Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
1981. május 31. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Munkaidő ó néhány vállalatnál megkezdődött a „visszaszámlálás”: közeleg július elseje, az ötnapos munkahét bevezetésének első startjá. Ettől az időponttól kezdődően azok a folyamatosan, illetve három vagy több műszakban termelő üzemek és gazdaság^ egységek számára nyílik mód a rövidített munkahét alkalmazására, ahol a fizikai dolgozók több mint fele ilyen munkarendben dolgozik. Nemrégiben a Bányász Szakszervezet tanácskozásán a bányaipari vállalatok szakszervezeti titkárai megállapították: az ágazat csak úgy tud eleget tenni a népgazdaság követelményeinek (az ország 25 millió tonna szenet vár az idén a bányászoktól), ha az ötnapos munkahét bevezetése következtében kieső munkaidőt korszerű munkarend megteremtésével és fejlett termelési technika alkalmazásával ellensúlyozzák. Ami a munkarendet illeti, mindez bizonnyal sok változtatást, alkalmazkodást igényel a közlekedési, kereskedelmi, egészségügyi és a szolgáltató vállalatoktól, valamint a kulturális és oktatási intézményektől. Az ötnapos munkahét ugyanis szinte minden helyen megváltoztatja a munka kezdésének és befejezésének időpontját. Több okból is. Például a villamosenergia-fo- gyasztási grafikonok műszakváltás idején igencsak alábbesnek. Ez is egy tartalék-, illetve veszteség- forrás a sok közül, s amelynek megszüntetését több vállalat a műszakok „átlapátolásával” tervezi. Ez azt jelenti, hogy egy- egy negyedórában a délelőttös műszak még, a délutános már dolgozik. Mindez természetesen „felborítja” a régi beosztást, s ezzel együtt a közlekedési menetrendet is. Ugyanez vonatkozik azokra a dolgozókra, akik eddig a 44 órás munkahétből ténylegesen (vagy inkább: hivatalosan) 41,5 órát fordítottak munkára, a többit, hetente 2,5 órát ebédeléssel töltöttek. Az ötnapos munkahét bevezetését követően (42 óra heti munkaidőt feltételezve) 44,5 órát töltenek majd a munkahelyen. Feltéve, ha az étkezés feltételeinek javításával nem rövidítik az ebédidőt. Ésszerű határokon belül persze; elvégre tíz percnél rövidebb idő alatt megebédelni lehetetlen. A Budapesti Közlekedési Vállalat igyekszik felkészülni a munkarendváltoztatásokra: a várható igények összegyűjtése érdekében háromezer kérdőívet küldtek ki a vállalatokhoz, s ily módon az összes ötvennél több embert foglalkoztató céget megkeresték. S ha már a közlekedésnél tartunk, érdemes megemlíteni, hogy nemcsak a személyszállítás csúcsidőszakai változnak majd meg. Az árufuvarozás elé is fokozott követelményeket állít, hogy a rendelkezésre álló idő 26 nappal rövidül. Hogy a maradék időt a szállítási vállalatok jobban kihasználhassák, ehhez a termelő cégeknek is folyamatosabb, egyenletesebb termékkibocsátásra kell felkészülniük. Az előbbiekben már szó esett a veszteségekről, a tartalékokról. Mint ahogy a munkaügyi miniszter egy tájékoztatón elmondta: a szabadság és betegség nélkül számított egész napos igazolt és igazolatlan távoliét miatt kieső munkaidő jelenleg átlagosan mintegy 3—5 százalék. További 10—15 százalékos veszteség származik abból, hogy a dolgozók ugyan megjelennek munkahelyükön, de a munkaidő egy részében vezetési, szervezetlenségi hiányosságból vagy fegyelmezetlenség miatt ténylegesen nem dolgoznak. Van tehát tartalék: a munkaidőalap egyötöde. Ez persze különbözőképpen oszlik meg a vállalatok közt, de már 2—3 százalékos tartalék kiaknázása is elegendő ' ahhoz, hogy az ötnapos munkahét bevezetésének sokat hangoztatott feltétele, az ötnapos munkahét önerőből való megvalósítása lehetővé váljon. A Pamuttextilművek gyáraiban intézkedési tervet készítettek a rövidített munkahét bevezetésére. A tolnai gyár terve egyebek közt a következőket hangsúlyozza: a tartalékok feltárásával mérsékelik az állásidőt és a veszteségidőt. Persze, akadnak olyan vállalatok, amelyek — átmenetileg — kényszermegoldáshoz nyúlnak. A Papíripari Vállalat kibővített szb-ülésén például elmondták: a munkások jelentős része dolgozik folytonos munkarendben. Áz ötnapos munkahét bevezetését követően náluk 40 órára csökken majd a heti munkaidő. A kiesés pótlására 230 új dolgozóra és 18 millió forint többletbérre lenne szükség. Miután sem szakképzett munkaerő, sem ekkora összeg nem áll a vállalat rendelkezésére, átmenetileg a túlórák növelését tervezik. Az ötnapos munkahéttel kapcsolatban nemcsak a gazdasági vezetőknek, hanem a tanácsoknak, s a különböző társadalmi szervezeteknek is akad teendője. A különböző helyeken hozott intézkedések összehangolása érdekében Bács-Kiskun megyében koordinációs bizottság alakult. Ily módon — a vállalati önállóság csorbítása nélkül — minden bizonnyal zökke- nőmentesebb lesz az átállás, és kevesebb módosításra, változtatásra lesz szükség az első start, július elseje után. M. P. Jutalomúton úttörőkkel Május végén távirat érkezett a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsától Erdélyi Gyuláék fehérgyarmati lakására: egy hónapra Kubába várják az AIDA őrs vezetőjét. A nyolcadikos úttörővel a fehérgyarmati 1. sz. Általános Iskolában beszélgettünk. — Matematika órán igazgató- helyettes néni hozta a hírt, amely kimondhatatlan örömöt okozott. Szüleim nagyon nagy gondban voltak — féltenek —, hogy ilyen messzi országba elengedjenek-e? Végül is hozzájárultak utazásomhoz. — Az Országos Tanács illetékesétől tudom, öten mentek a Karib-tengeri országba: 2 fiú és 3 leány. Mivel magyarázod, hogy te vagy az egyik? — A csapatban végzett munkámért előbb kiváló kisdobos, majd hetedikesként kiváló úttörő lettem. így kerülhettem az 1364. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat képviseletében az ez évi tavaszi szünetben a kiváló úttörők nemzetközi táborába. A zánkai pártúrán s ifjúsági táborban is voltam — többször. Ezek jó alkalmak voltak ismeretszerzésre. Két éve mint őrsvezető megismertem az IRÁNYTŰ anyagait, s módszeresen végeztem teendőimet. Pirosbetűs krónikámmal kiérdemeltem a tavalyi hagyományőrző országos találkozón való részvételt is. Itt Rakó Jóska bácsitól — az ŐRSVEZETŐ főszerkesztőjétől kaptam különösen sok segítséget. Ilyen ismeretekkel Zánkán is könnyen boldogulGyarmatról Kubába úttörővárosban is az itthon megszokott tempóban dolgoztam. Négy éve szinte minden pályázaton résztvettünk őrsömmel. A csapattal országjáró kirándulásokon, keréktam. Táborvezetői dicséretekkel tértem haza. Nem reméltem, hogy ilyen kitüntetéssel jutalmazzák helytállásomat. — Hogyan készülsz az útra? — Szeretnék mindent tudni Kubáról; igyekszem könyvekből tájékozódni. Most gyűjtöm az ajándékokat, amiket majd ottani pajtásaimnak adhatok. Felfissítem az ismert és már elfeledett népdalokat, mozgalmi dalokat; s igyekszem minél több gyereknek megtanítani a mi népünk dalait. Nyírpilis, 1981. május Hol kezdődik a nap ? Beszéljünk a pilisi asszoMióta eszüket tudják, dohánnyal foglalkoznak. nyokról. Nézzük meg, hogyan élnek, miképpen vélekednek a világról! Irány hát a piricsei tsz-major, mert ott dolgoznak a dohányágyások körül. Látni még nem, de hallani már lehet őket. Fóliasátrak végtelen sora kúszik a domboldalon, bent a palánták között trópusi a hőség. Fülledt, párás meleg, a sátrak belsején vízcseppek gyöngyöznek. Nem lehet valami könnyű itt dolgozni. Az asszonyok kétrét görnyedve szedik a palántákat, vannak vagy negyvenen. Harmaduk pilisi. Üvegesné, a „nagy” bolt vezetője. Lehetetlen itt beszélgetni, csendesebb sátor elé telep- • szünk. Lócát is viszünk magunkkal, legalább beszélgetés közben pihenjenek. A négy asszony: Szilágyi Petemé 1966, Fazekas Sán- dorné 71, Garancsi Mihályné 72, Kun Józsefné 73 óta tagja a tsz-nek, de mióta az eszüket tudják, mindig dohánnyal foglalkoztak. El lehet ezt mondani majd mindegyik pilisi, piricsei asz- szonyról, így nem véletlen persze, hogy a dohánytermesztés a tsz legjövedelmezőbb ágazatai közé tartozik. Érdemük szerint is bánnak az asszonyokkal, a szövetkezet autóbusza mindig a rendelkezésükre áll, ezzel utaznak nap mint nap, az otthon és a munkahely között. — Hogy kezdődik a nap? — Mint mindig, korán kelünk, — mondják. — Reggel öt körül már talpon vagyunk, ellátjuk a jószágokat, s mire észbekapunk, már fél hét, indul a busz Piricsére. — Sok jószágot tartanak? — Ó, nem érünk mi már arra, hogy bikát hizlaljunk, tehenet tartsunk. Hármunk közül egyedül Kunné tart tehenet, de neki otthon van a I férje. Mi csak baromfit, meg malacot nevelünk. De azokból sem annyit, mint régen. Csak magunknak, hogy ne kelljen Bátorba szaladgálni húsért, ha a gyerekek hazajönnek. S itt megint a jellegzetes pilisi gonddal találkozunk, az elvándorolt fiatalokkal. A négy asszony összesen tizenegy gyereket nevel, illetve nevelt fel, s közülük mindössze három maradt Pilisen, de kettő azokból is iskolás. Helyben mindössze egy lány dolgozik, Szilágyi Erzsiké,, a falu KISZ-titkára. A többiek Pesten, Nyíregyházán ... Van köztük raktáros, adminisztrátor, kéményseprő, könyvelő. Nemrég hallottam a tanácson, Pilisen csaknem száz özvegyasszony él, szinte teljesen egyedül. De, kevés az, olyan asszony, akinek a férje közelben talált munkát. Fazekasné például három gyereket nevelt, mindhárom Pesten él, ott dolgozik az apjuk is, éjjeliőr. Irigyli valaki Fazekasné sorsát? Gondolt-e vajon arra valaki, hogy itthon kellene tartani a fiatal szakembereket? Nem sok jelét látni a környéken A gyerekek felnőnek, tanulnak, munkát keresnek. A legközelebbi városban, Nyírbátorban már megmozdult valami, a pilisiek közül is sokan dolgoznak a fúrógép- gyárban, a cipőgyárban, de ez még mind kevés, hiszen a vasvári, az ömbölyi, a gelsei, az encsencsi fiatalok is a közelben akarnak maradni. S ha nem fogadják őket, mennek Pestre, Nyíregyházára, Debrecenbe... A falu felnevelte, de nem tudja megtartani őket. Csak az anyák maradnak, mert őrizni kell az otthont. Üveges Istvánnénak, a pilisi „nagy” bolt vezetőjének szerencsére még nincsenek ilyen gondjai. Férje Bátorban dolgozik, a gyerekek általános iskolások, együtt a család.,De ki tudja, mi lesz tíz—tizenöt év múlva ...? Most azonban még 1981 májusát írjuk, délután úgy egy és két óra között járunk. Hivatalosan fél háromig zárva a bolt, de az ajtó nyitva, a vezetőnő a HUNNIA- COOP baromfiszállítmányát várja. Ma kell jönniük, s ha nem találnak itt senkit, szó nélkül visszafordulnak. A pilisiek pedig megint várhatnak egy hetet a csirkére. Kezdjük mi is a beszélgetést a légaktuálisabbal: milyen az ellátás? — Nem lehet különösebb panaszunk, csak az a baj, hogy mire ideér a kocsi, csirkeaprólék már nekünk nemigen jut. így az ember akkor is kénytelen levágni egy csirkét, ha mondjuk csak levest akar főzni. Különben ... kaptunk mi már az idén narancsot, meg banánt is. Igaz, keveset, pillanatok alatt elkapkodták. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy rengetegen dolgoznak nagy városokban, ahol bevásárolhatnak, s hétvégeken felpakolva jöhetnek haza. — Maga itt született? — Dehogy! Hajdú-Bihar- ból kerültem ide, a férjem arra volt katona. Még csak nem is Pilisre, hanem egy kis tanyára, Gánásra költöztünk. Ott szedtük magunkat össze. Jószágot tartottunk, én nem dolgoztam sehol, csak az állatok gondozása volt a dolgom. Aztán, fogyni kezdett a tanya, nem akartunk utolsók maradni. Most hét éve építettünk itt bent, a faluban: MK mondjak," megva-» gyünk szépen. A száz özvegyasszony közül egy, Petrován Pálné. Kislibákat etet, jöttünkra abbahagyja a munkát. — Na jöjjenek! — parancsol ránk szigorúan. — Nézzék meg a mi házunkat is, mert maguk mindig csak a rosszat látják meg! Arról bezzeg nem írnak, hogy a tanács kivágatta a falu legszebb nyárfasorát. Hogy kinek bántotta a szemét? Tehát a lakás! A fürdőszobában világoskék a csempe, a kád, s katónás rendben sorakozik a mosógép, a centrifuga, a konyhában a gáztűzhely, a hűtőszekrény. — Hol van már az a világ, amikor falun csak trágyadombot, istállót, meg csikóspórt lehetett látni. A mai asszonyok már mind nagyságák. Ötvenöt évesen nyugdíjba mennek... Jó világ van, na! „Nagyságák a mai asszonyok!” — Miből vette Margit néni, ezt a rengeteg mindent? — Hogyhogy miből? A nyugdíjamból, meg a lányom segítségével. Én már az első tsz-nek is tagja voltam, onnan kapom a nyugdíjat. Vagy úgy gondolja, nem érdemiem meg? Balogh Géza
