Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
VASÁRNAPI MELLÉKLET 1981. május 31. □ BARÁTH LA]OS: VANDÁIOK » z alig egyhetes özvegyet déiSk után fél háromkor kereste fel a bánya igazgatója, és kerek harmincezer forintot nyújtott át neki a rendkí- J. Ä. vüli helyzetre való tekintettel. Valamennyi szerencsétlenül járt bányász holttestét még ki sem hozhatták a bányából (a mentők hosszas és szívós munkával kutattak minden eltűnt után az omladék alatt), a temetésről egyelőre szó sem lehetett... Három óra után elsietett az óvodába a kislányért. Mire szép lassan hazasétáltak, a rokonok már ä lépcsőházban várakoztak. A bányaszerencsétlenség után többször is találkozott a megboldogult hozzátartozóival, elsírták magukat többnyire. így együtt ezen a délutánon találkoztak először. Még enyhe melegséget is érzett a melle tájékán: „Lám, hát engem jöttek vigasztalni... Rendes tőlük!” Pedig soha nem voltak valami nagy-nagy rokoni szeretetben ... Sós nyirok ült a szemére, mely viszont rosszabb volt, mint a valóságos könnyezés. A sógornője vette észre elsőnek, hogy az özvegy rázkódik. Megjegyezte: — Nem tud az sírni! Az anyósa oldalt fordult, s talán még egy röpke mosoly is ráült arcára. — Csodálkozol? — Inkább hallgassatok! — mordult fel Pista, Zsike férje. Köszöntötték egymást. Pista ölébe vette a keresztlányát. Megpróbált vidámnak látszani. — No, mit játszottatok ma az oviban? — Rabiósdit! Tegnap olyan film volt a tévében, és ma mindenki azt játszott... — Te is megnézted? — A mese után anyukám lekapcsoltaa tévét... Talán, mert apukámnak ríém S2abád'hazajönni..! Nekem mondták az oviban, hogy az én apukám most a kórház pincéjében van, egy pléhkopor- sóban. De ezt anyunak ne mondd, mert megint sírna ... A família közben bevonult a lakásba, a legnagyobb szobába. Dermedt szótlanul, ki-ki helyet keresett magának. alá. A vitrinnél matatott,' egy szépen metszett poharat vett le a polcról. Nézegette, majd mintegy magának megjegyezte: — Szegény Béluskám ... Ezt nekem ígérte! — Hát... igen! Tudni kell neki, tudni! — És ha nem tudta volna? — s ekkor már a sógornő is felállt, s nézelődni kezdett. — Tegye csak el azt a poharat, anyuka! Én is hallottam, amikor Béla azt mondta, hogy ezt magának adja. Se születésnapján, se nevenapján, se nőnapján, soha semmit nem adhatott magának ... Hát adhatott? — s szinte támadóan fordult az özvegy felé. — Szólalj meg, kisanyám! Vagy tán rossz a lelkiismereted? Béla csak arra volt jó, hogy sihtre járjon. És hozza a pénzt! Neked, meg a rokonoknak. Hogy a tirpák rokonok háromemeletes házat építhessenek! Az özvegy úgy érezte, megpattant benne valami. — Hogy’ vehetsz ilyent a szádra, Zsike? — Hát... Igaz! Mert igaz! — pattant fel Dezső. — Nem igaz! — visította az özvegy eszelősen. — Ne csináld a hisztit, kisanyám! Ezzel te nem változtatsz az igazságon! — Hát... Igen! Ez igaz. Béla mindig sihten volt. Se szabadszombat, se vasárnap! — Mindenki ment. Mentek, mert kellett termelni! Pista is megy. — Dezsőké, te nem akárki vagy ott... Hát kötelező a pótműszak? — s mikor az öccs bólintott, egészen közel hajolt a magába roskadt asszonyhoz. — Itt nem sokra mégy a hazudozással. Te még nem ismersz bennünket! Nem tudod, hogy a Takács családnak milyen szava van ebben a városban. Nekünk egy szavunkba kerül és kizsuppoltatunk innen, vissza Szabolcsba. Még ha megjátszod a nagy özvegyet, akkor is! egnyílt a szoba ajtaja, a férje szólt ki. — Rövidebbre is foghatnád a szádat, az anyád istenit! Zsike rálegyintett. — Neked nincs szavad. Bújj a keresztlányodba! M : V — Keresztapi, nem jössz játszani? Nagy István a kislány fenekére paskolt, s a másik szobába irányította. — Majd később, Kispötyi. Később! Addig játssz egyedül. A vendégek összenéztek; a szemek villanásából látszott, valami fontos mondandójuk van. — Járt nálad az igazgató...? — kérdezte az anyós. A lánya ingerülten rászólt. — Persze, hogy járt! Az öregasszony összébb húzta magát. — Csak kérdeztem ... — Tudja mindenki, minek akkor mondani. Itt is járt, meg mindenhol járt... — s csak úgy mellékesen, még hozzátette: — Újvárosban már húzatják az özvegyek ... Az asszonyhoz csak most érkeztek el a szavak. Felkapta a fejét. — Mit húzatnak? — megérezte, hogy sógornője nem jó szándékból mondja azt, amit mond. Zsike ránézett az öccsére, aki mereven és hivatalosan ült, mint aki karót nyelt. — Ki-ki a maga nótáját. A kedvencét. Igaz, Dezsőké? — Hát... igen! Igaz! Nagy István egy káromkodást morzsolt el ajkán és átment a szomszéd szó-. bába. — Van miből! Dől most ide a pénz! Szatyrostól! — s kedveskedő mosolyt erőltetve a képére, az özvegyhez fordult: — Mondd csak, Pötyike, mennyit is kapnak az özvegyek egy hősi halott után? Az asszony szemét elöntötte a könny. Nem a férjére gondolt, mikor megindult nála a megkönnyebbítő sírás. A sértést tisztán és félreérthetetlenül felfogta. A lépcsőházi melegséget hirtelen fájdalmas forróság váltotta fel. — Csak nem akarsz abból a pénzből, Zsike? Az meg öccséhez fordult, s mint aki már győzött, tagoltan ismételte. — Csak nem akarsz ab-ból a pénzből...? Hát magad is tudod, kisanyám, hogy az a pénz nemcsak a tiéd? Látod, Dezsőké, jól mondtam én! Pötyi nem olyan asszony, aki ezt ne tudná ... Az öregasszony felállt, s mint aki már el is végezte a dolgát, méghozzá sikeresen, sétálni kezdett a szobában fel, s Az öregasszony egy réztálacskát tett a szatyrába. — Minek kellett idehozni azt a ... pi- pogya alakot? Dezső kihúzta magát, s mintha szónokolni szeretne, rákezdte: — Szépen is megegyezhetünk! Ugye, anyukának a fele pénz mindenképpen jogos. A szülőanyja, ötezer a Zsikéé, ötezer az enyém. Neked is marad ötezer, így igazságos. Mások is így osztoznak. Ha már fájdalomdíj, hát minden fájdalomra jusson belőle egy kevés. Zsike szinte sivított. — ötezret a bőre alatt hagynál? Kanokra költi! Újvárosban mit csinál az az özvegy? Cigánybandát fogadott! Az öregasszony elérkezettnek látta az időt, hogy végre megszólaljon. — Neked, Eta, a temetés egy filléredbe se kerül. Ilyenkor még kocsit is küldenek a lakásföd elé ... Buszra se fizetsz ... Úriasszony leszel. Dezső mosolyogva megkísérelt rá- tromfolni. — És az özvegyi nyugdíj? A teljes fizetés! Egész életen át fizetnek. A gyereked mehet egyetemre, vagy ahová akar... Én azt is elintézhetném, ha nagyon akarnám ... Hogy az a nyugdíj se csak neked jogos. — Dezső, hát nincs benned...? — Ne figyelj rá, Dezsőké! — ... Ha jól meggondoljuk, anyának segíteni kell. Mi segítjük is. Havi ötszázzal. Mikor a mi édesapánk meghalt, nem szórták még a pénzt. Pedig ő három gyerekkel maradt özvegyen. És hát ötszáz jár neki. Jár, anyuka? Az öregasszony röstéllte magát egy kicsit, de a lánya olyan szúrós szemmel nézett rá, hogy hirtelenében csak bólintani tudott. — És visszamenőleg? Hat év... Hat év ... az összesen ... Hatszorhat-har- minchat! Ha olyan gonoszok lennénk, akkor azt a harmincezret mind elvihetnénk. Törvényesen is jogos. Igaz, Dezsőké? — Hát... igen! Jogos... Törvényesen is! — Azt majd később pereljük ... Azt a sok kölcsönt is, amit Bélának adtam. Mert a tirpák menyecske igen szűkén mérte a szegény öcsém zsebpénzét... Adtam neki egyszer tízezret. Ezt láttad te is, Dezső! Maga'is látta, anyuka! — így igaz! — Hát... igen! — Ezeket majd festményben viszem el! Vedd csak le azt a virágosat, Dezsőké! — Hiszen azt kaptuk... Keresztanyámtól! Ö megesküszik rá! — Ájtatoskodó falusi rifke! Emlékszem én rá! Megesküszik, aztán vasárnap leimádkozza! — Nem templomba járó asszony, mint... — No, csak ki vele! Azt akarod mondani, hogy a lányodat megkereszteltettük? Hát te nem akartad? — Akartam! De Béla nem akarta! — Nem tudta; mit számított hát... Kevés erőt gyűjtött magába az özvegy, s megpróbálta visszatartani sógorát, aki a konyhából hokedlit hozott be. — Ne kapkodj, Eta! Én igen hirtelen haragú ember vagyok! — Gonosz vagy te! Gonosz! — Leütlek, te! Te ribanc! — Üsd le, Dezsőké! Üsd! Már az elején ezt kellett volna. Jól meghúzkodni a szőnyegen! — A pénzt keresd, Zsike! Azt keresd! A szekrényben. — Előlem nem lehet semmit eldugni! — s még fel is kacagott egy rövidet. — Pista tudja, hogy előlem semmit se lehet eldugni. Pláne pénzt! — és szórta kifelé a szekrényből az ágyneműket, ruhákat, mindenfélét. Az öregasszony a konyhában kanalakat szedett össze, meg egy porcelán le- vesestálat. Még kétszer nekifordult az özvegynek a halott nővére, s követelte a pénzt. A szerencsétlen beszaladt a másik szobába. Mikor a megvadult asszony oda is követni akarta, férje útját állta. — Ide be ne tedd a lábad, mert agyoncsaplak! A Kispötyi meg hívta. — keresztmami! Keresztmami! Gyere játszani! — s feléje gurította műanyag autóját. — Hagyd őt! — kucorodott mellé a keresztapja. A kocsi szépen ment, a szőnyeg egyik szélétől a másikig. Aztán vissza, majd megint vissza. — Ugye, milyen jó ezt játszani? — kérdezte Kispötyi. — Jó! Igen jó... De most már mennem kell — s még sajnálkozva ránézett az özvegyre. — Tudod... Én nem tehetek róla. Ismered az asszony ... — Én rád .. Pista, miért haragudnék? De ez olyan ... Én nem hittem volna ... És szegény uramat még el se temettük. Zsike jött vissza. — Te meg mért nem jössz már? A pipogya úristenit a fajtádnak — meglátta az. özvegy táskáját, a heverő szélén. — Hát itt van, kisanyám? — s amilyen hirtelen tehette, ott termett, s már ki is szórta a tartalmát a padlóra. Aztán csalódottan dobta el a táskát. — Befejezted végre? — dörrent rá a férje. — Be! Egyelőre! Te nyomorult! — Nem tudni, a férjének szólt-e ez a megjegyzés, avagy az özvegynek. — Gyerünk! Fogj valamit te is! — s hirtelenében egy lepedőt gyűrt a férfi hóna alá. — Hogy’ száradna el a kezed a nyelveddel együtt! — mondta az orra alatt a férje, és ledobta a lepedőt. ikor magukra maradtak, az özvegy kulcsra zárta az ajtót. Magához vonta a kislányát. Csókolgatta, simogatta. Nagy üresség volt a mellében. — Játszunk rabiósdit, anya? — Mindjárt, kislányom. — Az oviban is olyan jó volt. Pedig ott nem is igaziból játszottunk. — És itt igaziból játszuk? — Hát persze? Igazi pénzzel! Nézd csak ... Persze én játékból tettem. Ne haragudj! — s mutatta a kocsiját. Kinyitotta az ajtaját. Sok-sok ötszázas feküdt a játékkocsi aljában. — Kivettem a táskádból... Te nem haragszol érte, tudom... Az özvegy nézte a pénzt, s arra gondolt, örülni kéne most. örülni, hogy nem vitték magukkal a rokonok. De nem örült. Megsimogatta a lánya haját, és csak annyit mondott. — Miért haragudnék? ... Hiszen te csak játékból tetted .... mit ■ M Kettővel túl az ötvenen Könyvek az utcán Ez évben immáron 52. alkalommal került megrendezésre a hagyományos ünnepi könyvhét. A kiadók — különösen a mai magyar irodalmat publikálok — különös gonddal készültek erre az ünnepi eseményre, a mai magyar irodalom évenkénti legnagyobb seregszemléjére. Ez évben május 29. és június 6. között az ország minden városában és nagyobb településén a könyv kivonul az utcára, a sátrakba, hogy más időszakokhoz képest harsányabban hirdesse a könyvet, a szellemi értékek hordozóját, a testet öltött gondolatot. Az ünnepi könyvhétre 1981-ben kereken 100 mű jelent meg több mint 2,5 millió példányban. Ez évben is megjelentek a szokásos antológiKörkép 8i Boltidra 50, Ft Könyvhéti ita aj, Ft ák, a tradíciókhoz híven s a vásárlók nagy örömére — féláron. A Szép versek 77 mai magyar költő 1980. évi legjobb lírai termésének legjavát adja Apáti Miklós tói, a kötet nyomásakor még köztünk lévő Zelk Zoltánig. Neve még nincs gyászkeretben, de a kötetben közölt arcképről is látjuk, súlyos beteg költő néz ránk, s egyik utolsó versének soraival így búcsúzik: „Ha nyomorún is, mégis milyen szép volt (holtom előtt a túlvilág!” HOL LÉSZEN SZÁLLÁSUNK Szovjet iiöte, ú) Bi&Hz&tM&m A Körkép ’81 33 magyar író elbeszéléseit, kisprózái írásait tartalmazza. A szerkesztő, Kardos György mai prózánk hű keresztmetszetét adja az idősebb alkotóktól a legfiatalabbakig egyaránt. Boldizsár Iván, Mándy Iván, Illés Endre, Sőtér Tatay, Szentkúthy az érettebbeket, Czakó Gábor, Dobai Péter, Kurucz Gyula, Esterházy és Nádas Péter a fiatalabbakat képviseli, hogy csak önkényesen emeljünk ki néhányat az értékes összeállítás írói közül. A Rivalda az 1979—80-as színházi évad legemlékezetesebb sikereit adja olvasmányként, felidézve és fel- idézhetően a színházi élményt. Illyés Gyula Homokzsákja Pécsett volt emlékezetes siker, Ördögh Szilveszter Kapuk Thébában című darabja a kecskeméti Katona József Színházban. Csurka Bolti in 40. Ft A kfth&rrr napján é* t kónprWtcn M, Ft Deficitje, Hernádi Gyula Lélekvándorlása, Száraz György új darabja, az ítéletidő ugyancsak az elmúlt évad jelentős színházi eseményei voltak. Az Európa Kiadó minden második évben jelenteti meg féláron a szovjet írók legújabb elbeszéléseit tartalmazó antológiáját — jó néhány év óta a népszerű Európa zsebkönyvek sorozatban. E sorozat, miként a Modern Könyvtár is, frisseségéről híres. így van ez e kötet esetében is, hiszen a Hol lészen szállásunk című kötet hét írója közül k^ttő, Ramunas Klimas és Nyikolaj Sztugye- nyikin e kötet hasábjain jelentkezik először magyarul. A többi alkotó is jószerivel csak folyóiratok hasábjairól ismeretes nálunk. „Emberi melegséggel, együttérző segítőkészséggel, bölcs humorral találkozunk a könyv lapjain, de önzéssel, irigységgel, önpusztító szenvedéllyel nemkülönben” — írja a kötet ajánlásában a szerkesztő és válogató, Nikodémusz EIli. A Kossuth Kiadó antológiája, az írószemmel 25 szer11*0szemmel 1980 I Boksám Márta Marmi AJ* Bál* B. Amdtis Ld*U Borfia Gádor Műkői*» Mtkios brdéy Zairém K. Szekálj Jóimmá Csal* Zsolt Somkor lódít Dem*/* Cédát Sírnia Urna Dopt* Kataln S*í* Imre I áirt lerem Sutiad* Péter Ha/aoJ U*U Cetkor Sftadni Mnm lUfWi /.oltom Sahara Kotoin Horváti D*só Toor Itmc : Kertes^ Ptttr 'loméi Lrvn ÖPPI Kiiámm /*•»> iram Bolti m: i<>, h Könyvheti ira: u,— Ft ző 26 irásat tartalmazza, melyek a fővárosi és vidéki lapokban, folyóiratokban jelentek meg. A riportok, interjúk ezúttal is a mai magyar valóság feltérképezésére törekszenek, és a válogatás szempontja esztétikai s nem protokolláris volt. Z. F. KM EURÓPA
