Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-11 / 135. szám
1981. június 11. KELET-MAGYARORSZÄG 3 A bürokrácia ellen K evés olyan ember akad, aki ne tudna valamiféle bosszúságot felidézni, ami hivatalos ügyeinek intézése közben érte. A hivatali munka bürokratikus vonásai bizony gyakorta megkeserítik egyikünk-má- sikunk életét. A tekintet — természetesen — mindenekelőtt a hivatali munka „első vonalában” tevékenykedők, vagyis a lakosság ügyeinek közvetlen intézői felé fordul. Jó néhányan hajlamosak csakis őket hibáztatni minden bürokráciáért. S noha ez a legkevésbé sem jogos vagy igazságos, azért az sem vonható kétségbe, hogy az ügyintézők munkastílusán, felkészültségén, lelkiismeretességén, felelősségvállaló hajlandóságán is múlik, hogy elégedetten vagy bosszúságtól eltelve lépünk-e ki a hivatal ajtaján. Ha pedig ez így van, akkor nyilvánvalóan a hivatalokban dolgozó kommunisták, az ott működő pártszervezetek számára sem lehet közömbös az ügyintézés színvonala. Felelős és rangos pártfórumok, így a XII. kongresszus határozatai egyenesen kötelezik is őket arra, hogy munkálkodjanak az ügyintézés gyorsabbá és egyszerűbbé tételén, lépjenek fel a bürokrácia ellen. E határozatok arra a felismerésre épülnek, hogy az ügyintézés minősége ma, nálunk politikai kérdés. Nem egyes személyek — ügyfelek és tisztviselők — viszonyára hat ki csupán, hanem befolyásolja a lakosságnak a szocialista államról, a népi hatalomról alkotott véleményét, ahhoz fűződő viszonyát. Ebből adódóan a párt- szervezeteknek elsőrendű politikai kötelességük a bürokratikus jelenségek elleni céltudatos és állandó küzdelem, a gyors és pontos ügyintézés előmozdítása. Sok mindent tettek már és tehetnek még az érintett pártszervezetek ebben a tekintetben. Első helyen a hivatal légkörének, az ott dolgozók szemléletének alakítása említhető. Ha valahol, a mostanában sokat emlegetett emberi tényezőnek itt valóban kulcsszerepe van. A pártpolitikai munka sokat tehet az olyan hivatali közszellem meggyökereztetéséért és állandósításáért, amelyben a tisztviselők a szó legnemesebb értelmében vett szolgálatnak, a lakosság szolgálatának tekintik foglalatosságukat. A hivatali munkának megvan a maga rendje és szabálya. Amit a társadalmi élet némely más területén joggal kárhoztatunk, s vetünk el a „hivatalnoki munkastílus” bírálandó megnyilvánulásaként, az a hivatal tevékenységében nemegyszer az egyedüli helyénvaló eljárásmód. A pártszervezet természetesen nem léphet fel az ilyen eljárások ellen, de meg kell különböztetnie az előírások pontos betartását, azok lélektelen, gépies kezelésétől, a körülmények gondos mérlegelését az óvatoskodó tehetetlenségtől, a precizitást az üres formák előtérbe állításától; röviden: a körültekintő ügyintézést a bürokratizmustól. E zen a területen is igaz, hogy az eredményes munkának feltétele a szűkebb és tágabb érdekek gondos egyeztetése. Aligha lehet vita, tárgya, hogy a közérdek a bürokratikus jelenségek leküzdését igényli. Ám lényegében ilyen irányba mutat az ügyintézéssel foglalkozók közvetlen érdekeltsége is. Épp ez az érdekeltség ad alapot ahhoz, hogy a párt- szervezetek következetesen és határozottan lépjenek fel akkor is, amikor az adott hivatal keretein túl lévő tényezők váltjak ki a bürokráciát. Felelős testületek nyilvánosan is szóltak már arról, hogy a bürokratizmusnak ma nálunk egyik számottevő forrása a ■ rendelkezések elburjánzása, a jogi túlszabályozottság, ami a tisztviselőket gyakran bürokratikus lépésekre kényszeríti. Az irányító politikai fórumok változásokat sürgetnek e tekintetben is. E változásoknak fontos részesei a hivatali pártszervezetek, amikor a maguk tapasztalatait elemezve .feltárják a bürokratizmust „felülről” kiváltó okokat, s jelzik a véleményüket a döntésre illetékeseknek. E jelzések révén a hivatali pártszervezetek a maguk közvetlen működési területén túlmenően is közreműködhetnek az igazgatási munka korszerűsítésében. H ogy a bürokratizmus elleni küzdelem ne egyszeri kampány legyen, hanem a hivatal életének állandó eleme, ahhoz az szükséges, hogy e törekvés az egész ottani kollektíva ügyévé váljék. Ebben a pártszervezet eleven politikai, szervező, meggyőző munkája nagyon fontos szerepet tölt be. Az ésszerű, egyszerű, korszerű ügyintézésnek a mi viszonyaink között ez a politikai tevékenység nélkülözhetetlen mozgatója és ösztönzője. . Gy. L. Vágják az új telepítésű lucernát a nyírma- dai Béke Tsz-ben. (Elek Emil) Gyökerek a föld alatt A települések nagy átrendezői is hittek abban, hogy a fejlesztendő nagyobb község vagy város felvesz fiatal népességet. Csak azt nem vették számításba, hogy ehhez sok minden kell a szándékon kívül. A szatmári tájon évente 5— 600 új munkaerő jelentkezik. A terület központja, Fehér- gyarmat nem tud több munkaerőt foglalkoztatni. Mátészalka befogadóképessége is lecsökkent. A városok kevés lakást tudnak építeni, Gyarmaton a közművesítés lelassult, s a magánépítés területei is beszűkültek. A székhelyközségek helyzete ennél is rosszabb. Minden olyan törekvés, hogy a kisközségekből a lakosság a nagyobbak felé áramoljon, gondok végtelen sorát veti fel. Átláthatatlan dzsungel A tiszabecsi tanácson Kiss Bálint elnök olyan képet fest, amely a beavatatlan számára átláthatatlan dzsungelként hat: — Hozzánk tartozik taná- csilag Magosliget. Milota, Ti- szacsécse, Tiszakóród. A becsi tsz-hez Uszka és Magosliget. Milotának önálló gazdasága van, a tiszacsécsei Kóródhoz tartozik. A becsi iskolába járnak az uszkai és magosligeti felsősök, az alsósoknak még ott van osztályuk. Milotán van iskola, a csécseiek Körödhöz lettek körzetesítve. Az óvoda is. Itt Becsen a tsz most harisnya- üzemet kap, ez munkát ad az uszkaiaknak, magosligetieknek. A milotaiaknak saját melléküzemük van, de ez csak a falubelieket foglalkoztatja. Csécsén nincsen semmi, mért' Kóródhoz tartoznak, azoknak meg van gondjuk bőven. Az ÁFÉSZ a fehérgyarmati mindenütt. Errefelé az élet attól függ, hogy mikor merre járnak a buszok. Szerencsére, eddig ez jól működik. Betérek az uszkai boltba. Szűcs Jenő, a boltos órák alatt eladott négy japán permetezőt, s pontosan tudja, mi kell a vevőnek, itteni bennszülött. Nem fukarkodik a szóval, s mondandójához szívesen kontráz Dani Sán- dorné meg Papp Zoltán, a tsz szerelője. Ha már itt megy a posta... — Oktalan dolgok történtek itt. A régi elnöknek Becsen semmi nem volt drága. AláNehéz a táska.., Másodszor kiált a postás, de a porta hátsó részéről már eléje jön a kiáltás: — Jövök! Kertész Józsefné hat éve tizenhat utca postása Ófehér- tón. — Hogy ismernek-e? Két hete hordtam a táskát, már a keresztnevemen szólított, aki levelet várt. — Mindenkit ismer? — Aki idegen, az ne legyen falusi postás. Van olyan levél, amit a kézírásról megismerek. Azt is tudom, hogy kinek ír a gyereke, kinek a távoli rokon. Azt is, aki csak vár a levélre ... — Hát akár hiszi, akár nem, de hat éve még nem volt ilyen nehéz. Több az újság, meg bármilyen furcsa, több a szeretet is. _ 7 — Hát igen, mert én azt mondom, hogy a családnak küldött levél maga a szeretet. Még hat év alatt is változott a világ. A tizenhat utcából már össze se tudom számolni, hogy hányán tanulnak, hányán mentek el. Minden házban megörvendeztük, amikor a gyerekük lakást ka- .pott, meg ugyanígy a születést, és sokféle örömet. — Hány kiló a táska? — Tizenöt-húsz, ünnepek idején talán még több is húsznál, de nem a súly számít. Elbírja azt a kerékpár, de bármennyire is örül az ember a más örömének, hosszú a nap, ha minden háznál meg kell állni. Néha elgondolom, hogy milyen lesz, ha ezek a mostani okos gyerekek megnőnek? Azok már nem lesznek meg újság nélkül. Nincs olyan postás, aki akkor is bírja az én tizenhat utcámat... — Mikor jó a postásnak? — Ha pénzt viszek, ha jó hírt viszek, ha örülnek. Néha előfordul, hogy nekem kell elolvasnom a levelet. Az is, hogy nem engednek tovább, amíg el nem mondják, hogy mi volt a levélben. Olyankor „Keresztnevemen szólít, aki levelet vár." nagyon jó, mert egy karéj jut az embernek a többi ember öröméből. Máskor, mert megfér ebben a táskában a jó a rosszal, vinni kell a szomorú hírt is. — És olyankor? — Tudja, a postás, ha nem is kíváncsi, egy kicsit az emberek életébe lát. Többször örül, és ha néha nem, akkor bizony, bármekkora a súlya, nehezebb lesz a táska, de a mesterséghez hozzátartozik ez is. (Bartha—Gaál) írta ő azt is, hogy szűnjék meg itt a posta. Mcvst csak Magosligeten van. A posta autója Uszkán szalad át, de meg nem áll. Az itt élő sok idős asszony télen szánon, nyáron talicskán tolja át , a csomagot, mert hát mindenkinek van valakije a Városban. — Tudja, a tejiparnál nyilvántartanak, mert nagy szállítók vagyunk — mondják Uszkán. — Ha az állatforgalmi megkérdezi, megmondják ők, mit szállítanak nekik a szatmári kis falvakból. Jók vagyunk, ha tej, bika kell. De csak erre vagyunk jók? — Á tsz? — magyarázták a beregi minifaluban. — Már azt is megtették, hogy nem adtak fogatot, hogy hazahozzuk a szénát... Nem minden a pénz... A kis falvak lakossága nem szegény. Látszik: az elmúlt évek fellendülése ide is elért. Nem is ez a panaszok forrása. Azt ugyanis tudják, nem minden a pénz. S ha valaki, akkor ők megfogalmazzák utolérhetetlen szépséggel: a faluhoz ragaszkodás, az itteni élet szeretete maga a hazaszeretet. — Mi lesz, ha egyszer mindenki útrakél? Valahol élni, nem annyi, mint valahol lakni. Nézze a fát — mutatja a borzovai nyugdíjas — ha csak a földön terülő gyökere lenne, kidőlne. Tartása attól van, amit nem lát. Ami mélyen a föld alatt kapaszkodik. —: Ésszerű dolgokon nem szabad vitatkozni — mondja valamivel később Gál János, a tiszakóródi iskola igazgatója. Nem is teszik az emberek. Megértették, az a jó a gyereknek, ha korszerű iskolába jár, ha szakos képzést kap. A baj mindig azzal van, amit nem értenek, mert nem érthetik. Ha azt érzik, nem any- nyit érő az egyik faluba való, mint a másiké. Okos dolog, ha a pénzigényes dolgok egy helyre sűrűsödnek. Jó a korszerű iskola, rendelő, bolt, a szakértőkből álló szakigazgatás, a gazdag gyógyszertár. A n ;y racionális átszervezők ugyanakkor végiggondolták azt, mivel lett szegényebb a sok kis falu? Itt eseményhez kötött a közélet, nincs szellemi ember, aki élőszóval terjeszti a művelődést, aki a kérdésre választ ad. Kis falvaink többsége ősi, történelmi település. Soknak már elvették a nevét. Vajon jövőjük mit ígér? Következik: A mi felelősségünk. Bürget Lajos A magyar állattenyésztés a ma már többnyire csak idegenforgalmi prospektusokon látható szürkemarha, racka juh és a mangalica sertés tenyésztésére alapozódott. Ezek az igénytelen, kishozamú fajták a mai állattenyésztési feltételek között nem felelnek meg a nagyüzemi termelés követelményeinek. Előnyük azonban, hogy a betegségekkel szemben ellenállóak. A 7 éve tartó munka tovább folyik. A hortobágyi szürkemarhagulya vértisztasága már kialakult, de az állomány tébécés. Eltelik 4 év is, mire — szaknyelven szólva — mentesíteni tudják a betegségtől az állományt. A rackának is kell még vagy 4— 5 év, mire a nemesítéssel foglalkozó genetikusok munkához láthatnak. Ami már „bevethető”, az a mangalica. Eb- -ből a fajtából persze, nem a göndör szőrt, hanem a csontszilárdságot akarják átörö- kíttetni, ami a teljesen zárt. levegőt, fényt mesterségesen pótló istállók számára kitenyésztett sertésfajtákból ugyancsak hiányzik. A téliszalámi-gyártásra legalkalmasabb sertésfajta „előállításához” is mangalicát kelL felhasználni. A téliszalámigyártás eddigi minőségi gondjai ugyanis részben nyersanyagproblémákból adódtak. Néhány téeszben és a Magyar Tudományos Akadémia martonvásári kísérleti gazdaságában a magyartarka szarvasmarha keresztezési kísérleteihez már használják a szürkemarhát. Ez a fajta ugyanis kitűnően örökíti tovább a termékenységet, a jó — napi 1200—1300 grammos — súlygyarapodást, az igénytelenséget, a kitűnő takarmányhasznosító készséget, más szóval mindazt, ami a mai mezőgazdaság egyik fontos feladatának tartott húsmarhatartáshoz szükséges. Tovább sorolva a kínálkozó gazdasági lehetőségek listáját, az ugyancsak őshonosnak számító cigája juh kétszer annyi tejet ad, mint a magyar juhállományt alkotó merinói fajta. A juhtej, illetve a belőle készült kaska- vál sajt iránt külföldön nagy és minden jel szerint tartós a kereslet. A gyapjas társaságnál maradva: a racka juh bárányának prémje a perzsabundával azonos minőségű szőrmét ad. A nem őshonos, de Magyarországon mintegy 200 éve élő juhfaj- tának, a ciktának pedig olyan hosszú gyapja van, hogy évente kétszer lehet nyírni. Kül- és belgazdasági okokból egyaránt kedvező lenne e fajta gyors szaporítása. B. P. A KICSINYSÉG SZORÍTÁSÁBAN (2.) m ÉRTÉKEK
