Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-14 / 111. szám

1981. május 14. KELET-MAGYARORSZÁG 7 TUDOMÁNY | TECHNIKA 1 KÖZGAZDASÁG Uj módszerek: ötvenmilliós haszon A Gyümölcstermesztő és Dísz- növénykutató Intézet újfehértói gazdaságában a múlt évben a tu­dományos kutatások nyomán al­kalmazott módszerek több mint 50 millió forint tiszta jövedelmet hoztak a nagyüzemi gazdaságok­nak. A meggykötés-szabályozás, ame­lyet 12 üzem 99 hektáron veze­tett be, 2,5 millió forint ered­ményt hozott. Ennél jóval jöve­delmezőbb az almafák nitrogén­műtrágyázásának időpont-meg­változtatása, amely 38 gazdaság 5862 hektáros területén 27 millió forintot eredményezett. S szüret előtti permetezés az almafáknál 19,6 millió forintot hozott 1500 hektáros területen. A metszésnél bevezetett vegyszeres fasebkeze- lés, amely a vízhajtásokat gátol­ja meg, 4 millió forint jövedel­met hozott a nagyüzemeknek. Az újfehértói kutatók szoros kapcsolatban vannak a termelő- szövetkezetekkel, állami gazdasá­gokkal. Üj eredményeiket beve­zetik, illetve bevezetésre ajánlják. Képünkön: Fejes Józsefné la­boráns a termőrügy állapotát vizsgálja fényképező citofotomé- terrel. (Elek Emil felvétele) Vezetés és anyagi érdekeltség A megyei TESZÖY hatodik ajánlása A közelmúltban jelent meg a szabolcs-szatmári TESZÖV aján­lássorozatának hatodik aktuális vezetési témával foglalkozó kiad­ványa.. A szpvetség egyik felada­ta a szövetkezeti belső mechaniz­mus alakításának, korszerűsítésé­nek elősegítése. E feladat jegyé­ben adtuk ki ezt az ajánlást is, amely a mezőgazdasági üzemek vezetésének felépítésére, az egyes vezetői munkakörök kialakításá­ra, valamint az anyagi érdekelt­ség fokozására tesz javaslatot és mutat be eredményekkel bizonyí­tott, korszerű példákat. A vezetés korszerűsítésével fog­lalkozó fejezetben öt vezetésszer­vezeti modellt mutatunk be és 66 vezető munkakör hatáskörét fo­galmaztuk meg egységes szerke­zetben a vonatkozó jogszabályok rendelkezései szerint. A bemuta­tott vezetési rendszereket, mun­kaköri leírásokat természetesen segédletnek szántuk, mellyel út­mutatást kívánunk nyújtani az üzemi sajátosságoknak megfelelő adaptációhoz. A munka díjazása Az MSZMP Központi Bizottsá­gának a mezőgazdaság és az élel­miszeripar helyzetéről, fejleszté­sének feladatairól hozott 1978. március 15-i határozata újból fel­hívta a figyelmet arra, hogy ,,a termelés legfontosabb tényezője a dolgozó ember, aki képességével, felkészültségével, szorgalmával a termelési eszközöket hasznosítja a társadalom javára.” Azért, hogy a termelés legfon­tosabb tényezőjét, az embert cél­kitűzéseink megvalósításához megnyerjük, fel kell kutatnunk azokat az ösztönzési módokat, amelyek a dolgozókat közös cél­jaink elérésére motiválják. Az eszközök között az egyik legfon­tosabb a munkadíjazás. A mun­kadíjazás azonban csak akkor hozza a kívánt eredményt, ha ál­tala a díjazott törekvések egybe­esnek a társadalmi törekvések­kel, a mezőgazdaság célkitűzései­vel. A Központi Bizottság 1978 már­ciusi határozata a mezőgazdaság munkadíjazásának helyes irányát a következőkben fogalmazta meg: ,,A munkadíj legyen összhang­ban a végzett munka mennyisé­gével és minőségével, az összes kereset pedig nagyobb mértékben függjön a gazdálkodás eredmé­nyességétől.” Hasonló szellemben hozott ha­tározatot a megyei párt-vb 1979. július 11—i ülésén. A vezetőség feladata A termelőszövetkezetek vezető­ségi ülésen tekintsék át és érté­keljék a kialakult munkadíjazás tapasztalatait. Arra kell töreked­ni, hogy a munkadíjazás rend­szere nagyobb teljesítményre, jobb minőségre, valamint az ága­zatok között még meglévő bér- feszültség felszámolására ösztö­nözzön. Kezdeményezni kell, hogy a szövetkezetek a kiemelt feladatok sikeres megvalósítása érdekében szélesebb körben élje­nek az ösztönzőbb premizálás le­hetőségeivel. A hatékonyságra és jó minő­ségre ösztönző bevált munkadí­jazási formákat jobban kell nép­szerűsíteni a szövetkezetek kö­zött. A hatékonysági feladatok fokozódó igénye miatt meg kell teremteni, illetve tovább kell ja­vítani a bér- és munkaügyi fel­adatok szakszerű végzésének sze­mélyi és tárgyi feltételeit. Erősíteni szükséges tehát a munkadíjazás ösztönző funkció­ját. Ilyen értelemben szükséges felfigyelni arra, hogy a hagyo­mányos paraszti munkák vissza­szorulásával és az iparszerű ter­melési módok elterjedésével egy időben kezd kialakulni egy olyan álláspont, hogy a programozott technológia és alkalmazott tech­nika eleve meghatározza a mun­ka mennyiségi teljesítését. A mennyiségi teljesítésre való ösz­tönzés tehát veszít jelentőségé­ből, helyette a minőségi követel­ményekre kell helyezni a hang­súlyt. Ez az elmélet inkább úgy fo­gadható el, hogy a mennyiségi ösztönzés mellet^ a minőségre és eredményességre fokozottabban kell ösztönözni. Az új helyzetnek megfelelőbb elv azonban még nem érvényesül kellőképpen. A minőségre és az eredményesség­re való ösztönzés kiszélesedése — ami főleg a premizálásban ölt- hetne testet — negi tapasztalható. Az ágazati eredményesség Az ágazatvezetők és brigádve­zetők általában keresetüknek több mint 80%-át kapják a mun­kaidő alapján fizetett díjként, a további 20%-ot pedig prémium­ként, kiegészítő részesedésként vagy egyéb címen. Helyes volna, ha a 20% minél nagyobb részét az általuk irányított terület ered­ménye alapján kapnák, nem pe­dig úgy mint eddig, amikor jöve­delmük változó része főleg a gaz­daság egészének eredményességé­től függ. Erősíteni kellene tehát a saját ágazatuk eredményeseb­bé tételében való érdekeltségüket, és ezen belül is a kiscsoportos ér­dekeltséget. A fizikai dolgozóknál különösen a gyümölcs- és zöldségtermelés­ben volna szükséges a személyi érdekeltség növelése. De általá­ban minden ágazatra vonatkozó­an javasolható az ágazati ered­A megye határánál nem min­denütt véget érő Nyírség a rozs egyik legnagyobb termőtája. A csillagfürtön, rozson kívül nincs is szinte más, ami megteremne ezeken a széllel utazó homok­buckákon. Szegény föld, szegény termés — adódik a következtetés. — Sajnos ez a szemlélet elég széles körű, és egyik oka is a jelenlegi alacsony termelési szín­vonalnak — száll vitába dr. Vágó Mihály, a Teichmann Vilmos ne­vét viselő kisvárdai kutatótelep tudományos osztályvezetője. — Jobb sorsra lenne tehát ér­demes ez a gabonanövény? — Mindenképpen! A három tonnát is megközelíthetné a ter­mésátlag a megyében, ha nem bánnának vele olyan mostohán. Ha a rossz talaj-előkészítést nem akarnák dupla vetőmaggal kor­rigálni, ha gondosabban mütrá- gyáznának .... de hosszú lenne a sort folytatni. — Hogyan segíti a kutatás a magasabb termések elérését? Ké­zenfekvő lenne új, bő termő faj­ták kinemesítése. A búzánál egy­mást érik az ilyenek. — A kisvárdai l-es és utódai nagyon jó termőképességűek. Kísérleti körülmények között akár hat tonnára is képesek hek­táronként, magas termetük miatt azonban,4iajlamosak a megdőlés­re, így a termés egy része kár­ba megy, alacsonyabb szárra ne­mesíteni pedig nem érdemes, mert a termőképesség arányosan csökken. Ezért bár folytatjuk az új fajták keresését — most is vannak bejelentett jelöltjeink — nagy teret szentelünk az agro­technikai kutatásoknak, mert itt még nagyok a tartalékok. mények utáni prémiumok növe­lése a minden ágazat dolgozóinak egyenlő mértékben fizetett kiegé­szítő részesedés visszaszorításá­val. Az állattenyésztési főágazatban a fizikai dolgozók munkadíjazá­sánál a termelőszövetkezetek di­cséretes módon törekednek a tel­jesítmények alapján történő munkadíjazásra. Az összkereset- beri a munkaidő alapján fizetett díjak leggyakrabban 20 százalék alatt vannak. Sajátosan alkalmazni A kiadott ajánlás bemutatja a szövetkezeti vezetés fejlődésének jellemzőit, a vezetéssel szemben támasztott új követelményeket. A II. fejezetében megfogalma­zott munkaköri leírások a veze­tői munkakörökhöz tartozó ha­táskör és feladatkör meghatáro­zását hivatott segíteni. A III. fe­jezet javaslatot tartalmaz a jöve­delemszabályozás új rendszerének kialakítására, a prémiumszabály­zat elkészítésére, az eredménytől függő részesedés differenciált el­osztására, valamint önálló és ön­elszámoló gazdasági egységek ki­alakítására. Az utolsó fejezet a témával kapcsolatos jogszabályok jegyzékét tartalmazza. Az ajánlás elsősorban a szö­vetkezeti vezetők ez irányú te­vékenységének segítésére szolgál, de a vezetés színvonalának ja­vítása és az anyagi érdekeltség fokozása a szövetkezet valameny- nyi dolgozójának érdeke. Java­soljuk ezért, hogy a szövetkezet vezetése tűzze napirendre az ajánlás megtárgyalását és az ab­ban foglaltak üzemi adaptálását, hasznosítását. Dr. Mónus Bertalan TESZÖV — Ezt úgy érti, hogy a mai gazda nem tud rozsot termelni? — Nem! Arról van szó, mint azt már kezdtem fejtegetni, hogy művelése sokszor nélkülözi a szakszerűséget. Az általunk ki­dolgozott technológia meglepő új­donságokat nem tartalmaz, leg­főbb erénye, hogy a vetéstől az aratásig kíséri a növény igényeit, és lábán tartja a termést. Persze ez a mi receptünk is csak akkor használ, ha minden pontját be­tartják, és nem hajlanak olyan gyorsan a kompromisszumra, mint ahogy azt a rozs esetében ma még teszik. — Melyek a legfontosabb pont­jai ennek a módszernek? — Szakítani kell a korai vetés­sel! Ismerek oyan tsz-t, ahol már augusztusban vetnek, és a vetést juhokkal járatják. A buja állo­mány rosszul telel, ezért a kora ősz nem alkalmas vetésre! Jó magágyat készítsünk, és 150 ki­lónál ne vessünk többet hektá­ronként. — A legkényesebb pont a mű­trágyázás. Nagyon nitrogénigé­nyes, ezért meg is kell neki ad­ni, de nem mindegy, hogy mikor. A legrosszabb az, ha az egészet ősszel szórják ki, de még az őszre-tavaszra kettéosztás sem elegendő. Technológiánkban a ta­vaszi is meg van bontva. Egyik része a tél végi megerősödést se­gíti, a másik a szárba indulást. Az adagról, az időpontról a vetés állapota, fejlettsége és a hely időjárása, talajnedvessége isme­retében kell dönteni. így, ha az időjárás közbe nem szól, állva marad a rozs és jövedelmező lesz a termelése. Esik Sándor Nemesítés, vagy agrotechnika? A rozstermesztés fejlesztésének irányai SILEX­A magyar mezőgazdaság gép­es eszközigényét ma mintegy negyven százalékban elégíti ki a hazai ipar. Az alkalmazott gépek többségét — a gépgyártás szako­sodásának megfelelően — a KGST-országokból importáljak. A nemzetközi munkamegosztásnak ez a szükséges és hasznos formá­ja egyáltalán nem jelenti a ha­zai gépgyártás beszűkülését, in­kább a specializációt, a minősé­gileg jobb, az egyre többet tudó gépek tervezését, gyártását segí­ti. A hazai mezőgépgyártás saját területén igyekszik lépést tartani a fejlődéssel, és nem sikertelenül. A MEZŐGÉP Fejlesztő Intézet és partnerei időről időre olyan gé­pekkel jelentkeznek, amelyek áll­ják a versenyt. A MEFt-nek jő kapcsolatai vannak a gyártó vál­lalatokkal, így a nyíregyházi ME- ZÖGÉP-pel is. Közös munkájuk gyümölcsét először az 1980-as OMÉK-on mutatták be, ahol a SILEX silőmaró-rakodót oklevél­lel tüntették ki. A gép születéséről nem érdem­telen dolog feljegyezni: a nyír­egyházi MEZŐGÉP eredetileg egy nyugati céggel tárgyalt és meg kívánta vásárolni silómarójuk lí- cencét. Ez a hosszú átfutási idő miatt nem valósult meg és mivel a mezőgazdasági üzemeknek sür­gősen szükségük van a gépre, megkezdődött a magyar fejlesz­tés. A SILEX az állattenyésztők munkáját segíti, nélkülözhetetlen a korszerű takarmányozásban. Falközi, vagy kazalsilóknál maxi­málisan 5 méteres silófalak ki­marására képes, a szilázst szállí­Az idei AGROMASEXP0-n íj sikert aratott a SILEX tójárműre rakodja. Kétféle terv készült, az alapgép önjáróként, de traktorról is üzemeltethető. A gép teljesítménye óránként 20— 40 tonna, termelékeny, ezért is gazdaságos. Gyártók és tervezők megbeszélése a MEZÖGÉP-nél: Tóth József mű­szaki fejlesztési osztályvezető, Kovács Péter főkonstruktőr és Csuka János tudományos főmunkatárs. A SILEX kísérleti gépek egyi­két az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát majorjában, a másikat a Hajdúnánási Állami Gazdaság tehenészeti telepén próbálták ki. Agárdon 400 órás üzemeléssel a SILEX egyszerre több szarvas­marhatelepet is elLátott szllázzsaL Dicsérték könnyű kezelhetőségét, üzembiztonságát, valamint azt, hogy a gépkezelő védett az idő­járás viszontagságaitól. Hajdúná­náson a jó tulajdonságok közül kiemelten a 18—20 százalékos ép szemtartalmú siló egy százalékra történő aprítását említették. Ez a tápanyag-felhasználás miatt je­lentős. A SlLEX-et a közelmúltban be­mutatták az AGROMASEXPO-n is. Nagy volt az érdeklődés, a so­rozatgyártás iránti igény. Ezért a MEZŐGÉP fehérgyarmati gyár­egységében megkezdték á 20 da­rabos nullszéria gyártását. A gép tehát rövid idő alatt jutott el a tervezéstől a sorozatgyártásig. Ez a fejlesztő intézet és a vállalat példás együttműködésének, együttdolgozásának köszönhető. Seres Ernő siker Silómarő rakodógép Szabolcsból Több termés kevesebb energiával Jobb hatásfok, hasznos „hulladék" hő Május 6-án megyei energetikai konferenciát szerveztek Nyíregy­házán. A konferencián mintegy 150 vállalati, szövetkezeti és in­tézményi, energiagazdálkodással foglalkozó szakember vett részt. A konferenciát László András, a megyei tanács általános elnökhe­lyettese nyitotta meg. Bevezető­jében áttekintette a megye ipari és mezőgazdasági fejlődését, az energiafelhasználás főbb jellem­zőit és összefoglalta a hatéko­nyabb energiagazdálkodással kap­csolatos, a megyei szakemberek­re váró feladatot. Wiegand Győző, az energiafel­ügyelet igazgatója tartott előadást a hatodik ötéves népgazdasági terv energiagazdálkodási prog­ramjáról. Elmondotta, hogy 1980- ban az ország energiafelhaszná­lása nagyon kedvezően alakult. Az 1978! évi mintegy 30 millió tonna olaj hőegyenértékének megfelelő energiamennyiség 1979- ben és 1980-ban nem növekedett, a villamosenergia-felhasználásnál is 1,9 százalékra mérséklődött, az éves növekedés a korábbi 6—8 százalékhoz képest. Vas József, a debreceni körzeti energiafelügyelet vezetője adott tájékoztatást Szabolcs-Szatmár megyéről. A hőenergia felhaszná­lása 1980-ban 558 ezer tonna olaj hőmennyiségének felel meg, ami az országos felhasználás 1,9 szá­zaléka. 1979-hez viszonyítva a me­gye hőenergia-felhasználása 5,1 százalékkal csökkent. A megye villamosenergia-felhasználása 1980-ban 735 millió kWh volt, ami az országos felhasználás 2,4 szá­zaléka. A megyei felhasználás 1979-hez képest 1980-ban csak 1,3 százalékkal emelkedett. A megye energiafelhasználásá­ban a villamosenergia 10 százalé­kot tesz ki. Az összes energia­hordozó-felhasználásban a szi­lárd energiahordozó részaránya 35 százalék, a földgázé 16 száza­lék, a PB gázé 4 százalék, a fo­lyékony energiahordozóé 45 szá­zalék, a szénhidrogének részará­nya tehát 65 százalék. Mérséklődő fogyasztás Az elmúlt tervidőszakban a la­kossági és a gazdálkodó szervek hőenergia-felhasználása alig 11 százalékkal nőtt. A villamosener- gia-felhasználás a lakosságnál 104 százalékkal, a gazdálkodó szer­veknél csak 39 százalékkal emel­kedett. A lakossági energiafel­használás éves növekedési üte­me különösen az elmúlt három évben erősen mérséklődött, a hő­energiánál 1978-ban még 8,7 szá­zalék volt az éves növekedés, míg 1980-ban 3 százalékkal csök­kent a felhasználás 1979-hez ké­pest. A villamos energiánál is 19,4 százalékról 5,2 százalékra esett a felhasználás éves növekedési üte­me. A gazdálkodó szerveknél szintén nagyon szép eredmények jelentkeztek. 1980-ban például a termelési érték úgy nőtt 2,9 szá­zalékot, hogy a hozzátartozó energiafelhasználás 2 százalékkal csökkent az előző évi értékhez képest. Az energiagazdálkodás­ban elért eredmények úgy szü­lethettek, hogy szélesebb körben alkalmazták a jobb hatásfokú és a kevesebb hőt igénylő termény- szárítást és -tárolást, a fa- és más hulladékanyagok hőhasznosítását. Nagy gonddal végezték a kazá­noknál, és a szárítóknál a rend­szeres karbantartást, és az égők beszabályozását. Kellő gondot fordítottak az ajtók, ablakok tö­mítésére, a hőszigetelések javí­tására és az előírt hőfok szerinti fűtésre. Takarékossági mozgalmak A megyei eredmények elérésé­ben jelentős szerepet játszottak a széles körű társadalmi mozgal­mak, amelyek tudatformáló, szer­vező és mozgósító ereje az ész­szerűbb és takarékosabb gazdál­kodásra, a lehetőségek jobb ki­használására ösztönözte a szak­embereket. Ilyen mozgalomként kell említeni a megyében folyó ipari energiagazdálkodási ver­senyt, valamint a megye mező- gazdasági termelőszövetkezetei és az állami gazdaságok között szer­vezett energiatakarékossági ver­senyt. Hozzájárultak az eredmé­nyekhez az MTESZ tudományos egyesületei által szervezett to­vábbképző tanfolyamok, szakelő­adások és* üzemi tapasztalatcse­rék is. A felszólalók főleg a folyékony energiahordozó-ellátás problémáit vetették fel, amelyre Váradi Ist­ván, az ÁFOR észak-magyaror­szági központjának vezetője adott részletes választ. V. J. Dr. Vágó Mihály a kísérleti parcellák között. (A szerző felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom