Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-27 / 149. szám
KELET-MAGYARORSZÄG 3 1981 június 27 Szervezett betakarítást GYAKRAN MONDJUK, hogy ezekben a hetekben dől el az ország kenyerének sorsa. A vetésterület nagysága, az áttelelt vetések minősége többé-kevésbé meghatározza ugyan a várható termést, de hogy végül is mennyi kerül a magtárakba, az az aratáson múlik. Egy-egy azonos időben érő búzafajta optimális betakarítási ideje a teljes érést megelőző és azt követő 2—3 nap, tehát átlagosan öt nap. A teljes érést követően a búza naponta egy, esős időjárás esetén csaknem két százalékot veszít ezer szem súlyából, azaz ennyivel csökken a betakarítható termés. ötnapos betakarításra persze senki sem gondol, de a jelenleg termesztett fajtákat figyelembe véve egy-egy nagyüzemi gazdaságban legkevesebb 12 nap. alatt be kell (kellene) fejezni a búza aratását. Nem véletlen a feltételes mód használata. Országos nagyüzemi átlagban ugyanis a búza aratása eltart 17—18 napig. (Az összes kalászos gabona betakarítása pedig 23—24 napig is elhúzódik.) A már említett ötnapos betakarítási optimum és az aratásra fordított közel három hét közötti időkülönbség több mint tíz százalékkal csökkentheti a tárolóba kerülő — tehát megtermett — búza mennyiségét. S akkor még nem is beszéltünk a „lábonállás” egyéb következményeiről: a pergési veszteségről, a madárkárokról, az időjárási viszontagságokról. Természetesen teljesen veszteségmentes betakarítás nincs. Mert optimális körülmények között — ha a túi- érésből adódó biológiai terméskieséstől el is tekintünk — az előzetes pergési veszteség és a vágószerkezet okozta veszteség körülbelül 1,5 százalékra tehető. Hasonló nagyságrendű a megengedett cséplési veszteség. Mindent összevetve ideális feltételek mtellett háromszázalékos betakarítási veszteséggel lehet számolni. A TAVALYI HOZAMOKAT alapul véve a búza vetésterületének körülbelül 20 százalékán 35 mázsa alatt, 60 százalékán 35—50 mázsa között, további 20 százalékán pedig 50 mázsa felett volt a hektáronkénti termés. A kombájnok teljesítmény szerinti összetételének nagyjából ezeket az arányokat kellene tükröznie, de a valóságos helyzet pontosan fordított: az 5, a 6—8 és a 10—12 kg/sec teljesítményű kombájnok jelenlegi aránya 61. 28, 11 százalék a teljes gépparkon belül. A MÉM Műszaki Fejlesztési Intézetének időelemzési adatai szerint a kombájnok az aratási időszaknak csak felét töltik ténylegesen aratással. A kísérleti megfigyelésbe vont öt géptípus között akadtak olyanok, amelyek még ennyi hasznos időt sem értek el. És itt engedtessék meg egy kis kitérő. A már említett intézet 201 nagy teljesítményű Claas Dominator kombájn teljesítménye meghaladja a 16 tonna szemes gabonát. Ezzel szemben a 201 gép tényleges óránkénti átlagos teljesítménye nem érte el a 4 tonnát sem. A vizsgált kombájnok 25 százalékos „kihasználása” egyértelműen a betakarítás szervezetlenségének, a műszaki ellátás gyengeségeinek számlájára írható. Nem kell kombájnvezetö- nek lenni ahhoz, hogy tudjuk, a betakarítás nemcsak a búza levágásából és csépléséből áll. A kombájn fordul, kiüríti a magtartályát, időnként elromlik, az emberek sincsenek a kormányhoz nőve stb. Egyszóval technikai képtelenség lenne reggeltől estig megállás nélkül aratni. De a kombájnok tényleges üzemi kihasználása még az adott lehetőségektől is messze van. A kísérleti felmérések adatai szerint, az összes munkaidőt 100 százaléknak véve, a kombájnok „órarendje” így alakult: a produktív idő 60, a műszaki kiszolgálás ideje 11, a javítási idő 11, az egyéb időveszteség pedig 18 százalék volt. AZ ARATÁS komoly szervező munkát igényel, beleértve például a levágott, kicsépelt gabona szállításának megszervezését. És, hogy mennyi még a tennivaló, az kitűnik abból, hogy a kombájnok üzemi idejüknek kb. egytizedét a teherautók, illetve a vontatók mellett várakozással töltik. A gazdaságok többségében ugyanis ma még nem tudják megoldani, hogy a mozgó, arató kombájn a mellette haladó szállítóeszközbe ürítse a kicsépelt gabonát. Ha viszont ez általánossá válna, ami jórészt csak a gépkocsivezetők gyakorlottságán múlik, 6—8 százalékkal nőhetne a kombájnok teljesítménye. Az aratás gyorsítását szolgálják olyan, zömmel ugyancsak szervezési feladatok is, mint például a készenlétben álló tartalék vezető, a mozgó javítószolgálat, a tartalék alkatrész, a hiánytalan szerszámkészlet, az alkatrész-katalógus, a kéznél levő kiegészítő berendezések (például kalászemelő), stb! Nagyrészt szervezés kérdése is, hogy ősszel a különféle fajták „keverésével" úgy vessék a búzát, hogy a kombájnoknak ne kelljen a táblák között sokat közlekedniük. Minden szervezési tartalékot összeszámolva — a technológiai lehetőségeket most nem is említve — a kombájnok jelenlegi teljesítményét 15—20 százalékkal lehetne növelni. Országos méretekben ilyen teljesítménynövekedés 2—3 nappal is megrövidíthetné az aratást, és ez a néhány nap 100—150 ezer tonnával több búzát eredményezne. Kapacitásnövelő beruházás Nyírségi műanyag Svájcba Folyamatosan fejleszti nyíregyházi üzemét a Műanyag és Fényképész Ipari Szövetkezet. A Szikla utca 3. szám alatti műanyagüzem ez évi termelési értéke már eléri a 32 millió forintot. Jelentős lépés az üzem életében az Irodagéptechnika Vállalattal kötött kooperációs magállapodás. Ennek megfelelően az elmúlt évben kezdték meg a pénztárgépkazetták gyártását és az idén térnek át a vállalat beregi gyárában svájci li- cenc alapján Svájcnak készülő írógéptokok gyártására. Csupán e két termék évi 14 millió forintnyi termelést jelent a műanyagüzem tervében. E nagyméreiú. kényes alkatrészek készítése — mivel nagy mennyiség előállításáról van szó — gondokkal is jár; elsősorban tárolótér-bővítésre van szükség. Ennek a követelménynek eleget téve fogott hozzá idén egy közel hatszáz négyzetméter alapterületű alapanyag-, félkész- és keszáruraktár építéséhez a szövetkezet. A beruházás hárommillió forint, amelyet a KISZÖV közbenjárásával, központi fejlesztési alapból hitelezték. A kölcsön összege — évi tízszázalékos kapacitásnövekedéssel számolva — három év alatt térül meg. Az építkezést «június elsején kezdte meg a nyíregyházi MEZÉP, az átadási határidő szeptember 30. A raktár MEZOPANELL-elemekből készül. Az alapozás, a terep- rendezés már elkészült, az oszlopok is állnak már. A beruházás — a kivitelező ígérete szerint — a tervezett határidő előtt megvalósul. INGYEN MELEG Á geotermikus energia Egy kihasználatlan kincs nyomában Mit rejt a föld mélye, azt geológusok és más szakemberek egész hada kutatja. Miután az energiaválság végigsöpört a világon, a klasszikus energiahordozók mellett (olaj, földgáz, szén) a geotermikus energia iránt is megnőtt az érdeklődés. Ez ma még kellően ki nem aknázott tartalék. Tájegységenként változik De mi is az a geotermikus energia? Tudott, hogy a Kárpát-medencét évmilliókkal ezelőtt tenger borította. A Pannon-tenger feltöltődött és a hatalmas felszíni vízborításról ma már csak a nagy kiterjedésű, kavicsos mészkörétegek árulkodnak, amelyek helyenként olajat, földgázt, de leginkább meleg vizet tárolnak. Meleg vízből megyénk területén is bőséggel van. Ha a föld felszínén fúrásokat végeznek, úgy 100 méterenként a föld hőmérséklete 5—10 Celsius- fokkal emelkedik. Ez a hőmérséklet tájegységenként változik és az erre vonatkozó mutatót geotermikus gradiensnek nevezik. Nyíregyháza környékén 100 méterenként a földhő 7—8 Cel- sius-fokkal nő. Olaj helyett meleg víz Feltételezhető, ha Nyíregyházán egy ezerméteres kutat fúrnak, úgy a föld mélyéből 70—80 Celsius-fokos víz tör a felszínre. Ez olyan hőenergia, amit már sokoldalúan hasznosíthatunk. (Egyébként az ötvenes években, amikor itt a MASZOLAJ társaság a kisállomás környékén mélyfúrásokat végzett, olaj helyett 1200 méter mélyből 60 fokos meleg víz tört fel. Ezt a kutat akkor berobbantották. Fúrtak kutat viszont a kórház területén, amely percenként 800— 1000 liter 60 Celsius-fokos meleg vizet ad. A vizet gyógyászati célokra hasznosítják. Juha István, a SZÁÉV fejlesztési osztályvezetője most arról írt rövid szakcikket, hogy a geotermikus energia A es N ézni is jó az országúiról, vagy este a televízióban, amikor a gépmonstrumok, akár az égen a darvak, szép sorban haladnak az érett árpatáblán, s ontják magukból a kövér szemeket a kombájnnal együtt haladó tehergépkocsikra. Bizonyára ez, vagy a közelgő Péter-Pál napja idéz fel bennem nem is olyan régi képeket a kora nyárról, az aratásról. Óvatosan veti papírra a toll a sorokat erről a képről, hiszen óhatatlan, hogy némi nosztalgia ne áradnék a szavakból. Változnak az idők. és változnak a szokások. Ma már senki sem beszél például az előcséplésről. ami egykor természetes esemény volt. Mit természetes! Nagyon is szükségszerű esemény volt ez a falvak életében, jakkor, amikor a sovány föld a hiányos művelés révén alig termetté meg az akkor divatos fejadagot, amiből még be- szolgáltatási kötelezettség is volt. A korán vágott búzát, rozsot kövér kévékbe kötötték, keresztben szárították, hogy aztán tehénszekéren hasznosítása a vállalatot erőteljesen foglalkoztatja. A SZÁÉV központi telepén betonkeveréshez, épületek fűtéséhez egyre több hőenergiára van szükség. Ezért is komplex tervet, a V1TUK1- val tanulmányt készítettek olyan termálkút fúrására, amely a kórházi kúthoz hasonló mennyiségű meleg vizet adna. A tanulmány szerint a telephelyen 1000 méter mélységből 55—60 Celsius-fokos víz nyerhető és ezt melegbeton-készítésre, hőérlelésre és más célokra használnák. Hamar megtérül... A kút fúrása, a felhasználáshoz szükséges berendezébeszállítsák a vásártérre, melynek egyik szegletében ütötte fel tanyáját az elő- cséplésre kijelölt gép. meg a személyzet, amit akkori szó- használattal „bandának” hívtak. Elmaradhatatlan és nélkülözhetetlen „személyiség” volt ekkor az előcséplésl. végzők között a cséplési ellenőr, aki a mai főkönyvelőket megszégyenítő pontossággal jegyzett be minden egyes mérlegelést a mázsakönyvbe, hogy a még nagyobb és még fontosabb ellenőr mindenkor lássa, kinek mennyit csépeltek, azután mennyi a cséplőbér és a beadási kötelezettség. Diákkoromban több nyáron magam is betöltöttem ezt a nem éppen irigylésre méltó ellenőri posztot, amiért nekem is ugyanannyi búza és rozs járt, mint a többi munkásnak, prémiumként és mázsánként még plusz tíz fillért is adtak, amiből egész nyáron át összegyűlt annyi, hogy új ruhát tudtam venni a szeptemberi tanévnyitóra. Már nem emlékszem pontosan a „bandavezér'" nevére, csak magam előtt látom óriási termetét, sötétbarnára cserzett bőrét, s a szájából kivillanó fogát. Mindig jókedvű volt. Honnan, honnan nem. mindennap kikerítette a pohárba valót. Ö a mérlegelésnél cipelte a zsákokat. sek megvásárlása, igaz. sokba kerülne, de a beruházás a jelenlegi energiaárak mellett hamar megtérül. A későbbiekben a meleg viz valóban ingyen lenne. Egyébként a geotermikus energia ilyen, vagy hasonló hasznosítására nemcsak a SZÁÉV gondolt. A nyírbátori termelőszövetkezet a helyi strand már működő kútjának víz- fölöslegét a baromfitelep és pálántanevelő fűtésére kívánja felhasználni. A megye számos területén Tiszavasváritól Fehérgyarmatig léteznek termálkutak. Az ingyen, avagy olcsó energia hasznosítása ma még kismértékű. Ebben bátrabban és gyorsabban kellene előrelépni, hiszen olyan kincsnek vagyunk a birtokában, amely olcsóbbá, gazdaságosabbá teheti a termelést Seres Ernő onnan vette szemügyre a ké- vehányókat, az etetőt, a szal- maelhúzókat, a törekeslányo- kat. Ha eleresztette a hangját, mert nem tetszett neki valami, túlharsogta az még a dobhártyát szakító traktor dübörgését is 3 ó szeme volt. s az egyik alkalommal gyorsan észrevette, hogy a szememet gyakorta rajtafelejtem azon a barna copfos lányon. aki vagy kétszáz méterre tőlünk kislibákat legeltetett. Mondja egyszer a „bandavezér", menjek már oda a lányhoz, vele üzente, hogy szeretne valami szépet mondani nekem. Tizenéves korban az ilyet kétszer sem kell mondani, hagytam csa- pot-papot, és rohantam a libapásztor lányhoz. O csak t anult rám, hogy mit akarok. a tekintetéből úgy tűnt, talán azt hiszi, hogy nincs valami rendben a fejemben, mert hiszen ő senkivel semmit nem üzent nekem. Megyek vissza, és a főnök fülig érő szájjal nevet, miközben jót húz a félliteres kisüstiből. Dühömben csak később vettem észre, hogy egy szekér vagy hat zsákkal gyorsan elhúz a vásártér sarkán. Ezek a teli zsákok soha sem kerültek be a mázsakönyvbe Angyal Sándor A Magyar Acélárugyár tiszaszalkai üzemegységében új termék: rendfelszedő rugók gyártása kezdődött meg. A betakarításhoz nélkülözhetetlen alkatrészből Barát Gyula naponta 4200 darabot készít. (Jávor L.) Szabó József, a megyei tanács közlekedési csoportjának vezetője. (J. L. felvétele) Á nyíregyházi tömeg- közlekedésről — Az elmúlt öt év során, nagyot változott a nyíregyházi tömegközlekedés. Ma már ott tartunk, hogy évente 28 millió utas közlekedik a buszokon, ez viszont több, mint másfélszerese az 1976- ban utazóknak. Az utasszám növekedésének megfelelően nőtt a buszok száma is, hiszen a korábbi 29-cel szemben, ma már 43 busz van forgalomban. Ez azonban nemcsak „darabszám”-növe- kedés hiszen az új, korszerű, nagy befogadóképességű járművek révén, a férőhelyek száma két és félszeresére emelkedett. — A vonalhálózat is korszerűbb, mint volt, az igényekhez jobban igazodik. A járatsűrűség a törzsvonalakon, a legfrekventáltabb területeken csúcsidőben 5—lü perc, s ez már megfelel a fejlett, városi tömegközlekedéssel szemben támasztott követelményeknek is. A le- és felszállást kétségkívül meggyorsították a jegykiadó automaták. — Az új lakótelepek, így a Jósaváros is, meglehetősen sok járattal és útiránnyal kapcsolódik Nyíregyháza többi részéhez, hiszen húsz autóbuszon közelíthetik meg a várost, munkahelyeiket a jó- savárosi lakók. A Sóstóhegyen élők közlekedése is javult, mert ismét jár a 14-es busz, ami a városközpontig viszi az ottaniakat. — Igaz, zsúfoltság még ma is sokszor tapasztalható, különösen az iskolai tanévben, csúcsforgalomban ölt néha elviselhetetlen méreteket, elsősorban a városközponton áthaladó járatokon. Ugyanakkor azonban, általában megszűnt az a régi állapot, amikor esetenként az utasok tucatjai maradtak le a buszokról. Ez egyebek között annak is köszönhető, hogy a járatkimaradások a minimálisra csökkentek. — Az utóbbi időkben sokak jogos panasza is orvoslást nyert, mert a helyi díjszabást Oros és Nyírszőlős területére is kiterjesztették. Ez mondani sem kell, méltányos lépés volt. — Habár többnyire jót mondtam eddig a nyíregyházi tömegközlekedésről, ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nincs bőségesen javítanivaló is. A minőségi változás már tény, de ennek ellenére egész lista állítható ösz- sze a jövő feladataiból. Például, megoldásra vár a végállomásokon kiálló autóbuszok tárolásának gondja Ugyancsak javításra vár az utastájékoztatás, mert jónak még egyáltalán nem mondható. Fontos lenne a fedett le- és felszállóhelyek kiépítése, és a leállósávok létesítése is. ugyanis ezekből még a lehetségesnél is kevesebb van. — Az elkövetkező évek feladatai már megfogalmazódtak, a feladatok adottak, s remélhető, hogy Nyíregyháza tömegközlekedése a növekvő igényeket az eddiginél jobban elégítheti majd ki. Speidl Zoltán Mi a véleménye?
