Kelet-Magyarország, 1981. június (41. évfolyam, 126-151. szám)
1981-06-15 / 139. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1981. június 16. A belga külügyminiszter Moszkvában tárgyal Hétfőn Moszkvába megkezdte tárgyalásait Andrej Gromiko szovjet és Charles- Ferdinand Nothomb belga külügyminiszter. Nothomb a szovjet kormány meghívására vasárnap este érkezett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. A megbeszélések középpontjába a kétoldalú kapcsolatok mellett nemzetközi kérdések állnak, mindenekelőtt a közepes hatótávolságú amerikai nukleáris rakéták európai telepítésének kérdése, illetve a Szovjetunió javaslata az ilyen rakéták telepítésének befagyasztására és a tárgyalások megkezdésére. Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke hétfőn a Kremlben fogadta Charles-Ferdinand Nothomb belga külügyminisztert. A tárgyszerű, baráti légkörben végbement megbeszélésen Tyihonov és Nothomb áttekintették a szovjet—belga kapcsolatok kérdéseit, valamint a nemzetközi helyzet, s ezen belül Európa néhány időszerű problémáját. Tyihonov hangsúlyozta a jelentőségét annak a programnak, amelyet az SZKP XXVI. kongresszusán terjesztettek elő, s amely a béke megőrzésére, az enyhülés erősítésére, a fegyverkezési verseny korlátozására, a leszerelésre irányul. Ismét megerősítette a Szovjetunió azon készségét, hogy hosszú távra szólóan, szilárd alapokon, a békés egymás mellett élés elveinek megfelelően építse a továbbiakban is kapcsolatait a nyugat-európai országokkal, közöttük Belgiummal. A megbeszélésen kifejezésre jutott az a szándék, hogy a szovjet—belga kapcsolatokat különböző területeken továbbfejlesztik, a két ország, az európai biztonság és együttműködés erősítése érdekében. A Palme-bizottság sajtóértekezlete A rakétaelhárító rendszerekről megkötött szovjet—amerikai szerződés megőrzését sürgette moszkvai ülésén az úgynevezett Palme-bizottság. A vezető politikusokból, ismert személyiségekből álló független bizottság, amelyet a múlt év szeptemberében hozott létre Olof Palme volt svéd miniszter- elnök, szombaton és vasárnap tanácskozott a szovjet fővárosban. Palmét az ülés megnyitása előtt fogadta Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára is. Hétfőn sajtóértekezletet tartottak. A képen: (balra) Cyrus Vance volt amerikai külügyminiszter és Olof Palme volt svéd miniszterelnök az újságírók kérdéseire válaszol. (Kelet-Magyarország telefotó) XMHHBmnCMMMMajaMHWSBBMBannaBMMMM •m*»» Pintér István-. Baawm« A »kémfejedelem« tündöklése és bukása 4. Reilly a szociálforradalmá- rokat hibáztatta a csődért. Ostoba, tehetetlen népség — sem eszük, sem türelmük nincs, hogy kivárják az alkalmas pillanatot, s valóban jól megszervezzék az előkészületeket. Tervüknek alap- gondolata viszont továbbra is tetszett az Intelligence Service ügynökségnek. Az a gondolat, hogy akkor kell felkelést kirobbantani, amikor a legfontosabb szovjet vezetők együtt ülnek valamilyen kongresszuson vagy értekezleten, ahol egy csapásra le lehet őket fogni, megfelelt Reilly elképzeléseinek. S amikor újabb összeesküvést szervezett, terveket kovácsolt a szovjethatalom megbuktatására, hű maradt ehhez a taktikához. Ügy tűnt, hogy az események kedveznek Reillynek. Megkezdődött az intervenció. Augusztus 2-án, azzal az ürüggyel, hogy „megakadá- lyozák a hadianyag német kézre jutását”, brit és francia csapatok szálltak partra Ar- hangelszkben. Két nappal később a britek elfoglalták Bakut, a kaukázusi olajközpontot. Néhány nap múlva angolok és franciák, majd amerikaiak léptek partra Vlagyivosztokban. A kémfejedelem úgy vélte, hogy a szovjethatalom napjai meg vannak számlálva, hiszen Marjai lózsef Moszkvában Az USA árnyékában—Közép-Amerika közelről (4.) Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese a „Szövetség” az Orenburgtól a Szovjetunió, nyugati határáig terjedő gázvezeték építésével foglalkozó kormányközi együttműködési bizottság ülésére hétfőn Moszkvába érkezett. (Folytatás az 1. oldalról) lenne, vagyis amit elhatározna a köztársasági elnök, azt megtorpedózhatná a nemzet- gyűlés. Egy pillanatig sem vitás: ha egy szocialista párti államfőnek jobboldali parlamenttel — azaz kolonccal a nyakán — kellene kormányoznia, akkor ez viharos alkotmányjogi-kormányzati válságba sodorná Franciaországot. Ez volt a vasárnapi forduló tétje, ezt a kockázatot akarták elkerülni a franciák. Miután az elnökválasztáson A-t mondtak, most. a parlamenti választás első menetében kimondták a B-t is. A szavazók magatartását nyilvánvalóan befolyásolta az a tény is, hogy Mitterrand a beiktatása óta eltelt három hetet nem tékozolta el. A Mauroy-kormány gyors felállításával kivédte a frank elleni jobboldali támadásokat, életbe léptetett egész sor szociális intézkedést, felemelték a minimális munkabért. Szocialista-kommunista választási megegyezés jött létre: az első menetben egymással is versengve külön-külön indultak; a második fordulóban viszont visszalépnek az előnyösebb helyezést elérő baloldali jelölt javára. A Francia Kommunista Párt a leadott szavazatok valamivel több mint 16 százalékát érte el. Ez jobb, mint a párt elnökválasztási eredménye, de elmarad az 1978-as parlamenti választás 20,6 százalékától. A 4—5 százalékos veszteség — a sajátos francia választási szabályok miatt — azt jelentheti, hogy az eddigi 86 kommunista mandátum lecsökkenhet a felére. Ez azonban mit sem változtat azon, hogy a bosszúra szomjas jobboldallal szemben a szocialista és a kommunista párt a választások után is „együttműködésre van ítélve”. Mint az FKP főtitkára megerősítette: pártja továbbra is kész vállalni az ország életében az őt megillető felelősséget minden szinten, beleértve a kormányzást is. A jobboldal veresége még nem teljes. Most a 491-ből csupán 150 mandátum sorsa dőlt el. Még egy forduló — a jövő vasárnapi — hátra van. Joggal remélhető, hogy a változás dinamikája továbbra is érvényesülni fog Franciaországban. Szibéria legnagyobb része már szovjetellenes erők kezében volt. Ukrajnában a németek által támogatott cári tábornok, Krasznov vezette a véres szovjetellenes háborút. Kijevben egy másik németbarát báb, Skoropatszkij hetman vérfürdőket és pogromokat rendezett, halomra gyilkolva a kommunistákat és a zsidókat. Reilly úgy vélte, hogy egy jól szervezett, s jól időzített puccs megadja a kegyelemdöfést a szovjethatalomnak. A megfelelő embereket az új puccs számára Lockhart találta meg, illetőleg azok maguk jelentkeztek az angol diplomatának álcázott kémnél. Augusztus 15-én történt, azon a napon, amikor az amerikaiak Vlagyivosztokban partra szálltak. Lockhart — mint emlékiratában megírta — a lakásán ebédelt, amikor csöngettek, s az inas „két lett úriembert” jelentett be. Az egyik alacsony, sápadt fiatalember, Smidhen néven mutatkozott be. Kísérője magas, jól megtermett férfi volt, jellegzetes arcvonásokkal, acélos tekintettel. — Berzin ezredes vagyok — nyújtotta kezét. — A Kreml lett gárdájának parancsnoka ! ■ — Mit óhajtanak az urak? Costa Rica hadsereg nélkül A Costa Rica-iak fölöttébb büszkék arra, hogy hazájukban több az iskola, mint a söröző, kevesebb a katona, mint a tanító. Ez érződik a valóságban is, hiszen — Kubát nem számítva — a földrészen itt a legalacsonyabb az analfabétizmus. Ennek a kétmilliós országnak nincs hadserege, a közbiztonságot a nemzeti gárda tartja fenn. San Jósé talán egyetlen főváros a világon, ahol hiába keresed a hadügyminisztériumot. Nincs. Az 1948 előtti minisztériumi épület ma szépművészeti múzeum. Ebben az országban soha nem uralkodtak olyan véres kezű zsarnokok, mint a többi közép-amerikai államokban. Costa Ricában a megtorló intézkedések sohasem csaptak át véres terrorba. A kormányváltozások mindig békés körülmények között zajlottak le. Az 50 ezer négyzetkilométer területű ország távol maradt a legkegyetlenebb világoktól, politikai viharoktól. Az elmúlt negyedszázadot nézve Costa Rica kivételes helyzetének megteremtéséhez nagyban hozzájárult Jósa Fi- gueres személye, aki valóban különleges helyet foglalt el az ország államférfiainak sorában. Kétszer volt elnök, utoljára 1974-ben adta át a hatalmat jelképező szalagot a mostani elnöknek. Figueres kis termetű ember (állandóan magas sarkú cipőt visel), de a földrész politikai ügyeiben igen messzire látott. A taktika mesterének tartották, ma is úgy emlegetik: Maestro. Kiváló manőverezési képességekkel rendelkezett. Finom érzéke volt a támadás, a visz- szavonulás kellő pillanatának megválasztásához. Mégis úgy távozott először 1958-ban az elnöki székből, mint akinek nincsenek elvei. A hatvanas évek új szelei „Don Pépét” sem hagyták érintetlenül. Amikor 1970-ben ismét elnök lett, intézkedésein, az egész politikáján érződött: az antikommunista álláspontról eljutott a rea'itás talajáig. Lazítani igyekezett az USA szorításán, nyitott a szocialista országok felé. Valamennyi európai szocialista országgal diplomáciai kapcsolatot létesített. Amikor 1974 márciusában Arnaldo Ortiz, Costa Rica első magyarországi nagykövete Budapesten átadta megbízólevelét, hangsúlyozta: „Kormányom fáradhatatlanul küzd azért, hogy végleg elűzzük a hidegháború kísérleteit, s hogy ■■■■■■■■■■■■■■ — érdeklődött Lockhart. A látogatók, mielőtt szóban előadták volna jövetelük célját, levelet nyújtottak át. Cromie kapitány, a pétervá- ri tengerészeti attasé Lockhart figyelmébe ajánlotta a levelet átadó urakat, akik hasznos szolgálatot tehetnek a brit birodalomnak. „Miután mindig résen álltam beugrató ügynökökkel szemben — jegyezte fel Lockhart —, gondosan megvizsgáltam a levelet. Semmi kétség, Cromie- tól származott.” így hát Lockhart megfelelő bizalommal kezdett tárgyalni e jövevényekkel. Berzin ezredes közölte az angol alkon- zullal, hogy noha a lettek támogatták a bolsevista forradalmat, nem áll szándékukban a Poole tábornok vezetésével a minap Arhangelszk- ben partra szállt brit haderő ellen harcolni. Készen állnak arra, hogy a britekkel megegyezzenek. Lockharf nem adott azonnal választ, hanem egy későbbi találkozót beszélt meg. Nem akart egymaga dönteni. így hát halaszthatatlan elfoglaltságára hivatkozva azt kérte, hogy Berzin és társa másnap ismét keresse fel. (Folytatjuk) Costa Rica-i indián csemete megteremtsük a nemzetközi enyhülés légkörét.” E szavak fedezetét, Figueres akkor már csaknem négyéves elnöki idejének tényei adják. Az országra nézve előnyös szerződést köt a Szovjetunióval, kávéért gépeket, berendezéseket vásárolt. Costa Rica abban az időben mint az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagja, mindig a konfliktusok békés rendezéséért szállt síkra. Ami leginkább az elnök javára írható, a kommunista ellenséget feladva, a különböző társadalmi berendezkedésű államok kölcsönös együttműködésének lehetőségeit kutatta. (Mint ember is különös figura volt, néha csuda dolgokat művelt. Testőrök nélkül sétálgatott az utcán. Nyilvánosan verekedett egy diákkal. Sőt, egyszer a San Jose-i repülőtéren tűzharcba bocsátkozott egy géprablóval.) A kis közép-amerikai ország gazdasági élete hasonlóan a környező államokhoz, sok szállal kötődik az Egyesült Államokhoz. A külkereskedelem legnagyobb tételei, a banán és a kávé legnagyobbrészt az USA-ba vándorol. Éppen a washingtoni szorítás csökkentése érdekében részesítik előnyben a külföldi tőkebefektetőket úgy, hogy védelmezik a nemzeti ipart is. Mexikóhoz hasonlóan új törvény született, amely kimondja: új tőkebefektetéseknél a nemzeti tőkének legalább 51 százalékban jelen kell lenni. Az utóbbi időben a brazil, a nyugatnémet tőke melegen érdeklődik Costa Rica iránt. Oduber elnök, aki maga is volt újságíró, felismerve a hírközlő szervek rendkívüli jelentőségét, tavaly törvényt fogadtatott el, amely állami ellenőrzés alá veszi az összes televízió- és rádióállomásokat. Egyben megtiltották minden olyan műsor közlését, amely a „bűntényt, a faji megkülönböztetést, az erkölcstelenséget sugallja.” Tilos az ital, a cigaretta reklámozása. Megtiltották a tévé használatát a gépkocsikban. Bevezettek egy „lágy cenzúrát” is, amely alól „kivétel a kulturális, oktatási, szórakozási program, az elnöki üzenet, a miniszterek beszéde, s a vezető politikusok jó szándékú gondolatait kifejező műsor.” Amíg a szomszédos országokban fokozódott a terror, a diktátorok nagy megrökönyödésére, 1975 májusában a parlament (négy ellenszavazattal) legálisnak nyilvánította a Costa Rica-i Népi Élcsapat (kommunista) Pártot, amely 27 évig volt illegalitásban. A környező országok diktátorainak sorozatos támadása, figyelmezetetése nem is maradt el. Costa Rica és az Egyesült Államok békés kapcsolata az utóbbi időszakban feszültté vált. Az elhidegüléshez „kis dolgok” is közrejátszottak. Az ország kellemes klímájával, gyönyörű tájaival, viszonylag magas életszínvonalával, jelentős adóelőnyeivel és más vonzó vonásaival hosszú ideig a nyugalomba vonuló amerikaiak kedvelt helye volt. De egyre szaporodott a földspekuláció, no meg a gringók (az amerikai idegenek) nemigen tisztelték a helyi törvényeket, szokásokat. A kormány kénytelen volt olyan intézkedéseket hozni (adó, vám stb.), amelyek visszafogták ezt a letelepedési kedvet. Közép-Amerika legkisebb országa az állandó támadások kereszttüzében áll. Szomszédai szemére vetik, hogy nem munkálkodik a nagy közép- amerikai állam létrehozásán. A valóság az, hogy éppen Costa Rica az, amely híve és támogatója minden olyan szervezetnek, egyesületnek, társulásnak, amely a nemzeti érdekeket szolgálja és a kölcsönös előnyökön alapszik. A San Jose-i kormány elsőként ébredt arra, hogy az amerikai bábáskodással létrehozott regionális közös piac leginkább csak a monopóliumok érdekeit szolgálja. Hiszen az egymásközti vámok eltörlése, az amerikai cégek áruinak szabad vándorlását segítette elő. Ezért lépett ki a közös piacból, és néhány árujára bevezette a védővámokat. Costa Rica-i vezető politikusok gyakran hangoztatják, hogy „bántja fülüket a fegyvercsörgés” — utalva arra, hogy ellenzik a katonai diktatúrákat. Ez a vélemény aból is táplálkozik, hogy sehol Latin-Amerikában — a hivatalos politika és a közvélemény szintjén — nincs olyan erős antimilitarizmus, mint ebben az országban. A katonai puccsoktól terhes kontinensen igen figyelemre méltó a Costa Rica-i mondás: nálunk a bajonetteknek nincs szavazati joga. A békés Costa Ricát sem kerülték el a kapitalizmus gazdasági válságának nyomasztó terhei. A Rodrigo Ca- razo vezette kormány szinte képtelen megbirkózni a 15—20 százalékos inflációval. Ráadásul a térségben ennek az országnak van a legnagyobb olajszámlája, évi 250 millió dollár. Az USA éppen az olajcsatornákon keresztül próbál nyomást gyakorolni a kormányra. (Következik: Honduras mélysége) Király Ferenc
