Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
Hétszáz éves Hadon na Tavaly tavasszal nedvesedül kezdett a veszprémi Gizella-kápolnának a püspöki palotával közös fala. Félő volt, hogy megrongálja a kis műemlék templom freskóit. Ez a hat bizánci hatást tükröző, ám itáliai eredetű apostolábrázolás az európai művészetben is jelentős érték. Művészettörténészek és régészek a XIII. századi Magyar- országról fennmaradt legbecsesebb faliképeknek tartják. Ezért is tekinti meg évről évre egyre több turista Veszprém várában. A múlt nyáron azonban a látogatók előtt zárva volt a Gizella-kápolna. Ajtaja mögött régész: dr. Kralovánsz- ky Alán, a Bakonyi Múzeum munkatársa dolgozott. A vizesedés okát igyekezett földeríteni. Csakhamar megA restaurátor a feltárásnál. fölöttük. Most nem kevesen kíváncsiak rá: mi lesz a sorsuk? A töredékeket egyelőre Král Éva és Felhősi István, a veszprémi Bakonyi Múzeum képzőművész restaurátorai illesztgetik össze. Eddigi fá: radozásuk nyomán öt férfi és egy női figura vonásai rajzolódnak ki. Köztük négy apostol, Jézus Krisztus és Szűz Mária ábrázolás valószínűsíthető. Hétszáz éves Madonna ... Hamarosan befejeződik a döntést előkészítő rekonstrukció. Szakértő csoport határoz majd, hogy a freskók és a velük együtt előkerült kőboltozatbordák helyreállítva a Gizella-kápolnába kerülnek-e, vagy esetleg másutt Veszprémben csodálhatják meg az érdeklődők. R. I. A freskótöredék tudta, hogy csőtörés, illetve szerelési hiba okozta, s azóta ki is javították. Közben a kápolna padozata alá óvakodó kutatóásó évszázadok mélyére hatolt Egyesek találgatták, hátha egy nagyobb templom újabb maradványát lelte meg, amelynek része volt a Gizel- la-templom is. Talán első királyunk, István felesége építtette és rendeztette be székesegyháznak? ... Legalábbis ez a legenda, s a hagyomány innét származtatja az elnevezést is. Történeti hitele azonban nincs igazolva. Az újabb ásatás sem szolgált bizonyítékot arra, hogy az első királynőnknek köze lett volna a később róla elkeresztelt kápolnához. Viszont értékes leleteket hozott felszínre a régész. A középkori járószint alatt 1,60 méternyire sziklafelszínre bukkant. A rajta levő földben | freskótöredékeket és kőfa- ragványokat lelt. S mivel a falakon levő apostolfigurák formája, színe csaknem teljesen megegyezik a törmelék darabjaival, ezért a leleteket is a XIII. századból származtatja a tapasztalt szakember. A most előkerült freskódarabkák színe üdébb, mint a falakon levőké. Hiszen azokat eredeti állapotukban őrizte meg, konzerválta a föld, ezeket pedig átfestették és a levegő fakította. Kralovánszky Alán kutatása nyomán bizonyos, hogy a leletek akkor kerültek a sziklaalapra, amikor 1768-ban elbontották a már a püspöki palota előtt is itt álló középkori nagy épületet. Előbb — eddig ismeretlen indokok miatt — leverték róla a freskókat, azok törmeléke belezúdult az akkor borospince* nek használt helyiségbe. Erre a törmelékrétegre földet hordtak, visszaállították a középkori járószintet, s a ká- ' polnát 1772-ben fel is szentelték. Azótá háborítatlanul hevertek a freskótöredékek a földben. Sok ezren járkáltak UlMJJIl.Vi-.Ul Koprodukciók Összeegyeztethető-e a nemzeti filmgyártás a nemzetközi munkamegosztással? Van-e értelme annak, hogy manapság, amikor a világ filmművészei saját pátriájuk, környezetük, nagyon is behatárolható tér-idő viszonylataik konfliktushelyzeteit vizsgálják, másokkal — idegenekkel — szövetkezzenek egy- egy mű világra segítése érdekében? Mivel a kérdések költőiek, mindjárt adjuk is meg a választ. Igen, a nemzeti filmgyártás összeegyeztethető a nemzetközi munkamegosztással. És természetesen van értelme a filmes bárátkozás- nak, illetve kooperációnak. Oldalakat töltene meg a célszerűen megválasztott és művészi hatékonyságukat tekintve kitűnő koprodukciók felsorolása, ettől azonban szeretnék eltekinteni. Nem az evidenciákat veszem számba az itt következő jegyzetben, hanem az allergiás pontokat. Azokat a problémákat, melyek miatt — az alapelv vi- tathatatlansága ellenére — a koprodukcióról általában és konkrétan egyaránt érdemes szólni. Mostani mondanivalómhoz közvetlen indíttatást egy új magyar—francia mű adott, melyet úgyszólván „azon melegében”, még nem teljesen kész állapotban tekinthettem meg a filmgyárban. Anya és lánya volt az első címe, most Anna címen fut, és az sem elképzelhetetlen, hogy újra elkeresztelik, mire játszani fogják a mozikban. Mészáros Márta — híven önmagához — újra az emberi kapcsolatok szabálytalan alakulásáról mond el példázatot. Ezúttal egy anya keresi elveszett — eltűnt — lányát, s mindent arra az egyetlen lapra tesz föl, hogy megtalálja. A rendezőnő eszközei ezúttal sem változtak: nyelve, stílusa, jelrendszere nagyjából a már ismert és megszokott. (Megszokott? Ezt persze nem állítanám teljes bizonyossággal. Közismert, hogy sokan idegenkednek Mészáros Márta filmkészítési módszerétől, mások viszont elfogadják és eredetisége, meg a külföldi sikerek alapján követendőnek tartják a modellt.) Persze nem az új Mészáros Márta-filmet kívánom minősíteni ezúttal, majd eljön annak is az ideje a minden bizonnyál őszi premiert követően. Inkább azon meditálnék: vajon mi indokolta, hogy a két ország filmgyártása éppen e rendező és e téma mellett tette le a garast, amikor igent szavazott a vállalkozásra? Ha az Anya és a lánya (vagy Anna) stábjához tartoznék, kapásból felelnék és kötve hiszem, hogy bárki, is megkérdőjelezhetné logikámat. Eszerint Mészáros Mártát számos országban ismerik és kedvelik, éppen a franciák vitték sikerre egyik legutóbbi filmjét. A „megrendelés” — akár az érdeklődés, akár a divat motiválja — valóságos igényeket tükröz. Az üzleti megfontolások sem mellékesek. Minek szemérmeskedni: a terv realizálását nagymértékben segítették nyugati partnereink frankjaikkal. S milyen kivetnivalót találnánk a mesében? Egy magyar anya rálel az 1956-os kavargást követően már-már elsiratott gyermekére. Aki történetesen Franciaországban él. Ahogy mondani szokás: keresve sem lehetne ideálisabb apropót találni a magyar—francia koprodukcióhoz. Akkor hát miért akadékoskodunk? Ahelyett, hogy örülnénk a kölcsönösen előnyös és a várható szakmai, valamint közönségvisszhang vonatkozásában ígéretes új filmnek, mely itthon és a franciáknál egyaránt számottevő esemény lehet? Hát éppen ez a bökkenő, hogy a kölcsönös előnyökben és az elismerés „hurrá”-iban — noha egyáltalán nem vagyunk ellendrukkerek, sőt — kételkedünk. Mészáros Márta alkotása ugyanis spekulatív. Üresjárataiból, logikai döc- cenőiből, felületes társadalomrajzából „kiérezni”, hogy előbb volt meg a gondolat, s csak később formálták az eszmét filmsztorivá. A helyszínek az „ebből is egy kicsit, abból is egy kicsit” variációira épülnek. A vásznon egyébként egy nagyon szépen fényképezett Magyarországot látunk, ami ellen szakmai szempontból nem emelünk kifogást, az már viszont megkérdőjelezhető, hogy miért folyton kikent-ki- fent környezet fogja körül a hősöket? Már-már irritáló a pompa, az atmoszféra, az életvitel ábrázolása. S ne feledkezzünk meg a leglényegeNem szokatlan már a magyar sci-fi-kedvelők között a Kozmosz Könyvkiadó egyik új kötete* a vaskos Metaga- laktika. A hasonló terjedelmű első kötet két éve jelent meg, és a közkedvelt Galaktika című tudományos-fantasztikus antológia előző számainak legjobb írásait gyűjtötte egybe. Mégis új a vállalkozás, hiszen ez egy önálló válogatás, mégpedig olyan rövi- debb-hosszabb írásokkal, melyek szovjet szerzők tollából származnak és magyar nyelven ez idáig nem jelentek meg. A több, mint négyszáz lapos kötet már küllemével is felhívja magára a figyelmet — a fedélen Patrick Wood- roffe festménye az eljövendő századok világát idézi. Huszonhat sci-fi írás található a kötetben — vagyis szorosabban véve csak -huszonnégy. Két ilyen témájú képregény is helyet kapott a szerkesztők jóvoltából — ami igencsak szokatlan. Nem amiatt, hogy képregény, hanem azért, mert maga a képi megfogalmazás is „sci-fi jellegű”. Az egyiketePanner László rajzolta, akinek rajzait jól ismerik a műfaj kedvelői, hiszen gyakori szerzője a Kozmosz Fantasztikus Könyvek sorozat fedélterveinek is. A másik egy olasz grafikus munkája — némi ízelítőt ad a Nyugat-Európában már nagy teret hódított új stílusból. De mielőtt végiglapoznánk a kötetet, olvassunk bele a szerkesztő, Kuczka Péter bevezetőjébe. „... a science-fictionban minden lehetséges. A lehetetlen is. A képzelet teremthet párhuzamos világokat, anti- anyag-bolygókat, olyan dimenziókat, melyekről csak a matematikák álmodoznak ... Válogatásunk a szovjet tudományos-fantasztikus irodalom keresztmetszetét adja ... Az egyik lágy és költői, a másik lázas tempójú cselekményen vezeti át az olvasót, a harmadik a társadalmi kérdéseken töpreng, a negyedik örök filozófiai problémákon elmélkedik... a hetediket a rejtélyek izgatják ...” Valóban ilyen széles skálájú a kötet! Nézzük csak mindjárt az első írást. A szovjet sci-fi nagy alakja A. Beljajev, akinek Wagner professzor legújabb kísérlete hátborzongató és mulatságos elemeket vegyítve mutat be egy fantasztikus kísérletet: egy elefántba ültetett emberi — gondolkodó — agy sorsát. Vagy J. Nyikityin meghökkentő ötletből született novelláját, melyben a hősök fölfedezik: az emberi génekben az emberiség minden emléke föllelhető. Egészen más gondolatokat ébreszt M. Mihejev rövid írása, Az üres szoba. Az ember már-már létező, s ki tudja, hová fejlődő alkotásai, a gondolkodó robotok „megöregedése”, „halála” késztette töprengésre a szerzőt. De sorolhatnánk hosz- szan: olyan világok bukkannak fel, melyek merőben más irányban fejlődtek, mint a földi emberiség, olyan tökéletes robotok, amelyek embert vágynak teremteni, életre keltett fagyott, vagyis hibernálódott ősállatok és így tovább. Aki ismeri a sci- fi végtelen változatosságát, annak nem mondunk ezzel újat; aki nem, annak érdemes belekóstolnia. Ám nem pusztán a témák sokszínűsége miatt érdemel említést az antológia. Szót érdemel az a sajátos és számunkra, világszemléletünk számára fontos egység is, mely alapján jellemzi a szovjet szerzők írásait. A világ sci-fi-termésében külön helyet foglalnak el a szocialista országok íróinak művei — éppen szemléletük miatt. Míg Nyugaton igen sok helyütt átcsap, átcsapott a sci- fi horrorba, a könyvek-filmek jókora része a rémületkeltés, a hátborzongatás nyíltan ki is mondott céljával születik, addig ezt kevésbé mondhatjuk el a szovjet írókról. (Természetesen egy percig sem tagadható, hogy itt is írnak efféle műveket. Csak éppen az arányok, a megszületett írások többségének jellege a lényeges.) Az antológiában is. sebb kifogásról sem. Úgyszólván lehetetlen azonosulni a figurákkal. Főképpen a főszereplő anyával (a Mészáros Márta teremtette tradíció szerint híres sztár, Marie-Jo- sé Nat alakítja a magyar nőt). Méghozzá az alapszituáció hiteltelensége miatt. Az asz- szony ugyanis, miután férjével együtt elhagyja az országot az ellenforradalmat követően, gyermeket szül s házastársa váratlan halála után visszajön hazájába. Ami nem „stimmel” a dologban — az, hogy sorsára hagyja lányát. Feladja anyai státuszát. Persze csak átmenetileg, hiszen akkor nem lehetne filmet készíteni. De kanyarodjunk vissza az alapproblémához. Magam a koprodukciók „sine qua non”- jának, azaz leglényegesebb feltételének a mondanivaló egyetemes érvényét és időszerűségét tartom. Meg azt is, hogy a filmben megfogalmazott ideák az adott országok adott közönsége számára egyformán fontosak legyenek. (Ez lehet szülők és gyermekek tragikus elszakítottsága, de — esetleg a generációk vagy a nemek harca, vagy a társadalmi haladásért folytatott küzdelem is.) Továbbá: a művészi megjelenítés igényességéből sem szabad engedni. A felsorolt követelmények megítélésem szerint sokkal fontosabbak, mint az egyébként ugyancsak nyomós érvként emlegetett anyagi előnyök. A filmgyártási mechanizmus — pontosabban szólva: a takarékosság, az ésszerűség parancsa — elfogadottá, sőt ajánlatossá „lépteti elő” a koprodukciókat. Úgy kellene tovább írni a közeli és távoli országokkal együtt készített filmek történetét — gazdagítva az eddig inkább meny- nyiségi, mint minőségi eredmények listáját —. hogy elsősorban a művészet, meg a befogadók érdekeit — szempontjait — tartsák szem előtt az illetékesek. Veress József az egész szovjet sci-fi irodalomban is jól érzékelhető az a vonulat, melyet a kötet szerkesztője így jellemez: „A dolog nem a neveken múlik, és még csak nem is a leírt környezeten. Hanem a mondandón, az írások tartalmán; az írók szemléletén. Azon, hogy milyennek látják és ábrázolják például a robotokat vagy az idegen értelmes élőlényeket. Vagy azon, hogy mit mondanak az ember lehetőségeiről, képességeiről. Vagy azon, hogy mit találnak a világon rossznak, és mit ítélnek jónak. Vagy azon, hogy miképp vélekednek az erőszakról, az agresszióról.” Világos beszéd — és még világosabb az olvasó számára, ha kézbe veszi a válogatást. Mert a szerzők nem elsősorban — mondjuk — a nukleáris katasztrófa utáni világ rémségein csemegéznek, bár ki tagadná közülük is, hogy lehetséges egy ilyen apokalipszis. Nem — ők az emberi tudás végtelen határait ostromolják fantáziájukkal. A robotok nem rémisztő szörnyetegek — legalábbis akkor már nem, amikor ráébred az olvasó, hogy ezeket bizony ember teremtette: saját képmására. Bár igaz, ami igaz: ennél rémisztőbb dolog kevés lehet... T. Gy. K|y|VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. június 14 Valószínűsítő rajz. (Borbás János felvételei — KS) Hetagalaktika
