Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-25 / 147. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 25. Kommentár Az idő sürget! Négy kommunista miniszterrel alakuló ülést tartott a francia kormány Nem túlzás az a megállapítás, hogy az a felhívás, amelyet Moszkvából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa intézett a világ parlamentjeihez, a legjelentősebb dokumentumokhoz tartozik. Jelentőségét egyrészt az adja, hogy a felhívás kibocsátása egybeesett a Szovjetunió elle*ni hitszegő hitlerista támadás negyvenedik évfordulójával, a politikával nem intenzíven foglalkozók számára is nemcsak világossá, hanem megindítóan láthatóvá tesz egy rendkívüli összéfüggést: azt, hogy a békefelhívást olyan ország tette közzé, amely az emberiség történetében a legszörnyűbb pusztítás színhelye volt, amely a legtöbb áldozatot hozta mai nyugalmas nappalainkért és éjszakáinkért. Egy ilyen nép békefelhívásának mindenki másnál nagyobb a tapasztalati és erkölcsi fedezete, hiszen úgyszólván ma sincs szovjet család, amelynek hajlékában ne ápolnák az örökre eltávozottak feledhetetlen emlékét. Ez az évforduló, tehát a múlt, a kibocsátás időpontjának egyik faktora. De nem kevésbé fontos tényező a jelen és a jövő szem előtt tartása. „Földünk — hangoztatja a felhívás — már most is telítve van tömegpusztító fegyverekkel. De az ilyen fegyverek felhalmozása folytatódik, mind raffináltabb, mind pusztítóbb fegyvereket hoznak létre. Nyugat-Euró- pában sok száz új nukleáris rakéta számára készítenek elő kilövőhelyeket.” Ha ezt a rideg tényt összevetjük azzal a nem kevésbé riasztó ténnyel, hogy Washington nyomására Nyugaton frontális támadás indult az enyhülés valameny- nyi vívmánya ellen, majdnem matematikai pontossággal kapjuk meg a felhívásnak az időtényezővel kapcsolatos következtetését: „Minden egyes, a tárgyalások szempontjából elvesztett nappal növekszik a nukleáris konfliktus kockázata... Az idő sürget!” Ma nincs, nem lehet a földön fontosabb feladat, mint a béke védelme. H. E. Szerdán délelőtt Francois Mitterrand államfő elnökletével megtartotta első ülését Pierre Mauroy új kormánya, amelyben — 34 év óta először — négy kommunista miniszter is helyet foglal. Az új Mauroy-kormány tagja Charles Fiterman, aki az FKP Politikai Bizottságának és a központi bizottság titkárságának tagja: a kormány protokoll-listáján, a kiemelt államminiszterek között harmadik helyen szerepel, a közlekedési tárca élén. A 48 éves kommunista vezető eredeti foglalkozására nézve villanyszerelő. Tizennyolc éves kora óta tagja a pártnak, 1973-ban választották a központi bizottság tagjává, 1976 óta tölti be jelenlegi pártfunkcióit. Fontos szerepet játszott a szocialista párt és a kommunisták közötti tárgyalásokban. Anicet le Pors, az FKP KB tagja, szenátor, 50 éves és a párt legismertebb közgazdászai között szerepel, több könyv szerzője. A hatvanas években a pénzügyminisztérium előrejelzési osztályának vezetője volt. Anicet le Pors a közigazgatással és az adminisztratív reformokkal foglalkozik majd a miniszterelnök alá rendelt megbízott miniszterként. Jack Ralite, az új egészségügy-miniszter 1979 óta tagja a párt központi bizottságának, 53 éves, Párizs vörös övezetének egyik képviselője — egyike annak a hét kommunista jelöltnek, akit a nemzetgyűlési választások első fordulójában választottak képviselővé. Jack Ralite a nemzetgyűlés kulturális, családi és szociális kérdésekkel foglalkozó bizottságának volt tagja eddig. Az 53 éves Marcel Rigout, a szakmai képzés új minisztere az előző nemzetgyűlésben a kommunista képviselőcsoport alelnöke volt, eredeti foglalkozása esztergályos. Rigout ugyancsak tagja az FKP KB-nak. Francois Mitterrand a minisztertanács ülésén nyilatkozatot tett, és ebben köszönetét mondott a francia népnek, amely megerősítette és elmélyítette május 10-i döntését, az elnökválasztás eredményét. Ez a bizalom megfelelő parlamenti eszközöket nyújtott annak a politikának a megvalósításához, amelyre megbízatást kapott — fejtette ki a köztársasági elnök. A kormány, amely az alkotmány előírásainak megfelelően jött létre, egységkormány — mondotta Mitterrand. Figyelembe veszi a népi erőknek, az ifjúság és a munka erőinek azt a nagy tömörülését, amely előbb az elnökválasztáson, majd a nemzetgyűlési választásokon valósult meg. Mitterrand a kormány minden tagjától odaadást és szolidaritást kért, hangsúlyozta, hogy a francia nép reménye óriási, a felelősség tehát történelmi. Németh Károly eliadása a Politikai Ikadémián A. Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának Politikai Akadémiáján szerdán Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára tartott elő- - adást Az MSZMP negyedszázados tapasztalatai a pártegység erősítéséért folytatott küzdelemben címmel. Az előadáson részt vettek a párt- és a tömegszervezetek vezető propagandistái, az egyetemek,, a főiskolák marxista tanszékeinek tanárai, a politikai propagandamunka irányítói, gazdasági, politikai, társadalmi életünk képviselői. A résztvevőket Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára köszöntötte. Az előadás anyagát a Kossuth Könyvkiadó megjelenteti. Pintér István: e«suvm« A »kémfejedelem« tündöklése és bukása „Kedves Sidney! Lehet, hogy felkeres majd a megbízásomból egy Krasznostanov nevű házaspár. Azt fogják mondani, hogy értesítést hoznak Kaliforniából és átnyújtanak egy Omar Khajjám- verset tartalmazó írást. A versre emlékezni fogsz. Ha ügyük mélyebben érdekel, arra kell kérned őket, hogy maradjanak. Ha az ügy nem érdekel, csak annyit kell mondanod nekik: »Köszönöm szépen, jó napot«.” A Reilly és E. kapitány által használt titkos nyelv szerint „Krasznostanov” egy Schultz nevű antiszovjet ügynököt és a feleségét, „Kalifornia” a Szovjetuniót és „Omar Khajjám verse” a rejtjeles írásban rendkívüli üzenetet jelentett. Reilly az újabb lehetőség hírére azonnal visszatért Európába, Párizsban hagyta feleségét, maga pedig Finnországba utazott, hogy ott beszéljen egyik közeli barátjával, a finn hadsereg vezérkari főnökével, az általa irányított antibolsevista liga tagjával. Reilly elhatározta, hogy újabb felderítő és szervező látogatást tesz Oroszországban és személyesen méri fel a jelzett új lehetőségeket. A finn vezérkari főnök vállalta, hogy Reillyt átjuttatja a szovjet határon. A mesterkém tisztában volt azzal, hogy vállalkozása több mint kockázatos, azonban hiú ember volt, aki nem tudta elviselni, hogy kudarcot szenvedjen. Egészen addig, amíg 1918-ban betette a lábát Szovjet-Oroszországba, az egyik sikert a másik után érte el. Remek kémteljesítmények fűződtek nevéhez. A szovjet földön azonban mindig vereséget szenvedett, s ez az egyik magyarázata annak, hogy valósággal megszállottja lett a szovjetellenes tevékenységnek. Ezért vállalkozott rá, hogy személyesen kísérelje meg összekötni a szovjetellenes összeesküvések újra és újra elszakadt szálait. S jóllehet számított letartóztatására, fanatizmusában mégis csak megkockáztatta az utat, azzal bíztatta magát, hogy ha rajta vesztene, majd csak kivágja magát. Erről tanúskodik az a levél, amelyet Reilly 1925. szeptember 25-én a finnországi Viborgból írt feleségének: „Elengedhetetlenül szükséges, hogy három napra Péter- várra és Moszkvába menjek. Ma este utazom és kedd reggel újra itt leszek. Tudatni kívánom veled, hogy ha nem látnám abszolút szükségesnek és nem lennék arról meggyőződve, hogy voltaképpen semmi kockázattal nem jár, nem vállalkoztam volna erre az utazásra. Csupán azért írom ezt a levelet, mert arra a legvalószínűtlenebb eshetőségre is felkészülök, hogy valami baj ér engem. Ha ez mégis bekövetkezne, semmiféle intézkedést ne tégy; aligha segítene és csak azt eredményezné, hogy fellármáznád a bolsikat és felfednék a személyazonosságomat. Ha véletlenül letartóztatnának Oroszországban, ez csak valamilyen kis, jelentéktelen vádon alapulhat, s új barátaim elég befolyásosak ahhoz, hogy kiszabadulásomat kieszközöljék.” Több levelet Mrs. Reilly már nem kapott férjétől. Hetek teltek el, s még hír sem jött felőle. Az asszony megkereste Marie Schultzot, aki maga kísérte el az erre a célra kijelölt finn őrjárattal együtt a kémfejedelmet a szovjet határra. Azon a napon, amikor Mrs. Reilly találkozott Schultzné- val, közölte az Izvesztyija a finn határon lelőtt csempészekről és az elfogott finn határőrről szóló hírt. Pár nap múlva a szovjet hatóságok TELEX JAPÁN: II térnyerés anatómiája JAVÜL A PAPA egészségi Állapota II. János Pál pápa egészségi állapotáról szerdán délután újabb orvosi közleményt adtak ki. Ezt Romeo Panciroli atya, a Szentszék hivatalos szóvivője ismertette az újságírókkal. II. János Pál citomegalo- vírusos fertőzésben szenved, de a hasüregben nem keletkezett kóros elváltozás. Szívműködése és vérkeringése kielégítő és emésztése is normális — áll a közleményben. Az orvosi jelentés szerint a pápa állapota fokozatosan javul. OSZTRÁK HARCKOCSIK ARGENTÍNÁNAK 2. Ami a japán út egyedi vonásait illeti, ezek között kiemelkedik az emberi tényező, maga a japán munkás. Fegyelmezett, terhelhető, tanulékony, munkaintenzitása igen nagy. Egyetlen példa: 1979-ben Japánban sztrájkok miatt 1,4 millió munkanap esett ki, az Egyesült Államokban 30 millió. Legendás az újdonságokra való gyors reagálás. Hatékony licencpolitikát folytatnak, s magas színvonalú a nyíltan kifejtette: nemcsak Nyugat-Európa, Amerika, hanem a szovjet, s általában a szocialista vállalatok is „tanulhatnak a vezetés művészetében a japánoktól”. Korábban sokfelé idegenkedtek a japán munkaszervezéstől, azzal érvelve, hogy az Dél-Ko- reán kívül meghonosíthatat- lan. Manapság terjed a felismerés, hogy a lépéstartáshoz elengedhetetlen tanulmányozni, s esetenként átvenni a szigetország gazdaság- s üzemirányítási gyakorlatából mindazt (például a kiscsoporJelentős belpolitikai vihart kavart Ausztriában Lánc belügyminiszter nyilatkozata arról, hogy a kormány jóváhagyta 57 „Kürassier” típusú harckocsi eladását Argentínának. Egy korábbi, a chilei Pinochet-re- zsimmel tervezett üzletet az akkori tiltakozási hullám megakadályozott, a jelenlegit azonban már aligha lehet feltartóztatni, mivel már megkezdődött a harckocsik — vagy ahogy újabban a Kreis- ky-kormány tagjai nevezik: lánctalpas járművek — átadása a megrendelőnek. ŰJABB ÖSSZEESKÜVÉS SPANYOLORSZÁGBAN Üjabb demokráciaellenes, szélsőjobboldali-katonai ösz- szeesküvés nyomaira bukkant a rendőrség Spanyolországban. A belügyminiszter kérésére kedden a madridi katonai körzet parancsnoka elrendelte három magas rangú tiszt letartóztatását. Egyikük Tejero alezredessel együtt az 1978. évi, Galaxia- ügy néven ismertté vált ösz- szeesküvés egyik fővádlottja volt. A rendőrség három polgári személyt is letartóztatott. A részletek egyelőre nem ismeretesek, csak annyit tudni, hogy az őrizetbe vett katonai és szélsőjobboldali polgári személyek a február 23-i puccsot követően számos összejövetelt tartottak és nyomukra a rendőrség a múlt hét végén Madridban elkövetett fasiszta terrorcselekmények tetteseinek felderítésére indított vizsgálat során jutott. rmm? műszaki kutatómunka. A sikerek egy másik zálogát maguk a japánok is abban látják, hogy a gazdasági tevékenység nem annyira az egyéni, inkább a csoport- munkán nyugszik. V. Afa- naszjev, a moszkvai Pravda főszerkesztője (ismert szociológus) írta Japánban, a Toyo Kogyo autógyárban tett látogatásának tapasztalatairól: „Nincs semmiféle MEO. Mindenki magát ellenőrzi, s minden következő az előzőt.” A szovjet szakértő kiemelte a pontosság, a szervezettség, a munka- és technológiai fegyelem jelentőségét. Afanasz- jev értékelése megszívlelendő, annál is inkább, mivel Exportra várakozó gépkocsik ezrei Jokoszuka kikötőjében. (Fotó — UPI — MTI) pótlólag azt is nyilvánosságra hozták, hogy az egyik lelőtt csempész Sidney George Re- illyvel, az angol titkosszolgálat kapitányával azonos. A valóságban azonban Reillyt nem a határon, mintegy véletlenül találták a halálos lövedékek, hanem a moszkvai úgynevezett belső börtön udvarán kivégzőosztag sor- tüze végzett vele, miután előbb felolvasták előtte a forradalmi törvényszék 1918-ban hozott ítéletét. Jól megérdemelt sorsa beteljesülését Reilly, akinek 1918-ban sikerült megszöknie, csak késleltethette, de nem kerülhette el. A GPU — a fiatal szervezetnek alig néhány esztendős múltja volt, de mint látni fogjuk, az ott dolgozó kommunisták máris nagyszerűen beletanultak a hírszerzés és elhárítás nehéz munkájába — páratlanul ügyes és nagyvonalú akcióval tette örökre ártalmatlanná a „mesterkémet”, aki minden óvatossága ellenére belesétált a szovjet elhárítás által felállított kelepcébe. A GPU már esztendők óta jelentős befolyást gyakorolt a Tröszt nevű ellenforradalmi szervezetre. A szovjet elhárítás vezetői, akik oly sok ellenforrádalmi csoportot számoltak fel, megtehették volna ezt a kezdet kezdetén a Tröszttel is, de úgy vélekedtek, hogy az ellenforradalmi erők amúgy is igyekeznének csoportokat létrehozni, amelyek felfedezése és leleplezése újabb nehéz feladatokat jelentene, ha viszont a Trösztöt nem számolják fel, hanem légypapírként használják, az sokkal kedvezőbb számukra. A GPU bizalmi emberei és munkatársai a Trösztben jelentős befolyásra, vezető szerepekre törekedtek és tettek is szert. így lett a Tröszt „külügyminisztere” Jakusev, egy egykori ellenforradalmár, aki azonban ez időben már őszintén szolgálta hazája új hatalmát. A „Krasznostanov” házaspár Jakusev kezdeményezésére, Jakusev pedig a GPU-nál kidolgozott tervek szerint cselekedett. Azon a napon, amikor az Intelligence Service ügynöke Helsinkibe érkezett, azonnal találkozott Jakusev- vel, s természetesen fogalma sem volt, hogy az összeesküvő csoport egyik hangadója tulajdonképpen a GPU embere. A találkozóról Jakusev ezt a jelentést adta: „Reilly szürke kabátot és elegáns szürkekockás öltönyt viselt. Kellemetlen benyomást tesz az emberre. Szúrós tekintetű, alsó ajka élesen előreugrik. Nagyon elegáns. A beszélgetések során fölényesen viselkedik. Azzal kezdte, hogy most nem áll módjában Oroszországba utazni. Két-három hónap múlva azonban szívesen eljön, hogy megismerkedjék a Tröszttel.” Erre én azt mondtam: — Hát érdemes volt Amerikából Helsinkibe utazni és aztán megtorpanni a küszöbön? Reilly erre azt válaszolta, hogy szerdán indul vissza a hajója, amit feltétlenül el kell érnie. (Folytatjuk) tos munkaszervezést), ami előrevivő. Hogy tőkés viszonyok között a kiscsoportok eredményesen működhetnek, abban kétségkívül közrejátszik ez a tény: Japán munkaerő-állományának negyven százaléka életre szólóan szerződik vállalatával. Igaz, ennek hátránya a vállalattól való szinte teljes függőség, előnye viszont a relatív biztonság, az, hogy dekonjunktúra esetén sem tehető utcára a dolgozó. Ugyancsak eredeti, megkülönböztető vonása a japán gazdaságnak, hogy a nagyvállalatok — ellentétben Nyu- gat-Európával vagy Amerikával — zömmel nem egyéni tulajdonosok, részvényesek kezében vannak, hanem rendszerint bankok, kereskedőházak birtokolják. Ennélfogva a legjelentősebb cégek, például az elektrotechnikában érdekelt Toshiba, Fujitsu vagy az acélgyártó Nippon Steel nincs annyira rákényszerítve, hogy rövid távon maximális profitot biztosítson. Figyelmük középpontjában így a gyors növekedés, a jövőbeni pozíciók szerzése állhat. Tőkés viszonyok között egyedülállóan széles, hatékony a tervezési rendszer is. Amíg más nyugati államokban, például Franciaországban a tervezés csak jelzésjel- legű, Japánban a kormányzat erőteljes nyomást gyakorol a magántőkés vállalatokra a Gazdaságtervezési Intézet által kitűzött konkrét fejlesztési célok megvalósítása érdekében. Nem utolsósorban ennek, a széles körű állami befolyásolásnak köszönhető, hogy a szigetország versenytársainál erősebben összpontosít az ún. stratégiai ágazatok, a számítógép- s félvezetőgyártás, az optika, a képátvitel fejlesztésére. A távoli szigetország gazdasági térnyerése tehát nagyon is kézzelfogható „titkokon” nyugszik. A nemzeti sajátosságok hasznosítása, a gyors reagálás, a fogyasztóhoz való nagyfokú alkalmazkodás — tömören ezekkel magyarázható a „japán csoda”. Győri Sándor 12.
