Kelet-Magyarország, 1981. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-28 / 123. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1981. május 28. Telt ház ■■ w #/. w M üres nézőtérréI r A nyilvánvaló ellentmondás nem légből kapott, öt-hat évvel ezelőtt gyakori volt, hogy az előadásokra minden jegy elkelt, ám a színházak, mozik nézőterein csupán néhányan ültek. Na de, ne vágjunk a dolgok elébe! A hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére a televízió térhódítása nyomán hirtelen elmaradtak a mozilátogatók. Ez anyagilag érzékenyen érintette a moziüzemi vállalatokat, amelyek rögtön a reklámhoz nyúltak, hogy visszahódítsák a közönséget. Megjelentek az utcákon a plakátok a „Mozijegyet egyet vegyek? Vegyél kettőt, veled megyek.” kényszer szülte rímeivel. A várt eredmény elmaradt. Átfogó intézkedésre volt tehát szükség, ami nem késett sokáig. 1973- ban jelent meg a SZOT, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a Művelődésügyi Minisztérium Filmfőigazgatósága állás- foglalása a filmszínházak intézményes közönségszervezéséről. Megállapították, hogy új eszközökre van szükség, ki kell építeni az üzemekben, gyárakban és termelőszövetkezetekben a közönségszervező hálózatot. Tanulmányok kezdték boncolgatni á közönség- szervezés helyét, szerepét megállapítva, hogy az a filmművészeti nevelő mUnka fontos része. Kettős a küldetése: terjeszti a filmet és növeli a filmművészet értő közönségbázisát. S elérkeztünk a címben jelzett állapothoz. A közönségszervezők sorra járták a munkahelyeket: egy- egy filmre „kiárusították” a nézőteret, megvásároltatták a jegyeket, és dolguk végeztével távoztak. A moziüzemi vállalatok anyagilag jól jártak, az üresen ásító széksorok azonban figyelmeztettek a félmunkára. Az egyoldalú, bevételközéppontú szemlélet nem tarthatta sokáig magát. Az újabb intézkedések már olyan közönségszervező hálózatot sürgettek, ami valóban képes a közönség becsalogatására. Alapvető célként azt jelölték meg, hogy a film találkozzék saját közönségével. Egy-egy filmnek elsősorban azt a réteget igyekezzenek megnyerni, melynek gondjairól, életéről szól a művészeti alkotás. Jelszószerű kinyilatkozásokban sem volt hiány: „Az üzemvezető és a mozi dolgozói vannak a közönségért!”; „Ne várjuk meg, míg a néző felkérés bennünket, keressük meg mi előbb a nézőt.” Munkahelyi találkozókon a szervező őszintén beszélt a filmről, nehogy később csalódás érje a mozilátogatót. A propagandaanyagok is felhívták a figyelmet a filmek erényeire, de nem hallgatták el gyengeségeit sem. A kitartó szervező munka első eredményeként a megye nagyüzemeiben egymás után megalakultak a munkásfilmklubok. 1977-ben már harmincegy működött. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, sőt az ipari szövetkezetekben is sorra létrejöttek a rétegklubok. Vándorautók vitték a filmeket a tsz-ekbe, így olyanok is megnézhették, akik amúgy alig-alig jártak moziba. A klubok megalakulása után a tartalmi munka hiányát jelentette, hogy a vetítéseket nem követték filmviták. De itt sem lehetett — és lehet — túlzásba esni. Csak érdeklődésre alapozva szabad ankétot szervezni. Az utóbbi időben pedig csak úgy láthatja el jól a közönségszervező a feladatát, ha bekapcsolódik az üzemek, a települések közművelődésébe, ha állandó a kapcsolata a munkahelyi népművelőkkel. Legutóbb 1980-ban jelent meg rendelkezés a közönségszervezőkről, amely már rendezte anyagi érdekeltségüket is. Ennek megfelelően a külső és belső közönségszervező hálózatot korszerűsítették a megyei moziüzemi vállalatnál. Jelenleg a foglalkoztatott szervezők az ipartól a mezőgazdaságon át az oktatási intézményekig minden területet átfognak. S ami mindezt leíratta velünk, az a következő. A nyári filmmúzeumi sorozat előkészítésén a közönségszervezők, moziüzemvezetők aprólékosan számba vették az okokat, indokokat, amikor a vetítések időpontjáról, a sorozatba veendő filmekről, a propaganda- munka részleteiről döntöttek. A gondos mérlegelés után reméljük, a „telt házakból” nem marad el a közönség sem. Reszler Gábor Léalma étkezési áron Egy osztályvezető manipulációjának története „Alma a fa alatt”, mondja a nóta, de aki egy kicsit is ért az almatermesztéshez, azt tudja, hogy nem jó dolog, ha az alma a fa alatt van. Az sem, ha a meggyet vagy az almát lerázzák. Az emberi fogyasztásra szánt gyümölcsöt ma még többnyire szedik, a lehullottat általában cefrézik. Persze akadnak olyanok is, akik a rossz minőségű almát megpróbálják ügyeskedve legjobbként eladni. Lehet, hogy vannak, akiknek sikerül, de Lapos Istvánnak, a Tiszaszalkai ÁFÉSZ volt osztályvezetőjének nem, mert ő a bíróság elé került, és a tisztességén csorbát ejtett. Pedig nem volt ráutalva. Mi történt tulajdonképpen? Az, hogy Lapos István és Koszta Tamás munkatársa 1978-tól közösen művelte feles bérletben Sütő Géza barabási lakos almáskertjét. Az 1980-ban termett alma igen rossz minőségű volt, ezért léalmaként volt csak értékesíthető. Ennek megfelelően Lapos gondoskodott arról, hogy a lerázott almát, összesen 209 mázsát az ÁFÉSZ barabási telepén keresztül a kis- várdai szeszipar vásárosna- ményi telepére szállítsák. Ennek értéke 25 122 forintot tett volna ki. Mivel Lapos pénzzavarban volt és megtudta azt is, hogy a barabási telepnek több mint 300 000 forint értékesítési többlete van, elhatározta, hogy a léalma-ér- tékesítést osztályos almaként számoltatja el. Ezután Lapos megkereste Veres Miklósnét, a barabási felvásárlótelepen és közölte vele szándékát. Rávette, hogy a telep többletének terÓvoda a kórházban Jókedv a gyógyuláshoz A pityergő kislány nehezen tud elbúcsúzni édesanyjától, a szokatlan kórházi környezet aggodalommal tölti el. Ekkor azonban játszani hívják a kis beteget: az óvodában labda, bábok, kirakós játékok közt kereshet kedvére valót. A nyíregyházi megyei kórház gyermekosztályán február elsején szervezték meg ezt az intézményt. S hogy milyen sikerrel, erről azok a gyerekek tudnának a legtöbbet mondani, akik hónapok óta benn feküsznek. Közösségben — eloszor Szikora Mariann már harmadikos, de szívesen jön le játszani. — A képes szorzótábla nagyon érdekes, s több társasjáték is van. Hegyes Kati labdázni szeret, Katrinyák Anita ezen a napon jött le először az óvodába. A kisebbek nyuszivá, rókává, kutyává, mókussá változnak a bábozásban. Csorba Dóra — főfoglalkozású óvónő —egy személyben pedagógus, pszichológus, ápolónő. — Nem egy olyan gyerek jár ide, aki először itt találkozik a közösséggel. Van, aki nehezen illeszkedik be, de a legtöbben gyorsan megbarátkoznak. Az óvoda lényegében átmenetet jelent az otthon és a kórház között. Az intézmény minden támogatást megad az óvodának. Gyermekbútort, televíziót, magnót, játékokat vettek, a többi az óvónőn múlik. Az asztalon filc, sok-sok színes cérna, állatfigurák, szép faliképet varázsol belőle „Dórika néni”. Az ablakokra mintás függöny került, a kórház asztalosbrigádját dicséri a fogasszerű bábtartó, amelyen a kakas, a mackó már el is foglalta a helyét. A sarokban virág pompázik. Báb, labda, Jó ütemben halad Nyíregyházán a Vasvári P. utcai lakások építése. Az első két lépcsőházi rész átadását rövidesen megkezdhetik. (J. L. felv.) A TANÁCS SZOLGÁLTATÁSA: állásajánlat, közvetítéssel Kilincselő kismamák — Gimnazistából kapuőr... ? Szokszorosan „kilépett" Nem sokkal ezelőtt még a házasságok köttettek abban a teremben, ahol most az ügyfélszolgálati iroda működik a Nyíregyházi Városi Tanácson. Az érdeklődőket számos szolgáltatással várják itt. Ezek egyike a munkaközvetítés. — A munkaerő-kereslet és -kínálat között óriási a szakadék — fogalmaz Bojtos Istvánná munkaerő-gazdálkodási előadó. — A vállalatok elsősorban .szakmunkásokat: kőműveseket, lakatosokat, festő-mázolókat, hegesztőket várnak. De a szakmunkások nélkülünk is el tudnak helyezkedni. Sok érdeklődő szeretne egy műszakos, vagy 4 órás munkát. Nekik alig tudunk segíteni. Gyermekeik miatt Az ügyfelek között most is van 8 kismama, akik már hónapok óta kilincselnek állásért. Eddig két műszakba jártak, de ezt apró gyerekeik miatt már nem vállalhathére a léalmát osztályos almának számolja el. A hamis minőségi felosztást Lapos végezte el a mérlegelési jegyen, majd azután Veresné két fel- vásárlási jegyen összesen 149 753 forintot számolt el. A felvásárlási jegyek alapján később 1980. november 4-én Lapos 124 631 forint jogtalan jövedelemhez jutott. A házkutatás során a pénzt a rendőrség egy összegben lefoglalta és így a kár megtérült. A bíróság előtt mindkét vádlott őszinte, beismerő, feltáró, megbánó magatartást tanúsított. Az ügyben eljáró dr. Szabó Péter tanácsa hirdetett első fokon ítéletet Vá- sárosnaményban. A járásbíróság Lapos Istvánt jelentős kárt okozó társtettesként elkövetett csalás bűntettében és magánokirathamisítás vétségében mondta ki bűnösnek és ezért egy év és hat hónapi, Veres Miklósnét pedig 1 évi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet a másodfokú bíróság helybenhagyó végzésével emelkedett jogerőre. Dr. Koplányi Mihály városi-járási vezető ügyész ják. Nehéz a csökkent munkaképességűeket is elhelyezni. A portási állást rendelet szerint csak ők tölthetnék be. Mégis gyakran teljes munkaképességűeket vesznek fel arra hivatkozva, hogy fel-le kell mászni a portásnak az autókra, ezt pedig nem lehet idős vagy mozgássérült emberekre bízni. A pult túlsó oldalán fiatal fiú és lány álldogál. Egy éve maradtak ki a gimnáziumból, munkát keresnek. — Nem ízlett a tanulás, ráadásul a gimi szakmát sem ad — mondja kettejük nevében Boda Zsuzsi. Csak 17 éves, de már próbára tette az élet. — Egy ideig a Divat Ruházati Vállalatnál voltam betanított munkás. Hiába kerestem 3800 forintot, mégis otthagytam, mert sokszor órákig tétlenül álltunk. Innen a Nyírségi Nyomdába kerültem, de a rotációsgépen túl nehéznek bizonyult a munka. Eljöttem onnan is. Zsuzsi falubelije: Hamvai Zoltán sem boldogult jobban. Először a Szabolcs Cipőgyárba jelentkezett, de csak szakmunkástanulónak vették vol-i. na fel. Utána hónapokig arra várt, hátha helyet kap a Nyírfa Áruházban. — Munkahelyem végül is nem lett, de azért nem csellengtem el az időt — magyarázza a nyírbogdányi fiú. Levelező úton angolt tanulok. Végre szeretnék dolgozni is. „Vándormadarak" Mindketten tudják ma már, hogy kár volt otthagyni a középiskolát. Nem válogathatnak a lehetőségekben. Zsuzsi több műszakos munkát kaphatna, de az nem jó mert estin szeretné folytatni a gimnáziumot. Zoli vagy kapuőr lesz a cipőgyárban, vagy segédmunkás a VAGÉP-nél. — Nagyon sok gimnáziumból kimaradt fiatal megfordul nálunk, de nem nagyon tudunk nekik segíteni — folytatja Bojtosné. — Nehezen találnak munkát a „vándormadarak” is, Van olyan ügyfelünk, aki 3 év alatt 5 helyen dolgozott, de sehol nem bírta 1—2 hónapnál tovább. Az ilyeneket nem alkalmazzák szívesen, akár a kilépett bejegyzéssel munkát keresőket. Nézze ezt a munkakönyvét. Négy oldalon át csupa kilépett... A gazdájának elvárása viszont van: egy műszakos, jól fizető, könnyű munkát akar. Eddig az volt a szokás, hogy a vállalatok február végéig bejelentették a tanácsnak az egész éves, munkaerő- igényüket. Mire a hivatal megkapta a üstát, az állások jó részét már betöltötték. Idén július 1-től a munkaadók minden egyes üres állást kötelesek bejelenteni, s azt is jelezniük kell, ha a helyet betöltötték. Kiket várnak? A munkaerőkérdésnek persze sok más vonzata is van. Számos vidéki dolgozó olyan munkahelyet keres, amely szállást is ad. Ilyen vállalat kevés van. Bojtosné szerint hasznos lenne, ha az állás mellett albérlet közvetítésével is foglalkozhatna az iroda. — Lehetőség egyébként mindig adódik az elhelyezkedésre. A SZÁÉV, a gumigyár, a konzervgyár állandóan keres embereket. A vasút jelenleg legalább 70 dolgozót vár: kocsirendezőket, jegykezelőket, vonatfékezőket. Sajnos ezekre a munkákra nincs jelentkező. Ez év április végéig 581-en kerestek munkát az ügyfél- szolgálati iroda közvetítésével. Közülük mindössze 131- en helyezkedtek el. Hogy a többiekkel mi lett? Ki tudja, talán még mindig munka nélkül vannak. Pedig aki akar, az el is tud helyezkedni. Házi Zsuzsa furulya Az óvónő itt úgy dolgozik, mint egy pedagógus az osztatlan iskolában. Döntő szerepe van az ötleteinek, a változatos elfoglaltságoknak, az egyéni ízlésnek, a kezdeményezőkészségnek. S a szépen berendezett, barátságos óvoda erről tanúskodik. Háromtól tízévesig járnak ide a kis betegek. — Az a fontos, hogy minél színesebb, vidámabb legyen az a pár óra, amit a gyerekek itt töltenek. Szemléltetőeszközöket készítek nekik, furulyázni is szoktam, báb- tanfolyamra járok, hogy még szakszerűbbek legyenek a foglalkozások. Délben alig lehet az ebédhez felvinni a gyerekeket. Az időtöltésen kívül az óvodának igen komoly szerepe van a gyógyításban is. Erről dr. Molnár Hona gyermekszakorvos így vélekedik: Segítség az orvosnak — Különösen azoknak a kis betegeknek jelent ez sokat, akik heteket, hónapokat töltenek a kórházban. Az óvónő és a közösségi nevelés nagy segítséget jelent az orvosoknak. Még olyan pszichológiai megfigyelésekre is alkalom nyílik, amelyeket egy rövid teszt keretén belül nem tudnánk pontosan rögzíteni. Az óvodába azok járhatnak, akik nem fertőző betegek, nem kell folyamatosan feküdniük. Tavaly gyakran felkeresték az osztályt az egészségügyi szakközépiskolások és a szakiskolások, a KISZ-mun- kában foglalkoztak a gyerekekkel. így viszont mindennap kiegészíti a gyógyítást az öröm, a jókedv, a kollektív játék. S a jó hangulat legalább olyan fontos a gyógyuláshoz, mint az orvosság. Kisegíts iskolából szakmunkásképzőbe Kétszázhatvan gyermek nevelését, gondozását végzi jelenleg Nyírbátorban a kisegítő iskola és nevelőotthon. A tanév végén tizennyolc nyolcadikos gyermekük további sorsáról gondoskodnak. Közülük hatan Csepelen tanulnak majd, hatan a Tiszadobi Gyermekvárosba készülnek, ahol a szakmunkásképző iskola közismereti tárgyait és a 7—8 osztályos anyagot egyesítve sajátíthatják el, így tanulmányaik befejeztével hegesztő vagy kőműves szakmunkások lehetnek. További hat tanuló a nyíregyházi Szarvas utcai iskola mellett működő tagozaton folytatja az iskolát.
