Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
KM ÜNNEPI MELLÉKLET 1981. május 1. H Minden munkánkra, alkotásunkra büszkék vagyunk-e, vagy néhányat szívesebben elfelejtenénk? Mitől őszül Melis ? Ifjúmunkások a dobogón Heten szereztek dobogós helyet a nyíregyházi 110-es számú ipari szakmunkásképző intézetből az utolsó éves ipari tanulóik idei országos versenyén. Bizonyítottak Budapesten, Győrben, Miskolcon, Dunaújvárosban, Egerben, Kecskeméten és itthon. Az akaratot, a tanulást, a szorgalmat, a tudást. Gégény János igazgató: — Nem mindennapi eredmény ez, amelyre méltán büszkék is vagyunk. Azt hiszem, kevés, vagy egyáltalán nincs is olyan intézet az országban, ahol hét dobogós hely született. S ez nemcsak a fiatalok helytállását, a mi munkánkat, hanem a jó háttéripart is tükrözi. Végig kitűnő volt Hét fiatal. Mire ezek a sorok megjelennek, már zsebükben a friss diploma, a szakmunkás-bizonyítvány. Torma Gyula központifűtés- és csőhálózat-szerelő Be- regdarócróL Országos harmadik lett, de végig kitűnő volt, így miniszteri dicséretet és vörös diplomát kapott. — Szeretem ezt a szakmát. A bátyám is az a TIGÁZ- nál, ő is itt tanult. Én a SZÁÉV-nél voltam szakmai gyakorlaton, ahol a szakoktatóm Kolbert Mihály volt. Neki sokat köszönhetek, meg Gáva Béla szaktanárnak és a nevelőtanároknak is. Gyula alapszervezeti KISZ- titkár és kongresszusi küldött is... Harcsa István esztergályos. Az encsencsi fiú országos első. — A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetnél dolgozom, amíg be nem vonulok. Ugyanis katonai pályára jelentkeztem, repülőgép-műszerész akarok lenni. Az én felkészülésemben is sokat köszönhetek Gerliczki János szakoktatónak és Dobra Gábor tanárnak. Takács András karosszérialakatos nyíregyházi. Második helyezést ért el. — Csak három és fél pont hiányzott ahhoz, hogy első legyek. Sállai Lajos, a szakoktatóm meg is jegyezte, hogy az első jobb lett volna, de ehhez is gratulált. Sokat köszönhetek Szloboda Ferenc szaktanárnak is. Édesapám még a vállalatnál is dicsekedett ... Csaba és a mecénás Turóczi József ács-állványozó, második helyen végzett a versenyen. A szakmát még a barabási általános iskolában szerettette meg vele a gyakorlati órákon Beregszászi Ferenc. — A további tanulásomat itt elsősorban Dávida Rudolf szaktanár és Hegyes János oktató segítette. Legalább négy-öt évig az ÉPSZER-nél fogok dolgozni. József „hobbija” a zsaluzás. Szereti a változatos, különleges kialakításokat. A keze munkája ott van már a nyírLaci bácsi könyvei A megjutalmazott szak- szervezeti könyvtáros a Nyírmeggyes melletti Kovács-tanyán él. Kovács Lászlónak hívják és nagyapjáról nevezték el a ta- nyácskát, ahová máig sem jutott el a villany. A galambősz könyvtáros lámpafénynél is sok könyvet elolvas. Érdekes, hogy a 'tv műsoraiból is sok mindent megtud a világról: akkumulátor működteti a világot ide hozó készüléket. Laci bácsi — munkahelyén, az ISG mátészalkai üzemében mindenki csak így szólítja — egy évtizedig naponta kerékpárral járt be a tanyáról, az utóbbi évtizedben busz hozza a gyárkapuig. Svájcisapkát és kék munkásruhát visel, kívül hordott nadrágszíja is jellegzetessé teszi. Érdekes ember, furcsa és változatos élétr úttal a háta mögött. Csen- gerújfalun született, szatmári ízzel tanult meg beszélni, de szüleivel hamarosan a Börzsöny zegzugos vidékére költözött, ahol rokonai erdészkedtek. Gimnáziumba már Pesten járt, 1941-et mutatott a naptár, amikor érettségizett. A háború után vasutas volt a Nyugati pályaudvaron, aztán dolgozott Tokajban a gazdaság szőlőjében. Még néhány helyre sodorta a sors, aztán húsz évvel ezelőtt családi okok miatt visszajött Szabolcs-Szatmárba, pontosabban Kovács-tanyára. Gazdag élettapasztalattal érkezett az ISG jogelődjéhez, munkásnak. Több éve már raktárosként dolgozik. A szakszervezeti fiókkönyvtárat furcsamód a raktárban rendezte be. Csapágyak, vasrudak, szelepek mellett jól megfértek a könyvek. Szükség törvényt bont — mondta a csodálkozóknak. A raktárban is sokan kölcsönöztek tőle könyvet, meg vásároltak is. Mert nemcsak könyvtáros, könyvbizományos is. Szépen formált mondatokkal, meleg szívvel szól a könyvekről, ezért is keresik meg sokan munkások, irodisták. Valahogy szigorodtak a szabályok, a könyvtárnak „tágulni” kellett a raktárból. Szerzett egy régi, jókora üveges szekrényt és felállította a bejárat mellett, a portásfülkével szemben. Most itt van a könyvtár. A munkába érkezők tekintete önkéntelenül is belebotlik a könyvekbe. Nem csoda hát, hogy továbbra is nagy a forgalom. Jó hírként közli, hogy május elején kész lesz a gyár klubhelyisége, s ebben immár méltó környezetben kapnak helyet a könyvek is. Legalább úgy örül ennek, mint a szak- szervezetek megyei tanácsától nemrég kapott jutalomnak ... N. L. A képen balról jobbra: Torma Gyula, Harcsa István, Takács András, Turóczi József, Bagaméri Csaba, Csontos Sándor, Kántor Ferenc. Fényképezte: BagicS Sándor. egyházi KPVDSZ-székházban is... Bagaméri Csaba autószerelő a magyar irodalom tantárgyi versenyen lett országos első. Az ő felkészítésébe!! Tidrenczel Sándor magyartörténelem szakos tanár volt a „mecénás”. — Azt mondta, hogy majd felugrott a székből örömében, amikor megtudta, hogy sikerült. Gratuláltak a szüleim is, bár ők jobban szeretnék, ha a szakmában maradnék, hiszen ők műszakiak. Majd meglátom. Egyelőre maradok a VAGÉP-nél, hiszen szeretem ezt a szakmát is. Csaba egyébként művészalkat, amatőr színjátszással is foglalkozik... Csontos Sándor vas- és fémszerkezeti lakatos szako- lyi gyerek. Az ő első helyezésében ott van Harsányt Géza szakoktató és Tóth Zoltán szaktanár munkája is. — Ketten indultunk. A társam — Zakor Sándor is kis híján harmadik lett. Nagyon szeretem ezt a munkát, talán azért is, mert az apám is ezt csinálja. Sándornak-----talán — szerencséje is volt. A gyakorlati munkához a tervet a Fémmunkás adta, s olyan mozgatható zsalus szellőzőt kellett elkészíteni, amelyen az édesapja is dolgozik — Bal- kányban. „Szép szakma ez” Kántor Ferenc fényező-má- zoló a dobogó második fokára jutott el a versenyen. A nyírpazonyi fiú szülei hinni sem akartak a fülüknek. Az igazság az, hogy még a mecénásokat — Király Mihály szakoktatót, Gyöngyi András és Kárpa János ta- nylófelelőst — is meglepte a hír. — Én is — mint sokan mások — autószerelőnek jelentkeztem, ezt másodiknak jelöltem. Végül is nem bántam meg. Érdekes, szép szakma ez. Lehet hasonlítani a kórházhoz. Ferenc terve is kész: marad a VAGÉP-nél. Az első helyezettek külföldre készülnek, a másodikok Siófokon üdülhetnek, a harmadik díja tárgyjutalom. Az igazi érték mégis a tanulással szerzett tudás, a munka szeretető. Tóth Árpád Reggeli megbeszélés a nyíregyházi vízmű Tó utcai telepén. Balról a második Melis Tibor. (Jávor L. felv.) Fiatal, 36 éves férfi ül velem szemben. Dús, néhány éve még feketébe hajló barna haja mostanra szürkévé vált, naptól-széltől barnult arca derűt sugároz, csak akkor válik komorrá, ha a munka árnyoldalairól esik szó. * 1964-et írtak, amikor Melis Tibor Budapesten, a pályafenntartási és vasútépítési technikumban leérettségizett. Hazajött Nyíregyházára, dolgozott néhány hónapot, aztán bevonult katonának. Leszerelés után újból a vasút következett, de ráunt, hogy nem ä szakmájában, hanem bérszámfejtőként dolgoztatták és elment a SZÁÉV mélyépítési főépítésvezetőségéhez. Az igazi munka ezután következett. 1971-ben Melis Tibor életében új fejezet kezdődött. Január elsejétől létrehozták a KEMÉV-et, s az új vállalat gerincét a SZÁÉV mélyépítő főépítésvezetősége alkotta. A fiatal technikusból vezető technikus, majd építésvezető-helyettes, s 1974. január elsejétől építésvezető lett. — Ha a vasútnál gond volt, hogy nem bíztak ránk, fiatalokra komoly munkát, itt aztán nem panaszkodhatunk. Soroljam? Mi építjük a megyeszékhely szennyvíztelepét, mi végezzük az ivóvízrendszer rekonstrukcióját, készítjük a regionális vízmüvet, a Tisza-víz befogadásának közműveit, de a mi építésvezetőségünk végezte a vízműve- sítést Nyírteleken, Oroson, Demecserben és Dombrádon is. Ott dolgozunk a Búza téren, ha felépül a piaccsarnok, a mi feladatunk lesz a tér átalakítása és burkolása. * — Eltértünk a tárgytól? Tulajdonképpen nem sokat, mert szinte nincs is olyan munka, amelyik, ne okozna bosszúságot. Sőt, gyakran még munkához sem kezdünk, máris bosszankodunk. Itt van, dehogy van, csak itt lesz a nyíregyházi 2-es szennyvíztelep. A pénz megvan, csinálni kellene, mert egyre nagyobb gondot okoz a Déli-ipartelep szennyvízének elvezetése, de a kisajátítással problémák vannak. Az idő telik, a munka, áll, aztán majd rajtunk, kivitelezőkön csattan az ostor. A fene se érti, miért nem lehet olyan megoldást találni, hogy valahol rögzítsék a kisajátításkori állapotot, aztán a területet adják át nekünk, a pénzen pedig osztozzanak az érdekeltek tovább. — De ennyi erővel mondhatom a közműtérképek ügyét is. Még ma is sok olyan vállalat, intézmény van, akik nem tudják: hol vannak a föld alatt saját vezetékeik. Mi nekilátunk egy közmű építésének, aztán elszakít a gép valamilyen vezetéket, s órákig, esetleg napokig nincs áram, vagy víz, vagy gáz. Az ma már nem járható út, hogy rányom valaki egy papírra egy stemplit, hogy a munka csak kézzel végezhető. Hol lenne most annyi kubikos? Néhány éve 260 volt az építésvezetőség létszáma, s termeltünk 25—30 milliót. Most? Vagyunk hatvanan, a termelési érték pedig felül van a százmillión. Nekem egy Jumbó egy óráig 800 forintért áll, s bizony, blamás dolog lenne kihasználatlanul hagyni. * — Aztán bizony olyan is van, amit légszívesebben elfelejtenék. Mit? Ha valamit utólag pótolni kell. Mert ilyesmi csak akkor fordulhat elő, ha menet közben elszúrtunk valamit. Ha nem tömörítettük kellően a talajt, s alig adjuk át a művet, megsüllyed fölötte az út. A javításra, a hiba helyrehozására nincs bér, csak pocsékoljuk az órákat, aztán hajrázhatunk, hogy behozzuk a saját mulasztásaink miatti lemaradást. — Úgy örültem — gondolom rajtam kívül még sokan mások is — amikor megtudtuk, hogy a belegrádi vízmüvet 35 ezer köbméter kapacitásúra építjük, bár még csak 10 ezer köbméter vizet vár tőle naponta a város, vagy annak, hogy 40 ezer köbméter víz fogadására lesz alkalmas a tiszai víz fogadóállomása. Mert, ha bővíteni kell, akkor nem kell mindent élőiről kezdeni, ott vannak a gépek, a nagyobb kapacitású szivattyúk. De nem bosszantó, hogy az alig 10 éve lefektetett távfűtési vezetéket már cserélni kell, mert kicsi a kapacitásuk, s feltúrjuk miatta a várost? — Néhány hete amiatt nyeltem a mérget, hogy parkosítják a Kun Béla utcát. Nem a parkosítás, hanem a kidobott pénz miatt. Mert ha vége a fűtési szezonnak, nekilátunk és a Márka presz- szótól a piros iskoláig kicseréljük a-földben a vezetékeket, felássuk az árkot, feltúrjuk a most elkészített parkot.. Van-e rá mindig mód, hogy pontosan és szépen dolgozzunk? Sokszor van, de előfordul, hogy nincs. A KE- MÉV I-es főépítésvezetőségének I-es építésvezetősége Melis Tibor vezetésével elnyerte már a kiváló építés- vezetőség címet, Melis Tibor háromszor volt kiváló dolgozó, egyszer miniszteri kiválót kapott, kétszer kiváló újító címmel tüntették, ki. Ez elárulja, hogy munkáját erkölcsileg is elismerik. A 36 éves korára szerzett ősz hajszálak pedig a gondokról árulkodnak. Balogh József Faluvég. Bényi László rajza. Heten a száztízesből
