Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-07 / 132. szám
1981. június 7. □ Tisztelt Asszonyom! Bár többször hangsúlyozta, hogy nem szabad önt sajnálnom, mégis azt teszem. Megértem gondjait, s jobb híján elmeditálok rajtuk, mert hiszem, hogy az ön harca az elismerésért nem egyedi eset, sem azon a munkahelyen, ahol ön dolgozik, sem másutt. Mi több, engedje meg, hogy az esetet egyáltalán ne a női, egyenjogúság oldaláról nézzem, mert ilyesmi a férfiakkal is megesik. Röviden a történet: összeütközésbe került közvetlen munkahelyi főnökével. A dolog ugyan nem volt életbevágó, de az ön kisírt szeme arról árulkodott, hogy ugyancsak rossz éjszakát hagyott maga után. Lassan ugyan tisztázódtak a dolgok, azonban az ön végső következtetése az maradt, hogy a megoldás csakis önnek köszönhető. Csakhogy addig rengeteg idegeskedés volt, a feszült légkört a közvetlen munkatársai is megérezték, a családról, a gyerekekről nem is beszélve. A sikeres végkifejletnek örülök. Mivel úgy tudom, hogy mindenütt elismerik munkáját, nagyra becsülik képességeit, így természetesnek veszem, hogy a főnökével történt nézeteltérés után sem kisebbedett az ön rangja, úgyanúgy megbecsülik a munkahelyén. Nem tetszik viszont, amit ebből tanulságként leszűrt. Az a megállapítás, hogy „magányos farkasként” kell minden egyes embernek megküzdenie, ugyancsak hibás nézet előttem. Nem akarom filozófiával untatni, de ' az „ember embernek farkasa” kifejezést már alapfokon tanítják. S az is igaz, hogy ez a kapitalizmus ideológiáját tükrözi. Egy olyan rendszerét, ahol az érvényesülés többnyire mások rovására képzelhető el. Ahol a jó célok érdekében is magányos farkasként kell harcolnia mindenkinek. Az ön történetében egy valami hibázik: bár egyedül vívta meg a harcot, de nem tagadhatja, hogy voltak, akik segíteni szerettek volna. Csakhogy ön — az előbb említett elgondolásai alapján — 'visszautasította ezt a segítséget. Mindössze annyit igényelt, hogy a kisírt szemét látva együttérzően hallgassanak a munka társai. Nem állítom, hogy a csöndes részvét, vagy együttérzés nem több a semminél. A másik oldalról közelítve a dolgot az is igaz, hogy minden embernek végső soron magának kell megoldania a gondjait. Ám a kettő között igen széles a skála. Hogy más körülmények között élünk, azt legjobban éppen az előbb említett segítő szándék jelentette. Hiszen önzetlenül, a meggyőződésből fakadó jobb ügy érdekében próbáltak közeledni a kollégák és kolléganők. Nyilvánvaló, hogy a végső döntés ekkor is önre várt, azonban a baráti kezek, a bíztató szó, netalán ötlet több, mint az egyszerű részvét. Kortünet, s nem egy esetben a szociológusok is kimutatják, hogy a felgyorsult, rohanó életben sokszor nincs idő a másikkal törődni. Ezzel szinte párhuzamosan jelentkezik a bezárkózás. Az angol mondás: „Az én házam, az én váram” kifejezés átkerül az élet más területeire is. Ez a befelé fordulás viszont sok buktatót rejt. Egyrészt valóban megment néhány kellemetlen helyzettől, sugallja a biztonság érzetét. Másrészt viszont már-már olyan páncélt kovácsol az ezt vallók köré, amely mindkét irányban zárt. Ügy hiszi, csak a maga kis világában érezheti teljesen nyugodtan magát, s az évek hosszú során keresztül ez a képzeletbeli páncél berozsdásodik. Nem engedi azt sem, hogy a viselője kibontakozzon, mert amilyen könnyű volt bezárkózni, olyan nehéz nyitni rajta, utat engedni a jó szónak, a segítő szándéknak. Ezek után talán érzi, miért fejeztem ki sajnálatomat. Nem tehetek mást, mert aki módszeresen elutasítja a segítő kezet, az előbb-utóbb hamis mércét állít fel magában az emberi értékeket illetően. Márpedig bármennyire fontos egy munkahelyi siker, bármennyire kellemes, ha a családon belül kialakul az összhang, mégis az igazi kiegyensúlyozottságot nem az állandó harcra való készenlét jelenti, hanem a bizalom, hogy vannak hasonló gondolkodású emberek, vannak, akikre számítani lehet az élet nehéz perceiben. S ha ezt ön felismeri, akkor legközelebb gondjainak a megoldása is könnyebbé válik. dr. Litkei László egyesületi titkárral a tudomány alkalmazásáról „Méreggyárnak” hívták az üzemet a falubeliek a gyáralapító Kabay János idejében, fél évszázada. Mi az évi kétmilliárdot termelő tiszavasvári Alkaloida mai jellemzője? — Aki nem járt még a gyárkapun belül, és csak azt tudja, hogy vegyészeti gyár, ahol gyógyszer, növényvédő szer készül, ma is mondhatná a régi megnevezést. (Amely persze ötven éve igen jól csengett, büszke volt, aki a „méreggyárban” dolgozhatott.) Akinek viszont az elmúlt tíz évben módja volt szétnézni az új üzemrészekben is, korszerű nagyüzemet, modem kutatólaboratóriumokat talált, ahol ma is dolgoznak veszélyes anyagokkal, ám teljes biztonságban. közgazdász, gépész, szervező, analitikus, gyógyszerész, fizikus, mezőgazdász stb., alapvető célunk a különböző szakterületeken dolgozó és különböző végzettségű szakemberek munkájának kölcsönös megismertetése és a vállalat gazdasági életének komplex bemutatása. Rendezvényeink zömét is ennek • megfelelően szerveztük. A munkából adódóan foglalkoztatja szakembereinket az újítás, a szabadalom, az iparjogvédelem, a kutatás számos kérdése, a korszerű üzemfenntartás, -fejlesztés tennivalói, a máktermesztési rendszer aktuális prbblémái. Ezekről a tudományos egyesület előadásokat, konzultációkat szervezett. De igény van elméleti tudományok alkalmazási lehetőségeinek megvitatására is. A laboratóriumról a kísérlet, arról pedig a tudomány jut az eszembe. Munkahelyén miként alkalmazzák a tudomány új eredményeit a gyakorlatban? A A tudományos egyesületi munkát forint- w ban mérni nyilvánvalóan nem lehet. Mégis, miben látják annak konkrét eredményeit? — Ha azt mondom, nem nélkülözhetünk egyetlen, a szakmába vágó új tudományos eredményt sem, alapos túlzásnak hangozhat, pedig így van. Természetesen nem arról van szó, hogy mindent magunk, ebben a gyárban ismerünk meg és alkalmazunk is, a tudomány mai gyors fejlődésének időszakában ez képtelenség lenne. De ismerni kell a termékeink iránti igényeket, s azokat a lehetőségeket, új eredményeket, amelyekkel a nemzetközi élvonalban maradhatunk az általunk készített gyógyszerekkel és növényvédő szerekkel. Az elméleti kutatásban az egyetemek többségével, a gyakorlati kipróbálásban sok kutatóintézettel, klinikával, mezőgazdasági nagyüzemmel állunk kapcsolatban és tekintélyes a nemzetközi tapasztalatcsere is. A A tudomány mely területeire összpontosítják figyelmüket? — A növénykémiára, ezen belül a mákaL kaloidákra, a növényvédőszer-gyártásra, továbbá a szintetikus gyógyszer-alapanyagok gyártását, modern gyógyszerformák előállítását segítő tudományágakra. Ide kapcsolódik a másik oldal is: a technológiai és műveletfejlesztésben a modern eljárások, élőmunkát kímélő gépek és a minél magasabb fokú, hatékony műszerezés, automatizálás elterjesztése a cél, ami szintén sok új műszaki-tudományos eredmény felhasználását igényli. A gyár kétmilliárdos termeléséből ma már mintegy 800 millió a növényvédőszer-gyártás részesedése, tehát természetes, hogy a mező- gazdaságban szélesedő kemizáláshoz kapcsolódó minden eredmény és lehetőség érdekel bennünket. A Lázár György miniszterelnök mondta a Tudományos Akadémia idei közgyűlésén: „A műszaki haladás és annak meggyorsítása egyike azoknak a fundamentális jelentőségű feltételeknek, amelyek nélkülözhetetlenek a népgazdaságban olyannyira szükséges minőségi változások keresztülvitelében.” Mi erről a véleménye? — Nekünk nagyon sokat jelent, és jobb lehetőségeket ad a munkához. A mi gyárunk fennmaradásának alapvető feltétele, hogy tudjon új, keresett termékeket létrehozni, s ez csak a műszaki haladás útján lehetséges. Nyilvánvaló, hogy ez összhangban van az országos célokkal, mert itthon, hazai eszközökkel, többségében magyar alapanyagokból dolgozunk, s ezzel hozzájárulhatunk a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. A növényvédelem általunk gyártott új termékeivel pedig a mezőgazdasági termelés hatékonyságát segítjük. Fő törekvéseink igazolását látjuk abban, ahogyan azt Lázár elvtárs fejtette ki az akadémiai hozzászólásában. De a gyakorlati szakember számára az is fontos, hogy például az Akadémia közgyűlésének napirendjén az idén szereplő fő téma „Hazánk és a műszaki haladás” volt. Ez többek között azt is jelzi, érvényesül az a korábban megfogalmazott cél, hogy a tudomány kerüljön közelebb a gyakorlathoz. Az üzemben dolgozó kutató, mérnök, vegyész számára ez lényegesen kedvezőbb feltételeket teremt. Beszélgetésünkre az adott alkalmat, hogy nemrégiben a Magyar Kémikusok Egyesülete megyénkben működő csoportja titkárának választották meg. Mit jelent a tudományos egyesület egy olyan gyár életében, mint az Alkaloida? — Az egyesületi munkában való részvétel közel húszéves múltra tekint vissza az Alkaloidában, ahol tíz éve az egyesületnek önálló üzemi csoportja működik. Mivel a 110 egyesületi tag a vállalat adottságánál fogva kémikusokon kívül igen sokféle végzettségű: — A legfontosabb, hogy az egyes szakterületek munkájának és problémáinak kölcsönös megismerése jó lehetőséget rejt magában. Ez a közös munka konkrét gazdasági eredményeként is jelentkezhet. Itt említeném meg a tudományos egyesület által szervezett szakmai tapasztalatcseréket is, amelyek lehetővé teszik, hogy más korszerű üzemekkel, technológiákkal, azok műszaki, gazdasági, emberi problémáival is megismerkedjünk. Az egyesület kezdeményezi a különböző tudományos konferenciákon történő részvételt, s a nálunk született tudományos eredmények publikálását. Egyesületi tagjaink havonta kézhez kapják a Magyar Kémikusok Egyesülete „Közlemények” című kiadványát, amelyből értesülhetnek az ország területén lezajló szakmai eseményekről. De megemlíthetem idei terveink közül azt is, hogy ötletbörzenapokat szervezünk és a külső kutatóhelyek, valamint az egyes szakterületek munkájáról vitanapokat tartunk. Ezek a vállalati munka hatékonyságát is szolgálják." 1 A Ha kitekintünk a helyi keretekből, mi- w lyen segítséget kapnak az MTESZ-től a gyakorlati tudományos egyesületi munkához? — Több területen nyílik lehetőség, ezekből csak a legfrissebbeket említeném. Tavaly, a pártkongresszus után az MTESZ is áttekintette, miként segítheti a társadalom, a népgazdaság előtt álló célok megoldását. A tudományos egyesületek öt nagyobb feladat- csoport megoldására koncentrálják erőiket. Ezek közül három minket is érint. Ilyen nagy program az energiával való ésszerű takarékoskodás; a gyógyszergyártás (és a gyógyszeripar nemzetközi versenyképességének) fejlesztése; a — hozzáférhető — szellemi termékek (kutatásfejlesztési eredmények, szakmai információk, újítások, találmányok, licenciák) jobb hasznosítása. Ezek hosszabb távra szóló célok, s reméljük, hogy mielőbb a gyakorlatban hasznosítható eredményekről is be tudunk számolni. Térjünk vissza a mai gyári munkához, szűkebb szakterületéhez. Mint az Alkaloida növényvédőszer-fejlesztési osztályvezetője, hogyan tudná bemutatni egy új termék születését? — Példaként ajánlhatom a Glialka gyomirtószert, amely kétszer nyerte el a Kiváló Áruk Fórumának megkülönböztető jelét, .idén pedig az Agromasexpo aranyérmét. Figyelemre méltó termék, amit az is jelez, hogy bekerült a magyar—szovjet agrokémiai egyezménybe, s nagy tételű gyártásához gyors ütemben új üzemrész is épül. Gyomirtókat korábban is készítettünk, de tudtuk, hogy „az igazit” még nem. A gyomok — köztük a sok problémát jelentő tarackos gyomok — rövid időn belül történő biztonságos, teljes kiirtása volt az igény, s éppen a teljesség követelménye adta a legfontosabb elméleti feladatot, amit csak új tudományos eredmények alkalmazásával lehetett elérni. Nagyon sokan figyelték az itthon és külföldön fellelhető szakirodalmat, a már meglévő más, hasonló, de szintén továbbfejlesztés alatt álló termékeket. Szóval nyitott szemmel kellett járni a világban, tájékozottnak lenni a legújabb kutatási eredmények között, ráadásul eredményesen alkalmazni azokat — de végül is megszülethetett a független szabadalmi okirat az új szer előállítására. Egy reális igényt elégítettek ki, feltételezhető, hogy a továbbiak — tehát a gyártás megszervezése — gyorsan megoldódtak ... — Az új termék a laboratóriumban még csak potenciális lehetőség. Azt a nagyüzemben is tudni kell gyártani, tehát meg kell találni az alkalmas technológiát, megszervezni a gyártást — nyilvánvalóan főként hazai alapanyagokból —, s úgy csomagolni, hogy azt a nagygazdaságok és a kiskerttulajdonosok is egyaránt megvásárolhassák. Egy ma gyakran használt kifejezéssel tudnám leginkább összefoglalni az új termék körül folyó sokrétű munkát: az innováció teljes körében kell gondolkodni. A Mit jelent ez a gazdasági életben kevés- w bé járatos ember szavaival? — Olyan gazdasági tevékenységet (az igény megfogalmazásától a fogyasztói felhasználásig), amely gazdaságosan elégít ki fontos szükségletet. Itt bontsuk ketté az új termék megszületésének folyamatát. Tételezzük fel, hogy a kutató megtalálta és kísérletekkel igazolta az új termék létjogosultságát. Ezután következik a gyártás nagyüzemi megszervezése. Nyilvánvaló, hogy a bábáskodásban rendkívül sokféle tudomány, szakma képviselője vesz részt. Csak néhányat említenék. Az energetikus egyik legfontosabb szempontja, hogy minél kevesebb energia felhasználásával lehessen a legjobb eredményt elérni. A vegyész a kémiai paraméterek pontosságára ügyel. A közgazdász a gazdaságosság szempontjait mérlegeli leginkább; a munkaerő-gazdálkodási szakember célja, hogy minél kevesebb dolgozót kelljen foglalkoztatni az új termékek gyártása során. S ekkor még nem szóltam a környezet- védelem kérdéseiről, az .új termék bevezetéséhez szükséges csomagolás vagy reklám szakmai dolgairól. Mindezt együttesen kell megoldani, mielőtt az új termék a kereskedelmi forgalomba, illetve a vásárlóhoz kerül. A Az Alkaloidában kutatás és termelés együttesen folyik. Milyen hatással van egymásra ez á két folyamat? t»' o.. -filiSSOfól lluO^u jfT9fYIßllßC( B — Mindenekelőtt gyorsítják egymást és a tudomány új eredményeinek birtokbavételét is. A termelőüzemben dolgozó kutatót nyilvánvalóan nem hagyja hidegen, hogy például a szomszédos üzemben aránytalanul sok befektetéssel tudják megvalósítani azt, amit ő kis mennyiségben, laboratóriumi körülmények között megoldott. A továbbfejlesztés, a gyakorlattal meglévő kapcsolat Sokkal szorosabb, mint ott, ahol elválik a kutatás és a gyakorlatban történő megvalósítás. Alkotó lehetőségeket kínál az is, ha a termelésben résztvevő szakember közvetlenül tudja felhívni az elméleti munkatárs figyelmét olyan tudományos vagy műszaki lehetőségekre, amelyek a laboratóriumban esetleg fel sem vetődnek. Mindezekhez hozzá kell tenni, hogy az elméleti kutatóintézetek nem nélkülözhetők egyetlen termelőüzem számára sem, így a kutatás nálunk is csak bizonyos területeket ölel fel. Nagy jelentőségű számunkra a másutt megalkotott termékek és a licen- cek, gyártási eljárások alkalmazása is. A tudomány gyors fejlődésének időszakában egyre kevésbé engedhetjük meg, hogy másutt már megoldott feladatokra koncentráljuk szellemi energiánkat, különösen, ha ez utóbbi még többe is kerül. 0 Mi akkor a fő céljuk? — Jobb, hatékonyabb termékek kidolgozása és gyártása, amelyekkel versenyben maradhatunk a világpiacon; mi több, olyan termékek gyártásbavétele, amelyekkel lépéselőnyhöz juthatunk. A Engedjen meg egy személyes kérdést. A w tudományos élet rendszerint nagyvárosokhoz kötődik, amelyektől Tiszavasvári távol fekszik. Milyenek a lehetőségei itt egy tudományos ambícióval is rendelkező fiatal szakembernek? — A gyár ösztöndíjasa voltam, tizenegy éve dolgozom itt, végigjártam sokféle szakmai beosztást. Nyilvánvaló, hogy egy nagyváros mozgalmasabb életet kínál, mint Tiszavasvári, ahol egyébként a pezsgőbb társadalmi élet és a jobb egészségügyi ellátás hiányzik leginkább. De szakmai téren egy fiatal szakember itt lényegesen hamarabb léphet előbbre, kaphat felelősségteljes munkát, alkothat. A gyár lakást ad az itt letelepülőnek és a saját gépkocsi sem elérhetetlen, amely közelebb hozza a várost. A tudományos munka lehetőségére a magam helyzetét említem: doktori disszertációm témáját a gyári gyakorlatra építve itt fejlesztettem elméleti szintű, kémiai témájú tudományos dolgozattá. ^ Köszönöm a beszélgetést. Marik Sándor KU VASÁRNAPI MELLÉKLET ^vasárnap^ ^NTERJúJ
