Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-25 / 147. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 25. Kommentár Az idő sürget! Négy kommunista miniszterrel alakuló ülést tartott a francia kormány Nem túlzás az a megálla­pítás, hogy az a felhívás, amelyet Moszkvából a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa intézett a világ parlament­jeihez, a legjelentősebb do­kumentumokhoz tartozik. Jelentőségét egyrészt az adja, hogy a felhívás kibo­csátása egybeesett a Szovjet­unió elle*ni hitszegő hitlerista támadás negyvenedik év­fordulójával, a politikával nem intenzíven foglalkozók számára is nemcsak világos­sá, hanem megindítóan lát­hatóvá tesz egy rendkívüli összéfüggést: azt, hogy a bé­kefelhívást olyan ország tet­te közzé, amely az emberi­ség történetében a legször­nyűbb pusztítás színhelye volt, amely a legtöbb áldoza­tot hozta mai nyugalmas nappalainkért és éjszakáin­kért. Egy ilyen nép békefelhí­vásának mindenki másnál nagyobb a tapasztalati és er­kölcsi fedezete, hiszen úgy­szólván ma sincs szovjet csa­lád, amelynek hajlékában ne ápolnák az örökre eltávozot­tak feledhetetlen emlékét. Ez az évforduló, tehát a múlt, a kibocsátás időpont­jának egyik faktora. De nem kevésbé fontos tényező a je­len és a jövő szem előtt tar­tása. „Földünk — hangoztat­ja a felhívás — már most is telítve van tömegpusztító fegyverekkel. De az ilyen fegyverek felhalmozása foly­tatódik, mind raffináltabb, mind pusztítóbb fegyvereket hoznak létre. Nyugat-Euró- pában sok száz új nukleáris rakéta számára készítenek elő kilövőhelyeket.” Ha ezt a ri­deg tényt összevetjük azzal a nem kevésbé riasztó ténnyel, hogy Washington nyomására Nyugaton frontális támadás indult az enyhülés valameny- nyi vívmánya ellen, majd­nem matematikai pontosság­gal kapjuk meg a felhívás­nak az időtényezővel kapcso­latos következtetését: „Min­den egyes, a tárgyalások szempontjából elvesztett nappal növekszik a nukleáris konfliktus kockázata... Az idő sürget!” Ma nincs, nem lehet a föl­dön fontosabb feladat, mint a béke védelme. H. E. Szerdán délelőtt Francois Mitterrand államfő elnökle­tével megtartotta első ülését Pierre Mauroy új kormánya, amelyben — 34 év óta elő­ször — négy kommunista miniszter is helyet foglal. Az új Mauroy-kormány tagja Charles Fiterman, aki az FKP Politikai Bizottságá­nak és a központi bizottság titkárságának tagja: a kor­mány protokoll-listáján, a kiemelt államminiszterek kö­zött harmadik helyen szere­pel, a közlekedési tárca élén. A 48 éves kommunista veze­tő eredeti foglalkozására nézve villanyszerelő. Tizen­nyolc éves kora óta tagja a pártnak, 1973-ban választot­ták a központi bizottság tag­jává, 1976 óta tölti be jelen­legi pártfunkcióit. Fontos szerepet játszott a szocialista párt és a kommunisták kö­zötti tárgyalásokban. Anicet le Pors, az FKP KB tagja, szenátor, 50 éves és a párt legismertebb közgazdá­szai között szerepel, több könyv szerzője. A hatvanas években a pénzügyminiszté­rium előrejelzési osztályának vezetője volt. Anicet le Pors a közigazgatással és az ad­minisztratív reformokkal fog­lalkozik majd a miniszterel­nök alá rendelt megbízott miniszterként. Jack Ralite, az új egészségügy-miniszter 1979 óta tagja a párt központi bi­zottságának, 53 éves, Párizs vörös övezetének egyik kép­viselője — egyike annak a hét kommunista jelöltnek, akit a nemzetgyűlési válasz­tások első fordulójában vá­lasztottak képviselővé. Jack Ralite a nemzetgyűlés kultu­rális, családi és szociális kér­désekkel foglalkozó bizottsá­gának volt tagja eddig. Az 53 éves Marcel Rigout, a szak­mai képzés új minisztere az előző nemzetgyűlésben a kommunista képviselőcso­port alelnöke volt, eredeti foglalkozása esztergályos. Ri­gout ugyancsak tagja az FKP KB-nak. Francois Mitterrand a mi­nisztertanács ülésén nyilat­kozatot tett, és ebben köszö­netét mondott a francia nép­nek, amely megerősítette és elmélyítette május 10-i dön­tését, az elnökválasztás ered­ményét. Ez a bizalom meg­felelő parlamenti eszközöket nyújtott annak a politikának a megvalósításához, amelyre megbízatást kapott — fej­tette ki a köztársasági elnök. A kormány, amely az al­kotmány előírásainak megfe­lelően jött létre, egységkor­mány — mondotta Mitter­rand. Figyelembe veszi a né­pi erőknek, az ifjúság és a munka erőinek azt a nagy tömörülését, amely előbb az elnökválasztáson, majd a nemzetgyűlési választásokon valósult meg. Mitterrand a kormány min­den tagjától odaadást és szo­lidaritást kért, hangsúlyozta, hogy a francia nép reménye óriási, a felelősség tehát tör­ténelmi. Németh Károly eliadása a Politikai Ikadémián A. Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának Politikai Akadémiáján szerdán Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bi­zottság titkára tartott elő- - adást Az MSZMP negyedszá­zados tapasztalatai a párt­egység erősítéséért folytatott küzdelemben címmel. Az előadáson részt vettek a párt- és a tömegszervezetek vezető propagandistái, az egyetemek,, a főiskolák mar­xista tanszékeinek tanárai, a politikai propagandamunka irányítói, gazdasági, politikai, társadalmi életünk képvise­lői. A résztvevőket Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára kö­szöntötte. Az előadás anyagát a Kos­suth Könyvkiadó megjelen­teti. Pintér István: e«suvm« A »kémfejedelem« tündöklése és bukása „Kedves Sidney! Lehet, hogy felkeres majd a megbí­zásomból egy Krasznostanov nevű házaspár. Azt fogják mondani, hogy értesítést hoz­nak Kaliforniából és átnyúj­tanak egy Omar Khajjám- verset tartalmazó írást. A versre emlékezni fogsz. Ha ügyük mélyebben érdekel, arra kell kérned őket, hogy maradjanak. Ha az ügy nem érdekel, csak annyit kell mondanod nekik: »Köszönöm szépen, jó napot«.” A Reilly és E. kapitány ál­tal használt titkos nyelv sze­rint „Krasznostanov” egy Schultz nevű antiszovjet ügy­nököt és a feleségét, „Kali­fornia” a Szovjetuniót és „Omar Khajjám verse” a rejtjeles írásban rendkívüli üzenetet jelentett. Reilly az újabb lehetőség hírére azonnal visszatért Eu­rópába, Párizsban hagyta fe­leségét, maga pedig Finnor­szágba utazott, hogy ott be­széljen egyik közeli barátjá­val, a finn hadsereg vezérka­ri főnökével, az általa irá­nyított antibolsevista liga tagjával. Reilly elhatározta, hogy újabb felderítő és szer­vező látogatást tesz Oroszor­szágban és személyesen méri fel a jelzett új lehetősége­ket. A finn vezérkari főnök vállalta, hogy Reillyt átjuttat­ja a szovjet határon. A mesterkém tisztában volt azzal, hogy vállalkozása több mint kockázatos, azonban hiú ember volt, aki nem tudta el­viselni, hogy kudarcot szen­vedjen. Egészen addig, amíg 1918-ban betette a lábát Szovjet-Oroszországba, az egyik sikert a másik után ér­te el. Remek kémteljesítmé­nyek fűződtek nevéhez. A szovjet földön azonban min­dig vereséget szenvedett, s ez az egyik magyarázata an­nak, hogy valósággal meg­szállottja lett a szovjetellenes tevékenységnek. Ezért vál­lalkozott rá, hogy személye­sen kísérelje meg összekötni a szovjetellenes összeesküvé­sek újra és újra elszakadt szálait. S jóllehet számított letartóztatására, fanatizmu­sában mégis csak megkoc­káztatta az utat, azzal bíztat­ta magát, hogy ha rajta vesz­tene, majd csak kivágja ma­gát. Erről tanúskodik az a le­vél, amelyet Reilly 1925. szep­tember 25-én a finnországi Viborgból írt feleségének: „Elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy három napra Péter- várra és Moszkvába menjek. Ma este utazom és kedd reg­gel újra itt leszek. Tudatni kívánom veled, hogy ha nem látnám abszolút szükségesnek és nem lennék arról meg­győződve, hogy voltaképpen semmi kockázattal nem jár, nem vállalkoztam volna erre az utazásra. Csupán azért írom ezt a levelet, mert arra a legvalószínűtlenebb eshető­ségre is felkészülök, hogy va­lami baj ér engem. Ha ez mégis bekövetkezne, semmi­féle intézkedést ne tégy; alig­ha segítene és csak azt ered­ményezné, hogy fellármáznád a bolsikat és felfednék a sze­mélyazonosságomat. Ha vé­letlenül letartóztatnának Oroszországban, ez csak va­lamilyen kis, jelentéktelen vádon alapulhat, s új bará­taim elég befolyásosak ahhoz, hogy kiszabadulásomat ki­eszközöljék.” Több levelet Mrs. Reilly már nem kapott férjétől. He­tek teltek el, s még hír sem jött felőle. Az asszony meg­kereste Marie Schultzot, aki maga kísérte el az erre a cél­ra kijelölt finn őrjárattal együtt a kémfejedelmet a szovjet határra. Azon a napon, amikor Mrs. Reilly találkozott Schultzné- val, közölte az Izvesztyija a finn határon lelőtt csempé­szekről és az elfogott finn ha­tárőrről szóló hírt. Pár nap múlva a szovjet hatóságok TELEX JAPÁN: II térnyerés anatómiája JAVÜL A PAPA egészségi Állapota II. János Pál pápa egészsé­gi állapotáról szerdán dél­után újabb orvosi közle­ményt adtak ki. Ezt Romeo Panciroli atya, a Szentszék hivatalos szóvivője ismertet­te az újságírókkal. II. János Pál citomegalo- vírusos fertőzésben szenved, de a hasüregben nem kelet­kezett kóros elváltozás. Szív­működése és vérkeringése kielégítő és emésztése is nor­mális — áll a közleményben. Az orvosi jelentés szerint a pápa állapota fokozatosan javul. OSZTRÁK HARCKOCSIK ARGENTÍNÁNAK 2. Ami a japán út egyedi vo­násait illeti, ezek között ki­emelkedik az emberi ténye­ző, maga a japán munkás. Fegyelmezett, terhelhető, ta­nulékony, munkaintenzitása igen nagy. Egyetlen példa: 1979-ben Japánban sztrájkok miatt 1,4 millió munkanap esett ki, az Egyesült Álla­mokban 30 millió. Legendás az újdonságokra való gyors reagálás. Haté­kony licencpolitikát folytat­nak, s magas színvonalú a nyíltan kifejtette: nemcsak Nyugat-Európa, Amerika, hanem a szovjet, s általában a szocialista vállalatok is „ta­nulhatnak a vezetés művésze­tében a japánoktól”. Koráb­ban sokfelé idegenkedtek a japán munkaszervezéstől, az­zal érvelve, hogy az Dél-Ko- reán kívül meghonosíthatat- lan. Manapság terjed a felis­merés, hogy a lépéstartáshoz elengedhetetlen tanulmá­nyozni, s esetenként átven­ni a szigetország gazdaság- s üzemirányítási gyakorlatából mindazt (például a kiscsopor­Jelentős belpolitikai vi­hart kavart Ausztriában Lánc belügyminiszter nyilat­kozata arról, hogy a kor­mány jóváhagyta 57 „Küras­sier” típusú harckocsi eladá­sát Argentínának. Egy ko­rábbi, a chilei Pinochet-re- zsimmel tervezett üzletet az akkori tiltakozási hullám megakadályozott, a jelenlegit azonban már aligha lehet fel­tartóztatni, mivel már meg­kezdődött a harckocsik — vagy ahogy újabban a Kreis- ky-kormány tagjai nevezik: lánctalpas járművek — át­adása a megrendelőnek. ŰJABB ÖSSZEESKÜVÉS SPANYOLORSZÁGBAN Üjabb demokráciaellenes, szélsőjobboldali-katonai ösz- szeesküvés nyomaira buk­kant a rendőrség Spanyolor­szágban. A belügyminiszter kérésére kedden a madridi katonai körzet parancsnoka elrendelte három magas ran­gú tiszt letartóztatását. Egyi­kük Tejero alezredessel együtt az 1978. évi, Galaxia- ügy néven ismertté vált ösz- szeesküvés egyik fővádlottja volt. A rendőrség három pol­gári személyt is letartózta­tott. A részletek egyelőre nem ismeretesek, csak annyit tud­ni, hogy az őrizetbe vett ka­tonai és szélsőjobboldali pol­gári személyek a február 23-i puccsot követően szá­mos összejövetelt tartottak és nyomukra a rendőrség a múlt hét végén Madridban elkövetett fasiszta terrorcse­lekmények tetteseinek fel­derítésére indított vizsgálat során jutott. rmm? műszaki kutatómunka. A si­kerek egy másik zálogát ma­guk a japánok is abban lát­ják, hogy a gazdasági tevé­kenység nem annyira az egyéni, inkább a csoport- munkán nyugszik. V. Afa- naszjev, a moszkvai Pravda főszerkesztője (ismert szoci­ológus) írta Japánban, a Toyo Kogyo autógyárban tett látogatásának tapasztalatai­ról: „Nincs semmiféle MEO. Mindenki magát ellenőrzi, s minden következő az előzőt.” A szovjet szakértő kiemelte a pontosság, a szervezettség, a munka- és technológiai fe­gyelem jelentőségét. Afanasz- jev értékelése megszívlelen­dő, annál is inkább, mivel Exportra várakozó gépkocsik ezrei Jokoszuka kikötőjében. (Fotó — UPI — MTI) pótlólag azt is nyilvánosságra hozták, hogy az egyik lelőtt csempész Sidney George Re- illyvel, az angol titkosszol­gálat kapitányával azonos. A valóságban azonban Re­illyt nem a határon, mintegy véletlenül találták a halálos lövedékek, hanem a moszk­vai úgynevezett belső börtön udvarán kivégzőosztag sor- tüze végzett vele, miután előbb felolvasták előtte a for­radalmi törvényszék 1918-ban hozott ítéletét. Jól megérde­melt sorsa beteljesülését Re­illy, akinek 1918-ban sikerült megszöknie, csak késleltet­hette, de nem kerülhette el. A GPU — a fiatal szervezet­nek alig néhány esztendős múltja volt, de mint látni fogjuk, az ott dolgozó kom­munisták máris nagyszerűen beletanultak a hírszerzés és elhárítás nehéz munkájába — páratlanul ügyes és nagyvo­nalú akcióval tette örökre ár­talmatlanná a „mesterké­met”, aki minden óvatossága ellenére belesétált a szovjet elhárítás által felállított ke­lepcébe. A GPU már esztendők óta jelentős befolyást gyakorolt a Tröszt nevű ellenforradal­mi szervezetre. A szovjet el­hárítás vezetői, akik oly sok ellenforrádalmi csoportot számoltak fel, megtehették volna ezt a kezdet kezdetén a Tröszttel is, de úgy véleked­tek, hogy az ellenforradalmi erők amúgy is igyekeznének csoportokat létrehozni, ame­lyek felfedezése és leleplezé­se újabb nehéz feladatokat jelentene, ha viszont a Trösz­töt nem számolják fel, ha­nem légypapírként használ­ják, az sokkal kedvezőbb szá­mukra. A GPU bizalmi em­berei és munkatársai a Tröszt­ben jelentős befolyásra, ve­zető szerepekre törekedtek és tettek is szert. így lett a Tröszt „külügyminisztere” Jakusev, egy egykori ellen­forradalmár, aki azonban ez időben már őszintén szolgálta hazája új hatalmát. A „Krasznostanov” házaspár Ja­kusev kezdeményezésére, Ja­kusev pedig a GPU-nál ki­dolgozott tervek szerint cse­lekedett. Azon a napon, ami­kor az Intelligence Service ügynöke Helsinkibe érkezett, azonnal találkozott Jakusev- vel, s természetesen fogalma sem volt, hogy az összeeskü­vő csoport egyik hangadója tulajdonképpen a GPU em­bere. A találkozóról Jakusev ezt a jelentést adta: „Reilly szürke kabátot és elegáns szürkekockás öltönyt viselt. Kellemetlen benyo­mást tesz az emberre. Szúrós tekintetű, alsó ajka élesen előreugrik. Nagyon elegáns. A beszélgetések során fölé­nyesen viselkedik. Azzal kezdte, hogy most nem áll módjában Oroszországba utazni. Két-három hónap múlva azonban szívesen el­jön, hogy megismerkedjék a Tröszttel.” Erre én azt mondtam: — Hát érdemes volt Ame­rikából Helsinkibe utazni és aztán megtorpanni a küszö­bön? Reilly erre azt válaszolta, hogy szerdán indul vissza a hajója, amit feltétlenül el kell érnie. (Folytatjuk) tos munkaszervezést), ami előrevivő. Hogy tőkés viszonyok kö­zött a kiscsoportok eredmé­nyesen működhetnek, abban kétségkívül közrejátszik ez a tény: Japán munkaerő-állo­mányának negyven százaléka életre szólóan szerződik vál­lalatával. Igaz, ennek hátrá­nya a vállalattól való szinte teljes függőség, előnye vi­szont a relatív biztonság, az, hogy dekonjunktúra esetén sem tehető utcára a dolgozó. Ugyancsak eredeti, megkü­lönböztető vonása a japán gazdaságnak, hogy a nagyvál­lalatok — ellentétben Nyu- gat-Európával vagy Ameri­kával — zömmel nem egyéni tulajdonosok, részvényesek kezében vannak, hanem rend­szerint bankok, kereskedőhá­zak birtokolják. Ennélfogva a legjelentősebb cégek, példá­ul az elektrotechnikában ér­dekelt Toshiba, Fujitsu vagy az acélgyártó Nippon Steel nincs annyira rákényszerítve, hogy rövid távon maximális profitot biztosítson. Figyel­mük középpontjában így a gyors növekedés, a jövőbeni pozíciók szerzése állhat. Tőkés viszonyok között egyedülállóan széles, haté­kony a tervezési rendszer is. Amíg más nyugati államok­ban, például Franciaország­ban a tervezés csak jelzésjel- legű, Japánban a kormányzat erőteljes nyomást gyakorol a magántőkés vállalatokra a Gazdaságtervezési Intézet által kitűzött konkrét fejlesz­tési célok megvalósítása ér­dekében. Nem utolsósorban ennek, a széles körű állami befolyásolásnak köszönhető, hogy a szigetország verseny­társainál erősebben összpon­tosít az ún. stratégiai ágaza­tok, a számítógép- s félveze­tőgyártás, az optika, a kép­átvitel fejlesztésére. A távoli szigetország gaz­dasági térnyerése tehát na­gyon is kézzelfogható „titko­kon” nyugszik. A nemzeti sa­játosságok hasznosítása, a gyors reagálás, a fo­gyasztóhoz való nagyfokú alkalmazkodás — tömören ezekkel magyarázható a „ja­pán csoda”. Győri Sándor 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom