Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)

1981-06-21 / 144. szám

HÁZAI TÁJAKON VERBÉSVáRÓ Tokajban, a Kopasz-hegy meredek oldalán lefutó szőlő­sorok úgy hatnak a záporozó napsütésben, mintha egy vi- gyázzba merevedett regiment fogadná az érkezőket. Ami azt illeti, nagyerejű ez a „se­reg”, már Anonymus is felje­gyezte krónikájában: „a vi­tézek a hegyen minden nap lerészegedének”. Tokaj neve több mint 900 éve szerepel a magyar történelemben: bir­tokolta várát Mátyás király, Bethlen Gábor, Rákóczi feje­delem, de még az osztrák császár is. Nagy Péter cár pe­dig szőlőskertet bérelt itt. A hegyaljai borvidék a honfoglalástól napjainkig nem veszített világhíréből, a tokaji szamorodni és aszú szülőföldjét most is évente 140—150 ezer külföldi és ha­zai turista keresi fel. Aki vé­gigmegy a csendes kis utcá­kon, érzi a régmúlt idők han­gulatát: Műemléki értékűek ji barokk, klasszicista, eklek­tikus stílusú lakóházak, köz­tük a szőlőművelők, borkeres­kedők régi portái, íves ka­puk, csillagboltozatos szobák; a tágas borpincék felidézik a híres tokaji szüreti mulatsá­gokat is. Kétségtelen, a leg­nagyobb vonzerő a bor, de Tokaj-Hegyalja romantikájá­val is idecsalogatja a látoga­tókat. Vadregényes vízpart tárul elénk a Bodrog—Tisza talál­kozásánál. A nagy folyó jobb partján, a híd közelében ta­valy decemberben megnyílt a régvárt Hotel Tokaj. Hajó a szárazföldön a szálloda meg­jelenésével egy személyszál­lító gőzös képzetét kelti, ke­rek kajütablakai, a korlát­ként végigfutó loggiasor, a homlokzatból előrenyúló „pa­rancsnoki fülke”... szinte várja az ember, hogy megszó­lal az indulást jelző hajó- kürt. A szálló negyvenkét szobája elegáns, barátságos és kényelmes. Sok a vendég: cseh, szovjet, olasz, osztrák turisták, magyar kirándulók, nászutasok. Üdülővendégként fogadják az érkezőket, gon­doskodnak programról is. Az épületben a COOPTOURIST utazási iroda kirendeltségén egynapos szervezett túra­ajánlatok, társasutazások kö­zött válogathatnak az érdek­lődők : Miskolc-Tapolca, Lil­lafüred; Hajdúszoboszló, Nyíregyháza-Sóstó, Szerencs, Eger, Szilvásvárad, Aggte­lek, Jósvafő, Sátoraljaújhely, Gönczi Pali bácsinál borkós­toló után választ a vendég. Nővé Mestó-Trebisov ... — Évi hárommillió forin­tos szerződést kötöttünk a COOPTOURIST-tal társas tu­ristacsoportok és egyéni uta­zók elhelyezésére — újságol­ta ottjártunkkor Cseh Péter szállodaigazgató. — Bevezet­tük elő- és utószezonban a „hármat fizet, négyet kap” akciót, vagyis három fizetett nap helyet négy éjszakát tölt­het itt a vendég. Vendégmarasztaló fogások: a kedvező árú, összkomfortos környezeten kívül — beletar­tozik a színes televíziós tár­salgó, drinkbár, a jó konyha kedves speciális ételük a kor- helyhalászlé citrommal, tej­föllel) stb. — gondoskodnak a szabad idő kellemes eltöltésé­ről is. A szálloda parkjának végében folyik a Tisza: hor­szakázik, hisz nem folytathat­ja autósútját. Aki jó bort ke­res, megtalálja a forrást. Gönczi Pali bácsi őstermelő pincéjében lopóból mérik po­hárba a szamorodnit, egy hörpintés után dönti el a vendég, hogy melyik hordó­ból töltsék tele üvegét. A tokaji borhoz helyben készül a hordó. Egy kádár­dinasztia van már csak a köz­ségben: Hudák György és két fia. A kádármester udvarán tornyokba rakva szárad a rönk, a tölgy- és akácfaillatú műhelyben vijjog a szalagfű­rész, a gyalugép, készül a dongapalást. A kádárok hoz­zászoktak a turisták kíváncsi kérdéseihez. Megtudhatják, hogy egy akós hordóba 56 li­ter bor fér, de újkorában először mustot kell beleönte­„Hajó” a szárazföldön: a Hotel Tokaj gászstég épül a parton, lesz csónakház is. Május elejétől rendszeresen kölcsönözhető vízibicikli, kajak, horgászfel­szerelés. Aki fürödni akar, át­evez csónakján vagy átmegy a hídon a túlsó parton lévő strandra. Terv van bőven: Síparadi­csom is lesz a Kopasz-he­gyen, lesiklópályát építenek felvonóval: az erdőirtás már megkezdődött. A híres Rá- kóczi-pincén kívül a halász- csárda, a Taverna meg az eszpresszó, ahová italra be­térhet az utazó. Több vendég­látó hely kellene még, bor­kóstolópince, ez utóbbi a sző­lősgazdákon múlik. Aki ide­jön nem mulasztja el, hogy meg ne kóstolja a hegy levét, s akkor már itt is éj­ni, hogy a borkőkicsapódás védőrétegként vonja be olda­lát. Vendégszerető emberek laknak a Kopasz tövében, a vendégváró Tokajban min­den háznál szívesen látják az idegent. Horváth Anita A kádármester abroncsot húz a hordóra. (Fotó: Hauer La­jos) A versek, regények, novel- láskötetek mellett az irodal­mi ismeretterjesztés öt ki­váló művel jelentkezett az ez évi ünnepi könyvhéten. A Miért szép? című összeállítás már fogalommá vált könyv­kiadásunkban, s meg-megje- lenő köteteit általános ér­deklődés fogadja. Most nap­jaink költészetének bemuta­tására vállalkoznak legkivá­lóbb költőink, irodalomtörté­nészeink. A miért szép? kö­tetek sohasem a „vájtfülűek” kedvelt csemegéjévé akarták tenni magukat. Verskedve­lőknek szólnak, olyanoknak, akiket megkap egy-egy vers, s szeretnének kicsit közelebb kerülni hozzá — nem iroda­lomtörténeti mélységgel, csak a teljesebb megértés igényé­FILMJEGYZET Film és szex Harcsai Kulcsár István ér­dekes dokumentumokat tett közzé a Magyarország ez évi 17. számában. Cikkében fel­idézi a hajdani amerikai film­kódex ma már megmoso­lyogni való előírásait. Idézek a tilalmi lista mondataiból: „Szenvedélyes és érzéki csó­kok, érzéki ölelések, szenve­délyes helyzetek, mozdulatok, melyek többre engednek kö­vetkeztetni, nem mutathatók be.” „Csábítás vagy nemi erő­szak elkövetése soha nem ké­pezheti a filmtörténet tár­gyát.” „Nemi perverzitások vagy a rájuk való célzás ti­los." „Tilosak fehér és fekete bőrűek közötti nemi kapcso­latokat ábrázoló cselekmé­nyek.” „Teljes meztelenség so­hasem engedhető meg. Ez szi­luettképre vagy bármilyen más részletábrázolásra egy­aránt vonatkozik.” Űristen, hová jutottunk el ma már ezektől a törvények­től! — kommentálhatja bár­ki és nincs okunk kételked­ni a pikírt megjegyzés jogos­ságában. A tények ugyanis tények. Ma már nemcsak Amerikában, hanem Európá­ban — s szűkebb hazánkban is — mindennaposak az érzéki csókok a vásznon; sok moz­dulat és helyzet vérforralóan erotikus; nem ritka a nemi aberráció megjelenítése; szá­mos színésznőt ismerünk, aki önmagából már mindent megmutatott, mivel a vetkő- zés újabban jószerint hozzá­tartozik a szerepjátszáshoz. (A fehér és fekete bőrűek kö­zötti intim kapcsolat — fő­képpen amerikai filmekben — több alkotás konfliktusát színezi.) A lezárt sorompók az évek során fokozatosan felemel­kedtek. Lassan-lassan már ott tartunk, hogy a két nem kap­csolatának és a szerelem misztériumának feltárásában elhalványul minden „piros” jelzés. Megoszlanak a vélemé­nyek arról, hogy jó-e, avagy morálisan veszélyes ez a szabadosság? Nézzünk szembe a mostani gyakorlat­tal (divattal) és foglaljunk állást „film és szex” témakö­rében. Azt manapság senki (vagy csak nagyon kevés moziláto­gató gondolja komolyan, hogy örök időkre konzervál­nunk kellene nagyszüleink felfogását, ők — a húszas­harmincas esztendők fiatal­jai — egyáltalán nem rőkö- nyödtek meg Hollywood szi­■■■■■■■■■■■■■■ gorú imperatívuszain; talán meg sem fordult a fejükben, hogy vajon hogy fest Greta Garbo ruhátlanul. (Zárójel­ben, kajánkodás nélkül: az isteni színésznő nem lehetett valami szupererotikus lát­vány a maga deszkaalakjá­val.) Az „aktus” részletes áb­rázolását sem hiányolták ak­koriban, hiszen megszeghe- tetlen előírásnak számított, hogy a kamera elfordult vagy a vászon elsötétedett akkor, amikor a szereplők eljutottak a szerelmi csúcsra. Akkor hát most miért má­sok a szokások? Mi indokol­ja azt, hogy a „semmit" he­lyére a „mindent” lépett? Érettebbek lettünk? A világ változott meg? Esetleg az emberi természet — s ezzel együtt a művészi megjelení­tés — normái alakultak át? Nem olyan könnyű egyér­telműen válaszolni ezekre a kérdésekre. Kétségtelen, hogy más a szexualitás tar­talma a felgyorsult időben s ebből következően a film sem tisztelheti vakon a korszerűt­lenné vált konvenciókat. Kapcsolatainkhoz — a har­monikusan kiegyensúlyozott személyiség életéhez — hoz­zátartozik az is, hogy törek­szünk a testi szerelemnyúj­totta beteljesedésre. S ha így áll a helyzet, miért ne tárná elénk a rendező a legmaga­sabb rendű fizikai örömök egyikét? Egyébként minden — vagy majdnem minden — o mértéken múlik. A dolgok esztétikumán. Az emberi tar­talmon. A jóízlésen. Szerintem ez a lényeg. A filmművészetben a XX. szá­zad végén úgyszólván egy­általán nem lehetnek tabuk, ez azonban nem jelentheti az érzékiség elszabadulásának féktelenségét és az alantas ösztönök kiszolgálásának eléggé el nem ítélhető kon- zumgyakorlatát. Mindezek figyelembevéte­lével kissé aggódva tesszük szóvá, hogy az utóbbi időben elszaporodtak a moziban az öncélú erotikus mutatványok, és néhányan még a nagy mű­vészek közül is eljutottak a pornográfia közelébe. Néhány éve még Az utolsó tangó Párizsban és A nagy zabálás sokkolta a közönsé­get: előbbiben Marion Brando és Maria Schneider voltak többször egymásé, utóbbi pedig szexuális anomáliák bemutatásában (is) tobzó­dott. Magyarországon nem ját­szották ezeket a filmeket, ve­títettek viszont jó néhány más — a szerelmi kultúra ábrázo­lásában merésznek tekinthető — művet. Például Pasolini Dekameron ját, mely lassan egy évtizede folytatja diadal- útját a fővárosi Filmmúze­umban és a vidéki klubok­ban. Bergman Suttogások és sikolyok című drámája ugyancsak taszító epizódokat tartalmaz. Ellenpélda: a Hu­szadik század: ebben a Ber- toíucci-freskóban — noha a rendező stílusa egyáltalán nem tekinthető visszafogott­nak — a tévelygések érzékel­tetéséhez, tehát a jellem ár­nyaltságához mindenképpén szükség volt ama bizonyos ágyjelenet beiktatására. Az igazság persze az, hogy a leg- hírhedtebb munkákat nálunk csak hírből ismerik a nézők — Makavejev „oktatótörté­neteire” vagy a hallatlanul ízléstelen Caligulára gondo­lok: utóbbit volt szerencsém végigunatkozni. Másfelől az is tény, hogy ma már ma­gyar film sincs jószerint vas­kos szex nélkül. Hagyján, ha a szituációk indokolják, az­zal viszont vitatkozhatunk, hogy akkor is kimondják (meg csinálják) „azt”, amikor az égvilágon semmi sem in­dokolja férfi és nő ekszta­tikus közeledését. Felmérések és vizsgálatok tanúsítják, hogy manapság egy-egy erotikus képsorért a nézők nem váltanak mozije­gyet — tévednek tehát azok a rendezők, akik azt hiszik: a meztelen női test látványa vagy a szeretkezések gyako­ri megjelenítése önmagában elég a sikerhez. Fejtegeté­sünket azzal zárjuk, ami többé-kevésbé evidenciának mondható a film újabbkori világában: A téma kimerít­hetetlen, a szexualitásról a rendezőknek sokat kell be­szélniük, de csak akkor jár­nak helyes úton, ha mindezt az élet szerves részének és nem egyetlen értelmének te­kintik s nem feledkeznek meg a humánum és erkölcs parancsairól. Veress József Verskedvelőknek vei. A kötet négy Illyés-vers- sel kezdődik, s egy Bella Ist- ván-költeménnyel fejeződik be. A Koszorú kétségtelenül az utóbbi évtized egyik leg­nagyobb verse, a „szélkasza­bolta magyar nyelv” apote- ózisa, himnusz a magyar nyelvhez, mely évszázadokon át, elnyomott rétegek, osztá­lyok dadogásában, szétszórt és elszakadt honfitársaink emlékezetében, ajkán él és el­pusztíthatatlan. Tüskés Tibor vállalkozott arra, hogy ezt a gyönyörű, mindannyiunk szá­mára szóló hitvallást meg­fejtse. Helyet kaptak a kötet­ben Zelk Zoltán, Vas István, Weöres, Benjámin László, Csanádi Imre, Kormos Ist­ván, Váci Mihály, Juhász Fe­renc, Garai Gábor, Nagy László, és a napokban tra­gikus hirtelenséggel elhunyt Kossuth-díjas, nagy költőnk Pilinszky János versei, illet­ve a hozzájuk kapcsolódó el- lemzések is. A legfiatalabb nemzedéket Orbán Ottó, Tan- dori Dezső, Ágh István és Bella István képviseli. Vers­barátok iránymutató és iga­zító kalauzát tarthatja kezé­ben az olvasó a Gondolat Ki­adó jóvoltából. Rába György mint költő helyet kapott a Szép versek antológiában, de irodalom- történészként és versfordító­ként is ismert. Most száza­dunk egyik nagy szellemi alakjának költészetéről írt monográfiáját. Babits Mihály lírájának első nagyobb szaka­szát vizsgálja 1903-tól 1920­ig. Az induló Babits a tudat- állapot egy-egy metszetének tekintette verseit, hisz filozó­fusnak indult, s lett a XX. századi magyar literatúra Ady és József Attila után egyik legnagyobb hatású al­kotója s nemzedékek nevelő­je. Rába György filológusi alapossággal mutatja be az induló Babitsot. (Szépirodal­mi Kiadó.) Lukácsy András, neves iro­dalomtörténész ezúttal ko­molytalan könyvet írt a lírá­ról és a játékosságról. Ki­ment a ház az ablakon... címmel magyar és nemzetkö­zi példákon mutatja be, „hogy a vidámság, a gondtalan ke­dély, a tréfás kedv, a csúfo­lódás vagy akár csak egy kép­telen formai ötlet is lehet versírásra indító alkalom mindenkor”. Lukácsi András nagy gyűjtőmunkát végzett. Verses vagdalkozásokat, lírai gorombaságokat, paródia­párbajokat, költői verseny­mutatványokat gyűjtött egy­be. Rendkívül szórakoztató például az úgynevezett alkal­mi költészet néhány darab­ja. Az érzékeny múzsa című fejezetben néhány erotikus verset is találunk, másutt ivó­dalokat, de megszólt me­nyecskékről, kigúnyolt férfi­akról szóló dalocskákat is. A dilettáns költők bökverseiből ugyancsak bő válogatást ad Lukácsy, hisz volt miből vá­logatnia. Kosztolányi Dezső­nek nevezetes „blődli”-gyűj- teménye, ebből is válogat a szerző. Neves költőink, író­ink (Kormos, Lator, Abody, Örkény) szintén gyűjtötték a dilettáns verseket, s szám­talan jó „sztorit” mond el ez ügyben a beavatottak benső- ségével Lukácsy András. XM VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. június 21. O

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom