közös volt a sorsuk, ő még arra is tippel, hogy rokonok élnek a két megyében. Talán gyerekésszel is mérlegelni akarja, hogy a tirpákok leszármazottjainak mai életében mi a közös. Olimpiai színes „Felfedezik“ a Nyírséget Apukájával ő is beutazott Békéscsabára arra az emlékezetes focimeccsre, amelyen a csabaiak a nyíregyháziakat fogadták. „Emlékszem, hogy a nyíregyházi szurkolók hangosabbak voltak, mint a csabaiak. Győzött is a Nyíregyháza 2:0-ra. Gondolom, a nyíregyházi szurkolók az úttörő-olimpián is hangosan buzdítják majd a szabolcsiakat”. Révész Zsolt az újkígyó- si csapat egyik erőssége. Heccelődve mondják, hogy nélküle a csapat félkezű óriás. Találó ez a megállapítás, hiszen Zsolt három hete balesetet szenvedett az egyik meccsen, így most nem játszhat, de eljött, hogy buzdítsa társait. Azzal dicsekszik, hogy falujában NB Il-es kézilabdacsapat működik, s ők jelentik az utánpótlást. A községben a kézilabdameccseken több néző van, mint a focimeccseken. Persze a focit is szeretik. Az újkígyós! fiúk melegítőjén gyönyörű, színes jelvény ékeskedik. Emlékként, megkülönböztetésként viselik. A területi döntőn továbbjutottak és ennek örömére az újkí- gyósi nyolcadikos lányok puszi kíséretében egy-egy ilyen jelvénnyel ajándékozták meg a fiúkat. A fiúk kérik: mindenképp írjam meg, hogy a jelvényeket az igazgatóhelyettes néni és az edző tanár bácsi felesége tervezte. Szép és ötletes a tervezés. A következő olimpián követni lehet az újkígyósi lányok példáját. A jósavárosi szakközép- iskola bejáratánál tanárok, tanárnők beszélgetnek. A 14. sz. iskola tanárnője buszparancsnok volt az állomástól a szállásig. Mint mondja, az önkéntes idegenvezető szerepét is betöltötte. Örömmel újságolja, hogy az „idegen” gyerekek élénken érdeklődnek Nyíregyháza iránt. A bejárat előtt és az utcán is láthatunk ifjúgárdista lányokat. Köztük van Fábri Ildikó, a Kölcsey Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola diákja is. Legfőbb feladatuk a tájékoztatás, a város bemutatása. Minden érdeklődőnek szívesen válaszolnak S persze feladatuk az őrködés, a rend és a fegyelem megtartása is. Rendbontástól nem tart, tapasztalta, hogy a város lakói szívélyesen fogadták a más megyéből ide érkezetteket. ★ A 12-es buszon két piros nyakkendős fiúcska beszélget. Az egyik: „Kiadták, hogy az Árok utcán találkozunk. Nyíregyházi vagyok, de nem tudtam, hol ez az utca. Még szerencse, hogy szüleimnek van otthon várostérképe”. Lám, nemcsak az „idegen”, a nyíregyházi gyerekeknek is van felfedez- nivalójuk jókora megye- székhelyünkön. A megnyitóra indulunk, találkozunk egy ismerős katonatiszttel. Érdeklődünk: ekkora szélben az ejtőernyős le tud-e szállni az olimpiai lánggal? A tiszt szakértelemmel magyarázza, nagyon nehéz még paplanernyővel is célba érni szélben. Mi az a paplanernyő — kérdezi a két kisfiú, és némi csalódás éri őket, amikor a rendezők nem kockáztatnak, és a nagy szélben az ejtőernyős helyett atléta hozza a lángot. A láng tehát nem fentről jött, hanem oldalról. De ugyanúgy lobog, mint a mi örömünk. (nábrádi)
