Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

1981. június 14. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Tantestület Egy lakótelepi iskola sikerei, gondjai SOKÁIG IRIGYELTÉK az új lakótelepi iskolát, modern, jól felszerelt, még uszodája is van, tornaterme kettő is ... Aztán, ahogy teltek az évek, egyre kevésbé kezdték iri­gyelni a nyíregyházi 9. szá­mú jósavárosi általános is­kolát, ahol az éktelen hang­zavar, az udvaron nyüzsgő gyermektömeg elárulja: túl népes az iskola, valóságos „iskolai nagyüzem”, aligha kell irigyelni a gyermeket, a pedagógust... — öt évvel ezelőtt nyolc­száz gyermeknek épült az is­kolánk. Azóta ez a gyermek­szám megduplázódott — mondta beszélgetőpartnerünk, Takács Józsefné tanítónő, az iskolai pártalapszervezet tit­kára. Azt igyekeztünk meg­tudni: miben különbözött a rövidesen befejeződő tanév az előzőtől, mi foglalkoztatta a tantestületet, a pedagógus pártszervezet tagjait? Hat­szemközti beszélgetésünk részvevője volt Gaál József­né tanítónő, a pártvezetőség tagja is. — Nehezebb, vagy köny- nyebb az idei tanév? — kér­deztek vissza mindketten. Gaálné inkább amellett Volt; nehezebb: az uj. tantervek, tankönyvek fokozatos beveze­tése miatt. Takácsné szerint valamelyest könnyebb volt az 1980/81-es tanév, mert ha nem is lényegesen, de keve­sebb tanulóval kezdték az évet. Körülbelül kétszáz gyermeket vett át az ejnjúlt ősszel megnyík 1-es gyakof-^ ló, illetve a ~t9-es, „■piros”'is­kola. így az 1700-as gyermeklét­szám 1500-ra csökkent. A kö­zeli ipari szakközép és az 1- es gyakorló jóvoltából to­vábbra is sikerült megoldani az „egyműszakos”, csak dél­előtti tanítást. A két szom­széd iskola ugyanis három osztályt fogadott be, akiknek csak délután jutott volna tanterem az „anyaiskolában". — Gondjaink vannak azon­ban a napköziben — folytat­ta Takács Józsefné. — A zsú­foltság miatt csak az alsó ta­gozatosok járhatnak napkö­zibe. A felsősök az úgyneve­zett „kulcsos” gyerekek, akik közül sokan az utcán töltik a délutánt, szülői felügyelet nélkül. Ez nagyon aggasztó. FOGLALKOZTAK EZZEL a pártszervezet megbeszélé­sein is. Elhatározták, hogy valamennyi kommunista pe­dagógus gondjaiba vesz egy- egy veszélyeztetett családi körülmények között élő gyer­meket. Tizenheten vannak párttagok. De a gondozásra szoruló gyermekek száma, sajnos ennél több.ír Gaál Józsefné kiegészítve, a családlátogatások különle­ges szerepét említi, amely többségében jó tapasztalato­kat hozott. — Igaz, akadt olyan család is, ahol becsukták az ajtót a pedagógus előtt, vagy a gyer­mek előre figyelmeztetett bennünket, ne menjünk, mert otthon éppen rossz a viszony a szülők között. Többségében azonban tudtunk hatni a szü­lőkre, jobban megismerjük az otthoni körülményeket,, a családi háttért, teljesebbé vá­lik a kép a gyermekről Mindhárman egyetértünk abban, hogy a lakótelepi csa­ládok változatos képe — na­gyobb emberi-szakmai pluszt, hivatás iránti elkötelezettsé­get kíván mir,ri 'ti nevelőtől. Sok gyermek épphogy bei 1 leszkedett a városi környe­zetbe, azelőtt falun, kisebb településen élt Sok a cson­kacsaládban élő gyermek. ., családok jórészénél mind a két szülő dolgoz”- Árnya' tabb, segítségre ~ turulnak - >. iskolában is ... ­— Egyik izgalmas témánk éppen a tanulók fegyelmi helyzetének megvitatása volt — említi Takácsné. A párt- szervezetünk taggyűlésén alaposan végigelemeztük, mi a tantestület dolga, miben. kell javítanunk a módszere­inken. Kicseréltük vélemé­nyünket a magatartás helyes értelmezéséről és értékelésé­ről, mivel még vannak gond­jaink. A magatartás megíté­lésénél a gyermek egesz sze­mélyiségét kell vizsgálnunk, nem leegyszerűsítve. Említik — mint olyan kér­dést, amely foglalkoztatta a tantestületet — a nevelők ön­ismeretének erősítését is. Fontos ez a saját munkájuk helyes megítélése és a másik munkájában lévő új, értékes vonások felismerése és elis­merése miatt is. A tantestü­letben a munkatársi kapcso­lat, a légkör — jó. A nyolc, vagy annál több tanítót, ta­nárt számláló tantestületben, természetesen akad néhány olyan is, aki csak a saját munkájára figyel, azt értéke­sebbnek tartja a másokénál. A többség értékítélete azon­ban erősen közelíti a realitá­sokat. Ez abból is felismer­hető. hogy mind jobban meg­tanulnak élni a demokratiz­mus adta jogokkal és köte­lességekkel ... — Jónak tartjuk, hogy egy­re több kérdésben van döntő szava a kisebb közösségek­nek, az azonos tantárgyakat tanító nevelők munkaközös­ségeinek. Ők közösen dönte­nek fizetésemelési javasla­tokról, jutalmakról. Ebben az évben, a szakmai és politikai vezetés elfogadta a javasla­tot, hogy az „iskola élenjáró nevelője” címei,, adományoz- zuk a£ év.,Íjét. fegj^bhúszak- _ mai, közéíét"’ 'íéíjésítményét elérő IcoTlégáhák. Éz” 'amo-‘ lyan helyi kitüntetésnek szá­mítana, nem is csekély, há­romezer forintos jutalommal. nem Állítják, hogy ez már egy kiforrott módja az alkotó módon dolgozók helyi jutalmazásának, hisz a több induló között csak kettő fut­hat be. Ennyire van erkölcsi és anyagi lehetőség. Sok mindenről szót váltot­tunk még a pártalapszervezet két vezetőségi tagjával. Ga­álné a szülői munkaközösség áldozatkész vezetőségi tagja­it említi, akik nélkül nem lenne eredményes a nehéz családi körülmények között élő gyermekek patronálása. Takácsné az ez évben lezaj­lott komplex szakfelügyeleti vizsgálatok tapasztalatairól szól, amelyek megerősítették őket abban, az iskola nevelő­testülete eredményes munkát végez, nem kell szégyenkez­niük. Javítani való persze akad ... Elszürkülésre, meg­nyugvásra nincs idő, újabb változások elé néznek az is­kolák. Töprengeni kell az öt­napos iskolahétre való átté­rés hogyanján... MIRE EZ A BESZÉLGE­TÉS megjelenik, a 9-es isko­la pedagógus pártalapszerve- zetének tágjai, az évvégi be­számoló taggyűlésükön ösz- szegezték feladataikat. S va­jon ha osztályozni kellene milyen jegyet adna magának a tantestület az 1980 81-es tanévben nyújtott teljesítmé­nyért? Takács Józsefné — búcsú­záskor — kérdésünkre így felelt. — Azt hiszem a négyest megérdemeljük, nem dolgoz­tunk- hiba nélkül, de nem a tudásom nem az akaráson rt.olol. m a tárgyi és egyéb körülményeken, hogy nem é^tik ?' a jelest.. Pált Géza Nyíregyháza, Szamuely tér. Kitüntetett építőmunkások JÚNIUS MÁSODIK VASÁRNAPJÁN ÜNNEP­ÜK AZ ÉPÍTŐK NAPJÁT. A MEGYE GAZDAGO­DÁSÁNAK EGYIK FOKMÉRŐJE ÉPPEN AZ ő MUNKÁJUK NYOMÁN FELÉPÍTETT ÜJ ÉPÜLE­TEK, ÜZEMEK, LAKÓHÁZAK SORA. AMIKOR A MUNKÁRÓL VALLANAK A KITÜNTETETT DOL­GOZÓK, AKKOR EBBEN BENNE VAN A SZERE­TET A SZAKMA IRÁNT, AZ ÜJAT ALKOTÓK TÖ­REKVÉSE IS. A Malomkert építője Ária az emeleten Ács András már huszonkét éve kőműves. A fővárosban ismerkedett meg a szakmá­val, ott vette először kézbe a vakolókanalat, amikor a Fáy utcai lakótelep építésén dolgozott. — Nagykállói vagyok — mondja, —• s nagyon vágy­tam már vissza a Nyírségbe. Az ÉPSZER-nél helyezked­tem el. Talán a véletlen is úgy akarta, hogy az első munkám Nagykállóba szólí­tott. Az OTP-fiókot építettük. A megyében Tiszalöktől Nyírbátorig vpgjgjár^am,, ,a ■ szó szoros értelmében végig- , építettem a •nyírségi’ fklVakat. ' Alighogy az ÉPSZER-hez került Ács András, néhány hónap elteltével már brigád- vezetővé választották. A most harminchét esztendős kőmű­ves azóta is vezeti a brigá­dot, s mindenki csak Ács András brigádjának hívja. Jó munkájukat dicséri, hogy többszörösen kitüntetett aranykoszorús szocialista bri­gád. — Sokszor csak azt veszem észre, hogy elmegyek egy épület előtt és nagyot dobban a szívem. Ilyet érzek, amikor Nyíregyházán a Garibaldi és Sóstói út sarkán álló óvodá­nál járok. Vagy a Kert utcán a malomkerti lakásoknál, de Hazavágyott lőnek készült, de nem vették fel az iskolára. Gondolko­dott, töprengett, az ácsok kö­zött még volt hely, s dön­tött. Megpróbálja, hátha megszereti. Soha jobb dön­tést, az elmúlt tíz esztendő során a KEMÉV legjobb ács­mesterei közé emelkedett. Pedig még fiat.i -ten csak hogy 28 éves. — Nehéz volt a kezdet, a szekerce semmiképp ser- állt jól a kezemben -— prá'éhpzik. Pesten szere..... munkás-bizonyítvány, .de sehogyan ; m • » meg ­szeretni várost. " a zc vá­gyott mindig, Ti>7-''‘■•lekre. szívesen emlékezem vissza az orosi tizenhat tantermes ál­talános iskolára, vagy a nap­kori, az apagyi ABC-áruhá- zakra is. Ács András szocialista bri­gádvezető. ö is ugyanúgy dolgozik, mint a többi tag, elvégzi a napi munkáját, hi­szen brigádteljesítményben dolgoznak. így nem is tűrhe­tik maguk között a fegyelme­zetlen, hanyag munkást. Ép­pen az ellenkezője jellemző a brigádra, amit az bizonyít a legékesebben, hogy az épí­tők napjára megkapták a ki­váló brigád megtisztelő cí­met. Szabolcsba Véletlenül csöppent a mély­építők közé. A sógorától tud­ta meg, hogy az éppen akkor alakuló vállalat keresi az ügyes, talpraesett szakembe­reket, jött hát Bodzás László is gondolkodás nélkül. — Azóta sem bántam meg, hogy otthagytam Pestet. Igaz, ott valamivel több volt a pénz, de el is ment köny- nyen. Meg távol a családtól, a barátoktól... Most is fél ötkor már indulunk ugyan Tiszatelekről, hogy idejében beérjünk de megéri. Alakulása óta tagja a Ró­zsa Ferenc szocialista bri­gádnak. Négy évvel ezelőtt pedig úgy döntött a kollektí­va, ő legyen a brigádvezető. Mindössze huszonnégy éves volt, s a vállalat egyik — ha nem a legfiatalabb — bri­gádvezetője lett akkor. — Szokatlan volt, hogy a tőlem 15—20 évvel idősebbek munkáját is nekem kellett irányítanom. Szerencsére ha­mar elfogadtak, most is csak jót mondhatok róluk. Meg­értjük egymást. A megértés eredménye: eddig kétszer nyertek el :: Vállalat kiváló brigádja cí­met, Bodzás László pedig pénteken a Kiváló munkáért miniszteri kitüntetést vehet­te át. Saljapin sem énekel kü­lönbül, pedig nem a párizsi operában vagyunk, csak itt Nyíregyházán, a Kossuth ut­cai építkezéseken. Valahol a negyedik és ötödik emelet között járunk, az ária vezet: csak a festők énekelhetnek így, s őket keressük. Az ária megszakad, a lét­ráról leszól a hang tulajdono­sa: Ferit keresik, a brigádve­zetőt? Ott van a szomszéd­ban. — Énekszóval könnyebb a munka, — mondja kis idő múltán nevetve a festők bri­gádvezetője, Köves Ligeti Fe­renc. — Most voltunk nem­rég színházban, ott tanulhat­ták a fiúk. A brigádvezető magas, őszülő férfi, pontosan húsz éve dolgozik a SZÁÉV-nél. De itt töltötte a tanulóéveket is, nincs a megyeszékhelyen olyan jelentősebb építkezés, ahol ne fordult volna meg csapatával. Hat éve vezeti a Petőfi Sándor Szocialista Bri­gádot, munkájukról nemcsak a vállalat vezetői, hanem a lakók is elégedetten szólnak. UfáYíuk i“nég Vtérti igén kéílfett“ jay.i.tpni^sei^rnit., a .hivatalos . elismeréseket még ' elég fel- sorolni. — Hatvankilencben nyer­tük el a szocialista címet, az­óta megszereztünk minden lehetséges fokozatot. A „csapat” — Antal Mi­hály, Barkaszi Miklós, Haj- zer József, Kazár Mihály, Köves Ligeti Ferenc, Mészá­ros György, Papp István, Ro- hály István, Sikorszki János, Smid István, és Varga István — az építők napjának tiszte­letére, az egyik legmagasabb szakmai kitüntetést, az ága­zat kiváló brigádja címet kapta. vezetőit, helyezzenek köny- nyebb munkára. Hiába, kár tagadni, elfáradtam az eltelt évtizedek alatt, nem bírom már úgy a nehéz fizikai mun­kát, mint régen: — Nekem még egy évem van hátra a nyugdíjig — mondja csendesen. — Szere­tek itt dolgozni, megbecsül­nek a kollégák és a vezetők egyaránt. Azért úgy érzem, pihennem kell, jövőre nyug­díjba megyeK. Szalontai József eddig negyvenkét évet dolgozott. Munkáját már többször el­ismerték kiváló dolgozó ki- tiin etéssel, most pedig Ki­váló Munkáért miniszteri ki­Elsőként az úton A vasbetonszerelő szakmát hagyta Miskolcon Szalontai József az útépítésért, no meg azért is, hogy közelebb ke­rüljön a családjához. Hiába, a honvágy nagy úr. így lett a most ötvenkilenc esztendős férfi a Nyíregyházi Közúti Építő Vállalat dolgozója. — Nem bírtam én azt, hogy hetente csak egyszer lássam a családomat — vallja teljes őszinteséggel Szalontai Jó­zsef. — Itt, a vállalatnál 1958-ban kezdtem segédmun­kásként, májd két évvel ké­sőbb kö.vezőtanfolyamra ke- rültdhi. Azután bejártam én az egész megyét. Ritka az a község Szabolcs-Szatmárban, ahol ne -dolgoztam volna. Minden elkészült úton első­ként én is végigmentem. _ Szalontai József munkáját száz, és ezer kilométerekben lehet mérni. S lám milyen a sors, ő sem lett próféta sző­kébb hazájában, Nyírturán. Mindössze egy-két áteresz jelzi a négyes út mentén a keze nyomát. — Kezdetben biciklivel meg vonattal jártunk dolgoz­ni — emlékezik a hatvanas nagyot változott a vúág. Gépkocsi jön értünk, s ké­nyelmien mehetünk dolgoz­ni» ugy.-mgy haza. Négy ev­vel e'/pVit: kértem n vkllal-.t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom