Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-17 / 140. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 17. Napi külpolitikai kommentár' Érthető és jogos Az USA árnyékában—Közép-Amerika közelről (5.) Honduras mélysége „AZZAL A BENYOMÁSSAL TÉRTEM VISSZA Moszkvából, hogy a szovjet vezetők bármikor készek leszerelési tárgyalásokat kezdeni az Egyesült Államokkal” — jelentette ki Bonnban Egon Bahr. A nyugatnémet politikus, a kormánykoalíció vezető pártjának egyik neves személyisége, akivel az enyhülési folyamat során ismerkedhetett meg a nemzetközi közvélemény, kettős feladattal járt a szovjet fővárosban: 1. előkészítette pártja elnöke, Willy Brandt moszkvai látogatását, 2. óriási tapasztalataival és nagy morális tekintélyével egyik résztvevője volt Moszkvában az úgynevezett Palme-bizottság tanácskozásának, amely azt a célt tűzte maga elé, hogy segít kimozdítani a holtpontról a világnak oly fontos leszerelési tárgyalásokat. Nem túlzás az a megállapítás (és ez a világsajtóban mostanában gyakran megfogalmazódott), hogy ez a bizottság az emberiség vágyait szimbolizáló egyik testület. Névadója Svédország volt — és talán eljövendő — kormányfője, tagjai pedig olyan személyiségek, akikre mostanában a szokásosnál is kevésbé válogatós washingtoni propagandagépezet sem tudná rásütni a „Moszkva ügynökei” bélyeget. Maga Bahr jelenleg a nyugatnémet parlament le szerelési és fegyverzetellenőrzési albizottságának elnöke, dr. Owen Anglia. Cyrus Vance az Egyesült Államok volt külügyminisztere, Obasanjo pedig a legnépesebb afrikai állam, az olajban gazdag Nigéria exállamfője. Ezek a személyiségek azért ültek Június 16-án Moszkvában tartotta záróülését a „Szövetség” (Orenburg — a Szovjetunió nyugati határa) gázvezeték építésében való együttműködéssel foglalkozó kormányközi bizottság. Az ülésen megvizsgálták Európa egyik legnagyobb, az érdekelt szocialista országok közös erőfeszítésével és eszközeivel megépített gázvezetékének üzemeltetésével ösz- szefüggő kérdéseket. Megelégedéssel állapították meg, hogy a Szövetség gázvezeték eredményesen, a terveknek és a megállapodásoknak megfelelően működik. 1979-től kezdődően a szovjet fél az euró- - pai' KGST-országoknak a gázGrenard, a francia főkonzul, akihez Lockhart tanácsért fordult, elővigyázatosságra intette angol kollégáját. Azt javasolta, hogy fogadja el az önkéntes ügynökök szolgálatait, de vigyázzon, nehogy kompromittálja magát. Ennek megfelelően Lockhart Berzin ezredest ösz- szehozta Sidney Reillyvel, aki kémtevékenységét nem diplomáciai beosztással álcázta, hanem hamis iratokkal, álnév alatt élt, s mint ilyen, sokkal könnyebben mozoghatott, vagy éppenséggel szükség esetén eltűnhetett. „Két nappal később — írta Lockhart — Reilly jelentette, hogy a tárgyalások simán haladnak előre; a letössze, mert hivatásos politikusokként nemcsak érzik, hanem tudják, hogy cselekedni kell a leszerelés terén. A tanácskozás színhelye azért lett épp Moszkva, mert a Szovjetunió az a nagyhatalom, amely fenntártás nélkül, egész súlyával támogatja ezt a törekvést. Sürgős tárgyalásokra van szükség! De az asztal egyik fele sajnos üres. Az a nagyhatalom halogatja a megbeszéléseket, amelynek kormánya aláírta, majd elszabotálta a SALT—II. megállapodást és amely még az általa kierőszakolt 1979-es hírhedt NATO-rakétahatározatból is csak a fegyverek telepítésével kapcsolatos részt igyekszik idézni — miközben háttérbe tolja a döntés másik, a tárgyalásokat sürgető részét. GROMIKO A MINAP a belga külügyminiszterrel tárgyalt — olyan ország diplomáciájának vezetőjével, amelyben — a szomszédos Hollandiához hasonlóan — komoly politikai erővé vált a telepítés előtt (sőt, lehetőleg helyett) tárgyalásokat követelő mozgalom. „Ha egyesek — mondta például egy neves nyugatnémet politikus — ismét olyan képtelenségeket forgatnak a fejükben, hogy az atomháború korlátozható, sőt megnyerhető, nem csoda, ha megnő az ellenállás, amely érthető és jogos.” Érthető és jogos — ez a két jelző a kulcsa annak, amit most a nemzetközi közvélemény akar. Ezt a két jelzőt hangsúlyozták Moszkvában a vendégek és a vendéglátók is. Harmat Endre szállítást az Általános Egyezményben előirányzott meny- nyiségekben biztosítja. A bizottság munkájában magyar részről részt vett Marjai József, a kormány elnökhelyettese, valamint a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköz- társaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányfőinek helyettesei, minisztériumainak és intézményeinek vezetői. A záróülésen a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese, Konsztantyin Katusev elnökölt. teknek eszük ágában sincs együtt elpusztulni a bolsevikokkal. Meglobogtatta annak a lehetőségét, hogy a mi elutazásunk után lett segítséggel estleg képes lesz ellen- forradalmat csinálni Moszkvában.” Lockhart ugyanis más, még Moszkvában maradt diplomatákkal együtt már elutazásra készült, amikor augusztus utolsó napjaiban a moszkvai amerikai főkonzulátus egyik szobájában „koordinációs kémértekezletre” gyűltek össze a Moszkvában dolgozó antant hírszerzők. Az angolokat Reilly és George Hill kapitány, a Reilly mellé beosztott angol titkosszolgálat tiszte képviselte. Más amerikai, angol és francia ügynökök is jelen voltak, köztük Képtávírón érkezett Az ENSZ Biztonsági Tanácsa folytatta a vitát az iraki atomreaktor ellen végrehajtott izraeli támadás ügyében. (Telefotó) Teheránban hétfőn Khomeini ajatoliah mintegy féimilió támogatója tüntetett Baniszadr elnök ellen. (Telefotó) Balsemao portugál miniszter- elnök Bonnban Schmidt nyugatnémet kancellárral tárgyalt. (Telefotó) Haig amerikai külügyminisztert Pekingben fogadta Teng Hsziao-ping, a Kínai Kommunista Párt alelnöke. René Marchand, a párizsi Figaro moszkvai tudósítója. Sidney Reilly büszkén számolt be a szovjetellenes szervezkedés előkészületeinek állásáról. — Uraim, sikerült megvásárolnom Berzin ezredest, a Kreml-gárda parancsnokát. Nem mondom, nem volt túl olcsó mulatság, az ezredes kétmillió rubelt kért, de megéri. Félmilliót kapott készpénzben, előlegként. A többit angol fontban kapja, ha — miután elvégezte feladatát — eléri az arhan- gelszki brit vonalakat... Reilly magabiztosan vázolta a Berzin ezredessel együtt kidolgozott tervet. Augusztus 28-án a moszkvai Nagy Színházban a bolsevik Központi Bizottság rendkívüli ülést tart. Itt a szovjet állam ösz- szes vezetői együtt lesznek, s lett gárdisták, akik Berzin parancsnoksága alatt állnak, őrzik majd a színház minden bejáróját és kijáróját. Berzin feladata erre az alkalomra „teljesen megbízható és az ügynek elkötelezett embereket” kiválasztani. Az adott jelre gárdistái bezárják majd az ajtókat és á színházban tartózkodókat fegyverükkel sakkban tartják. Azután egy „különleges osztag”, amely magából Reillyből és az ő A monda szerint, amikor Kolumbusz Kristóf egy vihartól megmenekülve kikötött a mai Hondurasban, térdre borult és így kiáltott fel: „Uram, hálát adunk neked, hogy nem hagytál bennünket elpusztulni, ebben a mélységben.” Állítólag akkor kapta nevét ez a legnagyobb területű közép-amerikai ország, a spanyol hondura szóból. Bármi is az igazság, ez a hárommilliós ország fejlettségét tekintve, valóban nagyon mélyen van. Ráadásul a néhány évvel ezelőtti pusztító hurrikán, valamint az 1969-es százórás futballháború még jobban a hondur felé taszította.- 1972 decemberében, amikor Osvaldo Lopez Arello — immár harmadszor átvette a hatalmat, úgy tűnt, hogy szokványos katonai puccsról van szó. Az új elnök az ország gazdasági, politikai életében uralkodott zűrzavar megoldásának szükségességével magyarázta az alkotmányosan megválasztott Ernesto Grúz kormányának megbuktatását. Már azon első intézkedése feltűnést keltett, hogy új minisztereinek többsége nem katona, hanem civil volt. ' Lopez fogékonynak bizonyult arra, hogy észrevegye a latin-amerikai változás jeleit. Néhány olyan reformot vezetett be, amelyet tíz évvel korábban még mereven ellenzett. Kezdeményezte a földreformot, igaz először csak olyan mértékben, amely nem jelentett reális veszélyt a nagybirtokosokra, de a föld nélküli parasztok körében nagy pszichológiai jelentősége volt. Később kilátásba helyezte az erdők és ásványi erőforrások fokozott államosítását és bizonyos jogokat adott a szakszervezeteknek is. Lopez tábornok az egyszerű emberek előtt kezdett mind népszerűbbé válni. 1975 tavaszán azonban szégyenletes körülmények között kellett távoznia az elnöki székből. Az ügy egy öngyilkossággal kezdődött, aminek látszólag semmi köze nem volt a hondu- rasi elnökbuktatáshoz. Az történt, hogy a hatalmas banánkirályság, az United Brands igazgatója kiugrott a New York-i irodaház 41. emeletéről. A csőd vészesen közeledő valósága, no meg a vesztegetési botrány várható hatása elől így „menekült el” az igazgató. „legbensőbb összeesküvőiből áll”, felrohan a színpadra és letartóztatja a bolsevik párt Központi Bizottságát. Lenint és a többi szovjet vezetőt azonnal agyonlövik. Azaz, mégsem azonnal, csak néhány órával később, előbb nyilvánosan végigvonulnak velük Moszkva utcáin, hogy mindenki lássa: „Oroszország zsarnokai foglyok.” — A szovjet rendszer kártyavárként omlik majd össze — folytatta Reilly a többiek buzgó bólogatása közepette. — Ha Lenint és társait eltávolítjuk az útból semmi nem akadályozhatja meg győzelmünket. Hatvanezer tiszt van Moszkvában, akik azonnal készen állnak a mozgósításra. Csak jelt kell adni nekik, hogy hadsereget alkossanak és a városon belül harcba szánjanak, miközben a szövetséges antant erők kívülről támadnak. Ennek a titkos szovjetellenes hadseregnek a vezetését Jugyenyics tábornokra bíztam. Egy második hadsereg Szavinkov tábornok vezetésével Észak-Oroszor- szágban sorakozik fel, és mindaz, ami a bolsevikokból megmaradna, e két malomkő között őrlődik fel. (Folytatjuk) Ezt megelőzően néhány hónappal korábban jött létre a Banánexportáló Országok Szövetsége, s közösen megállapodtak, hogy minden láda banánra egy dollár pótadót vetnek ki, így csökkentik a monopólium nyereségét. Végül is csak 50 centben valósították meg az adóemelést. Kivéve Hondurast, amely „megelégedett” 25 dollárcent emeléssel. Mint később kiderült, az öngyilkos igazgató utasítására megpuhítottak egy magas rangú hondurasi vezetőt, aki nem volt más, mint maga az elnök. A vizsgálat szerint a banántársaság 1,2 millió dollárral honorálta az elnök jóindulatát. Lopez tagadott, cáfolt, de nem volt hajlandó megmutatni banki számláját a vizsgálatot vezető bizottságnak. Menesztették. Alberto Melgar Castro ezredes vette át a kor- mányrudat. A Lopez-ügy önmagában nem volna különösen érdekes, hiszen közismert, hogy a túlsó parton a megvesztegetés mindennapos dolog. De abból a szempontból már figyelemre méltó, hogy a hondurasi jobboldalnak, szövetkezve a monopóliumokkal, érdeke volt, hogy megbuktassa a tábornokot, még azon az áron is, hogy mindez rossz fényt vet az United Brandsra. Azt ugyan még elnézték a volt elnöknek, hogy fölöttébb szerette a pénzt és a lányokat, de azt már nem, hogy reformokkal kacérkodott, sőt államosításokat helyezett kilátásba. Másrészt — s ez sem elhanyagolható tényező — az egyszerű emberek előtt bizonyítani lehetett, hogy éi és létezik Hondurasban a tiszta demokrácia, az erkölcsösség. íme, még az elnököt sem kímélik. A hatalomra került új hondurasi kormány hozzálátott a „nemzeti adminisztráció teljes átalakításához”. Több kormányhivatalnokot — akiket szoros kötelék fűzött az amerikai monopóliumokhoz, elbocsátott. Sőt, hallgatólagos jóváhagyással megengedte, hogy a tegucigalpai egyetem úgynevezett forradalmi bizottságának falujáró csoportjai nyíltan agitáljanak a nagybirtokosok, a tőkések ellen. A sajtóban is mind nagyobb számban láttak napvilágot olyan cikkek, amelyek a banánmonopóliumokkal kötött korábbi szerződések felülvizsgálatát követelik. A hondurasi helyzet elemzésénél nem elhanyagolható tényező, hogy Melgar Castro elnök több évig a mezőgazdasági reformot irányító hivatal élén állt. Az ő nevéhez fűződik a nagyon halvány, de mégis a fejlődés jeleit mutató földreform kidolgozása, amelynek lényege, hogy a nagybirtokosok által parlagon hagyott bejelentett és elkobzásra jogosnak ítélt földet szét lehet osztani a nincstelenek között. Ezt már nem tűrhette tovább Washington, hiszen a hondurasi példa veszélyes lehet a térség többi országára. Az ismert módszerhez, a katonai puccshoz nyúltak. 1978 augusztusában Polarico Paz tábornok átvette a hatalmat. A szárazföldi csapatok, a légierő, valamint a rendőrség parancsnokát tömörítő háromtagú katonai junta hű kiszolgálója Washingtonnak. Sőt, a szerecsenmosdatás jegyében bizonyos „munkamegosztás” is született, hogy kedvezőbb színben tüntessék fel az amerikaiakat, a monopóliumokat. Az United Brands egyes ültetvényein, például ott,, „ahol a munkások jól viselkednek”, emelték a béreket. Sőt, építettek néhány orvosi rendelőt és iskolát is. A monopóliumok saját rádióállomásai (ez bizonyul a leghatásosabb x propagandamódszernek, mert az analfabétizmus egyes helyeken eléri a 70 százalékot is) fennen hirdetik az amerikaiak „jóindulatát, gondoskodását”. A cél világos: elejét venni és leszerelni a megmozdulásokat, megosztani, szembeállítani az erősödő parasztszakszervezeteket. A nicaraguai fejlemények új taktikai lépésekre késztették a juntát. Amerikai segédlettel korszerűsítették a rohamcsapatok felszereléseit. Egyes jobboldali tábornokok — nem alaptalanul — abban reménykednek, hogy a „nagyfőnöktől”, Washingtontól esetleg ők kapják meg a „térség csendőre” szerepét. Ez pedig a dollármilliók beáramlását jelenti a hadseregbe. Másfelől kénytelenek a demokráciára hivatkozva bizonyos ígéreteket tenni. Például azt, hogy belátható időn belül áttérnek a polgári kormányzásra. Sőt, az utóbbi időszakban a junta módosított propagandáján is. Az új jelszó „a változás hívei vagyunk. — a kommunisták nélkül”. Bármennyire hamis és félrevezető ez a jelszó, de önkéntelenül is utal a latin-amerikai változásra, a döntő hangsúly- eltolódásra. Hiszen ne felejtsük: alig néhány éve még, hogy Hondurasban tilos volt kiejteni — a következetes haladásért síkraszálló — kommunista párt nevét. Következik: Egy új Nicaragua. Király Ferenc ■ Szövetség gázvezeték építésére alakult kormányközi bizottság záráűlése (Telefotó) Pintér István: mmt«« Akémfejedelem« tündöklése és bukása Hondurasi falusiak, akár a múlt században.
